2017. október 3., kedd
Rottweiler Magazin 2001. február
2017. október 2., hétfő
Arko von der Werther-Stadt
2016. december 10., szombat
A rottweiler eredete
Miután Rottweil térségét kr.u. 74- ben a rómaiak elfoglalták, majd kr.u. 270-ben újra elvesztették, a város évszázadokig fejlődött tovább, mint közigazgatási és kereskedelmi központ, és ennek a változásnak köszönhetjük a rottweilert. Marhatenyésztéssel foglalkozó országokból, mint Franciaország, Magyarország és Svájc jöttek ide marhát eladni és venni. Ezért olyan kutyákra volt szükség, amelyek nem csak a marhákat tudták felügyelni és terelni, hanem megvédték a csordát és a gazdáikat a vadállatok és a rablók támadásaitól. A térség takarékos kisbirtokosai ezért olyan kutyát tenyésztettek, amely egyszerre tudta ellátni a terelő és a védelmi feladatokat.
Ezért, bár a rottweiler terelő és őrző képessége letagadhatatlan, mégsem hasonlít karakterében és felépítésében más pásztorkutyákra. Két változatát külön tenyésztették. Egy kisebb változatot, hogy a terelésnél a kutya ne a marha értékes combhúsába harapjon, csak a csánkjába, és egy nagyobb, erősebb változatot, amelyek a parasztok és mészárosok kis kocsiját húzták.
Az első Albert Kull-féle fajtaleírásban még több
színváltozat szerepelt. Ugyan már akkor is a fekete színű vörös rajzos
változatot favorizálták, a mellkason és a végtagokon nem túl nagy kiterjedésű
fehér foltok megengedettek voltak, ahogy a hamuszürke alapon fekete csíkos,
sárga rajzokkal is, az egyszínű vörös, fekete orral is, és a sötét
farkas-szürke fekete fejjel és hátcsíkkal, de közben sárga jegyekkel. Az
Internationalen Rottweilerclub 1913-as fajtaleírásában elfogadott
színváltozatok, a fekete színű, jól elhatárolt vörösesbarna vagy sárga
jegyekkel; a barna színű, sárga jegyekkel; az egyszínű vörös, fekete maszkkal
és hátvonallal.
1921-ben az ADRK vette át a fajta felett a teljes ellenőrzést. Ekkor vált véglegesség a rottweilerek színe, ahogyan ma ismerjük. Ezzel minden más korábbi színváltozatot feladtak, az akkori standard a hibák közt sorolta fel ezeket. A vöröset, a barnát, a kéket (és a hosszú szőrűt) a továbbiakban nem ismerték el rottweilerként, mert ezeknél felmerülhet a keresztezés gyanúja.1910-ben a rottweilert a negyedik rendőr kutyafajtaként ismerte el a rendőrkutyások szövetsége (PHV) a dobermann, a német juhászkutya és az airedale terrier mellett. 28 évig (1882-1910-ig) tartott, míg a fajta az ismeretlenségből eljutott az országos elismertségig. Fordította: Krausz Viktor
2016. július 1., péntek
Hogyan lettem csivava tenyésztő
Hosszú, de tanulságos történetem úgy kezdődött, hogy felnőtt fejjel, szakmámban befutott vállalkozóként új kihívásokat kerestem. Ill. elérkezettnek láttam az időt, hogy megvalósítsam egy régi álmom, vettem egy német juhászkutyát. Apának is volt régen, hordtuk iskolába, voltak emlékeim a dologról, de kimaradt úgy 25 év.
2016. június 24., péntek
Derűre ború, avagy a depressziósok se maradjanak ki a jóból.
