2012. július 1., vasárnap

MEOE ......avagy a változások kapcsán

Két ember, akik vérbeli kutyások, szeretik és értik a mesterségüket. Jó szakemberek és jó emberek! Nézd a sok mosolygós, vidám embert! Az ilyen szemináriumok megmutatják, hogy miért érdemes neki kezdeni a kutyázásnak. Nem kell görcsölés, nem kell kijelölt hatalom, ha érted a szakmát és át is tudod adni, önként és dalolva, tömegek fognak követni.






2012.május 26-27 Peter Scherk szeminárium Komárom. A képek forrását nem leltem meg, mert már nem nyilvános, vagy törölve lett.

A bevezető mondatok egy létrejövő vita nyomán megfogalmazott gondolataim. A szokásos ostorozás volt a beszélgetés középpontjában, hogy a tenyésztők nem tesznek vizsgákat és semmilyen erőfeszítést a fajtáért. Valakik nem elég elhivatottak, ezért kényszeríteni kell őket, kötelező előírásokkal. Sőt az FCI tagság is felesleges rossz, azért sem érdemes a MEOE-hoz tartozva kutyázni. Miért nem értek egyet?

Így érveltem. Nézzétek meg a képeket és szálljatok magatokba! Két ember, akik elkötelezett kutyások, szeretik és értik a mesterségüket. Jó szakemberek és jó emberek! Nézd a mosolygós, vidám arcokat! Az ilyen szemináriumok megmutatják, hogy miért érdemes neki kezdeni a kutyázásnak. Nem kell görcsölés, nem kell kijelölt hatalom, ha érted a szakmát és át is tudod adni, önként és dalolva, tömegek fognak követni. Nincs ez másként a kiállítások világában sem! Nem kell görcsölés, nem kell kijelölt hatalom, ha érted a szakmát és át is tudod adni mosolygós tömegek fognak követni.

Itthon egy rossz, torz értékrend uralkodott el, ami önbizalom hiányból, tudás hiányból, hiúságból táplálkozik. Ne legyél lusta tájékozódni, az országot behálózó szervezetekről. Ezek, önálló szervezetként alkotják a MEOE-t. Az alapszabály, a szervezeti működési szabályzata szerint megkülönböztettünk jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket, szerződött partnereket. Legnagyobb szerződött partner az MKSZ.  Ám számtalan kutyaiskola, több szervezet volt szerződött partner ezen kívül. Sok -Sok ezer ember, akik a kutyatenyésztés révén létrejött MEOE -hoz kapcsolódva kutyázott. A szervezetek, iskolák stb. egyszerű tagjának fogalma sincs, hogy a szervezeti keret, a hagyományok, a több évtizedes munka tette lehetővé, hogy ő a hobbiját űzheti. (113 év) Arról sincs fogalma, hogy a nemzetközi versenyeket az FCI kerete miatt rendezheti meg. Azt a többség talán hallotta, hogy a Nemzetközi kiállítások a MEOE-hoz köthetők, no meg a CAC-ok is. Azt is tudja talán, hogy hivatalos vizsgán és versenyen, csak olyan bíró bírálhat, aki az FCI rendszerben, mint bíró le van jelentve. Amint, az FCI TAGSÁG MEGSZŰNIK, nem csak törzskönyvezés nem lesz, de vizsgázás, versenyzés, nemzetközi szinthez kapcsolható sportolás sem lesz. Hiszem FCI bíró nem bírálhat disszidens szervezetnél. Márpedig a Kinológiai csúcsszerv nélkül, mindenki disszidens szervezetnek számít. Hiszen, az FCI tagság nem átruházható! FCI tagsága csak a MEOE, mint egyesületnek van. Állami kijelölés révén, nem lehet egy másik Kinologiai Szövetségként lecserélni és átvenni a MEOE helyét a nemzetközi szervezetben. Sokan szoktak azzal érvelni, hogy az FCI-n kívül is van élet.

Igen van. Csak hogy az FCI a legerősebb és a legismertebb, a fajtatiszta kutyatenyésztésben elért eredményei tiszteletre méltók. Az ehhez kapcsolódó sport, verseny, kutatások, mind-mind a kutyák jobb megismerését és barátként való tartását teszik lehetővé. Picit meg kellene ismerkedni a fajták útjával, kilépni abból, hogy az emberek személyes érdekei mit diktálnak. A kutyatenyésztés, a fajtatiszta kutyák sorsa lesz bizonytalan, ha kikerülünk a nemzetközi vérkeringésből. A fajta érdekében végzett, minden eddigi munkánk kárba vész, értékét veszti. Nem az FCI az oka, hogy hibás kommunikáció, évtizedesnél több, jellemzi a szervezetünket. Sőt az egész fajtatiszta kutyatenyésztést. Nem csak tűzoltás kell, de szemléletváltás és nagyon kitartó szakmai munka, ami helyre hozhatja a károkat.


2012. február 15., szerda

MEOE Rottweiler fajtaszakosztály eseményei


Kalandozzunk egy kicsit a múltban. Amikor 1989-ben Faussner úr nálunk járt, volt lehetőségem vele szakmai dolgokról beszélgetni,( profi tolmács segítségével) erős elhatározás született meg bennem, hogy kihasználva a pozícióm adta lehetőségeket, mindent megteszek a jobb, használhatóbb, szebb rottweiler állományért. Nem csak a saját kutyáimért, de a közösségért is tevékenykedve. 

Éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között. 

Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre. A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet,  hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe! 

Azt gondoltam, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy ezt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.

Számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat. Minden időben, így éli meg az ember, hiszen a saját szemével, ízlésével, tudásával vesz részt az eseményekben. Én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg. 



Valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt, de ez csak egy jóval későbbi felismerés lett. A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert kevesen fordultak meg ott tenyésztők, de a rottweiler tartók közül sem sokan, heti  rendszerességgel. Többen olyan fajtákból váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Mindenki örült, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni. Viszont az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak. Kiképzők, segédek, munkabírók, küllembírók döntően német juhászkutyás, dobermannos, boxeres volt.  

Dicsekedni persze jöttek időnként, a szép, kiállítási győztes kutyáikkal rottweiler tenyésztők is, az iskolára, de abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez. 1989, ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára! 

Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert  szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni. 


Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést. Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás soha sem volt, de áskálódás, az ajánlás megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.  

Csakhogy ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak. Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen. 

Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.

Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült  jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam. Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait.

Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.

Klub kiállítást 1989. bíró Willi Faussner NSZK 

Kiképzői segéd tanfolyamot 1989. ADRK -Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

Tenyész szemlét 1989.  bíró Willi Faussner-aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat. Bírált -Vidák Lajos, Oláh Béla   

1990.  Klub kiállítást bíró Miklós Levente H  Tenyész szemlét 1990. 

Kiképzői és segéd tanfolyamot 1990. ADRK  Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa
 
1991. Klub kiállítást bíró Willi Faussner NSZK  Tenyészszemle 1991. 

Voltak kiadványok :



Húsz évvel később így írtam erről az időszakról.

A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.
Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták.  Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár.


Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) A mai események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan. 

Egy jellemző beszélgetés a múltból. 

X- ÍRTA- Az én utópiám: 
1. Helyes szemlélet(a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban. 2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb  tenyésztői kört. 3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének 4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az ő-v fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán.
-  Válaszom
Ha túljutnánk az első ponton, meg is lenne a lendület, hogy a további pontjaid is teljesüljenek. 1980-óta nem sikerült ezen túljutni Azért azóta, mert akkor került be több import kutya és indult el a mennyiségi tenyésztés. Tegnap túlléptem a felvetéseden, pici iróniával fűszerezve, mert olyan sokszor és sok formában beszéltünk már erről, mégis mindig ugyan azt szajkózod. Különböző stílusú érveléssel sem sikerült rávenni arra, hogy ezeket az óhajokat, álmokat tovább gondold és a gyakorlati megvalósításban kezdj el gondolkozni. 

Lássuk pontonként:

1.Helyes szemlélet (a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban.
Ez azért nem tudott soha megvalósulni, mert mire az adott időszak kutyásai, akik komolyabban gondolták, vagyis hosszú távra terveztek rottweileresnek maradni, mire valamilyen egységre jutottak volna, mindig jött egy sokkal okosabb kezdő aki mindent jobban tudott. Meggyőződéssel állította és gondolta, hogy a rottweileres világnak őt kell kiszolgálnia, azért vannak a rendezvények, hogy ő jól érezze magát. Mindenki azt képzeli, hogy a siker neki automatikusan jár. 

Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, meg is kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.

2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb tenyésztői kört.
Kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai érték kutyát importáltak.( 1990-es évek ) 

3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének
Hiszed nem - e, de sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !

4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az őrző-védő fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán. 
Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározzátok, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne. Ti magatok se tesztek mást, csak siránkoztok. 

Válasz erre az érvelésre  
Az előző hozzászólásod közelebb van az én véleményemhez, mármint nem jutottunk túl az első ponton, így felesleges a 2-3-4 ről beszélni.
Az első pont azért nem tudott kialakulni, mert a körülmények (meoe: központosított kézi vezérlés, több fajtaklub) nem engedte, hogy öntisztuláson keresztül létrejöjjön egy fajtán belüli független közösség.
Nekem a szakmai tenyésztés nem a győztesekkel való fedeztetést jelenti, hanem alapismereteket, ami alapján a teljesítmény és küllem bíróktól függetlenül kialakul egy látásmód. De nem ugranék előre, mert ebben a rendszerben, nem ez a követendő. A siránkozás mellet én kutyázgatok, tenyészgetek, néha napján kiállítgatok, és ha követhető ügyről lenne szó, akkor létszámát tekintve is komolyabb csapatot tudnánk összerántani, mint a 20 éve épülő sikerklub.

Válaszom erre- MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub ..... Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal  beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.

       
     

Nézd meg ezeket a videókat: Innen indultunk és felfele mozdultak el a dolgok, de csak egy viszonylag rövid időszak volt siker történet. (5-7 év)  Ez is csak néhány tenyésztő munkája és pénzáldozata révén volt sikeres időszak. Sok győztessel való fedeztetés bizony egy jobb állományt hozott, volt versenyhelyzet, és volt érdeklődés, kereslet a fajta iránt! A tenyésztők munkája révén sok remek kutya került szem elé, akik éltették a legendát. A tömegszaporítók meg termelték a kutyákat és egyszer csak ellepte a szemét a gondosan nyírt pázsitot. 

