2015. november 11., szerda

Rottweiler Magazin egy éves története


Rottweiler Magazin egy éves története, a hozzátartozó szervezetei élettel. Az írás törzs része 2006-os, gellery.site.hu oldalon levő képtáramban a képek fölé írtam rövid összefoglalót az eseményekről. A jobb értehetőség kedvéért most kiegészítettem néhány helyen az eredeti írást , mert annyi év eltelt, hogy szinte senki nem maradt aki át élte az eseményeket és részese volt. Így az utalások kevesek a megértéshez, az adott időszakra.
Minek erre visszaemlékezni ? 
A mai helyzet miatt, mert senki nem érti hogyan jutott el idáig a szervezeti élet. Személyes ellentét, egyéni utálat néhány ember között? Nem, ennél sokkal több! Ami  persze, mint minden, emberi. 2015. 11.10.  

1998.  >>ez az album oldal is elveszett végérvényesen , mindenestől....

A MEOE ROTTWEILER FAJTA SZAKOSZTÁLY működése felfüggesztésre került. Felügyelő biztos Volyka János MEOE elnökségi megbízás alapján. Jani, néhány hónapos munka és támadás után, átadta a feladatot és a szervezetet, Hajdú Sándornak és a következő oldalon levő vezetőségnek. Péter Attila titkár, Forgács Istvánné, Hegedűs Krisztina, Muzslay Róbert, Palló Imre.

Ez az év a 64-es rendelet szempontjából nagyon fontos év volt, mert ekkor kellett pályázni az FVM-ben. Itt látszott eldőlni, hogy a továbbiakban ki fogja irányítani a rottweiler tenyésztést, immáron kijelölt és elismert tenyésztő szervezetként.(ez csak remény maradt)
Tudomásul vettem, hogy a mi, az én irányításom nem kell, de azért most nem hagytam magukra őket, mint 1992-ben. Segítettem Hajdú Sándornak a tenyésztési, törzskönyvezési, tetoválási, alom ellenőrzési szabályzat megírásában. Palló Imre az általa kidolgozott (és már használt) munkarészt tette hozzá. Petrás Antal véleményezte a munkarészt, és Kiszeli Hedvig gépelte a sok oldalas anyagot. Olyan jól sikerült, hogy mindenki dicsérte és Hajdú Sándor no meg a teljes  a vezetőség büszkén vallotta magáénak.
Úgy látszott, hogy lesz béke és egyetértés a rottweileresek között. Hiányzott mindenkinek a Rottweiler Magazin, de sajnos a 390.000-Ft tartozással induló vezetőség nem igazán tudta újraindítani az újságot.Utána néztünk, és kaptunk segítséget, Tóth Tibortól. Ő addigra már régi rottweileresnek számított, de első kutyája tőlünk volt. Az ő  kapcsolata révén, sikerült a Szelker nyomdával megállapodni és megfizethető áron elkezdeni ismét a Magazin kiadását. Elvállaltam a szerkesztését, természetesen barátilag, társadalmi munkában. Újabb tanulás következett, hogyan lehet költségkímélő módon előállítani egy újságot.


Első lépésként össze gyűjtöttem a fellelhető és rendelkezésemre bocsájtott anyagokat. Igyekeztem mindenkit belerakni, minden fontosabb eseményt, személyektől függetlenül. Csak tényszerű és valós eredményeket publikáltam, legendák nélkül. Szereztünk szponzort, hirdetőt, de arra vigyáztam, hogy senki ne próbálja "megvenni"az oldalakat, saját maga fényezésére. Közben kiderült, hogy a számítógépes előkészítés a legdrágább és legnehezebb az újság előállításában. Sem számítógépem, sem gépíró tudásom nem volt. Hédi ebben a segítségemre volt, rengeteg anyagot gépelt lemezre. Anti cikkeit is ő gépelte lemezre.
Nyakas Gábor egy idő után nem teljesítette az ígéretét, hogy a munkáról ír. Elveszítette az érdeklődését vagy más egyéb dolgok játszottak közre? Nem kutattam. Sokszor alakult így a dolog, hogy mindenki ígér mindent, aztán egy idő után jelzés nélkül ettünik a szervezeti életből. Végül úgy alakult, hogy a legtöbb ötletet, és anyagot a net-ről, Fajcsák Zoltán küldte nekem. Nem özönlöttek az információk továbbra sem, mindenki várta a sült galambot, vígan elvoltak a saját kis világukban és építették a kutyás karrierjüket.

Elérkezett a feladat, hogy közgyűlést kell tartani. Jegyzőkönyv a vezetőségi ülésről 2000. februárjában.

