Fajtamentés és a tenyésztői klub ellentmondásai.

Az összes klub VEZETŐJE, tenyésztésirányítója részére

Tisztelt címzett!

Kérem, világosítson fel, mert én ezt végképp nem értem!

Tessék mondani a vihartól, emberektől félős rottweiler az, miért lesz jó házőrző? Megbízható családtag?

Miért lehet biztonsággal beilleszteni bárhova és bármilyen családba?

Hasonló, tenyésztőtől származó társaikat, meg miért üldözik önök tűzzel -vassal? Itt csak azt a képzettársítást, tessék figyelembe venni, hogy egy tenyésztőnek mindenért felelni kell, bármilyen hiba a kutyán súlyos megítélés alá esik. Szinte bűnözőként tekintenek a tenyésztőre, mert ilyen kutyát, mert eladni. A fajtaleírásban kizáró ok a tenyésztésből, így gyakorlatilag elő se fordulhatna ez a hiba, miért van ilyen mégis?

A tenyésztőtől származó ilyen kutyák nem érdemelnek szeretetet, gondos, gazdit? Rájuk kiközösítés vár, mert nem váltották be a kedves vevők azon elvárását, hogy biztos tenyész kutyák legyenek, és pénzt lehessen keresni velük? 

Vagy mi a szösz.

Hiszen ha ajándékba, jelképes összegért kap valaki egy ilyen kutyát, hős lesz, ha menti, és súlyos tízezreket fizet a kezelésére. Egyrészről legyen kötelező hibátlan, minden porcikájában egészséges kutyákat tenyészteni, másrészről meg bármilyen kutyát haza lehet vinni minden kritika nélkül?

Őszintén nem értem.

Kérem, ne hivatkozzon a kiképzésre és a munkavizsgára, mert mint tudjuk a képzettség nem örökölhető, meg egyébként is senki nem várja el a beteg kutyuskáktól, hogy ilyen megmérettetésen részt vegyenek, így megint egy diszkrimináció állna fel a tenyésztett kutyákkal szemben! A beteg kutyuskáknak csak az a feladatuk, hogy majd hálásak legyenek.

Szóval, most vigyek haza egy megmentett lelket, vagy próbáljak egészséges, jó képességű kölyökkutyát hazavinni?

Sajnos a hobbimra, a kutyára szánt pénzem a családi kasszából behatárolt, ezért most kell döntenem. Ingyen kutya és sok pénz az állatorvosnak, vagy tenyésztett kutya és esély a problémamentes éveknek? Az elsőnél nincs sok választási lehetőségem, kapok egy zsákbamacskát a látható hibákon kívül is. Hiszen a látható hibát látom, felvállalom, és majd szeretettel megoldom. Az állatorvosnak adott pénz jó helyre megy, hiszen egy korszerű, jól felszerelt rendelőbe járhatok majd a következő kutyámmal is.

A másodiknál egy kicsit több esélyem van, olvasom itt a net-en is és az összes kutyás könyvben.

Azt írják, ha gondosan választok, tisztességes tenyésztőnél minden segítséget megkapok és még garanciát is, ami a lelkiismeretes tenyésztő számára, már a jó híre érdekében is kötelező.

Hiszen nevét adja, elérhető, számon kérhető.

Szóval? Nézzek körül a menhelyen, vagy nézzek szét a tenyésztőknél?

Vagy ne is vegyek rottweilert, az nagyon rossz és problémás fajta, beteg, túltenyésztett, harapós vadállat?

Ön milyen kutyát ajánlana?

Milyen szempontok szerint válasszak?

A legelesettebb, legsanyarúbb sorsú sokkal hálásabb lesz, jobb házőrző, hiszen sokkal több gondoskodást adok majd neki, sokkal mélyebbről kell kutyát csinálni belőle?

Vagy rosszul gondolom. Étel ital, meleghely elég és utána magától profi lesz?

Ugye soha nem fog megharapni, és a gyereket sem?

A nagymama is szabadon járhat,- kelhet, a szomszédok, barátok is?

A betörőt tuti megfogja ugye?

Esetleg majd sportolhatok is vele?

Talán versenyezhetek is?

Jaj, nagyon előre szaladtam, álmodozok, tervezek, és még kutyám sincs.

Várom, szíves válaszát és ne haragudjon, hogy zavartam.

Üdvözlettel: egy jövendő kutyás

Ez a levél, az én fikcióm. Megpróbálom elképzelni milyen, kérdéseket tesz fel egy érdeklődő kutyás, ma Magyarországon.

Persze megfogalmazom benne, kissé cinikusan az én tenyésztői ellenérzéseimet is, arról az ellentmondásról, hogy a tenyésztőtől hibátlan, kifogástalan kutyát várnak el, de ha mentenek egy lelket, bármit kritika nélkül hazavisznek. Azaz, dehogy viszik kritika nélkül. A kutya kiajánlóját ugyan olyan kérdésekkel bombázzák, mint mondjuk a tenyésztőt. 

