Ugrás a fő tartalomra

Rita és a szülei

Amikor egy kutyáról mesélünk, fontos minden  mozzanat, nem a születéssel kezdődik a dolog. Nem véletlenül és nem előzmény nélkül születik  egy kutya. Így volt ez Siroccó Rita esetében is. 
Az R betűs alom előzményét már leírtam egyszer, Rás azaz Dolly kapcsán. Most ismétlem magam és párhuzamosan bemutatom Noris vom Grüntenblicket, az apját. Majd mesélek  az elhatározásról, hogy fedeztetünk vele.
Amikor egy elhatározás megszületik, végre is kell hajtani. Keresed a módokat, hogyan lehet. Azok a szukák, akik itthon voltak, ilyen olyan indokkal már nem tudták teljesíteni a tenyész szuka elvárásait. Nem sikerült fedeztetni, rendszeresen üres maradt, vagy az utód ellenőrzésnél nem tolerálható hibákat hozott. Vagy egyszerűen, az új utakhoz új alapok kellenek. 

Mivel Németországból kölyök kutyát hozni, nekünk megfizethetetlen volt, ráadásul a kockázat is aránytalanul nagy, növendék kutyában gondolkoztunk. Egy szukában, aki megbízható tenyészetből származik, alapképességeiben jó, kiváló természetű, küllemében mutatja a véglegesnek tekinthető formát. Nagy méretű, túl van a fogváltáson, maximálisan egészséges, természete magabiztos, határozott, de kiegyensúlyozott. Ezt a kutyát már nem itthon kerestük, mert addigra kiderült, hogy egészen más kutyát tartunk és szeretünk, mint tenyésztőtársaink.


Kutyás kapcsolataink révén Csehországból hoztunk egy szukát, Wendi Kralyzki Snezik , azaz VANDÁT. 
Az ő tenyésztőjéről annyit kell tudni, hogy 30 éve tenyésztett abban az időben már rottweilert, nagyon sok sikeres kutyáját láttuk, sokról hallottunk. Az első rottweiler szukák  is az ő közvetítésével kerültek be Magyarországra. Maria Lokniska  több saját tenyésztésű kutyát hozott kiállításra, így neve tenyészete, nekünk némi garanciát jelentett. Náluk, a „bonitáció”, azaz a tenyész alkalmassági vizsgálat mindvégig kötelező volt. Nagy hangsúlyt fektettek a kutyák munkaképességére. 
A múltban,(1970, 1980-as évek) minden új dolog csak kelet felől jöhetett, így az 1988-as év mérföldkőnek számít, akkor sok dologra rácsodálkoztunk, új dolgokat tanultunk. Győző választott, ő döntött, hozta haza a kutyát.
Szóval, lett egy szukánk, aki 10 hónapos volt, 61 cm magas, izmos szikár, igen jó temperamentummal. Jól teljesített őrző-védőben. HD mentes, sötét szemmel, pigmenttel, korrekt testfelépítéssel, de nem volt klasszikusan szép. Biztos nagyon jó küllemmel rendelkezett,  ami nem az itthon köztudatban lévő nagyon jó minőség. Picit határozottabb stop, mélyebb és teltebb mellkas, jobb szögelések és akár sokszoros győztes is lehetett volna. Nem erőltettük, a kiállítási karriert. 

Addigra már tudtunk annyit, hogy nem kellett a bíróktól várni, hogy elmondják milyen a kutyánk és min kellene javítani. 19 ÉV volt addigra mögöttünk, rottweilerben, kiállítás, munka, tenyésztés. 
Természetesen Szakosztály tenyészszemlén, az akkor még NEM KÖTELEZŐ, csak ajánlott HD röntgennel , vezettük fel. 

