Ugrás a fő tartalomra

Eltérő vonalak

Első kutyásként rossz szót senki nem mondhatott a kutyámra. A legszebb, a legokosabb, legbátrabb stb. Amikor az első rottweilerekkel megismerkedtünk elhangzott, hogy bezzeg a rottweilerek mennyivel különbek, de én persze nem hittem. Egészen addig, amíg négy év elteltével meg nem tapasztaltam. Saját rottweilerünk lett.
Akkor hosszú- hosszú évekig azt hittem, hogy minden rottweiler olyan fantasztikus, mint a miénk. Majd jött a felismerés, hogy mégsem. Ha nem olyan, miért nem?

Persze más rottweiler tulajdonosok szintén azt állították, hogy övék a legkülönb és a legigazibb.

Kinek volt, van igaza?

Akkor jött a tanulás időszaka, kerestem a válaszokat, ami akkoriban sokkal nehezebb volt, mint ma, mert szakirodalom gyakorlatilag nem létezett, magyar nyelven. Általános kutyás könyveket olvasva, a kiállításokat, ott is a bíró munkáját figyelve, próbáltam eligazodni a sok ellentmondás között.
Ezzel párhuzamosan, mivel a kutyaiskola, munkakutyázás természetes velejárója volt a szabadidőnknek, ezen a területen is kutakodtam. Mindenkit meghallgattam és volt, amit azonnal elvetettem, volt, amiben bizonytalan voltam de logikusan hangzott ezért kétkedve, de elfogadtam. Volt, amivel, azonnal egyetértettem. Közben nagyon sok rottweilert megfigyeltem, nekünk is volt néhány. Egy idő után határozott véleményem alakult ki, a rottweilerekről, a munkakutyázásról. 
Idézem saját magam, egy régen leírt történetből. 
1971 volt amikor az első rottweilereket megismertem. 1986, amikor komolyabban érdekelni kezdett a téma, mert a fiúk mindig nálunk vitatkoztak, gyűrték egymást az eltérő nézeteikkel. A kulcs maga a tenyésztés. Hiszen, miért is lenne fontos, órákat egymás győzködésével tölteni? 

Sima kutyásként az ember nem töri az agyát, csak tudja, hogy az ő kutyája minden kutyánál különb. 
1.kép Arnold, Viktorral 1980. Arnold az örök minta és szerelem, hiszen mindig ilyen kutyát szerettünk volna, azért kezdtünk tenyészteni, hogy ilyen lehessen mindig. Bérházban laktunk a harmadik emeleten. 
2. kép Újpesten laktunk lakótelepen. Viki, Tünde, Crisztosz, Gabi .
Arnold fia, Crisztosz, aki másként, de szintén álom kutya volt. Nekünk ők jelentették a rottweilert, mert pont olyanok voltak, amit a standard kívánalomként leírt! ( van olyan, aki nem azt olvassa ki a leírásból, ami pont az ő kutyájára illik?! ) 
A lányok, szukák már mások voltak, de a szuka lehet finomabb, kevésbé domináns és kevésbé határozott, hittük akkor . Ám ez csak hajszál eltérés volt a kanjainkhoz képest.

Fedezésből járó kölyökként aztán az utódaik is tudták mindazt amit egy rottweilernek tudnia kell. A fedeztetés díja akkoriban az első választású kölyök volt, így azt mi adtuk el, mi kísértük figyelemmel a fejlődését, a mi felelősségünk volt az is ha valami tenyésztésből kizáró hibája volt, lett volna. 
Kovács Ferenc gazdájával, a csíkos pulóverben! Faussner úr bírálta a tenyészszemlén később , és a csoportba zárásnál azt mondta két lépésre a kutyától: itt álljunk meg , mert ez a kutya nem viccel. Eddig és nem tovább! Ő egy domináns rottweiler!
3. kép Ámor 1989.
Szukáinktól is olyan típusú és viselkedésű kölyköt hoztak, amit mi elvártunk. Azaz a tulajdonosok azt igazolták vissza, mert tartottuk a kapcsolatot, meséltek, jöttek iskolába stb.
Oszi, Ali fia

4 kép: Ali, már Pestlőrincen 1986.

Szóval! Semmi ideges hektikusság, semmi látványos harapósság. Nyugalmi helyzetben, kezelhető, kiegyensúlyozott kutyák, fegyelmezett, kézben tartható. Amikor harc van , akkor határozott, azonnal reagál, kemény és rettenthetetlen!

1988. ugye a mérföldkő, mert jött a világútlevél, tágult a világ. 

1989. Amikor ADRK szakembereket hívtam, és mindenkinek volt lehetősége a tanulásra, mert biztattunk mindenkit, hogy lásson, tanuljon, hozzon ADRK kutyát , ha megteheti. 

5.kép Oszi és Mefisztó 1989. 