A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot  lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Az idézett beszélgetés, ebben az időszakban zajlott >>> ITT  Majd 2011-ben végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem. Majd ezt az időszakot így foglaltam össze a saját tenyésztői tevékenységünk kapcsán.  ITT

2013-2016-ig Állami irányítás alá került az ebtenyésztés. Állam által kijelölt, Elismert rottweiler egyesület irányított. A MEOE szövetséggé alakult. 

MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést. 2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést. 

Rottweilerben kettő fajtagondozó klub van. MÁRK  és a HMRE



2011. december 18., vasárnap

Filmforgatáson Lilu és Carlos


A színfalak mögött. A filmkészítés rejtelmei.


Hortobágyi Tibi, kedves kutyás barátunk telefonált, hogy az Ebugatta stábja, rövid fajtaismertető filmet szeretne készíteni a rottweilerről.
Segítenénk –e?
Rövid gondolkozás után igent mondtunk.

Az első időpontban, az eső keresztül húzta az Ebugatta csapat számítását, így egy héttel későbbre halasztódott a forgatás. A második időpontban gyönyörű napsütésre, kellemes őszi időre ébredtünk. Irány a forgatás! Budapesten, a pesterzsébeti Kapitány pusztán, vagyis Hlavács Jani, Pesterzsébeti kutyakiképző iskoláján találkoztunk. Bár itt van a szomszédunkban, bevallom sose voltam még ott. 

Rövid séta, majd irány az iskola területe. Lilu és Carlos testvérek, üdvözlés képen egy rövid, futkározós „játékot” produkáltak a kameraman kérésére. Majd pózolás, helyben maradás.
Aztán csere. Levente Zsolti és Gösser jött a pályára. Csoportba zárás, pózos gyakorlatok, behívás.

Majd Viktor következett Carlossal. Akadály, palánk, labda.

Utánuk Joszkin Laci a szukájával Hugi, majd ismét Lilu és én. Közben csak forgott csak forgott a kamera. Beszélgettünk a fajtáról, a fajta helyzetéről.

Majd Harcsás Márti kérésére helyszint váltottuk, kimentünk az utcára és a buszmegállóba is. Felkerült a szájkosár, hiszen az kötelező! a mai napig közterületen, tömegközlekedési eszközökön. Jól jött, hogy Liluval ezt már gyakoroltuk, hiszen rendszeresen sétálunk a városban.  Na persze, nincs mindig szájkosár rajta, de azért mindig az autóban van.
A kamera meg forgott, csak forgott.
Az operatőr ötletelt, mit is kéne csinálnunk., mi meg igyekeztünk.  Jópofa apró ötletei voltak, a kutyák meg ügyesen meg is csinálták, az irányításunkkal. Visszamentünk a pályára és felvettük az őrző-védő részt.
Pici pihenés és jött a szöveges rész.
Márti kérdezett és mi válaszoltunk . Mindhármunkat külön vettek fel, de érdekes így visszahallgatni, hogy mennyi egyező dolgot mondtunk. Néha pihentünk egy kicsit, akkor nosztalgiáztunk, beszélgettünk a kutyázás helyzetéről, felelevenítettük az elmúlt éveket.

Harcsás Márti mesélt új kedvencéről, egy kis puliról, hiszen ő is visszatért a kezdetekhez, kedvenc fajtájához, a pulihoz.Amikor a stáb úgy ítélte meg, hogy elég anyagot forgattunk, elbúcsúztunk. Hortobágyi Tibitől kaptunk Royal Canin tápot, etető tálat, szép piros pórázt. Jól esett a figyelmessége. Utána egész héten aztán izgalommal vártuk, vajon milyen is lesz a kész film. Szerintem nagyon jól sikerült. 



2011. december 8., csütörtök

MÁRK Budapesti területi csoport 1998.

Volt egy év az életünkben, amikor MÁRK tagok voltunk.

Hosszú évek áskálódását elfeledve ,spongyát rá jelszóval, átléptük a kicsinyes, versengő, "majd mi megmutatjuk" éveket. Elfogadtuk a MÁRK vezetőinek közeledését , ismét nekiláttunk, hogy összefogjuk egy kicsit a rottweilereseket. Azokat akik nem tartoztak egyik "elit" körbe sem, vagy nem akartak oda tartozni, mert egy más típusú kutyázásra vágytak.

Az FVM 64-es rendelete, még csak készülőben volt, de évek óta meg volt az igény egy szakmaibb, átláthatóbb, tisztább, a rottweiler munkaképességét hangsúlyosabban figyelembe vevő  kutyázásra. Nem csak szlogenekben, 2-3 fős munkaversenyekben kihirdetve azt, hogy elkötelezett munkakutyások szíve a fajtáért dobog, ők az "igaziak", a tenyésztők meg csak rombolnak.

Ténylegesen, tenyésztői vonalon is jó lett volna szemléletet váltani, tanulni egy sor dolgot. A MEOE Rottweiler szakosztályban éppen nem kívánatos személyek voltunk, NEM SZERETTÉK A GAZDÁLKODÁST FIRTATÓ KÉRDÉSEINKET.

Jogtalan lépéssel ugyan, de kizártak a tagok sorából minket.  Így logikus lépésnek tűnt, kész, önálló , nemzetközi szinten is elismert IFR tag, rottweileres közösség tagjaivá válnunk. Magunk mögött hagytuk a múltat, bizalmat szavaztunk a megújulásnak a közös jövőnek. 

Budapesti helyi szervezet alakítása mellett döntöttünk és az elhatározást tett követte. Ismerve és megismerve a MÁRK alapszabályát, szabályzatait, már az első perctől jeleztük, miben is nem értünk egyet. Nem volt titok az addig sem, mert kitartóan, több éve ugyan azt képviseltük.

Akkor úgy látszott lesz hajlandóság a MÁRK elnöke, vezetősége részéről a szakmai változtatásra, némi módosításra. Év végére kiderült ez csak a látszat volt, de ne szaladjunk előre, még csak a megalakulásnál tartunk.

Az előkészítő munka után, ami beszélgetést, telefonálást jelent, elküldtük a meghívókat, majd a meghirdetett időpontban szabályosan megalakultunk 28 fővel. Nyitottunk bankszámlát, készíttettünk bélyegzőt, formanyomtatványokat, levélpapírt , vettünk pénztárkönyvet, bevételi , kiadási, na meg számlatömböt. A pénztárosi teendőket "profira" bíztuk, szabályosan , ahogyan kell. 
Akkor még nem volt számítógépem, írógépem is csak öreg és már rozoga, így kézzel írtam a leveleket , feljegyzéseket. A levélpapír, a géppel készült írások Hegyi -Dóra Miklós klubtársunk, keze munkája, az ő felesége volt a mi pénztárosunk. 

Akkor még rendszeresen megjelent, Hajas István szerkesztette és általa kiadott Rottweiler szaklap, így ott tettük közzé a csoport munkájával összefüggő eseményeket. Ez a MÁRK hivatalos szaklapja is volt egyben.

Kitaláltam, hogy versengés, egymás legyőzni akarása helyett, szervezzünk egy baráti találkozót. A helyszín Verseg  lett.

Miért ott? 

Azért , mert ott lakott egy lelkes ifjú kutyás, aki felajánlotta, hogy a családjával egyetemben segít a lebonyolításban. Na, meg közel volt Kálló, ahol a MÁRK elnöke Izer János  és akkori jobb keze Gera Dorottya lakott.

Felmértük a helyszínt, majd megterveztem az útvonalat, a feladatokat, szóval azt, hogy hogyan is legyen az egész. Meghirdettük az újságban. Nem jöttek és lelkesedtek a rottweileresek tömegével, de egy jó hangulatú , közösségkovácsoló rendezvény lett. Győzőnek még szponzorokat is sikerült szervezni, így ajándékokkal távozhattak a résztvevők, a nyertesek.

Támogattuk , segítettük versenyző tagunkat is, erről szól Viktor két beszámolója, amit olvashatsz a dokumentumok között. Az IFR -re való kiutazást, egyedül a mi szervezetünk támogatta anyagilag , sokat nem , de adtunk, amit tudtunk , nem méricskéltük, hogy "nekünk" akkor nem marad a költségekre sem. Mindenki önzetlenül segített és lelkesedésből , a rottweiler fajta szeretete miatt vett részt a helyi szervezet munkájában. Persze volt aki nem fajtaszeretetből ténykedett, de a többség biztosan.

Zajlott az élet, folytak a kiállítások, a szokásos hétköznapi mederben zajlott a rottweileres élet is.
"A kutya újság" egyesületi élet rovatban volt lehetőség kicsi hírt közzétenni, melynek anyagát MÁRK részéről Haás Gabi adta le. Neki írtam le , hogy mit szeretnénk megjelentetni, mint "helyi szervezet". Gratulálni szerettünk volna , tagjaink kiállítási sikereihez nyilvánosan is.
Nem jelent meg. Miért? Hmmmmm. Lustaság, érdektelenség, kutyapolitika? Is-is.

Verseg polgármesterének annyira tetszett a májusi bemutató, hogy kaptunk felkérést egy újabbra, augusztus 20-ára. Halász Árpi vezetésével működő Gödöllői kutyaiskola segítségével sikerült eleget tenni a felkérésnek.

A MÁRK tavaszi klub kiállításán , Virág Laci jól érezte magát és a szerb kiállítókkal idogálva, a végére kiütötte magát. Ez a "botrányos" méltatlan viselkedés, a MÁRK vezérkarától, tagságából  kizáró határozatot eredményezett. Nevetséges dolognak tartottuk felfújni az eseményt, de a határozat ott van, megszületett és hivatalosan meg is kaptuk, az értesítést, így lefűztem azt is.

Tetováló mesterként húsz almot tetováltam, ebből 16 volt rottweiler alom. Minden alomnál egy rövid összegzést csináltam, egy majdani alomellenőri  feladat kezdeteként.

A MÁRK elnökének, vezérkarának a HD szűrés körül kialakult nézetei kissé borzolták az idegeinket, vita, érvelés nem hatott, az egyszer már lejátszott "meccs" újra indult.

Addigra 46 fővel egy erős csapat lettünk, így félő volt, hogy rendes tagsággal veszélyeztetnénk a MÁRK vezérkarának meglévő, imádott vezetői pozícióit.
Fikció, valóság?
Ott vannak a levelek, amik dokumentálják az akkori eseményeket.  Felmondták a próbaidős tagsági viszonyunkat és a helyi szervezetet feloszlatták. 

