Ives Eulenspiegel vérvonala –Alapítás és fejlesztés 2.

Írta: Olga Grin, DVM (állatorvos és rottweiler szakbíró)

A rottweiler tenyésztésének alapjai című könyv szerzője

Dingo v Schwaiger Wappen SZÁRMAZÁSA.

Ebben a példában megbecsülhetjük a család befolyásának fontosságát a fajtára.  Dingo a kor legerősebb nőstényeiből származott, akiknek befolyása ma is erős. Mr. Xaver Meixner, a Dingo tenyésztője és a Schwaiger Wappen Kennel tulajdonosa sok évvel később mindig szeretettel beszél erről a kiváló kutyáról. 

De Dingo tulajdonosa, Mr. Hans Riedel (Hirschenrangen kennel) mindent megtett annak érdekében, Dingo karrier lehetőségéért és méneses kutyaként elismert legyen, ötvözve a magas felépítést a munkaképességekkel.

Részlet a bírálat  leírásárból: Dingo kontra Schwaiger Wappen (Ives Eulenspiegel x Anja v Schwaiger Wappen) KÖRUNG 1978. október 21., Oberhausen, F. Berger, W. Hedtke bírák

Méretek:
Magasság: 67 cm, testhossz 76 cm, súly 57 kg, mellmélység 32, mellbőség 90 cm

Nagytestű, kiemelkedő típusú, száraz hím, jól fejlett izomzattal és csontozattal. Nagyon tipikus fej, barna szemek, kicsit húsos ajkak. A vállak erősebbek legyenek, a hátulsó negyed megfelelően álljon. A hát erős és rugalmas. A szexuális típus kifejezett, a karakter aktív és bátor. Általános megjelenés, tipikus rottweiler.

Ménes használatára vonatkozó javaslatok: különösen alkalmas közepes magasságú, erős nőstényekre, valamint hosszúkás fejű, sötét szemű nőstényekre. Óvatosan használja nehéz fülű nőstényeknél. 

Dingót nagyon aktívan használták a tenyésztésben, mivel teljes mértékben megfelelt a fajtatípus preferált tulajdonságainak, és a tenyésztők számára vonzó tulajdonságokkal rendelkezett: nagy magasság, robusztus, konstruktív, kifejező, terjedelmes fejjel. Valóban első osztályú kutya volt. 

Dingo címei a következők: Gekört bis EZA, SchH 3, Interchampion, ES'82, BS'80-'81 és KS'80. 

Dingo története nem lenne teljes, ha nem összpontosítunk részletesebben arra a kennelre, ahol született, mivel Schwaiger Wappen története bizonyos mértékig a rottweiler modern státuszának elő története. Tegyünk egy kis kirándulást a kennel történetébe, amely annyi csodálatos rottweilerrel ajándékozta meg a világot. A Schwaiger Wappen név mindenki számára ismerős, aki érdeklődik a rottweiler fajta iránt. 

A kennel története több mint három évtizedes sikeres rottweiler-tenyésztést foglal magában. A kennel nevét Xaver Meixner nürnbergi hentes jegyezte be az 1970-es évek elején. A Schwaiger Wappenből származó rottweilerek tenyésztése az 1972-ben született Anka v Lohauserholz nőstény megszerzésével kezdődött. A kor legerősebb termelőitől, Dack vd Meiereitől és Tilla v Kursaaltól származott. Anka olajjal készült portréja most Meixnerék házának falát díszíti. Alatta a következő felirat olvasható: „Anka v Lohauserholz, a kennel ősnője.” 

Anka show-karrierje nagyon sikeresen fejlődött. 1974-ben, két évesen elnyerte az ADRK Klubsiegerin címet Rottweilben. Érdekesség, hogy nővére, Asta v Lohauserholz 1976-ban és 1977-ben dupla ADRK Klubsiegerin lett. Anka később Dingo nagymamája lett anyai ágon.

Az első Rottweiler almot a Schwaiger Wappen Anka és Attila v.d  Vierten Donaubrucke-tól szerezték be 1974-ben.

Ebből Meixner úr egy kölyökkutyát meg tart, Anja v Schwaiger Wappen. Később Anka másik lánya is csatlakozik a kennelhez: Froni v Schwaiger Wappen (1978). 

Azonban a D-alom volt a kennel első nagy sikere. Ez volt az első párosítás Anja v Schwaiger Wappen és a jól ismert producer Ives Eulenspiegel, a legbefolyásosabb modern vonal alapítója között. Ez a kombináció hozta létre az Ives Eulenspiegel vonal egyik fő utódját: a legendás Dingo v Schwaiger Wappent. 

