2013. június 5., szerda

Először bírált Magyarországon ADRK bíró

Régen nem élnek a képen látható kutyák. Nyomuk sincs, talán csak néhány ember emlékszik rájuk. Kettő dolog amiért számomra nagyon fontos eseményt örökít meg. Az egyik az, hogy rottweileres szakemberek, bírók, a klub életében meghatározó emberek láthatóak a képeken. Magyarországon, először bírált ADRK speciál bíró, Willi Faussner személyében. A MEOE Rottweiler Szakosztálya elnökeként, meghívásomra érkezett, de természetesen Dr Bródy Tíbor a MEOE akkori elnöke támogatása nélkül ez nem sikerülhetett volna.

1988-ban bevezetésre került a világútlevél, nyitottá váltak a határok, megszűntek a szigorú korlátok, hogy csak három évenként és komoly átvilágítás után lehet külföldre menni. Ám ekkor, 1989. áprilisában még nem volt rendszerváltás és a vasfüggöny is állt! Szira Karcsi,-Feketevirág Őrző Aurél, Oszi Met.rott. 1340 1986. 12.29. apa: Ali Koc-Ka anya: Rákosligetszépe Abigél Tenyésztő: Csűrös Tamás tulajdonos Szira Károly 1138 Antalfa u.84. CAC Klubgyőztes  Munkaosztály kan  A díjat adom át éppen , Csernák Sanyi a kép jobb szélén .


Németh György , Imreligeti Claudia Met. Rott. 727/88 1988.02.02. apa: Black of Borgvaale anya: Natkai -Szigeti Cili T: Tóth Tíbor  t_ Németh György 1157 Erdőkerülő u.26. .Willi Faussner és a háttérben az asztalnál, dr Bródy Tíbor


Maglódi László, Cliff Hause Ripp Met. rott 1461/88 apa: Falko v.d, Tente anya: Mira von Köhlervad T: Kurt Günter Ripp t: Maglódi László 6400 Kiskunhalas Kilian Gy. u. 62. HPJ ADRK import. Tristan Held, az ADRK 2. elnöke


Lord v.d, Vierjahresztein 1374/88 1988.02.18.  a: Casar v. Eiplatz a: Nelly v. Hause Hagele T: Karl Betz t: Szabó László 6000 Kecskemét Szellő u. 3. nincs eredménye a Hiradóban -fogalmam sincs miért! Akkor a formája miatt fotóztam - ADRK import volt ő is.


Maglódi László és a kutya fotóját Cim Hause Ripp - ként feliratoztam a kép hátulján.  Na, de miért, hogyan? Nem tudom, már nem emlékszem.

Németvölgyi Anka CAC Klubgyőztes HFGY (sajnos a megmaradt katalógusomban nincs benne, így több adatot nem tudok róla) Nyílt osztály szuka

A másik amit sose felejtek el, Willi Faussner bírálata, szavai amit a tenyésztésről mondott, magyarázata, érvelése, amikor azt firtattuk miért pont az győzött aki, és hogyan is kerülhetett előre a másik, pedig szerintünk nem érdemelte meg. Abban az időben, már nagyon ismert és nagyon elterjedt volt a rottweiler.  1985-ben alakult az önálló rottweiler fajtaszakosztály, addig a MEOE Nagytestű vegyes szakosztályhoz tartoztak a rottweileresek. Ez volt a szervezet harmadik Klub kiállítása. 1989-komoly változások éve az ország életében, de mi kutyáztunk és nem politizáltunk. Csak kihasználtuk a változás adta lehetőségeket. Pénzünk ugyan nem volt, de lelkesedésünk annál több, így igyekeztünk előre haladni, rottweileres közösséget építeni, na meg szakmailag előrehaladni, a szebb, jobb, minőségibb rottweiler állomány érdekében. Bizony ebben az időben  hatalmas érdeklődés övezte már a rottweilert, 18 év telt el az első- hivatalosan is bejegyzett - rottweilerek Magyarországra érkezésétől ! Ekkora már mindenki tudta, hogy a fekete, vörös rajzos, nagy kutya "a rottweiler." 

Nyilvánvaló, látható volt a divat hatása, tömegtermelés indult be, "elképesztő" formájú és viselkedésű rottweilereket vezettek fel kiállításokon. Nyertek is szép számmal, hiszen nem volt ez másként régen sem, mint ma. Az emberi hiúság és érdek, nagy motivációt ad, szép számmal megsokszorozva tülekedtek az emberek a címekért. Ki ne szeretne sikeresnek látszani?! A tenyésztés értékmérői a kiállítási  címek lettek. Minél nagyobb volt ez a szám, halmozták egy kutya eredményeit, annál sikeresebbnek, értékesebbnek tartották az ebet. Na, meg a kutya gazdája fürdött a sikerben, egy idő után fontos emberré vált!  Szava volt, értett hozzá, meghatározó volt a véleménye a fajta sorsát befolyásoló döntésekben. 
Jó, magyar szokás szerint, ez vitákban, egymás lejáratásában, a kutyákról való hazugságok, pletykák terjesztésében csúcsosodott ki. Ez látszott nyilvánosan, fű alatt meg a bírók megnyerése volt a járható és bevett szokás. Abban az időben még ügyeltek a látszatra, a bírók szerepe, a címek kiosztása, még nem volt ennyire nyilvánvaló, mint ma. A bírói karban is sokan tartották és képviselték a szakmát, hagyományos tenyészérték bírálat folyt az FCI meghatározás szerint.  Így bizony elég vegyes eredmények születtek, a megfelelőtől akár a győztes címig is eljuthatott a kutya. Ez is sok vitára adott okot, mert nehéz volt megérteni, hogyan születhetnek hétről-hétre más eredmények! 
Willi Faussnerrel és dr Bródy Tíborral beszélgetve, számomra érthetővé vált a dolog. Akkor még csak megértettem, de sokáig el nem fogadtam, hiszen a tenyésztésben a hibás kutya láthatóan sok hibát rögzített. Sokat rombolt a fajtán, hiszen a standard ajánlása szerinti, ideális rottweiler volt számomra a minta. Az a minta, amit én tartottam annak, hiszen hittem, tudtam, hogy kiváló rottweilereink vannak! Akkor még nem kételkedtem, hittem a bírók szakértelmében! Bár néha vitatkoztam, háborogtam, rosszul esett, igazságtalannak éreztem, de igyekeztem megérteni a dolgokat. Magyarázatot kerestem, szakkönyveket bújtam, néztem, láttam, hallottam!
Újra olvasva ezt az írást, beugrott, hogy méltatlanul elfelejtettem megemlíteni, hogy ezen a kiállításon Adolf Ringer ÖRK volt a másik bíró. Az ő könyve volt sokáig az egyetlen, ami útmutatást adott a rottweilerről, magyar nyelven. Az ő bírálata is messze felülmúlta az addig itthon tapasztalt bírálatokat. Két szaktekintélyt meghívni, nem kis teljesítmény volt. Ám a visszhang inkább csak az elégedetlenség volt a született eredményekkel kapcsolatban. 
Willi Faußner, Tristan Held, Frau Fraussner, Frau Ringer, Adolf Ringer Budapest 1989. 


