Rottweil 1988.

1988-ban vált lehetővé, hogy szabadon, korlátozás nélkül külföldre mehessünk. Az akkori trendi- a bevásárló turizmus- helyett mi Rottweilt választottuk. Régi vágyunk volt, hogy „igazi” rottweilert lássunk. Juhász Laci, Anikó a felesége, Győző és jómagam keltünk útra. Mindent Juhász Laci és Anikó szervezett meg, nekik volt autójuk is. Laci vezetett és fényképezett. Az ADRK Klubkiállítás 1988-ban Rottweilben volt így kettős a kapcsolódás, a város melyről a fajta a nevét kapta, a kiállítás, amelyen megnézhettük milyennek, kell lenni a rottweilernek valójában. A hazai bírálatok már akkor sem adtak igazi támpontot, hogy a tenyésztésben merre haladjunk.

Szűkös valutakeret, csillagászati árak, hosszú autóút, de bevállaltuk és elindultunk. Soha véget nem érő autóút után / 15-óra/ megérkeztünk Schönberg-be, ez a kiállítás helyszínétől 3o km-volt, itt sikerült szállást találni. Egyik ámulatból a másikba estünk, sok-sok dologra rácsodálkoztunk, nagy várakozással néztünk a másnapi kiállítás elé.

A szállás ablakából készült fotó

Rottweil gyönyörű kisváros, az ottani sportcentrumban rendezték a kiállítást. A szebbnél szebb autó csodák után, szebbnél szebb kutyákat láttunk. Tiszták, csillognak-villognak, erőtől duzzadó nagy kutyák. 200-nál több rottweiler! Fantasztikus! Az egész lékkör, az emberek, ahogy a kutyáikkal bántak, felvezették, más az itthon megszokottnál. A kiállításra nem kellett belépőt fizetni, négy körben folyt a bírálat. Talán nem lesz unalmas, ha leírom a bírálat menetét. Ez ma is így folyik, és igencsak eltér a hazai gyakorlattól.

A körbe behívják az összes kutyát és elkezdődik a bírálat. A bíró kezében egy mappa van, ahova mindig ír. Sorban megnézi a kutyák fogát, a kutyát, jegyzetel. Majd startszám szerint egyenként lebírálja a kutyát állásban és egy rövid mozgásban. Folyamatosan jegyzetel, de minősítést még nem ad ki. A körben a bírón kívül még két ember segédkezik. Ring titkárok, segédbírók. Semmi kapkodás, hangoskodás. Nagyon kulturált és figyelmes, segítő szándékú udvarias bírók. A kutyák néha összehördülnek, de egy erőteljes vezényszó után fegyelem van. A bíró nem turkál a kutya szájában, de elvárja hogy a gazdi kézben tartsa a kutyát. Már akkor is tilos a kutyának a bíróra támadni. Amikor az összes kutya sorra került, a bíró különböző csoportokat állít fel. Akkor még nem tudtuk miért, de hamarosan világossá vált.

A jó minősítésű kutyák még futhatnak egy kicsit jobb helyezésért, a nagyon jó minősítésű kutyák, azért hogy a végső szűkítésbe beleférjenek, futhassanak a kitűnő címért,„futhassanak a győzelemért”

Elkezdődött a futás; futottak, futottak, volt olyan kutya, akit több ember váltva futtatott. Megálltak, pózolás, a körön kívüli segítők” síppal-dobbal” labdával stb. igyekeztek segíteni( ma már ez a hangzavar tilos, sokkal csendesebb, visszafogottabb a külső segítség) A bíró nézi a kutyákat, némelyiket előre, némelyiket hátrább helyezi. Két, három csoport alakul ki, a sorrend a csoporton belül is fontos. Végül, bent marad egy csoport. Ők ismét futásba kezdenek. Látható a felfokozott izgalom, itt már tétre megy! Szinte kifogástalan küllemű kutyák. Most dől el ki lesz az adott osztály első négy helyezettje. Futás, pózolás, futás, pózolás. Kialakul a sorrend. Szinte egyforma kutyák az első tíz helyen. Mi dönt? Fogazat, forma, felépítés „ szépség”, a mozgás és a kifogástalan idegrendszer. Utána olyan „apróságok” mint a pigment, szemszín, a jegyek színei. 

Fiatal osztályban és növendék osztályban nincs kitűnő minősítés, nyílt osztályban is csak az első négynek. Munka osztályban és győztes osztályban már több kutyának van kitűnő minősítése. A klubkiállítás mindig két napos, szombaton a fiatal, vasárnap a felnőtt mezőny kerül bemutatásra. A fiatal és a felnőtt Klub győztes cím kiadása vasárnap történik a díszkörben, majd itt kerül sor a fajta győztes cím kiadására is. Majd a Tenyész csoportok díjazása és vége a kiállításnak, du 5-6 ó körül.

