Elmélkedés a fajták kialakulásáról

Mi laikusok, azt gondoljuk úgy általában a kutyáról, hogy őseink háziasították a kutyákat,  az ember maga mellé fogadta kezdetben azért, mert szüksége volt a kutya munkájára. Azt is  gondoljuk, hogy azok szaporodtak, amelyikeknek jó képességeik voltak, azokat tartották meg. Nyilván az emberrel kötődni képes kutyáknak volt létjogultsága, hiszen családi körben kellett élniük.  

120 évvel ezelőtt, a kutyák céltudatos tenyésztése elkezdődött. A minta  a haszonállatok tenyésztése volt. Elkészült az első standard (fajtaleírás). Majd elkezdődött a tenyésztői munka. A kutyák kiválasztásával indultak neki, azokkal amik az elképzeléshez legközelebb álló képességekkel, küllemmel bírtak.Több évtized eltelt mire a leírt standardnak megfelelő( ahhoz közelítő) kutyák lettek.Tovább folytatták a tenyésztést, most már biztos alapokra támaszkodva és összefogva! A kétszáz év alatt 450 – nál is több kutyafajtát hoztak létre, amelyek küllemben és viselkedésben eltérőek! A küllem, azaz a forma a legszembetűnőbb különbség, de ez még nem elég, hogy az adott fajtának megfeleljen. Jellem és viselkedésjegyek is meghatározzák a fajtákat. ( gondolom én az ismereteim alapján) 

A ROTTWEILER fajta története 120 éves! Minden állomás, elképzelés, változás rögzített és visszakereshető. Szakkönyvek, szakmai anyagok tucatjaiban olvasható, látható.

A többi, FCI vagy egyéb Kinológiai szervezet által elismert régi fajtánál is így van ez! Helyes szemléletű tenyésztésnél a küllem és a jellem egyformán hangsúlyt kap. Vannak olyan fajták, amiknek az a feladatuk, hogy kedvtelésből tartott, társasági kutyák, családi kutyák legyenek, lásd az FCI fajtabesorolást! 10 fajtacsoport létezik! 

Bizony mára már a munkakutyák nagy részének sincs egyéb feladata, minthogy a család kedvencei legyenek. Így valóban, a laikus kutyatartónak csak a küllem fontos, azt hiszi, hogy a tenyésztésben nincs más dolog, mint a formát megtartani! Ezért van az, hogy ha egy fajtára ránézünk, rögtön tipizálunk egy jellemképet és azzal magyarázzuk a viselkedését! Pedig a nevelés alapja nem ez, mert előbb az állatot, a kutyát kell megismernünk és csak a legvégén a fajtát!

Fajta elismerés

A kutyánk temperamentuma, habitusa, jellemképe meghatározható, de azt is figyelembe kell venni, hogy milyen környezeti hatás érte születésétől, hozzánk kerüléséig! A korai szocializáció hiánya, a bántalmazó, elhanyagolt környezet bizony nagy nyomot hagy! Az éhezés, nem csak testi, de mentális, idegrendszeri tünetekben megnyilvánuló hiányokat okozhat. Az ilyen hátrányokkal induló kutyánál, az erőszak, a durva kényszer, csak olaj a tűzre! Nem épít, de rombol! Ezért érdemes elsajátítani az erőszak és kényszermentes technikákat, mert a jóból is lehet még jobb, és a hátránnyal induló is felzárkózik! Nyugodt, kiegyensúlyozott kutya a cél! Nem cél a félelemből alázatos eb! 

Az erőszakkal kényszerített feladat végrehajtás nem kutyabarát és bizony vidám, felszabadult kutyát nem eredményez!