Amikor tenyész korba került, (1992) adott volt a lehetőség, hogy itthon fedeztessük a saját kanunkkal, (Siroccó Gigi) de rábeszéltem  Győzőt, hogy vigye ki Németországba és fedeztesse be Norisszal. Sok út és sok pénz német márkában fizetve, amit azonnal a fedezéskor le kell tenni, de kockáztassunk, mondtam én.
Hogyan ismertük meg Wolfgang Gaat és Noris von Grüntenblic-et? ITT 

Ő akkor még nem volt sztár kutya. Itthon senki nem tartotta favoritnak később sem. Egészen más kutyák és vonalak felé orientálódtak az akkori „menő” tenyésztők. Norisról Wolfgang mesélt először, az agresszivitás téma kapcsán. Kell-e harapni, szabad-e harapni, avagy miért harap a rottweiler?  A történet a csontevésről és a figyelmetlenségéről szólt, ami máshol is oka lehet a harapásos baleseteknek. 


Mesélt arról, hogy Noris fiatal kutya, számára nagyon kedves, új reménység. Úgy gondolja, hogy remek munkakutyává neveli majd, mert jó képességei vannak, a kiképzésben sem fog csalódást okozni, sőt! Mindamellett szép is, de ez őt kevésbé izgatja fel, mert náluk inkább a felesége aki a„küllem vonalhoz” ért. Neki a munka az első. (1989.)


Még ebben az évben, Győző Kempteni útja után, erről az egy kutyáról áradozott, hogy hűű, meg haj! Norist olyan rottweilernek látta, akit szívesen haza is hozott volna!  A többi kutyát azért elég kritikusan írta le, ami konkrét kifogásokat takart. 


Egy év múlva,1990-ben, nekem is lehetőségem volt látni őt. Nem csak fényképről, nem csak videóról, de teljes testi valójában. Otthon, a házban, majd idegen környezetben, a kiállításon. Sok ember, sok kutya között.  

Ez az esemény, ADRK 20. Klub kiállítás, ahol Fiatal Klub győztes lett!!!  1991-ben meg felnőtt Klubgyőztes! A katalógust és a képeket kaptam meg, Volyka Janiéktól. így erről is van emlékem. Nagyon örültünk a fantasztikus eredménynek! Ebben az évben azért, személyesen is sikerült látnom Norist. Dortmundban, a Világkiállításon. Somogyi Jani barátunkkal, az ő bullmasztiffjával mentünk kiállításra. 

Kerestem az alkalmat, hogy lássam, halljam azt a sok jó dolgot, amitől a kutyáik látványa „több” volt a hazai rottweilereknél. ADRK újság, körung kazetták, német utak, szakirodalom böngészése. Kérdés, kérdés, kérdés, ami mind megválaszolásra várt. Ennyi évvel a hátunk mögött, egyértelmű volt, hogy „első választású” kutyát, csak saját alomból tudunk választani és abból is akarunk! Így kézenfekvő volt, hogy Norist, azaz Noris típusú kutyát, „legegyszerűbben” a fedeztetéssel nyerünk.


1992 telén erre is sor került. Márciusban megszületett az alom. 10 szuka és egy kan. Számomra Rita volt az első választású szuka. Formában és viselkedésben, ő állt hozzám a legközelebb!
1992-ben, aztán nálunk járt, vendégségben volt nálunk. Itthon szöszmötölt a kertünkben és a lakásunkban. Innen mentünk együtt kiállításra Tatára, ahol CACIB kiállítás volt. Tanulságos, soha el nem felejthető emlék, ami a bírói körben zajlott. Ekkorra már „nyakig benne „voltam az ADRK munkájának feltérképezésében, izgatott a kérdés, hogyan tudnék én is olyan rottweilert tenyészteni, mint ők. Persze úgy, hogy a mi régi szeretet kutyáink is benne legyenek, mindaz a jó tulajdonság ott legyen, amiért megszerettük a fajtát. A történet folytatása  Itt .   
Vanda kutyánkról > csak az utódain keresztül dolgoztam fel az ő történetét. Pluszban, ide teszem az összegzést, ami utód ellenőrzés eredménye, a jegyzeteim alapján. Kép egy albumból , mert nyilvánosan megjelent Rottweiler szaklapban,ezt szkeneltem be, annak idején.

Megjegyzések