2010. május 22., szombat

Egy sor gondolat az őrző-védő munka kapcsán


Van néhány cikk ami nyomot hagy bennem. Vagy azért, mert megerősítést ad egy vitás kérdésre, vagy azért, mert jól megfogalmaz valamit helyettem, avagy a gyakorlati tapasztalataimat támasztja alá. Ilyenkor mindig szembesülök vele, hogy nincs új a nap alatt, sok dolgot már előttem felfedeztek. 
Sokat tárgyalt és vitatott kérdés a kutyák őrző-védő képessége, teljesítménye, felkészítése. Kedvenc cikkeim voltak 2007-ben, amik már nem elérhetők, de támpontot adtak saját kutyáimhoz és az általunk tenyésztett, de máshoz került kutyáinkhoz. E mellett még sok- sok könyv és film nézése adja a tudást, ami az állatok, kutyák tanításáról szól. 

A tenyésztés szakirodalma, hogy a tulajdonságok hogyan öröklődnek, mi ösztönös és mi tanult, fontos elmélet, ami szintén a megismerést eredményezi. Szakemberek készítette filmek, videók voltak a maguk idejében. Ehhez jön az a lényeges tétel, hogy hogyan lehet ezt hobby szinten megvalósítani, hogyan tudunk ezáltal jó kutyákat tenyészteni, felnevelni, kiképezni, majd bemutatni pl: tenyészszemlén. A hobby szint itt annyit jelent, hogy nincs tudományos háttér, komoly team, se komoly anyagi fedezet ennek a munkának az elvégzésére. Van az idő, és a kísérletezés.

Feladat olyan rottweilereket tenyészteni, aki maximálisan egészséges, formailag megfelel egy kívánatos képnek olyan tulajdonságokkal, ami sokrétű munkát tesz lehetővé. Család, gyerekbarát, házőrző, kísérő és sport kutya, esetenként szolgálati kutya. Ehhez a kívánalomhoz képest kell tudni értékelni egy kutyát, annak általános viselkedése és munkája nyomán, ahol egy őrző-védő képességet kell bemutatni. Ennél az őrző-védő munkánál, nem maga a harapás ténye a mérvadó, ennél sokkal többről van szó. Itt is a teljes munkát kell értékelni. A felkészítést, az ösztönös adottságokat. Bátorság Keménység Harci ösztön >>ezek kulcs szavak az őrző-védő munka kapcsán

Fontos elmondani, hogy mi nem szolgálati célra tenyésztünk kutyát! Így a szelekciós szempontjaink sem erre irányulnak. Írásokban, cikkekben megtalálod, milyen kritériumoknak kell megfelelni egy szolgálati kutyának, ösztöneiben, képességeiben. Azt is tudni kell, hogy az egyéb területen, milyen a kívánatos. 

Ide írom azt is, hogy miért, nem tenyésztünk a szolgálat számára:

1.Azért, mert a felvevőpiac itthon az olcsó, könnyen lecserélhető tömegcikket keresi, akinek a tartási költsége kicsi. 
2. A számunkra jó rottweiler, klasszikusan egy gazdás kutya, aki nem adható kézről kézre. Tehát tudatos elhatározás, hogy oda nem! Mert mindenki neki parancsol, mindenki őt húzgálja kutya, ne legyen a mi kutyáinkból. Nem azért nem, mert úgy sem lenne képességei szerint alkalmas rá! Alkalmas lenne, csak másként képzeljük el a kutya tartását és kiképzését. 
3.Lélektelen kennel tartásra a rottweiler nem alkalmas. Mi olyan rottweilert tenyésztünk, aki családi, kísérő, házőrző és sport kutya.

Tehát a kutyáinknak a következőt kell tudni.

Legyen egészséges, legyen okos, könnyen irányítható, legyen magabiztos, legyen bátor, legyen határozott és tettre kész amikor védeni kell. A temperamentum és az egyéb képességek, ami a sport kutyák kritériuma, az is ott van, de nem minden kutyánál egyformán és egyenlő szinten. Tehát ösztöneiben ez van a kutyáinkban

Hiszen ilyen kutyák az ősök. 
 
Aztán még ösztöneiben ott van a kutya maga! Minden kódolt viselkedésrepertoárral. Na és itt jön az a rész, ami nagyon fontos, a tanulás, a környezeti hatások, az ember elvárásai a kutyával szemben. Amikor az ember a saját tudatlanságát, felkészületlenségét, a kutyára tolja, rajta kéri számon, mert elvárásai vannak a kutyával szemben, egy téves elképzelés alapján. 

Amikor  a kiképzés hangsúlyos szerepet kap, mert a kutyát az adott feladatra fel kell készítened,  nagyon sok téveszme és sok iskola hatása érvényesül, sokszor rutinból, egy sémára dolgozva, a módszerekhez formálnák a kutyát. Majd a másik értékelési szempont, amikor a kutyát a tenyésztés számára értékeled, mint olyan egyedet, aki a jövő generációját meghatározza.

Na itt hibás és fals, a mi (MEOE, és egyéb szervezetek) tenyészszemle rendszere és egyáltalán a tenyésztés rendje. Azt a képzetet sugalja, hogy amelyik kutya a megmérettetésen megfelel, az biztos tenyész kutya és ettől hibátlan és jó kölykei lesznek, aki maguk is majd tenyészállatokká válnak. Valójában itt is utódellenőrzés folyik, egy adott generáció ( populáció) tenyésztési eredményének a lenyomata.

