2010. december 17., péntek
Egyetlenke és a sült csirke comb
2010. november 21., vasárnap
Köbányai Happy Dog Kutyaiskola 2010. 11.20. vizsga
2010. november 11., csütörtök
Falkavezérség- ahogyan én gondolom
2010. október 15., péntek
Az őrző-védő munkáról ismét.
Bevezetőnek két friss videó. 2010. 10.
Nem tanítjuk még őrizni és védeni, "csak" a benne levő ösztönöket kihasználva, engedjük , hogy megszerezze a zsákmányt, engedjük, hogy használja a fogát.Az" akarás" a lendület, élénkség ( temparamentum) a munkában lelt öröm, mind mind tájékoztatásul szolgálnak, hogy majd felnőve merre haladhat a kutya kiképzése.
2006-2007-ben Rottweilert szeretnénk címmel cikk sorozat jelent meg a Kutyaszövetség újságban. Férjem fogalmazta meg a tudnivalókat, 19 részben. Ehhez az alábbi linken elolvasható cikkhez, fűzött megjegyzést a szerkesztő.
http://www.kutya.hu/Cikk.aspx?id=4225
Így szólt :
Szerkesztői megjegyzés
A kutyanevelés nem olyan egzakt tudomány, amelynek általános érvényű és felülbírálhatatlan szabályai vannak. Hogyan is lehetne az, amikor még az emberek iskoláiban is igencsak eltérő oktatási módszerekkel találkozhatunk, a poroszos drilltől a szabadelvű tehetséggondozásig? Lapunk teret enged a különféle véleményeknek és az egyes irányzatok képviselőinek, ám kötelességünknek érezzük felhívni az Olvasó figyelmét arra, hogy több út létezik.
Az őrző-védő kutyakiképzésben korábban általánosan elterjedt volt a kutyazsákmányszerző ösztönére való alapozás, ám ennek a módszernek megvannak a maga elkerülhetetlen következményei. Az eleve erős védőösztönnel rendelkező kutya agresszivitását a zsákmányszerzés élményével erősíteni azt a kockázatot rejti magában, hogy az állat a későbbiekben valóban "töltött fegyverként" fog működni, ami nehezíti beilleszkedését az emberek és kutyák társadalmába. Addig, amíg az őrző-védő kiképzés elsősorban a szolgálati kutyák munkára való felkészítését szolgálta, ez nem okozott problémát, sőt megfelelt a célnak: ezek a kutyák nem jártak "civil" társaságba, és munkájuk során nem "színjátékot" adtak elő, hanem valódi bűnözőkkel kellett könyörtelenül megküzdeniük.
A családi kutya azonban nem ilyen közegben éli az életét, ezért még ha fajtájánál fogva az őrző-védő sportban kívánunk is tevékenykedni vele, nem lehet cél az, hogy a kutya olyan kemény legyen, mint "maga az ördög". Jó védőösztönnel, magas önbizalommal rendelkező kutyák esetében ezért előnyösebb a fogással egy időben azonnal az eleresztést is tanítani és megkövetelni, hogy a kutya számára ne mosódjék össze a "csibész" megfogása a kötélhúzással, és az első pillanattól világos legyen, hogy az ember nem lehet az ő zsákmánya. A védőkar birtokba vétele, zsákmánynak tekintése azoknál a kutyáknál jelenthet hasznos kiképzési módot, amelyeknek veleszületett támadási készsége, önbizalma kevés, és ennek erősítéséhez szükségük van a sikerélményre.
Nem értettem egyet a megjegyzéssel, ezért szokásomhoz híven "tollat", klaviatúrát ragadtam. Leírtam, elküldtem és meg is őriztem az írást.
Azért írom ismét le, mert újból és újból visszatérő téma.
Kedves Szerkesztő úr!
Teszem-veszem, forgatom az ön hozzászólását, szerkesztői megjegyzését. Vívódom, hagyjam figyelmen kívül, reagáljak rá, avagy mégsem? Kellene, de röviden, tömören és érthetően, hiszen annyi tévedés, rosszul rögzült „tudás” kapcsolódik ehhez a témához. Az öné is ilyen.
A megjegyzés olvasásakor, végig az járt a fejemben, hogy mi az amit rosszul kommunikálunk az őrző-védő munka kapcsán az iskolákon.