Figyelem! Fontos a dátum és azok neve, akik a közgyűlést előkészítették. Hiszen az előzetes egyeztetések köztük és az ő érdekeltségi körükbe tartozó emberek között zajlottak. Minden közgyűlés előtt, az amúgy közömbös, érdektelen tagság mozgolódni kezd! Persze csak akkor, ha valódi tétje van, úgy érzik komoly változások lesznek, sérül valamilyen érdekük, billeg a léc, hogy a tenyészszemléken nehézségeik lesznek. 

Találgatás, szervezkedés folyik ilyenkor. Minden elő van készítve. A közgyűlés azért van, hogy mindenki bólintson és a formai dolgok meglegyenek. Látszólag demokratikus döntések szülessenek. Persze a közgyűlésen azért vannak váratlan helyzetek és minden számítást keresztülhúzó döntések. Ám az elnök személye biztos! Hiszen a táborok egy asztalhoz ültetésének egyik feltétele, hogy az elnök személyében megegyezzenek! Így lett Hajdú Sándor a jelölt és az elnök is. 
Közgyűlés beszámoló Hajdú Sándor
Mindenki jól felkészült, jól szervezett közgyűlés volt, csupa pozitívum felsorolással, egyetértés és töretlen szakmai út felvázolásával. 
A MEOE ügyvezetője na, meg elnöksége maximális támogatásával zajlott minden. Rövid idő múlva, ez a hurrá optimizmus alább hagyott! Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelték. 
2000-év vége felé, és 2001-ben már mindenki az előző vezetőség által hátrahagyott veszteségről beszélt ismét! Persze, előtte futottak egy kört, a pénzhiányt a Rottweiler Magazin kiadására próbálta fogni az elnök úr. Számításokkal, tényekkel, bebizonyítottam, hogy ez nincs így, akkor jött az örökölt hiány emlegetése. Nekem nyilvánvaló volt, hogy sumákolás, szabálytalanságok sora van. Tudtam ismét herdálás folyik, de ezt csak én mondtam, nem foglaltak állást nyíltan. Minden fórum, aki hajlandó volt érdemben foglalkozni a közösség  ügyével,  azt erősítette, hogy minden szabályos és korrekt, nem hibázik senki, a tudása legjavát adva dolgozik a Klubért. 

Így volt ez az előző vezetőségnél is, viszont az iratokba senki nem engedett belenézni. Vagy megtagadták vagy elkenték, elódázták a dolgot, különböző kifogásokkal. Na, de ne szaladjunk előre, most még a vezetőségválasztó közgyűlésnél tartunk.  A beszámoló elhangzása után, Hajdú Sándor lemondott és a levezető elnöknek adta át a szót. Ilyen sokan voltunk, lásd a fotót.


Arnóti Attila volt a levezető elnök.

A választás után, elkészült a csoportkép. Hátsó sor Petrás Antal vezetőségi tag,  Máttéffy Ferenc felügyelő bizottsági tag, Ifj. Sörös László felügyelő biz. tag, Muzslai Róbert küldött, Hajdú Sándor elnök, Kocsis Sándor vez. tag. Első sor: Krausz Győző küldött, Krausz Győzőné felügyelő bizottság elnöke, Péter Attila titkár, Zámori Tibor vez. tag. Hurrá! Mindenki optimistán tekint a jövőbe.


Új elnökség a MEOE élén

Ez egy nagyon fontos esemény, ami csak később válik meghatározóvá a szakosztály életében! Ekkor volt a MEOE puccs. A székházat és az irányítást elfoglalták. A régi elnököt és apparátust egy huszáros akcióval egyik napról a másikra eltávolították a székházból. Kiderül, hogy az adminisztrációban és a könyvelésben teljes káosz van és hiányoznak iratok is. Az elismert tenyésztő szervezeti elismeréshez elkészült szakmai anyagunknak lába kélt, eltünt a MEOE központból. Nekem soha nem volt belőle, mert amint megcsináltam, senkinek nem volt fontos, hogy nekem is adjon egy kész anyagot, magukénak tudták és úgy adták elő, mintha ők készítették volna. Így lettek szakemberek akik értenek hozzá. Nagy segítség volt nekik, mert tudták másolni, variálni, ötletet meríteni belőle később is, hiszen elismert tenyésztői címet sikerült szerezni vele. MRTK szervezésében nem vettem részt, tagja soha nem voltam. Addigra én már egyáltalán nem akartam ezzel az irányításával bármit is csinálni. Sőt, abban sem hittem, hogy valaha is lesz közös, értelmes munka a szakosztályi élet szervezésében. (június, augusztus)

A MEOE vezetőségének változása némileg átrendezte az érdekviszonyokat. Gondolom nagy egyeztetések, súgás-búgás lehetett. Győző beszélgetett sok kutyással, én meg az újság kapcsán, érzékeltem a változást. Akkor Győző még egyszer nekirugaszkodott, és pontokba szedte Sanyinak mi legyen a követendő út, a megváltozott helyzetben.


