Három történet:
Első:
német juhászkutya, 1-1, 5 éves. Minden remekül működik,szót fogad a gazdájának, csak , egy gond van, ha elszalad, nem jön vissza. Nem a gazdi tanította az alapokra (bér kiképző járt hozzá) A tanult dolgokat a gazdinak is megcsinálta, de ezt a behívásos dolgot nem. Csendes gazdi, nem erélyes, a kiképző viszont, rutinos határozott, így nála soha nem hibázott a kutya. így olyan megoldás kellett amivel a gazdinál is működik a kutya.
Kijöttek az iskolára, elő vették az elektromos nyakörvet, felcsatolták a kutyára és kezdődött a tréning. Gazdi a pályára ment a kutyával, kiképző aki tanította a kutyát távolabb, semlegesen, de készenlétben, ha segíteni kell. A harmadik személy kezelte az elektromos irányítóját. A kutyát elengedték, hagyták egy kicsit bóklászni, eltávolodni. Na hívjad, szólt az utasítás a gazdinak. Vezényszó: Hozzám! Kutya felfigyelt, de nem indult a gazdihoz. Pici dózis, figyelmeztetés! Hopp, kutya meglepődik! Hívd, és a hívással egy időben egy újabb dózis (picit nagyobb) Kutya „menekül” a gazdihoz és ott nagy- nagy simit, és dicséretet kap. Megismételték, szaladgálás, hívás! A kutya ezerrel rohan a gazdájához, nem várta meg a figyelmeztetést! Nagyon gyorsan tanul, nagyon jó a kapcsolata a gazdájával, csak a gazdi nem hitte el igazán, hogy hívásra jön a kutya. Látta, elhitte, megértette, hogyan kell csinálnia, és hasznos volt az elektromos!
Második: amerikai bulldog, 1- 2 éves. Ugyan az, mint az előző kutya, ha elszalad, mert kutyát, vagy állatot lát, nem jön vissza. Legutóbb egy kecskét végzett ki, mert hiába hívták! Ha állatot lát, se- kép se hang, a két gazdi hatástalan!
Kijöttek az iskolára, elő vették az elektromos nyakörvet, felcsatolták a kutyára és kezdődött a tréning. Gazdi a pályára ment a kutyával, kiképző, aki tanította a kutyát távolabb, semlegesen, de készenlétben, ha segíteni kell. A harmadik személy kezelte az elektromos irányítóját. A kutyát elengedték, hagyták egy kicsit bóklászni, eltávolodni. Na, hívjad, szólt az utasítás a gazdinak. Vezényszó: Hozzám! Kutya felfigyelt, de nem indult a gazdihoz. Pici dózis, figyelmeztetés! Hopp, kutya meglepődik! Hívd, és a hívással egy időben egy újabb dózis (picit nagyobb) Kutya „menekül”ÁM nem a gazdihoz, hanem össze –vissza, szaladgál. A gazdája szava, mintha el sem érne a tudatáig. Újabb hívás, újabb dózis, kutya messze szalad, látszik, hogy szeretné „elhagyni” a fájdalmat. Újabb és újabb, de nem megy a gazdihoz! Viszont egyre nagyobb rémület van a kutya szemeiben!
A boxokhoz szaladt .bérkiképző oda szokta bezárni, amikor pihenő időben van.
Megint, dózis, mert a kutyának rá kell jönni, hogy a „menedék” a gazdinál van! Csapkodja magát a földön (olyan volt, mint akinek epilepsziás rohama van), gazdi közel megy és hívja, de a kutya nem reagál, amikor az elektromos jeleket kapja! Végül ott, amikor kitisztult egy kicsit, hívta és dicsérte! Ám ennél a kutyánál ez nem jött be! Nem volt igazán jó kapcsolat a kutya és a gazda között, pedig imádták! Avagy „butább” kutya volt.
Nem volt hasznos, az elektromos, csak ártott.