 Frau Fraussner, Willi Faußner, Tristan Held, Szolnoki Gábor , akinek a feje látszik hátulról-Juhász László 


 
A rottweilerről szóló kiadvány borítója. Juhász László nyomdai és anyagi segítsége nélkül nem sikerülhetett volna. Újházi Péter fordította, a Pinkoss könyvből kijelőlt részeket. Az 1988-ban Rottweiler klubkiállításon készült fotókból válogattam ki a győzteseket, szótárazva fordítottam a bírálatukat, az ADRK szaklapjából. Ide teszem a Hiradó skenelt változatát , ami a kiállítás után jelent meg. 2006-óta fent van a képtáramban, kísérő szöveggel!  Igazi kortörténet, történelem

Rottweiler Hiradó 1 szám. 1 oldal
Pontosan nem emlékszem, de a tartalomból következően 1989. májusában kapta mindenki készhez. A szándék már akkor is az volt, hogy legendák helyett a valóság és a tények legyenek ismertek tagjaink előtt. Minden tag postán kapta meg a Híradót, nem kellett fizetni érte. Ehhez nekem, nekünk kellett dolgozni, hogy elkészülhessen.



Rottweiler Hiradó 1 szám 2. oldal
Eredmények. Érdemes megnézni a neveket, kutyák, tenyésztők. Nekem a munkaosztályos kan eredmények adtak visszaigazolást és némi elégtételt. Négy kutya a körben, az "ászok" az akkori idők sztár kutyái. Kakukk tojásként, Szira Karcsi Oszkárja. Ő Ali Koc-ka fia, Karcsinak mi adtuk el, fedezésből járó első választású kölyök volt. Szép és nagyon-nagyon jó kutya volt. Igazi bombázó, az őrző-védőben, de kedves családtag a mindennapokban. Szóval Faussner úrnál ő nyert!




Rottweiler Hiradó 1 szám 3. oldal

1988-volt a világútlevél bevezetésének éve, ekkortól vált lehetővé, hogy mindenki korlátozás nélkül mehetett külföldre. Persze a kutyások kiállításra mentek, hogy most már igazán megtudják milyen is a kutyájuk. Itthon már akkor is vegyes eredmények születtek és bizony a póráz vége sokszor volt döntő az eredmények , címek oda ítélésében. Nézd a híradó bejegyzését!
Klagenfurt: Adráspusztai Gerzson k2 R. CACA! ő Spes Borbolya Crisztosz fia, akire a CACIB kiállításon figyeltem fel, és így ismerkedtünk meg Szolnoki Gabival. Ide költözött Pestlőrincre, így hívtuk a kutyaiskolába is. TOTO szép és szintén kiváló kutya volt. Kiállításon győzött, munkáját az iskolában és a mindennapi életben való helytállásban mutatta be. Kutyás biztonsági őrként dolgozott Gábor, és Toto volt a "szolgálati" kutya.
Nagy versenytársa, "ellenfele" Xénia'S Gáius, a akkori idők menő kutyája. Ő is kiállítási sztár és emellett biztonsági őr kutya volt.  A lap alján az ő eredményére van utalás, hogy jelezzük , nem csak sikerek léteznek.  A világkiállításon Koppenhágában, nagy stressz érte Janit. A bírálat megkezdése előtt lövéspróba volt. Gaius lővés félő volt, így ezen a próbán "megbukott", azaz kizárták a további bírálatból. Bírálat nélkül jött haza. 2500 km-t utazott , mert eszébe nem jutott, hogy ott ilyen lövés próba is lehet! Persze már akkor sem a megfelelő következtetéseket vonták le nagyjaink, mély csend övezte az eredményt. Nem néztek szembe a ténnyel, hogy a "lövés félő " egy munkakutyánál nem tolerálható, nem lényegtelen hiba, amin átlehet lépni, ha nem beszélünk róla.
   

2013. március 1., péntek

Állami elismertség....

A MEOE, a rendszerváltást követő években úgy átalakult, hogy minden szakmai dolgot átadott és rábízott arra, akit érdekel és tenni akar érte. Sorra alakulhattak az önálló szervezetek, önálló gazdálkodással és önállóan kialakított belső szabályzatokkal. Nevében nem, de tulajdonképpen egy szövetségi rendszert alkottak a MEOE szervezetei, már a kilencvenes évek elején.  A közgyűlés által is kimondott hosszú távú cél a tényleges szövetséggé válás volt, ami azért nem valósult meg akkor, mert ehhez a szervezeteknek kivétel nélkül önálló jogi személyiségű szervezetté kellett volna válnia.  Sokan akkor se tudták ezt bevállalni. Nem volt rá anyagi fedezetük, és a személyi feltételek se voltak adottak. A kis klubok, kis létszámú fajták tulajdonosai nem tudtak volna szervezett keretek között fajtát gondozni, hiszen arra nem volt lehetőségük, meg még ők is ismerkedtek a fajtával. Frissen kezdtek bele a tenyésztésbe. Nekik a MEOE központ volt a bázis, a nagy kalap révén minden szolgáltatáshoz, előnyhöz hozzájutottak, amit a nagy létszámú fajták tenyésztői már megteremtettek.

Aki fajta gondozni akart, az megtehette régen is, és ma is tehetné.  Nincs semmi akadálya, a szakmai, a fajtát előre vivő tenyésztésnek! Elvben! A gyakorlatban, viszont egy tenyésztői klubnak pénzre van szüksége a működéshez. Anyagi forrása a beszedett tagdíj és egyéb, saját tehetségéből összegyűjtött pénz vagy tárgyi eszközök. Központi pénz nem áll rendelkezésére egyik szervezetnek sem, bár a MEOE meghitelez egy sor dolgot, de azt számonkérés követi és el kell számolni vele. Mint tudjuk a pénz az nagy úr, így az álmodozáshoz bizony sok pénz kell, amit a tagoknak kell összerakni.

Rottweilerben ez például rendre meg is történt, nagyon komoly pénzek gyűltek össze, lévén, hogy divat fajtává vált, sokan tartották, szaporították és egy szűk réteg tenyésztette is. A tenyésztői gondolkozás elterjedését gátolta, hogy a MEOE elnökség engedett a pénz nyomásának és kitalálta a tenyésztők konkurenciájának rendszerét. A kimondott szándék a tájékoztatás volt, de a gyakorlatban a több bevétel elérése volt a cél. Hogyan? Létrehozta a felülbélyegzett törzskönyv intézményét. Ezzel lehetőséget adott, a szigorú szelekció kikerülésének. Igaz ezt dupla szolgáltatási díjért tette, így büntette azt, hogy kiállításra, tenyész szemlére, felkészülésre nem költöttek a kutyások. Később megfejelte ezt a kitalált rendszert azzal, hogy a véletlen jobban sikerült, de felülbélyegzett törzskönyvi bejegyzéssel született utódokat, kritika nélküli tenyésztésbe vehették. Sőt, akár a Ch. (champion) címig eljuthatott.  

Bizonytalan származással, rejtett hibák tömegét hordozva, tízezrével szaporodott a rottweiler állomány is. Ennek eredményeként generációk sorában rögzítve lett számtalan tenyésztésből kizáró, súlyos hiba. Mára nyomon követhetetlen az ebből származó állomány, de a fajta népszerűségének, munkaképességének csökkenése nyilvánvaló.


