2016. június 13., hétfő

Hogy lettem a legnagyobb tenyésztő, avagy csak szerényen, mint az ibolya


Szatíra, anonimitást kérő szerzőtől. 

Ha a következő történet kicsit zavarosnak tűnik, annak két oka lehet. Az egyik, hogy az elmúlt 40 év bizonyos történései összekeveredtek már a fejemben, romlik a memóriám, bár sajnos nem eléggé. A másik, hogy itt a Lipóton nem mindig sikerül jól beállítani a gyógyszerezésemet. Ha túl kevés xanaxot kapok, attól még simán Max von Stephanitz-nak képzelem magam, ha az ízületi gyulladásra szteroidot kapok, akkor az is előfordul, hogy a Martin testvéreknek képzeltem magam. Csodálkoznak is az ápolók, hogy ketten se bírnak lefogni. Igen, sajnos kezelésre szorulok. Tenyésztőszindrómám van. Ha kiengednek a normális emberek közé, szüntelenül tenyésztek, ha kell, ha nem, mert én értek hozzá a legjobban. A teljesség igénye nélkül elmesélem, hogyan lettem a legnagyobb és miféle népekkel hozott össze közben a sors-, na, ezt majd egy könyvben, most csak a tenyésztők egyes típusairól írok kicsit bővebben, tudják, a szigetlakókról. Na meg egy picit egy lehetséges és kicsit tipikus tenyésztői útról, egyről a millióból.
A tenyésztők lehetséges motivációit korábban már kiveséztük, nézzük most a pályájuk alakulását.
A kezdő.
Kezdő tenyésztőből kétféle van. Az egyik, aki eleve azért kezd tenyészteni, mert már akkor tudja, hogy ő a legokosabb a világon, ez a pont minden tenyésztő életében eljön, csak van, aki már így kezd neki, ezzel a sablonos típussal később talán foglalkozunk. Az "ideális" kezdő tájékozatlan, naiv, de tanulékony. Keresi rutinos tenyésztőtársai társaságát, kedves, segítőkész, érdeklődő és legfőképp szerény. Egy földre szállt angyal, akiről még senki nem sejtheti mekkora spermiummá is képes kikupálódni, vagy esetleg a tenyésztők legjobbikává, csak sajnos ilyen címet a világon sehol nem osztanak, legalábbis egymásnak a tenyésztők nem. Maguknak gyakran, esetleg egy külföldi sporttársuknak, de egymásnak soha.
A kezdő remek beszélgetőtárs, mert mindent elhisz. Képes kritika nélkül befogadni mindent, amit a régebbi tenyésztők állítanak magukról. Azok a kezdők, akik nem képesek önálló gondolatokra szert tenni, azok lesznek, az un. Papagájok, modernebb változatuk a Gramofon, akit ha meglöksz, ide-oda ugrál a bevésett szövegen a tű, de akárhogy rázod, lemez csak egy van. 
A kezdő tenyésztő, ill. tenyészteni szándékozó egyben potenciális VEVŐ is, ezért a régebbi tenyésztők egyes prototípusai érdeklődésének középpontjában van. Ez a bevésődés időszaka, a kezdőből gyakran olyan régi tenyésztő lesz később, amilyen típus az első kutyáját rásózta.
Nagyobb eséllyel lesz "normális" tenyésztő a kezdőből, ha az önként jelentkezők helyett magának választ példaképet, lehetőleg olyat, aki nem akar minden áron a mentora, önzetlen segítője lenni. Ritka eset, hogy ez sikerül. A legrosszabb, amit a kezdő tehet, hogy a saját feje után megy. Ez egy bonyolult sziget, sok a kannibál, egyedül az ember gyámoltalan, megeszik reggelire.
Nézzünk néhány prototípust, akivel a kezdő tenyésztőnek dolga akadhat.
Villámkéz. Ő kifejezetten a csak a szüzeket kedveli. Ha lecsap valakire, nagyon intenzív barátkozásba kezd, üti a vasat, amíg meleg. Egy-két hónapon belül felszereli a kezdőt saját tenyész állománnyal, akkorával, amekkorát a kezdő sosem akart. Villám rutinos, ő maga sosem ad el a kezdőnek kutyát, nehogy később nála reklamáljon, de mindig tud egy kihagyhatatlan, alkalmi vételt, amit lehet, ki sem kell rögtön fizetni, majd csak az első alomból, vagy részletre. "Szerencsétlen" kezdőnk nagyon szerencsésnek érzi magát, mert önzetlen segítője mindent intéz helyette. Villám áldozatai az első csalásaikat úgy követik el, hogy nem is tudnak róla, ezekkel szükség esetén még évekig zsarolhatók. A villám általában nem csap le kétszer ugyanoda, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnik el, csak az összevásárolt jószágok maradnak utána.
Mentalista. Nála az elme trükkök százaira kell felkészülnünk. Mentalista sokkal türelmesebb Villámnál, apránként programozza a kezdő elméjét. Rendszeresen felhívja, konzultál, de soha nem kínál fel konkrétan semmit. Mézesmadzagokat húzgál. Hosszú, monoton előadásaiban észrevétlenül helyezi el a jól működő paneleket:
"azt Kérdezte tőlem a német tenyésztő", "euró", "százezer euró", "van most egy olyan, milliókért SE adtam" "ha tudnák, mi van a kezembe" "van most kettő, de a jobbikat el kell adnom, mert a gyengébbik nekem jobban tetszik" stb..