Hiszen réges- régen volt az- az idő, amikor az őrző-védő kiképzés, elsősorban a szolgálati kutyák munkára való felkészítését szolgálta.(30-40 év) Ez így ebben a formában, egyébként is csak a BM Dunakeszi kiképző bázisára volt igaz. Az ott képzett és tartott kutyák valóban nem igen jártak „civil” társaságba.
A szolgálati munkára alkalmas kutyák tenyésztése, már akkor is döntően a civil szférára hárult. Ez a tenyésztői munka, akkor az egyetlen ilyen szervezet keretein belül folyt. MEOE. A MEOE kutyaiskolái is ilyen céllal alakultak, annó. Hely, ahol a kutyákat képzik, tréningezik, tesztelik, kiválogatják a tenyésztés számára. (1960-as évek)
Aztán az iskolák szerepe, szép lassan megváltozott, átalakult.(1980-1990) Az eredeti feladatát sem adta fel (német juhász) csak befogadta a többi fajtát, egyfajta szolgáltatást nyújtva. alapképzés, vizsgára felkészítés, tenyészszemlére felkészítés, fajtakorlátozás nélkül.
(Viszont egyfajtás tudással és szemlélettel) Ebből mi jött ki, az látszik a „klasszikus” őrző-védő fajták helyzetén, és a fejekben levő zűr-zavaron, ahogyan erről vélekednek, az emberek) Ám kanyarodjunk vissza az eredeti témához.
Az őrző-védő fajták tenyésztése, továbbra is civil szférában, családban folyik. A jó őrző-védő képesség bemutatása, ma is követelmény, bár az őrző-védő fajták szerepe megváltozott.
Ennek a jó képességnek a bemutatására, olyan teszteket, vizsgafeladatokat találtak ki, ami a civil életben is megállja a helyét. A kutyák munkájának értékelésekor a hangsúly a kézben tarthatóságon, irányíthatóságon, terhelhetőségen és magabiztosságon van.(15 éve itthon is)
Ebből a tenyésztéshez” kötelezően” előírt munkavizsga rendszerből nőtt ki a munkakutya versenysport, ami mára kicsit „önálló életet él”! Itt ebben a sportban eredményes kutyák, a követelmények és a pontozás szemlélete miatt, valóban nem tűnnek „családi” kutyának, abban az értelemben, ahogyan egy „átlag” család kutyázik. Ám bizton állíthatom, hogy a legtöbbjük, megbízható, jó védőösztönű, magas önbizalommal rendelkező kutya, akik soha nem tekintik zsákmánynak az embert, mert a képzésük során, a zsákmányszerző ösztönükre építve tanítják nekik az őrző-védő fázis, formagyakorlatait.
A munka, a tanítás során a kutyákkal azt értetik meg, hogy a csibészkar a jutalom, az a megszerzett zsákmány!!!!! A kart ezért adják oda neki, nem azért, hogy növeljék az önbizalmát!
Amikor a kölyökkutyát tesztelik a hangsúly a „bőr”, a „hurkán” van. Az önbizalmat (ha nincs neki, vagy kevés) úgy erősítik, hogy engedik győzni, megszerezni a zsákmányt! Viheted, tied, Te nyertél, te vagy az erősebb! Ez a módszer beválik, a növendék, felnőtt kor küszöbén levő, kutyánál is.
Ám felnőtt, kész kutyánál, a kar zsákmányoltatása, más szerepet tölt be. Csak látszólag azonos gyakorlat, nem önbizalom erősítő.