Hozzá tettem a véleményem, írásban is , nem csak pletyka szintű csatornákon juttattam el az érintettekhez. Győző szintén. Lezártuk az évet, megköszöntük tagjainknak a segítséget, munkájukat.  A papírokat bedobozoltam, elraktam. Gondoltam egyszer valaki kíváncsi lesz a helyi szervezet munkájára, anyagi elszámolására. Senki nem volt kíváncsi rá, még a MÁRK elnöksége sem. Ma is itt van minden dokumentum, a pénztár lezárásakor megmaradt 440 Ft -tal együtt.
Vajon, hogyan is zárták le azt az évet?! Szabályosan sehogy. Viszont a próbaidős tagság intézményét pont ezért találták ki.  Aki túl sokat kérdez, túl hamar a dolgok mögé lát, nem kívánatos személy.

Kettő , akkor már állandó tagsággal rendelkező tagunk volt( Petrás-Kiszely). Nekik lett volna joguk jelenteni az ügyészségen , a szabálytalan működést, de miért is tették volna? 

Értünk minek is konfrontálódni ? Saját ügyüket eddig is úgy intézték, hogy "mindenkinek" jó legyen.Ne nehezteljen a "hatalmon" levő,  és az egyéni érdekeik is csendben elintéződjenek. IFR-re menni, FCI VB -re menni, versenyre menni, ehhez kell a MEOE-hoz, MÁRK-hoz, MNJK-hoz való "hűség " egyaránt.  Bujtatott vagy nyílt ellenállás , mindig az egyéni érdekük függvénye volt eddig is. 

Ez újabb egy tanulság volt. "Kutyából nem lesz szalonna. A remény hal meg útóljára. " találó magyar közmondások .

Feltettem fotó formájában az erről szóló dokumentumokat. Sok éven át tettem ide, tettem oda a dossziét, aztán sok időre el is felejtettem hol lapul, a sok irat között. Többször elhatároztam, hogy selejtezek, de a fontosabb dolgokat mindig megtartottam végül. Segít emlékezni, feleleveníteni a múltat, ami segítség és figyelmeztetés a jelen kutyázásához is.  ITT    (2011.) 
A közösségi kutyázás mellett "saját" kutyázás folyik. A közösségi kikerülhetetlen mellék szál. Segíteni soha nem tudott, csak hátráltatni akart mindig. 

2011. november 20., vasárnap

Beszámoló az IFR VB-ről

Először a jó hír: IFR Világbajnok 2011-ben Greta Maranival az ADRK Rottweil Területi Csoportjának egy olasz tagja lett, ADRK származású kutyájával Balu Türnleberggel. 
Szívből gratulálunk.
Az ADRK csapata szemszögéből nézve az IFR VB inkább csalódással telt. A kutyák egyrészt nem tudták megismételni a válogatókon mutatott teljesítményüket másrészt egyszerűen pechük volt.
Az olasz Rw-Szövetség kiváló házigazdának bizonyult, méltó keretek közt bonyolították le a rendezvényt. A megnyitó ünnepség, a csapatok bevonulása  egy kis történelmi helyen zajlott a nemzeti himnuszok dallamára vonultak be a csapatok.

A stadion és a szállás méltó volt a Világbajnoksághoz.
Nem volt ez így a nyomterületen. Itt már jelentős minőségi különbségek voltak a gyep száraz, zöld, nedves és zöld részei között. A vakszerencse az olasz csapattal volt….
A munkabírók tevékenykedése szintén megfelelő volt egy világbajnoksághoz, kár, hogy nem fűztek magyarázatot az egyes gyakorlatok minősítéséhez, csak a pontszámok hangzottak el.
Nem volt ennyire egyenletes a segédek munkája az első részben, jelentős különbségek voltak a segédelés stílusában a résztvevő nemzeti hovatartozása ill. az őrző-védőző kutya aktuális pontszáma szerint… A kettes számú segéd minden kutyának egyenletesen korrekt terhelést adott.
Dietmar Müller Jaskoval nagyon száraz nyomterületet kapott a sorsolásnál. Ennek ellenére Jasko jól oldotta meg a feladatot. Sajnos az első tárgyat nem jelezte, 84 pontot kapott.
Melanie Bullijának az első egyenesen komoly nehézségei voltak. Mégis elküzdötte magát az első törésig, onnantól szinte nem hibázott. 82 pont…
Sascha Sieben Gismojának láthatóan valami problémája volt a TB-val. Ezt már a jelentkezésnél kimutatta és azt követően végig figyelte a nyomkövetés alatt, ez megtörte a kutya koncentrációját. 75 pont.
Markus Bongóval kiemelkedő munkát mutatott be. Sajnos a nyom vége előtt 30 m-el egy klasszikus hibát mutatott, végül is 94 pontot kapott.
Az első nap végén Martin Jackel a B+C ágazattal kezdett. Szabadonkövetésben jelentősen elől ment, a tempóváltásokat közel tökéletes pózosok követték és talán a VB leggyorsabb behívása. Az apportok és az előreküldés is szép volt. A legutóbbi rendezvényen mutatott problémáit a palánkon és az előreküldésnél tökéletesen kijavították. Megérdemelt 92 pont.
Az ő-v is sokat ígérően kezdődött. A felugatása kifejezettebb volt, mint korábban. Összességében az utolsó gyakorlatig nagyon jó ő-v-t mutatott. Közvetlenül az utolsó kisérés előtt Jack még egyszer visszafogott és utána több vezényszó után sem nyerte vissza a vezethetőségét. Disq.

A német reményeket ekkor Markus tartotta életben és úgy látszott teljesülnek is. Bongo nagyon szép és harmonikus B-t mutatott be, a problémás gyakorlata, az ültetés, egy kis segítséggel sikerült. Jelentős hibája volt az akadály érintése és a palánkon apport végén egy plusz vezényszó. Nagyon jó, 94 pont, dobogós helyezés kilátásban.
A C is sokat ígérően kezdődött. Perfekt tempó, vezethetőség, felugatás, kihívás, pozíció felvétele a szökés előtt.
A szökésnél Bongo melléugrott, a segéd mögé került, így nem volt több lehetősége megfogni a kart. Ebben volt a különbség más kutyákhoz képest, amelyeknél hasonló szituációban a segéd újabb fogási lehetőséget kínált fel…
Dietmar Müller Jaskoval egy nagyon szép B-t mutatott be, különösebb hiba nélkül. 92 pont. A C-n is jó teljesítményt mutatott. Az utolsó őrzés a nagyon jó minősítésébe került, 89 pont, össz 265. 13.hely
Melanie Bullija a B+C-ben visszafogottan teljesített, nagyobb gyengeségek és csúcspontok nélkül, 87+89- össz 258, 21.hely
Az utolsó német versenyző Sascha volt Gismoval. A kan nem tudta engedelmesben azt produkálni, mint a válogatón. Az apport felvételnél tétovázott, majd kiejtette az apportot és plusz vezényszóra volt szükség. 88 pont. Jelentősen jobbat mutatott ő-v-ben. Magas vezethetőséget mutatott, fergeteges megragadások, teli fogások és szuper átmeneti fázisok a vezényszóig. Sajnos az utolsó kisérés előtt itt is elhangzott egy plusz vezényszó. Az olasz TB-nál 92 pontot ért, 23. hely 255 pont.
A csapatversenyben a német csapat a csalódást jelentő 4. helyen végzett, szorosan a francia, messze lemaradva a finn csapattól és nagyon elverve az olasz csapattól, akik az 1-3 helyen végeztek és ezen kívül a legjobb nyom, legjobb engedelmes és a legjobb ő-v is az övék lett.
A Vb eredményei azt mutatták, hogy más nemzetek az elmúlt években nemcsak utolértek minket….
A tartalékunk Manfréd Koch nem került bevetésre, feleségével együtt mindig segítőkészen, jó csapatszellemmel gazdagították csapatunkat.
Az eredményhirdetés kissé laposabbra sikerült a megnyitónál (himnuszok nélkül), a 2012 VB kihirdetésével befejeződött a számunkra nem túl eredményes rendezvény.
Köszönet a csapatnak és a szponzoroknak: Mera Dog, My Dog 24, Sporthund és Hundesport Schweickert.
Khnieratzky, HAW
FORRÁS: ADRK honlap fordította: K.V.

2011. november 5., szombat

OMSE 2011.11.05.

Mint mindent, az élet és az idő ezt is megoldotta. Ami sokak szemében szálka volt, sőt egyenesen bűn és üldözendő cselekmény, lám kifújt és érdektelenné vált. Nem állnak tömött sorokban a kutyások, az OMSE tenyészszemléken. Sikerült visszaszorítani a tenyésztési kedvet. Azt gondolnánk, hogy az emberek felhagytak a kutyaszaporítással, mert a kampány elérte a célját. Talán igaz is lehetne, de nem az! A kutyás és nem kutyás hirdetői oldalakat böngészve nem ilyen rózsaszín a kép. Csak a törzskönyvezett fajtatiszta, minősített kutyák száma csökkent drasztikusan.

Fotó albumban még több kép a rendezvényről




Mi lesz a jövő?
"A jövő? 
A kutyás kétszer fog belehalni amibe a többiek csak egyszer. Először a kutyázás halálába, aztán a saját nyomorába.... ...természetesen az utolsó percig gyűlölködve, háborúzva, komcsizva, nácizva, cigányozva, zsidózva, románozva, szlovákozva, magyarozva, mnjkásozva, meoésozva, köpködve és hányva... ez ellen írogatással sem lehet tenni és másképp sem ez genetika és bevésődés..."-mondta Viktor .

Tényleg így kell ennek lenni?! Költői kérdés. Mindenki válaszolja meg magának. Mi jusztis mosolygunk és kutyázunk. 


2011. október 16., vasárnap

2005-2009-ig Szervezeti élet MEOE MRK

2004-2009-ig egy választási ciklus a MEOE -MRK -ROTTWEILER KLUB ÉLETÉBEN. Sokadik nekirugaszkodásom, hogy segítsek. 

Kérésre, majd közgyűlésen megszavazva vezetőségi tag lettem. Az előzetes egyeztetéskor elmondtam hogyan és milyen formában vállalom. Nem így lett és fél év múlva vissza is hívtak a vezetőségi tagságomból.  Kiderült, hogy megakadtam a torkukon.  Túl nagy falatnak bizonyultam, a szakmát képviselve.

A másik nagy közös bűnünk volt Győzővel, hogy egy fiatal kutyával ismét ringbe szálltunk, azaz növeltük a legyőzendő kutyások számát. Félő volt, hogy elhalásszuk a győztességeket. Nem hitték el, hogy nem törekszünk címekre, de nem adtak esélyt, biztos ami biztos elindult az áskálódás.