Mentalista tenyészt, igyekszik a saját körébe vonni a kezdőt, tehát hosszú távra tervez, apránként akarja lehúzni, használni. Néha félúton megszakad a beetetés folyamata, mert elsőre sikerül a kezdőt annyira átbaszni, hogy azt már nem sikerül kidumálni, ez a járulékos veszteség, bele van kalkulálva.  Egy ügyes, rutinos mentalista akár minden megyében tart egy kezdőt az irányítása alatt, van évtizedekig.
Tudományos főmunkatárs. Az a fajta soviniszta, lelkes, tapasztalt tenyésztő, aki él hal minden lehetőségért, hogy megszerzett tudását megoszthassa másokkal. Önként, akár kéretlenül tájékoztat, felvilágosít, sőt ha szépen kéred, ingyen segít bármiben. Nem akar semmit rád sózni csak meg akar tanítani mindenre. Arra is, amit sose akartál tudni. A tudományos főmunkatárs segítsége kezdetben nagyon bejön mindenkinek, de előbb utóbb mindenkit zavarni kezd, hogy a mester-tanítvány viszonyba nem fér bele még 2-5-10 év múlva sem, hogy a már nem is annyira kezdő tenyésztő egy-egy egyszerű tőmondatát kijavítás nélkül elfogadná, nyugtázná, vagy bármilyen tenyésztéssel kapcsolatos elképzelését helyeselné, vagy egyszerűen ráhagyná. Mire feltűnik és zavaró lesz, hogy tulajdonképpen nem a kezdőnek segít, hanem ön megvalósít más kontójára, addigra a kezdő számtalan értékes tudás birtokába jut, már csak egy frappáns okot kell találnia, hogy kisértődhessen a "kapcsolatból", anélkül, hogy meg kéne köszönnie a sok segítséget.
Hát akkor nincs remény? Nem fordulhat elő, hogy normális, felkészült, sikeres tenyésztő a szárnyai alá vegye a kezdőt? Mégis mi oka lenne kinevelnie a saját konkurenciáját? A praktikus kényszer, hogy együttműködjön másokkal a tenyésztő, az az, hogy egyedül nem tudja minden elképzelését megvalósítani. Nem lehet mindenki Stephanitz, akinek hatalmában áll másoknak diktálni, vagy anyagilag megengedheti magának, hogy fenntart egy önálló több száz kutyás tenyészetet.
Egy tenyésztő maga az egyszemélyes MGTSZ. Ő az agronómus, az állatorvos, a TSZ elnök és a szarszedőmunkás is és ő az adminisztrátor és a marketinges is. Ráadásul nem alapvető élelmiszert termel, tehát marketingből az alap nem elég, több kell. Attól függően, hogy melyik tenyésző személyiségéből melyik az erősebb, a tenyésztő, a gazdasági igazgató, vagy a marketinges, attól függ, hogy miben erősebb: dumában, vagy tenyész állományban. Az optimális egyensúly ritka. Na, ebben a mgtsz-bán a tanítvány, a felkarolt kezdő a melléküzemág, a plusz tíz tehénke, a plusz istálló, a plusz 2 dolgos kéz, tehát kibővült lehetőségek kincsestára.
A szerencsés tenyésztő összehozza a sors olyan kezdőkkel, akik nem akarnak önálló MGTSZ-É válni, mert csak hobbiként kutyáznak egy tisztes megélhetés mellett. Jó csapatjátékosként a kezdő és a tenyésztő akár évtizedekig tolhatják egymás szekerét, akár profi csapattá is válhatnak. Ez a ritkább eset, hisz a "szépségversenyek" világa, de a versenyek világa is nagyobb számban vonzó az exhibicionista embereknek, mint az átlagembernek
Az út
Tegyük fel, kezdő kutyásunk jó mentort talált. Nyolcvanezer forintért megvette hosszas tervezgetés után az első szukáját mentorától. Nyolcvanezer forintért a híres magyar tenyésztő szukájából, amiben 30 év tenyésztői munka van és a híres német kanjától, amiben 70 év tenyésztői munka eredménye kristályosodott ki. (Ekkor kéne gyanakodni, hogy ez nem egy nagy biznic, de a nyolcan ilyenkor még alomszámmal szorozva soknak tűnik)
Mentorunk a lelkes kezdő kezét fogva gyakorlatilag egyszerre neveli fel a kezdő tenyésztőjelöltet és a tőle származó kutyát. A tanítvány még nem felesel, nem okoskodik, csak csinálja. A mester mellé szegődve minden szakszerű segítséget megkap a kutyaiskolán, a kiállítási körben, mert ugye mini bébitől kezdve végignyomják együtt a szezont. Kezdőnket lassan felismerik a régiek az arcáról, van, aki már a keresztnevét is megjegyzi.
Kezdő tenyésztőnk így tölt el minimum 2 évet, de inkább 3-at 4-et tanulással, asszimilálódással.  (Ez a mai, felgyorsult világban elviselhetetlenül sok idő. A kutya nem rossz, jó kézben van, tenyésztő nexusai kiterjednek az általa tenyésztett kutyára, tehát 2 éves korára a kezdőnek van egy vizsgázott, körungozott, champion szukája.
Remegő, bizonytalan kezdőnk a következő hónapokban a mentora nyakára jár, és kimasszírozza belőle, hogy mivel kéne befedeztetni a szukát, sőt a kinézett kanhoz Németországba be is ajánlja a mentor a tanítványt, hogy a híres kan korlátozott számú fedezéséből jusson az ismeretlen kezdőnknek is.