Közben próbáltam a tenyésztőket rávenni, hogy mutatkozzanak be, ismerjük meg őket az újság lapjain is. Levelet írtam 60 tenyésztőnek. Tényleg elment a hatvan levél, az újságba csak később tettem be, a válaszok után. Azért pont annak a hatvannak, mert ők voltak tagok nálunk. 


Sirocco, Kharon, Locomotiv, Grand-King, Rotthunter, Mitrópai, v.d. Stone Age, Külteleki kennelek vállalták a bemutatkozást.

Próbálkoztam érdekes témákat megjelentetni, törtem a fejem mi érdekelné a rottweilereseket. Sokan hivatkoztak arra, hogy nincs hol és hogyan felkészülniük a vizsgákra, ezért indítottuk egy a sorozatot. Hogyan készítsük fel? Nyakas Gábor elvállalta a sorozat megírását. Később elvesztette az érdeklődését, vagy más dolog volt a háttérben, nem tudom. Petrás Antal végül befejezte a sorozatot. Másik téma a tenyészszemlék. 

Az új (régi) szabályzat nyilvánosságra hozatalával és a cikkekkel jeleztük merre kellene haladni. Igyekeztünk, hogy mindenki megértse, hogy ez az irány sokkal hasznosabb lenne a fajta érdekében, mint a Top listák és kiállítási versengések erőltetése. Persze sose maradt ki a kiállítási beszámoló sem, csak nem az volt a legfontosabb.
Eltelt a nyár, jött az ősz. Én magam már nagyon nem szeretem hangulatban voltam. Állandóan a sírás-rívás, variálás.  Bosszantott az értelmetlen gáncsoskodás, a tehetetlen szájtépés. A szokásos mantra, sem maradt el, kevés a pénz, nincs támogatás. 

Mivel a vállalt feladatot szeretem elvégezni, minden szabálytalanságra felhívtam a figyelmet, összefoglaltam mi nem jó, mire kellene figyelni inkább. Először szóban, majd írásban is, hogy nyoma maradjon. Nem volt kötelező és nem is hívtak a vezetőségi ülésekre, nem vontak be a döntésekbe, így csak arról írtam a magazinban, amiről tudtam, láttam, hallottam, olvastam a Kutya újságban, az éves tervben. Mikor untam a szájtépést összefoglalót készítettem. 




Persze valójában ez sem érdekelt senkit. Mint utóbb kiderült, a Magazin léte sem, vagy csak úgy nem, ahogyan én csinálom, de ezt nyíltan nem mondta senki, csak az év végén derült ki, hogy igen más irányt vettek a dolgok, mint az eredeti ígéret, elhatározás volt, a megválasztásukkor. Ez volt az utolsó rottweiler magazin, ami megjelent. 



Ez a szám az elnök saját elképzelése, átvette a Magazin szerkesztését. Az indok: Székesfehérváron egy nyomda elvállalta, hogy kedvezőbb áron és jobb kivitelben készíti el, mint a Szelker nyomda. Aztán amikor levittem az anyagot Székesfehérvárra , kiderült, hogy egész másra gondoltak és persze a számítógépes előkészítés, náluk is plusz költség, nem is értik a kutyás dolgokat, amit összeállítottam. Ezért én lementem Székesfehérvárra, de sem a költséget, sem a több órás utat, időt, nem vállaltam hosszútávon, így megnyerték az újságot maguknak. Telis teli hibával elkészült ez a szám.