Dingo megszerezte a legmagasabb nemzetközi bajnoki címet, 1982-ben Európa-bajnokot, 1980-ban és 1981-ben német bajnokot, 1980-ban az ADRK Rottweiler Club bajnokát és a Lifetime Körungot. Dingo, akárcsak az előző alom anyja testvérei, nagyon jó hírnevet szerzett a kennelnek, amelyet Schwaiger Wappen meg tudott őrizni története során. 

A '70-es évek végén Schwaiger Wappen szorosan együttműködött a híres rottweiler kennellel, a Zimmerplatz-szal. Így 1979-ben Xavier Meixner úr befogadta kennel ivadékszukáját, Itta v Zimmerplatz-t, Cuno v Schwaiger Wappen lányát és az akkori évek csodálatos bemutató modelljét, Assy v Haugenfeld-t (ADRK Klubsiegerin 1979 és ADRK Klubjugendsieger 1978). 

Itta sorsa egyedülálló volt – ennek a kutyának a sorsa a Schwaiger Wappen kennel ikonikus alakjává lett volna. Két évesen Itta v Zimmerplatz világbajnok lett (1981). 1982-ben a Német Rottweiler Club (ADRK) és az Interchampion bajnoka lett.

Itta v Zimmerplatz nagy termetű nőstény volt (61 cm magas, 45 kg súlyú). Nagyon sikeres volt és népszerű volt a bírák és a fajta rajongói körében. Itta 1981-ben hozta létre első almát a Dingo v Schwaiger Wappentől. Ebből a kombinációból maradt a kennelben Nancy v Schwaiger Wappen, a minden szempontból sikeres tenyész szuka. 

Dingo x Itta kombinációt később még kétszer megismételték
Ez a kiemelkedő O-alom 1982 (Orpheus, Osco és Olfa v Schwaiger Wappen) és S-alom 1983 (Santo, Simmy, Sandra, Solvay, Sita és Sascha v Schwaiger Wappen).  Dingo és Itta kombinációja briliánsnak nevezhető, mivel felvette a múlt század rottweilereinek „Arany Párját”. Az ebből a kombinációból származó rottweilerek jelentős pozitív hatással voltak fajtánkra, és több mint 15 generáció után továbbra is gyakorolnak.

Dingo és Itta leszármazottai a '80-as évek elején már az igazi rottweiler tulajdonságainak egy sorával rendelkeztek, amelyeket most a modern szelekció gyümölcseiben szeretnénk látni. Nagy, csontos, testes kutyák voltak, jó szögletekkel és stabil temperamentummal. Dingo és Itta leszármazottainak többsége sikeresen elvégezte a Körungot. A legendás Rottweiler nemzetközi bajnok, az 1986-os világbajnok és az amerikai bajnok Santo v Schwaiger Wappen több címet kapott, mint a többiek. 

Az Egyesült Államokba exportált Santo-t széles körben használták a tenyésztésben. Míg Santo még Németországban maradt, 1985-ben egy első osztályú férfit, Benno vd Schwarzen Heide-t szereztek tőle és Laila v Hohenhamelntől. Ennek a kiváló Benno kutyának, akit Xaver Meixner úr nevelt fel és csinált karrierjét, pontosan ugyanaz a sors jutott, mint édesapja, Santo, aki 1990-ben világbajnok és Európa bajnoka, 1987-ben Németország bajnoka és Németország bajnoka lett.

1989-ben Ausztriába került az USA-ba is, az egyik legnagyobb kennelbe, a von Evman-be (tulajdonosok: M.&E. Johnson), ahol a 90-es évek elején sikeresen használták. Bár Benno viszonylag kis számú leszármazottat hagyott maga után Európában, mégis ő az egyik legbefolyásosabb ménes a fajta történetében. Befolyása továbbra is jelentős, köszönhetően a „Big Three” tagjainak, ahogy én nevezném őket: Benno három fiának. Ken vd Schwaiger Wappen, Doc vd Teufelsbrucke és Falko vd Teufelsbrucke a 90-es években a típus irányadói voltak, és napjainkban Doc vd Teufelsbrucke lett az Ives-Dingo vonal fő utódja.