A kezdőnél az első kupac kiskutya tehát két-három tenyésztő összesen 120 éves munkásságának gyümölcséből születik. Szerencsés esetben az alom rendben van, természetesen a lelkes kezdőnk meg is tart belőle. A felnevelt kutya már az ő kennel nevén fut. Még minden szarért mentorát hívogatja, de már nem mindent csinál úgy, ahogy a vén hülye mondta. A felnevelt kiskutya nem lesz rosszabb az előzőnél, kezdőnk arca is ismert már, tegeződik a bírókkal, de feléjük még maximális alázattal viseltetik. A saját tenyésztésű kutyája hazai pályán befut. Ekkor van az első komoly elszállása a kezdőnknek, amiből csak néhány év és néhány kurva nagy pofon után száll le a földre, ha egyáltalán leszáll.
Itt megroppan a mentor-tanítvány viszony. Jön a "mit akar ez még itt, nyugdíjas, nem érti a modern dolgokat, nem tett le évek óta semmit az asztalra.", mert valahogy meg kéne szabadulni attól az embertől, aki még emlékszik, hogy nem mestertenyésztőként születtünk le a földre. Az ezt követő időszak igen sok mocskolódással telik, ezt nem részletezném. Lényeg, hogy elvágtuk a köldökzsinórt és mindenki megy a maga útján.
Ekkor jönnek a tenyésztő életében a nagy útelágazódások.
Az első alkalom, mikor a tervezett alom nem születik meg. Az első alkalom, mikor a saját ötletéből kitalált kantól egy alomnyi selejt születik. Az első alkalom, mikor a megtartott kutyája nem lesz tenyészthető. Az első alkalom, mikor gyanakodni kezd, hogy valaki becsapta, valaki csalt, valaki eltitkolta a kanja örökletes hibáit.
Az első alkalom, mikor rájön, hogy egy recesszíven öröklődő súlyos hibával Mattot adott az egész felépített állományának.
 Az első dilemma, hogy a nem perfekt elő röntgenű kutyának mi legyen a sorsa. Az első reklamáló vevő. Az első alom, amire nincs egy fél vevő sem, hiába a nagy befektetés. Az első szuka, ami az ellésnél elpusztul almostól stb..
Mikor a problémákkal szembesül, amikor a veszteségeit kell lajstromozni, akkor válik el, hogy mit tanul belőle.
Mantrázza a külvilágnak a sablon SV dumát és más kutyáiból keverget?
Elkezd elcsalni minden követelményt, hogy csökkentse a veszteségeket?
Befejezi?
Leszegett fejjel megy előre a saját szabályai szerint?
Szerényebb lesz, vagy még nagyképűbb?
Ha kell ötször, tízszer elkezdi a nulláról, vagy inkább megmagyarázza, hogy miért jó a szar is?
Megtanul mindent a maga kárán és ő is kitanítja a saját fiatalkori alteregóját?
Magyarázza napestig, hogy a kulisszák mögött van egy másik világ, amiben nem minden ilyen fekete és fehér, mint a mesékben? Hogy mindenki kicsit királyfi és gonosz boszorkány is egyben? Hogy a szentek és az álszentek ugyanazt tartják helyesnek, de a szentek úgy is élnek, az álszentek meg csak el akarják hitetni magukról, hogy szentek?  Elmeséli a kudarcait, hogy tanuljon belőle más is, vagy letagadja, hogy tévedhetetlennek látsszon?
Ideális esetben a kudarcok és a buktatók ellenére becsületes marad, hű marad a saját lefektetett elveihez, kerül, amibe kerül. Ez nagyon ritka, de nincs egyetemes térkép, amin fel vannak tüntetve azok, akik meghasonulás nélkül képesek hosszan megmaradni egy fajta mellett. A kezdő tenyésztők ritkán nőnek túl a mesterükön. Minél gyengébb a választék mesterekből, annál kevésbé várhatunk csodát a kezdőktől.
Ma már minden relativizálható, pedig a tenyésztési módszereknek, anatómiai ismereteknek, örökléstannak, tanulható elsajátítható szakirodalma van, csak hát az internet csodája által a papagáj véleménye egyenértékű bármely professzor tudásával, sőt előbbi szorgalmasabban hajtogatja a magáét, ezért ma egy kezdőnek nagyon kevés az esélye, hogy eligazodjon, jó felé induljon el. Győztes és győztes kutyák között a kezdő nem lát különbséget, innentől halott ügy.
Emlékezzünk csak: 30+70 év tapasztalatát összegyúrva kaptunk nyolcvanezerért egy kutyát. Ha a kutya éppen nem menő, akkor 50 ért kapunk 150 évnyi szelektált tenyésztett csodát, vagy 20 ért. Ebbe háromféle ember nem bolondul bele: 1. aki pénzénél van, 2. az, aki olyat tenyésztett, amivel elégedett, vagy 3. a kettő (ritkán) együtt. Az összes többi dolog csak az életünk, az nem különbözik attól, ahogy a pék veszekszik a kisinassal, vagy a molnárral.
A további, elvont hozzáadott értékek csak a fejünkben, lelkünkben léteznek. Az önbecsülését mindenkinek magának kell megszerezni, őrizni, ápolni, azt nem egymástól kell várni. Nem vagyunk annyira speciálisak, mint szeretjük hinni, sőt nagyon is átlagosak, csak bolondabbak. A kutyás egy se normális.  Ja, és hogy végül hogyan lettem a legnagyobb tenyésztő? Sehogy. Ende
szerző: ismeretlen ismerős K.Viktor. Kérlek csak a forrás megjelölésével, használd fel a blogban levő írásaimat. Ne másold sajátodként!