Kép illusztráció, a fotó készítője: Tálasné Erika  kutya/Siroccó Rott Ilcsi-Héra Tulajdonos Tálas Istvánné, Erika

Az alomról ahol született /Siroccó Rott I alom 2012. szeptember 23. Idol-Dezsi, Iláj, Ixor, Izisz, Ilcsi-Héra, Irma-Mira , Ingrid-Kelly, Iluska – Rose, Imola.  Apa: Siroccó Bruge Tulajdonos Szabó István-apa:Siroccó Úzó – anya:Forrófejű Rena sz: 2009. 01.21. HD- tenyészthető OMSE 2011. 11. 05 . Anya Siroccó Cintarella tulajdonos: Krausz Győző  apa:Sirocco Úzó –anya: Odette von Hause Fritz előző tulajdonos Vida Zoltán felnevelésében, felkészítésével- tenyésztésre alkalmas, egészségügyi szűrés: HD +/-

Az alomról részletesen

Választok magamnak kutyát

Sok évig tenyésztettünk, kölyköket adtunk el, sok érdeklődővel, rottweilert vásárolni szándékozóval beszélgettünk, beszélgettem én is. Mindenki előbb utóbb megfogalmazza, milyen kutyát szeretne. Aki a rottweiler mellett dönt, az a fajtaleírás alapján, vagy egyéb más élmény alapján keresgéli a kutyát. Már, ha keresgéli, de azt hiszem az a ritkább.

Régen hirdetés vagy a kiállításon látottak alapján választottak a vevők. Sok éve megváltozott ez a szokás, nálunk például ajánlásra vagy a honlap alapján érdeklődtek. Az első szűrő, mint vevő szóba jöhet-e, a személyes beszélgetés volt. Ekkor volt lehetőség elmondani, hogy ki miért szeretne rottweilert, mi az elképzelése a nevelésről, a kutyatartásról.

Mi mesélünk a rottweilerről, a saját kutyáinkról, tapasztalatainkról. Felvázoljuk az előnyöket, a buktatókat. Elmondtuk, hogy mit kell betartani, hogyan kell nevelni, hogyan kell szocializálni, iskolába, hordani, ha speciális cél is van vele, mennyi mindennel számolni kell. (vizsga, kiállítás, tenyész szemle, tenyésztés, mind időt és felkészültséget igényel) Amikor kölcsönösen úgy ítéltük meg, hogy meg van a bizalom, megközelítően egyezik az elképzelésünk a kutyatartásról, a rottweilerről, szóba jöhetett, mint vevő. Aztán amikor tényleg vevő lett, hosszú kapcsolatunk alakult ki sokukkal. 

Az első évben, mindenben segítettünk, hogy a kiskutyáinknak és majdan a felnőtt kutyának, jó élete lehessen. Hiszen a gazdi akkor lesz elégedett, ha pont azt a kutyát kapja, amire vágyott, amire esetleg éveket várt. Persze van, hogy nem kért, segítséget, akkor nem erőltettük a kapcsolatot. A hosszú évek alatt, volt olyan vevőnk, aki törékeny, csendes, határozatlan típusú lány volt, ránézésre, ezért nem voltunk meggyőződve róla, hogy egy kan kutya neki való. Felvázoltuk az esélyeit, javasoltunk egy szukát, de nem, ő eltökélt szándékkal kitartott, a kan kutya mellett. Nem lehetett lebeszélni a rottweilerről sem, mert egy ismerőse kutyája olyan mély benyomást tett rá. Igaza volt. Remek rottweileres gazdi vált belőle. Mindent megtanult, hosszú barátság alakult ki a kutyaiskolás évek alatt közöttünk.  Időnként, esett- kelt, amikor Artúr megindult, de megtanulta! Nagyon jól megtanulta! Ő volt Artúr a grafikán. Siroccó Ingó CAC, R. CAC R. CACIBX2 Engedelmes vizsga 

Sok éve képviselem, hogy a felelős állattartás, nem a sajnálaton és a nehézségek elkendőzésén alapul. Igenis, komoly döntésnek kell lenni, ha egy kutyát hazaviszel! Nem az én döntésemnek, hogy mindenféleképpen "rád sózzak " egy kutyát inkább a tiednek, hogy mindent megteszel és mindent megtanulsz, ami szükséges ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, jól nevelt ebed legyen, aki örömet okoz, nem bosszúságod forrása. 

Az első hónapok, tulajdonképpen az első másfél év "húzós" akkor apait-anyait bele kell adni ám utána sok sok év, ami élmény, egy "jó" rottweilerrel. Kinek mi a "jó" - ez változó. A nálunk születő almokban csak árnyalatnyi különbségek vannak,  mert az alapértékekre mindig nagy hangsúlyt fektettünk.

