Nem tudom
megállni, hogy el ne meséljem, mi történt velem vasárnap.
Reggel
ötkor csörgött a vekker. Nagy izgalommal, frissen ugrottam ki az ágyból. Felrántottam
magamra az 52-es gyakorlónadrágot és a surranót, tudod, amit még leszereléskor
"mentettünk" a raktárostól két üveg kőbányaiért. Muter már a
konyhában kente a májkrémes kenyeret, csomagolt abba szörnyű aludobozba, amit a
vasedénybe' vett.
-Nem kell annyi
kaja, anyám, van büfé.
-Ja, tudom
fiam, uniqumszendvics meg sörpörkölt, azt megint a kutya hoz haza éccaka.
-Az tavaly
volt, akkor még vonattal mentünk, tudod, hogy nem iszok, ha vezetek.
-Na,
persze. Jó, hogy csak kétszer van CACIB évente Pesten...-morgolódott
Gyorsba
áthúztam Nérót a fűrészlappal, de anyám megint belekotyogott:
-Ne
sminkeljed azt a kutyát annyit, még assziszik' a fiúkat szereted.
Összeraktam
a cuccot, a régi jó bőrpórázt, a nyakörvet, szájkosarat és beugrottunk a
Zsigába- igen, csak így hívtuk, ezerkettes vót és gyönyörű piros. Néró a hátsó
ülésen, padlógáz. Még beugrottunk Totyáért, aki a csipát törölgette a szeméből.
Óvatosan beült mellém, Néró jól viselkedett, csak két kokit kellett neki
lenyomnom, hogy Totyát ne harapja nyakon. Szerencse, hogy Totyi régi haver, így
viszonylag hamar lecsillapítottam a kutyát.
Tavaly Néró
körme beleszakadt a mozgólépcsőbe a Deákon, idén ez nem fordulhat elő, nyerni
jöttünk. 8-kor már fent is voltunk Pesten, hamar bejutottunk, bár már elég nagy
volt a sor a pénztárnál. Lecuccoltunk a diszkoszvető alá, ahogy szoktuk, a
Tibikének adtunk egy bélást, hogy vigyázzon a kutyákra és elmentünk
"reggelizni". A brigád már ott volt. A himnuszig ki dumáltuk, hogy
kivel mi van, mióta nem láttuk egymást. Zotya, a nagy mesélő már reggel rám
akart sózni valami Dux kölyköt, de mondtam, hogy éhgyomorra ne zsibbasszon,
várjunk legalább az összevetésig.
A bírálatok
lassan mentek, Néróval munka kanban voltunk a 454 startszámmal. Ezért Tibikére
kötöttem egy vizes fejkendőt, (na nem, majd Nérót hagyom a napon) és elmentem
körülnézni. A szokásos kör, ahogy elindultam évente kétszer. A boxerektől, ahol
a "Lajos vak vagy?" bekiabálásra mind a 200 néző felröhögött a kör
körül. A dobermann körben Józsikám
osztotta a népet, megfuttatta őket rendesen. A dogoknál kicsit hosszabban
elidőztem, mert azt nem lehetett kihagyni, ahogy Bandikám uralta a
territóriumát. Tacskója a bírói asztal alatt hűsölt, amíg az impozáns, elegáns
dogok összevetése zajlott.... és már hallom is a kecsköméti bajusz alól
"mögmontam, nem morog, mer' kivágom". A schnaciknál viszonylagos
nyugalom, Béla bátyámnak ma nem sok munka jutott. Kicsit szaporáznom kell, mert
a rottweiler körnél megvolt az első kakasviadal. Előbb a szokásos kutyabunyó,
aztán a figyelmetlen gazdi is kapott egy sallert. Ő még kezdő, nem tudta, hogy
Sanyi sose hibás, ha a kutyája elszabadul.