Azért ellenem, mert Győző ellen nyíltan nem mertek én meg könnyen legyőzhetőnek látszottam. 2004. erről ezt írtam. A történet 2005-ben egy éles fordulatot vett! OMSE tenyész szemle, annak utóélete megváltoztattat a dolgokat.  Az MRK elnöke és hold udvara, botrányt generált a tenyészszemlén.

Lejáratták a rottweilereseket, megbántották a rendező szerv vezetőjét, a bírókat, az ott kutyázó és készülő kutyásokat. Ott a helyszínen is, de aztán széles körben terjesztették degradáló véleményüket. Net-en nyilvános fórumon egy beírás született, ami talán a legbántóbb kritika volt. 

Nem szakmai és semmi konkrétumot nem tartalmaz, csak lazán leszemetezi az ott felvezetett kutyákat. „Én azt láttam, hogy a rákospalotai hulladékégető mellet hulladékhasznosítással is foglalkoznak. Szlogenjük talán az lehetne: "egy kutya se vesszen kárba, minek ivartalanítasz, ha szaporíthatsz". Tisztelet a kivételeknek.”a-majd hasonló stílusban tárgyalták tovább a témát.

Személyesen engem is megtaláltak, hiszen rendszeresen írtam, akkor már több éve, a fórumra. Nekem más fogalmaim vannak a nyíltságról, egyenességről, a szakmáról, mint nekik, ezért rendre vita alakult ki köztünk, ott a fórumon. Az ott zajló beszélgetés hatására, vagy másért, nem emlékszem pontosan, de Forgács Mari telefonált nekünk. Azt mondta, hogy elnézést kér az eddigi háborúskodásért, belátja tévedett és helyezzük új alapokra a kapcsolatunkat. Nem fordult elő, hogy valakinek ne adtunk volna esélyt, hogy jobban megismerjen minket, így Mari is kapott egy esélyt. Úgy volt ellenséges velünk, hogy nem is ismert minket. Annyi történt, hogy a közgyűléseken a "másik" tábor támogatójaként vett részt.  Hitte, hogy az igaz oldalon áll. Soha nem utasítottunk el senkit, ha a rottweilerről, tenyésztésről akart volna beszélgetni. Most se történt másként. Innen egy picit több információval rendelkeztem, de se egyik se másik oldalra nem álltam, csak azt képviseltem, amit addig. Tudtunk beszélgetni.

A kutyákon, a tenyésztésen kívül sok minden másról is, így a klubról is, hiszen én vezetőségi tag voltam, ő meg a felügyelő bizottság elnöke. A sokadik ilyen beszélgetés után írtam meg neki, mint a felügyelő bizottság elnökének, a véleményemet, a klubról, a szabályos működés hiányáról, egy újabb szabálytalanul kiküldött közgyűlési meghívó kapcsán.  A Szervezeti és Működési szabályzat az, ami tartalmazza, hogyan is építhető fel a klub, hogyan kapcsolódik szervesen a MEOE-ez, mint önálló jogi személyiséggel nem rendelkező egység. Végig mentem a pontokon, majd összehasonlítottam a klubunk működésével.

Bizony több ponton súlyos hiányosságok voltak. Ezt leírtam.

Március 21-én volt a közgyűlés ez a levél március 18-án íródott. Gondolom nem volt szerepe a felfüggesztésben, mert azt nem hiszem, hogy végig ment volna a MEOE hivatalos fórumain és azt sem hiszem, hogy azt érdemben bárki megtárgyalta volna.

Viszont, még többször segítségemre volt, mert nem kellett mindig újrafogalmazni, amikor szerettem volna elmagyarázni, mit gondolok másként, mivel nem értek egyet. Közgyűlést megóvni, egyébként többnyire formai, alaki hiba miatt lehet.

A felfüggesztés alatt is zajlott a klubélet, az éves tervben szereplő tenyész szemléket megtartották. A klub honlapjára felkerültek a tenyész szemle eredmények, ezzel párhuzamosan, a bizottságos HD szűrés eredmények. Majd 2009-ben az elnök váltásnál, eltűnt minden régi adat.

Így erről csak keveset találtam meg a mentett anyagaim között. Ezen kívül nagy segítség volt a tájékozódásban, hogy Mari ment és mindenhol dokumentált. Készültek videó felvételek, képek, beszámolók. Nyilvánosságra is hozta, mert segítségemmel egyre többet és többet sajátított el, a számítógép és az internet használatáról. Én is, ő is folyamatosan tanultuk a honlap szerkesztést, videó szerkesztést, majd azt, hogy ezt miként lehet megosztani. Így a nevek felsorolásán kívül, picit több rálátásunk lett a kutyákra, tenyésztők, kiképzők szakmai munkájára. 

Na, ez nem váltott ki osztatlan sikert, mert a negatív szemléletmód, nagyon mélyen gyökeredzik rottweileres körökben.  Előttünk is voltak, akik felvételeket készítettek, de megosztani kevesen akarták és tudták. A rottweilervilág oldalain, fórumán lehetett a legtöbb anyagot találni a Klub életéről. Nekem döbbenetes volt látni, olvasni, hogy mennyire gyenge képességű kutyákról terjesztették, hogy kiváló rottweilerek!  A sok magabiztos „szakember”, vagy annak látszó kutyás, további fejtörést okozott.

Ez majd egy másik írás témája lehet, most picit nézzünk bele a tenyész szemlék albumaiba, és persze a kiállítások világa se maradhat ki.

Ezek az események, az ott kapott eredmények, annak „tálalása” bizony meghatározzák a rottweileres világ hangulatát, emberek egymáshoz való viszonyát. Meghatározó személyiség volt  ebben Mari, aki  szeret irányítani és első lenni mindenben.  Ezt ki is használták sokan.

Ebből áll a klubélet. Tenyésztők, kutyások egymáshoz való viszonya. Meghatározó, hogy ők együtt vagy csak egymás ellen tudnak dolgozni! 

Minden klub rendezvény után, jelentősen átalakulnak a viszonyok, egy-egy nem tetsző győzelem, vagy bírálat után forrongás támad.

Az eredménytelen, vagy gyengén szereplő kutyák a  tenyész szemlén, meg harci helyzetet alakítanak ki. Ahelyett, hogy a kutyákról, a megoldásról folyna a beszélgetés, vádaskodás, egymásra mutogatás kezdődik el. Az egésznek az a végső kicsengése, hogy XY szar ember, mert csaló, a kutyája érdemtelenül nyer, na meg alkalmatlan arra is, hogy egyáltalán rottweilernek nevezzék. Persze ezt olyan tálalásban, hogy az éppen kritizáló becsületessége, kutyáinak kiválósága, kiképzői zsenialitása domborodjon ki. Ezt tudják tenni hétről –hétre, hónapról hónapra, évről évre!

Hülye, tudatlan a bíró, nem ért semmihez, korrupt! A fricska ebben az, hogy amikor ugyan ez a bíró, az ő kutyáját látja legremekebb rottweilernek, neki adja a címeket, okos és szakértő! Azért a legremekebb, mert szép és X bizottságos HD röntgene van, mert ő aztán a legfontosabbnak a dysplázia mentességet tartja!

Vezető, kiállításon szereplő, így a köztudatban folyamatosan benne levő tenyésztőkről hangzik el a legtöbb pletyka, negatív kritika. Könnyű rájuk irányítani a figyelmet, mert mindig ott vannak, és bizony felváltva nyernek, vagy „veszítenek”. Mindig ők láthatóak a bírói körökben, mert sok kutyát nevelnek és vezetnek fel. Sok esetben nem is a sajátjukat vezetik fel, „csak” azt, amit ők tenyésztettek és „segítenek” az új tulajdonosnak megszerezni a győztességeket. Egymástól tanulják ezeket a technikákat, így hamar „ellenségei” lesznek egymásnak. Amikor „barátok”, egymást erősítik, de bizony sűrűn összeszólalkoznak (az üzleti érdekeltségük más irányt vesz,)

Ilyen más irány alakult ki az MRK életében is, ami a felfüggesztéshez vezetett. Lehetett volna nyugalom és béke, de ilyenkor mindig jön a reváns. Nehéz átlátni a viszonyokat, eligazodni az eseményekben, mindenki a saját igazát fújja!  Azt gondolnánk, hogy a kutyák érdekében, de nem! Egyszer csak az látszik, hogy a kutya, a fajta maga, lényegtelen mellékszereplővé vált! Kb. három mondat az, ami picit a kutyáról szól, a többi pletykálkodás, fröcsögés, a másik számonkérése! Rövid volt a felfüggesztés, nem volt idő, hogy elhaljon, lényegtelenné váljon az emberek hiúságán esett csorba, így maradt minden a régiben, csak barátságok, érdekviszonyok bomlottak fel, vagy lazultak valamelyest.

Közzé tettem a Fórumon a jegyzőkönyveket, azt az írásom, amiben a szervezeti élet hiányosságait foglalom össze.

Hónapok teltek el már, hogy elküldtem a vezetőknek, de, mint a viaszról a víz lepergett róluk minden kérdés, minden felvetés.  Csak a hazugságok, a degradáló vélemények kaptak lábra és kerültek terjesztésre. Azért van pirossal kiemelve, hogy megértsék mire is kell koncentrálni, ne vesszenek el a sok betű között.

Ismét meghívót kaptam egy vezetőségi ülésre. Az előző vezetőségi megalázó helyzete és hangulata is közrejátszott abban, hogy nem szerveztem át az életemet, nem autóztam le Dunakeszire.

Azért részt vettem a Klub életében, kihasználva az internet adta lehetőséget, írásban szóltam hozzá a témákhoz.

Erre Jánvári Tibor válasza ez volt, mire már elunta a fórumon folyó beszélgetést erről. Nem tűnt fel neki, és gondolom a tanácsadóinak sem, hogy a kérdések megválaszolása nem nekem fontos, nekik lenne fontos, nekik lenne segítség, ha valóban klubéletet, közösséget akarnának szervezni! Nem azt akartak, csak annyira belemerevedtek a saját szerepükbe, maguk is elhitték a színjátékot, hogy ők a közösségért dolgoznak. Többször értésemre adták, hogy nem kíváncsiak rám és a véleményemre, de azért én a felmerülő témákhoz hozzászóltam, leírtam én hogyan gondolom Volt még Marinak egy próbálkozása, hogy a szervezet működését szabályosabbá tegye, de bizony nem kívánatos személlyé vált, ő is. Olvasd, ne legyél lusta!  

