Ugrás a fő tartalomra

Rubin



2:35-től egy rövid szösszenet, amiről az írás szól. Beszéltünk az ösztönökről, az ösztönös képességek meglétéről vagy hiányáról. Aztán néztem ezt a videót és egy fórumos beszélgetés kapcsán ezt fogalmaztam meg.

Ha figyelmesen értékeled a szituációt, magad is rájössz. Áll egy kutya, nézelődik, mivel hívom, a nevét kiabálom, figyel. Közben azért azt is lereagálja, hogy mi történik körülötte. Nem izgul, teljesen nyugodt és magabiztos. Néha felugrál, mert unja a történetet, nem érti, miért kell egy helyben állnia. 

Jön két új kutya a gazdájával, a gazdi kerékpárt is tol, arra felfigyel, de nem izgatja a dolog. Aztán váratlanul megtámadja az egyik kutya. Nem mérlegel, nem gondolkozik, a támadásra támadással válaszol. A két kutyát tovább vonszolja a gazdája, azok továbbra is ellenségesek. 

Tényleg, muszáj lerendezni. A belsőerő hajtja, olyan inger érte, amire temperamentuma jelleme szerint reagálni kell.   Pörög, forog, megtalálja a módját, hogy rendezze a sorokat.  Mérlegelés nélkül neki megy a kutyának. Annak, amelyik megtámadta! Nem nagyon érdekli, hogy van egy másik is, és így akár rosszul is járhat! Berongyol a két kutya közé és a saját harci modorában, igyekszik legyőzni a kutyát. 

A szuka 10-azaz 10 hónapos! Tanítás, fejlesztés, szoktatás nélkül, a magabiztosság, az ösztönös védő készség, a harcban lelt öröm ott van.(a két kaukázusi felnőtt, 2-3 éves kutyák) Az is, hogy a harc után milyen gyorsan higgad le, nyugszik meg, ha a fenyegető szituáció megszűnik. Látszik, mennyire hagyja irányítani magát. Na, ezeket az ösztönös képességeket kell használni, amikor az őrző-védő fázis gyakorlatait tanítjuk. Mindezt úgy, hogy az embert ne tekintse ellenségnek, csak akkor és úgy „támadjon” ahogyan mi kérjük tőle. 

Ami a későbbiekben fontos, az- az, hogy a kutya mit tanul meg. Az embertől milyen irányítást és megerősítést kap. Vagy támogatja és mellé áll, vagy a gazdája is „ellenséges” és az ilyen védelmi szituációt folyamatosan tiltja, bünteti. Jó sok, és kitartó gyakorlással, az ilyen védőösztönt is el lehet nyomni. Vagy a legrosszabb, amikor egy féktelen, tudatlan, primitív segéd, védőfelszerelésben, a fiatal kutyát, állandóan legyőzi, fájdalmat okoz neki. A kutyának meg esélye sincs a megfelelő védekezésre. Ráadásul a gazdája is az idegen mellé áll. Azaz a falkatársának a harcban nem segít, de még a külső ellenséget támogatja, erősíti. Például azzal, hogy a segéd irányítja a gazdát falkavezetőt ebben a ritualizált küzdelemben, a zsákmányért, majd minden újabb tanult gyakorlatnál, az őrző-védő munka során.