Ugrás a fő tartalomra

Zami

Zami története

 A következő alomnál, gondoltuk eltoljuk egy kicsit az arányt a sport kutya felé, ezért egy szép, körungos, sok versenyen, vizsgán részt vevő kutyát választottunk. Én kerestem, bogarásztam, ellenőriztem, végeztem a családkutatást, az ADRK törzskönyvét tüzetesen átlapozva, több évre visszamenőleg. Majd a tippeket közösen néztük meg, ha mindkettőnknek egyformán tetszik a kutya, nagy baj nem lehet. Ezt a tippet eredetileg Horváth Zoli adta, körbejártuk Caser családfáját, megnéztük a körungját és döntöttünk. Legyen ő a következő alom apja.


Somogyi Janival indultunk útnak, hiszen én ilyen sokat nem vezetek, na meg autónk se volt alkalmas erre. 1200 km-t oda-vissza, nem kis távolság. Nagyon kedves családnál, szeretetteljes fogadtatásban volt részünk. Sikeresnek mondható fedeztetés után kifizettük a fedezési díjat, kitöltöttük a papírokat, majd hazajöttünk. Nagyon bíztunk benne, hogy alom is lesz. Lett. 4 kan és 4 szuka



1995-2001
Szóval a következő kutyám, amit megtartottam, mert „nagyon tetszett” születésekor Zami. Belőle legalább olyan jó sportkutyát szerettem volna, mint az apjából! Ő sem egyedül maradt itthon, mert Győző is választott magának egy másik kant. Aztán volt egy másik kan, ami meg szép volt, és egy szuka, ami igen-igen szép volt! Szóval, mivel nem álltak itt a vevők tömegével, hogy kifizessék a 40.000Ft-os kölyök árat, megtartottunk négyet, a másik négy kutyánk mellé! (nagy feladat volt, mint később kiderült, de ez egy másik mese)

Mint mindig, szorgalmasan jártunk iskolába, igen szépen fejlődtek a kutyák. Zami volt a kedvencem, Zizi volt továbbra is a legszebb. Zorba, nana, nem voltunk elégedettek a magabiztosságával.  Zordot Győző a legjobbnak tartotta, minden általa választott kutyának „járt” a legjobb pozíció.
Az isiben, Pestlőrinci KKI, próbáltunk egy kicsit haladni, sokkal több vizsgát rendezni, mint ami addig szokásos volt. Hellyel-közzel sikerült is. Érdekes módon egy idő után az iskolavezetőnk felől érkezett a legnagyobb ellenállás. Ez vitához vezetett, majd a további vita elkerülése érdekében, én eljöttem az iskoláról, lemondva a tisztségeimről. 12 évet töltöttem ott, nagyon komoly törés volt eljönni onnan.

Ebben az időben a MEOE Rottweiler fajta szakosztályban is folyt a "szokásos háború" Tisztújító közgyűlés, vita, mellébeszélés. Érdekes módon mindenki nyugtalan lesz, ha a korrekt és szabályos pénzügyi elszámolás szóba kerül, azt valaki számon kéri. Az éppen pozícióban levők nem igen szeretik, ha, a szakmai nézet különbség nyilvánosságot kap. Valamiért a pozíció is fontossá válik, nem egészséges az a hozzáállás, ami ilyenkor zajlik. Kizártak a szakosztály tagságból, ami nevetséges és jogtalan lépés volt. Nem kötelező ebben részt venni, ezt csinálni sem, így magukra hagytuk őket, tegyék a dolgukat, belátásuk szerint. A kutyázást nem hagytuk abba, „csak” neveltük, sétáltattuk, tréningeztük a kutyákat.

Nyaralás helyett fedeztetni és tanulni voltunk Németországban! ADRK körung, kiállítás, hasznos tanulmányutak voltak. Iskolába egy hosszú ideig nem jártunk, de némi keresgélés és intermezzó után, a Kőbányai Happy Dog kutyaiskolán kötöttem ki, 1997. novemberében. Igen érdekes dolog nem kezdő kutyásként, „kezdő” kutyásnak lenni egy iskolán. Eltelt néhány hónap, amíg sikerült beilleszkedni. Majd jött utánam a család is.