Ez a kritika és a mérések képet adnak Benno vd Schwarzen Heideről, erről a híres ménesről. Részlet Benno vd Schwarzen Heide kritikájából Született 15.05.86 (Santo v Schwaiger Wappen x Laila v Hohenhameln) ZTP 10.04.88 Nürnbergben, Bíró W. Hedtke Magasság 65, súly 48 kg, mellmélység, mellbőség 30 cm 87 cm, testhossz 75 cm, fejhossz 15,0 cm, fang 9,0 cm

Közepes magasságú, terjedelmes, nagyon jó felépítésű. Nagy fej, formás szemek 2b, rövid fang és jó stop. Az ajkak pigmentációja sötét, az íny enyhén elszíneződött. Megfelelő tartású fülek, szorosan az archoz szorítva. Laza bőr a torkon, nagyon jó erély, mély mellkas, helyes vállszög. Egyenes mellső lábak, a jobb kissé kifelé fordult. Rövid és erős nyak, nagyon jó felső vonal, erős hátsó negyed, nagyon jól fejlett szögek. Megfelelő szerkezetű, rozsdásbarna szőrzet.  A mozgás szabad, sima, kiegyensúlyozott, a bal oldali nyomás nem elég erős. Ollós harapás.

Dingo és Itta fiai, Orpheus és Osco kontra Schwaiger Wappen nem voltak kevésbé ismertek abban az időben. Hatalmas, kiváló minőségű utódokat hagytak hátra. A nőstény, Simmy v Schwaiger Wappen volt az egyik legjelentősebb nőstény, aki a rottweiler kennel Zimmerplatz számára termelt, és a világ számára figyelemre méltó Torro és Timm v Zimmerplatz ménes kutyákat adott. 

Ittát 1987-ig használták a tenyésztésben, hat kiváló minőségű almot hozott létre. A Schwaiger Wappen kennel továbbra is gondosan őrzi a trófeákat: rengeteg Itta kupát és legjobb fotóit. De ennek a kiváló szukának életében a legnagyobb emlékek a leszármazottai voltak, akikben ma is él.

Most itt az ideje, hogy részletesen foglalkozzunk a „Big Three” történetével, amely az Ives vonal három fő utódja a Dingo v Schwaiger Wappen révén. Ken vd Schwaiger Wappen, Falko vd Teufelsbrucke és Doc vd Teufelsbrucke voltak. 

Kezdjük a leírásukat Ken v Schwaiger Wappennel. Ahogy korábban említettük, a kennel az első alomtól fogva tartotta Nancyt, Dingót és Itát. Szüleihez hasonlóan meglehetősen nagy és lenyűgöző szuka volt (61,5 cm-es marmagasság és 45 kg súlyú). Nancy nem termelt kimagasló ménes hímeket. Azonban két szuka, Vicky és Vinny a Caro v Schwaiger Wappen és Nancy almából a kennelben maradt. 

1990 nagyon jelentős volt Vicky tenyésztői karrierje szempontjából. Benno vd Schwarzen Heidetől (II: II. beltenyésztésben a Dingo x Itta szülőpárban Santo és Nancy között) Vicky a K-almot termeli.

Ebben a 90-es évek csúcsmodellje: Ken v Schwaiger Wappen. Ken nagyon jóképű rottweiler volt, akinek küllemét sok szakértő a modern rottweiler standard ideális modelljének tartotta. Jó átlagos magasságú, nagyon erős a csontozat és a szalagok minden részében, rugalmas mozgású, tökéletesen pigmentált, az erőegyensúly, a jó szögelés és típus benyomását keltette, sok tenyésztő számára kívánatos, ami megkülönbözteti az egyedülálló Champion Rottweilert egy közönséges rottweilertől. 

Egy évesen, 1991-ben Ken von Schwaiger Wappen lett junior világbajnok. Három évesen, 1993-ban ADRK Klubsieger, 1993-ban pedig az Osztrák Rottweiler Klubgyőztes lett. 1994-ben még csak négy éves volt, és megkapta a világbajnok, Németország bajnoka, Európa bajnoka címet és Interchampion. Később Kent Svédországba exportálták, ahol Svédország bajnoka címet nyert, és egy svédországi klubkiállítás győztese lett. FORRÁS:>>>>>Totál rottweiler magazin . Itt megszakadt a történet fonala.

https://www.totalrottweilermagazine.com/shop/all-categories/read-the-breed/blood-lines-of-ives-eulenspiegel-foundation-development-by-olga-grin-vet-judge/

Saját írásom erről a témáról / https://tunde54.blogspot.com/2018/03/kiemelt-tenyeszallatok.html

Miért fontos ez ? >>>https://siroccorottweiler.hu/adrk-legendak/

Legyen itt az gyűjtésem Ken -ről  https://tunde54.blogspot.com/2015/07/ken-vom-schwaiger-wappen.html

IGP Munkakutya vizsga Harmónia, Öröm, Energia

 

IGP Munkakutya vizsga Harmónia, Öröm, Energia

35.000 éve áll a kutya az ember szolgálatban. A házasítás következtében a kutyák a szociális környezet részérvé lettek és teljesen tőlünk függenek.  Az ember felel a kutyákért. Nem elég a kutyákat csak táplálni, fedelet adni a fejük föle, a kutyáknak rendszeres szociális kapcsolatra van szükségük, szellemi és tesi aktivitásukat kielégíteni.