Ment a levél és jött a válasz Jánvári Tibitől. Micsoda stílus váltás! Már nem az a példaértékű személy Mari, akit nekem követnem és támogatnom kellene! Viszont Tibor, már neki is utasításokat ad, kioktatja, hogy hogyan is kellene viselkednie! Igaza is van! Ő már 3-4 éve kutyázik, ő a vezető, ezért mindent tud is! A legszorgalmasabb, a legelhivatottabb, a leglelkiismeretesebb kutyás kerek e világon, akinek a szíve a rottweiler fajtáért dobog rendületlenül. Rá aztán számíthat a Klub elnök, mert ő ott van és hibátlanul teszi a dolgát.

Ez nem ebből a rövidke levélből derül ki, de nekem olvasva még ma is a szemem elé kerül, ahogyan ez lejátszódik a gyakorlatban. Minden ilyen típusú ember és kutyás ugyan ezen az úton menetel. Nekem ma már könnyű felismerni, hiszen sok ilyen lelkes kutyással találkoztam, akik aztán egy rövidke fellángolás után el is tűntek a süllyesztőben.

Ez alól az út alól mentes volt a munkakutyázáshoz közel álló tábor, mert nem igazán akart senki dolgozni a kutyával, így ott kezdetben még nem volt könyöklés. Persze annak is eljött az ideje és ugyan azok, ugyan olyan eszközökkel operáltak. Ugyan olyan kegyes kis csalásokkal és hazugságokkal sztárolták magukat, mint a kiállítók. Ők is a kezdőkre, laikusokra támaszkodtak, hiszen ők azok, akik bármit elhisznek.

Nagyon unalmas, nagyon hervasztó és nagyon bosszantó dolgok ezek. ÚÚÚÚtálom, de ki nem kerülhetem, mert ilyenkor minden lehetséges eszközzel a „hatalmon” maradtak igyekeznek bosszút állni, a piti kis eszközeikkel, megnehezíteni a tenyésztést másnak! Nem maguknak! Na, azt nem, mert arra mindig van jó indokuk, hogy ők miért nem tartják be az általuk felállított szabályokat. Vezetőként nekik nem kunszt bármit megcsalni, kicsi hátszéllel megszerezni a minősítéseket.

Ilyen kis piti bosszú volt 2006-ban, hogy Budapesten nem rendeztek tenyészszemlét és nem engedték, hogy az OMSE-n legyen. Volt egy levélváltása Győzőnek Kórozs András elnök úrral ez ügyben, de ő nem kívánt beleavatkozni a klub belső ügyeibe.

Így OMSE-ra nem mehettünk. Mi mást tehettem? Lehetett volna botrány, anyázás is, de én a békés megoldást választottam. Felajánlottam, hogy szervezek egy tenyészszemlét, a Kőbányai Happy Dog Kutyaiskolán. Készült a tenyész szemléről DVD, hiszen az iskolának volt videó kamerája és Benke András kérésére, Erika, iskolánk tagja, szorgalmasan filmezett.

Eltelt néhány év, amíg konvertálni, tömöríteni, darabolni sikerült a filmet, majd közzé tenni. Jól sikerült rendezvény volt. Nézd a sok nézőt, érdeklődőt! Nézd a kutyákat!  Öt Siroccó kutya volt felvezetve.  Amit később nagyon megbántam, az az volt, hogy Horváth Zoli kérésére, Fritz volt a bemutató kutya. Nagyvonalú voltam, ő meg a végén egy neveletlen, jaj, de értek mindenhez „nagykutyás”. Sose bocsájtom meg magamnak, hogy nem Úzót választottam bemutató kutyának! Teljesen mindegy, hogy valakivel korrekt vagy, és figyelembe veszed a kérését, hagy örüljön, a végén úgyis bunkó lesz. Addig vagy jó, amíg úgy ugrálsz, ahogyan "ő" fütyül. Egy dolog, ami normálisnak számít rottweileres körökben, hogy kötelességed az "ő "kutyáját, az ő érdekeit képviselve kutyáznod, mert a tied csak kripli lehet, hidd el, hiszen ő mondja!

Ez engem felbosszant mindig, mert rendre olyanok akarnak nekem vezényelni, akik még azért jócskán híján vannak a tudásnak.  Így jártam a 2006-os Klub kiállítással is, ahol ring titkár voltam, mert végül nagy kegyesen megengedték, hogy dolgozhassak a rendezvényükön. Nem volt Mari, aki előző évben segített a szervezésben, lebonyolításban, ezért nem ment zökkenőmentesen a dolog. Nem volt összesítő, a segítő jegyzők se voltak rutinosak, ezért néhány hiba becsúszott. Teljesen normálisan és egyszerűen meglehet ezt oldani, de valamiért ebből is hiúsági kérdést csinált a Jánvári család. Személyes támadásnak élték meg, hogy nincs igazuk. Levélváltás ismét, a nyilvánosság bevonásával.

Viszont ez egy jól sikerült, jó hangulatú rendezvény volt. Verseny az Eldorádó kutyakiképző iskolán. Erről is készült felvétel, de ezt nem konvertáltam és szerkesztettem. Kulcsár Gábor, Budai Erika ott kutyázott és felvállalták a szervezést, az iskolával közösen.

Ilyen jó és kevésbé jó események zajlottak kutyás körökben. A Klub életében jelentős változás állt be, Mari felmondta a tagsági viszonyát és sokan vele mentek. 2007-től MÁRK tag lett.  Attól az évtől, aztán szét is esett a Klub vezetése, követhetetlen volt, ki hol tart, ki kivel barátkozik, mit és kit képvisel. Nem volt vezetőségi ülés, nem volt közgyűlés, de voltak tenyész szemlék, vizsgák, Klubkiállítás. Erről az időszakról, rendezvényekről a blogomban írtam, videókat is készítettem. A klubról is sokat írtam, sok témában a honlapomra. A vége felé kiderült az is, hogy a gazdálkodás sem volt megfelelő.  A ciklus végére, már minden barátság, kezdeti egyetértés véget ért. Ezt a ciklust lezáró tisztújító közgyűléssel, számomra is véget ért a feladat. 2009. Befejeztem a rottweiler Klubozást, és a MEOE Kuvasz klubjába fizettem be a tagdíjamat.

A klubozást fejeztem, be, de a kutyázást nem. Soha nem fogom hagyni, hogy a tehetségtelen, rosszindulatú kutyások elrontsák az örömömet. Mostantól önző módon csak a saját kutyáimmal törődöm. Büszke vagyok rájuk. Be is mutatom őket, a magam eszközeivel, hogy mindenki láthassa, aki látni akarja. 2011-ig kitartottam.

A sok év alatt rengeteg anyagot tettem közzé, több honlapot készítettem, sok mindent írtam a tenyésztésről, a rottweilerről, Győzővel közösen. Folyamatosan népszerűsítettük a fajtát, segítettünk a negatív vélemények, megítélések felszámolásában, próbáltunk a tenyésztésben is mankót adni, egy másfajta szemléletmódra ráirányítani a figyelmet, mint ami megszokott kutyás körökben. Köszönet helyett a sanda gyanúsítgatásokra, irigységre bizton számíthatunk, ez bizony nem változott az évtizedek alatt. A klub megszüntetése is gusztustalanra sikeredett, az már csak később derült ki milyen játszmák zajlottak. Amíg írok, visszaemlékezem, és így leírva egy érdekes egyezőség ötlik a szemembe.

Talán így lehetne megfogalmazni egy mondatban. "Háborúk a tenyész szemlék miatt törnek ki." Nyílt vagy aljas, alattomos játszmák, hogy megakadályozzák a tenyésztést a szakmaiság köntösébe rejtve. 

Link lista, hivatkozott dokumentumokról 

https://tunde54.blogspot.com/2011/10/na-akkor-probaljuk-kitalalni-hogy-miert.html

https://docs.google.com/document/d/1OlhPgudJsGVqdmOmcbp0cGtosOAL0UEqfYkBx8a_ETM/edit?hl=hu

https://docs.google.com/document/d/1Pa8BtHUL-OXpJgtCJNL7O9n75bWpg7usZykKX55FZu4/edit?hl=hu

http://gallery.site.hu/u/niagara/munka/meoe/

http://gallery.site.hu/u/niagara/kiallitas/

https://docs.google.com/document/d/1c909q0D1_4DN-MqY0rYCP-QVz8Y8ItdfbTsk_59vRZY/edit?hl=hu

https://docs.google.com/document/d/1Sr_22VBIPWD3pZRuRTeQUSmhX5K_p3TeRHnAxoGZh54/edit?hl=hu

https://docs.google.com/document/d/1AxWZUPeNYWfp7HY-aEh17EhE5gfgd_jgBqB1wZw7vQw/edit?hl=hu

https://docs.google.com/document/d/1fnIXHchNCRLWL3phhsd0vwYmLbrOkk_Md16YcTczvO4/edit?hl=hu

https://docs.google.com/document/d/1izLtSwacnJ5eMZdQHSiYIkjXiurvA6AwjM7YMpxDVkg/edit?hl=hu%20

https://docs.google.com/document/d/1jjJB6q4Tun9YdOJyh1BsccIcXgxIq55p8WwcG6TB2Kw/edit?hl=hu

https://docs.google.com/document/d/1m4-cetDSmxDgMGcrazJjmjitMjuaGthgBpXwVzZi4Eo/edit?hl=hu

https://www.youtube.com/playlist?list=PL55YvbNem7fvymJR_Mti97A9bPMEL_WPl

https://docs.google.com/document/d/15AKy_o4t8ha-hu4tiohVySyS-o9ux8NJGYi95Sf9u7o/edit?hl=hu

 

 

 

 

2011. október 11., kedd

2011. Morzsák a klub életéből, készülünk egy tenyészszemlére

Hogyan tegyél keresztbe másnak, miközben a szakmaiság látszatát igyekszel kelteni.

A MEOE Rottweiler Klub közgyűlése 2011. augusztus 31-én a szervezet feloszlatásáról hozott határozatot. Ezt, egy fórumon megjelenő beírásból tudtam meg. Váratlanul ért, hiszen az ezt megelőző hónapokban erről még csak említés sem történt. Persze nem kell ezt velem megtárgyalni, mert nem vagyok klubtag, így nem tartozik rám.
Ez rendben is lenne, ha a tenyészszemlék  dátumának, helyszínének  és lebonyolításának módját, nem a "Klub" határozná meg. Mivel kiharcolta magának a fajtagondozói státuszt, a klub által leadott éves terv alapján teszik közzé az időpontokat, helyszíneket.  Így lesz módja mindenkinek tenyészszemlén részt venni. Sehol másutt rottweilereknek nem tarthatnak MEOE tenyészszemlét, csak ezeken a helyszíneken és időpontban. Egységesen meghatározott, a klub vezetősége által leadott szabályzat alapján rendezik, amit a MEOE elnöksége elfogad.

