Kutyás világ a szervezetek tükrében

A MEOE, a rendszerváltást követő években úgy átalakult, hogy minden szakmai dolgot átadott és rábízott arra, akit érdekel és tenni akar érte. Sorra alakulhattak az önálló szervezetek, önálló gazdálkodással és önállóan kialakított belső szabályzatokkal. Nevében nem, de tulajdonképpen egy szövetségi rendszert alkottak a MEOE szervezetei, már a kilencvenes évek elején.  A közgyűlés által is kimondott hosszú távú cél a tényleges szövetséggé válás volt, ami azért nem valósult meg akkor, mert ehhez a szervezeteknek kivétel nélkül önálló jogi személyiségű szervezetté kellett volna válnia.  

Sokan akkor se tudták ezt bevállalni. Nem volt rá anyagi fedezetük, és a személyi feltételek se voltak adottak. A kis klubok, kis létszámú fajták tulajdonosai nem tudtak volna szervezett keretek között fajtát gondozni, hiszen arra nem volt lehetőségük, meg még ők is ismerkedtek a fajtával. Frissen kezdtek bele a tenyésztésbe. Nekik a MEOE központ volt a bázis, a nagy kalap révén minden szolgáltatáshoz, előnyhöz hozzájutottak, amit a nagy létszámú fajták tenyésztői már megteremtettek.

Aki fajta gondozni akart, az megtehette régen is, és ma is tehetné.  Nincs semmi akadálya, a szakmai, a fajtát előre vivő tenyésztésnek! Elvben! A gyakorlatban, viszont egy tenyésztői klubnak pénzre van szüksége a működéshez. Anyagi forrása a beszedett tagdíj és egyéb, saját tehetségéből összegyűjtött pénz vagy tárgyi eszközök.  Központi pénz nem áll rendelkezésére egyik szervezetnek sem, bár a MEOE meghitelez egy sor dolgot, de azt számonkérés követi és el kell számolni vele. Mint tudjuk a pénz az nagy úr, így az álmodozáshoz bizony sok pénz kell, amit a tagoknak kell összerakni.

Rottweilerben ez például rendre meg is történt, nagyon komoly pénzek gyűltek össze, lévén, hogy divat fajtává vált. Sokan tartották, szaporították és egy szűk réteg tenyésztette is. A tenyésztői gondolkozás elterjedését gátolta, hogy a MEOE elnökség engedett a pénz nyomásának és kitalálta a tenyésztők konkurenciájának rendszerét. A kimondott szándék a tájékoztatás volt, de a gyakorlatban a több bevétel elérése volt a cél. Hogyan? 

Létrehozta a felülbélyegzett törzskönyv intézményét. Ezzel lehetőséget adott, a szigorú szelekció kikerülésének. Igaz ezt dupla szolgáltatási díjért tette, így büntette azt, hogy kiállításra, tenyész szemlére, felkészülésre nem költöttek a kutyások. Később megfejelte ezt a kitalált rendszert azzal, hogy a véletlen jobban sikerült, de felülbélyegzett törzskönyvi bejegyzéssel született utódokat, kritika nélküli tenyésztésbe vehették. Sőt, akár a Ch. (champion) címig eljuthatott. Bizonytalan származással, rejtett hibák tömegét hordozva, tízezrével szaporodott a rottweiler állomány is. Ennek eredményeként generációk sorában rögzítve lett számtalan tenyésztésből kizáró, súlyos hiba. Mára nyomon követhetetlen az ebből származó állomány, de a fajta népszerűségének, munkaképességének csökkenése nyilvánvaló.

Nem csak a rottweileres szervezeteknek, de a MEOE központnak is, hatalmas bevétele volt a fajtából. Egyszer készítettem egy statisztikát, hogy a törzskönyvezésből, kennel név kiváltásból, átírásból, tagdíj részesedésből mennyi pénz folyt be a MEOE központba, tizenegy év alatt! 50.000.000 forintot meghaladta! Ami hatalmas összeg, főleg úgy, hogy ebből egy forint nem fordítódott a fajtára, szakmai dolgokra! Tanulni, tájékozódni, minden tenyésztőnek önállóan kellett. Hiszen muszáj volt erre költenie, ha versenyben akart maradni. Kiállításon győzni, championátusokat szerezni folyamatosan nem lehet véletlenszerűen. 