A történelem folyamán a kutyák sok feladatot átvettek, melyeket ma a technikai lehetőségek váltják fel. A tulajdonos felelőssége, hogy a kutyáknak lehetőséget adjanak, hogy mozogjanak, és az aktivitás több lehetőségét, melyek a természetes magatartásnak felelnek meg, és az emberekhez való kapcsolatukat gyakorolják.

A kiképzés a legjobb út, hogy a kutyák képességüknek megfelelően legyenek foglalkoztatva, ösztöneit kiéljék, a minőségét használják, és a gazda játsszon vele. Egy kiképzett kutya mind a tulajdonos, mind pedig a társadalom elvárásainak megfelel.

IGP – Nemzetközi munkakutya vizsga

Nyomkövetés

Alárendelés- engedelmes

Védő szolgálat

Ennek a sportágnak a gyökerei a 20. század elejéből származnak, 3 szakterület, világszerte alkalmazzák.

Nyomkövetés – természetes gyakorlat a kutya számára, hogy ösztöneit kiélhesse.

Engedelmesség – a kutyáknak egy sor feladatot kell a kutya vezetőjével megmutatni, melynél nemcsak a precizitás és a kutya vezetőjével való harmónia mutatkozik meg.  Az energia, melyet a gyakorlatok kivitelezésénél mutatnak, a kutya egészségét domborítja ki, valamint a vitalitást és készségét, hogy a tulajdonossal együtt dolgozzon.

Védelem – itt egy született védekezésről van szó, mint egy küzdő sport, a kutya a feladatok sorát végzi, egy rendőri kutya feladatait utánozza, a menekülésben lévő betörőt megakadályozni, hogy a tulajdonos megtámadja. Minden akció sport szinten kerül kivitelezésre. A feladatok kivitelezése az emberre agresszió nélkül. A fogásoknak merőlegesen kell történnie, mindaddig tartani, amit a parancsot „enged” nem adnak, sportosan.

Mint a harci sportágaknál, hasznosság és a védelemben a harmonikus tökéletes kivitelezés anélkül, hogy bárki is megsérülne.  A karvédővel felszerelt segéd a kutyák barátai, csodálatos játékot mutatnak, hogy a kutya energiáját kihasználják, ellenőrzését és egyensúlyát javítsa.

Ahogy a karatéban egy perfekt gyakorlaton keresztül mutatják, az IGP-nél is a kutya még véletlenül sem támadja meg a segédet, a karvédőt szilárdan és erősen tartja. Mindkét sportág a gesztusok harmóniája, a gyakorlatok tökéletességéig ismétlésekkel célozzák meg.

A kiképzés

Az első gyakorlatot az engedelmességi résznél az ugatást dicséretten keresztül, a védő résznél pedig az un. Kolbászon keresztül végzik. Hasonlóan használják a gyerekek a karaténál, ahogyan az ütést gyakorolják anélkül, hogy az ellenfelet eltalálnák, ragasztható labdák segítségével.

Az IGP lényege a kutya vezetőjével való harmóniára való törekvés, különösen a védelmi résznél, az ellenőrzés és az együttes munka, a harmóniát és a tökéletességet atlétikus gesztussal hangsúlyozni.  Sporteredmények konkrét bizonyítékok erre.

Az őrző védő gyakorlása segít a kiképzés folyamán, a kutyák kiegyensúlyozottabbak lesznek és a családi életre alkalmasabbak. Ezzel megalapoznak egy bázist, hogy 100 éve tenyésztett fajnak egy megfelelő életet biztosítsanak, mely a természetének és a genetikájának megfelel. (Hildegard Marton fordította 2022. Köszönjük Ildikó!)

Kell munkavizsga a tenyésztéshez?

Volt egy fontos kérdés régen, hogy kell munkavizsga a tenyésztéshez vagy sem? Attól lesz egy kutya tenyész kutya, ha vizsgával rendelkezik? Erre megszületett, az én válaszom, már nagyon régen.

Nem. Miért?

Számtalan kutyafajta és számtalan állat tenyésztése munkavizsga nélkül is lehet eredményes.