Az ADRK tenyésztési rendjével azért jó megismerkedni, hogy megértsd, a tenyésztés lényegét. Ám az ADRK tenyésztési rendje, nem a ZTP-nél és nem a körungoknál kezdődik! Alapjaiban nem is az önreklámról szól. Fajtagondozásról, tenyésztő szervezet felépítéséről, melyet 100 éve elkezdtek, majd alakították, fejlesztették, mint ahogyan a fajtát is, a kor igényeihez, felhasználva az adott kor lehetőségeit, a tudományos és kiképzői hátteret is.
Kanyarodjunk vissza az eredeti témára
  • Miért nem fog a kutya első szándékból? Ösztöneiben kevés? 
  • Melyik ösztöneiben?
  • Fajfenntartó, Zsákmányszerző, védő, harci, falka ösztöneiben?
  • Gyáva? Nem kellően magabiztos? 
  • A harcban nem leli örömét?
  • Kerüli az emberrel való találkozást, küzdelmet? Miért?
  • Fél a bottol, fenyegetéstől? Miért?
Esetleg azért, mert az ember rosszul közvetítette az elvárásait felé?Rosszul készítették fel egy feladatra? Nem vették figyelembe korát és képességeit?Képességeit, ami áll egy testi és lelki karakterből is?

Vagy születetten-ösztöneiben gyáva, bot, és lövésfélő, csak elkerülő magatartást mutató kutya?

 Számtalan kérdés, ami megválaszolásra vár

Ahhoz képest, hogy a téma mennyire szerteágazó, a teraszról” igen sok okos és lényegbe vágó kritika hangzik el, egy- egy kutyáról. Teszik ezt laikusok, kiképzők, segédek, sőt bírók is. 
(teraszról= külső szemlélő, aki talán öt percig látja a kutyát, vagy addig sem, mert valójában nem lát semmit, csak okoskodik, szerepel, mert azt gondolja ő ért hozzá és tutira tudja!)

Történik mindez évtizedek óta kishazánkban, ami ritmusosan ismétlődik, minden új kutyás generációval! Egy kritika hangzott el a tenyészetünkből származó kutyáról, akinek csak annyi hibája volt, hogy elsőre nem fogott rá a karra, de nem hátrált és bátran ment előre a fenyegetésre is.  Tenyészthető minősítést kapott, de a gazdája az egész kutyával elégedetlen volt.
Itt látható a videó erről a rendezvényről. Meg kell nézni a testvéreit, akik hasonló ösztönkészletből gazdálkodva, de más felkészítéssel szerepeltek ott. Aztán a többi kutyát, akik más tenyésztő munkája nyomán születtek és lettek felvezetve. 

Kb. ennyi kicsit részletesebben, mi a véleményetek Sirocco Zelda munkájáról, témában, ami az írás apropóját adta. 2007. március 10. MRK tenyész szemle, ahol a kutya felvezetésre került. Tulajdonosa vetette fel a témát a fórumon, mintegy lehetőséget adva arra, hogy ezt szakmailag értékeljék mások. Felvezetésében, ez úgy hangzott számomra, hogy ő bezzeg tudja, hogy ez az én tenyésztési hibám, mert nem olyan kutyát tenyésztettem, ami a szolgálat számára és az ő igényeinek, mint verseny, vagy tenyész kutya megfelelne. Neki ez is kevés, mert az ő tenyésztési elképzelése más. Ami nem baj, csak ilyenkor én is gondolkozom és vitatkozom. Próbálom eldönteni, vajon neki van igaza, vagy nekem van igazam. Én gondolkozom és érvelek. Segítségül hívom a szakirodalmat. Ő eladta a kutyát és ADRK munka tenyészetből vásárolt egy másik szukát. Sajna foghiány miatt tenyészkutya nem lehet, így megint nem tudja bizonyítani, hogy ő sokkal különb tenyésztő lenne, mint én. Versenyző még lehet, így remélem hamarosan láthatjuk, ahol kiképzői tudását bemutatja nekünk.
Eltelt két év és egy rendezvényen látottak ugyan ezt a kérdéskört hoza elő. Akkor ezt a kérdést tettem fel magamnak: Ehhez képest, mit is gondoljunk egy kutyáról, ami egy-két-három évesen zajtól, tömegtől stresszes, bizonytalan lesz? Amikor támadás éri vagy bambán néz, vagy menekül. Avagy felkészítés eredményeként, kegyeskedik megfogni a védőkart?! Utána tettem fel ezt a régi írást és őriztem meg. 

Miért most kerül az írás a blogomba? Azért, mert tényleg úgy van, hogy szinte húsz éve, mint az imamalom járok körbe és mondom szinte mindig ugyan azt.
  • Milyen a rottweiler,
  • milyent kell tenyészteni,
  • miért kell olyant tenyészteni,
  • hogyan lehet olyant tenyészteni, 
  • én hogyan képzelem,
  • én hogyan csináltam,
  • én mit tettem ezért,
  • nekem milyen eredményeim vannak.
Aztán nekünk Siroccó kennelben, milyen eredményeink vannak, mert természetesen mindezt nem egyedül csináltam. Ketten- majd négyen, hárman amikor a gyerekek is besegítettek, mert időközben felnőtté váltak. Még mindig nem bukkantunk a nyomára a megoldásnak, de egyre erősebb meggyőződésem, hogy a rossz irányú tenyész szelekció mellett, súlyos hibák vannak a kutyák nevelésében, szocializációjában is. Aztán a kiképzésben és a felkészítésben is.
Hihetetlen számomra, hogy ennyi tudatlan és ártatlan rottweiler tenyésztő van. A többi fajtában meg csak szakemberek, és első osztályú kiképzők, tenyésztők sora, akik dolgoznak eredményesen és sikeresen. Azt csak a régi, rutinos kutyás tudja látja, hogy a többi fajtában is csak látszat eredmények vannak, mert a nagy számok törvénye alapján és az állandóan cserélődő, import állomány miatt mutat jobb képet.
2009. október.