Ám a válaszok itt is két esélyesek.

Vagy őszinte, vagy némileg kozmetikázott, a nehézségeket eltakaró a válasz. Mindkét esetben ugyan az a motiváció. A tenyésztő szeretné viszont látni a költségeit, szeretné újabb kutyákba fektetni a pénzét, a fajtamentő meg szeretne kevesebb pénzt költeni az adott kutyára, hogy egy újabb lelket menthessen meg.

Ugye, hogy sehol nem az állatszeretet az egyedüli motiváció?

Hogyan lehet eldönteni, hogy lelkiismeretlen pénzkeresés, vagy nemes cél áll a háttérben? Amennyiben a vezetőknek nincs válasza a kérdésekre, bárki válaszát meghallgatnám. Olyan érveket, ami nem köpködő, gyűlölködő, ami gondolkozásra vall és a probléma felismerésére. Feloldja azt az ellentmondást, hogy egyrészről lelkiismeretes tenyésztést írunk elő, másrészről azt hangoztatjuk, hogy az igazi állatszeretet, kritika nélküli. Sőt, a „valódi” a mentálisan és fizikailag, beteg kutyák gondozásából áll!

ui: a szöveg megvágásához, részletek kiemeléséhez nem járulok hozzá! A másoláshoz sem! Ez úgy kerek és összefüggő ahogyan le van írva. Dolgozat, cikk, blog ? A gondolataim ami a témához kapcsolódnak. 2007. okt.

2010. Mára már teljesen egyértelmű, hogy összehangolt akció indult el, a tenyésztett kutyák ellen. Álságos módon, az ő "megmentésüket" tűzték ki célul. Ezzel a fajtaszerető, segítő szándékú kutyásokat igyekeztek befolyásolni, rábírni őket, hogy pénzzel segítsék a munkájukat. 

A gátlástalan, tudatlan, pénzkeresés reményében szaporítók és bármit összepárosítva, kedvtelésből létrehozott almokból származó kutyák aztán biztosítják is a kutyákat ehhez az üzlethez. Folyamatos utánpótlást ad, a törzskönyv nélküli, régen legalább felülbélyegzett törzskönyvvel gyártott kutyaállomány. Olyan magas a tenyésztés költsége, hogy kevesen mernek belevágni.

Az agresszióról.

Az agresszív kutya

A kutyákban az agresszió a fajra jellemző, valamilyen ingerhatás következtében kiváltódó, fenyegető és támadó, de természetes viselkedésforma. A kifejezést - agresszív - emberi oldalról nézve nehéz egyértelműen meghatározni. Nagyon sok ember az agresszív jelzővel fejezi ki az állat viselkedésformáját már akkor is, ha a kutya morog, vicsorít vagy ugat. Ezzel szemben a tapasztalt kutyatartók és kinológiai szakemberek csak akkor nevezik agresszívnak a kutyát, ha az valakit szándékosan támadott, űzött és megsebesített.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy arra a kérdésre: Miért agresszív egy kutya?, szintén nem adható egyetlen és minden helyzetre, minden állatra vonatkozó felelet. Némelyik kutya azért támad, mert ragadozó, és vadászösztönéből fakadóan szándékosan meg akarja ölni potenciális áldozatát (a zsákmányszerzés ugyan etológiai értelemben nem agresszió, az emberrel szemben azonban mégis akként nyilvánul meg, ezért itt tárgyalnunk indokolt). Más kutyák azért, mert helytelen vagy elégtelen szocializáció következtében nem tanulták meg a megfelelő kontaktus felvételi módokat, viselkedésformákat. Megint mások azért, mert félnek, és megpróbálják a legjobb védekezés a támadás stratégiáját alkalmazni.

Kubinyi Enikő dr. 

Etológus  szakember írása >>BŐVEBBEN  >>>https://siroccorottweiler.hu/ismet-a-kutyak-agressziojarol/

Van egy házőrzőnk.

Két idézet. Az egyik egy szakmai anyagból, a másik egy általános laikus vélekedés.

1.Hogy egy kutyát haszonkutyának képezünk ki, feltétele a jellem képe, csak ez teszi lehetővé, hogy elkezdjük a kiképzést. Itt feltétlen kell az egyes kutyákat jellemük szerint differenciálni, mert csak a képessége után válik a kutya, különböző területen használhatóvá. Ez azt jelenti, hogy nem mindegyik kutya tud védőfeladatot ellátni és ezekhez nem biztos, hogy kiképezhető.

2.Engem ez nem érdekel, nem érint, hiszen a kutyámat nem akarom kiképezni. Nekem a nélkül is őrzi a házat, hiszen így született, mert ő egy rottweiler. Biztos vagyok benne, ha kellene az élete árán is megvédene, mert úgy szeret, olyan hálás kutya. Vélekednek sokan, akik csak hobbiból, kerti kutyaként, házőrzőként tartanak rottweilert.