2016. június 13., hétfő
Hogy lettem a legnagyobb tenyésztő, avagy csak szerényen, mint az ibolya
Ha a következő történet kicsit zavarosnak tűnik, annak két oka lehet. Az egyik, hogy az elmúlt 40 év bizonyos történései összekeveredtek már a fejemben, romlik a memóriám, bár sajnos nem eléggé. A másik, hogy itt a Lipóton nem mindig sikerül jól beállítani a gyógyszerezésemet. Ha túl kevés xanaxot kapok, attól még simán Max von Stephanitz-nak képzelem magam, ha az ízületi gyulladásra szteroidot kapok, akkor az is előfordul, hogy a Martin testvéreknek képzeltem magam. Csodálkoznak is az ápolók, hogy ketten se bírnak lefogni. Igen, sajnos kezelésre szorulok. Tenyésztőszindrómám van. Ha kiengednek a normális emberek közé, szüntelenül tenyésztek, ha kell, ha nem, mert én értek hozzá a legjobban. A teljesség igénye nélkül elmesélem, hogyan lettem a legnagyobb és miféle népekkel hozott össze közben a sors-, na, ezt majd egy könyvben, most csak a tenyésztők egyes típusairól írok kicsit bővebben, tudják, a szigetlakókról. Na meg egy picit egy lehetséges és kicsit tipikus tenyésztői útról, egyről a millióból.
2015. november 11., szerda
Rottweiler Magazin egy éves története
A mai helyzet miatt, mert senki nem érti hogyan jutott el idáig a szervezeti élet. Személyes ellentét, egyéni utálat néhány ember között? Nem, ennél sokkal több! Ami persze, mint minden, emberi. 2015. 11.10.
1998. >>ez az album oldal is elveszett végérvényesen , mindenestől....
A MEOE ROTTWEILER FAJTA SZAKOSZTÁLY működése felfüggesztésre került. Felügyelő biztos Volyka János MEOE elnökségi megbízás alapján. Jani, néhány hónapos munka és támadás után, átadta a feladatot és a szervezetet, Hajdú Sándornak és a következő oldalon levő vezetőségnek. Péter Attila titkár, Forgács Istvánné, Hegedűs Krisztina, Muzslay Róbert, Palló Imre.
Nyakas Gábor egy idő után nem teljesítette az ígéretét, hogy a munkáról ír. Elveszítette az érdeklődését vagy más egyéb dolgok játszottak közre? Nem kutattam. Sokszor alakult így a dolog, hogy mindenki ígér mindent, aztán egy idő után jelzés nélkül ettünik a szervezeti életből. Végül úgy alakult, hogy a legtöbb ötletet, és anyagot a net-ről, Fajcsák Zoltán küldte nekem. Nem özönlöttek az információk továbbra sem, mindenki várta a sült galambot, vígan elvoltak a saját kis világukban és építették a kutyás karrierjüket.
Találgatás, szervezkedés folyik ilyenkor. Minden elő van készítve. A közgyűlés azért van, hogy mindenki bólintson és a formai dolgok meglegyenek. Látszólag demokratikus döntések szülessenek. Persze a közgyűlésen azért vannak váratlan helyzetek és minden számítást keresztülhúzó döntések. Ám az elnök személye biztos! Hiszen a táborok egy asztalhoz ültetésének egyik feltétele, hogy az elnök személyében megegyezzenek! Így lett Hajdú Sándor a jelölt és az elnök is.
Így volt ez az előző vezetőségnél is, viszont az iratokba senki nem engedett belenézni. Vagy megtagadták vagy elkenték, elódázták a dolgot, különböző kifogásokkal. Na, de ne szaladjunk előre, most még a vezetőségválasztó közgyűlésnél tartunk. A beszámoló elhangzása után, Hajdú Sándor lemondott és a levezető elnöknek adta át a szót. Ilyen sokan voltunk, lásd a fotót.