Nem csak a rottweileres szervezeteknek, de a MEOE központnak is, hatalmas bevétele volt a fajtából. Egyszer készítettem egy statisztikát, hogy a törzskönyvezésből, kennel név kiváltásból, átírásból, tagdíj részesedésből mennyi pénz folyt be a MEOE központba, tizenegy év alatt! 50.000.000 forintot meghaladta!  Ami hatalmas összeg, főleg úgy, hogy ebből egy forint nem fordítódott a fajtára, szakmai dolgokra! Tanulni, tájékozódni, minden tenyésztőnek önállóan kellett. Hiszen muszáj volt erre költenie, ha versenyben akart maradni. Kiállításon győzni, championátusokat szerezni folyamatosan nem lehet véletlenszerűen. Ráadásul a garanciális kötelezettséget, csak a tenyésztőkön kértek számon, hiszen náluk drágább volt egy kölyök, mint a nagy átlagnál. Kevesen is vállalták a tenyésztés rögös útját. Aki mégis megtette, bizony céltáblává vált! A kezdeti sikereket, örömöt hamar felváltotta az irigy kritikusok furakodása! Mit tett eközben a többség? Rombolt, szerepelt, élvezte a fajta népszerűségének előnyét, hogy neki semmit nem kellett tenni, csak a kicsinyke pénzét kivenni, ha szaporított, vagy büszkélkedni kellett a megszerzett címekkel!

Ma már nincs hatalmas bevétel, se klub, se központi szinten. Oka? Rossz gazdálkodás, elmulasztott, félvállról vett ellenőrzés, szakmaiatlanság döntések sorozata. 1993-tól minden soros elnök, vezetőség után, csalás, hazugság, anyagi csőd maradt. Mi ebből a MEOE elnökségének a felelősége? Az, hogy elmulasztotta, a vezető személyek számonkérését! Miért nem kérte számon? Miért is tette volna? Főleg hogyan? Bárkinek elhitték, hogy ő egy ártatlan áldozat. A MEOE központ bevételeit a klub anomáliái, eltapsolt milliói nem érintették! Nekik a törzskönyvezés, a kiállítás rendezésből befolyó pénzek pont elegek voltak, hiszen messze meghaladták a tagokra fordítható, önálló klub bevételeit.  Mindenki azt gondolta, mindig így lesz, a tejjel mézzel folyó Kánaán megérkezett, forrása kiapadhatatlan.

Nincs így, mint látjuk, de térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Mivel minden szervezet önálló, egyiknek sincs hatalma a másik felett, így a fajtagondozó szervezetek nem működhettek országos és mindenkire érvényes szabályzatokkal. Van egy minimum, amire ajánlásokat tehetnek a fajtagondozó klubok, de nagyon kell lobbizni azért, hogy az meg is valósulhasson.

1. Kiket kell meggyőzni?

2. MEOE elnökség, bírói testületek.

3. Aztán szépen sorban a bizottságok és szervezetek elnökeit.

4. Amikor őket meggyőzték van esély a szabályzat megváltoztatására, amit a kutyásoknak is tudomására hoznak, mint kötelező érvényű szabályt. Ők nem is nagyon tiltakoznak, mert hiszik, hogy ők mindent be is fognak tartani. Tiltakozni a tenyésztők szoktak, mert ők már gyakorlatból tudják, hogy azért nem olyan egyszerű kérdés ez. Egy szabályzat megalkotása nagyon kevés az eredményes tenyésztői munkához. Minden döntéshozatalban, a sor legvégén a tenyésztő áll, akit mindenki árgus szemmel figyel. Miért ez a nagy figyelem? - Azért, mert a neve köztudatban van. Ezért neki kiemelten nehezíteni kell a dolgát, mert olyan renitens, hogy merte a tenyészetét fogalommá tenni, eredményes kutyáival.

Nem emlékszem pontosan mikor, (1998-2000 kb.)  de a MEOE elnöksége szép csendben minden döntést a vezetők hatáskörébe utalt, megtartotta a törzskönyvezés és a hozzá kapcsolódó összes bevételt. A szponzori pénzek fölötti döntés joga, a reklám bevétel, a CACIB -ok, CAC-ok bevételének egy része az övé. A külföldi kapcsolattartás az övé. Ám ez nem a Kinológiai fejlesztésére fordítódik, csak önös üzleti érdekek vezérelte akciók látszanak. A bírói testületek, teljesen önállóik, semmi szakmai kontroll nincs felettük, igy semminemű kritika meg nem érinti őket, hiszen csak ők a képzett szakemberek! Mindenki más amatőr, elfogult laikus, tartja a közbeszéd.

A MEOE elnökség, a bírói testületek azt tesznek, amit akarnak, amihez csak kedvük és tehetségük van.  Mindezt azért tehetik, mert a tagoknak nincs beleszólása semmibe. Szólhat, meg beszélhet, de senkit nem érdekel. A tagok így ellenállnak, kinek-kinek ez mást jelent, passzív vagy aktív ellenállást. Rottweilerben mára teljes érdektelenség van. Egy szűk réteg azért mindig van, aki próbálkozik, és a tenyésztést bevállalja, de az nem közösségi, csak egyéni szinten jellemzőbb inkább.

Most ezt az egész rendszert át kellene adni, egy államilag elismert szervezetnek, amelyik semmi mást nem akar, mint hatalmat, a vele járó pénzzel.  Ezt én hibás lépésnek gondolom, mert eddig még mindig úgy volt, hogy átvették a szakma jegyében, aztán szembesültek a valósággal, hogy valójában pont a szakmára nincs pénz. A következők, akik szembesültek ezzel a ténnyel, ugyan azt csinálták, amit az elődiek.  Csalódottságukban, loptak, csaltak, hazudtak. Miért kell mindig ugyan azt az utat járni? Miért nem akarja senki tudni, mire is ácsingózik?  Miért kell évtizedeket várni, hogy minden új rájöjjön, nem ezt a babaruhát akarta?

Ha gondolkozó, tisztességes emberekre lelnénk- nekünk, tagoknak- nem kellene átszervezni az életünket, egy újabb hülye, légből kapott ötlet miatt. Na de hogyan lehet tudást tölteni a fafejűek, üres agyába? Hol lelhető fel a gondolkozó, okos, tisztességes, kellő tapasztalattal rendelkező ember, aki a közösségért dolgozna, akár évtizedeket is? (2013.) 



2013. február 14., csütörtök

A rottweiler bátor kutya.


A magabiztos, érdeklődő kiskutyát, aki érvényesíteni akarja az akaratát, azonnal dominánsnak kiállják ki. Ezzel szemben fontos elfogadni, még ha az is lenne, a néhány hónapos eb támaszra szorul. Egyedül nem tud megoldani komoly helyzeteket. Sem fizikailag, sem szellemileg nem képes rá. Nem lenne önálló természetes közegében, ős kutyaként sem. Családban, falkában élne, hiszen kora szerint, még nem járhatna vadászni a szüleivel. 

Háziasított kutyaként, az ember neveli, formálja a saját igényei szerint. A városi élet, a nagy forgalmú utak, az emberi szabályok betartása kihívás a kutya számára, az ember segítsége nélkül nem tud eligazodni. Lehet, hogy képes lenne egyedül is megtanulni, de részben veszélyes és részben tilos! Előljáróban fontos megjegyezni, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy „átmegy a falon”. Az inkább vakmerőség, nagy hiba lenne a kutya részéről! Bár kölyök kutyánál ritkán szokták mérlegelni, hogy vajon bátor-e, de elhangzanak ilyen megjegyzések, hogy de bátor ez a kiskutya, vagy az ellenkezője is, hogy hű, ő fél. Mindkét esetben a gazdira hárul a feladat, hogy segítsen az ebnek kihozni magából a legjobbakat. Hogyan? Úgy, hogy szocializálja a kutyát, azaz hozzászoktatja a környezethez, amiben él, megtanítja milyen viselkedést vár el tőle a közös élet során.

