és írtunk volna még dicsérő szavakat is....
FAIR PLAY „VIRÁG”
Az idei szezon nem a megszokott
időben kezdődött és ezért is igen izgalmas volt, már az év eleji megmérettetés!
Talán azért is, mert még nem
fáradtunk bele a kiállítások sokaságába a kezdet nyugodtabb volt. Az Olasz bíró
megfontolt megjelenésével valamiféle nyugalmat árasztott (igaz, a végére
valószínű a fáradtság, vagy a nem kellő együttműködés miatt egy kis hiba
csúszott a címek kiadásánál, de a jelenlévők segítségével és megértésével ezt
korrigálta!)
Ami rám, és a társaság többi
tagjára, különösen jó hatást tett, az volt, hogy a kiállítók többsége nyugodtan
és megfelelő toleranciával fogadták a szakértő bírálatokat.
A hab a tortán „VIRÁG”! Az ott
lévők látták, hogy egy igazán jó derbyt futottunk a győzelemért és a végén, egy
nagyon jó hangulatú összegezés jött össze, vagyis megtudtuk, barátilag
tárgyalni a történteket, barátságosan és szakmailag tudtuk megbeszélni a
bírálat végeredményét. A bírálatok után tapsok is elhangoztak és a kör szélén
nem papírokat (bírálati lapokat) összegyűrő, sápadozó, rotisokat láttam, hanem
(ami igen jó lenne, ha így maradna) barátságosan társalgó a bírálatokat józanul
kiértékelő kutyásokat.
Köszönjük a Bírónak és a körben
közreműködőknek ( ring titkár, jegyző) ezt a jó hangulatú kiállítást.
Ezen a kiállításon tapasztaltakat fogalmaztam meg.
CACIB
BUDAPEST 2001. JANUÁR
21.
Bíró: Dr. Giulio
Bezzecchi ( I )
Színes és érdekes anyag is lett volna
Árpi Manó film felvételen . Rotteilerekkel forgatták a Kémjáték c. filmet
Hello Manó vagyok. Egy 5 éves
Rottweiler kan. Törzskönyvi nevem: Postenon Arnold,
De mindenki csak Manónak hív.
Kedvenc gazdám Mészáros Péter és felesége Kati, na meg a gyerekek Réka és
Eszter.
Oktatóm és barátom is egyben Halász Árpád a gödöllői KKI vezetője.
Árpival nagyon sok klassz helyre
szoktunk menni, például a kutya suliba kirándulni, vagy roti lányokhoz ... stb.
Alig várom nap, mint nap, hogy jöjjön értem! Már messziről felismerem az autója
hangját, olyankor ki tudnék ugrani a bőrömből örömömben. Az egyik nap feltűnően
nagy volt a készülődés. Kati mindenféle finomságot pakolt egy kosárba, majd
beültünk a dzsipünkbe – Kati, Árpi meg én és már mentünk is. Nagyon szeretek
kocsikázni. Budapesten a Ludovika téren kötöttünk ki. Ott már nagy volt a
felhajtás. Nagyon sok fura ember rohangált látszólag cél nélkül fel-alá. Amikor
kiabált valaki, hogy „felvétel” hirtelen mindenki csöndben maradt, nem
izegtek-mozogtak egy darabig.
Amikor kiszálltam a kocsiból épp csak elvégeztem
a dolgom - sokan vettek körül. A nevemet mondogatták kissé fura akcentussal.
Eltelt egy rövid idő, mire számomra is világossá vált, hogy filmforgatáson
vagyok. Egy kémfilmet forgatnak, melyben a 71-es évek Berlinjét idézték fel.
Volt valami Brad Pritt meg Robert Redford, de nekem ezek a nevek nem sokat
jelentenek. Még ha azt mondták volna Boomer, Rex, Lassie …
A Brad Pritt nevű pasasnak
kellett volna elszaladni előttem és futás közben levenni a kabátját, majd a
feje fölé tartani. Az én feladatom az volt, hogy utána szaladjak és egy
nagyugrással leterítsem, megfogjam a feje3 fölött levő kabátot. Ezután rá
kellett feküdnöm, hogy ne szaladgáljon tovább.
Kiderült, hogy nem is a sztárt
kell elkapnom, hanem a kaszkadőrét, akit szintén Brad-nek hívtak. Ő jó fej
volt. Az első esés után, jó ideig szedegette a füvet a szájából, de csak
vigyorgott. (A többi már simán ment, mert nekem az már rutin munka. A kutya
iskola csapatával sokat járjuk az országot és különféle rendezvényeken mutatjuk
be tudományunkat.)
Brad Prittnek csak annyi lett
volna a feladata, hogy együtt szerepeljen velem egy kameraállásba.
Nem tudom miért nem vállalta…,
hiszen én mindenkire olyan szépen nézek. A rendező kifejezetten a haverom lett.
Voltunk Tökölön is a repülőtéren,
ahol egy nagy épület tetején kellett ugatnom, amikor a helikopter nevű repülő
madár repkedett fölöttünk ide-oda. Szívesen elkaptam volna…! Árpi jött velem
mindenhová. Még valami kínai egyenruhát is hajlandó volt magára húzni, hogy ne
kelljen egyedül hagynia.
A forgatáson nem én voltam az
egyedüli kutya. Ott volt még Vadak ura Dock, a 3 éves szintén roti – kan.
Sajnos ő túl jó képű. Előbb-utóbb elszedi tőlem a rajongóimat. Mindketten
ugyanabban az iskolában tanuljuk az érdekesebbnél érdekesebb dolgokat. Kíváncsi
vagyok, mit szólnak majd a roti csajok a filmhez.
Na most már megyek, mert kész
a vacsi. Találkozunk a moziban!
Mano és a kaszkadör.