2016. június 24., péntek

Derűre ború, avagy a depressziósok se maradjanak ki a jóból.


Szatíra, anonimitást kérő szerzőtől. 


Drága Janikám!
Nem tudom megállni, hogy el ne meséljem, mi történt velem vasárnap.
Reggel ötkor csörgött a vekker. Nagy izgalommal, frissen ugrottam ki az ágyból. Felrántottam magamra az 52-es gyakorlónadrágot és a surranót, tudod, amit még leszereléskor "mentettünk" a raktárostól két üveg kőbányaiért. Muter már a konyhában kente a májkrémes kenyeret, csomagolt abba szörnyű aludobozba, amit a vasedénybe' vett.
-Nem kell annyi kaja, anyám, van büfé.
-Ja, tudom fiam, uniqumszendvics meg sörpörkölt, azt megint a kutya hoz haza éccaka.
-Az tavaly volt, akkor még vonattal mentünk, tudod, hogy nem iszok, ha vezetek.
-Na, persze. Jó, hogy csak kétszer van CACIB évente Pesten...-morgolódott
Gyorsba áthúztam Nérót a fűrészlappal, de anyám megint belekotyogott:
-Ne sminkeljed azt a kutyát annyit, még assziszik' a fiúkat szereted.
Összeraktam a cuccot, a régi jó bőrpórázt, a nyakörvet, szájkosarat és beugrottunk a Zsigába- igen, csak így hívtuk, ezerkettes vót és gyönyörű piros. Néró a hátsó ülésen, padlógáz. Még beugrottunk Totyáért, aki a csipát törölgette a szeméből. Óvatosan beült mellém, Néró jól viselkedett, csak két kokit kellett neki lenyomnom, hogy Totyát ne harapja nyakon. Szerencse, hogy Totyi régi haver, így viszonylag hamar lecsillapítottam a kutyát.
Tavaly Néró körme beleszakadt a mozgólépcsőbe a Deákon, idén ez nem fordulhat elő, nyerni jöttünk. 8-kor már fent is voltunk Pesten, hamar bejutottunk, bár már elég nagy volt a sor a pénztárnál. Lecuccoltunk a diszkoszvető alá, ahogy szoktuk, a Tibikének adtunk egy bélást, hogy vigyázzon a kutyákra és elmentünk "reggelizni". A brigád már ott volt. A himnuszig ki dumáltuk, hogy kivel mi van, mióta nem láttuk egymást. Zotya, a nagy mesélő már reggel rám akart sózni valami Dux kölyköt, de mondtam, hogy éhgyomorra ne zsibbasszon, várjunk legalább az összevetésig.
A bírálatok lassan mentek, Néróval munka kanban voltunk a 454 startszámmal. Ezért Tibikére kötöttem egy vizes fejkendőt, (na nem, majd Nérót hagyom a napon) és elmentem körülnézni. A szokásos kör, ahogy elindultam évente kétszer. A boxerektől, ahol a "Lajos vak vagy?" bekiabálásra mind a 200 néző felröhögött a kör körül.  A dobermann körben Józsikám osztotta a népet, megfuttatta őket rendesen. A dogoknál kicsit hosszabban elidőztem, mert azt nem lehetett kihagyni, ahogy Bandikám uralta a territóriumát. Tacskója a bírói asztal alatt hűsölt, amíg az impozáns, elegáns dogok összevetése zajlott.... és már hallom is a kecsköméti bajusz alól "mögmontam, nem morog, mer' kivágom". A schnaciknál viszonylagos nyugalom, Béla bátyámnak ma nem sok munka jutott. Kicsit szaporáznom kell, mert a rottweiler körnél megvolt az első kakasviadal. Előbb a szokásos kutyabunyó, aztán a figyelmetlen gazdi is kapott egy sallert. Ő még kezdő, nem tudta, hogy Sanyi sose hibás, ha a kutyája elszabadul.