Ám azt tudni kell, hogy egy kutya azért tud vizsgát tenni, mert jól tenyésztették, majd elvégezték azt a munkát, ami az ilyen vizsgához, a felkészüléshez kell. Régen ez úgy történhetett meg, hogy a gazdáknak volt egészséges, alapképességeikben megfelelő kutyájuk, volt szabadidejük, volt akaratuk, volt segítségük. Önzetlen sportbaráti, szakszerű. Nem elhanyagolható feltétel, hogy erre hobbiból, munka mellett, fel is tudtak készülni. Büszkék lehettek és különböző előnyöket értek el, ha vizsgázott kutyájuk volt.

Viszont továbbra is úgy gondolom, nem attól lesz egy kutya tenyész kutya, hogy vizsgával rendelkezik. Maga a vizsga ténye, nem ad teljes képet a kutyáról. Nem derül ki, miben erős. Nyom, fegyelmező, netán őrző-védő? Sokszor még egy rutinos kutyás sem tud eligazodni a pontszámok és teljesítmények megítélésében. Ráadásul a kiképzői tudás, a rutin nagyban befolyásolja a pontszámok mennyiségét és jelentős különbség lehet egy sima vizsgán vagy kiemelt versenyen megszerzett összes pontszám mögött.

Érdekes tény, az évtizedek alatt szétvált a természetes hétköznapi és a pályán elvárt viselkedés a kutyáktól. A hétköznapokban szintén sok feladatban és helyzetben helyt kell állni a kutyának, főleg a városokban, ám ott nem elvárás a precíz végrehajtás, az egy szóra való teljesítés. (pedig jól jön ott is)  

A vizsgarend változott, könnyített feladatok lettek ágazatokban, de mégis kiemelt képességű kutyákra szabták, hiszen mindhárom ágazatban eredményesnek lenni volt a cél. Tulajdonképpen három ágazatban modellezték a munkakutyáktól elvárt feladatokat, hogy objektív mércével hasonlíthassák össze a kutyák képességeit. Mindhárom ágazatban viszonylag egyformán jól kellett teljesíteni már az alapfokon képzett kutyának is. Szakemberek szándéka szerint, ezzel segítve a tenyésztést, a tenyész állat kiválasztás egyik mércéjeként.

Ez a tenyész kiválasztást segítő teszt, alakult az évtizedek alatt verseny sporttá és lett a vizsga kötelező elem a szépség champion címhez, a kijelölt munkakutya fajtáknál. A rottweiler fajta is ebbe a körbe tartozik 100 éven át mindig munkakutya volt, a szó nemes értelmében.

A világ változik, a fajta változik az utóbbi évtizedekben a hazai rottweileresek perifériára szorultak, mert nagyon kevesen tudták a német juhászkutyával és a malival a versenyt felvenni. A rettenthetetlen harcos szerepe is törlésre került, mert súlyos baleseteket okozott a nem tetszését határozottan kinyilvánító kutya, embert harapott. Sajnos halálos balesetet is okozott.  Az emberi hibákat a kutyán torolták meg.

Na, de menjünk vissza a sport területére, ahol a rottweiler megmutathatja a képességeit.

Mára az IGP sport nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik, komoly tudást és felkészültséget igényel. Mind fizikailag, mind szellemileg fitten tart, kutyát, embert egyaránt. A profikkal, csak profi szinten lehet felvenni a versenyt, amihez profi kutya is kell. Ilyen kutyát pedig csak akkor találunk, ha bizonyítottan sok-sok munkaképes ős van a családban. Ez az, amit évtizedek óta nem látunk, mert a rottweilerek kiszorultak a pályáról.

A kezdeti jó képességeket, állomány szinten elvesztették a kutyák, és ennek okát senki nem kutatta, kényelmetlen lett volna a dolgok mélyére nézni. A magyar valóság az lett, hogy emberek két-három kiállítási győzelem után, már úgy gondolták, hogy ez az a kutya, amit feltétlen tenyészteni kell. A kötelező szűrővizsgálatok, a kötelező tenyész szemle tovább nehezítette a dolgokat, mert a nyilvánvaló hiányosságokat mindenki látta, de senki nem akarta tudomásul venni!

Sokkal egyszerűbb volt úgy alakítani a kutyás környezetet, hogy az adott „sztár” csapatnak lejtsen a pálya. Meg is született a véd és dac szövetség, hogy ki, hogyan és miként szerzi meg a tenyészthető minősítést. Minden sínen volt és mindenki elégedetten hátra dőlt. Aztán az évek múlásával egyre több kritikus hang lett ismét, mert mind a kinézet, mind a képességek megváltoztak. Igaz ez a látható, és a nagyobb létszámot kitevő láthatatlan állományra is. Azt tudjuk régen, hogy a képzettségi fok, nem öröklődik.

