Ösztön kezelés -agresszió kezelés- büntetés

Az eredeti írásom 2013.01.11-i bejegyzés a blogomban. Pont azért született, mert két testvér járt egyszerre egy frissen alakult "tükör iskolába". Én javasoltam, hogy válasszák azt, bár azt is hozzátettem, hogy nézzenek körül.
Az iskola újjá alakulva elkezdte a Tükör módszer szerinti oktatást. A két tesó , az első óvodás csoportba jelentkezett , majd az azt követő alaptanfolyamra is. Ők, a testvérek esetei voltak az utolsó csepp a pohárban nálam, amikor megfogalmaztam, hogy nagy marhaság az egész , amit az utóbbi években terjesztenek, oktatnak.

A gazdik visszajelzése alapján, sok dologgal nem értettem egyet, tiltakoztam az elhangzó tanácsok miatt! Előző almaink kapcsán  is voltak rossz tapasztalataim, innen-onnan, sőt mindenhonnan, a rottweilerekkel szembeni előítélet nyilvánult meg az iskolákon, a közbeszédben! 
Ostobaságok, amikről azt hittem , azon túl vagyunk már, mindenki tudja az "igazat", a jót! ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL EL KELL MONDANI, mert nem tudják vagy nagyon rosszul tudják! 

Ez a téma szorosan kapcsolódik a büntetés, erőszak, ösztönkezelés témakörhöz, ami a "görbe tükör" kapcsán felszínre került. Maga a téma örök, de egy ideje bosszant, hogy küzdeni kell a butasággal, az előítélettel, a hogyan etessem, kérdés után a második legfontosabb kérdés, hogyan büntessem!?
Most ismét aktuálissá vált a téma, ugyan nem rottweiler kapcsán , de mélyen felháborított az eset. Ezért "kiemeltem", ide tettem a régi blog írásom.

Az I alom kapcsán és a mindig visszatérő kérdések. -az eredeti cím

Megmutattam a soros almoknál, hova jutunk a kölyök nevelésében hétről hétre. Pici videókat készítek több éve, teszem ezt azért, mert mindig szembesülök vele, hogy az emberek zöme, valami egészen mást képzel a kutya viselkedéséről, mint ami a valóság.


2008-tól készítek az alomról videókat, hogy bemutassam, mi zajlik a kennelben, mi történik a kölykök születésétől.

Pici "tesztek" készültek először, hogy az ösztönös képességek, eltérő viselkedésjegyek láthatóvá váljanak más számára is. Azóta minden alomnál elkészítem a videókat. Elsősorban a kiskutyák leendő gazdáinak, na meg azért, mert érdekes számomra, hogyan alakulnak a kutyák, milyen képességek rejlenek bennük.

Nem én alakítom az eseményeket, nem megrendezem a videót, csak készítem a felvételeket, majd tömörítem, darabolom, filmszerűvé teszem, az érdekes napi eseményeket . 

Később is jó visszanézni, összehasonlítani, hogy felnőve mivé cseperedtek a kölykök. Erről a témáról készült egy önálló blog .


Régen se volt másként, figyelemmel kísértük a nálunk született kutyákat.  

Most a számítógép adta lehetőségekkel élek, megosztom, más számára is láthatóvá teszem az alomban történteket. Régebben 7 hetesen, néhány éve 8 hetesen,  elviszik a kölyköket.  

Amikor új családba kerülve, némileg átrendezik a család eddigi, megszokott életét, rendre jönnek a kérdések is. Megválaszoljuk, segítünk. A kérdések mellett mindenki elmeséli, „más” mit tanácsolt, mit mondott a fajtáról, milyen javaslatot tett, a problémák megoldására. Van, amivel egyetértünk, de bizony sokszor nagyon blőd tanács hangzik el.

A hülyeségből, mára hegyet lehetne emelni, a sok hasznos írás és tanács mellett. El is lehet tévedni az erdőben rendesen. Ezért születnek az írásaim, hogy magam számára és más számára is megfogalmazzam, mit is gondolok én erről, mit ír a szakirodalom, milyen új, hasznos módszerekre leltem rá. 