Ennyire egyszerű!

De tényleg ilyen egyszerű?! Bizony nem mindig egyszerű, mert mint az élet más területein is, sokféle tanács, megoldás van egy- egy helyzet megoldására. Van aki a legjobb szándéka ellenére sem boldogul. Picit elkanyarodva, visszaemlékszem én hogyan tettem.

Kezdő kutyásként az egyik kutyasétáltató csapathoz csatlakoztam és az ott levő felnőtt, gyakorlott kutyások tanácsát követtem napi helyzetekben. Ebből ki is derül rögtön, hogy indulásként nem neveltem kölyök kutyát, a már felnőtt kutyával járó feladatom adta a helyzetet. Kutyaiskolába is jártam, mert apám ott pallérozta a kutyát és természetes volt, hogy én is ott tanulok. A kutyaiskolán az oktatók tanácsait követtem, aztán később elolvastam minden létező írást erről a témáról. Kevés volt abban az időben, de már akkor is voltak eltérő nézetek és tanácsok. Ami jól hangzott, amit, eltudtam fogadni azt alkalmaztam, ami már hallomásra is taszított, hát még az úgy képzett kutya látványban is borzasztó volt, na, azt azonnal elutasítottam. Szóval felnőtt kutyával kezdtem kutyázni így amikor egy kölyök kutya nevelésére vállalkoztam bizony újra kellett tanulni mindent.
Aztán minden újabb és újabb kutya felnevelésével, tovább kellett tanulni. Voltak jó megoldásaim, meg rosszak is. De egyszer csak működött a dolog. Összeszoktunk a kutyával, én megszerettem, ő is engem és már tudtuk is, ki mit vár a másiktól. Így utólag, azt hiszem, szerencsém volt, hogy jó kutyákon tanultam és jó oktatóim voltak. Ma már elég jól eligazodom, de minden új kutya nevelése, nekem is kihívás, feladat, hiszen minden kutya más és más. Vannak általános elvek, de naponta sok apró helyzetet kell jól megoldani. 

Egy idő után eluntam a sok vitát, mert mindenki a saját igazát hajtotta. Eljött az idő, amikor tanulni kellett, mert önálló elképzeléssel szerettem volna kutyázni. Továbbra is cél volt, hogy  egy élhető, de munkában is mérhető teljesítményt nyújtó kutyánk legyen. 

Kiképzés vezetői tanfolyamra mentem. Legyen itt az idevágó szakirodalom néhány eleme a bátorságról és az ijedősségről! 

A bátorság, az egy jellemtulajdonság, ami meghatározza, hogy egy lény ténylegesen vagy képzelt veszélyekkel szemben, külső kényszer nélkül kitart és amennyiben lehetséges, magától cselekszik. A feltétel nélküli bátorság, ezek szerint, alapvető jellemtulajdonság a védőszolgálatban. 
A kutya a magatartásával megfélemlítően hat és így megelőz egy támadást. Másrészről kell, hogy egy váratlan támadásnál, őrá, a vezetőre, aktív, teljes védőkészséget mutasson. A nem igazi bátor kutya, már modoránál fogva sem fogja a támadót megfélemlíteni. Komoly esetben kudarcot fog vallani. A bátor kutya, a vezetője elleni támadásban látja a harci jelt. Úgy, mint a vadonban, egy támadás a falkatársra ezt a jelingert kiváltja. A bátorság a kutya önbizalmából és magabiztosságból ered. A környezet befolyása erre az örökölt hajlamra, csak szűk határok közt lehetséges. Egy alapjában bátor kutya a bántalmazások, és a rossz táplálkozás következtében sokat veszíthet a bátorságából. Egy természetéből adódóan kevésbé bátor kutya, amelynek jellemét tervszerűen fejlesztik, külső megjelenésében/ de csak külső/ hasonlíthat a bátor kutyához.

Ingerküszöb
A inger legkisebb mértéke, mely egy szervezetnél valamilyen reakciót kivált. Azok az ingerek, melyek ezen érték alatt maradnak, semmilyen felismerhető reakciót nem okoznak, küszöb alattinak hívjuk. A küszöb- érték nem fix egységek, hanem befolyásolhatók a különböző belső és külső feltételektől. Ne felejtsünk el, néhány szót az ijedősséghez mondani. Az ijedősség szorosan összefügg az idegállapottal. Egy ijedő momentum olyan reakciót okozhat a kutyának, hogy balesethez vezethet. Főleg olyan kutyánál, amelyiknek alacsony az ingerküszöbe. Ha egy hangos zörgéssel felborult vödör egy kutyát megijeszt, az menekülni igyekszik, vagy remeg és behúzza a farkát. Állandó gyakorlással meg lehet szüntetni a vödörtől való félelmet, a hiányzó keménységet, a megszokás átfedi. Ha ugyan azt a kutyát egy másik környezetben ugyanolyan vödöreseménnyel lepjük meg, újra megijed! A veleszületett puhaság és ijedősség tisztán, felismerhető. Ez megmutatja nekünk, hogy a természetesen szerzett tulajdonságok, az öröklöttet elnyomják, vagy elfedik. Az örökölt tulajdonságoknak a kutya viselkedéséhez és jelleméhez mérvadó jelentőségük van."

Talán nem mindenkinek egyértelmű, ez egy alap, ami kell, kötelező, magától értetődő természetesség, amit a felnőtt kutyától várunk el, bátor legyen.
Fotó: Xenia S' Gaius 7 hó Siroccó Era 4 hó 

Crisztosz, Gabi, Arnold, Dávid, Gigi 


De a kölyök rottweilernél is meghatározhatóak azok a viselkedésjegyek, ami a fajtánál alap elvárás! Persze nem minden rottweiler felel meg ennek a kívánalomnak, mert nem minden rottweiler születik automatikusan bátornak és kivállónak! Ezért az embernek kell tenni, sokat és sokszor! Nem elfedni a hibát, a nem kívánatosat, de olyan kutyát tenyészteni, amelyik a természetesen öröklőtt, kívánatos tulajdonságoknak birtokában van. 

Ma, most az alap tézisek nem változtak, csak a kutya kiképzése lett korszerűbb. Ugyan ezek érvényesek, de a kép, már sokkal árnyaltabb és sokkal többet tudunk a kutya viselkedéséről is! A fenti kérdésekkel, meghatározásokkal a kiképzés során találkozhatunk, hiszen a felnőtt kutyát szeretnénk kiképezni és hatásosan használni a védőszolgálatban. Viszont az általános viselkedésre is igaz minden, amit az idegrendszerről, a kutya taníthatóságáról, családba illesztéséről megtanulhattunk! A kölyökkori magabiztosság, kiegyensúlyozott idegrendszer a természetes. A félős, pánikoló kutya "javítható", de nem a félelmében előre támadó kutya a cél, MA SEM! 



 

2012. szeptember 8., szombat

A rottweiler más kutyákkal is jól kijön

Családban vagy barátként fotókkal bemutatva.

 Dalma, Nimród, Sziszi , barátok , sétapartnerek voltak hosszú ideig.