Ahogyan kezd felnőni, felnőttebb lenni, az őrző-védő munka kicsit átalakul, komolyabb lesz. A segéd igyekszik „erősebb” lenni, harcolni a zsákmányért. Aztán egy kicsit a kutyával is. Ellen áll, fenyeget, elszalad, visszatámad, egy koreográfia szerint. A különböző vizsga fokozatok szerint növelve a követelményeket. A jól begyakorolt és megtanult feladatok végrehajtását pontozzák. Magas pontszámot az a kutya kaphat, aki nemcsak a tanult dolgokat tudja jól bemutatni, hanem az ösztönös, jó, őrző-védő képességek birtokában is van. Magabiztos, terhelhető, irányítható, kézben tartható.(Munkára, tettre kész. Bátor, a fenyegetésnek ellenáll, kész önmagát, a gazdáját megvédeni, ha fenyegetést érez, hagyja magát az ember által irányítani, nem önállóan cselekszik, minden cselekvése kiszámítható, szóval egy okos kutya, akivel öröm együtt élni) Ezek az ösztönösen, születetten jó képességek öröklődnek. Ezért van szükség ilyen kutyára a tenyésztés során, hogy a fajták teljesíteni tudják eredeti feladatukat, hogy valóban védők legyenek. Az ilyen kutyát felismerni, csak az tudja, akinek már volt ilyen. (ideális esetben a munkakutyások többségének már volt ilyen kutyája, mármint, azoknak, akik ezt a sportot magasabb szinten művelik, vagy kicsit jobban elmélyültek a témában) Ezért nem magyarázzák el mindenkinek részletesen, hogy mi miért is történik. (nagy hiba)
Így alakulhatott ki, az a vélekedés, hogy az őrző-védő csúnya, veszélyes és szükségtelen, egy átlag kutyás számára.(Van más oka is, mert valójában ez is egy folyamat része)
Mindenki, aki nagytestű, őrző-védő fajtát tart, jó lenne, ha szakszerű irányítással mérhetné fel a kutyája képességét. Érezné, tudná, milyen erő van a kutyában, ha harcol, ha védekezik. Ezt az erőt meg kell tudni tartani, irányítani. Hiszen ma is megvan az igény és elvárás arra, hogy a kutya őrizzen-védjen! Ezért nem lebeszélni kell az embereket és ijesztgetni, a harapás rémével, arra biztatni, hogy igyekezzenek minden ösztönös képességet kinevelni, elnyomni a kutyában, hanem kipróbálni és megtanulni, ezt a remek sportot, melynek legnépszerűbb fázisa az őrző-védő!Talán ezért nem is értem, hogy miért most írt megjegyzést, hiszen egy olyan fajtáról szól ez a sorozat, amelyiknek komoly előírása a mai napig, az őrző-védő képesség birtokában lenni!
Természetesen mindig az ember, a gazdi irányításával és kontrolja alatt!
Családi kutyaként is!
Krausz Győzőné
Budapest 2007. 02.01.
2010. augusztus 30., hétfő
Merre tartasz rottweiler?
Ne dumálj, mert nem is értesz hozzá.
Minden új, feltörekvő kutyás generációval megéltem a hasonló hozzá állást. Hamar elhangzik, hogy bezzeg, nem versenyez, bezzeg nem csinál munkavizsgát, bezzeg nincs ott a kiállításon, miért szól bele a dolgokba! Úgy átlag négy évenként, ritmikusan ismétlődik ez. Jön valaki, aki másként gondolja a tenyésztést, kutyanevelést, kutyakiképzést, iskolai munkát.
Saját gondolatait igaznak hiszi, meggyőződésből harcol érte, hiszen neki a jelen kutyás események sora a mérce, az a mérvadó. Eddig rendben is van, ha valaki kiáll az igazáért és bátran szól. Lehet megvitatni, lehet nézetet egyeztetni, aztán lehet egyetérteni, elvetni és mindenki halad a maga útján.
Ami nem jó megoldás, az a sunnyogó áskálódás, a másik fél lejáratása a háta mögött. Mégis ez a megoldás vált szokássá és lett elfogadott rottweileres körökben. Tegyük hiteltelenné, akkor nekünk fognak hinni, hiszen rólunk még nem tudnak semmit, mert mi mindenkinek azt mondjuk, amit hallani szeretne. Mindenkit biztosíthatunk arról, hogy mi nagyon lelkes, nagyon szorgalmas és önzetlen kutyások vagyunk. Manipuláció, áskálódás, hízelgés, önzés, duzzogás, vita gerjesztés, régi fegyvertár ez! Nagyon jó közösségeket züllesztett szét, néhány ilyen ember bekerülése a csapatba, egy fajtában. (Sok fajtában, kutyás közösségben)
Nem értesz hozzá, mert nem tudod megmutatni!
Így rendre megkérdőjelezik a tudásom, a hozzáértésem, mert ez jó érvnek
látszik. Megerősítik, hogy felesleges a múltat emlegetni, mert senki nem
kíváncsi a harminc évvel ezelőtti dolgokra. Minden régi tenyésztő csak mesél,
de csinálni nem csinál semmit. Bezzeg nem versenyez, bezzeg nem csinál
munkavizsgát, bezzeg nincs egy kutyája sem rendezvényen. A kutyája nem is
látható.