2011. májusában, Fiona gazdájának összegyűjtöttem, a legfontosabb nevelési témákat linkek formájában. Teljesen kezdő kutyásként határozta el, hogy rottweilert szeretne. Neki gyűjtöttem csokorba , hogyan készüljön fel, miként nevelje, tanítsa a kutyát. Fél évvel később, blog formájában is feldolgoztam az egész anyagot.

Folyamatosan bővítem, szerkesztem, aktualizálom, mindig kicsit más megközelítésben, de ugyan azt mondom, írom. Kisebb részletekre bontva, egy-egy témára fókuszálva teszem fel a videót, a képet hozzá.
Mindig adódnak helyzetek , amik nem szorosan vett nevelés, de azzal összefüggő kérdés. Ezeket egy másik blogban kezdtem leírni. Itt mutattam meg az I alom fejlődését hétről-hétre. Magyarázatot is fűztem a videókhoz, mert rájöttem más nem azt látja, amit én, más részlet kelti fel az érdeklődését. 

Szóval leírom, mi az, ami érdekes számomra az eseményekből, miként értékelem a kölyök viselkedését. Mi ösztönös kutya viselkedés és miként lesz ebből a tanult viselkedés. Mik azok az ösztönös képességek, amire a tanítást, a nevelést alapozhatjuk. 

Sikerült mindig bemutatni a "jót", középpontba a pozitív megerősítés elvét helyezve. A jutalom, a motiváció, a dicséret fontosságát hangsúlyozva végig, hiszen egy kölyökkutyáról beszélünk, aki új családba, új környezetbe kerül és sok számára idegen és értelmezhetetlen emberi szabályt kell megtanulnia.

Soha nem mondtam, hogy nem kell büntetni, de persze azt nem videóztam. Azt lerendezem és spongyát rá . Nem hordozom a sérelmeimet. Az ez irányú kérdésekre is megadom a választ, gyakorlatban is megmutatom, ha kell, de írni erről nem írtam részletesen a blogokban. Most, erre is kitérek-e hosszú bevezető után. 

Mi van akkor, ha nem „úgy”működik, valamit „elrontottunk” vagy a kutya egészen másként reagál, mint ahogyan szeretnénk.?

Hibázik és büntetnünk kell. 

Mert vannak cselekedetek, amit büntetnünk kell! A pozitív megerősítés elvéből sem hiányzik a büntetés fogalma, csak más megközelítésben ír róla .  

Szóval a büntetést el nem kerülhetjük, a kutya belátó képességében hiába bízunk, olyan neki nincs! Az csak álmodozás, mese kategória, hogy belátja „rossz kutya vagyok„ ezzel szomorúságot és gondot okozok a gazdinak és nem teszem többé! 
Dőreség lenne azt gondolni, hogy hálás szívvel, a sok jóért, amit teszünk érte „jó kutya lesz”! Értelmes, érzelmes lény, okos és tanulékony, de azért kutya-azaz állat. 

 A jó és rossz fogalma mást jelent neki, mint nekünk!

Mielőtt a konkrét büntetési tippekre térnék, teszek egy újabb kis kitérőt! 
Az agresszió, a fizikai büntetés, nem idegen a kutyáktól, mint ahogy nem idegen az sem, hogy valami fájdalom révén szerez tapasztalatot. (vadászás közben, verekedés közben a rangsor vitánál, vagy a terület, a család védelme során) A rottweilerfajta tenyésztése tudatos szelekcióval alakult, évtizedekig egy nagyon erős, karakteres jellemű, őrző-védő kutya kialakításán fáradoztak elődeink. Nagyon, nagy sikerrel megvalósult a tenyésztési cél. Dominanciára hajlamos, erős, határozott, tettre kész „munka kutya „vált, a marha terelő, hajtó kutyából. Beköltözött a városba, rendőrségi szolgálatban, a család és az ember védelmében, majd az őrző-védő a sportban is helyt állt. 

