Sirocco Jolly

Pincur. Anyja Furiózó Aline, Lüszi, akit felnőtt kutyaként vettünk meg. Fedezés miatt hozták Ali kutyánkhoz. Nagyon szép és jó kölykeik lettek. CAC, HFGY, KI munkavizsga Flamingó Szigeti Ámor és szuka testvére, akinek a nevére már nem emlékszem. Így amikor felkínálták megvételre Lüszit, megvettük. 1989. Furiozó Alina. Kettő alom született tőle, 1988-ban a H - betűs és 1989-ben a J-betűs. Utána többet nem vemhesült sokszori próbálkozásra sem.

Falk von Stöckwaldot egy CACIB kiállításon láttam meg. Nagyon megtetszett, így fedeztettünk vele. 1989 Sirocco Jolly, az én választásom, az én kutyám lett.

4 hónaposan baleset érte, eltört a könyöke. Meg műtettük, meggyógyult, de csak 50%-os volt az esély, hogy nyomtalanul gyógyul, ezért elajándékoztuk egy családba, akik szerettek volna rottweilert családi kutyának, házőrzőnek. Ígértek minden szépet, hogy milyen jó helye lesz a kutyának, és hogy fogják szeretni és foglalkozni vele. A második látogatásnál kiderült, hogy az Ígéretből semmi nem valósult meg. Piszkos, lepusztult környezetben, elhanyagolt rossz állapotban, láncon volt, üres vizes edény társaságában. Győző kérdésére nem tudtak elfogadható indokot mondani, ezért leakasztotta a láncról és hazahozta. Néhány hónap alatt rendbe hoztuk, kijártunk vele a kutyaiskolába is. Szép és jó kutya volt, sok örömet adott. A könyöke miatt túl nagy terhelést nem kaphatott, ugrálás, akadály kizárva! Így csak engedelmes vizsgáig jutott. Tenyész szemlén bemutattam, kiállításon is. 

Szép eredményt ért el. 

Abban az időben a Rottweiler Szakosztály elnöke voltam, így az általam rendezett kiállításokon nem vezettem fel, nem tartottam etikusnak. Azt sem, hogy a pozícióm miatt helyezzék a bírók előre, így CACIB-on sem szerepeltünk, csak kétszer. Kitűnő HPJ, majd egy kitűnő 3. minősítés. Egy alom született tőle. A második kiállítást olyan nagyon felháborítónak tartottam, hogy sokáig ki is töröltem az emlékeimből. 1990. szeptember 30. Bírált: Hans Birwolf. Ha veszed a fáradságot és elolvasod a bírálati lapot, láthatod, hogy hibát nem is igen írtak róla, így alighanem sok győztességet összeszedhettünk volna vele, ha járjuk az országot és a CAC kiállításokat.

Fedezőkant választottunk hozzá   <<<link

1991-ben született tőle az O-betüs alom. Sirocco Jolly - Pincur-Nestor von Wilberger Schlosz párosítás. Opál, Odin, Odri k2 R. CAC, CAC, Omár nagyon jó, tenyészthető, Odüsszeusz, Urquel, és O. Phusör, O. Géza kutyája " kedvencek" családi kutyák, házőrzők voltak. Ők a következő kutyájukat is tőlünk vették.

Az alom legsikeresebb kutyája Opál lett. Sirocco Opál 1993-1997 között érte el az eredményeit. Testvére Sirocco Odin, aki szuka volt nevével ellentétben, nagyon jó, kitűnő 4 és tenyészthető minősítésű volt. Tőle született egy nagyon eredményes, sztár kutya Nagydombi Led Afton.  Kezdő tenyésztő első alma, aki a mi javaslatunkra fedeztetett Falk, egy nagyon eredményes szép és jó utódjával, Black-Rott Ludviggal. 

Amikor az alom megszületett és hat hetesek voltak a kutyák, megnéztük az almot és egyből kiszúrtuk ezt a kutyát. Szép volt és nagyon jó természetű. Egy hibája volt, a szőre hosszabb volt a kívánatosnál. Akkor már láttunk Falk utódot igen hosszú szőrrel is, ezért egy kicsit elbizonytalanodtunk érdemes lenne-e Lacinak megtartani. Végül nem tartotta meg és négy hónaposan egy barátjának, üzlettársának eladta. Nemeskéri Guszti kifizette, hazavitte, majd amikor a sok tudós rottweileres meglátta, szörnyülködve elmesélték neki milyen rossz vásárt csinált. Végül Baranyiné Tóth Erzsike segítségével egy nagyon eredményes, szép karriert futott be. Mindenki a saját zsenialitásának tudta be később ezt az eredményt. Sem a tenyésztőnek, sem Gusztinak, aztán nem sikerült ismételni ezt az eredményt és a tenyésztésben sem hagyott a kutya maradandó nyomot. Pincurnak sem született több alma, sokszori próbálkozásra sem. Hat évig élt velünk. 

bírálati lapok 

Ahányszor a fenti, legelső, nyugodt mosolygó képre nézek, mindig elő jön az emlék, hogy hogyan is indult az első kiállításunk. Ilyen hatalmas inger, ennyi kutya, idegen ember, új környezet még a nagyvárosi kutyáknak sem adatik meg naponta! A hétköznapokban nem állítjuk magunkat sem és a kutyákat sem ilyen nehéz feladat elé. Csak olyan helyzetek vannak, amit pici erőfeszítéssel meg tudunk oldani.

Olyan jól sikerülnek ezek a próbák, hogy naivul, másokat látva, a legtermészetesebb módon, nevezzük a kutyát a kiállításra.  Eszünkbe nem jut, hogy bármi nehézség adódna! Nekem ugyan eszembe jutott, de nem hátrálhattam meg, mert elhatároztam és egyedül akartam megoldani! Összekészítettem mindent, elképzeltem sima menet lesz, hiszen fegyelmezett, jól kezelhető kutyám van! Na, ennyire nem voltam optimista, mert erősen izgulós vagyok, nem veszem lazán az akadályokat.

Nagyon nem lepett meg, amikor szembesültem a ténnyel, hogy a kutyám, a bombaként rázúduló ingerre támadással válaszol, minden kutyát igyekszik távol tartani tőlem!  Hohó! Gondoltam, ez így nem lesz jó! Így tuti kizárnak a bírálatból nagyon hamar! Így a kutyaiskolán megtanult fegyelmezés, kézben tartás módszeréhez folyamodtam. Sétára indultunk a tömegben, és lábhoz, igazodj, feküdj, ül, feküdj vezény szavak kíséretében, kezeltem a pórázt, majd dicsértem a jó, nyugodt viselkedésre! Nem tudom hány perc volt, amíg a szobor parkon körbe értünk, azt se számoltam, hányszor rántottam bele a pórázba, hogy jobb belátásra bírjam a kutyát, csak a végeredményre koncentráltam. El kellett érnem, hogy a kutya elfogadja az irányításomat, megértse, mit várok tőle. Megértette.

Igaz, a hátránya is látszik az erős kéznek, picit leeresztett a kutya, de később ez feloldható volt, másnap nyoma se volt a kutyában. Majd a tanulással, a gyakorlással, egyre nagyobb rutint szereztünk.  A pozitív élményekkel, aztán el is hittem, hogy képes vagyok, rá tudom irányítani a kutyát, nehezebb körülmények között is. A kutya felvezetése egy kiállításon tanulandó, gyakorlatot igényel. Csak látszat, hogy bárkinek lazán sikerülhet. Sok gyakorlással picit előrébb vagyunk, de az éles helyzetek adják a valódi rutint.