Ráadásul a garanciális kötelezettséget, csak a tenyésztőkön kérték számon, hiszen náluk drágább volt egy kölyök, mint a nagy átlagnál. Kevesen is vállalták a tenyésztés rögös útját. Aki mégis megtette, bizony céltáblává vált! A kezdeti sikereket, örömöt hamar felváltotta az irigy kritikusok furakodása! Mit tett eközben a többség? Rombolt, szerepelt, élvezte a fajta népszerűségének előnyét, hogy neki semmit nem kellett tenni, csak a kicsinyke pénzét kivenni, ha szaporított, vagy büszkélkedni kellett a megszerzett címekkel!

Ma már nincs hatalmas bevétel, se klub se, központi szinten. Oka? Rossz gazdálkodás, elmulasztott, félvállról vett ellenőrzés, szakmaiatlanság döntések sorozata. 1993-tól minden soros elnök, vezetőség után, hazugság, anyagi csőd maradt. Mi ebből a MEOE elnökségének a felelőssége? Az, hogy elmulasztotta, a vezető személyek számonkérését! Miért nem kérte számon? Miért is tette volna? Főleg hogyan? Bárkinek elhitték, hogy ő egy ártatlan áldozat. A MEOE központ bevételeit a klub anomáliái, eltapsolt milliói nem érintették! Nekik a törzskönyvezés, a kiállítás rendezésből befolyó pénzek pont elegek voltak, hiszen messze meghaladták a tagokra fordítható, önálló klub bevételeit. Mindenki azt gondolta, mindig így lesz, a tejjel mézzel folyó Kánaán megérkezett, forrása kiapadhatatlan.

Nincs így, mint látjuk, de térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Mivel minden szervezet önálló, egyiknek sincs hatalma a másik felett, így a fajtagondozó szervezetek nem működhettek országos és mindenkire érvényes szabályzatokkal. Van egy minimum, amire ajánlásokat tehetnek a fajtagondozó klubok, de nagyon kell lobbizni azért, hogy az meg is valósulhasson.

1. Kiket kell meggyőzni?

2. MEOE elnökség, bírói testületek.

3. Aztán szépen sorban a bizottságok és szervezetek elnökeit.

4. Amikor őket meggyőzték van esély a szabályzat megváltoztatására, amit a kutyásoknak is tudomására hoznak, mint kötelező érvényű szabályt. Ők nem is nagyon tiltakoznak, mert hiszik, hogy ők mindent be is fognak tartani. 

Tiltakozni a tenyésztők szoktak, mert ők már gyakorlatból tudják, hogy azért nem olyan egyszerű kérdés ez. Egy szabályzat megalkotása nagyon kevés az eredményes tenyésztői munkához. Minden döntéshozatalban, a sor legvégén a tenyésztő áll, akit mindenki árgus szemmel figyel. Miért ez a nagy figyelem? - Azért, mert a neve köztudatban van. Ezért neki kiemelten nehezíteni kell a dolgát, mert olyan renitens, hogy merte a tenyészetét fogalommá tenni, eredményes kutyáival.

Nem emlékszem pontosan mikor, (1998-2000 kb.)  de a MEOE elnöksége szép csendben minden döntést a vezetők hatáskörébe utalt, megtartotta a törzskönyvezés és a hozzá kapcsolódó összes bevételt. A szponzori pénzek fölötti döntés joga, a reklám bevétel, a CACIB -ok, CAC-ok bevételének egy része az övé. A külföldi kapcsolattartás az övé. Ám ez nem a Kinológiai fejlesztésére fordítódik, csak önös üzleti érdekek vezérelte akciók látszanak. A bírói testületek, teljesen önállóak, semmi szakmai kontroll nincs felettük, igy semminemű kritika meg nem érinti őket, hiszen csak ők a képzett szakemberek! Mindenki más amatőr, elfogult laikus, tartja a közbeszéd.

A MEOE elnökség, a bírói testületek azt tesznek, amit akarnak, amihez csak kedvük és tehetségük van. Mindezt azért tehetik, mert a tagoknak nincs beleszólása semmibe. Szólhat, meg beszélhet, de senkit nem érdekel. A tagok így ellenállnak, kinek-kinek ez mást jelent, passzív vagy aktív ellenállást. Rottweilerben mára teljes érdektelenség van. Egy szűk réteg mindig, próbálkozik és a tenyésztést bevállalja, de az sem közösségi, csak egyéni szinten jellemzőbb inkább. Most ezt az egész rendszert át kellene adni, egy államilag elismert szervezetnek, amelyik semmi mást nem akar, mint hatalmat, a vele járó pénzzel.  