Mára jelentősen megváltozott az élet és durva, kérlelhetetlen kutyákra nincs szükség, sőt a zsúfolt városokban kifejezett őrző-védő hajlamra sem, már ami a mindennapokat illeti. Ám azért még ma is elvárás, hogy az őrző-védő kutyák a védőszolgálatban, vagy a „házőrző „funkcióban, munkakutya sportban helyt álljanak.
Mivel a fajta tenyésztése során, nagy hangsúlyt fektettek a fajta fizikai és mentális egészségére, munkaképességének megőrzésére, még ma is sok ösztönerős, „jó munka kutyát „találhatunk közöttük. Ezek meghatározott és jól körülírt képességek, amit az őrző-védő munkakutyáktól elvárunk. 
Magabiztosság, határozottság, tettrekészség, erő, dominancia, keménység, harckészség, kitartás, kézben tarthatóság, irányíthatóság. vagyis, okos, az emberi irányítást elfogadó, családba beilleszthető, de ha kell, értünk harcba szállni képes kutya kell. 
Azaz ilyen is kell! 
Ezt képviseli a rottweiler, mit fajta. Ám ez nem jelenti, hogy minden egyede ilyen! Sok félreismert, félrenevelt rottweiler okozott balesetet, ez ártott a fajta hírnevének és komoly kampány indult a fajta ellen, ami itthon a mai napig tart. 
A híresen jó őrző-védő képesség az, amiért a kívülállók, mumusként tekintenek a fajtára és a harapás, gyilkolási szándék rémképével, agyon ijesztik a kezdő tulajdonosokat. Össznépi, népbutítás nyomán, eljutottunk odáig, hogy hatalmas energiákat fektetnek bele, hogy a 7-8-10 hetes kölyökkutyát leszoktassák a morgásról és a harapásról. Ahogyan puhulnak, ahogyan veszítik el, természetes „jó kutya, jó őrző-védő kutya ” képességeiket a rottweilerek, úgy sikerül ezt, egyre nagyobb számban kivitelezni! Elégedetten hátra is dőlnek, na, ugye! Csak, nevelés kérdése az egész.

Csak részben az.

Határozott, domináns, magabiztos, vezető típusú kutyáknál nagyobb feladat a helyes egyensúly megtalálása. Könnyebb, kényelmesebb a gyámoltalan, lassúbb, megadó típusú kutyákkal eleinte, hiszen elég csak egy kicsit emeltebb hangon rájuk szólni, vagy egy kicsit odacsapni, és máris megadják magukat. 

Később ez határozott hátrány lesz, ha valaki többet szeretne a rottweilertől, mint hogy plüss kutya legyen és a fajta legendája alapján féljenek tőle. Ez egy későbbi téma, volt róla szó és még lesz is. 
Most térjünk vissza a kölyökkori morgásra és harapásra. Sok kutya még ma is tartja a frontot és igyekszik kutya maradni, használni a természetes kommunikációra való képességét, morog, és harap, ha muszáj! 
A mi kutyáink mindenféleképpen, hiszen mi ebben támogatjuk és ilyennek szeretjük, ilyennek neveljük! Ilyen kutyát választunk tenyészkutyának. De a kölyökkutya fejlődési üteme szerint, kialakul a gátolt harapás és az értelmes kutya megtanulja az ember szabályait! 

Ám ehhez időre van szüksége! 

Fontos tudni, hogy nem csak dominanciából, de bizonytalanságból, védekezés képen , moroghat és haraphat, ha fenyegetve érzi magát! Az esetek nagy százalékában erről van szó! Főleg kölyök korban! Valóban domináns és uralkodni vágyó kutya kevés van.( többen vannak a falkatagok, mint a vezetők) 
Nem győzöm elégszer elmondani, hogy kár előre rettegni! Minden helyzetben irányítani kell a kutyát. Bizony sokszor fizikai és mentális erőre is szükség van! Gyors, erős, határozott, kitartó kutyánál nem elég egy, ejnye - ejnye. Elkél néha az a "Makarenkói" pofon . 

