Az ember szerepe az őrző-védő munka során, nem elhanyagolható. Saját példán át mutatom be, videó felvételek, emlékek segítségével.
1989-ből legyen itt az első példa. Siroccó Gigi. Erős egyéniségű, domináns kan, aki nagyon odatette magát minden megmozdulásban. A vezető szerep csak az övé lehetett. Ez kölyök korban még nem annyira látványos, de határozott jelei vannak. Ő Győző kutyája és 10 hónapos.
Nálunk született, nálunk nevelkedett, így csak önmagamat kellett legyőzni, hogy nem esek el, bármi történjen is. 14 éve volt rottweilerünk, ő a 7. a sorban. Anyja, nagyanyja, apja, nagyapja is nálunk élt, így nem kellett találgatni vajon, mit miért csinál. A hétköznapi helyzetekben jól tudtam őt is kezelni, de a kiképzés része Győző feladata volt.
Itt még mindig nagyon kezdő voltam az önálló kutyakiképzés terén, de sajnáltam volna kihagyni a lehetőséget, ezért lesz ami lesz alapon belevágtam, és bevittem Gigit a gyakorlásra. A kíváncsiságom erősebb volt, mint a félelmem. Arra emlékszem, hogy nehéz volt Gigivel egy helyben maradni, de nagyon akartam jól csinálni! Ma és mindig rácsodálkozom a videóra, hogy vajon miért görnyedek? Így könnyebb volt talpon maradni? Rövid volt a póráz? Akkor így oktatták? Pontosan nem emlékszem, de is is. Az így is látszik, hogy a tíz hónapos kutya azonnal és jól fog.
Martin Németországból érkezett, a kutya ez előtt, nem, hogy nem látta a segédet, de még őrző-védő tréningen se vett részt! Abban az időben a fiatal kutyákat nem tréningezték, fejlesztették, csak egy éves kor után kezdtek az őrző-védővel foglalkozni. Ráuszították a kutyát a "csibészre" és a kutyának azonnal, bátran hárítani kellett a támadást ! Harapnia kellett! Képesség felmérés gyanánt, egy palánk mögül támadás elhárítás gyakorlat volt, az engedelmes vizsgán. Ez árulkodott a kutyák ösztönös képességéről. Amit itt látsz, merőben újszerű, meglepő technika volt. A segéd felkészültsége és a felszerelés is! Kényszerrel, eresztett minden kutya. Büszkén ráncigálták a nehezen eresztő kutyát. Szerették a kemény kutyákat, akik nem törnek meg a durva fegyelmezés súlya alatt sem. Ez egy értékmérő volt, ha a kutya bírta a verést. "Nem botos" -hangzott el a kutyás szlengben ilyenkor. Akkor is voltak gyáva vagy puha kutyák, de azokat némi megvetéssel, lesajnálóan emlegették. Más volt a szakma akkor.
Nézd Gigit Győző kezében, másnap! Felvezetésben, elvárásokban, irányításban ég és föld a különbség hozzám képest! A videón a másik fontos mozzanat, hogy Wolfgang figyelmezteti Győzőt, hogy túlságosan erőszakos, domináns a kutya felett!
Néhány év eltelt még ezután, mire megtanultam, hogy hogyan kell jól irányítani az erős, domináns kutyát az őrző-védő munka alatt. Persze ennyire jó segéddel, még sokáig nem volt alkalmunk gyakorolni. Ez egy kivételes alkalom volt. A tanfolyam után visszazuhantunk a magyar valóságba. Se felszerelés, se védőkar, se korszerű kiképzési ismeretek nem voltak még abban az időben. Vagy tíz év eltelt mire ilyen szintre eljutottak a hazai kutyások, amit akkor Martin és Wolfgang bemutatott.
Én, a tanultak alapján, sehogyan se értettem, miért vannak lemaradva a hazai kutyások.
Miért nem fogadják el az újat, jobbat? Miért nem tanulnak, miért nem tanulják a korszerűt, az eredményesebb módszereket? Hiszen mindenkinek ezer lehetősége lett volna a tanulásra a világ útlevél bevezetésével, majd rendszerváltással. Minket akartak megsemmisíteni, eltávolítani a szervezeti életből, soha nem a tanulásra koncentráltak. Ma is felteszem ugyan ezt a kérdést.