Ugyan ez a decemberi szám, de valamikor januárban lett kész. Ezt már nem volt pénz kifizetni. Később kiderült a Szelker nyomdának is adós maradt a klub egy jelentős összeggel. A szakosztály számláján addigra nem volt pénz, sőt veszteség halmozódott fel. Azt kommunikálták, hogy a magazin kiadása emésztette fel az összes bevételt, ezért van hiány. Itt egy hosszabb levelezés következett az elnökkel, vezetőséggel, ahol levezettem, ez miért nem igaz. Tudtam semmi nem stimmel. Ismét egy hazugsághalmaz előtt állunk. Mivel a felügyelő bizottság elnöke pozícióm megengedte, megnéztem a szervezet teljes gazdálkodását, pénztárkönyvét, számlákat. Sok-sok szabálytalanságot fedeztem fel, hamis számlákat, jogosulatlan kifizetéseket. Ezt a megfelelő fórumokon jeleztem is. A vezetőségnek, a MEOE felügyeleti szerveinek.
Levél a MEOE elnökének 1
Levél a MEOE elnökének 2001. szept.
Levél a MEOE elnökének 3
Országos Felügyelő bizottság levél 2001
Felügyelő bizottságnak levél 2. oldal
Nagy István elnök részére
MEOE jogi bizottság elnöke
Elnökségnek 2002. 04. 22. Ezeket ide tettem fel még 2006-ban,most nem teszem ide, de ez is megnézhető , olvasható.  

Felvetődött, hogy közgyűlést kellene összehívni, mert az évek óta nem volt és az elnök sem lemondani, sem elszámolni a hiánnyal nem volt hajlandó. Nekem, mint a felügyelő bizottság elnökének lehetőségem lett volna közgyűlést összehívni, de nem volt taglistám. Így rábíztam a vezetőségre, hogy ha tudnak listát szerezni és valóban komolyan szeretnének közgyűlést, kérdezzük meg a tagokat érdemes-e energiát fektetni a dologba. Hiszen ha a tagok érdektelenek, nekik nem fontos, nekünk miért lenne az? Nekem különösen? 

Hozzám csak a negatív visszajelzés ért el, amiért próbálok a köz-ért tenni. Megfogalmaztam én hogyan képzelem a tagok tájékoztatását és miként hívnám össze a közgyűlést. A kép nagyítva olvasható. jobb egérgombbal képre kattintva , kiválasztani megnyitás új lapon , ott az egeret a képre húzva megjelenik a + jel, amivel nagyítható a kép és olvashatóvá válik a szöveg. 


A levél végül is nem ment el. Nekem nem volt taglistám. A vezetőség meg mást gondolt. Amikor végképp elegem lett  2002. 10. 29. Leírtam, hogy itt a vége .

Majd jött a szakosztály felfüggesztő határozata. 2003.


Senki ne gondolja, hogy ez azért született, mert bárki kivizsgálta volna, vagy érdekelte volna, hogy hova tűnt a pénz, avagy miért működött a szervezet szabálytalanul. A háttérben folyt a szervezkedés. Hajdú Sanyi úgy próbált kibújni a felelősségre vonás alól, hogy elkezdte támadni a MEOE vezetését, szakmai munkáját. Farkasházi Miklós fémjelezte MESZ-be KORMÁNYOZTA az MRTK ELISMERT TENYÉSZTŐ SZERVEZET hajóját. Ez a szervezet, mint tudjuk nyíltan a MEOE megszüntetéséért, felszámolásáért küzdött! Gyakorlatilag 1998-től 2005-ig zajló pereskedés vége, ma látható!-írtam én 2006-ban! Tessék megnézni, utána olvasni! Kutya.hu = Az ebtenyésztés jogi környezete, Archív, Kutyaszövetség újság cikkei!

Szóval: minden támogatásunk, egyetértésünk, ami a rottweilerfajta érdekében esetleg maradt Hajdú felé, végképp lezárult. Hiszen Farkasházi Miklós tevékenységét jól ismertük még abból az időből, amikor a MEOE főtitkára volt!( 1988-előtt) Az elismert tenyésztő szervezet megalakítása MEOE, Nagy István egyetértésével történt, a szakma felé elmozdulás jegyében! DE,nem azért, hogy a MEOE ellen lépjen fel! 

Egyértelmű volt, hogy az az irány számunkra követhetetlen és ezt nyíltan el is mondtuk minden érintetnek. Mint később kiderült a Petrás-Kiszely duó folyamatosan kapcsolatban volt Hajdú Sándorral. A szakosztály dolgait nekik adta át, mint ahogyan az elismert tenyésztő szervezetet is. Néhány évig altatták a szervezetet, majd elővették, mint nyulat a kalapból, átalakították, majd az elismerés iránti kérelmet újból beadták. Meg is kapták az elismerést, mert a MEOE-t támadó szervezethez és emberekhez csatlakoztak. 