Határozott , céltudatos, hiszti nélküli büntetés, amit a kutya össze tud kapcsolni a „bűnnel” . Azonnal, és ott ,lehet, kell korrigálni vagy büntetni, de duzzogni és a sérelmeket hordozni felesleges

A szemét felszedése, egy nagyon komoly gond (nekünk) és a jó orrú kutyának lépésenként egy kihívás. „Akarom, megszerzem, megszagolom, lenyelem! „ Lakótelepen, belvárosban, de még itt a kertes övezetben, parkban, erdőben, a szemét hegyekben áll. Baj is lehet belőle, ha egyiket másikat lenyeli.
Vigyázni kell, de a szemét nem lehet központi esemény! Fújj rossz, mint mutattam több videóban. Mert nálam a tilos, a minden körülmények között tilos dolog, a fúj rossz! A szarban hempergés, a szar megevése, a szemét felszedése a földről a TILOS cselekedett! Mindig tilos! 

Nem súlyozom, hogy ez a szemét nem veszélyes, ez a szemét most nem érdekes, nem baj, ha eszi! Amit szemétnek látok azt tiltom azonnal, dörren a hangom fúj rossz!   Ismeri pici kora óta ez mit jelent , nem hangzik el gyakran, de kellő súlya van. 

A szimatolást, az érdeklődést nem tiltom, hiszen szimatolni, felfedezni, tájékozódni, megkóstolni ösztönös és természetes, a kutyának nincs keze, a fogával fogja meg a tárgyakat. Később a nyomkövető vizsgafeladat tanításánál, a szimatolásra, keresésre, kitartásra nagy szükség lesz, így nem tilthatok minden érdeklődést a kutyánál. 

Szóval nem megyek bele soha semmilyen küzdelembe! Nem harcászkodon, meg huzakodok a kutyával! Nem megyek az események után, de a nem kívánatos eseményt elkerülöm, megelőzöm.  Nem lehet egy szemétből esemény! Jelentéktelen momentum! Nem veheted fel, mert én megtiltom és slussz –passz!

Amikor figyelmetlen vagyok és ő a gyorsabb, bizony szívom a fogam, mérgemben legalább fenéken billentem, hogy nem köpte ki!  Ma már ki tudom venni a szájából, de régen én sem, mert gyenge voltam, így nem is kísérleteztem. Felemeltem a nyakörvénél fogva két lábra, aztán mikor elfogyott az ellenállás és az erő, a levegő, már kiköpte, ami a szájában volt. (ha nem, lenyelte, de sose volt komoly baj) 
Meglátja (de leginkább a szagát érzi) akarja a kutya, nem kezdek ki a gyorsabb, találékonyabb játékot a kutyával, hogy kié legyen a „kincs”? Ezek a dolgok csak az embernek undorítóak, vagy veszélyesek. A kutya nem tudja, hogy az számára nem jó és beteg lehet tőle. Én tudom, ezért nem engedem, hogy felegye! 

Nem kell „megmagyarázni” a kutyának, hogy miért döntöttem így! Tilos és kész! Nem bírálhatja felül a döntésemet! 
Ha már megtanult beledőlni, erőszakosan húzni, a csábító dolog irányába, az egysoros fojtólánc helyes felcsatolásával kicsi kényszer kell. A láncot visszacsatolva, szorosan a fültőhöz felhúzva beigazítjuk, és egy cakk-cakkrántással büntetjük. Elég erős negatív ingert lehet így adni, viszonylag kicsi erőkifejtéssel.
A torkánál, nyakánál való fojtogatás, rángatás mit sem ér, ha erős az izomzata, meg sem érzi (talán ma még igen, de kamaszon, felnőtten biztosan nem) Elérte a tárgyat, megszerezte (mert lassú voltam)
Nem lökdösöm, nem fogom meg a szájában levő holmit és nem akarom kitépni onnan! Az tuti, hogy morogni fog, és ha nagyon erőlködök, akkor meg is harap! Mennél inkább kényszeríteni akarom, ő annál vehemensebben és dühösebben támad! Na, mi a dühös támadásig sose jutunk el, mert sem a morgásért, sem a védelmező odakapásért nem haragszom, hiszen tudom ez is egy ösztönös cselekedet. Hogyan képzeli el bárki is, hogy a morgásról le kell szoktatni a kutyát, mert az bűnös cselekedet? Hogyan lehet egy morgást tiltani, amikor az a kutyának egy kommunikációs jelzés, ösztönös tevékenység? 