2015. november 11., szerda

Rottweiler Magazin egy éves története


Rottweiler Magazin egy éves története, a hozzátartozó szervezetei élettel. Az írás törzs része 2006-os, gellery.site.hu oldalon levő képtáramban a képek fölé írtam rövid összefoglalót az eseményekről. A jobb értehetőség kedvéért most kiegészítettem néhány helyen az eredeti írást , mert annyi év eltelt, hogy szinte senki nem maradt aki át élte az eseményeket és részese volt. Így az utalások kevesek a megértéshez, az adott időszakra.
Minek erre visszaemlékezni ? 
A mai helyzet miatt, mert senki nem érti hogyan jutott el idáig a szervezeti élet. Személyes ellentét, egyéni utálat néhány ember között? Nem, ennél sokkal több! Ami  persze, mint minden, emberi. 2015. 11.10.  

1998.  >>ez az album oldal is elveszett végérvényesen , mindenestől....

A MEOE ROTTWEILER FAJTA SZAKOSZTÁLY működése felfüggesztésre került. Felügyelő biztos Volyka János MEOE elnökségi megbízás alapján. Jani, néhány hónapos munka és támadás után, átadta a feladatot és a szervezetet, Hajdú Sándornak és a következő oldalon levő vezetőségnek. Péter Attila titkár, Forgács Istvánné, Hegedűs Krisztina, Muzslay Róbert, Palló Imre.

Ez az év a 64-es rendelet szempontjából nagyon fontos év volt, mert ekkor kellett pályázni az FVM-ben. Itt látszott eldőlni, hogy a továbbiakban ki fogja irányítani a rottweiler tenyésztést, immáron kijelölt és elismert tenyésztő szervezetként.(ez csak remény maradt)
Tudomásul vettem, hogy a mi, az én irányításom nem kell, de azért most nem hagytam magukra őket, mint 1992-ben. Segítettem Hajdú Sándornak a tenyésztési, törzskönyvezési, tetoválási, alom ellenőrzési szabályzat megírásában. Palló Imre az általa kidolgozott (és már használt) munkarészt tette hozzá. Petrás Antal véleményezte a munkarészt, és Kiszeli Hedvig gépelte a sok oldalas anyagot. Olyan jól sikerült, hogy mindenki dicsérte és Hajdú Sándor no meg a teljes  a vezetőség büszkén vallotta magáénak.
Úgy látszott, hogy lesz béke és egyetértés a rottweileresek között. Hiányzott mindenkinek a Rottweiler Magazin, de sajnos a 390.000-Ft tartozással induló vezetőség nem igazán tudta újraindítani az újságot.Utána néztünk, és kaptunk segítséget, Tóth Tibortól. Ő addigra már régi rottweileresnek számított, de első kutyája tőlünk volt. Az ő  kapcsolata révén, sikerült a Szelker nyomdával megállapodni és megfizethető áron elkezdeni ismét a Magazin kiadását. Elvállaltam a szerkesztését, természetesen barátilag, társadalmi munkában. Újabb tanulás következett, hogyan lehet költségkímélő módon előállítani egy újságot.