Ugyan egy lépést nem tettek a közösség, a fajta tenyésztése érdekében, de jól elvoltak az Elismert tenyésztő szervezetükkel. Fenyegetőztek, megpróbáltak mindenkit rákényszeríteni, hogy hozzájuk csatlakozzanak, de ez nem sikerült. Így nem maradt más, mint vártak a megfelelő pillanatra, amikor ők jönnek. Ez a pillanat 2013-ban jött el. Államosították a kutyatenyésztést, kötelező érvénnyel az Államilag Elismert Tenyésztő Szervezet határozza meg a fajta sorsát. Pénz és anyagi eszközök hiányában, ez semmi mást nem jelent, minthogy a tenyésztőknek kellene felépíteni az új szervezetet. Az ő befizetéseik teremtenék meg az adminisztrációs költségeket és abból lehetne fizetni minden járulékos költséget, ami egy szervezet működtetéséhez kell. Csakhogy az elmúlt 17 év alatt a fajta népszerűsége csökkent, a tenyésztési kedv gyakorlatilag nullával egyenlő. Egy dolog állandó. A szembenállás, áskálódás , egymásra mutogatás. A 2003-ban történő felfüggesztés utáni időszak, szintén izgalmas téma és kacskaringós. Néhány írás arról az időszakról is született. 
2015. 11. 11.





2015. július 27., hétfő

WS'94 ES'94 BS'94 KS'93 WJS'91 Ken vom Schwaiger Wappen - ADRK Klubsiger 1993.

WS'94 ES'94 BS'94 KS'93 WJS'91
Ken vom Schwaiger Wappen
SchIII FH AD IPOIII Gek. 9-24-94 (Wallhausen) HD-
Mit takarnak a neve előtti betűk, számok, rövidítések?
Világgyőztes 94-ben Európa győztes 94-ben Bundessiger 94-ben Fiatal Világgyőztes 91-ben (FCI rangos nemzetközi kiállítások)
ADRK Klubsiger 93-ban (a fajta legrangosabb tenyész kiállítása! )
A neve utáni rövidítések?
Védőkutya vizsga hármas fokozat (magas fokon képzett) Der Schutzhund 3,
FH= Nyomkövető vizsga,
AD = kitartáspróba,
IPO3 = nemzetközi védőkutya vizsga 3 - as fokozat, régen a Sch és az IPO picit eltért egymástól, főleg az őrző-védő ágazatban. Ma egységesen IPO van.
Gek. 9-24-94 (Wallhausen)= 1994. szept. 24-én Wallhausenben   rendezett körungon  gekört , azaz megfelelt, bevizsgált –ez is egy olyan kifejezés , amit csak szakszótárból vagy leginkább  kutyás kifejezésként lehetett érteni. HD - = csipőizületi displázia szűrés eredménye mentes


Testvérei : alom testvérei, vagy anyai, vagy apai ágon  testvérei. Több magyar vonatkozást is találsz!
Mennyi-mennyi sok eredményes kutya! Mellette mennyi lehetett, akik voltak, megszülettek, éltek,  de nem bukkant elő, mert nem vezették fel kiállításon, tenyészszemlén, vizsgán, vagy bármilyen nyilvános rendezvényen sem, vagy nem volt említésre méltó utóda, mert olyan „kizáró „ hibája volt, amiért csak hobbi, családi kutyaként élt ???
Nem csak a tenyész kutya, a jó kutya és nem csak az a mérce, mennyire hibátlan! Viszont csak így tartható fent egy fajta minősége, ha látod, tudod,  hol tartasz a tenyésztésben , miben kell erősíteni, javítani és mi az amit muszáj megtartani , hogy azt mondhassuk rottweilerünk van! Ezt "fordítottam " , A Rottweiler Magazin-ban tettük közzé 2000. augusztusában : 

                 

American, International, European, and World Champion
87 BJS, 88 Aus. BS, 90 ES, 90 WS
1996 USRC Club Sieger
ARC Gold Producer, Multiple Top Stud Dog
BENNO Von Der Schwarzen Heide
SchH III, FH, IPO III, AD, ZTP, CGC, TT, HD-, Korung,
OFA Good Hips, Eyes, Heart Certified
Benno az első fotón még Meixner úr tulajdonában, a másodikon pedig amerikai tulajdonosával. A linkeken bővebb információ található. 

Vicky vom Schwaiger Wappen
SchH III, FH, AD, ZtP HD-

Nem találtabb több fotót róla , csak ezt az egyet. Érdekes adalékként a nagyszülők

Benno apja:
WS'86 AS BISS Int / Am CH Santo vom Schwaiger Wappen SchH III, FH, IPO III Gek.bis, HD +/- RO


Ő is amerikai tulajdonban volt, ezen a fotón az álló és a fejkép Santo, a harmadik fotón a fia, Benno.

