Írta: Olga Grin, DVM (állatorvos és rottweiler szakbíró)
A rottweiler tenyésztésének alapjai című könyv szerzője
A fajta legszilárdabb genealógiai
platformjáról kezdődően érdemes megemlíteni, hogy minden időnek megvan a maga
prioritása; vonalak élnek és eltűnnek, fejlődnek, vagy mások felszívják őket.
De a vérvonal, amelyet ebben a cikkben tárgyalok, már 40 éve meghatározó a
rottweiler fajta genealógiai szerkezetében. A rottweiler populációra a
tenyésztés kultúrtörténetének kellős közepén gyakorolta a legerőteljesebb
hatást, és máig is fontos, mivel tenyész vonalak egész konstellációját hozta
létre. Természetesen Ives Eulenspiegel vonalára gondolok. Ez a modern világ
legerősebb, legelágazóbb és legtermékenyebb rottweiler-családja, amely gazdag
bajnokokban. Ez a vonal a kezdetektől a különálló struktúrákra való felosztásig
(80-as évek eleje) mindig is nagyon konszolidált volt. A munka korlátozott
számú kutyával történt beltenyésztés segítségével. A férfi vonal ezen ágának
ősei közvetlenül a rottweiler populáció alapítójához, Arko v. Torfwerkhez
emelkedtek. Az 50 éven át fejlődött vérvonal stabil volt, de nem volt gazdag igazán
nagy ménesekben. Elmondhatjuk, hogy „beérett”, több mint 20 nemzedéken át
meglehetősen feltűnő pozícióban maradt, a haladóbb vonalak, családok
vérbefecskendezésével támogatva. Ennek az ősi vonalnak a leszármazottja az
1971-ben született Astor v. Landgraben, aki ironikus módon három generáción át
dán tenyésztési hím volt, ami nem akadályozta meg abban, hogy az alapító
legfontosabb kortárs német vonalának atyja legyen.
Tehát Ives Eulenspiegel 1973. szeptember 13-án született az Eulenspiegel kennelben, egy tapasztalt tenyésztő, szakértő és ADRK Körmeister, Marianne Bruns tulajdonában. Az alom átvétele előtt Ms. Bruns már 40 éves tenyésztési tapasztalattal rendelkezett. Korábban kiváló minőségű rottweilereket tenyésztett, amelyek nemcsak Németországban, hanem számos európai országban, Skandináviában és az Egyesült Királyságban is befolyásolták a fajta fejlődését. Az I-alom törzskönyve ezekre a kutyákra épült, akiknek genetikai képességeit Ms. Bruns nagyon jól ismerte.
Ezt követően Ives világhírre tett szert, mind show-győzelmeinek
köszönhetően (1977-ben nemzetközi bajnok és Európa-bajnok
lett, és egy életre szóló
Körungot kapott), mind pedig hírnevének
köszönhetően a legmagasabb osztályú
ménes. Ives nagydarab, sportos kutya volt, erős
csontozattal; kimagasló nemes fejét még
sok nemzedék után is csodáljuk utódaiban. Ives egész életét Németországban töltötte, és Reinhard Zielbauer úrhoz tartozott. Ives 1975. május 3-án kapott
tenyésztési (Ztp) felvételt szülővárosában, Möllnben
Paul Schäfer bírótól. Ives Eulenspiegel hivatalos leírása és
mérései 1978. október 22-én, a németországi oberhauseni Körungban készült:
Friedrich Berger és Willi Hedtke Körmeisterek:
Méretek: marmagasság: 68 cm, súly: 58
kg, mellmélység: 33 cm, mellbőség:
92 cm, testhossz: 78 cm. Közepes termetű,
erős csontozatú kutya, húsosság
jelei nélkül. Jó
elülső és hátsó
negyedek. Egészséges vastag szőrzet. Nagyon intenzív rozsdabarna foltok. Jó
pigmentáció. Nagy fej. Sötét barna szemek. Helyesen beállított
fülek. Jó térfogatú fang. Ollós harapás. Egészséges
fogak. Megfelelő ügetés, jó normál
könyökhelyzet, jó egyensúly. A hátsó negyed kissé merev.
Javaslatok a szukák kiválasztásához: Kifejezetten alkalmas kis és
közepes magasságú, problémás, erősen beállított és
könnyű fülű
szukák számára. A nőstényt
megfelelően kell felépíteni. Nem alkalmas magas, nehéz fülű szukáknak.
Ives fenomenális produceri sikerét
kétségtelenül két tényező okozta: a pozitív prepotencia jelenléte és a számára
megfelelő szelekciós és
kiválasztott szukák. A levéltári dokumentumokból kiderül, hogy különböző eredetű és típusú
szukákkal kombinálva az anyák szintjénél
magasabb osztályt adott az utódoknak.