Bezzeg az a kezdő, aki a pályára lép, sokkal többet tesz, az az elhivatott kutyás, tanítani kell, mellé kell állni, versenyezni vele, megmutatni, hogy tényleg tudod is azt, amiről beszélsz. Naponta bizonyítani, mert amit a kezdő kutyás nem lát az nincs is. Ha meg nincs, akkor az ő botladozása vagy sikere a mérvadó, az a szakma és az ő igényei szerint kell mindenkinek működni. Talán így foglalhatnám össze a vélekedéseket, amire ez az írásom született, még 2007-ban.
Aktuális mindig, mint
ahogyan aktuális volt a kutyázásban eltöltött idő alatt bármelyik időszakban. Így nekiláttam
és összeszámoltam, milyen gyakorlati kutyás tapasztalatom van. Majd leírtam,
közzétettem a honlapon, majd itt a blogban.
A régi időből nagyon kevesen maradtunk, de sokan vannak, akik 1992-1993-ban kezdtek el rottweilerezni. Addigra mi már túl voltunk 20 éven, de ugye a rendszerváltással egy új korszak, új világ, új lehetőségek jöttek el. Tömegek kapcsolódtak be a kutyázásba, a rottweiler népszerűsége csúcson volt.
Szóval mit is csináltunk
1992-2007-ig terjedő időszakban, mint tenyésztők 15 év alatt.
Végeztem egy kis számolást is, mert többször elhangzik, hogy a kutyáink nem láthatók.
Az elmúlt tíz évben: én két saját tenyésztésű, második generációs, saját kutyát neveltem fel. Felvezettem kiállításon mindkettőt (egyiket 4-másikat 1 alkalommal, kitűnő, CAC minősítéseket kaptak) mindkettőt tenyész szemlére felkészítettem, ami természetesen a dysplázia röntgen szűréssel is együtt járt. (még nem volt kötelező) Összegezve: tenyészthető minősítés, természetesen csont nélkül, elsőre és vitán felül, megfeleltek a nyilvános tenyész szemlén.
BH vizsgát tettem, Fázisos
versenyen felvezettem, a kant. Nálunk töltötték öreg napjaikat is, akkor is az
én kutyáim maradtak, amikor újabb utódokat neveltem fel. Magamnak és a család
többi tagjának.
A tenyészetemből további 10, amit neveltem, ők részt vettek kiállításon (8 alkalommal, kitűnő, kitűnő helyezett minősítésekkel) Tenyész szemlén 5 kutya szerepelt, elsőre megfelelt.
BH vizsgán 1, versenyen 1
szerepelt, amit meg is nyert.
-a férjem, fiam, vagy a lányom vezette fel tenyész szemlén, kiállításon, versenyen, Ők, természetesen displázia szűrésen is át estek, mentes, átmenetes értékekkel rendelkeztek. És valóban, ezeket a kutyákat nem vezettük fel a fél világ kiállításain, CAC-ok CACIB-ok során, önmagunkat és a tenyészetünket reklámozva. Nem hirdettük csúcs, kiváló fedező kannak, genetikai és hasban import különlegességeknek, így sok szemnek valóban rejtve maradt. Ám ez nem jelenti azt, hogy kevesebb érték rejlik bennük, mint sztárolt társaikban!
Ezen felül még további 17 kutya
eredményesen szerepelt a tenyészetemből kiállításon, tenyész szemlén,
munkavizsgákon és fázisos versenyeken.
Ezen évek alatt ICH, HCH, HJCH,
CACIB, R.CACIB, CAC, R.CAC, kitűnő, nagyon jó minősítéseket szereztek
tenyészetünkből származó kutyák. Laikus kézben, gazdájuk felvezetésében.
5-en BH vizsgát tettek, ketten az
én segítségemmel készültek fel.
6-an IPO1 vizsgát,
2-en IPO 2 vizsgát,
1 kutya IPO 3, Nyomkövető 1,
vizsgát tett.
Ők egy kivétellel, győztes kutyák
kiállításon. HD, röntgennel, tenyészthető minősítéssel rendelkeztek.
IPO 1 szintű őrző-védő versenyen
kétszer is szerepelt eredményesen, általam tenyésztett kutya, aki küllemben többszörös győztes, HJCH, CACIB, CH-Év Campionja minősítésű kutya.