Anyja : Nem találtam egyetlen fotót sem róla.
Laila von Hohenhameln HD - SchH III Gekört, AD, FH, ZTP, BH, ADRK 57954, multi V1, HD- 

A fotón: Vicky , alatta levő fotón Nancy
Vicky apja: DM-FH'85 Karo vom Schwaiger Wappen SchIII AD FH Gek.b.EzA 5-25-86 (Aldingen) HD- anyja: Nancy vom Schwaiger Wappen SchH III Gekort bis EzA
https://www.working-dog.com/dogs-details/39896/Vicky-vom-Schwaiger-Wappen
2016. kiegészítés  Keresgélés közben mindig előbukkan egy-egy érdekes fotó. Mások emlékei, megosztásai , újságokban megjelent hírek. Így találtam meg ezt a fotót is.(1993)
 

2015. július 24., péntek

Vizsgaszerű formagyakorlatok, vagy ösztönös képességek

Az ember szerepe az őrző-védő munka során, nem elhanyagolható. Saját példán át mutatom be, videó felvételek, emlékek segítségével. 
1989-ből legyen itt az első példa. Siroccó Gigi. Erős egyéniségű, domináns kan, aki nagyon odatette magát minden megmozdulásban. A vezető szerep csak az övé lehetett. Ez kölyök korban még nem annyira látványos, de határozott jelei vannak. Ő Győző kutyája és 10 hónapos.  

Nálunk született, nálunk nevelkedett, így csak önmagamat kellett legyőzni, hogy nem esek el, bármi történjen is. 14 éve volt rottweilerünk, ő a 7. a sorban. Anyja, nagyanyja, apja, nagyapja is nálunk élt, így nem kellett találgatni vajon, mit miért csinál.  A hétköznapi helyzetekben jól tudtam őt is kezelni, de a kiképzés része Győző feladata volt. 
Itt még mindig nagyon kezdő voltam az önálló kutyakiképzés terén, de sajnáltam volna kihagyni a lehetőséget, ezért lesz ami lesz alapon belevágtam, és bevittem Gigit a gyakorlásra. A kíváncsiságom erősebb volt, mint a félelmem. Arra emlékszem, hogy nehéz volt Gigivel egy helyben maradni, de nagyon akartam jól csinálni! Ma és mindig rácsodálkozom a videóra, hogy vajon miért görnyedek? Így könnyebb volt talpon maradni? Rövid volt a póráz? Akkor így oktatták? Pontosan nem emlékszem, de is is. Az így is látszik, hogy a tíz hónapos kutya azonnal és jól fog. 

Martin Németországból érkezett, a kutya ez előtt, nem, hogy nem látta a segédet, de még őrző-védő tréningen se vett részt! Abban az időben a fiatal kutyákat nem tréningezték, fejlesztették, csak egy éves kor után kezdtek az őrző-védővel foglalkozni. Ráuszították a kutyát a "csibészre" és a kutyának azonnal, bátran hárítani kellett a támadást ! Harapnia kellett! Képesség felmérés gyanánt, egy palánk mögül támadás elhárítás gyakorlat volt, az engedelmes vizsgán. Ez árulkodott a kutyák ösztönös képességéről. Amit itt látsz, merőben újszerű, meglepő technika volt. A segéd felkészültsége és a felszerelés is! Kényszerrel, eresztett minden kutya. Büszkén ráncigálták a nehezen eresztő kutyát.  Szerették a kemény kutyákat, akik nem törnek meg a durva fegyelmezés súlya alatt sem. Ez egy értékmérő volt, ha a kutya bírta a verést. "Nem botos" -hangzott el a kutyás szlengben ilyenkor. Akkor is voltak gyáva vagy puha kutyák, de azokat némi megvetéssel, lesajnálóan emlegették. Más volt a szakma akkor.

Nézd Gigit Győző kezében, másnap! Felvezetésben, elvárásokban, irányításban ég és föld a különbség hozzám képest!  A videón a másik fontos mozzanat, hogy Wolfgang figyelmezteti Győzőt, hogy túlságosan erőszakos, domináns a kutya felett! 

Néhány  év eltelt még ezután, mire megtanultam, hogy hogyan kell jól irányítani az erős, domináns kutyát az őrző-védő munka alatt. Persze ennyire jó segéddel, még sokáig nem volt alkalmunk gyakorolni. Ez egy kivételes alkalom volt. A tanfolyam után visszazuhantunk a magyar valóságba. Se felszerelés, se védőkar, se korszerű kiképzési ismeretek nem voltak még abban az időben. Vagy tíz év eltelt mire ilyen szintre eljutottak a hazai kutyások, amit akkor Martin és Wolfgang bemutatott. 