Szira Karcsi, Oszi „kutyánk” gazdája megtehette és a sok duruzsolás hatására, az ADRK kutya az igazi, az aztán a rottweiler, meg micsoda genetikai bázis , meg az import kutya sokkal különb stb.  komoly utána járással és komoly pénzért, az akkor híres, legjobbnak tartott kennelből vett egy kölyköt. Persze Udo ég és föld volt viselkedésében, Oszitól. 
Mivel Oszit tőlünk vette, tanácsért is hozzánk fordult amikor elakadt. Tele volt panasszal, hogy bezzeg „ilyent „ Oszi, nem csinált, vele nem volt ennyi gond stb. Mi is láttuk, hogy Udo meg sem közelíti viselkedésben Oszit, de legjobb képességeink szerint segítettünk neki, hogy kihozhassa a kutyából a legjobbakat.  Fel is cseperedett, sikeres kutya lett belőle. 


6. kép  Udo

Nem állt a mi ízlésünkhöz közel, mert 64 cm-es marmagasságával, finomabb csontozatával, fejtípusával eltért a mi általunk jónak tartott formától. Az 1971-es standard leírás szerint, Willi Faussner körmaister bírálata szerint sem volt ideális, így ez nem csak egyéni véleményünk volt, hanem támaszkodtunk az akkori szakirodalomra. Viselkedése, vibráló, ideges, heves, de nem tartalmas és nem rettenthetetlen. 

Az első ADRK tenyész könyvet Faussner úrtól kaptam, és kitartó szótárazással, böngészéssel, próbáltam a nyomára bukkanni miért ilyen ez a kutya?- ???? -  Az ADRK kutyának és utódainak különbnek kellene lenni, volt már akkor is a vélekedés. 

Hát nem így volt! 

A megfejtés kulcsa a tenyésztés szakirodalma, a kiképzésvezetői tanfolyamok német előadói,  viselkedés , jellem, kiképzés témában,  plusz rengeteg adat, tenyész könyvek sora, a kutya leírások, videók, kiállítások, kutyák, kutyák, kutyák , lett végül. 
Ekkor vált fontossá a származási lap , mi okozhatja a jelentős jellem és forma eltérést. Saját, más kutyáinak származási lapja előkerült , böngésztem az ősök között, majd böngésztem a tenyész könyvben, Adolf Pinkoss könyvben, meg minden fellelhető szakirodalomban. Győzővel meg is beszéltük a látottakat, olvasottakat. 


Nyomára bukkantam a különböző vonalak eltérő formájára és jellembeli különbségére. Megtanultam olvasni a törzskönyvet, megtanultam látni a kutyát, megtanultam a kiképzés alapjait, megtanultam sok mindent. 

Szóval Basko von Hertener Wappen volt a merőben más kutya, a mieinktől lényegesen eltérő – ami eltérő vonalat is jelentett.  
Eltérő ízlés , a tenyésztés irányítás eltérő haladási iránya miatt volt más, amit az utódellenőrzés igazolt, mikor tovább kutakodtam. 

Nem név alapján, nem hangzatos címek alapján,  hanem a kutyák tényleges ismeretében! Láttam kiállításon, láttam munkáját videón, nem csak az adott kutyát, de őseit is! Láttam itthoni leszármazottait ennek a tenyésztési elképzelésnek, más tenyésztők kutyáiban. 


Basko von Hertener Wappen gazdáját megismerhettem, 1991-ben Dahtelnben, a bullmasztiff klub kiállításon, Willi Faussnerrel összefutva néhány szót váltottunk vele. Kíváncsivá tett, jobban utánanéztem a kutyáinak, tenyésztésének. Vico von der Flugneise  kutyáját élőben láttam, majd körungon felvezetve később, amit videón néztem meg.  

Ennyi ismeret után, az ADRK Klub kiállítások helyett körungra mentem, mester bajnokság videókat néztem, körung kazettákat néztem, sok-sok kutyát munkában néztem. Nem untuk el végig nézni sokadszorra sem!  Győzővel meg is beszéltük itt is, ki mit lát. 
Majd magam is sok kutyát neveltem, képezgettem, segítettem a kiképzésben, még ha hobbi szinten is.
Fejből nem tudok sok adatot, de ha ránézek egy törzskönyvre sok kutyát "látok", sokra emlékszem, így tudom értékelni a törzskönyvön látott adatokat , a magam számára. Aztán keresem az alkalmat, hogy a kutyát is megismerjem, többet tudjak meg róla, persze csak akkor ha felkeltette az érdeklődésemet.
Már régen tudom, hogy nekem melyik rottweiler tetszik, nekem melyik az ideális típus, mit keresek egy kutyában és mi okoz maradéktalan örömet és büszkeséget. Mára már nagyobb részüket a kutyáknak szeretem mert rottweilerek, kisebb részük érdekel.  Hű meg , jaj de világszám, meg jaj de legenda, no az nem izgat fel,  ha észre veszem a sztárolást, reklámot, ami többnyire már nem a valóság. 

Tenyésztés menete erősen leegyszerűsítve, amit én olvastam ki az ADRK rottweiler törzskönyvből  

Cél a szép és jó, azaz ideális rottweiler. Szép formával, de gyengébb "vézennel" - das wesen- ( jellem)  rendelkező kutyához igazán bombázó viselkedésűt választanak, nem igazán szép formájúra, minden esetben szépet.  Olyant, aminek korrekt a viselkedése is, nem szélsőségeket tesznek össze.  Örök körforgás melyben a fajta változik, mind küllemben, mind elvárt viselkedésben.  2010. 07.23. 










Megjegyzések