Ugrás a fő tartalomra

Era


Era öt hónapos volt. Sétálni mentünk, férjem, én, Era, Ali,/ Era apja/. Amint kiértünk a grundra, szabadon engedtük a kutyákat, szaladgáltak, bóklásztak. A temető mellett elsétálva jó hosszú pusztaság, ahol kedvükre játszhattak a kutyák. A séta végén indultunk volna haza, csak hogy Alin nem volt nyakörv. Nagy szemű láncfojtót használtunk és az útközben leesett, valahol, de hol? 
Reménytelen vállalkozás megtalálni, méteres fű, fák, bokrok között, de azért elindultunk visszafelé. Közben mondogattuk a kutyáknak, hogy keressék a nyakörvet, persze nem gondoltuk komolyan. Jó sokat visszagyalogoltunk, a kutyák örültek a dupla sétának. Era egyszer csak az úttól fél méterre megáll és néz a földre, mint aki talált valamit. Csak nem a nyakörv, kérdi a férjem? Á, az, lehetetlen. Fémfojtó, képzetlen kutya, kölyök, hogyan találhatná meg. De azért oda mentem és megnéztem. A lánc nyakörv volt! Lehetett véletlen is. Mégis elegendő motivációt adott a további munkához. Era tehetséges és ügyes volt nyomkövetésben, sajnos az őrző-védő munkában nem teljesített ilyen szinten, de erről majd egy másik alkalommal.(2003.) 

Adós vagyok a folytatással. Ime: Dolgoztunk, gyakoroltunk és szokás szerint őrző - védőztünk is. A rongyozás, a hurka fogása jól ment, de bizony a kar megfogásával adódtak gondok. Időnként szuperül ment, időnként meg rá sem akart fogni a karra.  Látszólag semmi oka nem volt. Ilyent eddig még nem tapasztaltunk, ezért sokat törtük a fejünket mi is lehet a baj, mit csinálunk rosszul. Soha addig kutyánkat erre tanítani nem kellett, azonnal és jól teljesítettek az őrző-védőben. A támadásra, gondolkozás nélkül, telít és nagyot fogtak. 
Nem jártunk mindig iskolába, nem fejlesztettük őket tudományosan, csak csináltuk, ahogyan kellett. A rottweilernek ilyennek kell lenni, hiszen ez a természet van leírva a standardban. A jó kutya az ilyen! Akkor a rottweiler ilyen, ha mégsem? Akkor nem különb, mint azok a kutyák, akik körülöttünk gyengébben teljesítenek. Dolgoztunk tovább és nem adtuk fel, mert nagyon szerettem, egyébként sok örömet adott. Na meg az én kutyám volt. Apa: Ali Koc-ka CS-anya: Gabi Ortles 
Kiállításon felvezettem, dicsérték, szépnek mondták. HPJ Fiatal Klub győztes lett. Majd egy CACIB kiállításon, azt mondta egy angol bíró, hogy nem elég típusos a feje, nagyon jó! Még ilyen igazságtalanságot, háborogtam én! Bolond ez a bíró? Nem lát a szemétől? Mi legyen az őrző-védővel, hogyan javítsunk rajta? Fedeztessük be, ha kölyke lesz, majd beérik,  (ez akkor stabil “tudomány” volt, mindenki ebben látta a megoldás kulcsát) Era vemhes lett. Született két kölyök. Egy kan és egy szuka. Gigi és Grácia. 1988. Valóban határozottabb lett, de ma már tudom, hogy ez a kora és a felnőtté válásának tudható be.Soha nem lett olyan az őrző-védője, mint a születetten, jó, kiváló ösztönös adottságokkal rendelkező kutyáinké. 

A következő alkalommal szült 11 kölyköt, ami 4 nap alatt mind el is pusztult. 4 nap és négy éjszaka felváltva virrasztottunk és próbáltuk a lehetetlent, megmenteni a kölyköket. Cumiztattuk, felváltva szoptattuk őket, hátha kevés a tej, de más volt a baj. Akkor, még nem volt ilyen sok jól felszerelt állatorvosi rendelő, sok specialista, így csak egy orvosra támaszkodtunk. Ő is tanácstalan volt. Valószínű fertőzött a teje, így nincs mit tenni, a kölykök vagy erősek és megmaradnak, vagy nem, és elpusztulnak. Aztán mi lesz? Volt a következő kérdés. A következő alomnál mire lehet számítani? Sajnos nem sok jóra, mert ez a típusú baj, a szukában benne van és a baktériumok, minden vemhességgel szaporodnak. Egyébként tünetmentes és magára a szukára nem veszélyes, csak a kölykökre. Már a méhben és születéskor is. 
Hajaj! Mi is legyen? Kettő olyan hiba, amit nem tudtunk tolerálni. Én megtettem volna, de Győző jól érvelt és igaza volt. Családi kupaktanács és megszületett a döntés, nem tartjuk meg. Eladtuk, kevés pénzért házőrzőnek, tőlünk nem messze egy autószerelő műhelyt és a családi házat kellett őriznie. Ebben a feladatban jól bevált, mert jól nevelt, kedves kutya volt, a ház asszonya jól tudta irányítani. Büszke volt rá, hogy mennyi mindent tudott:  vezényszóra ült, feküdt, helyben maradt, pórázon kulturáltan sétált. Bizony sok embernek ez nagy szó volt, hiszen egyáltalán nem volt természetes, hogy a kutyát tanítani kell, és  iskolába hordani. Szerintem ez még ma is sok embernek gondot jelent, pedig eltelt azóta húsz év. Én azt gondolom, hogy a kutya nevelésének alap követelményeit mindenkinek tudni kellene, hiszen nálunk minden házban van kutya  sőt a környékünkön ez természetes módon a kert része volt még akkor. Kertes házba kell a kutya, kell a házőrző. Mégsem ismerik és értik a kutyát tapasztalom nap, mint nap. Időnként el is csodálkozom. Aztán látva a sok neveletlen, fegyelmezetlen gyereket, felnőttet, észbe kapok: miért a kutyát tudnák jól nevelni? Szóval döntöttünk és jöttek a kutyáért. Volt zokogás, sírás-rívás, de tudtam, hogy én nem ilyen kutyát szeretnék. Nekem a minta ennél sokkal jobb kutya volt. Majd a következő alomból megtartok egy másikat, született az elhatározás. Era 1986-ban született, 2006-ban írtam le a történetét.