2009. október 24., szombat

Tenyésztők egymás között

Ha valaki arra a csúfságra adná a fejét , hogy valamely haszon vagy dísz, netán hobbi állat tenyésztésébe fog, nem árt ha legalább a szakma alapfogalmaival tisztában van.
Az első és legfontosabb, hogy az ember először is saját maga előtt tisztázza, hogy mit és mi célból szeretne megpróbálni tenyészteni.

Azért írtam, hogy megpróbálni, mert a tenyésztés nagy nemes gondolatok és cselekedetek összessége. Attól, hogy elkezdünk állatokat szaporítani még automatikusan nem leszünk tenyésztők.

A történetnek úgy kellene kezdődni, hogy amikor eldöntöttük, hogy mit és mi célból, feltétlenül szükségszerű némi elméleti és gyakorlati tanulás lehetőleg olyanoktól akik már tettleg bizonyították, hogy van némi affinitásuk az adott tárgyhoz. Mikor ezen túljutottunk , vagyis döntöttünk, tanultunk elméletben, gyakorlatban, kezdenénk a nagy mű alapozását. Döntenünk kell, hogy melyik utat választjuk, vásárolunk kölyök, ill. növendék állatokat, tiszta, nemes vérvonalból, és megpróbálunk velük eljutni a tenyészállat minősítésig, vagy veszünk kész felnőtt, tenyészállatokat és úgy indulunk neki a dolognak. Mindkét út elfogadható.

Az azonban ebben a témában elfogadhatatlan, ami nálunk egyre inkább mindennapi gyakorlat kezd lenni, hogy 7-8 hetes állatokat vásárolnak tenyésztésből kizárt, ennek ellenére szaporított jószágokból, és ezekből az olcsó genetikai hulladékokból megpróbálnak mindenáron tenyész egyedeket fabrikálni. Ez a megoldás annál is inkább galádság az adott fajjal szemben, mivel az ember által tenyésztett állatok a természetes szelekció híján egyébként is hajlamosak az elkorcsosodásra. El kell képzelni mi van akkor, ha erre még néhány, vagy akár nem néhány, ostoba és vagy/ és kapzsi öko kalandor belerondít. Azt, hogy ezt miképp lehetne kiküszöbölni hazánkban, azt nem tudom.

Illetve tudom, mert jó néhány európai és tengerentúli országban megoldották a számukra kedves, vagy valamilyen oknál fogva tisztelt állatfajok esetében. Volna erre példa, de hát azok más országok, más emberekkel. Ugyanazt lemásolni egy eligénytelenedett országban nagyon nehéz lenne. A minap hallottam egy teljesen ide illő idézetet.

„ Nem való a szamárnak a fácán sült, ha erőszakkal belé tömöd biztos megárt neki”

Ugye-ugye, milyen egyszerű mondat, és mégis mily beszédes,aktuális, pedig 100 éve született. Végezetül egy gondolat, ha ezek után valaki mégis a szó nemesebbik értelmezése szerint tenyésztésre adná a fejét. Amikor valamely állat tenyésztésére szánod rá magad egy kicsit istent játszol, teremtesz és elpusztítasz. Mindehhez óriási elkötelezettség és tudás kell.

„ Mert tudatlanul teremteni, legalább akkora bűn, mint ostobán pusztítani” „Mert ne fogjon a húrok pengetésébe akinek pengetője nincsen!”

Krausz Győző 2009. október

2009. október 12., hétfő

Megismerkedésünk története Wolfgang Gaa-val

Egy kérdés kapcsán jutott eszembe a következő történet. 

1989-ben gondoltam egyet és írtam / tolmács segítségével/ az ADRK kiképzési főfelügyelőjének egy levelet, mint a Rottweiler klub elnöke kértem a segítségét. Röviden: szeretnénk tanulni, a kiképzés terén fejlődni egy hétvégi tanfolyam keretében. 

Megszerveztem a tanfolyamot, a Pestlőrinci kutyakiképző iskola, Oláh Béla bácsi segítségével úgy, hogy volt egy általános minden fajtás tanfolyam, és ehhez csatlakozott a speciálisan rottweilerekről szóló képzés német előadóval, az egyhetes tanfolyam végén. Izgalommal készültünk a találkozásra, Szolnoki Béla volt a tolmács így a társalgás is könnyen ment. Az előadónk Wolfgang Gaa volt. Az első, bemutatkozó találkozásnál Wolfgang nagyon ismerős volt. Rá is kérdeztem, hogy Őt láttam-e, tavaly az ADRK Klubkiállításon több kutyát felvezetni? Igen, ő és a felesége Coni, a Grüntenblick kennel tulajdonosai! - válaszolta. Hűha! Szemből jobbról a második Wolfgang Gaa Bea von der Teufelsbrücke-vel.