Zamival voltam 3-4 kiállításon, készült HD röntgen, tenyészszemlén felvezettem. Ztp-re most sem mehettünk, mert a Független dysplázia bizottság értékelése sem volt elég jó a MÁRK vezérkarának. Maradt az OMSE, mint MEOE által elfogadott, független sportegyesület.

A mindenkori MÁRK vezérkar lépése, hogy HD kérdésben "kérlelhetetlen", régre nyúló emberi dolgok, régi viták és a rugalmas helyzetkezelés hiánya, ami csak "egyeseknek " szól. Akkor is és ma is, tesz engedményeket, személyre szólóan.

1998.  BH vizsgát tettünk. Aztán készültünk tovább az IPO vizsgára. Haladtunk, ahogyan az iskola rendje ezt lehetővé tette. Az iskola rendje az volt, hogy a tagdíjért, a csoportos foglalkozás, a csoportos őrző-védő járt. Aki vizsgára készült annak társadalmi munkát kellett végeznie, a tagdíjon felül. Nagyon sok társadalmi munkával, nagyon időigényes tréning lehetőséggel lehetett előre haladni.

Legyőzve minden lámpalázamat, elhatároztam, hogy nevezek a Bende kupára. Őrző-védő fázisban, mert Zaminak az volt az erőssége. Volt egy kis gondja az eresztéssel. Nekem gondom volt a módszerrel, ahogyan ezt akkor tanították, de a siker érdekében,” ám legyen, győzzön a szakma” felkiáltással, hagytam magam megdumálni. Hiba volt! 

Sikerült a kutyát az indokolatlan terrorral elbizonytalanítani. Egy eresztés és egy szemen vágás a lovagló pálcával, csak látszólag maradt nyom nélkül. A rendezvény előtt két héttel, meggyőződésem, hogy ez hibás lépés volt.

A Bende kupa napján esett az eső és valamiért az addig megszokottól eltérően zajlott minden. Már maga az a tény is, hogy sok idegen ember, tömeg,- zavaró volt,- de az izgulásom volt a legnagyobb. Ennél már csak a csalódásom lett nagyobb a végén. Mi voltunk az elsők, hogy majd később tudjak segíteni a rendezvény lebonyolításában is. Nálunk ezt hívják irányított sorsolásnak. Mint később kiderült, a hazai pálya a legnagyobb hátrányok egyike. 

A rendezvény napján az addig megszokottól eltérően volt beállítva a pálya. Soha más szituációban nem gyakoroltunk. Két palánkra fürkészés, felugatás, majd haladunk felfele a második palánkhoz, ott palánk mögül támadás, majd láb mellett vissza le helyett, felfelé kellett menni és a harmadik palánkból kiindulva jött ki a segéd és így hajtottuk végre a bátorság próbát. Számomra ismeretlen és váratlan okból, a bátorságpróbát fordítva állították be. Nálunk a pálya fentről lefele lejt, ha esik az eső, csúszik is. Aznap szakadt az eső.  Fürkészés felugatás, rendben, palánk mögül támadás elhárítás rendben. Bátorságpróba: Segéd szalad szembe -Zami szalad fog, de, talán rosszul számolta ki a lendületet, leesik és elesik.  (a lendülettől, a szakadó esőben, kicsúszik a lába alóla, seggre esik, megpördül csodálkozó arccal) felugrik és fog, de ekkora már a bíró megállítja a gyakorlatot.
Nulla pont. Gyakorlat összesen. :65 pont

Nem mondom, hogy valaha kihevertem ezt a csalódást. Az ilyen esetek engem igen letaglóznak, kicsit visszavetik a lelkesedésemet. Nem tudtam az okot és hogy, miért történt így, de később megtaláltam a választ rá. Ha nekem ez az egy kutyám lett volna, ha csak ezt csináltam volna, talán még szorgalmasabban, még kitartóbban készültem volna vizsgára. Nem ez történt, mert a környezetem, a kutyás társaim se adták meg ezt a segítséget. Ami feltétele volt a segítségnek anyagiakban azt én nem tudtam kifizetni. Arra pluszban, a munka és a kutyák mellett már nem tellett. Dönteni kell ilyenkor mi az, ami belefér?