A morgás szerepe, figyelmeztetés-„ne gyere közelebb ez az enyém (zsákmány, ennivaló), az én területem, én vagyok az erősebb! Ha közelebb jössz, harapok!” 
Mi is az ember válaszreakciója erre? Szintén „morog” válaszul,(nem, nem mondja mérgesen) Ugyan olyan jelzéseket ad a kutyának, mint amit a kutya tesz. „Közelebb megyek, mert én vagyok az erősebb, kell a te zsákmányod!” Aztán hisztizni kezd, bizonytalanságot árul el. Beszél, csak beszél izgatottan hadonászik, mérges arcot vág, de eközben igen gyengének és határozatlannak mutatkozik. A kutya látja, azaz kiszagolja, hogy fél, bizonytalan! Büntetni a kutyát „bűnért” helytelen viselkedésért kell és lehet. Dominanciát büntetni nem érdemes, csak akkor, ha valóban végig tudjuk játszani a meccset! 
Azaz helyes rangsort beállítani erőszakkal, csak az tud, aki maga is erős, domináns jellem, vagy ezt el tudja hitetni a kutyával! 

Egy nő, a fizikai fölényét nem tudja bizonyítani a kutyának, kölyök korban is nehezen, de felnőtt korban egy 40-50 kg-os, erős jellemű rottweilerrel szemben szinte lehetetlen. 

Marad a mentális erő, az ész, a vezető szerep biztosítása. Na, ez nem megy csak úgy magától, ehhez tanulni kell, hatásos technikákat elsajátítani a kiképzés elméleti és gyakorlati anyagából. Egy jól irányzott pofonnak is van helye, de csak egy cselekvés megtorlásaként. Ha nem tisztel eléggé és nem fogadja el, hogy én vagyok a vezető, helyre kell rakni. Megmutatni neki, hol a helye, meddig mehet el! Én nem pofozom (mert ha lassú vagyok, oda kaphat a kezemre és megijeszthet, amivel a gyengeségemet árulom el! ) Kiemelem két lábra vagy megrázom pofafogást imitálva , vagy fenéken billentem. Hirtelen, váratlan elég nagy inger,kizökkenti az éppen nem szeretem dolgokból,  hatásos büntetés lehet . Elsodrom, hozzávágom a láncot vagy egyéb tárgyat, ha olyan messze van, hogy nem érem el.