Első lépésként össze gyűjtöttem a fellelhető és rendelkezésemre bocsájtott anyagokat. Igyekeztem mindenkit belerakni, minden fontosabb eseményt, személyektől függetlenül. Csak tényszerű és valós eredményeket publikáltam, legendák nélkül. Szereztünk szponzort, hirdetőt, de arra vigyáztam, hogy senki ne próbálja "megvenni"az oldalakat, saját maga fényezésére. Közben kiderült, hogy a számítógépes előkészítés a legdrágább és legnehezebb az újság előállításában. Sem számítógépem, sem gépíró tudásom nem volt. Hédi ebben a segítségemre volt, rengeteg anyagot gépelt lemezre. Anti cikkeit is ő gépelte lemezre.
Nyakas Gábor egy idő után nem teljesítette az ígéretét, hogy a munkáról ír. Elveszítette az érdeklődését vagy más egyéb dolgok játszottak közre? Nem kutattam. Sokszor alakult így a dolog, hogy mindenki ígér mindent, aztán egy idő után jelzés nélkül ettünik a szervezeti életből. Végül úgy alakult, hogy a legtöbb ötletet, és anyagot a net-ről, Fajcsák Zoltán küldte nekem. Nem özönlöttek az információk továbbra sem, mindenki várta a sült galambot, vígan elvoltak a saját kis világukban és építették a kutyás karrierjüket.

Elérkezett a feladat, hogy közgyűlést kell tartani. Jegyzőkönyv a vezetőségi ülésről 2000. februárjában.

Figyelem! Fontos a dátum és azok neve, akik a közgyűlést előkészítették. Hiszen az előzetes egyeztetések köztük és az ő érdekeltségi körükbe tartozó emberek között zajlottak. Minden közgyűlés előtt, az amúgy közömbös, érdektelen tagság mozgolódni kezd! Persze csak akkor, ha valódi tétje van, úgy érzik komoly változások lesznek, sérül valamilyen érdekük, billeg a léc, hogy a tenyészszemléken nehézségeik lesznek. 

Találgatás, szervezkedés folyik ilyenkor. Minden elő van készítve. A közgyűlés azért van, hogy mindenki bólintson és a formai dolgok meglegyenek. Látszólag demokratikus döntések szülessenek. Persze a közgyűlésen azért vannak váratlan helyzetek és minden számítást keresztülhúzó döntések. Ám az elnök személye biztos! Hiszen a táborok egy asztalhoz ültetésének egyik feltétele, hogy az elnök személyében megegyezzenek! Így lett Hajdú Sándor a jelölt és az elnök is. 
Közgyűlés beszámoló Hajdú Sándor
Mindenki jól felkészült, jól szervezett közgyűlés volt, csupa pozitívum felsorolással, egyetértés és töretlen szakmai út felvázolásával. 
A MEOE ügyvezetője na, meg elnöksége maximális támogatásával zajlott minden. Rövid idő múlva, ez a hurrá optimizmus alább hagyott! Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelték. 
2000-év vége felé, és 2001-ben már mindenki az előző vezetőség által hátrahagyott veszteségről beszélt ismét! Persze, előtte futottak egy kört, a pénzhiányt a Rottweiler Magazin kiadására próbálta fogni az elnök úr. Számításokkal, tényekkel, bebizonyítottam, hogy ez nincs így, akkor jött az örökölt hiány emlegetése. Nekem nyilvánvaló volt, hogy sumákolás, szabálytalanságok sora van. Tudtam ismét herdálás folyik, de ezt csak én mondtam, nem foglaltak állást nyíltan. Minden fórum, aki hajlandó volt érdemben foglalkozni a közösség  ügyével,  azt erősítette, hogy minden szabályos és korrekt, nem hibázik senki, a tudása legjavát adva dolgozik a Klubért. 

Így volt ez az előző vezetőségnél is, viszont az iratokba senki nem engedett belenézni. Vagy megtagadták vagy elkenték, elódázták a dolgot, különböző kifogásokkal. Na, de ne szaladjunk előre, most még a vezetőségválasztó közgyűlésnél tartunk.  A beszámoló elhangzása után, Hajdú Sándor lemondott és a levezető elnöknek adta át a szót. Ilyen sokan voltunk, lásd a fotót.


Arnóti Attila volt a levezető elnök.

A választás után, elkészült a csoportkép. Hátsó sor Petrás Antal vezetőségi tag,  Máttéffy Ferenc felügyelő bizottsági tag, Ifj. Sörös László felügyelő biz. tag, Muzslai Róbert küldött, Hajdú Sándor elnök, Kocsis Sándor vez. tag. Első sor: Krausz Győző küldött, Krausz Győzőné felügyelő bizottság elnöke, Péter Attila titkár, Zámori Tibor vez. tag. Hurrá! Mindenki optimistán tekint a jövőbe.