Farina , Ali-családtagok ketten
 Urquelle. Lédi-családtagok ketten

Zeusz és egy játszópajtás



Niko,+ családtagok ketten

Ritter +családtagok ketten

Vitó -vendégségben
Bo,+ családtagok ők ketten


Süti, Dorka, Gerda, Suny, Melinda, Carlos 2010.

2012. július 1., vasárnap

MEOE ......avagy a változások kapcsán

Két ember, akik vérbeli kutyások, szeretik és értik a mesterségüket. Jó szakemberek és jó emberek! Nézd a sok mosolygós, vidám embert! Az ilyen szemináriumok megmutatják, hogy miért érdemes neki kezdeni a kutyázásnak. Nem kell görcsölés, nem kell kijelölt hatalom, ha érted a szakmát és át is tudod adni, önként és dalolva, tömegek fognak követni.






2012.május 26-27 Peter Scherk szeminárium Komárom. A képek forrását nem leltem meg, mert már nem nyilvános, vagy törölve lett.

A bevezető mondatok egy létrejövő vita nyomán megfogalmazott gondolataim. A szokásos ostorozás volt a beszélgetés középpontjában, hogy a tenyésztők nem tesznek vizsgákat és semmilyen erőfeszítést a fajtáért. Valakik nem elég elhivatottak, ezért kényszeríteni kell őket, kötelező előírásokkal. Sőt az FCI tagság is felesleges rossz, azért sem érdemes a MEOE-hoz tartozva kutyázni. Miért nem értek egyet?

Így érveltem. Nézzétek meg a képeket és szálljatok magatokba! Két ember, akik elkötelezett kutyások, szeretik és értik a mesterségüket. Jó szakemberek és jó emberek! Nézd a mosolygós, vidám arcokat! Az ilyen szemináriumok megmutatják, hogy miért érdemes neki kezdeni a kutyázásnak. Nem kell görcsölés, nem kell kijelölt hatalom, ha érted a szakmát és át is tudod adni, önként és dalolva, tömegek fognak követni. Nincs ez másként a kiállítások világában sem! Nem kell görcsölés, nem kell kijelölt hatalom, ha érted a szakmát és át is tudod adni mosolygós tömegek fognak követni.

Itthon egy rossz, torz értékrend uralkodott el, ami önbizalom hiányból, tudás hiányból, hiúságból táplálkozik. Ne legyél lusta tájékozódni, az országot behálózó szervezetekről. Ezek, önálló szervezetként alkotják a MEOE-t. Az alapszabály, a szervezeti működési szabályzata szerint megkülönböztettünk jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket, szerződött partnereket. Legnagyobb szerződött partner az MKSZ.  Ám számtalan kutyaiskola, több szervezet volt szerződött partner ezen kívül. Sok -Sok ezer ember, akik a kutyatenyésztés révén létrejött MEOE -hoz kapcsolódva kutyázott. A szervezetek, iskolák stb. egyszerű tagjának fogalma sincs, hogy a szervezeti keret, a hagyományok, a több évtizedes munka tette lehetővé, hogy ő a hobbiját űzheti. (113 év) Arról sincs fogalma, hogy a nemzetközi versenyeket az FCI kerete miatt rendezheti meg. Azt a többség talán hallotta, hogy a Nemzetközi kiállítások a MEOE-hoz köthetők, no meg a CAC-ok is. Azt is tudja talán, hogy hivatalos vizsgán és versenyen, csak olyan bíró bírálhat, aki az FCI rendszerben, mint bíró le van jelentve. Amint, az FCI TAGSÁG MEGSZŰNIK, nem csak törzskönyvezés nem lesz, de vizsgázás, versenyzés, nemzetközi szinthez kapcsolható sportolás sem lesz. Hiszem FCI bíró nem bírálhat disszidens szervezetnél. Márpedig a Kinológiai csúcsszerv nélkül, mindenki disszidens szervezetnek számít. Hiszen, az FCI tagság nem átruházható! FCI tagsága csak a MEOE, mint egyesületnek van. Állami kijelölés révén, nem lehet egy másik Kinologiai Szövetségként lecserélni és átvenni a MEOE helyét a nemzetközi szervezetben. Sokan szoktak azzal érvelni, hogy az FCI-n kívül is van élet.

Igen van. Csak hogy az FCI a legerősebb és a legismertebb, a fajtatiszta kutyatenyésztésben elért eredményei tiszteletre méltók. Az ehhez kapcsolódó sport, verseny, kutatások, mind-mind a kutyák jobb megismerését és barátként való tartását teszik lehetővé. Picit meg kellene ismerkedni a fajták útjával, kilépni abból, hogy az emberek személyes érdekei mit diktálnak. A kutyatenyésztés, a fajtatiszta kutyák sorsa lesz bizonytalan, ha kikerülünk a nemzetközi vérkeringésből. A fajta érdekében végzett, minden eddigi munkánk kárba vész, értékét veszti. Nem az FCI az oka, hogy hibás kommunikáció, évtizedesnél több, jellemzi a szervezetünket. Sőt az egész fajtatiszta kutyatenyésztést. Nem csak tűzoltás kell, de szemléletváltás és nagyon kitartó szakmai munka, ami helyre hozhatja a károkat.


2012. február 15., szerda

MEOE Rottweiler fajtaszakosztály eseményei


Kalandozzunk egy kicsit a múltban. Amikor 1989-ben Faussner úr nálunk járt, volt lehetőségem vele szakmai dolgokról beszélgetni,( profi tolmács segítségével) erős elhatározás született meg bennem, hogy kihasználva a pozícióm adta lehetőségeket, mindent megteszek a jobb, használhatóbb, szebb rottweiler állományért. Nem csak a saját kutyáimért, de a közösségért is tevékenykedve. 

Éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között. 

Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre. A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet,  hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe! 

Azt gondoltam, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy ezt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.

Számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat. Minden időben, így éli meg az ember, hiszen a saját szemével, ízlésével, tudásával vesz részt az eseményekben. Én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg. 



Valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt, de ez csak egy jóval későbbi felismerés lett. A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert kevesen fordultak meg ott tenyésztők, de a rottweiler tartók közül sem sokan, heti  rendszerességgel. Többen olyan fajtákból váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Mindenki örült, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni. Viszont az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak. Kiképzők, segédek, munkabírók, küllembírók döntően német juhászkutyás, dobermannos, boxeres volt.  

Dicsekedni persze jöttek időnként, a szép, kiállítási győztes kutyáikkal rottweiler tenyésztők is, az iskolára, de abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez. 1989, ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára! 

Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert  szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni. 


Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést. Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás soha sem volt, de áskálódás, az ajánlás megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.  

Csakhogy ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak. Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen. 

Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.

Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült  jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam. Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait.

Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.

Klub kiállítást 1989. bíró Willi Faussner NSZK 

Kiképzői segéd tanfolyamot 1989. ADRK -Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

Tenyész szemlét 1989.  bíró Willi Faussner-aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat. Bírált -Vidák Lajos, Oláh Béla   

1990.  Klub kiállítást bíró Miklós Levente H  Tenyész szemlét 1990. 

Kiképzői és segéd tanfolyamot 1990. ADRK  Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa
 
1991. Klub kiállítást bíró Willi Faussner NSZK  Tenyészszemle 1991. 

Voltak kiadványok :



Húsz évvel később így írtam erről az időszakról.

A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.
Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták.  Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár.


Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) A mai események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan. 

Egy jellemző beszélgetés a múltból. 