Meghatározó élmény volt a bírók munkáját figyelni, mennyire szeretik és értik a rottweilert, nyelvtudás nélkül is egyértelmű volt számunkra, hogy mi miért történik. Majdnem minden osztályban az a kutya nyert, ami nekünk is tetszett.

Az már csak itthon derült ki, a fotók , a videó és az ADRK újság böngészése után ki miért lett első illetve második harmadik, negyedik. Minden eredmény és az első négy kutya bírálatának leírása megjelent az újságban.

Hazaindultunk, másnap haza is értünk. Én akkor azt mondtam, hogy soha többé, ennyit autóba nem ülök többé. Na meg az anyagi fedezett, sem állt korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre. Akkor még a hazaihoz képest csillagászatiak voltak az árak!

(2006) Feldolgozás: 2009. 2010. 

Fajtamentés és a tenyésztői klub ellentmondásai.

Az összes klub VEZETŐJE, tenyésztésirányítója részére

Tisztelt címzett!

Kérem, világosítson fel, mert én ezt végképp nem értem!

Tessék mondani a vihartól, emberektől félős rottweiler az, miért lesz jó házőrző? Megbízható családtag?

Miért lehet biztonsággal beilleszteni bárhova és bármilyen családba?

Hasonló, tenyésztőtől származó társaikat, meg miért üldözik önök tűzzel -vassal? Itt csak azt a képzettársítást, tessék figyelembe venni, hogy egy tenyésztőnek mindenért felelni kell, bármilyen hiba a kutyán súlyos megítélés alá esik. Szinte bűnözőként tekintenek a tenyésztőre, mert ilyen kutyát, mert eladni. A fajtaleírásban kizáró ok a tenyésztésből, így gyakorlatilag elő se fordulhatna ez a hiba, miért van ilyen mégis?

A tenyésztőtől származó ilyen kutyák nem érdemelnek szeretetet, gondos, pátyolgatós gazdit? Rájuk kiközösítés vár, mert nem váltották be a kedves vevők azon elvárását, hogy biztos tenyészkutyák legyenek, és pénzt lehessen keresni velük? Vagy mi a szösz.

Hiszen ha ajándékba, jelképes összegért kap valaki egy ilyen kutyát, hős lesz, ha menti, és súlyos tízezreket fizet a kezelésére.

Egyrészről legyen kötelező hibátlan, minden porcikájában egészséges kutyákat tenyészteni, másrészről meg bármilyen kutyát haza lehet vinni minden kritika nélkül?

Őszintén nem értem.

Kérem, ne hivatkozzon a kiképzésre és a munkavizsgára, mert mint tudjuk a képzettség nem örökölhető, meg egyébként is senki nem várja el a beteg kutyuskáktól, hogy ilyen megmérettetésen részt vegyenek, így megint egy diszkrimináció állna fel a tenyésztett kutyákkal szemben! A beteg kutyuskáknak csak az a feladatuk, hogy majd hálásak legyenek.

Szóval, most vigyek haza egy megmentett lelket, vagy próbáljak egészséges, jó képességű kölyökkutyát hazavinni?

Sajnos a hobbimra, a kutyára szánt pénzem a családi kasszából behatárolt, ezért most kell döntenem.

Ingyen kutya és sok pénz az állatorvosnak, vagy tenyésztett kutya és esély a problémamentes éveknek? Az elsőnél nincs sok választási lehetőségem, kapok egy zsákbamacskát a látható hibákon kívül is. Hiszen a látható hibát látom, felvállalom, és majd szeretettel megoldom. Az állatorvosnak adott pénz jó helyre megy, hiszen egy korszerű, jól felszerelt rendelőbe járhatok majd a következő kutyámmal is.

A másodiknál egy kicsit több esélyem van, olvasom itt a net-en is és az összes kutyás könyvben.

Azt írják, ha gondosan választok, tisztességes tenyésztőnél minden segítséget megkapok és még garanciát is, ami a lelkiismeretes tenyésztő számára, már a jó híre érdekében is kötelező.

Hiszen nevét adja, elérhető, számon kérhető.

Szóval? Nézzek körül a menhelyen, vagy nézzek szét a tenyésztőknél?

Vagy ne is vegyek rottweilert, az nagyon rossz és problémás fajta, beteg, túltenyésztett, harapós vadállat?

Ön milyen kutyát ajánlana?

Milyen szempontok szerint válasszak?

A legelesettebb, legsanyarúbb sorsú sokkal hálásabb lesz, jobb házőrző, hiszen sokkal több gondoskodást adok majd neki, sokkal mélyebbről kell kutyát csinálni belőle?

Vagy rosszul gondolom. Étel ital, meleghely elég és utána magától profi lesz?

Ugye soha nem fog megharapni, és a gyereket sem?

A nagymama is szabadon járhat,- kelhet, a szomszédok, barátok is?