Új elnökség a MEOE élén

Ez egy nagyon fontos esemény, ami csak később válik meghatározóvá a szakosztály életében! Ekkor volt a MEOE puccs. A székházat és az irányítást elfoglalták. A régi elnököt és apparátust egy huszáros akcióval egyik napról a másikra eltávolították a székházból. Kiderül, hogy az adminisztrációban és a könyvelésben teljes káosz van és hiányoznak iratok is. Az elismert tenyésztő szervezeti elismeréshez elkészült szakmai anyagunknak lába kélt, eltünt a MEOE központból. Nekem soha nem volt belőle, mert amint megcsináltam, senkinek nem volt fontos, hogy nekem is adjon egy kész anyagot, magukénak tudták és úgy adták elő, mintha ők készítették volna. Így lettek szakemberek akik értenek hozzá. Nagy segítség volt nekik, mert tudták másolni, variálni, ötletet meríteni belőle később is, hiszen elismert tenyésztői címet sikerült szerezni vele. MRTK szervezésében nem vettem részt, tagja soha nem voltam. Addigra én már egyáltalán nem akartam ezzel az irányításával bármit is csinálni. Sőt, abban sem hittem, hogy valaha is lesz közös, értelmes munka a szakosztályi élet szervezésében. (június, augusztus)

A MEOE vezetőségének változása némileg átrendezte az érdekviszonyokat. Gondolom nagy egyeztetések, súgás-búgás lehetett. Győző beszélgetett sok kutyással, én meg az újság kapcsán, érzékeltem a változást. Akkor Győző még egyszer nekirugaszkodott, és pontokba szedte Sanyinak mi legyen a követendő út, a megváltozott helyzetben.


Közben próbáltam a tenyésztőket rávenni, hogy mutatkozzanak be, ismerjük meg őket az újság lapjain is. Levelet írtam 60 tenyésztőnek. Tényleg elment a hatvan levél, az újságba csak később tettem be, a válaszok után. Azért pont annak a hatvannak, mert ők voltak tagok nálunk. 


Sirocco, Kharon, Locomotiv, Grand-King, Rotthunter, Mitrópai, v.d. Stone Age, Külteleki kennelek vállalták a bemutatkozást.

Próbálkoztam érdekes témákat megjelentetni, törtem a fejem mi érdekelné a rottweilereseket. Sokan hivatkoztak arra, hogy nincs hol és hogyan felkészülniük a vizsgákra, ezért indítottuk egy a sorozatot. Hogyan készítsük fel? Nyakas Gábor elvállalta a sorozat megírását. Később elvesztette az érdeklődését, vagy más dolog volt a háttérben, nem tudom. Petrás Antal végül befejezte a sorozatot. Másik téma a tenyészszemlék. 

Az új (régi) szabályzat nyilvánosságra hozatalával és a cikkekkel jeleztük merre kellene haladni. Igyekeztünk, hogy mindenki megértse, hogy ez az irány sokkal hasznosabb lenne a fajta érdekében, mint a Top listák és kiállítási versengések erőltetése. Persze sose maradt ki a kiállítási beszámoló sem, csak nem az volt a legfontosabb.
Eltelt a nyár, jött az ősz. Én magam már nagyon nem szeretem hangulatban voltam. Állandóan a sírás-rívás, variálás.  Bosszantott az értelmetlen gáncsoskodás, a tehetetlen szájtépés. A szokásos mantra, sem maradt el, kevés a pénz, nincs támogatás. 

Mivel a vállalt feladatot szeretem elvégezni, minden szabálytalanságra felhívtam a figyelmet, összefoglaltam mi nem jó, mire kellene figyelni inkább. Először szóban, majd írásban is, hogy nyoma maradjon. Nem volt kötelező és nem is hívtak a vezetőségi ülésekre, nem vontak be a döntésekbe, így csak arról írtam a magazinban, amiről tudtam, láttam, hallottam, olvastam a Kutya újságban, az éves tervben. Mikor untam a szájtépést összefoglalót készítettem. 




Persze valójában ez sem érdekelt senkit. Mint utóbb kiderült, a Magazin léte sem, vagy csak úgy nem, ahogyan én csinálom, de ezt nyíltan nem mondta senki, csak az év végén derült ki, hogy igen más irányt vettek a dolgok, mint az eredeti ígéret, elhatározás volt, a megválasztásukkor. Ez volt az utolsó rottweiler magazin, ami megjelent. 



Ez a szám az elnök saját elképzelése, átvette a Magazin szerkesztését. Az indok: Székesfehérváron egy nyomda elvállalta, hogy kedvezőbb áron és jobb kivitelben készíti el, mint a Szelker nyomda. Aztán amikor levittem az anyagot Székesfehérvárra , kiderült, hogy egész másra gondoltak és persze a számítógépes előkészítés, náluk is plusz költség, nem is értik a kutyás dolgokat, amit összeállítottam. Ezért én lementem Székesfehérvárra, de sem a költséget, sem a több órás utat, időt, nem vállaltam hosszútávon, így megnyerték az újságot maguknak. Telis teli hibával elkészült ez a szám.