Az élet számtalanszor bebizonyítja, hogy nincs ez így, de az emberek hajlamosak átnézni a probléma felett, mert azt gondolják ez őket nem érinti. Az ő kutyájuk, különb házőrző, mindenkinél. Lám hogy ugatja az idegeneket. Egyébként meg egy barátságos nagy maci, akit kenyérre lehet kenni, sose néz még csúnyán se az idegenre.

Valóban, a mindennapokban nincs is szükség többre, mint a bősz ugatásra, mert a harapós, veszélyes kutya legendája kellően elriasztja a rosszban sántikálókat. Valódi vészhelyzet ritkán adódik, ezért mindenki nyugodt.Időnként riasztó hírek kapcsán kerül szóba a fajta, és ezért ma a rottweiler szeretetreméltóságát hangoztatja mindenki. Ami így is van, de a fajta eredeti felhasználása szerint, kiváló őrző-védő kutya, ami a vérében van, erre tanítani sem kell. Ez az állítás is igaz, de ez csak rész igazság, mert ez lenne az ideális állapot. 

A kitűzött tenyésztési célt sokáig sikerült megvalósítani. Mára a rottweilerek jelentős százaléka, nem rendelkezik ezzel a legendás képességgel. Mennyire nem, azt a tenyészszemléken és a kiállításokon felvezetett kutyák munkaképessége, jellemképe elárulja. ( a bezzeg jobb és szuperebb kertbe bezárt állomány, pedig még a próbáig sem jut el, az ő teljesítményük „hidd el, hogy úgy van, mert én mondom”) 

Lásd, mint fent, ebben a szerepben csak akkor tud helytállni, ha ösztönös tulajdonságai, megvannak a feladathoz. Ösztönös képességei: magabiztosság, bátorság, védő ösztön, harci ösztön, terhelhetőség, irányíthatóság. Minek ide született képesség? majd én olyanra nevelem! –gondolják sokan. 

Ha ez ilyen egyszerű lenne, nem kellene azon fáradozni, hogy a fajta jó tulajdonságait megőrizzük, megtartsuk. Fajtákra sem lenne szükség, mert akkor mindenki neveléssel meg tudná oldani ezeket a dolgokat és univerzális csoda kutyák lennének ( mint a filmekben) Szóval, erről is szól amikor azt mondjuk, hogy a rottweilert tenyészteni kell. 

Amikor bizonyos tulajdonságokra tervszerűen nem szelektálunk, az a tulajdonság bizony elveszik! Csak nagyon véletlenszerűen bukkan elő, hiszen az öröklődés törvényszerűségei közé az is hozzátartozik, hogy a szülőpárok tulajdonságainak öröklődése harminckilenc a négyzeten. Azaz a variációs lehetőség, több tízezres nagyságrendű! Naiv dolog azt gondolni, hogy csak a kiváló tulajdonságok öröklődnek. Igaz ez a külső és belső tulajdonságokra egyaránt. 

Milyen lehetőségünk van kipróbálni kutyánk őrző-védő képességét? Tippelhetünk, találgathatunk, de, van konkrét próba lehetőség. Bizony erre találták ki az őrző-védő feladatokat kutya iskolai, azaz kontrolált, szakember által irányított körülmények között. ( csak ott próbálkozzunk ahol valódi szakemberek vannak)

A kutyát nem harapni tanítják, de bizony tanítják arra, hogy hogyan használja a képességeit, értünk és nem ellenünk! Aki nem próbálta, nem is tudja milyen nehéz mesterség ez. Milyen sok dolog van aminek a helyén kell lenni, hogy egy szép látványos, őrző-védő gyakorlatot láthassunk! Mennyi gyakorlás kell ahhoz, hogy a gazdi egy vezényszóra „leparancsolja” a kutyát a segédről. 

Hiszen a legfontosabb amit ilyenkor meg kell tanulni, hogy a harci helyzetekben is mi irányítsuk a kutyát. A mindennapi életben ez egy nagyon fontos feladat lenne! 

Dőreség azt gondolni, hogy a mi kutyánk sose kerül ilyen helyzetbe, mert mi vigyázunk! Lehet évek telnek el baj nélkül, de bármikor ilyen helyzetbe kerülhetünk. Akkor is mi vagyunk felelősek a kutyánkért, az esetleges súlyos sérülésekért. A kertünkbe belátogató „rossz” embert se haraphatja meg ok nélkül, azért is komoly büntetésre számíthatunk. 

Fontos megjegyezni, hogy a szakszerűen felépített őrző-védő munkától, nem lesz vadabb, harapósabb a kutya. Sőt! Segít megtapasztalni, milyen erős kutyánk van, milyen nehéz a kutyát harc közben irányítani, milyen más a mi kedves kutyuskánt ilyen helyzetekben. 

A másik véglet, hogy sokan szembesülhetnek azzal, hogy az ő kedves kutyuskájuk nem is egy bátor oroszlán, csak egy ijedt kis nyuszi, aki a fenyegetésre világgá fut. Ja, nem mert pórázon van és csak a gazdi háta mögé hátrálna. Tényleg van egy házőrzőnk?