Én, a tanultak alapján, sehogyan se értettem, miért vannak lemaradva a hazai kutyások. 

Miért nem fogadják el az újat, jobbat? Miért nem tanulnak, miért nem tanulják a korszerűt, az eredményesebb módszereket? Hiszen mindenkinek ezer lehetősége lett volna a tanulásra a világ útlevél bevezetésével, majd rendszerváltással. Minket akartak megsemmisíteni, eltávolítani a szervezeti életből, soha nem a tanulásra koncentráltak. Ma is felteszem ugyan ezt a kérdést. 

Miért nem az újat, jobbat? Vajon miért ragadtak le a hagyományos, katonásdi, szolgálati kiképzés másolásánál nagyon sokan? Miért hiszi ma mindenki, hogy ez az őrző-védő kutya ismérve, ha megtanítjuk fogni, felugatni? Tudja bárki is, hogy miért éri kritika a tanított, azaz jó ösztönös képességekkel nem rendelkező kutyákat? Miért, hogyan akadtak meg a rottweileresek a fejlődésben? 

Költői kérdések után a Második példa. Rábukkantam erre keresgélés közben, kedvtelve nézegettem, hiszen Úzót imádtamSok időt töltöttünk együtt (9 évet) sok remek utóddal örvendeztetett meg minket. Már nem voltam kezdő az önálló kutyakiképzés terén, sok kutyán voltam túl. Bátran vettem részt az őrző-védő munkában, hiszen megtanultam talpon maradni, jól irányítani a kutyát. A videón nagyon nyugodt vagyok, erőlködés nélkül, látszólag lazán vezetem.
Harmadik példa. Dezsivel  szembetűnő a különbség, ki is van kötve. Talán látszik, hogy Úzóhoz képest mennyivel nehezebb dolgom volt vele.
Gondolhatnánk Úzót könnyű volt vezetni, kevésbé volt ösztönerős, irányíthatóbb volt, vagy több kényszerrel tanult, avagy sok év telt el és én jelentősen meggyengültem. Sose voltam erős, így ezt kilőhetjük fő okként. Az évek alatt több mentális és fizikai erőre tettem szert, mint ami volt ifjúságom idején. Továbbá nem elhanyagolható a kiképzői rutin és tudás sem, bár bárki azt gondolhatja sose csináltam, hiszen nincs versenyző múltam és teljesítmény bíró se vagyok. Sőt még segéd sem. 

Miért ez a megjegyzés? 

Azért, mert a kezdő kutyások felé azt közvetítik rendre, tudást szerezni, csak ennek a birtokában lehet. Aki versenyző, teljesítménybíró, segéd, az tud, a többiek meg tudatlanok. Mennyire nincs így, abba most ne menjünk bele! LÉPJÜNK TOVÁBB! Nem tagadom, vannak helyzetek, amikor nagyon össze kell szednem magam, hogy talpon maradjak, ha Dezsit, Lilut vagy Cintarellát vezetem, de néha magam is meglepődöm, mennyivel gyorsabban, ügyesebben reagálok helyzetekben, nálam sokkal, de sokkal fiatalabbaknál.

Szóval a titok, nem a fizikai erő, de a rendszeres gyakorlás, fegyelmezés, szoros kapcsolat, ami az évek alatt kialakul KÖZTEM ÉS A KUTYA KÖZÖTT.  Úzó a videón öt éves, születésétől sokat foglalkoztam vele, rendszeresen jártunk kutyaiskolába. Akkor még nem volt óvoda, de természetes módon a kutyaiskolába hordtuk szocializálni a kutyákat. Ő is Győző kutyája volt, így neki nagy része van abban, hogy dominanciája, határozottsága ellenére, könnyen kezelhető kutyává vált, pont úgy, mint annak idején Gigi. Viszont őt már tudtam küldeni és tudtam leállítani. Bárhova vihettem magammal, nem kellett izgulni, hogy balhét csinál, de azt is tudtam bármikor megvéd, ha kell. Fegyelmezett, megbízható kutya volt és én maximálisan megbíztam benne. Semmilyen reakciója nem ért váratlanul, pontosan értettem és irányítani is tudtam. Már nem csak a hétköznapi helyzetekben, de a vizsga szerinti őrző-védő gyakorlatok alatt is. Így van ez és így is volt mindig, minden kutyánknál. 