A lassú haladás, társadalmi munka, az belefér, a segédek győzködése, az is belefér, a „hobbi kutyázás”, az is belefér. Másnak segítés, az is belefér. Vizsgacsalás, variálás, helyezkedés, na, ez nem fér bele! Hát nekem, ezért nincsen IPO vizsgám. AD vizsgám azért nincs, mert nem tudok lebiciklizni 20 km. Szégyen gyalázat, elpuhult vagyok. Természetesen ilyenkor az első csalódások után, értékelem a kutyát és a saját teljesítményemet. Erősen elgondolkozom, hogy mit csinálhatnék másként. Majd igyekszem megvalósítani. Van, hogy sikerül.

Mindez, nem egyik napról a másikra megy, mert „élni kell,” kutyázni csak e mellett lehet. Nekem nem főállásom, sem a kutyakiképzés, sem a kutyatenyésztés. Nem ebből élek, és nem is szándékoztam ebből megélni soha. (ahhoz, egészen más felfogás, és teljesen üzleti alapokra helyezett kutyázás kellett volna) Zaminak egy iskolai nap alkalmával, térdszalag szakadása lett, ki volt kötve és a kikötőlánc rácsavarodott a lábára. Jött egy kutya, kitámadt, és zsupsz, a szalag elszakadt. Műtét, lassú lábadozás, gyógyulás. Ami biztos, az- az, hogy én ilyenkor is tovább tartom, és szeretem a saját kutyámat. Csak addig és annyit nyüstölöm, amíg neki is és nekem is örömet okoz.

Talán e nélkül a baleset nélkül sem jutottunk volna előbbre? Szerintem nem jutottunk volna, mert már jó ideje nincs „másoknak megfelelni kényszerem”. Zami 2001-ben gyomorrák miatt a kezemben aludt el. Előtte egy évvel a mamája szintén, Ritám pajzsmirigye mondta fel.
Ennek a Z- alomnak az előzménye.

1994. Rita, 2,5 éves, nézzük milyen mama! Nem vittük ki fedeztetni, mert nem tudtuk még, mikor áll meg, fogamzás képes - e. Stb., Na meg Norison (Grüntenblick) kívül, (és az ő vonalából származó kutyákon kívül) nem volt olyan kan, aki úgy igazán megfogott volna, amiért érdemes azt a sok-sok ezer km-t oda-vissza utazni. Hiszen a szóba jöhető, másik vonal, pont azt nem képviselte, amit mi szerettünk. A dominanciát, a megfélemlíthetetlen, határozott, ösztönös őrző-védő képességet hiányoltuk náluk. Ebben nagyon jó volt Gigi kutyánk, nála rosszabbért nem volt érdemes utazni.

A vevők igénytelensége se igen sarkalt újításra, hiszen ekkor volt a rottweiler dömping, a nagyon olcsó, de "kifogástalan" kutyát keresték. Nem kell csak házőrzőnek mondták és az ára ne legyen 15.000 Ft-nál több. A kezdő, feltörekvő tenyésztők kutyáit, vagy kiállításon éppen sikeres "sztár" tenyésztők kutyáit keresték, kiállítási címekkel, rogyásig hirdetve. Náluk az ár alacsonyabb volt és a hibátlan kutya ígérete csábító lehetőségnek látszott.

Kicsit bosszankodtunk a telefonok után. Így az eredeti elképzeléshez tértünk vissza és saját kanjainkat használtuk. Csak azért se mentünk a tömeggel. Rita jó anyának bizonyult, szép, egészséges, kölykökkel hibátlan almot produkált. Hibátlan alom a mi fogalmaink szerint: Jó szín, jó forma, jó vitalitás, fog záródások rendben, herék rendben a helyükön, szemszín sötét, jó méret, jó képességek. Azaz, mennyire magabiztos, mennyire kezdeményező, mennyire bátor, mennyire okos. Egyszer ezt is feldolgozom. Kiegészítés az akkori időszakhoz: Képekben és dióhéjban már összefoglaltam az eseményeket, jó régen.