Nem beszélek feleslegesen, de őszintén és belülről, kívülről láthatóan dühös vagyok. (nem hisztis, őszintén mérges) Fontos, hogy a bizonytalanságból, félelemből eredő morgásért fenyíteni a kutyát csak olaj a tűzre! A kutya még idegesebb, még nyugtalanabb lesz, teljesen összezavarodik! 
Rendszeresen felbukkanó kérdés, hogy miért morog felemelve ölben, miért morog, miért ellenséges, ha szorongatom, szeretgetem, ha korlátozni akarom?
Nem szeret a kutya bizonytalan szituációban lenni, ölben és magasan nem természetes póz a kutyának. „Ne kényszeríts ilyenre”, morogja! Továbbá ilyenkor a rottweilerek azt sem szeretik, ha átkarolják, beszorítják, alárendelt pózba kényszerítik őket. Hol van ebben alárendelt póz, kényszerítés?
A legtöbb ember, amikor ölbe veszi, a kutyát fölé hajol, a fejét a „marjára teszi”, vagyis a kicsi kutya feje fölé teszi a saját fejét. Pont úgy, mint amikor az egyik kutya dominálni akar a másik felett. Eközben szorongatja, ölelgeti. Ilyenkor van a morgás, ami azt jelenti, „ne fenyegess, mert én erős vagyok!” Két erős kutya találkozásánál, aki nem vonul vissza az kész a harcra és azon nyomban kezdődik a verekedés. Nincs ez másként a pici kutyáknál sem, mit számtalan videón bemutattam. A rangsor kialakítása fontos és szintén mélyen kódolt a kutyában. A harcban győztes, erősebb kutya lesz a főnök, a vezető, a másik az alárendelt követő! 
Mi megtudunk, küzdeni a kutyával? Akarunk egyáltalán küzdeni vele? Nem, nem akarunk és nem is tudunk! 
Szóval, ha nem akarunk vesztes pozícióba kerülni, csak olyan szituba menjünk bele, amit jól tudunk irányítani. Pl. Nem kell emelgetni, szorongatni a kutyát! 
Amikor korlátozni akarom, akkor korlátozom (állatorvosi vizsgálat) póráz, nyakörv, ha kell szájkosár segítségével és nem kérek elnézést tőle! Az ő érdekében teszem és nem ellene. 
Én csak azért, mert nekem kellemes és én úgy gondolom, a kutyának tűrnie kell az én szeretet rohamomat, sose tréningezem a kutyát. Tisztelem az igényeit, cserébe én is tiszteletet várok tőle. 
A simogatás kezdetben semmit nem jelent a kutyának. Az anyja nem simogat, és a testvérei sem. Ezért én kölyök korban ritkán simogatok, inkább dögönyözöm, masszírozom, kedvesen megdöngetem, huzakodós játékot, azaz zsákmány játékot játszok velük. Úgy nevelem, úgy irányítom, ahogyan az anyja, vagy a másik kutya tenné. Majd idővel azt is megtanulja, hogy az ember simogatása dicséret, jutalom, mint ahogyan a hangom is lehet simogató, kedves elégedett, na meg határozott, tiltó és büntető! 

Hagyományos képzés vagy tükör iskola?

Idomítás - par force-kényszer-erőszak.
Miért írtam le ezt most?   Egy,kialakult párbeszéd hatására, mert az idomítás, a par force fogalmak eltérő értelmezése gondolkozásra késztetett.
Miért beszélgetünk mi kutyások indulatból, türelmetlenül, a másikat meg nem hallgatva egy-egy eseményről? Miért lesz vita, parázs hangulat, ha valaki eltérő kiképzési, tanítási módot ír le, vagy képvisel, mint az, amit „mi” jónak tartunk?
Talán azért, mert nem is a módszer zavar?  Sokkal inkább egy hibás kommunikációt tanultunk meg? Türelmetlenek, figyelmetlenek vagyunk egymással, leginkább elbeszélünk egymás mellett.

Sok beszédnek sok az alja, tartja a közmondás, így nem beszélgetünk, csak kijelentünk dolgokat.   Jaj, annak, aki a tudásunkat megkérdőjelezi! Pedig sokszor csak annyi a baj, hogy fogalmakat másként tanultunk, mást értünk alatta, így már alapjaiban eltérő nézettel, bosszantó, vitatkozó  lesz a beszélgetés. 