X- ÍRTA- Az én utópiám: 
1. Helyes szemlélet(a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban. 2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb  tenyésztői kört. 3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének 4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az ő-v fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán.
-  Válaszom
Ha túljutnánk az első ponton, meg is lenne a lendület, hogy a további pontjaid is teljesüljenek. 1980-óta nem sikerült ezen túljutni Azért azóta, mert akkor került be több import kutya és indult el a mennyiségi tenyésztés. Tegnap túlléptem a felvetéseden, pici iróniával fűszerezve, mert olyan sokszor és sok formában beszéltünk már erről, mégis mindig ugyan azt szajkózod. Különböző stílusú érveléssel sem sikerült rávenni arra, hogy ezeket az óhajokat, álmokat tovább gondold és a gyakorlati megvalósításban kezdj el gondolkozni. 

Lássuk pontonként:

1.Helyes szemlélet (a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban.
Ez azért nem tudott soha megvalósulni, mert mire az adott időszak kutyásai, akik komolyabban gondolták, vagyis hosszú távra terveztek rottweileresnek maradni, mire valamilyen egységre jutottak volna, mindig jött egy sokkal okosabb kezdő aki mindent jobban tudott. Meggyőződéssel állította és gondolta, hogy a rottweileres világnak őt kell kiszolgálnia, azért vannak a rendezvények, hogy ő jól érezze magát. Mindenki azt képzeli, hogy a siker neki automatikusan jár. 

Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, meg is kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.

2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb tenyésztői kört.
Kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai érték kutyát importáltak.( 1990-es évek ) 

3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének
Hiszed nem - e, de sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !

4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az őrző-védő fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán. 
Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározzátok, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne. Ti magatok se tesztek mást, csak siránkoztok. 

Válasz erre az érvelésre  
Az előző hozzászólásod közelebb van az én véleményemhez, mármint nem jutottunk túl az első ponton, így felesleges a 2-3-4 ről beszélni.
Az első pont azért nem tudott kialakulni, mert a körülmények (meoe: központosított kézi vezérlés, több fajtaklub) nem engedte, hogy öntisztuláson keresztül létrejöjjön egy fajtán belüli független közösség.
Nekem a szakmai tenyésztés nem a győztesekkel való fedeztetést jelenti, hanem alapismereteket, ami alapján a teljesítmény és küllem bíróktól függetlenül kialakul egy látásmód. De nem ugranék előre, mert ebben a rendszerben, nem ez a követendő. A siránkozás mellet én kutyázgatok, tenyészgetek, néha napján kiállítgatok, és ha követhető ügyről lenne szó, akkor létszámát tekintve is komolyabb csapatot tudnánk összerántani, mint a 20 éve épülő sikerklub.

Válaszom erre- MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub ..... Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal  beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.

       
     

Nézd meg ezeket a videókat: Innen indultunk és felfele mozdultak el a dolgok, de csak egy viszonylag rövid időszak volt siker történet. (5-7 év)  Ez is csak néhány tenyésztő munkája és pénzáldozata révén volt sikeres időszak. Sok győztessel való fedeztetés bizony egy jobb állományt hozott, volt versenyhelyzet, és volt érdeklődés, kereslet a fajta iránt! A tenyésztők munkája révén sok remek kutya került szem elé, akik éltették a legendát. A tömegszaporítók meg termelték a kutyákat és egyszer csak ellepte a szemét a gondosan nyírt pázsitot. 

A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot  lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Az idézett beszélgetés, ebben az időszakban zajlott >>> ITT  Majd 2011-ben végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem. Majd ezt az időszakot így foglaltam össze a saját tenyésztői tevékenységünk kapcsán.  ITT

2013-2016-ig Állami irányítás alá került az ebtenyésztés. Állam által kijelölt, Elismert rottweiler egyesület irányított. A MEOE szövetséggé alakult. 

MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést. 2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést. 

Rottweilerben kettő fajtagondozó klub van. MÁRK  és a HMRE



2011. december 18., vasárnap

Filmforgatáson Lilu és Carlos


A színfalak mögött. A filmkészítés rejtelmei.


Hortobágyi Tibi, kedves kutyás barátunk telefonált, hogy az Ebugatta stábja, rövid fajtaismertető filmet szeretne készíteni a rottweilerről.
Segítenénk –e?
Rövid gondolkozás után igent mondtunk.

Az első időpontban, az eső keresztül húzta az Ebugatta csapat számítását, így egy héttel későbbre halasztódott a forgatás. A második időpontban gyönyörű napsütésre, kellemes őszi időre ébredtünk. Irány a forgatás! Budapesten, a pesterzsébeti Kapitány pusztán, vagyis Hlavács Jani, Pesterzsébeti kutyakiképző iskoláján találkoztunk. Bár itt van a szomszédunkban, bevallom sose voltam még ott. 

Rövid séta, majd irány az iskola területe. Lilu és Carlos testvérek, üdvözlés képen egy rövid, futkározós „játékot” produkáltak a kameraman kérésére. Majd pózolás, helyben maradás.
Aztán csere. Levente Zsolti és Gösser jött a pályára. Csoportba zárás, pózos gyakorlatok, behívás.

Majd Viktor következett Carlossal. Akadály, palánk, labda.

Utánuk Joszkin Laci a szukájával Hugi, majd ismét Lilu és én. Közben csak forgott csak forgott a kamera. Beszélgettünk a fajtáról, a fajta helyzetéről.

Majd Harcsás Márti kérésére helyszint váltottuk, kimentünk az utcára és a buszmegállóba is. Felkerült a szájkosár, hiszen az kötelező! a mai napig közterületen, tömegközlekedési eszközökön. Jól jött, hogy Liluval ezt már gyakoroltuk, hiszen rendszeresen sétálunk a városban.  Na persze, nincs mindig szájkosár rajta, de azért mindig az autóban van.
A kamera meg forgott, csak forgott.
Az operatőr ötletelt, mit is kéne csinálnunk., mi meg igyekeztünk.  Jópofa apró ötletei voltak, a kutyák meg ügyesen meg is csinálták, az irányításunkkal. Visszamentünk a pályára és felvettük az őrző-védő részt.
Pici pihenés és jött a szöveges rész.
Márti kérdezett és mi válaszoltunk . Mindhármunkat külön vettek fel, de érdekes így visszahallgatni, hogy mennyi egyező dolgot mondtunk. Néha pihentünk egy kicsit, akkor nosztalgiáztunk, beszélgettünk a kutyázás helyzetéről, felelevenítettük az elmúlt éveket.

Harcsás Márti mesélt új kedvencéről, egy kis puliról, hiszen ő is visszatért a kezdetekhez, kedvenc fajtájához, a pulihoz.Amikor a stáb úgy ítélte meg, hogy elég anyagot forgattunk, elbúcsúztunk. Hortobágyi Tibitől kaptunk Royal Canin tápot, etető tálat, szép piros pórázt. Jól esett a figyelmessége. Utána egész héten aztán izgalommal vártuk, vajon milyen is lesz a kész film. Szerintem nagyon jól sikerült. 



2011. december 8., csütörtök

MÁRK Budapesti területi csoport 1998.

Volt egy év az életünkben, amikor MÁRK tagok voltunk.

Hosszú évek áskálódását elfeledve ,spongyát rá jelszóval, átléptük a kicsinyes, versengő, "majd mi megmutatjuk" éveket. Elfogadtuk a MÁRK vezetőinek közeledését , ismét nekiláttunk, hogy összefogjuk egy kicsit a rottweilereseket. Azokat akik nem tartoztak egyik "elit" körbe sem, vagy nem akartak oda tartozni, mert egy más típusú kutyázásra vágytak.