Ives több mint 40 fiúgyermeket szült, akiket felvettek a
tenyésztésre, és ezt a rekordot a jövőben csak saját le származottai döntötték meg, akiket olyan széles körben használtak, mint kiváló
apjukat.
Ives le származottainak
fő jellemzője a fontos, következetesen
átadott tulajdonságok
voltak. Magasak voltak, és kifejezett szexuális dimorfizmusuk volt; a
hímek nagyok, masszívak, erős csontozatúak
voltak; a nőstények
helyes felépítésűek és meglehetősen nagyok voltak. A legtöbb
ismert leszármazottnak
szép feje volt, helyes
jellegzetes kifejezéssel.
Ivesnek csak egy testvére volt, az Ilo szerény
életet élt, nem messze pompás vértestvérétől, középszerű volt a külleme és semmiképpen sem bizonyult fedező kannak.
Ivest nagyon gyakran
használták. Számos kiemelkedő bajnokot produkált. Fiait és lányait mindenkor
nagyra becsülték, és nemcsak Németországban, hanem világszerte is pozitív
nyomot hagytak. Végül pedig az Ives, mint a legszélesebb, igen nagyfokú
konszolidációval rendelkező, Németországban és Európában domináló
vonal „alapító atyja”, számos új, kiemelkedő
vonalalapítót hozott létre.
Németországban és
Európában
Ives két fontos vérvonalat alapított, amelyek befolyást gyakorolnak a modern világra, és követőik
fiaikon, Dingo kontra Schwaiger Wappen
és Amigo
kontra Kressbachon keresztül (ezt az ágat Amigo fia, Hassan v. Königsgarten révén ismerik jobban).
Az Egyesült Államokban Ives unokái a Timm
v. Mummler, a Mirko v. Steinkopf,
az Amboss v. Königssiek és a Cyras vom
Leinetal ügyeken keresztül széles körű hatást gyakoroltak. Így történelmileg
az Ives a stabil javítók egy csoportjának tulajdonítható. Egy fajta
történetében kevés ilyen szintű ménes
létezik, ilyen stabil örökletes tulajdonságokkal.
Ives Eulenspiegel egy exkluzív ménes,
a fajta jelenlegi elit magjának
„apák atyja”. Sokszor még vissza kell térnünk magának
Ivesnek és közvetlen leszármazottainak kérdésére. Egy érdekes tény, amit kétségtelenül érdemes
megjegyezni ennek a vonalnak a jellemzőjénél, hogy a kortárs rottweilerek képviselőinek abszolút többségének törzskönyvében
visszakerült az Ives-vér, sőt, sok esetben saját vagy utódai beltenyésztésével kombinálva.
Ives Eulenspiegel vérvonalának
fenntartása Dingo kontra Schwaiger Wappen, Santo v. Schwaiger Wappen, Benno vd
Schwarzen Heide révén. Ivesből nagyszámú minőségi utód született.
Közülük
ketten – Dingo v Schwaiger
Wappen és Amigo v Kressbach (Fia
Hassan v Konigsgarten) – megalapították saját
vonalukat; jelenleg használatban vannak és
fejlesztik.
A Dingo v Schwaiger Wappen és Amigo v
Kressbach utódai a legmagasabb minőséget képviselik. A fajtatörténet
tele van olyan pillanatokkal, amikor egy vonal két jelentős stratégiai ágának
képviselői kiélezett ringharcokban küzdöttek egymással a bajnoki jogért és
a jólétért. Köztudott,
hogy minden vitában az idő
a bíró – ebben az esetben is ez történt –, de
ebben az ügyben nem volt nyertes. Ennek eredményeként e vonalak
találkozásából származtak a fajta legjobb példányai, és mindkét vonal virágzik.
Tekintsük át Dingo fedező kanként való használatának eredményeit és a modern populációra
gyakorolt hatását.
Dingo v Schwaiger Wappen 1976. október 17-én született Ives Eulenspiegel és Anja v Schwaiger Wappen párosításából. A törzskönyvében a IV:IV távoli beltenyésztés szerepel az Alex v Kloster Didibodenberg x Baerbel v Grevinsberg szülőpárral Dack és Dolli vd Meierai révén. Véleményem szerint ez a törzskönyv egy jól kiszámított beltenyésztés klasszikusan sikeres alkalmazását képviseli a vérvonalak bevált kombinációján keresztül. >>folytatás a következő bejegyzésben
Miért fontos ez ? >>>https://siroccorottweiler.hu/adrk-legendak/