Ugyan ez a decemberi szám, de valamikor januárban lett kész. Ezt már nem volt pénz kifizetni. Később kiderült a Szelker nyomdának is adós maradt a klub egy jelentős összeggel. A szakosztály számláján addigra nem volt pénz, sőt veszteség halmozódott fel. Azt kommunikálták, hogy a magazin kiadása emésztette fel az összes bevételt, ezért van hiány. Itt egy hosszabb levelezés következett az elnökkel, vezetőséggel, ahol levezettem, ez miért nem igaz. Tudtam semmi nem stimmel. Ismét egy hazugsághalmaz előtt állunk. Mivel a felügyelő bizottság elnöke pozícióm megengedte, megnéztem a szervezet teljes gazdálkodását, pénztárkönyvét, számlákat. Sok-sok szabálytalanságot fedeztem fel, hamis számlákat, jogosulatlan kifizetéseket. Ezt a megfelelő fórumokon jeleztem is. A vezetőségnek, a MEOE felügyeleti szerveinek.
Levél a MEOE elnökének 1
Levél a MEOE elnökének 2001. szept.
Levél a MEOE elnökének 3
Országos Felügyelő bizottság levél 2001
Felügyelő bizottságnak levél 2. oldal
Nagy István elnök részére
MEOE jogi bizottság elnöke
Elnökségnek 2002. 04. 22. Ezeket ide tettem fel még 2006-ban,most nem teszem ide, de ez is megnézhető , olvasható.  

Felvetődött, hogy közgyűlést kellene összehívni, mert az évek óta nem volt és az elnök sem lemondani, sem elszámolni a hiánnyal nem volt hajlandó. Nekem, mint a felügyelő bizottság elnökének lehetőségem lett volna közgyűlést összehívni, de nem volt taglistám. Így rábíztam a vezetőségre, hogy ha tudnak listát szerezni és valóban komolyan szeretnének közgyűlést, kérdezzük meg a tagokat érdemes-e energiát fektetni a dologba. Hiszen ha a tagok érdektelenek, nekik nem fontos, nekünk miért lenne az? Nekem különösen? 

Hozzám csak a negatív visszajelzés ért el, amiért próbálok a köz-ért tenni. Megfogalmaztam én hogyan képzelem a tagok tájékoztatását és miként hívnám össze a közgyűlést. A kép nagyítva olvasható. jobb egérgombbal képre kattintva , kiválasztani megnyitás új lapon , ott az egeret a képre húzva megjelenik a + jel, amivel nagyítható a kép és olvashatóvá válik a szöveg. 


A levél végül is nem ment el. Nekem nem volt taglistám. A vezetőség meg mást gondolt. Amikor végképp elegem lett  2002. 10. 29. Leírtam, hogy itt a vége .

Majd jött a szakosztály felfüggesztő határozata. 2003.


Senki ne gondolja, hogy ez azért született, mert bárki kivizsgálta volna, vagy érdekelte volna, hogy hova tűnt a pénz, avagy miért működött a szervezet szabálytalanul. A háttérben folyt a szervezkedés. Hajdú Sanyi úgy próbált kibújni a felelősségre vonás alól, hogy elkezdte támadni a MEOE vezetését, szakmai munkáját. Farkasházi Miklós fémjelezte MESZ-be KORMÁNYOZTA az MRTK ELISMERT TENYÉSZTŐ SZERVEZET hajóját. Ez a szervezet, mint tudjuk nyíltan a MEOE megszüntetéséért, felszámolásáért küzdött! Gyakorlatilag 1998-től 2005-ig zajló pereskedés vége, ma látható!-írtam én 2006-ban! Tessék megnézni, utána olvasni! Kutya.hu = Az ebtenyésztés jogi környezete, Archív, Kutyaszövetség újság cikkei!

Szóval: minden támogatásunk, egyetértésünk, ami a rottweilerfajta érdekében esetleg maradt Hajdú felé, végképp lezárult. Hiszen Farkasházi Miklós tevékenységét jól ismertük még abból az időből, amikor a MEOE főtitkára volt!( 1988-előtt) Az elismert tenyésztő szervezet megalakítása MEOE, Nagy István egyetértésével történt, a szakma felé elmozdulás jegyében! DE,nem azért, hogy a MEOE ellen lépjen fel! 

Egyértelmű volt, hogy az az irány számunkra követhetetlen és ezt nyíltan el is mondtuk minden érintetnek. Mint később kiderült a Petrás-Kiszely duó folyamatosan kapcsolatban volt Hajdú Sándorral. A szakosztály dolgait nekik adta át, mint ahogyan az elismert tenyésztő szervezetet is. Néhány évig altatták a szervezetet, majd elővették, mint nyulat a kalapból, átalakították, majd az elismerés iránti kérelmet újból beadták. Meg is kapták az elismerést, mert a MEOE-t támadó szervezethez és emberekhez csatlakoztak. 