Lassan
visszaértem, összekaptam a kutyát, mert már másodszor szólítottak. A következő
1 órát nem ecsetelem, mert csak a szokásos. Kifutottuk a belünket, győztünk. Az
összvetésen a Tyutyu champion kanja nyert. Na persze, a Szöszivel vezettette
fel, neki meg tényleg korrektebb a futóműve, mint a Nérónak, Jenő bá' a
kutyámra se nézett, de legalább nem kell a best in show-ban bohóckodni. Tibikét
szolgálatba helyeztük, és irány a büfé, mert most egy darabig megint nem
találkozunk azokkal, akik messzebb laknak.
Eddig
jutottam, mire izzadtságban úszva felébredtem.
Kótyagosan
próbáltam összerakni, hogy hol vagyok. Kinéztem az ablakon, kombi Merci,
mögötte kutyás utánfutó. Az asztalon valami tepsi forma izé, ja a telefonom.
Miért álmodok ilyen marhaságokat? Ja, beugrott, tegnap voltam a CACIB-on, az
'A' pavilonban, biztos azért.
Képzeld,
ahogy beléptem a csarnokba a lézengő kutyások között, azonnal mellbevágott az
átható szarszag. Majdnem visszafordultam, de olyan rég voltam kinn...
Egykedvű
emberek fésülgették, guruló asztalkákon a kutyákat:
-Oda fújjál
még egy kis feketét, mert Géza nem szereti a nagy mellfoltos kutyát!
-Bélukám, a
miniszoknyádat beraktad? Tudod, hogy a Smith mire bukik...
Kicsit
idegen volt a légkör, de a bűzt hamar megszoktam. Kerestem az ismerős arcokat,
de nem sok volt. Megálltam az nj kör mellett- volt hely bőven. Egy ismeretlen
allround faszi bírált, de gyanús lehetett neki valami, mert felémbiccentett,
visszaintettem. Mellettem két ifjú titán beszélgetett kutyákról, szakértő
módon. Az egyiknek a Besszi kutyám kölykéből volt kutyája. Mikor elkeztde, hogy
jó, jó az a Don Vito nem tenyésztett rossz kutyákat, de az már ma labdába se
rúgna felé fordultam:
-Mesélj még
nekem erről a Don Vito-ról öcsi.
-Hagyjál
fater, ne szólj bele a nagyok dolgába!
Mosolyogva
hagytam ott őket, a kört, a pavilont, Pestet. Így mellesleg megspóroltam 800
Ft-tot, amennyiért egy kávét ihattam volna.
Szóval ez
jutott eszembe így ébredezve Sanyikám, meg te.
Gondoltam
felhívlak, elmesélem, de eszembe jutott, hogy 10 éve nem beszéltünk, mióta
összevesztünk. A Totya mesélte, hogy leszaroztad a Besszimet. Na akkor én is
elmondtam, hogy nem kéne ugrálnod az X lábú kanoddal, és azóta..., na meg te a
Fradiba én a Lokiba..., de mindegy.
Most már
tudom, hogy csak a Totya keverte a szart, hogy ne mesélhesd el nekem, hogy a
kanjától 6 foghibás lett az alomban nálad a Rézi alatt.
De
felejtsük el, egyszer túl kell lépni ezeken a piti dolgokon. Elkezdtem
megkeresni a számod a telefonban.
Addigra
teljesen felébredtem.
Elejtettem
a telefont.
Hisz a Jani
tavaly meghalt...
Szóval
most, azért írok, hogy ne felejtsem el, hogy mit akarok neked elmesélni, ha
legközelebb látlak. Remélem azért az még odébb lesz.
Jövő héten
főtenyészszemlére megyek, állítólag oda még járnak a régiek, majd mesélek.
Rezsőbának
üzenem, tényleg igaza volt, ezek a fiatalok szemtelenek, okoskodók és nyeglék.
Igaz, hogy ő ránk mondta, de így 30 év távlatából be kell látnom igaza volt.
Szevasz
Janikám!
szerző: ismeretlen ismerős K.V. Kérlek csak a forrás megjelölésével, használd fel a blogban levő írásaimat. Ne másold sajátodként!