Minden új vezetőség első és legfontosabb feladatának tartja, hogy ezt a meglévő szabályzatot megváltoztassa. Van is belőle vita, háború, békétlenség. Aztán csak-csak nyugvópontra jutnak a dolgok és kiszámíthatóan lehet készülni a tenyész szemlékre. Bár voltak rá utalások ez az új vezetőség(2009)nem változtatott azonnal, 2006-tól 2011-májusáig nem volt változás. 

2007-ben megszerveztem, lebonyolítottam egy tenyészszemlét, mert akkor is olyan volt a „klub” hangulat, hogy Pesten nem akartak tartani ilyen rendezvényt. Kizárólagosságra törekedve,  más szervezetnek sem engedélyeztek ilyent. Nekünk azóta, 2011-ben vált aktuálissá a tenyészszemle, mert szuka vonalon nem tudtuk tovább vinni a tenyészetünket, nem volt fedező kan, idegen megbizható vonalból. Ezért felnőtt szukákat vettünk, majd a kanunk után tartottunk meg  két szukát, egy kant. 2010. január, április. Mindhárom kutya felcseperedve megfelelt az előzetes várakozásunknak, így elhatároztuk, hogy tenyészszemlére, más megmérettetésekre is készülünk velük. A kant Viktor nevelte, képezte.  A szukákból egy a Győzőjé, egy az enyém volt. A 2011. évi terv kicsit meglepett, mert Budapestre nem terveztek egy tenyészszemlét sem. Tanakodtunk, aztán döntöttünk, hogy a legközelebbi helyszínt választjuk Dunakeszit. 2011. április 9-én Cintarella korban már elérte a minimum időt, így úgy döntött Győző, hogy felvezeti a tenyészszemlén. Röntgen, felkészülés, sikeres tenyészszemle. Lilu és Carlos még nem fért bele az időpontba, az ő tenyészszemléjüket őszre terveztük. Szintén Dunakeszire október 8-i időpontra.

Viktor kedves invitálásra már lejárt Dunakeszire tréningezni, ezért azt gondoltam én is csatlakozom hozzájuk. Liluval rendesen szerettem volna felkészülni, ezért Kalmár Zoli segítségével kezdtük el a munkát. Hetente 1-2 alkalommal autóztam Dunakeszire. Minden rendben ment, csiszolódtunk, tanultunk szorgalmasan.  Eből az alomból több kutyással folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, jártak hozzám, óvodába, a kezdő csoportba, ők is kedvet kaptak a munkához. Mivel formailag és viselkedésben is jó képességeket mutattak, gondoltam miért ne jöhetnének ők is a tenyészszemlére? Jöttek ők is a Zolihoz tréningezni. Nem volt tenyésztési szándékuk, de arra gondoltam, hogy ne legyen mínuszban a rendezvény, érdemes őket ide szervezni. Elvben hat kutyánál tartottunk. Azért elvben, mert csak akkor végleges szám, ha mindenkinek rendben lesz a röntgen eredménye.  Ez a vizsgálat még hátra volt akkor.
Váratlanul, előzetes értesítés nélkül megjelent a Klub honlapján, hogy a tenyésztési szabályzat megváltozott és kötelező érvényű lesz X időponttól. A szokásos huszárcsel, hogy mindenki dolgát megnehezítsék, elkaszálják az ellen oldalt, azaz mindenkit aki más elképzeléssel akar tenyészteni, mint ők. Kiszámítható volt, hogy tiltakozás lesz. Ment is beadvány a MEOE elnökségéhez. Semmi nem marad titokban, mert előbb vagy utóbb valaki mesél. Hozzám inkább utóbb jutnak el az információk, mert nem veszek részt a szervezkedésekben. 
Az emberi oldalát figyelembe véve, no és a MEOE szabályzatait, szervezeti felépítését, a hatályos törvényeket ismerve tudom, hogy ez nem így működik, ezért az első bosszankodás után: Biztos, ami biztos alapon rákérdeztem, és közvetlenül a szervezet elnökéhez fordultam, hogyan is legyen.
Egy fél mondattal sem utalt rá hogy amegszűnést tervezik és ne is reménykedjek, hogy a rendezvény meg lesz tartva. Sőt, a MÁRK  tenyészszemléjén való részvétel lehetőségét is nyugtalanul fogadta. Nem gyanakodtam, bár picit felháborított a válasz  ennek” hangot” is adtam de azért,  készültünk tovább.
Eljött a röntgenek elkészítésének ideje is. Döntöttem és nem utaztam át a várost, vittem ahová eddig is a kutyáimat. Röntgenek rendben, majd jött a tüzelés, tombolt a nyár extra kánikula volt, ezért Viktorral tréningeztünk tovább, amíg jön a hűvösebb idő és megyünk ismét Dunakeszire. Csakhogy  jött a derült égből villámcsapás! Megszűnt a szervezet, nem lesz tenyészszemle!  

Puff neki! Megijedtek, hogy 6 Siroccó kutyának tenyészszemléje lehet???? Inkább megszüntették a szervezetet? Vicces, de ez egyáltalán nem vicc. Eszükbe sem jutott, hogy önmagukon kívül másra is gondolhatnának, és úgy számolják fel a szervezetet, hogy senki érdeke ne sérüljön. Saját és baráti köreik kutyáinak most nem volt szüksége a rendezvényekre és a felhalmozott pénzügyi hiánnyal megterhelt Klubra sem. Nyilván hónapok óta tartó egyeztetés folyt, mire idáig eljutottak. 

Ezek után volt még egy fórumos hozzászólás. Nem volt tárgyilagos és több ponton hazugság volt, de pont elérte a célját, mert bántó volt nagyon. Olyan stílusban és hangnemben íródott, ami megszokott rottweileres körökben, amikor a szervezeti élet körül folyik a beszélgetés.  Nem tart régen „csak” huszonöt éve. Régen felvettem a kesztyűt, mert erős az igazságérzetem, így megpróbáltam tényszerűen érvelni. Ám, ma erre rendre azt a kritikát kapom, hogy minek magyarázkodsz! Nem magyarázkodom, csak átgondolom, újból és újból, vajon igaz lehet -e a vádaskodás. Talán rosszul kommunikálok, nem vagyok elég érthető, vagy talán túlságosan az érzelmeim vezérelnek? Folyamatosan a téma körül jár az agyam. Próbálom elhessegetni, de nem megy. Annyiszor, de annyiszor beszéltünk már róla, az nem lehet, nem tudják az igazat?! Tudhatnák, de nem érdekli őket. Csak a  sumákolásra, a sárdobálásra koncentrálnak.

Engem miért is érdekel ez az egész?

Azért, mert bosszantó, hogy minden egyes kutyámnál, véletlenszerűen pont úgy alakult, hogy nyugodtan kiszámíthatóan nem tudtam felkészülni egy tenyészszemlére sem. A részvétel, stresszt, rossz érzést okozott. Csalás, lefizetés nem az én utam, sose volt az, viszont zsarolni se hagytam magam soha! Ugyanabba estem bele minden kutyámmal, ritmikusan ismétlődtek a dolgok. 

Rita, Zami, Koxi, és most Lilu, hogy csak a sajátjaimat soroljam! Ilyenkor elgondolom, hogy nem véletlen, hogy az emberek nem akarnak tenyészteni! Én nem kérek baráti szívességet, nem kell mankó és elvtelen segítség. Kell korrektség, kell, hogy tisztán, kiszámíthatóan legyen esélyem felkészülni és ehhez ne kelljen szembeköpni a tükörképem, hogy meggyőződésem ellen tegyek bármit is.

Kapcsolódó írások 
ehhez kapcsolódik ez is,
majd természetesen a tenyésztés kérdése,
majd a szervezeti élet, ami szintén a tenyésztéshez kapcsolódik,

majd a szerepem az eseményekben

2011.10.11. 

A levél tárgya a megváltozott tenyész szemle szabályzatról szólt. Nem a felvezetés, munkarész tartalma volt kérdéses számunkra, de a röntgenező orvosok köre volt szűkre szabva. Akkor még a két klub nem fogadta el egymás kijelőlt állatorvosainak listáját! 

Tisztelt Elnök úr! Kedves Z….

Szeretnélek hivatalosan is kérdezni, mi az álláspontod. A kutyásaimnak egy héten belüli választ ígértem, bízva a válaszodban. Nem válaszoltál ezért itt próbálkozom. Másolom a szöveget:

Az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy Úzó-Ina almából, a mi két kutyánkon kívül még két szukás jár rendszeresen kutyaiskolába és a kutyák jó teljesítményt mutatnak. Ezért arra próbáltuk terelni őket, hogy legalább egy tenyész szemlére készüljenek fel. Ki is néztük a Dunakeszi tenyész szemlét, de te közben megváltoztattad a szabályokat.

Most itt állunk tanácstalanok vagyunk. Szeretnénk szabályosak is lenni, de még azt sem tudjuk, mi van érvényben, meg mi is a pontos szabály. Azt tudom, hogy a MEOE elnöksége elé került egy beadvány, mert nem volt a határozat hozatal szabályos. Azt is tudom, hogy a MÁRK nem tartja magára nézve kötelezőnek, amit a szabályzat tartalmaz és erre a MEOE elnöksége is igent mondott. Vagyis az az eset állt elő, hogy amíg nincs a dolog megnyugtatóan rendezve, nem lehet az új szabályzat szerint rendezni a tenyész szemléket.

Ami nekem, csak azért fontos, mert most aktuális a röntgen és tudnom kellene milyen kell. (kompromisszumos megoldásként dr Mezősi Lászlóhoz visszük el) Na, de az MRK-Nak, vagyis neked az megfelelő?

A másik, hogy októberben a kutyák még csak másfél évesek lesznek, azaz 8-án még tíz nap eltéréssel másfél. Most felvezethetjük a tenyész szemlén a másfél éves kutyákat vagy sem?

Van egy másik jelentkező is, őneki nem tőlünk van kutyája, ő is azt kérdezte, hogy a Miskolcon készült röntgent a MRK elfogadja e?

Kérlek, válaszolj nekem, hogy hogyan is állunk most? Szeretnék biztos választ adni, mindenkinek. Nagyon nem szeretnénk MÁRK tenyész szemlére menni, de ma az látszik a legbiztosabbnak. Gondolom, többen választják azt, ha az MRK háza táján ennyire bizonytalan a dolog.