A betörőt tuti megfogja ugye?

Esetleg majd sportolhatok is vele?

Talán versenyezhetek is?

Jaj, nagyon előreszaladtam, álmodozok, tervezek, és még kutyám sincs.

Várom, szíves válaszát és ne haragudjon, hogy ismeretlenül zavartam.

Üdvözlettel: egy jövendő kutyás

Ez a levél, az én fikcióm. Megpróbálom elképzelni milyen, kérdéseket tesz fel egy érdeklődő kutyás, ma Magyarországon.

Persze megfogalmazom benne, kissé cinikusan az én tenyésztői ellenérzéseimet is, arról az ellentmondásról, hogy a tenyésztőtől hibátlan, kifogástalan kutyát várnak el, de ha mentenek egy lelket, bármit kritika nélkül hazavisznek. Azaz, dehogy viszik kritika nélkül. A kutya kiajánlóját ugyan olyan kérdésekkel bombázzák, mint mondjuk a tenyésztőt. Ám a válaszok itt is két esélyesek.

Vagy őszinte, vagy némileg kozmetikázott, a nehézségeket eltakaró a válasz. Mindkét esetben ugyan az a motiváció. A tenyésztő szeretné viszontlátni a költségeit, szeretné újabb kutyákba fektetni a pénzét, a fajtamentő meg szeretne kevesebb pénzt költeni az adott kutyára, hogy egy újabb lelket menthessen meg.

Ugye, hogy sehol nem az állatszeretet az egyedüli motiváció?

Hogyan lehet eldönteni, hogy lelkiismeretlen pénzkeresés, vagy nemes cél áll a háttérben?

Amennyiben a vezetőknek nincs válasza a kérdésekre, bárki válaszát meghallgatnám.

Olyan érveket, ami nem köpködő, gyűlölködő, ami gondolkozásra vall és a probléma felismerésére. Feloldja azt az ellentmondást, hogy egyrészről lelkiismeretes tenyésztést írunk elő, másrészről azt hangoztatjuk, hogy az igazi állatszeretet, kritika nélküli.

Sőt, a „valódi” a mentálisan és fizikailag, beteg kutyák gondozásából áll!

ui: a szöveg megvágásához, részletek kiemeléséhez nem járulok hozzá! A másoláshoz sem! Ez úgy kerek és összefüggő ahogyan le van írva. Dolgozat, cikk, blog ? A gondolataim ami a témához kapcsolódnak. 2007. okt.

2010. Mára már teljesen egyértelmű, hogy összehengolt akció indult el, a tenyésztett kutyák ellen. Álságos módon, az ő "megmentésüket" tűzték ki célul. Ezzel a fajtaszerető, segítő szándékú kutyásokat igyekeztek befolyásolni, rábírni őket, hogy pénzzel segítsék a munkájukat. A gátlástalan, tudatlan, pénzkeresés reményében szaporítók és bármit összepárosítva, kedvtelésből létrehozott almokból származó kutyák aztán biztosítják is a kutyákat ehhez az üzlethez. Folyamatos utánpótlást ad, a törzsköny nélküli, régen legalább felülbélyegzett törzskönyvvel gyártott kutyaállomány. Olyan magas a tenyésztés költsége, hogy kevesen mernek belevágni.

Az agresszióról.

Az agresszív kutya

A kutyákban az agresszió a fajra jellemző, valamilyen ingerhatás következtében kiváltódó, fenyegető és támadó, de természetes viselkedésforma. A kifejezést - agresszív - emberi oldalról nézve nehéz egyértelműen meghatározni. Nagyon sok ember az agresszív jelzővel fejezi ki az állat viselkedésformáját már akkor is, ha a kutya morog, vicsorít vagy ugat. Ezzel szemben a tapasztalt kutyatartók és kinológiai szakemberek csak akkor nevezik agresszívnak a kutyát, ha az valakit szándékosan támadott, űzött és megsebesített.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy arra a kérdésre: Miért agresszív egy kutya?, szintén nem adható egyetlen és minden helyzetre, minden állatra vonatkozó felelet. Némelyik kutya azért támad, mert ragadozó, és vadászösztönéből fakadóan szándékosan meg akarja ölni potenciális áldozatát (a zsákmányszerzés ugyan etológiai értelemben nem agresszió, az emberrel szemben azonban mégis akként nyilvánul meg, ezért itt tárgyalnunk indokolt). Más kutyák azért, mert helytelen vagy elégtelen szocializáció következtében nem tanulták meg a megfelelő kontaktus felvételi módokat, viselkedésformákat. Megint mások azért, mert félnek, és megpróbálják a legjobb védekezés a támadás stratégiáját alkalmazni.

Kubinyi Enikő dr. 

Etológus  szakember írása >>BŐVEBBEN  >>>https://siroccorottweiler.hu/ismet-a-kutyak-agressziojarol/