Mivel a vállalt feladatot szeretem elvégezni, minden szabálytalanságra felhívtam a figyelmet, összefoglaltam mi nem jó, mire kellene figyelni inkább. Először szóban, majd írásban is, hogy nyoma maradjon. Nem volt kötelező és nem is hívtak a vezetőségi ülésekre, nem vontak be a döntésekbe, így csak arról írtam a magazinban, amiről tudtam, láttam, hallottam, olvastam a Kutya újságban, az éves tervben. Mikor untam a szájtépést összefoglalót készítettem.
Ez a szám az elnök saját elképzelése, átvette a Magazin szerkesztését. Az indok: Székesfehérváron egy nyomda elvállalta, hogy kedvezőbb áron és jobb kivitelben készíti el, mint a Szelker nyomda. Aztán amikor levittem az anyagot Székesfehérvárra , kiderült, hogy egész másra gondoltak és persze a számítógépes előkészítés, náluk is plusz költség, nem is értik a kutyás dolgokat, amit összeállítottam. Ezért én lementem Székesfehérvárra, de sem a költséget, sem a több órás utat, időt, nem vállaltam hosszútávon, így megnyerték az újságot maguknak. Telis teli hibával elkészült ez a szám.
Ugyan ez a decemberi szám, de valamikor januárban lett kész. Ezt már nem volt pénz kifizetni. Később kiderült a Szelker nyomdának is adós maradt a klub egy jelentős összeggel. A szakosztály számláján addigra nem volt pénz, sőt veszteség halmozódott fel. Azt kommunikálták, hogy a magazin kiadása emésztette fel az összes bevételt, ezért van hiány. Itt egy hosszabb levelezés következett az elnökkel, vezetőséggel, ahol levezettem, ez miért nem igaz. Tudtam semmi nem stimmel. Ismét egy hazugsághalmaz előtt állunk. Mivel a felügyelő bizottság elnöke pozícióm megengedte, megnéztem a szervezet teljes gazdálkodását, pénztárkönyvét, számlákat. Sok-sok szabálytalanságot fedeztem fel, hamis számlákat, jogosulatlan kifizetéseket. Ezt a megfelelő fórumokon jeleztem is. A vezetőségnek, a MEOE felügyeleti szerveinek.
Egyértelmű volt, hogy az az irány számunkra követhetetlen és ezt nyíltan el is mondtuk minden érintetnek. Mint később kiderült a Petrás-Kiszely duó folyamatosan kapcsolatban volt Hajdú Sándorral. A szakosztály dolgait nekik adta át, mint ahogyan az elismert tenyésztő szervezetet is. Néhány évig altatták a szervezetet, majd elővették, mint nyulat a kalapból, átalakították, majd az elismerés iránti kérelmet újból beadták. Meg is kapták az elismerést, mert a MEOE-t támadó szervezethez és emberekhez csatlakoztak.
Ugyan egy lépést nem tettek a közösség, a fajta tenyésztése érdekében, de jól elvoltak az Elismert tenyésztő szervezetükkel. Fenyegetőztek, megpróbáltak mindenkit rákényszeríteni, hogy hozzájuk csatlakozzanak, de ez nem sikerült. Így nem maradt más, mint vártak a megfelelő pillanatra, amikor ők jönnek. Ez a pillanat 2013-ban jött el. Államosították a kutyatenyésztést, kötelező érvénnyel az Államilag Elismert Tenyésztő Szervezet határozza meg a fajta sorsát. Pénz és anyagi eszközök hiányában, ez semmi mást nem jelent, minthogy a tenyésztőknek kellene felépíteni az új szervezetet. Az ő befizetéseik teremtenék meg az adminisztrációs költségeket és abból lehetne fizetni minden járulékos költséget, ami egy szervezet működtetéséhez kell. Csakhogy az elmúlt 17 év alatt a fajta népszerűsége csökkent, a tenyésztési kedv gyakorlatilag nullával egyenlő. Egy dolog állandó. A szembenállás, áskálódás , egymásra mutogatás. A 2003-ban történő felfüggesztés utáni időszak, szintén izgalmas téma és kacskaringós. Néhány írás arról az időszakról is született.