Kérlek válaszolj mielőbb, üdv Tünde


2011. október 3., hétfő

2004. Na, akkor próbáljuk kitalálni, hogy miért is szerettek volna a vezetőségből eltávolítani?!

2004.A történet ott kezdődik, hogy hogyan is került sor arra, hogy vezetőségi tagnak választottak.
A tisztújító közgyűlésre, rábeszélésre, kérésre mentünk el. Nem akartam részt venni benne, mert pont elég volt az a sok gusztustalanság, ami engem ért a „Klub” miatt. Annyira reménytelen volt a változás, és annyi sok sunyi ember, sok rosszindulattal tarkított esemény volt, hogy nem hiányzott nyakamba újra, a Klub. Sorozatos telefonok jöttek, különböző irányokból folyt a befolyásolás. Ilyenkor mindig Győzőt keresik meg, és vele tárgyalnak.  Az írás, az adminisztráció, ügyintézés az én posztom, így nem kerülhetnek ki engem sem, és én sem őket. Csak kutyázgatok, de természetesen mindenről határozott véleményem van, hiszen önálló elképzeléssel tenyésztek. Sem kiállításra járni, sem vizsgázni, vagy egyéb kutyázással összefüggő tevékenységben részt venni, nem kell a Klub. Bármelyik MEOE szervezetnél lehet tag az ember, ezzel ugyanazok a kedvezmények illetik meg. A szolgáltatások kedvezményes áron vehetők igénybe.

Tagként, egy lényeges különbség van, a jogok és kötelezettségek közé bekerül egy lényeges elem! Annál a szervezetnél választhatsz, lehetsz tisztségviselő, vagyis azon a közgyűlésen szavazhatsz, ahol tagdíjat fizetsz!  Miért fontos ez? Azért, mert ezek a fajtaszervezetek, az adott fajta, gondozói! Tehát jelentős hatással lehetnek a tenyésztési szabályokra és az ezzel összefüggő törzskönyvezési szabályzatra. Szóval, a tenyésztők nem kerülhetik ki a klubokat, még ha más szervezetnél tagok is! Ezért van az, hogy minden tisztújító közgyűlés előtt mozgolódás támad. Azok is kluboznak, akik addig soha, vagy ritkán. Senki nem szerette volna, ha belelát bárki a tenyésztői tevékenységéba, a törzskönyvezésen keresztűl. Másik lényeges kérdés, hogy a tenyészengedélyt milyen feltételekhez kötik. 

Az internet, a számítógép új lehetőség, még csak erősen ismerkedtem vele akkor. Érdekes volt olvasni, hogy ki mit gondol a tenyésztésről és a tenyésztéssel összefüggő kérdésekről. Eközben mindenhol előzetes egyeztetés, kampányolás folyt, hogy mi is lenne a jó megoldás. Nem záródott még le, az FVM 64-es rendeletének MEOE-re gyakorolt hatása sem. Mindenesetre, a felügyelő biztos, már szerette volna átadni a staféta botot. Gondolom már elfáradt, a szövevényes emberi kapcsolatok és akaratok erdejében. Nehezen, de sikerült összehozni a tisztújító közgyűlést. Nagyon kevesen voltunk, nincs róla jegyzőkönyvem, és nem is emlékszem a pontos történésekre. Viszont a jelölő bizottsági papírom megőriztem. Kérdezősködtünk a szünetben és a nyílt jelölésen ezek a javaslatok hangzottak el.
Elnökre: Bán Mihály 11 javaslat, Kalmár Zoltán 4 javaslat. Forgács Istvánné 1 javaslat Petrás Antaltól. Ez azért maradt meg az emlékezetemben, mert tudtam, hogy ellenséges viszonyban vannak sok éve, egy tenyészszemle bírálat miatt. Petrás teljesítménybíróként ki akart zárni egy kutyát túlzott agresszió miatt a mérésnél, és ezzel felbőszítette a Marit. Nem állt ki önmagáért nyíltan és határozottan, így sok évre szerzett egy ellenlábast. A javaslata, gúnyból és rombolás szándékkal hangzott el. 

Vezetőségi tagra: Krausz Győzőné 5, Hemberger Lászlóné 3, Kalmár Sándor 2, Forgács Istvánné 2 Kalmár Zoltán, Jánvári Tíbor, Ringvald Leslie, Nyári Péter 1 – 1 javaslat.

Felügyelő bizottság elnökre: Krausz Győzőné, Hemberger Lászlóné, Jánvári Tíbor, Forgács Istvánné ezek a javaslatok hangzanak el. Első körben senki nem vállalta el a jelölő listára kerülést, de rábeszélésre Mari elvállalta.
Felügyelő bizottsági tagnak: Nyári Péter, Orsolyák Attila, Hemberger Lászlóné, Jánvári Tíborra –érkezet jelölés, de Jánvári Tíbor, nem vállalta.

A jelölő listára aztán a következő került:
Elnök: Bán Mihály, mert a másik két jelölt nem vállalta.
Vezetőség: Nyári Péter, Krausz Győzőné, Hemberger Lászlóné, Kalmár Sándor, Kalmár Zoltán, Jánvári Tíbor, Ringvald Leslie, Forgács Istvánné.
Szavazás.
Elnök: Bán Mihály. Vezetőség: Nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy Ringvald Leslivel egyforma szavazatot kaptunk és az újra szavazásnál én kaptam eggyel több szavazatot.

Ezért végül így állt fel a vezetőség: Kalmár Zoltán, Kalmár Sándor, Jánvári Tibor, Krausz Győzőné
Felügyelő bizottság elnök: Forgács Istvánné Mari se akarta vállalni, de mindenki rábeszélte, Bán Misi kedvesen támogatásáról biztosította.
Tagok: Nyári Péter, Orsolyák Attila, Hemberger Lászlóné (meg kellene nézni pontosan, mert nem emlékszem)

Mindig átszerveztem a munkám és autóztam Dunakeszire, hogy a vezetőségi ülésen részt vegyek. Kellemes idő, fehér asztal, Misi étterme a találkozások helyszíne. Az első alkalmakkor úgy néz ki, hogy egyfelé szeretnénk haladni, komoly tervek szövődnek. Mindenki kedves, udvarias és nagyon egyetértő, összeszedett. Az első jegyzőkönyveket, én vezettem, majd itthon begépelem és küldtem e-mailben az elnöknek, titkárnak. Az első kettőn nincs ott Forgács Mari, a harmadikon már igen, én viszont nem. Arról nem is készül jegyzőkönyv, és azon a harmadikon, már ki is osztották maguknak a posztokat, így lett Jánvári Tibor titkár. Bán első nem korrekt húzása, mert nem ezt beszéltük meg, az előzetes egyeztetésben. A belegyezésem, hogy bármiben részt vegyek a titkári pozícióról szólt, azzal tudtam volna  segíteni. A feladat kiosztással egyértelmű volt a szándék, hogy a fontos posztokon ők legyenek, mert akkor a teljes irányítás és a képzelt hatalom az övék lehet.

A negyedik vezetőségin szintén ott volt Mari, meghívta a felügyelő bizottság tagjait is, Orsolyák Attila ott is volt. Tudtam, hogy Mari ott lesz, mert Bán Misi jelezte telefonon, hogy bár nem örül neki, de muszáj, mert kiharcolta, hogy ott lehessen. Mint felügyelő bizottság elnökének, ehhez joga is van, semmi kifogásom nem volt ellene. 
Csakhogy azon a vezetőségin már látszott, hogy Jánvári Tíborral egyetértésben át is vette az irányítást. Ez majd a harmadik jegyzőkönyv utóéletéből ki is derül. Tudom, meglepő, de amikor beléptem a vezetőségi ülésre, az ülésrendből, és a hangulatból is látszott kik tartoznak össze és mi a szándék. Maratoni vezetőségi ülés vette kezdetét, ami, így utólag visszatekintve és olvasva Jánvári Tíbor levelét, miattam volt. Egyedül én vettem komolyan a tenyésztési szabályzat megtárgyalását. Kalmár Zoli elkészítette, Sanyi nyilván egyet is értett vele, támogatta. A többiek úgy csináltak mintha érdekelné őket és szeretnék, ha ez bevezetésre is kerülne. Az is nyilvánvaló volt, hogy a csapatban én vagyok a kakukktojás, nem tartozom közéjük, nem vagyok barát. Azt tudni kell, hogy Forgács Mari akkor már 9 éve harcolt ellenem, minden eszközt és lehetőséget megragadott, hogy keresztbe tegyen nekem, lejárasson, eltávolítson.

Nem ismert, soha nem beszélgettünk, csak közgyűlésen, rendezvényeken futottunk össze. Hallomásból és tenyésztői körökből volt befolyásolt, még Szolnoki Gábor egyik híveként. Nem sikerült végleg eltántorítani, mert mindig talpon maradtam. Ott akkor, egy újabb meccs vette kezdetét új támogatókat maga mellé állítva. A jegyzőkönyvben le is írtam, mi történt aznap, ici- picit megfésülve összefoglaltam eseményeket, hogy ne tűnjek nagyon udvariatlannak, de azért a lényeg benne legyen. Akkor még naivul azt hittem, Bán Misi legalább mellettem áll. Nem állt, de ez csak lassan vált nyilvánvalóvá.

A harmadik jegyzőkönyv,(de negyedik vezetőségi ülés) ami kiverte a biztosítékot.

Valójában a gond az volt, hogy a terv kiszivárgott és megindult a mozgolódás tenyésztői körökben. A szokásos háttér informátorok, jól értesülten elkezdtek manipulálni mindenkit. Beindult az össznépi pánik és áskálódás. Azt tudták, hogy én komolyan gondolom a teljesítmény elbírálását, és a teljes nyilvánosságot is. Az is sejthető volt, Kalmár Zoli, Kalmár Sanyi, így velem együtt már túl erős egy csapatban, mint munkakutyás. Félő volt, hogy a szigorítást valóban végrehajtjuk és minden nyilvánosságra is kerül.

Kit tudott Mari a legkönnyebben maga mellé állítani? Hát a kezdő kutyást! Jánvári Tibor, Jánvári Marica hamar barátja lett. Martinus és Calibra kutyákkal érték el sorra a sikereket, győztességeket a kiállításokon. A többiek azt hitték, hogy tudják kezelni Marit, nekik nincs mitől tartani. Tévedés volt, de ők még ezt nem látták, nem hitték el, hogy böjtje lesz még ennek. Mindenki csak annyit látott az eseményekből, hogy nekem személyes gondom van Forgács Marival. 
Közgyűlést terveztünk, ahol elfogadásra került volna az új szabályzat és minden egyéb átalakulással összefüggő kérdés. Én ugyan megkérdeztem, hogy ezt az új szabályzatot, kinek és hogyan akarják kötelezővé tenni, de semmit nem hallottak meg. Valamiért azt képzelték, hogy egyedül nekünk nem sikerülne, a mi kutyáink biztos fenn akadnának a rostán. Holott ez a többieknek és nekik, nem lett volna jó, mert mindenkinek komoly gondjai voltak a kutyái wesen-ével, munkaképességével és minden idegszáluk tiltakozott a nyilvánosság ellen. 