Akkor mi az, ami mégis kell ahhoz, hogy az utód is sikeresen kiképezhető legyen? Az ösztönös, születetten jó adottságok-vágják rá most sokan. Ki dönti el, hogy az meg van, azzal rendelkezik a kutya?

Ideális esetben a szakemberek, képzett bírók, akik magas szintű tudással rendelkeznek és a kutya képességeit gyakorlatsorokon át tesztelik, leírják, ezzel adva támpontot a tenyésztőnek, hogy a tenyésztésben mire figyeljen. Természetesen a jó adottságokat mi magunk is láthatjuk, de esélyes, hogy a sajátunkkal elfogultak vagyunk.

Kellene a külső szem, aki segít és támpontot ad. Sok kutyát kell látnunk dolgozni, hogy tudjuk értékelni a vizsgarendben látott munkát, nem árt, ha magunk is gyakorlati kiképzők vagyunk. Főleg akkor, ha hosszútávú tenyésztési szándékunk van.

Ezért gondolom azt, hogy hibás cél, más kezébe adni a kutyát, hogy a vizsgája mindenképpen meglegyen. Az így megszerzet első vagy a sokadik champion cím csak a hiúságunkat legyezgeti. A kezdeteknél nem volt ennyire jellemző, a bérbeadott kutya, a reklám kedvéért elvégzett feladat. Más tudására felépítve a saját siker szerintem a tenyésztésben eddig is zsákutca volt. Ugyan értem én, hogy ma olyan szintű kutyakiképzői ismeret kell, amit egy laikus, kezdő csak hosszú évek alatt sajátíthatna el, ezért egyszerűbbnek tűnik kifizetni. Viszont el nem fogadom, mert ettől a fajta nem fejlődik csak bele ragad a jelen állapotába. Szerintem sokkal nagyobb energiát kellene fektetni a kiképzői tudás megszerzésébe, sajnos már az alapoknál hiányosságok vannak, az emberek ellustultak és mástól várják a megoldást.  Úgy alakult, hogy hosszú évek kellenek az alapszintű vizsgák elsajátításához is. Nagyon kitartónak és makacsnak kell lennie annak, aki csak a mai vizsga követelmények  bevezető BH vizsgáját szeretné letenni. Magasabb szintű vizsga pedig rendre álom marad.

IFR Word Show 2022 Italia

 

Az Olasz Rottweiler Klubnak, SIR: örök hálám azért, hogy ilyen rövid idő alatt megszervezte a kiállítást, és hogy ilyen sikeressé tette! Túlságosan is jól tudom, hogy mennyi idő, erőfeszítés, elhivatottság és főleg idealizmus kell egy ilyen rendezvény megszervezéséhez és sikeréhez! Várakozásomat felülmúltad! Gratulálok és hálám!

Emlékezni fogunk az IFR World Winner Show 2022 megnyitó ünnepségére. Ez a történelmi és modern elemek lenyűgöző kombinációja volt, szövetségünk és tagklubjai tiszteletére.

Dobok, dudák és zászlók, modern és történelmi jelmezek, az új IFR-logó és IFR-zászló bemutatása, felvonulás gyerekekkel és felnőttekkel, trófeák és statútumok bemutatója, amely a látványt hangsúlyozta, de annak lényegét is: a rottweiler és a tény, hogy a bemutató ünnepi dicshimnusz a fajta előtt, és bizonyíték a világnak, hogy a rottweilernek minden kontinensen, minden országban, minden kultúrában és minden családban megvan a maga helye…

Ez egy olyan ceremónia volt, amely libabőrös volt, sőt érzelmi könnyeket csalt az egyik bíró és biztos vagyok benne, hogy sok más szemébe is! Ugyanez igaz a második napon a rövid ceremóniára is, amikor Ukrajna zászlóját vitték be a stadionba, majd a béke zászlóját.

Tiszteletem ezért: nem volt szó, nem volt beszéd, nem volt politika, sem szemrehányás… csak egy lenyűgöző, csendes felhívás a békéért, azért, ami minket mindenekelőtt leköt, mindenekelőtt a nemzetiségi és anyagi érdekek felett: a lét, ami emberi és élvezhetjük emberi jogainkat és szabadságunkat!    

Ahogy mondtam: boldog ember voltam. Két év után, amely alatt egy apró vírus akadályozta meg a szabad utazást, találkozást, jelentős és káros mértékben is akadályozta a szabad tenyésztési szelekciót, és nem tette lehetővé, hogy kutyánkat úgy tartsuk, neveljük és mutassuk meg, ahogyan szeretnénk, az ünnepség bebizonyította, hogy ennek a szörnyű kis sejtnek nem sikerült ártani a rottweiler iránti szenvedélyünknek.   