Szóval kinek milyen kutya való, lehet e tudatosan választani? Mondhatnám, hogy fogalmam sincs, de ez nem így van. Én is, mint bárki más, aki egynél több kutyát nevelt, tenyésztésbe kezdett, túl van azon az időszakán, amikor mindegy milyen a kutya, olyannak szereti amilyen. Az első kutyánkhoz érzelmileg olyan erősen kötődtem, hogy elképzelni se tudtam, hogy cserben hagyjam és az eladás gondolatát támogassam! Még sok évig így volt, de aztán a tenyésztés miatt, változtatnom kellett az érzelmi megközelítés módomon! 

Meg kellett tanulni, hogy a kölykökkel ne alakítsak ki erős, szoros kötődést, mert bizony el kell válni tőlük. Ez nem jelenti azt, hogy nem törekszem sokat lenni a kölykökkel, pusztán nem adok nevet nekik, nem ruházom fel személyiségjegyekkel őket. Egy státuszban vannak, kedves, szeretni való kiskutyák. Ebből a státuszból az a kutya lép feljebb, akit kiválasztok, saját kutyának. Bizony neve lesz, személyisége lesz, aztán hamarosan az én kutyám! Sok év után (20) már pontosan tudtam, milyen kutyát szeretnék, nekem milyen való. 

Szerencsésen, vagy jó érzékkel választott első rottweilerünk, egy életre szóló mintát adott! Utána sok tanulással azt is megtanultam a kívánatos értékek, hogyan felismerhetők. Tehát tenyésztőt kell választani és bízni a szerencsében, hogy minden álmunk valóra válik! Amikor a szülőpár tetszik, akkor olyan nagy csalódás nem lehet, mert hasonlítani fog a kölyök rájuk, az biztos! Amikor némi önismerettel a kutya temperamentumát, magunkhoz jól választjuk, nyert ügyünk van! 

A körben a bíró bírál

Lássuk az eseményeket pl. egy klub kiállítás alkalmával. A körben a bíró bírál, az ő munkáját hivatott segíteni a tolmács, a ring titkár és a jegyzők. Bírálati lapok, startszámok, összesítők, szalagok, kártyák, zsinórok, rozetták, az asztalon előkészítve és klub kiállításokon a győztesek serlegei is. 

Elkezdődik az adott osztály bírálata, melynek formavilága nem mindenhol egyforma, de tartalma igen. Amikor a bíró előzetesen tájékozódni akar, behívja a teljes osztályt és megtekinti a mezőnyt. Létszámtól függően egyben vagy csoportokban kezdi meg a bírálatot. Fogakat néz, mozgást néz, majd start szám szerint egyesesével szemrevételezi a kutyákat, leíró bírálatban foglalja össze a véleményét.  

Majd futás és válogatás után ad egy minősítést. Nem megfelelőtől a kitűnő minősítésig terjed a skála. (nem megfelelő, meg felelő, jó, nagyon jó, kitűnő. A magyar kiállítási szabályzat szerint a kitűnő, nagyon jó4-ig minősítésű kutyák vetélkednek az adott osztály győztes címért, azaz a HPJ, CAC címekért. Majd az osztály győztes kutyák összevetése következik a Klub győztes, Fajta győztes, no meg, egyéb címekért. Egyéb kiállításon plusz speciális szabály is van, erről a kiállítási szabályban lehet olvasni részletesen. A szépek közül a kiemelkedő, a fajta reprezentáns, aki a standardot legjobban megközelíti, és méltó módon van felvezetve is, az a cím birtokosa. A tenyésztési eredmény bemutatása és rangsorolása zajlik, nem kutyák és emberek versengése ez! Eredeti szándék szerint nem versengés, hanem az, ami: minősítés és cím oda ítélése egy szakember által. 

A kutyák sorba állítása szakmai szempontok szerint zajlik, amit a bíró igyekszik a legobjektívebben elvégezni. A bírói körben katalógus nem lehet, a bíró és a segítők csak a startszám alapján tájékozódnak. Ez egy régi hagyomány, amikor a bírók még nem ismerhették a felvezetett állományt, az objektivitást segítette, hogy a startszám és a látottak alapján értékelte a kutyát.