Az FVM 64-es rendelete, még csak készülőben volt, de évek óta meg volt az igény egy szakmaibb, átláthatóbb, tisztább, a rottweiler munkaképességét hangsúlyosabban figyelembe vevő  kutyázásra. Nem csak szlogenekben, 2-3 fős munkaversenyekben kihirdetve azt, hogy elkötelezett munkakutyások szíve a fajtáért dobog, ők az "igaziak", a tenyésztők meg csak rombolnak.

Ténylegesen, tenyésztői vonalon is jó lett volna szemléletet váltani, tanulni egy sor dolgot. A MEOE Rottweiler szakosztályban éppen nem kívánatos személyek voltunk, NEM SZERETTÉK A GAZDÁLKODÁST FIRTATÓ KÉRDÉSEINKET.

Jogtalan lépéssel ugyan, de kizártak a tagok sorából minket.  Így logikus lépésnek tűnt, kész, önálló , nemzetközi szinten is elismert IFR tag, rottweileres közösség tagjaivá válnunk. Magunk mögött hagytuk a múltat, bizalmat szavaztunk a megújulásnak a közös jövőnek. 

Budapesti helyi szervezet alakítása mellett döntöttünk és az elhatározást tett követte. Ismerve és megismerve a MÁRK alapszabályát, szabályzatait, már az első perctől jeleztük, miben is nem értünk egyet. Nem volt titok az addig sem, mert kitartóan, több éve ugyan azt képviseltük.

Akkor úgy látszott lesz hajlandóság a MÁRK elnöke, vezetősége részéről a szakmai változtatásra, némi módosításra. Év végére kiderült ez csak a látszat volt, de ne szaladjunk előre, még csak a megalakulásnál tartunk.

Az előkészítő munka után, ami beszélgetést, telefonálást jelent, elküldtük a meghívókat, majd a meghirdetett időpontban szabályosan megalakultunk 28 fővel. Nyitottunk bankszámlát, készíttettünk bélyegzőt, formanyomtatványokat, levélpapírt , vettünk pénztárkönyvet, bevételi , kiadási, na meg számlatömböt. A pénztárosi teendőket "profira" bíztuk, szabályosan , ahogyan kell. 
Akkor még nem volt számítógépem, írógépem is csak öreg és már rozoga, így kézzel írtam a leveleket , feljegyzéseket. A levélpapír, a géppel készült írások Hegyi -Dóra Miklós klubtársunk, keze munkája, az ő felesége volt a mi pénztárosunk. 

Akkor még rendszeresen megjelent, Hajas István szerkesztette és általa kiadott Rottweiler szaklap, így ott tettük közzé a csoport munkájával összefüggő eseményeket. Ez a MÁRK hivatalos szaklapja is volt egyben.

Kitaláltam, hogy versengés, egymás legyőzni akarása helyett, szervezzünk egy baráti találkozót. A helyszín Verseg  lett.

Miért ott? 

Azért , mert ott lakott egy lelkes ifjú kutyás, aki felajánlotta, hogy a családjával egyetemben segít a lebonyolításban. Na, meg közel volt Kálló, ahol a MÁRK elnöke Izer János  és akkori jobb keze Gera Dorottya lakott.

Felmértük a helyszínt, majd megterveztem az útvonalat, a feladatokat, szóval azt, hogy hogyan is legyen az egész. Meghirdettük az újságban. Nem jöttek és lelkesedtek a rottweileresek tömegével, de egy jó hangulatú , közösségkovácsoló rendezvény lett. Győzőnek még szponzorokat is sikerült szervezni, így ajándékokkal távozhattak a résztvevők, a nyertesek.

Támogattuk , segítettük versenyző tagunkat is, erről szól Viktor két beszámolója, amit olvashatsz a dokumentumok között. Az IFR -re való kiutazást, egyedül a mi szervezetünk támogatta anyagilag , sokat nem , de adtunk, amit tudtunk , nem méricskéltük, hogy "nekünk" akkor nem marad a költségekre sem. Mindenki önzetlenül segített és lelkesedésből , a rottweiler fajta szeretete miatt vett részt a helyi szervezet munkájában. Persze volt aki nem fajtaszeretetből ténykedett, de a többség biztosan.

Zajlott az élet, folytak a kiállítások, a szokásos hétköznapi mederben zajlott a rottweileres élet is.
"A kutya újság" egyesületi élet rovatban volt lehetőség kicsi hírt közzétenni, melynek anyagát MÁRK részéről Haás Gabi adta le. Neki írtam le , hogy mit szeretnénk megjelentetni, mint "helyi szervezet". Gratulálni szerettünk volna , tagjaink kiállítási sikereihez nyilvánosan is.
Nem jelent meg. Miért? Hmmmmm. Lustaság, érdektelenség, kutyapolitika? Is-is.

Verseg polgármesterének annyira tetszett a májusi bemutató, hogy kaptunk felkérést egy újabbra, augusztus 20-ára. Halász Árpi vezetésével működő Gödöllői kutyaiskola segítségével sikerült eleget tenni a felkérésnek.

A MÁRK tavaszi klub kiállításán , Virág Laci jól érezte magát és a szerb kiállítókkal idogálva, a végére kiütötte magát. Ez a "botrányos" méltatlan viselkedés, a MÁRK vezérkarától, tagságából  kizáró határozatot eredményezett. Nevetséges dolognak tartottuk felfújni az eseményt, de a határozat ott van, megszületett és hivatalosan meg is kaptuk, az értesítést, így lefűztem azt is.

Tetováló mesterként húsz almot tetováltam, ebből 16 volt rottweiler alom. Minden alomnál egy rövid összegzést csináltam, egy majdani alomellenőri  feladat kezdeteként.

A MÁRK elnökének, vezérkarának a HD szűrés körül kialakult nézetei kissé borzolták az idegeinket, vita, érvelés nem hatott, az egyszer már lejátszott "meccs" újra indult.

Addigra 46 fővel egy erős csapat lettünk, így félő volt, hogy rendes tagsággal veszélyeztetnénk a MÁRK vezérkarának meglévő, imádott vezetői pozícióit.
Fikció, valóság?
Ott vannak a levelek, amik dokumentálják az akkori eseményeket.  Felmondták a próbaidős tagsági viszonyunkat és a helyi szervezetet feloszlatták. 

Hozzá tettem a véleményem, írásban is , nem csak pletyka szintű csatornákon juttattam el az érintettekhez. Győző szintén. Lezártuk az évet, megköszöntük tagjainknak a segítséget, munkájukat.  A papírokat bedobozoltam, elraktam. Gondoltam egyszer valaki kíváncsi lesz a helyi szervezet munkájára, anyagi elszámolására. Senki nem volt kíváncsi rá, még a MÁRK elnöksége sem. Ma is itt van minden dokumentum, a pénztár lezárásakor megmaradt 440 Ft -tal együtt.
Vajon, hogyan is zárták le azt az évet?! Szabályosan sehogy. Viszont a próbaidős tagság intézményét pont ezért találták ki.  Aki túl sokat kérdez, túl hamar a dolgok mögé lát, nem kívánatos személy.

