2016. december 10., szombat

A rottweiler eredete

A legtöbb közszájon forgó beszámolóval ellentétben, a mai fekete-cser színű rottweilert a német kutyatenyésztőknek köszönhetjük. Homályos történetek szerint a kutyáink ősei a római légiókkal jöttek a Fekete-erdőbe az Alpokon keresztül. 
Fotó illusztráció, eredeti forrás http://www.louiselopina.com/

Vagy igaz, hogy a masztiff típusúak (amelyek közé a rottweilert sorolják) a Földközi-tenger térségéből származtak és ezután terjedtek el északon, vagy nem. Talán már jóval a rómaiak előtt Észak-Európában voltak. Angliában és más európai országban már azelőtt ismertek voltak ezek a nagy, erős kutyák, hogy a római légiók az északi hadjárataikat elkezdték volna. A rottweiler a nevét a földrajzi származási helyéről, a Württemberg tartománybeli Rottweil városáról kapta. 

Miután Rottweil térségét kr.u. 74- ben a rómaiak elfoglalták, majd kr.u. 270-ben újra elvesztették, a város évszázadokig fejlődött tovább, mint közigazgatási és kereskedelmi központ, és ennek a változásnak köszönhetjük a rottweilert. Marhatenyésztéssel foglalkozó országokból, mint Franciaország, Magyarország és Svájc jöttek ide marhát eladni és venni. Ezért olyan kutyákra volt szükség, amelyek nem csak a marhákat tudták felügyelni és terelni, hanem megvédték a csordát és a gazdáikat a vadállatok és a rablók támadásaitól. A térség takarékos kisbirtokosai ezért olyan kutyát tenyésztettek, amely egyszerre tudta ellátni a terelő és a védelmi feladatokat. 

Ezért, bár a rottweiler terelő és őrző képessége letagadhatatlan, mégsem hasonlít karakterében és felépítésében más pásztorkutyákra. Két változatát külön tenyésztették. Egy kisebb változatot, hogy a terelésnél a kutya ne a marha értékes combhúsába harapjon, csak a csánkjába, és egy nagyobb, erősebb változatot, amelyek a parasztok és mészárosok kis kocsiját húzták. 

Az első Albert Kull-féle fajtaleírásban még több színváltozat szerepelt. Ugyan már akkor is a fekete színű vörös rajzos változatot favorizálták, a mellkason és a végtagokon nem túl nagy kiterjedésű fehér foltok megengedettek voltak, ahogy a hamuszürke alapon fekete csíkos, sárga rajzokkal is, az egyszínű vörös, fekete orral is, és a sötét farkas-szürke fekete fejjel és hátcsíkkal, de közben sárga jegyekkel. Az Internationalen Rottweilerclub 1913-as fajtaleírásában elfogadott színváltozatok, a fekete színű, jól elhatárolt vörösesbarna vagy sárga jegyekkel; a barna színű, sárga jegyekkel; az egyszínű vörös, fekete maszkkal és hátvonallal.

 fotó:illusztráció Louise Lopina

1921-ben az ADRK vette át a fajta felett a teljes ellenőrzést. Ekkor vált véglegesség a rottweilerek színe, ahogyan ma ismerjük. Ezzel minden más korábbi színváltozatot feladtak, az akkori standard a hibák közt sorolta fel ezeket. A vöröset, a barnát, a kéket (és a hosszú szőrűt) a továbbiakban nem ismerték el rottweilerként, mert ezeknél felmerülhet a keresztezés gyanúja.1910-ben a rottweilert a negyedik rendőr kutyafajtaként ismerte el a rendőrkutyások szövetsége (PHV) a dobermann, a német juhászkutya és az airedale terrier mellett. 28 évig (1882-1910-ig) tartott, míg a fajta az ismeretlenségből eljutott az országos elismertségig. Fordította: Krausz Viktor