Miért nem az újat, jobbat? Vajon miért ragadtak le a hagyományos, katonásdi, szolgálati kiképzés másolásánál nagyon sokan? Miért hiszi ma mindenki, hogy ez az őrző-védő kutya ismérve, ha megtanítjuk fogni, felugatni? Tudja bárki is, hogy miért éri kritika a tanított, azaz jó ösztönös képességekkel nem rendelkező kutyákat? Miért, hogyan akadtak meg a rottweileresek a fejlődésben?
Költői kérdések után a Második példa. Rábukkantam erre keresgélés közben, kedvtelve nézegettem, hiszen Úzót imádtam. Sok időt töltöttünk együtt (9 évet) sok remek utóddal örvendeztetett meg minket. Már nem voltam kezdő az önálló kutyakiképzés terén, sok kutyán voltam túl. Bátran vettem részt az őrző-védő munkában, hiszen megtanultam talpon maradni, jól irányítani a kutyát. A videón nagyon nyugodt vagyok, erőlködés nélkül, látszólag lazán vezetem.
Miért ez a megjegyzés?
Azért, mert a kezdő kutyások felé azt közvetítik rendre, tudást szerezni, csak ennek a birtokában lehet. Aki versenyző, teljesítménybíró, segéd, az tud, a többiek meg tudatlanok. Mennyire nincs így, abba most ne menjünk bele! LÉPJÜNK TOVÁBB! Nem tagadom, vannak helyzetek, amikor nagyon össze
kell szednem magam, hogy talpon maradjak, ha Dezsit, Lilut vagy Cintarellát vezetem, de néha magam is meglepődöm, mennyivel gyorsabban, ügyesebben reagálok helyzetekben, nálam sokkal, de sokkal fiatalabbaknál.
Szóval a titok, nem a fizikai erő, de a rendszeres gyakorlás, fegyelmezés, szoros kapcsolat, ami az évek alatt kialakul KÖZTEM ÉS A KUTYA KÖZÖTT. Úzó a videón öt éves, születésétől sokat foglalkoztam vele, rendszeresen jártunk kutyaiskolába. Akkor még nem volt óvoda, de természetes módon a kutyaiskolába hordtuk szocializálni a kutyákat. Ő is Győző kutyája volt, így neki nagy része van abban, hogy dominanciája, határozottsága ellenére, könnyen kezelhető kutyává vált, pont úgy, mint annak idején Gigi. Viszont őt már tudtam küldeni és tudtam leállítani. Bárhova vihettem magammal, nem kellett izgulni, hogy balhét csinál, de azt is tudtam bármikor megvéd, ha kell. Fegyelmezett, megbízható kutya volt és én maximálisan megbíztam benne. Semmilyen reakciója nem ért váratlanul, pontosan értettem és irányítani is tudtam. Már nem csak a hétköznapi helyzetekben, de a vizsga szerinti őrző-védő gyakorlatok alatt is. Így van ez és így is volt mindig, minden kutyánknál.
Így lesz Dezsivel is, de az itt bemutatott videón még csak 11 hónapos. Az eltelt idő még nem elég, hogy a teljes fegyelmezettség birtokában legyen. Még csak az ösztönös képességei alapján reagál. 11 hónaposan ez a harmadik őrző-védő tréningje. 8 hónaposan, junius elején, az első Viktorral, 9 hónaposan junius végén a második. Ez rögtön idegen pályás, idegen segéddel volt Gödöllőn. Augusztus végén, ez a harmadik alkalom. Ezen a pályán se járt még , ezt megelőzően.
Az őrző-védőhöz kapcsolódó másik örök kérdés. Mit tenne a kutya, ha engem megtámadnának? Megvédene, mondtam határozottan. Majd meséltem a történetet, a legfrissebbet, Dezsi ösztönös reagálásáról, a reggeli sétánál. Mivel nem horror és gyilkos kutya rémképe rajzolódott ki, a történet elbeszélésében, az emberünk tovább hitetlenkedett. Na, de mégis, ha a kutya határozott magatartása nem lenne elég visszatartó erő?
Mi történne, ha komolyan megtámadnának?