Így lesz Dezsivel is, de az itt bemutatott videón még csak 11 hónapos. Az eltelt idő még nem elég, hogy a teljes fegyelmezettség birtokában legyen. Még csak az ösztönös képességei alapján  reagál. 11 hónaposan ez a harmadik őrző-védő tréningje. 8 hónaposan, junius elején, az első Viktorral, 9 hónaposan junius végén a második. Ez rögtön idegen pályás, idegen segéddel volt Gödöllőn.  Augusztus végén, ez a harmadik alkalom. Ezen a pályán se járt még , ezt megelőzően. 

Az őrző-védőhöz kapcsolódó másik örök kérdés. Mit tenne a kutya, ha engem megtámadnának? Megvédene, mondtam határozottan. Majd meséltem a történetet, a legfrissebbet, Dezsi ösztönös reagálásáról, a reggeli sétánálMivel nem horror és gyilkos kutya rémképe rajzolódott ki, a történet elbeszélésében, az emberünk tovább hitetlenkedett. Na, de mégis, ha a kutya határozott magatartása nem lenne elég visszatartó erő?

Mi történne, ha komolyan megtámadnának? 

Senki nem merte még megpróbálni, mondtam én, mosolyogva. Nem kockáztatják, hogy nem tudom megtartani a kutyát és engedem harapni! A harci jelre a kutya azonnal reagál! Én meg engedem is, hogy reagáljon! Teszem ezt azért, mert biztos vagyok a dolgomban. Nem csak küldeni, de leállítani is tudom a kutyát!
Harapni ösztönösen is tud, lásd a fiatal kutya reakcióját a videón, de vezényszóra befejezni a harcot, csak  képzett, tiszta fejű, kézben tartott kutya tudhat! Az én kutyám ilyen (lesz/van), de kiképzés nélkül is látszik az erő és a határozottság, amikor akcióba lendül!

Az oly sokat emlegetett "ösztönváltások " jelentősége így válik érthetővé, a gyakorlatban. Éles helyzetben a kutya azonnal reagál, de csak akkor lép akcióba, ha én engedem, majd a veszély elmúltával, hamar megnyugszik és mi lazán sétálhatunk tovább!  

Látszólag önállóan cselekszik, de ez csak kezdetben van így, hogy ösztönösen reagál, később ezt kiképzéssel ellenőrzésünk alatt tartjuk. Avagy tovább fejlesztjük, tréningezünk, attól függ mit szeretnénk elérni a kutyával! 
Nálunk mindig határozott cél volt, hogy a kutyának  olyan fellépése legyen, hogy senkinek eszébe se jusson provokálni őt! Ám, ha mégis megteszi, a kutya azonnal és gondolkozás nélkül, tegye oda magát ! Ez volt a vezérfonal a tenyésztésben, a hétköznapokban is. Mindeközben egy kítünő küllem szintén fontos elvárás volt.   

A maga idejében régen és most is, nyilvános rendezvényen, vizsgán, tenyészszemlén vettem részt. Felvállaltam, amit tudtam. Azt is, ha valamit nem csináltam meg. Pl. Nem mentem kijelölt orvoshoz, nem tartottam be a kitalált határidőket, nem vizsgáztam, nem preferáltam a más által kötelezően előírt szabályokat. Ezzel szemben nyíltan felszólaltam, ha nem értettem egyet valamivel. Nem volt titok, takargatott dolog még akkor sem, ha elég erős lélek kellett a sok rosszindulatú kutyás céltáblájának kitenni magam. Na, de hát a tudást nem adják ingyen, így gyűlt, csak gyűlt a sok tapasztalat. 
Őrző-védő tréningen helytállni a kutyával, az sem kis feladat, de élesben rendezvényen még stresszes is. Főleg akkor nehéz nekiindulni, ha a kutya nehezebb és erősebb, mint én magam. Fejben és fizikailag is megterhelő feladat. Ehhez hozzáadódik, hogy a környezet se könnyíti meg a dolgunkat. A sok városi legenda nem önbizalom növelő. Folyamatosan azt éreztetik az emberrel, hogy sose sikerülhet. 

Azért így is megszületett az én válaszom a címben feltett kérdésre. Az ösztönös képességek, adják az alapot, hogy a vizsgaszerű formagyakorlatokra kiképezzük a kutyát. A jó képességek szükségesek, jelentősen lerövidíti a kiképzésre szánt időt. A kutya megbízhatóan, jól teljesít, öröm vele a munka. Vizsgán, versenyen is fel lehet vezetni, de az egy plusz lehetőség. Sikeressége a kiképző személyétől legalább olyan mértékben függ, mint a kutya képességeitől.  
Erdeti írás dátuma : 2015.07.24. Szerkesztettem, kiegészítettem : 2017.08. 24.