333 nevezés 18 országból, 46 regisztráció az IFR Utility Dog Testre és a Rottweiler Friends jelenléte számos országból (még Észak- és Dél-Amerikából is) bebizonyította, hogy a Rottweiler és barátai soha nem voltak távol!      

A stadion tökéletes bemutatóteret kínált. Négy körre volt osztva, amelyek elég nagyok voltak ahhoz, hogy megítéljék a kutyákat mozgás közben, és így is több mint elegendő helyet hagytak a sátraknak, amelyek menedéket kínáltak a nap és az eső ellen, de kereskedelmi standok és vendéglátóhelyek, asztalok és székek stb. parkolóhely és a résztvevők sátrai és kennel ketreceiért. 

Zene és színes pódium, zászlók, transzparensek, nagyon gazdag ár táblázat, meglehetősen sok közönség a ringek körül, sokféle nyelven zajló csevegés, régi és új barátok lelkes találkozása, az újak bemutatása Az IFR-zászló, a bemutató pólóját viselő show-kabala… mindez tovább növelte az ünnepi hangulatot.  

Egy szóval: nagyszerű!

Fontos volt, hogy ebben az évben az IFR World Winner Show először több lesz, mint egy újabb nagy kiállítás.  

A show – és ez minden műsorra vonatkozik – nem egy olyan esemény, amelynek célja a „szépség” jutalmazása. A "szépség" gondolata a személyes esztétikai preferenciákhoz kapcsolódik, és a közelmúltban a rendkívül nem kívánatos extrém tulajdonságok irányába mutató fejlődés bebizonyította, hogy az ilyen személyes preferenciák rendkívül károsak a fajtára, annak felépítésére, hasznosságára és egészségére nézve.

A Rottweiler esztétikai értelemben szépnek számított, és nem is az. Egy hasznos fajtát azok a tulajdonságok tesznek „szépé”, amelyekért jutalmazni kell, azok, amelyek lehetővé teszik számára, hogy elvégezze azt a munkát, amelyre létrehozták, tenyésztették és megtartották. A fajtát ezért a fajtaszabványhoz való konformációja és így az eredeti hasznossága és munkakutya-definíciója alapján kell értékelni, nem pedig az esztétikai értékelésen alapuló személyes szubjektív érvek függvényében. 

Ez nem csak a fizikai felépítésére vonatkozik, hanem a mentális tulajdonságaira is! Mindkettőt az FCI fajtaszabvány határozza meg, és a „teljes rottweiler” mindkét tulajdonságra ad választ, nem csak a fizikai tulajdonságokra.  

Az IFR nem tudja és nem is fogja elfogadni, hogy szeretett rottweiler fajtánk sok más fajtához hasonlóan a „kiállítási kutyafajták” felé haladjon. Emiatt, az összes résztvevő kutya értékének sérelme nélkül, beleértve azokat is, akik nem vesznek részt a haszonkutya teszten, az IFR kiállítási szabályzatot módosították, különös tekintettel az „IFR világgyőztes” cím odaítélésére.

Az IFR Világgyőztes címet egyelőre csak azok a kutyák kaphatják meg, akik nemcsak a fajtastandardnak megfelelő kiváló fizikai felépítésüket bizonyították, hanem olyan tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számára, hogy társkutyaként és munkakutyaként dolgozzon.  Ezt úgy fogja bizonyítani, hogy először megszerezte a BH vagy FCI-Companion kutya bizonyítványt, majd a kiállítás előestéjén a haszonfajta jellemzőinek meglétét felismerő teszten teljesített.

Ezúttal nem kevesebb, mint 46 kutyát neveztek be a tesztre! Egy siker!  Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy olasz kollégámmal, Carlo Frettával bírálhattam el a tesztet, és ez öröm volt.

A teszt abból áll, hogy először egy palák mögül támadásra válaszolunk a támadó segítő védőkar harapásával, majd megakadályozzuk a szökését, másodsorban pedig egy bátorságpróbát egy hosszabb távon történő támadás megválaszolásával.

Amint azt korábban bejelentettük, ennek a tesztnek nem az a célja, hogy jutalmazza a képzés minőségét és mértékét, és/vagy az IGP-próbákban való részvételre és sikerességre való alkalmasságot.