Harmadik: rottweiler 1- 1,5 éves.
Őt tőlünk vették, 6 hónapos koráig kijárt az iskolára szocializálódni, játszani, alapokat tanulni.
Ezt megelőzően, volt már rottweilerük, hozzá is bérkiképző járt, akivel elégedettek voltak és jól tanította a kutyát. Így amikor a kutya nehéz lett, és kevéssé irányítható (kamasz) ismét a kiképző járt hozzájuk rendszeresen. Minden oké, minden szuper, imádja a Pétert (kiképző), a családot, semmi gond. Hónapokig nem is láttuk őket, nem halottunk felőlük. Aztán egyszer csak telefonálnak, hogy baj van, mert a kutya „bekattant” morog, fenyegeti a családot!
Mi a szituáció? Mire morog? Hogyan?
Reggel a házában és onnan nem jön ki, ha a gazdi közelít, morog!
Mondta a kiképző, hogy a rottweilerek, így szoktak, „bekattannak” és veszélyessé válnak.
Akkor hívják ki a házból, és nézzék, meg, mit dugott el a kutya! Nem szoktak a kutyák csak úgy bekattanni, még a rottweilerek sem! OKÉ. Megnézték. JÉ, TÉNYLEG! Egy virslit őrizgetett, amit még este kapott! Néhány hónap, csend. Akkor megint két gondterhelt, agyon ijesztett gazdi jön. Sajnos meg kell válni a kutyától, mert agresszív, nem bírnak vele. Félnek tőle!
Odáig jutottak, ha más megoldás nincs el, kell altatni a kutyát! Bérkiképző mondta, hogy sajnos „bekattant” és így már életveszélyes! Mindent elmeséltek töviről hegyire, és tudtuk, hogy valahol valami sántít a történetben, de nem tudtuk, hogy mi!?
Elmentek nyaralni és a gazdaasszony öccse és sógornője, nem vállalta a kutyát, mert az addig barátságos kutya, elkezdett rájuk is morogni. Na, ettől aztán, nekik is rémképeik lettek, hogy „megeszi” őket a kutya!
Elvállaltam, és naponta elmentem a kutyáért, sétáltattam, mozgattam. Nagyon kedves, nagyon, jól nevelt, egyáltalán nem agresszív kutya! Pisszenésre megáll, ül, áll, fekszik, közlekedik buszon, utcán, a kerítésnél csak nagyon agresszíven ugató (ős ellenség) kutyánál neveletlen!, de határozott szóval, leállítható!
Mi is a baj a kutyával? Engem egy éve nem látott, de egy rossz mozdulata sincs!
Igen, mondja a sógor, nem is volt baj vele, de mostanában, a fésülésnél, és amikor a nyaka felé közelítenek, vagy oltásnál, kezelhetetlenné válik és harap(na) . Azaz , morog , majd acsarkodik.
HMMMMMM. Jó, ha morog, hagyják békén, ne provokálják, zárják a helyére és hagyják ott!
Viszont higgyék el, a rottweiler se kattan be, és ha szereti őket pici kora óta, most is!
Vajon mi lehet a baj?
Másnap, szokásos út. Séta, autó, hozzánk haza, nézzük, meg mit csinál a kutyákkal?
Kiengedtem a kertbe. Majd egy szukát is hozzá játszani. A kutya háttal állt és szaglászott, amikor kiengedtem Silát, aki örömmel és érdeklődve közelített felé! A kutya hátrafordulva, fél szemmel, meglátta a kutyát, pördült egyet a tengelye körül és elszaladt a kert másik végébe!!!!! Az a kutya, aki fél éves koráig, minden kutyával játszott és nem volt bizonytalan, kutyatársaságban! Hohó! Ez az ijedt pörgés, menekülés, rémült szem, nagyon ismerős! Tipikus elektromos nyakörvhatás!!!!!!