Ez is lehet az „ok”. Meg sok egyéb más is, de egyre többször kapom magam rajta, hogy számomra egyértelmű kifejezések, szavak egészen mást jelentenek másnak, mint nekem. Időnként elbizonytalanodom, mert látom a szóhasználatomkor az értetlen arcokat, írásban pedig az egyet nem értő reagálást.
Így jártam az idomítás és a par force szavakkal is.
Lehet, rosszul tudom? Hát nem. 
De ő sem, aki kijavított, mert köznapi, kutyás szóhasználatban sokszor más értelemben használjuk a szavakat, mint amit jelentenek valójában. Teljesen meglepődtem magam is, amikor az értelmező szótár szerinti meghatározást kerestem az idomítás szóra. Az idomításhoz a munkakutyások negatív jelzőt kapcsolnak, sok évig én is. Aztán valahol, valamikor olvastam valamit és kivettem a teljes negatív tartalmat a szóból, de magam is meglepődtem a teljes meghatározás olvasásakor. Beírtam a keresőbe és az első találat :
„Idomítás
(ang. training), a testgyakorlatokban a versenyre való előkészülés. Az I. célja, hogy a versenyző a verseny napján erejének legnagyobbját érje el és hogy a legnagyobb megerőltetésnek tehesse ki magát egészsége veszélyeztetése nélkül. Az I. szigorú egészségügyi szabályai mellett napról-napra megszabja a versenynek megfelelő testgyakorlatokat. A káros élvezetektől való óvakodás, az étkezésben, testi és szellemi munkában való okszerű mértéktartás az I. főszabályai. Az Ló-nak túlhajtása időben és gyakorlatokban épp oly káros, mint az idomítás nélkül való versenyzés. A lósportban, l. Training.
„(id-om-ít-ott) mn. tt. idomított-at. Helyesen, arányosan, illő alakban elkészített, kiképzett; valamire ügyességet szerzett. Színpadra idomított testállás. Paripának idomított ló, vadászatra idomított vizsla, kopó.”
Hmm. Na, lássuk mi a „parforce”! Első találat. Helyesen írva: Par force (ejtsd: -forsz) a. m. Erőszakkal. - P. vadászat.

Forrás: Pallas Nagylexikon 


A második találat, kutyakiképzési módszerek címszó alatt írja a szót és, hogy mit takar. „Parforce” Rögtön az elején már keveri a kényszer és az erőszak szavakat. Pedig a két szó nem szinonim egymással ! Akkor sem , ha rokonértelmű szóként használjuk sok esetben. 
"kényszer" szinonimái:
szükség, szükségszerűség, kényszerűség, kénytelenség

"erőszak" szinonimái:
bántalmazás, agresszió, agresszivitás, terror
Mekkora különbség, ugye!   
Miért fontos ez számomra? Azért, mert a kutyakiképzési módszerek leírásánál rögtön beugrott a régen használt mozdulat, amit nem par force - ként határoztunk meg akkor!
Tanfolyam 1989. MEOE Pestlőrinci Kutya kiképző iskola

Nem a par force, az erőszakkal idomítás jut eszembe, erről.
Szóval az én hagyományom sose szólt az erőszakról! Viszont mindig jelen volt, most is jelen van, nem tűnt el az erőszakkal kiképzés! Mint ahogyan az erőszak sem az emberek életéből. Mindig és mindig beszélni kell róla, szót kell emelni ellene.

Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a humánus, a korszerű képzés, kutyanevelés nem a tükörmódszerrel kezdődött Magyarországon (sem.) Viszont „ők” jó időben, jó helyen voltak, így sok ember akaratából, tudásából összerakva sok éve jól működik a rendszer, amit létrehoztak. Az újdonság, inkább az iskolai oktatás formájában, tematikájában volt, amihez kapcsolták a pozitív megerősítés, klikker képzés elméletét és gyakorlatát! Tényleg sok újdonság és más szemlélet mód úttörői voltak, az oktatás formájában, céljában mindenképp. Persze sok más hasonló szemléletű kutyás szakemberrel együtt, mert igény volt az IPO képzés mellett , helyett, más szemléletű oktatást folytató kutyaiskolákra is.  A nyitott határok, a nyelvtudás, az internet hatása meggyorsította az információ áramlást, több ember fedezte fel, hogy miért érdemes tudatos gazdává válnia.

Ám a hibákról, minden pozitívum ellenére, beszélni kell, nem szabad a szőnyeg alá söpörni a megalapozott kritikát!
Márpedig a „Görbe tükör „ néven elhíresült két videót, jogosan éri kritika!

Legyen itt az írás végén, hogy a kényszer miért nem egyenlő az erőszakkal . Nagyon jó írást találtam erről böngészés közben . Szekeres Juli "Szópóráz" blogjában .
A kényszer nem egyenlő az erőszakkal ITT