Ezt én hibás lépésnek gondolom, mert eddig még mindig úgy volt, hogy átvették a szakma jegyében, aztán szembesültek a valósággal, hogy valójában pont a szakmára nincs pénz. A következők, akik szembesültek ezzel a ténnyel, ugyan azt csinálták, amit az elődiek. Csalódottságukban, herdáltak, csalafintáztak, füllentettek. Miért kell mindig ugyan azt az utat járni? Miért nem akarja senki tudni, mire is ácsingózik?  Miért kell évtizedeket várni, hogy minden új rájöjjön, nem ezt a babaruhát akarta?

Ha gondolkozó, tisztességes emberekre lelnénk- nekünk, tagoknak- nem kellene átszervezni az életünket, egy újabb hülye, légből kapott ötlet miatt. Na de hogyan lehet tudást tölteni a fafejűek, üres agyába? Hol lelhető fel a gondolkozó, okos, tisztességes, kellő tapasztalattal rendelkező ember, aki a közösségért dolgozna, akár évtizedeket is?

2014. Az eddig fennálló rendszert átalakították, állami irányítás és felügyelet alá került a civil hobbi, a kutyatenyésztés. Mindent elölről és nulláról kell kezdeni, mintha az elmúlt évtizedek nem is léteztek volna. 

Az új rendszer felépítéséhez szükséges pénz, tárgyi eszközök, a rendszert működtetni képes humán erőforrás is hiányzik. Van állam által kijelölt szervezet, de nem élvezi a kutyások, a maréknyi (megmaradt) tenyésztők bizalmát. A "régiek" az elmúlt évtizedek szakmai, emberi hozzáállását, tevékenységét ismerik, az egyenleg több rossz, mint jó. Aki nem ismeri annak is lehetősége van utánajárni, utánakérdezni és dönthet bárki által befolyásolás mentesen, csak értékelni kell a fellelhető dokumentumok, tények által kirajzolódó képet. Döntött is a többség már régen. Így a hazai törzskönyvezés rottweilerben gyakorlatilag megszűnt. Az új rendszert felépíteni sem kedvem, sem lehetőségem, nincs újabb 30 évem, de ha lenne sem szánnám erre.

Származási igazolás-származási lap

2016. Újabb jelentős változás. Az állam kiszállt, újra civil kézben a kutyatenyésztés. Kiderült, a kitalált rendszer nem működő képes, nem dől a pénz. Az átalakult szervezett maradt szövetségi formában. A szerződött és meglévő szervezeteknek pályázati lehetősége volt a "fajtagondozó" cím megszerzésére. Jelen állás szerint ezt a fajtagondozó, Magyarországi Általános Rottweiler Klub tudja magáénak. MÁRK. Néhány hónappal később a második fajtagondozó klub is ki jelölésre került a MEOE Szövetség berkein belül.  Hírös Magyar Rottweiler Egyesület - HMRE.

A két szervezet egy minimum követelményben egyezett meg, hogy a tenyész elbírálás közelítsen a kívánatoshoz, egyébként önállóan, önálló elképzeléssel gondozzák a fajtát. Így a kutyásoknak van választási lehetőségük, hova szeretnének tartozni, melyik irányt választják a tenyésztésben. Ami nem jelent mást, hogy melyik szervezet tenyész alkalmassági vizsgáján vezetik fel a kutyát, kire bízzák a törzskönyvezés koordinálását. Melyik kiállításokon remélnek klub és egyéb kupagyőztes címekért versenybe szállni.

A törzskönyvezés tényét EB SZÁRMAZÁSI IGAZOLÁS, nevű dokumentum igazolja. Zárt akkor, ha a lapon minimum négy generációra visszamenően is igazolt és ismert ősök szerepelnek.

Fajtatisztaságot igazolja az EB REGISZTRÁCIÓS LAP - ismertek az ősök, de a lapon csak a szülőpár szerepel. Konfirmációs eljárással bekerülhet a fajta törzskönyvébe, de szigorú szabályok és szakmai bírálatok birtokában.