Sok botos, lövésfélő, gyáva, puhány kutya volt, akik komoly kiállítási címmel rendelkeztek. Szomorú dolog hogy idáig jutott a tenyésztés, de én mégis azt mondtam: A felülbélyegzett, ellenőrizetlen állományt semmilyen szankció nem érinti, így szerintem értelmetlen a tenyésztőkkel háborúzni, őket még nagyobb költségekre kényszeríteni. Nincs megfelelő háttér, a kötelező szabályok betartásához, és semmilyen előnyt nem élvez az, aki sokkal többet vállal. Hiszen a kereslet az olcsó, ingyen kutya felé tolódott el, már régen. 

Teljesen mindegy mit mondtam, ők tudták, hogy nincs igazam, úgysem az lesz, amit én elképzelek. Ők döntenek, és úgy ahogyan nekik jó! Meg is kaptam hamar a felháborodott levelet Jánvári Tibortól, a jegyzőkönyvről. Olvasd itt. Nyugodtan és röviden válaszoltam, nem akartam felvenni a kesztyűt. Itt a válasz. Azért jeleztem Misinek írásban is, mi zajlik. Itt olvashatod.

Nem hittek nekem, nem álltak mellém. Sőt! Nagyon rendben levőnek gondolták, ami zajlik. Egyet is értettek vele. Nagyon hamar kiderült számomra mi folyik és megmondtam, hogy én ezt nem csinálom végig még egyszer. Csernák-Haás, Szolnoki –Petrás, Hajdú - Péter A. irányította stáb ugyan itt tartott, ugyan ezeket az eszközöket használta, és ugyan így hazudozott a szakmai útról, arról, hogy mit is fognak csinálni, közben nem tettek mást, mint építgették a saját karrierjüket, menedzselték a kutyáikat. Szóval, ezt nem, ilyen formában biztos nem fogunk jól együttműködni! Mindig elkövetem azt a hibát, hogy azt hiszem, ha valaki, valamit félreért egy részletesebb magyarázat után megérti. Ezért mégiscsak picit részletesebben is válaszoltam Jánvárinak.

Megjegyzés 2011. október 3. Miért íródott a kísérő szöveg jegyzőkönyvön kívül? Döbbenetes volt hallgatni és végig ülni, hogy csak pletykálkodnak és kibeszélnek mindenkit a háta mögött. Volykáék, Nyáriék, Hembergerné, Szkablé, mi és a kutyáink a leggyakrabban elhangzó nevek. Kutyák, kennelek, bírók degradálása. Mintha megállt volna az idő, ugyanaz, mint Csernák, Szolnoki, Hajdú idejében, csak a szereplők mások. 

Vacsora és borozgatás után, kiderült az eredeti szándék és motiváció. Én meg nagyon nem akartam ebben ismét részt venni. Hiszen ugyan ezt csináltam végig Hajdú Sándorral és Péter Attilával. Egy elnök, akit egy olyan titkár támogat, aki kezdő kutyás és fogalma sincs semmiről.Végig gondolva, ezt megelőzően is így zajlott mindig. Kicsit rutinosabb kutyás, aki maga mellé állít egy kezdőt, aki fellelkesül, de a kiállításon kívül semmi nem érdekli őt, mert az ottani siker varázsolta még csak el. Azt gondolja, hogy a tenyésztésben is így lesz jönnek a sikerek, hiszi, hogy ő csak jót fog tenyészteni. Miért az elnök és a titkár személye fontos? 

Azért, mert a MEOE szabályzata és gyakorlata szerint, csak ők ketten intézkedhetnek és hozhatnak döntéseket, minden kérdésben. A gazdálkodás is rajtuk áll vagy bukik, hiszen bármilyen költség kifizetése kettőjük aláírásával történhet meg. Én tudtam, hogy el nem engedett tartozással, esély sincs a valódi szakmai munkára, hiszen minden tervhez, komoly rendezvényhez pénz kell! Na, az, ami akkor nem volt, csak az elképzelés, hogy majd mindent a tenyésztőkkel fizetetnek meg. Magasabb tagdíj, plusz pénzek beszedése, ilyen- olyan indokkal. Fedezési jegy, alombejelentő jegy, HD regisztrációs díj, magasabb tenyészszemle, vizsga díj, chip stb. stb. Az idő aztán be is bizonyította, hogy semmilyen szakmai dolog nem motiválja, sem az elnököt, sem a titkárt. Egyedül Kalmár Zolit motiválta volna a szakma, csakhogy ő meg még nem látta mi zajlik valójában.

Ők, természetesen dolgoztak, szervezkedtek tovább. Én még tettem a dolgom és elkészítettem a közgyűlés meghívóját, amint ígértem.

Volt még egy vezetőségi ülés, vagy tán kettő, ahol még kísérletet tettem, de aztán Mari erőszakos nyomulását látva és Bán variálását hallgatva, megnyilvánulásain felbőszülve rájuk csaptam az ajtót. Pont ez is volt az eredeti céljuk, én ne legyek ott. Az eseményekből és a beszélgetésekből kihagytak, rendre más történt, mint amit megbeszéltünk az elején. Mindig elmondtam Misinek mi a véleményem, de valójában nem érdekelte. Többnyire Győzővel beszélgetett. Egészen más időpontban és egészen más napirendi pontokkal hirdették meg a közgyűlést. Természetesen hétköznapra és nekem pont a munkaidőmben. Nem mentem el. Győző sem. Néhány hónap alatt nagyon távol kerültünk attól, ami egy normális klubhoz vezetett volna. Semmi nem volt szabályos és senki nem volt korrekt. A közgyűlésen Szaicz Gábor, volt az előretolt ember. Fellegvár Rott Thunder és Blackreisen kutyája volt. (van még Szaicz ma, mint kutyás!?) Kiállítási karrier, tenyésztői támogatás, lelkesedés, nagy hang, befolyásolhatóság barátnő által, minden együtt volt, hogy megtegye a javaslatát, miszerint én csak árthatok a klubnak, hívjanak vissza a vezetőségből. A közgyűlés döntött. Visszahívtak a vezetőségből. Én is, döntöttem. Nem fogok magyarázkodni, győzködni senkit sem, született az elhatározás. Tudtam, hogy most kell nagyon határozottan helyre tenni mindenkit. Pont elég volt a mocsokból. Győző segített és jogi segítséget is igénybe vettünk. Minden jogi lépést megtettünk, úgy ahogyan azt a törvény előírja, mert éppen ideje volt, hogy befejeződjön a mocskolódás, rágalomhadjárat. Itt egy levél erről

Majd még egy, mert természetesen nem izgatta őket fel, hogy jogtalan lépés tettek és kértem valamit. Hiába kapta kézhez az elnök, Dr Pozsonyi Anikó, MEOE jogásza, által írt levelet is. Teltek múltak a hónapok és mivel közös ellenségük nem maradt ( én) egyszer csak kiderült, hogy mégsem olyan nagy barátok, mint hitték.

Zajlottak a tenyészszemlék és bizony Mari és baráti köre kutyái sorra buktak (volna, ha hagyta volna! Rögtön kiderült, hogy az új tenyésztési szabályzatot a MEOE elnöksége nem hagyta jóvá! Felügyelő bizottsági elnökként, rögtön a tettek mezejére lépett, és harcba szállt a szabályos működésért. Meg is született a döntés, ki is harcolta.

Mi meg itthon, jókat kuncogtunk, hogy nem sokáig tartott a barátság és az egyetértés, egy év se telt el. Győző ki is találta hamar, hogy akkor mi most tenyész szemlére megyünk, itt a remek alkalom, Úzó két éves. Sem fedeztetni, sem tenyészteni nem akartunk vele, hiszen az anyja, apja, testvére volt itthon, de miért is ne? Döntött Győző, hiszen Úzó az ő kutyája. Elvittük, röntgenre, majd beneveztük a tenyészszemlére. Nézd a dátumokat, ha kételkednél a hirtelen jött ötletben! Értesítés dátuma -röntgen igazolás dátuma -Úzó ! tenyészszemle papír dátuma! 2005.11.24-2005.11.28-2005.12-03- !

Klári is jött velünk Tessaval. Elvitte röntgenre, benevezte, felvezette. Nem gyakoroltunk, nem készültünk célzottan, csak annyira, hogy természetes módon iskolába jártunk hétvégén. Tessáért izgultunk egy kicsit, mert ő egy éves koráig mentőkutyázott, így az őrző-védő képzés, teljesen kimaradt nála.
Hatalmas botrány kerekedett a tenyészszemlén, amit ugyan nem mi generáltunk, de Győző reagálása mély nyomott hagyott, amikor meg akarták ismételtetni mindenkivel az őrző-védő részt.

Egy évvel később erről így írtam  Jó is elolvasni a régi leveleket, írásokat, mert segít emlékezni. Bizony már elfelejtettem, hogy a Klub kiállításon zajló események is közrejátszottak abban, hogy a  baráti viszony bomladozott. Nem úgy alakultak az események, ahogy Mari elképzelte. A győztességekből kimaradt!  De nem csak ő, mások is nehezményezték, hogy Kalmárék taroltak, saját maguknak hívtak bírót és azt befolyásolták! Ez mindig tipikus reagálás, hogyan is felejthettem el?! Hiszen Mari egyedül kevés lett volna, támogatói voltak a szintén elégedetlen kiállítók. 2005-ös OMSE a tenyészszemlétől más időszámítás kezdődött, felpörögtek az események, hadiállapot alakult ki a Felügyelő bizottság elnök Forgács Mari és a vezetőség között.

Beadvány született a MEOE elnöke felé, aki aztán egy egyeztető tárgyalást kezdeményezett.

Sikertelen volt az egyeztetés és márciusban jött a vezetőség felfüggesztése. Sem én, sem Győző nem írtuk alá a beadványt, hiszen csak jóval később szereztünk tudomást róla. Mindig van aki mesél, de ez már egy másik történet. A rottweilervilág fórum oldalain megtalálod, az akkori beszélgetést erről a témáról. Nem található meg, már az oldal sem, az oldal tulajdonosa elveszítette az érdeklődését a rottweiler iránt, vagy magánéleti változás állt be? Nem tudom, mert nem is érdekelt már.   
2011. október. 03.