A többi nálunk született kutya szerepe, csak családi, házőrző funkció volt. Amiben jól helyt is álltak. Küllemükben,
viselkedésükben standard kutyák, akiket gazdáik sem kiállításon, sem máshol nem
akartak menedzselni, sem tenyészteni. Róluk is találhatsz fotókat, az
oldalunkon.
Fontos megjegyzés: Mind ezt
ketten alapoztuk meg Győző és én. Saját kutyáinkat nem bíztuk kiképzőre,
felvezetőre, nem kértünk és nem kaptunk anyagi támogatást ehhez senkitől. A
gyerekeink segítettek még, amikor annyi idősek lettek, hogy saját kutyára is
vágytak. Az írás dátuma: május 31, 2008.
Kiegészítés 2010.
Ma, saját vonalunkat, csak a
kanunkon keresztül tudjuk megtartani, tovább vinni. Szukáink fedeztetése rendre
kudarcba fulladt. Bizony a dominancia, a határozottság, a temperamentum hiánya,
gátja a szaporodásnak is. A választott kanok, akik a minimum paramétereknek
megfeleltek volna, bizony nem voltak birtokában a fedezés mesterségének.
Egyik választott kan ráadásul meg is fertőzte a szukánkat, az utolsó csepp a pohárban,
(HOGY FELADJUK, de nem tettük. Kettő szukát nevelünk. 7 hónapos, négyhónapos.
Kiegészítés 2015.
2008. Két felnőtt szukát
vettünk. Mindkettőnek minden eredménye
meg volt, tenyész szukák voltak, röntgen, kiállítás, tenyész szemle eredménnyel.
2009. Egy felnőtt szukát vettünk.
A harmadik, hároméves kutyának, nem volt sem HD szűrése, sem tenyész szemléje.
Őt megnevelni, felkészíteni kellett a tenyész szemlére, ami természetesen a HD
szűréssel is együtt jár. Sikerült.
Részletesen a honlapon megtalálható.
Úzóval fedeztettük mindhármat. C,
D alomból tartottunk meg kutyákat. Felneveltük, felkészítettük a tenyész
szemlére őket, majd a kötelező HD szűrés birtokában felvezettük mindkettőt.
Viktor fiam a sajátját Carlost, régi barátunk is a sajátját Bruge-t, B alomból
származó Siroccó kutyát. Sikeresen teljesítettek valamennyien. Nem kellett
saját pálya, saját segéd, sőt minden gáncsoskodás ellenére elvégeztük a feladatot.
2011. Ez az év a fordulópont, hogy a közösségi,
szívességi kutyázást befejeztem. Egyénileg és a net-segítségével adom át a
megszerzett tudást, mindamellett, hogy öröm kutyázom, gondozom, nevelem a saját
kutyáinkat, az almokat.
40 év alatt 42 kutya nevelése,
gondozása, adja a gyakorlati tapasztalatot (rottweileren kívül, boxer, orosz
agár, csivava) + kiképzésben 6 valóban saját rottweiler - ők azok, akikkel,
csak én foglalkoztam.Önállóan, önálló
elképzeléssel, párhuzamosan az összes itthoni kutyával.
A sok száz kutyaiskolán
megforduló kutya és gazdi nevelése, okítása csak hab a tortán. Kiképzés
vezetőként tevékenykedtem, óvodát vezettem sok éven át.
2010. augusztus 28., szombat
Miért kötelező a munkavizsga?
Minden kutyának munkavizsgát kell tenni ? Nem, dehogy!
A kiállítási szabályzat alapján, a champion, azaz HCH és az ICH cím eléréséhez kell teljesített munkavizsga! Ezeknek a fajtáknak a körét az FCI meghatározta, és minden fajtára érvényes egységes munkavizsga szabályzatban rögzítette a gyakorlatokat. Ez ma az IPO. 2019-től IGP
A fajtákról készítettem egy összeállítást. A nevek felsorolása mellett, linkeket is gyűjtöttem, mindenkinek akiket bővebben is érdekelnek a fajták. TEHÁT.
Az eredeti írás 2008-ban született. A Champion címhez munkavizsgára kötelezett fajtákat, egy régi IPO ( MK?) szabályzatból kerestem ki. A későbbi szabályzatok ezt a felsorolást már nem tartalmazzák.