Kettő , akkor már állandó tagsággal rendelkező tagunk volt( Petrás-Kiszely). Nekik lett volna joguk jelenteni az ügyészségen , a szabálytalan működést, de miért is tették volna? 

Értünk minek is konfrontálódni ? Saját ügyüket eddig is úgy intézték, hogy "mindenkinek" jó legyen.Ne nehezteljen a "hatalmon" levő,  és az egyéni érdekeik is csendben elintéződjenek. IFR-re menni, FCI VB -re menni, versenyre menni, ehhez kell a MEOE-hoz, MÁRK-hoz, MNJK-hoz való "hűség " egyaránt.  Bujtatott vagy nyílt ellenállás , mindig az egyéni érdekük függvénye volt eddig is. 

Ez újabb egy tanulság volt. "Kutyából nem lesz szalonna. A remény hal meg útóljára. " találó magyar közmondások .

Feltettem fotó formájában az erről szóló dokumentumokat. Sok éven át tettem ide, tettem oda a dossziét, aztán sok időre el is felejtettem hol lapul, a sok irat között. Többször elhatároztam, hogy selejtezek, de a fontosabb dolgokat mindig megtartottam végül. Segít emlékezni, feleleveníteni a múltat, ami segítség és figyelmeztetés a jelen kutyázásához is.  ITT    (2011.) 
A közösségi kutyázás mellett "saját" kutyázás folyik. A közösségi kikerülhetetlen mellék szál. Segíteni soha nem tudott, csak hátráltatni akart mindig. 

2011. november 20., vasárnap

Beszámoló az IFR VB-ről

Először a jó hír: IFR Világbajnok 2011-ben Greta Maranival az ADRK Rottweil Területi Csoportjának egy olasz tagja lett, ADRK származású kutyájával Balu Türnleberggel. 
Szívből gratulálunk.
Az ADRK csapata szemszögéből nézve az IFR VB inkább csalódással telt. A kutyák egyrészt nem tudták megismételni a válogatókon mutatott teljesítményüket másrészt egyszerűen pechük volt.
Az olasz Rw-Szövetség kiváló házigazdának bizonyult, méltó keretek közt bonyolították le a rendezvényt. A megnyitó ünnepség, a csapatok bevonulása  egy kis történelmi helyen zajlott a nemzeti himnuszok dallamára vonultak be a csapatok.

A stadion és a szállás méltó volt a Világbajnoksághoz.
Nem volt ez így a nyomterületen. Itt már jelentős minőségi különbségek voltak a gyep száraz, zöld, nedves és zöld részei között. A vakszerencse az olasz csapattal volt….
A munkabírók tevékenykedése szintén megfelelő volt egy világbajnoksághoz, kár, hogy nem fűztek magyarázatot az egyes gyakorlatok minősítéséhez, csak a pontszámok hangzottak el.
Nem volt ennyire egyenletes a segédek munkája az első részben, jelentős különbségek voltak a segédelés stílusában a résztvevő nemzeti hovatartozása ill. az őrző-védőző kutya aktuális pontszáma szerint… A kettes számú segéd minden kutyának egyenletesen korrekt terhelést adott.
Dietmar Müller Jaskoval nagyon száraz nyomterületet kapott a sorsolásnál. Ennek ellenére Jasko jól oldotta meg a feladatot. Sajnos az első tárgyat nem jelezte, 84 pontot kapott.
Melanie Bullijának az első egyenesen komoly nehézségei voltak. Mégis elküzdötte magát az első törésig, onnantól szinte nem hibázott. 82 pont…
Sascha Sieben Gismojának láthatóan valami problémája volt a TB-val. Ezt már a jelentkezésnél kimutatta és azt követően végig figyelte a nyomkövetés alatt, ez megtörte a kutya koncentrációját. 75 pont.
Markus Bongóval kiemelkedő munkát mutatott be. Sajnos a nyom vége előtt 30 m-el egy klasszikus hibát mutatott, végül is 94 pontot kapott.
Az első nap végén Martin Jackel a B+C ágazattal kezdett. Szabadonkövetésben jelentősen elől ment, a tempóváltásokat közel tökéletes pózosok követték és talán a VB leggyorsabb behívása. Az apportok és az előreküldés is szép volt. A legutóbbi rendezvényen mutatott problémáit a palánkon és az előreküldésnél tökéletesen kijavították. Megérdemelt 92 pont.
Az ő-v is sokat ígérően kezdődött. A felugatása kifejezettebb volt, mint korábban. Összességében az utolsó gyakorlatig nagyon jó ő-v-t mutatott. Közvetlenül az utolsó kisérés előtt Jack még egyszer visszafogott és utána több vezényszó után sem nyerte vissza a vezethetőségét. Disq.

A német reményeket ekkor Markus tartotta életben és úgy látszott teljesülnek is. Bongo nagyon szép és harmonikus B-t mutatott be, a problémás gyakorlata, az ültetés, egy kis segítséggel sikerült. Jelentős hibája volt az akadály érintése és a palánkon apport végén egy plusz vezényszó. Nagyon jó, 94 pont, dobogós helyezés kilátásban.
A C is sokat ígérően kezdődött. Perfekt tempó, vezethetőség, felugatás, kihívás, pozíció felvétele a szökés előtt.
A szökésnél Bongo melléugrott, a segéd mögé került, így nem volt több lehetősége megfogni a kart. Ebben volt a különbség más kutyákhoz képest, amelyeknél hasonló szituációban a segéd újabb fogási lehetőséget kínált fel…
Dietmar Müller Jaskoval egy nagyon szép B-t mutatott be, különösebb hiba nélkül. 92 pont. A C-n is jó teljesítményt mutatott. Az utolsó őrzés a nagyon jó minősítésébe került, 89 pont, össz 265. 13.hely
Melanie Bullija a B+C-ben visszafogottan teljesített, nagyobb gyengeségek és csúcspontok nélkül, 87+89- össz 258, 21.hely
Az utolsó német versenyző Sascha volt Gismoval. A kan nem tudta engedelmesben azt produkálni, mint a válogatón. Az apport felvételnél tétovázott, majd kiejtette az apportot és plusz vezényszóra volt szükség. 88 pont. Jelentősen jobbat mutatott ő-v-ben. Magas vezethetőséget mutatott, fergeteges megragadások, teli fogások és szuper átmeneti fázisok a vezényszóig. Sajnos az utolsó kisérés előtt itt is elhangzott egy plusz vezényszó. Az olasz TB-nál 92 pontot ért, 23. hely 255 pont.
A csapatversenyben a német csapat a csalódást jelentő 4. helyen végzett, szorosan a francia, messze lemaradva a finn csapattól és nagyon elverve az olasz csapattól, akik az 1-3 helyen végeztek és ezen kívül a legjobb nyom, legjobb engedelmes és a legjobb ő-v is az övék lett.
A Vb eredményei azt mutatták, hogy más nemzetek az elmúlt években nemcsak utolértek minket….
A tartalékunk Manfréd Koch nem került bevetésre, feleségével együtt mindig segítőkészen, jó csapatszellemmel gazdagították csapatunkat.
Az eredményhirdetés kissé laposabbra sikerült a megnyitónál (himnuszok nélkül), a 2012 VB kihirdetésével befejeződött a számunkra nem túl eredményes rendezvény.
Köszönet a csapatnak és a szponzoroknak: Mera Dog, My Dog 24, Sporthund és Hundesport Schweickert.
Khnieratzky, HAW
FORRÁS: ADRK honlap fordította: K.V.