Alábbi képen 1988-ban ADRK Klub győztes kan Gary vom Grüntenblick! 
Nekünk, nagyon-nagyon tetsző kutya volt.

Picit későbbi történet, hogy Gary von Grüntenblick Német Mesterbajnokságon elért 13. helyezését egy ADRK Klub újságban felfedeztem. Akkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy én ilyen rottweilert szeretnék tenyészteni. Aki szép is, de legalább olyan jó is, hogy versenyen is helyt áll. 

Egy évvel később videón is megnézhettem az őrző-védő munkáját. 20 évvel később, konvertálni, szerkeszteni, interneten közzé tenni is megtanultam a róla készült videó felvételeket. 

Vissza a történethez. 

Wolfgang elmondta, hogy náluk inkább a felesége a küllemes ő maga inkább munkakutyázik, ehhez ért jobban és ezt is szereti. Kemptenben kutyaiskolát vezet, több kutyával versenyzett, teljesítménybíró, most az ADRK kiképzési főfelügyelője. Magyarországon még nem járt, de örömmel jött. Nemrég Kanadában is tartott tanfolyamot. Szerencsés, hogy éppen a Balatonnál nyaral a barátja, és a tőlük származó kutya is vele van. Hívta, jöjjön Budapestre, így segítsége lesz a tanfolyam alatt. A barát Martin Winkler, a kutya Muck von Grüntenblick és 17 hónapos! Továbbá vele jött Karl, az Ő mestere, Neki otthon Óriás-schnauzere van, de együtt kutyáznak ma is. 

Nagyon örültünk.

Láttunk számtalan apró trükköt, amit azóta is alkalmazunk, használunk. Nagyon hasznos hétvége volt. Barátként váltunk el. Wolfgangtól búcsúzóul meghívást kaptunk, látogassuk meg, szeptemberben Kempten-ben munkaverseny lesz. A rottweilerek ezen a versenyen az ADRK Mesterbajnokságán való indulás jogáért küzdenek. Ő Kemptentől 4o km-re lakik, vendégül is lát minket. Az ADRK mesterbajnokságán 40 kutya indulhat, így tartományonként selejtező versenyeket tartanak és az első öt kutya nyeri el a részvétel jogát.

Nem szerettem volna követni az addigi gyakorlatot, hogy minden lehetőséget az elnök nyúl le, nem lett volna etikus, ezért ezzel a lehetőséggel Metzker Gábor és felesége Zsuzsa élt, de unszolásra Győző is velük ment. Volt bennük egy kis félsz, hogy Wolfgang vajon komolyan gondolta e a meghívást, és mit szól a család, ha csak úgy beállítanak, de munkaverseny rottweilereknek? Ezt nem lehet kihagyni! 

800 km autóút után hihetetlenül barátságos fogadtatás. Szinte azonnal a kutyaiskolára mentek. Ámulás-bámulás a kutyaiskolán, a környezet, a verseny, szóval minden. Wolfgangéknak akkor 5-6 kutyájuk volt, az első számú kedvenc Noris, aki tíz hónapos. Győző mondta is Wolfgangnak, hogy azt az egyet haza is hozná! Na azt már nem, mondta a család. Jó akkor majd egyszer fedeztetünk vele, egyezett bele. Ám, ha lesz szukánk hozzá és Noris teljesíti a tenyésztéshez szükséges feltételeket, a fedeztetés nem marad el! Milyen feltételeket kellettek ehhez? Dysplázia szűrés, munkavizsga, kiállítási eredmények, Ztp- azaz tenyész engedély.-mondta Wolfgang.

Na, persze ezek nem az itthon szokásos feltételek voltak, hanem az ottani szabályok, amit mindenkinek kötelező betartani! Teltek múltak az évek, történt egy és más 1992-ben fedeztettünk Noris von Grüntenblick-el. Csakhogy ez egy következő történet.(2009. 10. 12. )