2010. július 23., péntek
Eltérő vonalak
Persze más rottweiler tulajdonosok szintén azt állították, hogy övék a legkülönb és a legigazibb. Kinek volt, van igaza?
Akkor jött a tanulás időszaka, kerestem a válaszokat, ami akkoriban sokkal nehezebb volt, mint ma, mert szakirodalom gyakorlatilag nem létezett, magyar nyelven. Általános kutyás könyveket olvasva, a kiállításokat, ott is a bíró munkáját figyelve, próbáltam eligazodni a sok ellentmondás között. Ezzel párhuzamosan, mivel a kutyaiskola, munkakutyázás természetes velejárója volt a szabadidőnknek, ezen a területen is kutakodtam. Mindenkit meghallgattam és volt, amit azonnal elvetettem, volt, amiben bizonytalan voltam de logikusan hangzott ezért kétkedve, de elfogadtam. Volt, amivel, azonnal egyetértettem. Közben nagyon sok rottweilert megfigyeltem, nekünk is volt néhány. Egy idő után határozott véleményem alakult ki, a rottweilerekről, a munkakutyázásról.
Arnold fia, Crisztosz, aki másként, de szintén álom kutya volt. Nekünk ők jelentették a rottweilert, mert pont olyanok voltak, amit a standard kívánalomként leírt! Van olyan, aki nem azt olvassa ki a leírásból, ami pont az ő kutyájára illik?! Aligha! A rottweiler tulajdonosok teljesen elfogultak a kutyáikkal.
1988. ugye a mérföldkő, mert jött a világútlevél, tágult a világ.
1989. Amikor ADRK szakembereket hívtam, és mindenkinek volt lehetősége a tanulásra, mert biztattunk mindenkit, hogy lásson, tanuljon, hozzon ADRK kutyát , ha megteheti.
6. kép Udo Fuße de Eifel
Nem állt a mi ízlésünkhöz közel, mert 64 cm-es marmagasságával, finomabb csontozatával, fejtípusával eltért a mi általunk jónak tartott formától. Az 1971-es standard leírás szerint, Willi Faussner körmaister bírálata szerint sem volt ideális, így ez nem csak egyéni véleményünk volt, hanem támaszkodtunk az akkori szakirodalomra. Viselkedése, vibráló, ideges, heves, de nem tartalmas és nem rettenthetetlen.
Hát nem így volt!
A megfejtés kulcsa a tenyésztés szakirodalma, a kiképzésvezetői tanfolyamok német előadói, viselkedés, jellem, kiképzés témában, plusz rengeteg adat, tenyész könyvek sora, a kutya leírások, videók, kiállítások, kutyák, kutyák, kutyák, lett végül.
Ekkor vált fontossá a származási lap , mi okozhatja a jelentős jellem és forma eltérést. Saját, más kutyáinak származási lapja előkerült , böngésztem az ősök között, majd böngésztem a tenyész könyvben, Adolf Pinkoss könyvben, meg minden fellelhető szakirodalomban. Győzővel meg is beszéltük a látottakat, olvasottakat.
Szóval Basko von Hertener Wappen volt a merőben más kutya, a mieinktől lényegesen eltérő – ami eltérő vonalat is jelentett. Eltérő ízlés, a tenyésztés irányítás eltérő haladási iránya miatt volt más, amit az utódellenőrzés igazolt, mikor tovább kutakodtam. Nem név alapján, nem hangzatos címek alapján, hanem a kutyák tényleges ismeretében! Láttam kiállításon, láttam munkáját videón, nem csak az adott kutyát, de őseit is! Láttam itthoni leszármazottait ennek a tenyésztési elképzelésnek, más tenyésztők kutyáiban.
Tenyésztés menete erősen leegyszerűsítve, amit én olvastam ki az ADRK rottweiler törzskönyvből. Cél a szép és jó, azaz az ideális rottweiler. Szép formával, de gyengébb "vézennel"- jellem- rendelkező kutyához igazán bombázó viselkedésűt választanak, nem igazán szép formájúra, minden esetben szépet. Olyant, aminek korrekt a viselkedése is, nem szélsőségeket tesznek össze. Örök körforgás melyben a fajta változik, mind küllemben, mind elvárt viselkedésben. 2010. 07.23.