Ugrás a fő tartalomra

MEOE és az átalakulás

Mottó: Miért van az, hogy a legtehetségtelenebb a legirigyebb? Miért a legbutábbnak van a legnagyobb hangja? Miért ők irányítanak? Várom a kérdésekre a választ, miért ez vagy az a döntés születik, mi lesz a MEOE sorsa? Közben meg eszembe jutott, hogy ki is tudna erre érdemben válaszolni?  Hiszen a jól értesült pletyka nem járható út. Függőben levő ügyet sem praktikus óhajok szintjén tovább adni. Az is vicces lenne, ha a MEOE  elnöknek mindenkivel egyenként kellene beszélni, hogy megnyugtassa, elmondja, nekik mit tegyenek. 

Régen úgy működött, hogy megvoltak azok a MEOE-es kis közösségek, ahol a napi dolgokat meg lehetett beszélni, ki lehetett alakítani egyfajta álláspontot. Meghatározni egy irányt.Utána, a vezetőknek, a küldötteknek, volt a feladata,  hogy képviseljék az érdekeinket. Azaz, tájékoztassák, a (megfelelő szintű) döntéshozó testületet a tagok gondjairól, kéréseiről, határozott véleményükről.  

Visszafelé ez úgy működött, hogy a határozatok, a kötelező érvényű változtatások megbeszélésre, szavazásra, leírásra kerültek, majd azt helyi szervezetek, kutyaiskolák elnökei és a küldöttek továbbították a tagok felé. Amikor a közgyűlés határozatot hozott, az onnan tovább érvényben volt és nem volt kibúvó.  

Ez az út lassú és körülményes lett, amikor hatalmas taglétszámmal kellett volna  mindent megbeszélni. A demokrácia  drága  és időigényes dolog. Arra nem volt pénz, hogy mindenki értesüljön a lényeges dolgokról írásban és idő sem, hogy arról érdemben elmondhassa a véleményét. Nem mentek klubnapokra a kutyások, közgyűlésre sem, na meg nem is igen érdekelte őket mi miért és hogyan működik. 

Működjön és ő lehessen elégedett! 

Fizet, akkor magas színvonalon kiszolgálják, kiállításokon, kutyaiskolákon. Szép lassan aztán át alakult a MEOE, ebtenyésztők közösségéből, szolgáltató, kiszolgáló szervezetté vált. Minden döntés először a vezetőség és elnökök, majd később csak az elnökök kezébe került.  A tagoknak nem is maradt más dolga, mint fizetni a tagdíjat, járni kiállításokra és egyéb rendezvényekre.  A tag gond nélkül tenyészthetett, vagy szaporíthatott, igazából senki nem mondta neki miért, merre haladjon, miért is lenne jobb az egyik vagy a másik.  Ezzel a többség elégedett is volt és elégedett most is! 

Csak azok nem voltak elégedettek, akik némileg csalódtak, vagy komolyan belemerültek a tenyésztésbe. Ők hosszú éveket, évtizedeket töltenek el,  folyamatosan a kutyás életben, már nagyobb rálátással vannak  a dolgokra. Látják az összefüggéseket, anomáliákat, a változó viszonyokat is. Hangot is adnak ennek, időnként szakmai változást szeretnének.  Süket fülekre találnak többnyire, vagy fals dolgok fogalmazódnak meg , mire minden szinten végig megy, egy jogos igény a szakmai változtatásra. Valójában akkor van mozgolódás és felzúdulás, ha veszélyeztetve látja a többség, az eddigi megszokott rutint.  Addig mindenki távol tartja magát a „politikától”, mert ő kutyázni szeretne. A többség, az elégedetlenségét kifejezi, de mindig mástól várja a megoldást.  Ki morális, ki anyagi megfontolásból. Valaki mondja már meg hogyan is járhatok én a legjobban! – foglalhatjuk össze kicsit viccesen.  

„A bíró adja a győztességeket, a bíró adja a tenyészthető minősítést, a bíró adja a vizsgákat, a kiképző adja a tudását és képezze ki a kutyámat, a MEOE adja a törzskönyvezés szolgáltatását, a többi az én dolgom!
Mi is marad az egyszeri ember feladata így?  Bezsebelni az elismerést és a pénzt . Kinek-kinek tehetsége szerint, sokat vagy keveset.Miért van az, hogy a legtehetségtelenebb a legirigyebb? Miért a legbutábbnak van a legnagyobb hangja? Miért ők irányítanak? Teszem fel nagyon sokadszorra is a kérdést. Nincs válasz, de a kérdés úgyis csak költői volt.

Miért született meg ez a blogbejegyzés  2014-ben?  A politika visszavonhatatlanul beleszólt a civil szervezet életébe, így körvonalazódott, hogy ismét állami irányítás lesz a kutyatenyésztésben. (1989-ben szűnt meg) Kötelező előírások, amit kötelező lesz betartani, ha valaki törzskönyvezett, fajtatiszta kutyatenyésztést folytatna. Tárgyalások, döntések sorozata, aminek a vonzata a teljes bizonytalanság lett.  A kutyások széles köre kimaradt a tárgyalásokból, az őket érintő kérdéseket nélkülük tárgyalták, a kötelező szabályokat előírták, a döntés  a fejük felett született  meg.

 

 

Megjegyzések