Ezért nagyon fontos, hogy a startszám a kutya felvezetőjén legyen! Sem a bíró, sem a segítők „nem ismerik meg” a kutyát főleg, ha a felvezetők váltogatják egymást. Nincs idő és mód arra, hogy néhány perc alatt ilyen módon rögzüljön a kutya és a gazdi fizimiskája. Az ismerősök barátok, megismerhetik, de itt is a pártatlanság elvének kell érvényesülni.

Igen nagy fejetlenséget tud okozni a ki-be ugráló, labdadobáló, kiabáló segítők hada! Könnyen hibázik a segítő személyzet, ha a kiállítók önző módon csak a saját kutyára koncentrálnak és eszükbe sem jut, hogy a bíró és a ring személyzet dolgozik a körben. Ezért tiltja tulajdonképpen az FCI a kettős felvezetést! Hangoskodás, zűrzavar, hiba lehetőség és a nézőkben ellenérzést kelt, ha nyilvánvaló pártoskodást lát.

Maga a bírálat, az összevetés is, nagy koncentrációt igényel a bírótól. Ezt nem könnyíti meg, ha a kiállító csak önmagával és a kutyájával van elfoglalva, és a többieket teljesen figyelmen kívül hagyja. Tolja, teszi előre a kutyáját, hogy a bíró csak azt lássa mindig, és tartsa jónak! Amikor ez már túl sok és tolakodó, pont az ellenkező hatást éri el, bár látszólag sokszor bejön.

Még egy jellemző magatartás. Kihirdeti a bíró melyik kutyát tartja győztesnek és az önző kiállítót már végképp nem érdekli, hogy mi történik a körben. Szerepel, fotónak pózol, vagy elhagyja a bírói kört gyorsan, mert elégedetlen vagy már a következő kutyájára koncentrál. Pedig egy néhány perces nyugalom segíthetné a ring titkár munkáját azért, hogy jegyzeteljen. A bírálati lapra majd az összesítőre, a helyes eredmény, csak így kerülhet fel!

Ez különösen akkor fontos, ha a bírálat úgy zajlik, hogy a végső minősítések, csak a teljes osztály bírálatakor kerülnek kihirdetésre. Az adminisztrációra csak pár perc jut, ha a kiállított kutyák száma magas és a bíró alapos és részletes leíró bírálatot ad. Az új szabályok szerint, ezt az adminisztrációt is a ring titkár- tolmács koordinálja. Tolmácsol, miközben figyelnie kell a helyes kártyák megírására is. A jegyző tölti ki a bírálati lapot, amit a bíró aláír. Amikor a körben összeszokott és rutinos segítők dolgoznak együtt, ahol mindenki mindent tud, ismerik egymást, egymás keze alá tudnak dolgozni. Minden, hiba nélkül zajlik, bár apróságok, bármikor előfordulhatnak. Főleg az elején, amíg a bíró munkáját, bírálati módszerét felmérjük, kiismerjük, hogy a bírónak és a kiállítóknak is, legkedvezőbb módon segíteni tudjunk. Így érhetjük el, hogy amennyire lehet, elégedetten távozzon mindenki a kiállításról.

Tudni kell, hogy nem egyforma metodikát használnak a bírók, csak hasonlót. Mivel a segítő személyzet nem mindig baráti társaság, van, hogy csak reggel ismerkednek össze. Nekik is idő kell, míg flottul megy minden. Pont úgy a bírónak is. A bírók és a segítők, egy meghatározott szabály szerint végzik a munkájukat, felelősek az elvégzett munkájukért.

A kiállítóknak a kiállítási szabályzatban írottakat kell betartani, ők ezt, alá írásukkal vállalják is. Ezen kívül, van egy etikai norma, amit illik betartani. A fegyelmezett, kulturált kiállítók nagyban megkönnyíthetik az egész napos munkát, ami nagy létszám mellett, igen feszített tempójú, több órás, koncentrációt igénylő munka. Fegyelmezetlen, hangoskodó résztvevők, szervezők, segítők, vendégek pedig hamar vásári hangulatúvá varázsolják a rendezvényt, ami így jelentősen veszít a rangjából.

A rottweiler 22 éve hosszú farkú, nem csonkolt, mint évtizedekkel ezelőtt. Kiállításon nem lehet felvezetni csonkolt farokkal és tenyész szemlén se vehet részt!