Noris Grüntenblick 1





Történet:
Amikor egy kutyáról mesélünk, fontos minden mozzanat, már a megszületése előtt is. Nem véletlen és nem előzmény nélkül születik egy kutya. Így volt ez Siroccó Rita esetében is. Az R betűs alom előzményét már leírtam egyszer, Rás azaz Dolly kapcsán. Most ezen a témán keresztül mutatom be Noris von Grüntenblicket , majd megvilágítom azt az elhatározást, hogy fedeztettünk vele.
Amikor egy elhatározás megszületik, végre is kell hajtani.
Keresed a módokat, hogyan lehet.
Azok a szukák, akik itthon voltak, ilyen olyan indokkal már nem tudták teljesíteni a tenyész szuka elvárásait. Nem sikerült fedeztetni, rendszeresen üres maradt, vagy az utód ellenőrzésnél nem tolerálható hibákat hozott.
Vagy az új utakhoz új alapok kellettek. Kerestük a lehetőségeket.
Mivel Németországból hozni kutyát, nekünk megfizethetetlen volt, na meg a kockázat is aránytalanul nagy, egy növendék kutyában gondolkoztunk. Egy szuka, ami megbízható tenyészetből származik, alapképességeiben jó, kiváló természetű és küllemében mutatja a lényeges elemeket. (méret, fogváltás, egészség) Szóval, ezt a kutyát nem itthon kerestük, mert már akkor is egészen más kutyát tartottunk és szerettünk, mint tenyésztőtársaink.
Egyéb kapcsolataink révén Csehországból hoztunk egy szukát, Wendi Kralyzki Snezik -WANDA
Az ő tenyésztőjéről annyit kell tudni, hogy 30 éve tenyésztett akkor rottweilert, nagyon sok sikeres kutyáját láttuk, hallottunk róla. Az első rottweiler szukák is az ő közvetítésével kerültek be Magyarországra.
Maria Lokniska több saját tenyésztésű kutyát hozott kiállításra, így neve tenyészete, nekünk némi garanciát jelentett. Náluk a „bonitáció”, tenyész alkalmassági vizsgálat kötelező volt, nagy hangsúlyt fektettek a kutyák munkaképességére.
Abban az időben,(1970-1980-as évek) minden új dolog csak kelet felől jöhetett, így az 1988-as év mérföldkőnek számít, amikor sok dologra rácsodálkoztunk.
Szóval lett egy szukánk, aki 10 hónapos volt, 61 cm magas, izmos szikár, igen jó temperamentummal. Jól teljesített őrző-védőben. HD mentes, sötét szemmel, pigmenttel, korrekt testfelépítéssel, de nem volt klasszikusan szép. Biztos nagyon jó küllemmel rendelkezett, ami nem az itthon köztudatban lévő nagyon jó minőség. Picit határozottabb stop, mélyebb és teltebb mellkas, jobb szögelések és akár sokszoros győztes is lehetett volna. Nem erőltettük, a kiállítási karriert. Addigra már tudtunk annyit, hogy nem kellett a bíróktól várni, hogy elmondják milyen a kutyánk és min kellene javítani. 19 ÉV volt addigra mögöttünk, rottweilerben, kiállítás, munka, tenyésztésben meg ez.
Amikor tenyész korba került, adott volt a lehetőség, hogy itthon fedeztessük a saját kanukkal, (Siroccó Gigi) de rábeszéltem Győzőt, hogy vigye ki Németországba és fedeztesse be
Norisszal. Sok út és sok pénz német márkában fizetve, azonnal a fedezéskor, de kockáztassunk.
A sztorik oldalon, megtalálod, hogyan ismertük meg Wolfgang Gaat és Noris von Grüntenblic-ket.
Ő akkor még nem volt sztár kutya.
Itthon senki nem is tartotta jónak később sem. Egészen más kutyák és vonalak felé orientálódtak az akkori „menő” tenyésztők.
Norisról Wolfgang mesélt először, a tanfolyamon az agresszivitás kapcsán. Kell-e harapni, szabad-e harapni, avagy miért harap a rottweiler? A történet a csontevésről és a figyelmetlenségről szólt. Elmesélte, hogy Noris fiatal kutya, számára nagyon kedves új reménység. Úgy gondolja, hogy remek munkakutyává neveli majd, mert jó képességei vannak. Mindamellett szép is, de ez őt kevésbé izgatja fel, mert náluk inkább a felesége aki a„küllem vonalhoz” ért. Neki a munka az első.
Győző Kempteni útja után, erről az egy kutyáról áradozott, hogy hűű, meg haj, őt olyan rottweilernek látta, akit szívesen haza is hozott volna! A többi kutyát azért elég kritikusan írta le. 1990. Amikor nekem is lehetőségem volt látni őt.
Nem csak fényképről, nem csak videóról, de teljes testi valójában, otthon, majd idegen környezetben a kiállításon.
ADRK 20. Klub kiállítás Fiatal Klub győztes!!!
Ennyi év távlatából, a memóriám kihagy, pontosan nem emlékszem az eseményekre. Erről Győzőt is hiába kérdeztem, ő sem emlékezet, hogy 1991-ben voltam-e a Klub kiállításon, vagy csak a katalógust és a képeket kaptam meg??? Szóval, ott Noris Klub győztes lett!!!!!
Nagy öröm, fantasztikus eredmény!
http://gallery.site.hu/d/1423493-2/Katalogus.jpg
Viszont itt 100% ott voltam és ismét szurkolhattam neki! 1991. Dortmund Világkiállítás munka osztály kítűnő 4.
Aztán nálunk járt, vendégségben volt nálunk. Itthon szöszmötölt a kertünkben és a lakásunkban. Innen mentünk együtt kiállításra Tatára.
Ekkorra már „nyakig benne „ voltam az ADRK munkájának feltérképezésében, izgatott a kérdés, hogyan tudnék én is olyan rottweilert tenyészteni, mint ők. Persze úgy, hogy a mi régi szeretet kutyáink is benne legyenek, mindaz a jó tulajdonság ott legyen amiért megszerettük a fajtát.
Kerestem az alkalmat, hogy lássam halljam azt a sok jó dolgot, amitől a kutyáik látványa „több” volt a hazai rottweilereknél. ADRK újság, körung kazetták, német utak, szakirodalom böngészése. Kérdés, kérdés, kérdés, ami mind megválaszolásra várt.
Ennyi évvel a hátunk mögött, egyértelmű volt, hogy „első választású” kutyát, csak saját alomból tudunk választani és abból is akarunk! Így kézenfekvő volt, hogy Norist, azaz Noris típusú kutyát , „legegyszerűbben” a fedeztetéssel nyerünk.
1992 telén erre is sor került. Márciusban megszületett az alom. 10 szuka és egy kan. Számomra Rita volt az első választású szuka. Formában és viselkedésben, ő állt hozzám a legközelebb!
folyt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése