Rottweiler rövid története

 ADRK rövid fajta ismertetője a honlapján

Eredet

A farkast minden megnyilvánulásával együtt minden házi kutya elődjének kell tekinteni. Nehéz elképzelni, hogy a kis Chihuahuának és a hatalmas masztiffnak ugyanaz az őse. Ha azonban csak az elmúlt 100 évben a kutyák közötti sokféleségre gondolunk a törzskönyvezett kutyatenyésztésben, könnyebb elképzelni a nagy és kis kutyákat, amelyekről azt mondják, hogy mind a farkastól származnak, mint eredeti apa.

Ma feltételezzük, hogy az emberek és a kutyák körülbelül 15000 éve élnek együtt. A rottweiler eredetéről sokféle vélemény van. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a rottweiler különleges alkalmassága a szarvasmarha-hajtásban állt, és nyilvánvalóan ezt a tevékenységet főként a múltban végezték, rottweilereink ősei az akkori római légiókban találhatók. A rómaiak állományként kutyákat használtak terelő kutyaként. Ezek a kutyák védték az embereket és az állatokat. Még ma is nyomon követhető a régi római katonai utak nyomvonala, amelyek közül az egyik az Alpokon át a Bodeni-tó irányába vezetett, mivel a Római Birodalom úthálózatát részletesen kutatták. Nos, megérkeztünk a mai Rottweil városának területére, a városba, amely a kutyánk nevét adta.

19. század

A 19. század előrehaladtával a római kutyákat különböző helyi pásztorkutyával párosították. Több évtizede ezeket a kutyákat a vitalitás, intelligencia, kitartás és vezetési tulajdonságok miatt tenyésztették. Így váltak a marhakereskedők és mészárosok nélkülözhetetlen segítőivé. Mint már említettük, ez a kutya volt a leggyakoribb az akkori császári városban, Rottweilben és környékén, ezért a középkorban a rottweiler nevet kapta.

Ha a kutyákat ilyen nagyra becsülték Rottweilben, ez valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy gyakran bizonyították rátermettségüket terelő és hajtó kutyaként.

A 19. században Rottweil nagyon állatkereskedő központ volt, ahonnan a szarvasmarhákat és juhokat főleg Breisgau, Elzász és Neckar völgyébe hajtották. Az ilyen állományokban, amikor rablók vagy farkasok voltak, és nagy földterületek ritkán lakottak voltak, erős, kitartó, nyugodt és okos kutyákra volt szükség. Egy igazi rottweili és környékbeli hentesnek általában több rottweiler is volt egyszerre, mert a marhakereskedelem főleg a hentesek kezében volt.

Nos, az idő múlásával, a vasút és más járművek megjelenésével a szarvasmarhákat más módon szállították, és a rottweilert megfosztották az akkori hasznos feladatától.

20. század

Csak a 20. század elején emlékeztek a rottweiler kiváló jellegzetességeire. A fajta magas hasznossági értékét a rendőrségben tesztelték, és 1910-ben a rottweilert rendőrségi kutyafajtaként ismerték el.

Ma

Akkor, mint most, az embereket lenyűgözi ez a kutyafajta. Hűsége, szorgalma, mozgékonysága és higgadtsága bizonyítja ennek a kutyafajtának a gyakorlati értékét.

A rottweiler még családi kutyaként is megbízható és hűséges barát a professzionális tenyésztésben és nevelésben, valamint a családon belüli szocializációban. Az emberekhez hasonlóan a kutyák oktatása és szocializációja a gyermekkel vagy a kiskutyával kezdődik. A puppyhood minden rottweiler készen áll arra, hogy megtanuljon illeszkedni és alárendelni, azaz alkalmazkodni a csomagjához. Ezért gyakran a környezete alakítja. A megfelelő oktatás barátsághoz vezet. A rossz, szeretet nélküli képzés örökre elrontja a kutyát, és így az ember és a kutya együttélését. Tehát elsősorban az emberek felelősek azért, hogy mi lesz a rottweilerünkkel!

Ez vonatkozik a tenyésztésre, a képzésre, az egészségre és az együttélésre!

Az Allgemeiner Deutscher Rottweiler-Klub e.V. számára, mint a rottweiler számára elismert egyetlen tenyésztő egyesület számára a Német Kutya Társaság Szövetségében, több mint 90 éves tenyésztési felügyelet, kompetencia és kötelezettség e német kutyafajta és kulturális érték, a rottweiler megőrzésére és fejlesztésére. A legszigorúbb nemesítési szelekcióval, amelyet folyamatosan alkalmazkodunk az új kihívásokhoz és környezeti hatásokhoz, az ADRK e.V. megpróbálja tovább javítani rottweilerünk minőségét. Tenyésztésünk elsődleges célja kutyánk egészsége kell, hogy legyen. Az egészséget kutyáink mentális és fizikai rugalmassága fejezi ki.

A tenyésztési cél minden eddiginél inkább az, hogy "egészséges, magabiztos és barátságos munka- és családi kutya legyen, a legjobb formával és teljesítménnyel kombinálva".

A rottweiler mindig lenyűgözte az embereket, remélem, hogy a rottweiler több barátot nyer, és a fajtánk meglévő szerelmesei újra inspirálódnak. Kutyánk, valamint a rottweiler család javára szerte a világon.

az ADRK elnöke   Közzétéve: 2014. augusztus 13. ADRK honlap

Ives Eulenspiegel vérvonala –Alapítás és fejlesztés 1.

Írta: Olga Grin, DVM (állatorvos és rottweiler szakbíró)

A rottweiler tenyésztésének alapjai című könyv szerzője

A fajta legszilárdabb genealógiai platformjáról kezdődően érdemes megemlíteni, hogy minden időnek megvan a maga prioritása; vonalak élnek és eltűnnek, fejlődnek, vagy mások felszívják őket. De a vérvonal, amelyet ebben a cikkben tárgyalok, már 40 éve meghatározó a rottweiler fajta genealógiai szerkezetében. A rottweiler populációra a tenyésztés kultúrtörténetének kellős közepén gyakorolta a legerőteljesebb hatást, és máig is fontos, mivel tenyész vonalak egész konstellációját hozta létre. Természetesen Ives Eulenspiegel vonalára gondolok. Ez a modern világ legerősebb, legelágazóbb és legtermékenyebb rottweiler-családja, amely gazdag bajnokokban. Ez a vonal a kezdetektől a különálló struktúrákra való felosztásig (80-as évek eleje) mindig is nagyon konszolidált volt. A munka korlátozott számú kutyával történt beltenyésztés segítségével. A férfi vonal ezen ágának ősei közvetlenül a rottweiler populáció alapítójához, Arko v. Torfwerkhez emelkedtek. Az 50 éven át fejlődött vérvonal stabil volt, de nem volt gazdag igazán nagy ménesekben. Elmondhatjuk, hogy „beérett”, több mint 20 nemzedéken át meglehetősen feltűnő pozícióban maradt, a haladóbb vonalak, családok vérbefecskendezésével támogatva. Ennek az ősi vonalnak a leszármazottja az 1971-ben született Astor v. Landgraben, aki ironikus módon három generáción át dán tenyésztési hím volt, ami nem akadályozta meg abban, hogy az alapító legfontosabb kortárs német vonalának atyja legyen.

Tehát Ives Eulenspiegel 1973. szeptember 13-án született az Eulenspiegel kennelben, egy tapasztalt tenyésztő, szakértő és ADRK Körmeister, Marianne Bruns tulajdonában. Az alom átvétele előtt Ms. Bruns már 40 éves tenyésztési tapasztalattal rendelkezett. Korábban kiváló minőségű rottweilereket tenyésztett, amelyek nemcsak Németországban, hanem számos európai országban, Skandináviában és az Egyesült Királyságban is befolyásolták a fajta fejlődését. Az I-alom törzskönyve ezekre a kutyákra épült, akiknek genetikai képességeit Ms. Bruns nagyon jól ismerte. 

Ives az Astor v. Landgrabentől (egy nagyon szép nőstény és egy kiváló Bärbel vom Grevingsberg unokája anyai ágon (egykor Mrs. Bruns tulajdona) és Dina v. Kaiserbergtől származott, egy erős, tökéletes szerkezetű nősténytől, aki szintén az Eulenspiegelhez vásárolt a kennel, mint három éves kifejlett tenyész szukát. Dina több sikeres almot hozott, a legsikeresebbek közülük a Baerbel leszármazottaival való kombinációk voltak. Ives törzskönyvében egy nagyon távoli beltenyésztés V: IV-től BS 1954 Igor v Kohlwald, (14. séma), amely közvetlenül a viszonylag „fiatal” Ives-vonalak és a legrégebbi genealógiai szerkezet közötti kapcsolatra mutat rá.

Ezt követően Ives világhírre tett szert, mind show-győzelmeinek köszönhetően (1977-ben nemzetközi bajnok és Európa-bajnok lett, és egy életre szóló Körungot kapott), mind pedig hírnevének köszönhetően a legmagasabb osztályú ménes. Ives nagydarab, sportos kutya volt, erős csontozattal; kimagasló nemes fejét még sok nemzedék után is csodáljuk utódaiban. Ives egész életét Németországban töltötte, és Reinhard Zielbauer úrhoz tartozott. Ives 1975. május 3-án kapott tenyésztési (Ztp) felvételt szülővárosában, Möllnben Paul Schäfer bírótól. Ives Eulenspiegel hivatalos leírása és mérései 1978. október 22-én, a németországi oberhauseni Körungban készült: Friedrich Berger és Willi Hedtke Körmeisterek:

Méretek: marmagasság: 68 cm, súly: 58 kg, mellmélység: 33 cm, mellbőség: 92 cm, testhossz: 78 cm. Közepes termetű, erős csontozatú kutya, húsosság jelei nélkül. Jó elülső és hátsó negyedek. Egészséges vastag szőrzet. Nagyon intenzív rozsdabarna foltok. Jó pigmentáció. Nagy fej. Sötét barna szemek. Helyesen beállított fülek. Jó térfogatú fang. Ollós harapás. Egészséges fogak. Megfelelő ügetés, jó normál könyökhelyzet, jó egyensúly. A hátsó negyed kissé merev. 

Javaslatok a szukák kiválasztásához: Kifejezetten alkalmas kis és közepes magasságú, problémás, erősen beállított és könnyű fülű szukák számára. A nőstényt megfelelően kell felépíteni. Nem alkalmas magas, nehéz fülű szukáknak.

Ives fenomenális produceri sikerét kétségtelenül két tényező okozta: a pozitív prepotencia jelenléte és a számára megfelelő szelekciós és kiválasztott szukák. A levéltári dokumentumokból kiderül, hogy különböző eredetű és típusú szukákkal kombinálva az anyák szintjénél magasabb osztályt adott az utódoknak. 

Ives több mint 40 fiúgyermeket szült, akiket felvettek a tenyésztésre, és ezt a rekordot a jövőben csak saját le származottai döntötték meg, akiket olyan széles körben használtak, mint kiváló apjukat. 

Ives le származottainak fő jellemzője a fontos, következetesen átadott tulajdonságok voltak. Magasak voltak, és kifejezett szexuális dimorfizmusuk volt; a hímek nagyok, masszívak, erős csontozatúak voltak; a nőstények helyes felépítésűek és meglehetősen nagyok voltak. A legtöbb ismert leszármazottnak szép feje volt, helyes jellegzetes kifejezéssel. 

Ivesnek csak egy testvére volt, az Ilo szerény életet élt, nem messze pompás vértestvérétől, középszerű volt a külleme és semmiképpen sem bizonyult fedező kannak.

Ivest nagyon gyakran használták. Számos kiemelkedő bajnokot produkált. Fiait és lányait mindenkor nagyra becsülték, és nemcsak Németországban, hanem világszerte is pozitív nyomot hagytak. Végül pedig az Ives, mint a legszélesebb, igen nagyfokú konszolidációval rendelkező, Németországban és Európában domináló vonal „alapító atyja”, számos új, kiemelkedő vonalalapítót hozott létre. 

Németországban és Európában Ives két fontos vérvonalat alapított, amelyek befolyást gyakorolnak a modern világra, és követőik fiaikon, Dingo kontra Schwaiger Wappen és Amigo kontra Kressbachon keresztül (ezt az ágat Amigo fia, Hassan v. Königsgarten révén ismerik jobban). 

Az Egyesült Államokban Ives unokái a Timm v. Mummler, a Mirko v. Steinkopf, az Amboss v. Königssiek és a Cyras vom Leinetal ügyeken keresztül széles körű hatást gyakoroltak. Így történelmileg az Ives a stabil javítók egy csoportjának tulajdonítható. Egy fajta történetében kevés ilyen szintű ménes létezik, ilyen stabil örökletes tulajdonságokkal. 

Ives Eulenspiegel egy exkluzív ménes, a fajta jelenlegi elit magjának „apák atyja”. Sokszor még vissza kell térnünk magának Ivesnek és közvetlen leszármazottainak kérdésére. Egy érdekes tény, amit kétségtelenül érdemes megjegyezni ennek a vonalnak a jellemzőjénél, hogy a kortárs rottweilerek képviselőinek abszolút többségének törzskönyvében visszakerült az Ives-vér, sőt, sok esetben saját vagy utódai beltenyésztésével kombinálva.

Ives Eulenspiegel vérvonalának fenntartása Dingo kontra Schwaiger Wappen, Santo v. Schwaiger Wappen, Benno vd Schwarzen Heide révén. Ivesből nagyszámú minőségi utód született. 

Közülük ketten – Dingo v Schwaiger Wappen és Amigo v Kressbach (Fia Hassan v Konigsgarten) – megalapították saját vonalukat; jelenleg használatban vannak és
fejlesztik.

A Dingo v Schwaiger Wappen és Amigo v Kressbach utódai a legmagasabb minőséget képviselik. A fajtatörténet tele van olyan pillanatokkal, amikor egy vonal két jelentős stratégiai ágának képviselői kiélezett ringharcokban küzdöttek egymással a bajnoki jogért és a jólétért. Köztudott, hogy minden vitában az idő a bíró – ebben az esetben is ez történt –, de ebben az ügyben nem volt nyertes. Ennek eredményeként e vonalak találkozásából származtak a fajta legjobb példányai, és mindkét vonal virágzik.

Tekintsük át Dingo fedező kanként való használatának eredményeit és a modern populációra gyakorolt ​​hatását. 

Dingo v Schwaiger Wappen 1976. október 17-én született Ives Eulenspiegel és Anja v Schwaiger Wappen párosításából. A törzskönyvében a IV:IV távoli beltenyésztés szerepel az Alex v Kloster Didibodenberg x Baerbel v Grevinsberg szülőpárral Dack és Dolli vd Meierai révén. Véleményem szerint ez a törzskönyv egy jól kiszámított beltenyésztés klasszikusan sikeres alkalmazását képviseli a vérvonalak bevált kombinációján keresztül. >>folytatás a következő bejegyzésben

https://www.totalrottweilermagazine.com/shop/all-categories/read-the-breed/blood-lines-of-ives-eulenspiegel-foundation-development-by-olga-grin-vet-judge/

Saját írásom erről a témáról / https://tunde54.blogspot.com/2018/03/kiemelt-tenyeszallatok.html

Miért fontos ez ? >>>https://siroccorottweiler.hu/adrk-legendak/