Ugyan egy lépést nem tettek a közösség, a fajta tenyésztése érdekében, de jól elvoltak az Elismert tenyésztő szervezetükkel. Fenyegetőztek, megpróbáltak mindenkit rákényszeríteni, hogy hozzájuk csatlakozzanak, de ez nem sikerült. Így nem maradt más, mint vártak a megfelelő pillanatra, amikor ők jönnek. Ez a pillanat 2013-ban jött el. Államosították a kutyatenyésztést, kötelező érvénnyel az Államilag Elismert Tenyésztő Szervezet határozza meg a fajta sorsát. Pénz és anyagi eszközök hiányában, ez semmi mást nem jelent, minthogy a tenyésztőknek kellene felépíteni az új szervezetet. Az ő befizetéseik teremtenék meg az adminisztrációs költségeket és abból lehetne fizetni minden járulékos költséget, ami egy szervezet működtetéséhez kell. Csakhogy az elmúlt 17 év alatt a fajta népszerűsége csökkent, a tenyésztési kedv gyakorlatilag nullával egyenlő. Egy dolog állandó. A szembenállás, áskálódás , egymásra mutogatás. A 2003-ban történő felfüggesztés utáni időszak, szintén izgalmas téma és kacskaringós. Néhány írás arról az időszakról is született. 
2015. 11. 11.





2015. július 27., hétfő

WS'94 ES'94 BS'94 KS'93 WJS'91 Ken vom Schwaiger Wappen - ADRK Klubsiger 1993.

WS'94 ES'94 BS'94 KS'93 WJS'91
Ken vom Schwaiger Wappen
SchIII FH AD IPOIII Gek. 9-24-94 (Wallhausen) HD-
Mit takarnak a neve előtti betűk, számok, rövidítések?
Világgyőztes 94-ben Európa győztes 94-ben Bundessiger 94-ben Fiatal Világgyőztes 91-ben (FCI rangos nemzetközi kiállítások)
ADRK Klubsiger 93-ban (a fajta legrangosabb tenyész kiállítása! )
A neve utáni rövidítések?
Védőkutya vizsga hármas fokozat (magas fokon képzett) Der Schutzhund 3,
FH= Nyomkövető vizsga,
AD = kitartáspróba,
IPO3 = nemzetközi védőkutya vizsga 3 - as fokozat, régen a Sch és az IPO picit eltért egymástól, főleg az őrző-védő ágazatban. Ma egységesen IPO van.
Gek. 9-24-94 (Wallhausen)= 1994. szept. 24-én Wallhausenben   rendezett körungon  gekört , azaz megfelelt, bevizsgált –ez is egy olyan kifejezés , amit csak szakszótárból vagy leginkább  kutyás kifejezésként lehetett érteni. HD - = csipőizületi displázia szűrés eredménye mentes


Testvérei : alom testvérei, vagy anyai, vagy apai ágon  testvérei. Több magyar vonatkozást is találsz!
Mennyi-mennyi sok eredményes kutya! Mellette mennyi lehetett, akik voltak, megszülettek, éltek,  de nem bukkant elő, mert nem vezették fel kiállításon, tenyészszemlén, vizsgán, vagy bármilyen nyilvános rendezvényen sem, vagy nem volt említésre méltó utóda, mert olyan „kizáró „ hibája volt, amiért csak hobbi, családi kutyaként élt ???
Nem csak a tenyész kutya, a jó kutya és nem csak az a mérce, mennyire hibátlan! Viszont csak így tartható fent egy fajta minősége, ha látod, tudod,  hol tartasz a tenyésztésben , miben kell erősíteni, javítani és mi az amit muszáj megtartani , hogy azt mondhassuk rottweilerünk van! Ezt "fordítottam " , A Rottweiler Magazin-ban tettük közzé 2000. augusztusában : 

                 

American, International, European, and World Champion
87 BJS, 88 Aus. BS, 90 ES, 90 WS
1996 USRC Club Sieger
ARC Gold Producer, Multiple Top Stud Dog
BENNO Von Der Schwarzen Heide
SchH III, FH, IPO III, AD, ZTP, CGC, TT, HD-, Korung,
OFA Good Hips, Eyes, Heart Certified
Benno az első fotón még Meixner úr tulajdonában, a másodikon pedig amerikai tulajdonosával. A linkeken bővebb információ található. 

Vicky vom Schwaiger Wappen
SchH III, FH, AD, ZtP HD-

Nem találtabb több fotót róla , csak ezt az egyet. Érdekes adalékként a nagyszülők

Benno apja:
WS'86 AS BISS Int / Am CH Santo vom Schwaiger Wappen SchH III, FH, IPO III Gek.bis, HD +/- RO


Ő is amerikai tulajdonban volt, ezen a fotón az álló és a fejkép Santo, a harmadik fotón a fia, Benno.

Anyja : Nem találtam egyetlen fotót sem róla.
Laila von Hohenhameln HD - SchH III Gekört, AD, FH, ZTP, BH, ADRK 57954, multi V1, HD- 

A fotón: Vicky , alatta levő fotón Nancy
Vicky apja: DM-FH'85 Karo vom Schwaiger Wappen SchIII AD FH Gek.b.EzA 5-25-86 (Aldingen) HD- anyja: Nancy vom Schwaiger Wappen SchH III Gekort bis EzA
https://www.working-dog.com/dogs-details/39896/Vicky-vom-Schwaiger-Wappen
2016. kiegészítés  Keresgélés közben mindig előbukkan egy-egy érdekes fotó. Mások emlékei, megosztásai , újságokban megjelent hírek. Így találtam meg ezt a fotót is.(1993)