Senki nem merte még megpróbálni, mondtam én, mosolyogva. Nem kockáztatják, hogy nem tudom megtartani a kutyát és engedem harapni! A harci jelre a kutya azonnal reagál! Én meg engedem is, hogy reagáljon! Teszem ezt azért, mert biztos vagyok a dolgomban. Nem csak küldeni, de leállítani is tudom a kutyát!
Harapni ösztönösen is tud, lásd a fiatal kutya reakcióját a videón, de vezényszóra befejezni a harcot, csak képzett, tiszta fejű, kézben tartott kutya tudhat! Az én kutyám ilyen (lesz/van), de kiképzés nélkül is látszik az erő és a határozottság, amikor akcióba lendül!
Az oly sokat emlegetett "ösztönváltások " jelentősége így válik érthetővé, a gyakorlatban. Éles helyzetben a kutya azonnal reagál, de csak akkor lép akcióba, ha én engedem, majd a veszély elmúltával, hamar megnyugszik és mi lazán sétálhatunk tovább!
Harapni ösztönösen is tud, lásd a fiatal kutya reakcióját a videón, de vezényszóra befejezni a harcot, csak képzett, tiszta fejű, kézben tartott kutya tudhat! Az én kutyám ilyen (lesz/van), de kiképzés nélkül is látszik az erő és a határozottság, amikor akcióba lendül!
Az oly sokat emlegetett "ösztönváltások " jelentősége így válik érthetővé, a gyakorlatban. Éles helyzetben a kutya azonnal reagál, de csak akkor lép akcióba, ha én engedem, majd a veszély elmúltával, hamar megnyugszik és mi lazán sétálhatunk tovább!
Látszólag önállóan cselekszik, de ez csak kezdetben van így, hogy ösztönösen reagál, később ezt kiképzéssel ellenőrzésünk alatt tartjuk. Avagy tovább fejlesztjük, tréningezünk, attól függ mit szeretnénk elérni a kutyával!
Nálunk mindig határozott cél volt, hogy a kutyának olyan fellépése legyen, hogy senkinek eszébe se jusson provokálni őt! Ám, ha mégis megteszi, a kutya azonnal és gondolkozás nélkül, tegye oda magát ! Ez volt a vezérfonal a tenyésztésben, a hétköznapokban is. Mindeközben egy kítünő küllem szintén fontos elvárás volt.
A maga idejében régen és most is, nyilvános rendezvényen,
vizsgán, tenyészszemlén vettem részt. Felvállaltam, amit tudtam. Azt is, ha
valamit nem csináltam meg. Pl. Nem mentem kijelölt orvoshoz, nem tartottam be a
kitalált határidőket, nem vizsgáztam, nem preferáltam a más által kötelezően előírt szabályokat. Ezzel szemben nyíltan felszólaltam, ha nem értettem egyet
valamivel. Nem volt titok, takargatott dolog még akkor sem, ha elég erős lélek
kellett a sok rosszindulatú kutyás céltáblájának kitenni magam. Na, de hát a tudást nem adják ingyen, így gyűlt, csak gyűlt
a sok tapasztalat.
Őrző-védő tréningen helytállni a kutyával, az sem kis
feladat, de élesben rendezvényen még stresszes is. Főleg akkor nehéz nekiindulni,
ha a kutya nehezebb és erősebb, mint én magam. Fejben és fizikailag is
megterhelő feladat. Ehhez hozzáadódik, hogy a környezet se könnyíti meg a dolgunkat. A sok városi legenda nem önbizalom növelő. Folyamatosan azt éreztetik az emberrel, hogy sose sikerülhet.
Azért így is megszületett az én válaszom a címben feltett kérdésre. Az ösztönös képességek, adják az alapot, hogy a vizsgaszerű formagyakorlatokra kiképezzük a kutyát. A jó képességek szükségesek, jelentősen lerövidíti a kiképzésre szánt időt. A kutya megbízhatóan, jól teljesít, öröm vele a munka. Vizsgán, versenyen is fel lehet vezetni, de az egy plusz lehetőség. Sikeressége a kiképző személyétől legalább olyan mértékben függ, mint a kutya képességeitől.
Erdeti írás dátuma : 2015.07.24. Szerkesztettem, kiegészítettem : 2017.08. 24.