Lassan visszaértem, összekaptam a kutyát, mert már másodszor szólítottak. A következő 1 órát nem ecsetelem, mert csak a szokásos. Kifutottuk a belünket, győztünk. Az összvetésen a Tyutyu champion kanja nyert. Na persze, a Szöszivel vezettette fel, neki meg tényleg korrektebb a futóműve, mint a Nérónak, Jenő bá' a kutyámra se nézett, de legalább nem kell a best in show-ban bohóckodni. Tibikét szolgálatba helyeztük, és irány a büfé, mert most egy darabig megint nem találkozunk azokkal, akik messzebb laknak.
Eddig jutottam, mire izzadtságban úszva felébredtem.
Kótyagosan próbáltam összerakni, hogy hol vagyok. Kinéztem az ablakon, kombi Merci, mögötte kutyás utánfutó. Az asztalon valami tepsi forma izé, ja a telefonom. Miért álmodok ilyen marhaságokat? Ja, beugrott, tegnap voltam a CACIB-on, az 'A' pavilonban, biztos azért.
Képzeld, ahogy beléptem a csarnokba a lézengő kutyások között, azonnal mellbevágott az átható szarszag. Majdnem visszafordultam, de olyan rég voltam kinn...
Egykedvű emberek fésülgették, guruló asztalkákon a kutyákat:
-Oda fújjál még egy kis feketét, mert Géza nem szereti a nagy mellfoltos kutyát!
-Bélukám, a miniszoknyádat beraktad? Tudod, hogy a Smith mire bukik...
Kicsit idegen volt a légkör, de a bűzt hamar megszoktam. Kerestem az ismerős arcokat, de nem sok volt. Megálltam az nj kör mellett- volt hely bőven. Egy ismeretlen allround faszi bírált, de gyanús lehetett neki valami, mert felémbiccentett, visszaintettem. Mellettem két ifjú titán beszélgetett kutyákról, szakértő módon. Az egyiknek a Besszi kutyám kölykéből volt kutyája. Mikor elkeztde, hogy jó, jó az a Don Vito nem tenyésztett rossz kutyákat, de az már ma labdába se rúgna felé fordultam:
-Mesélj még nekem erről a Don Vito-ról öcsi.
-Hagyjál fater, ne szólj bele a nagyok dolgába!
Mosolyogva hagytam ott őket, a kört, a pavilont, Pestet. Így mellesleg megspóroltam 800 Ft-tot, amennyiért egy kávét ihattam volna.
Szóval ez jutott eszembe így ébredezve Sanyikám, meg te.
Gondoltam felhívlak, elmesélem, de eszembe jutott, hogy 10 éve nem beszéltünk, mióta összevesztünk. A Totya mesélte, hogy leszaroztad a Besszimet. Na akkor én is elmondtam, hogy nem kéne ugrálnod az X lábú kanoddal, és azóta..., na meg te a Fradiba én a Lokiba..., de mindegy.
Most már tudom, hogy csak a Totya keverte a szart, hogy ne mesélhesd el nekem, hogy a kanjától 6 foghibás lett az alomban nálad a Rézi alatt.
De felejtsük el, egyszer túl kell lépni ezeken a piti dolgokon. Elkezdtem megkeresni a számod a telefonban.
Addigra teljesen felébredtem.
Elejtettem a telefont.
Hisz a Jani tavaly meghalt...
Szóval most, azért írok, hogy ne felejtsem el, hogy mit akarok neked elmesélni, ha legközelebb látlak. Remélem azért az még odébb lesz.
Jövő héten főtenyészszemlére megyek, állítólag oda még járnak a régiek, majd mesélek.
Rezsőbának üzenem, tényleg igaza volt, ezek a fiatalok szemtelenek, okoskodók és nyeglék. Igaz, hogy ő ránk mondta, de így 30 év távlatából be kell látnom igaza volt.
Szevasz Janikám!

szerző: ismeretlen ismerős K.V.  Kérlek csak a forrás megjelölésével, használd fel a blogban levő írásaimat. Ne másold sajátodként!