Gazdik haza jöttek és kérdések özönét kapták! Bizony- bizony, Péter minden sétánál elektromos nyakörvet használ! Szokott a gazdi is menni, sétálni velük, az elektromos „biztonság” kedvéért” ott a kutyán, de nem igazán kell használni. Akkor minek van még rajta? Ennek a kutyának nem kell! Fegyelmezett, megbízható, igazán jól meg van tanítva, tessék bízni benne! Nem kattan be!! Olyan viselkedésért, amit még el sem követett, miért van büntetés kilátásba helyezve? Ennél a rottweiler sokkal okosabb. Ha valamit megtanult nem felejti el, nem kell attól rettegni, hogy egyszer csak majd „gyilkossá” válik.
Azt gondoljuk, hogy Péter indokolatlanul használta az elektromost, mert rosszul ismeri a kutyát, vagy több kutyát vitt egyszerre sétálni, és azt akarta megelőzni, hogy ne legyen még véletlenül se verekedés.
Tényleg! A kutyára bőrnyakörvet egy ideje nem lehet tenni, mert már a nyakörv látványától is morog!! Aztán a Frontlain szagától is! Azt is a Péter szokta csepegtetni, és a gazdának nem engedi! Acsarog, és harapni akar! Na, valóban! Csak acsarog, pörög és menekülne, de még véletlenül sem használja a fogát! A fogcsattogtatás, a gazda mellett száll el, hátra felé pörög, rázná le magáról „fájdalmat”. Pont, mint az amerikai bulldog, az elektromos hatására!!!! Valóban rémisztő látvány!!!!
Nem volt hatásos az elektromos, csak ártott!
Elbizonytalanította a kutyát, nem értette, miért jön a fájdalom, bizonyos helyzetekben. Olyan viselkedést szerettek volna korrigálni, amit a kutya el sem követett! Nem támadott, csak védekezett a morgással, figyelmeztetett, hogy valami nem tetszik neki.
Na, ezt a kiképzőt, tessék elfelejteni! Bár jó munkát végzett, egy darabig, itt túl lőtt, a célon!
Azóta, minden hónapban egyszer elhozom (a kullancs szezonban) és a Frontlaint mi cseppentjük, az összes többit a gazdi, a gazdasszony megoldja, gond nélkül! Öcs sétáltat, ha kell, sógornő nem retteg. Mindenki megnyugodott és imádja a kutyát! Cicák békességben éldegélnek.
A kutya négy éves, teljes jogú tagja a családnak! Csak el kellett fogadni, hogy rottweiler és rottweiler között is különbség van, és ennek megfelelő módot kell választani a neveléshez. Ha dominánsan viselkedik egy kutya egyes szituációkban, nem „bekattan”. Sokszor inkább,
bizonytalan, de lehet, hogy kicsit határozottabb kéz kell hozzá, némely helyzetben! Viszont a rottweiler. az indokolatlan terrort rosszul tűri!
Szóval nem hiszek az elektromosban, mint csodaeszközben, viszont hiszek a szeretetben, a kutya ismeretében, és a határozottságban, ami jól megalapozott tanításra épül!
Azóta unoka is született és minden rendben van a kutyával. Jó ütemben folyik az ismerkedés.
Nyáron majd kíváncsi leszek, hogyan zajlik a „kerti játék” a kutya társaságában. 2007.
2010. junius
Eltelt három év. A kutya jól van. Minden rendben van vele. Gyerekek, cicák, mindenki biztonságban. Nem voltam két éve, de úgy fogadott, mintha tegnap váltunk volna el.
Viszont a bőrnyakörv, azóta is fóbiája. Elkövettem azt a hibát, hogy rátettem. Majd amikor le akartam venni, csúnyán rám förmedt! A betyárját! „ÜL, ÁLL, FEKSZIK” = fegyelmező gyakorlatok, hogy mindenki megnyugodjon, én meg visszaszerezzem a vezető pozíciómat. )
Megoldottuk, levettem a bőrt, a lánc nyakörvvel már nem volt gond.