Amit keresünk, az a haszonkutya természetes késztetéseinek megléte, a bátorság, a dominancia és az állóképesség, amelyek a fenyegetésre való reagáláshoz és a támadások megválaszolásához szükségesek, de emellett azt a képességet is, hogy magasról alacsonyra váltsunk. Még adózási körülmények között is kellő önuralmat és fegyelmet mutatnak ahhoz, hogy társadalmilag elfogadható módon működjenek.

Nem minden kutya ment át, de a legtöbb igen. Számomra, mint bírónak, de mindenekelőtt kutyabarátnak, öröm volt bírálni a tesztet, most az egyszer nem éles és kritikus szemmel a versenysporthoz illő kritériumok tekintetében, hanem szemmel és szívvel a versenysporthoz. a kutya természete.

A teszt a „megfelelt” vagy „nem felelt meg” értékeléssel zárul, de a teljesítmény értékelése nélkül. Ezért kissé meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a SIR trófeát javasolt a „legjobbnak” minősített kutyának.  Szerencsére mindketten jegyzeteltünk minden egyes előadást, és egyhangú volt: a trófea a 134-es katalógusszámhoz (Goku) került. Nem azért, mert a legjobb tapadást, a legjobb őrt vagy a legmagasabb fokú irányítást és kiképzést mutatta, és általában a legjobb teljesítményt nyújtotta IGP-kutyaként (ez a trófea véleményem szerint a 156-os katalógus – Hugo Dei Tesori Etruschi – ill. 137. szám – Joker vom Erler Teufelsstein), de pont azért, mert egyrészt talán kevesebb edzést (kondicionálást) mutat, ugyanakkor a természetes lendületek és bátorság nagyon meggyőző ereje, miközben továbbra is kiegyensúlyozott és kontrollált.   

Élveztem az eseményt, és amikor hallgattam a közvélemény reakcióit… nem voltam ezzel egyedül! Az eseményt a „Working Dog” filmezte és közvetítette.

Később többször is felmerült bennem a kérdés a kiállítás során, hogy a zsűrinek figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a kutyák igen vagy nem mentek át az Utility Dog Testen vagy a karakterteszten. A válasz egyszerű: nem!

A teszt eredményeit nem tették közzé és nem közölték (kivéve persze felmondás vagy kizárás esetén), és csak a műsor reggelén adták át a ring stewardjainak és titkárainak. A bírók nem kapták meg ezt az információt, és teljesen függetlenül ítélték meg a kutyákat a karakterteszttől. Csak abban az esetben, ha egy osztályban a helyezett kutyák egyike sem ment volna át a vizsgán, míg mások az adott osztályból igen, akkor a versenybíró további válogatást kért volna a bírótól a sikeresen teljesítő kutyák között. Erre azonban egyik osztályban sem volt szükség. Tehát hogy nagyon világos legyen:

Ami a kutyák felépítésének megítélését illeti, a következők.

A megnyitó ceremónián felhívással fordultam a bírókhoz: az ő ítéletük a fajta jövőjét tekintve befolyásoló és iránymutató volt, ezért csak a fajta FCI fajtastandardban szereplő definícióján kell alapulnia. Nem kellett aggódnom: minden bíró nagy tapasztalattal és tudással rendelkezik, és mindenki már jóval azelőtt bírálta a fajtát, hogy bizonyos modern divatirányzatok elkezdték volna elvenni a fajtát eredeti és valódi meghatározásától: Bianka Miksic (Horvátország), Kristiina Niemelä (Finnország), Peter Friedrich (Németország) és Frank Beiboer (Hollandia).

A 4 ring több mint elegendő teret kínált az egyes kutyák helyes elbírálásához, a bemutató és a bírálat – bár „olasz idő szerint” indult – gördülékenyen és fegyelmezetten zajlott. Határozottan segített, ha a kritikákat azon a nyelven írtam, amelyen diktálták, tehát a fordítási idő elvesztése nélkül. Gratulálok a ringtitkároknak és stewardoknak! Minden bíró gratulált és megköszönte a kemény és koncentrált munkájukat.  

Május 07-én szombaton a fiatal osztályok, május 08-án vasárnap a felnőtt osztályok zsűrizésére került sor, középső osztállyal indulva. Ami az eredményeket illeti, ezt a bírókra bízom, és hagyom, hogy az adott osztályzatok és helyezések magukért beszéljenek. 

Ha megengedsz egy szigorúan személyes gondolatot, már nem először, akkor sajnáltam, hogy manapság még ilyen magas nevezési díjak mellett is sokszor nehéz 4 helyezett kutyával végezni, amelyek típusában nagy homogenitást mutatnak. Nem hibáztathatom ezért a bírókat. Ha nincs homogenitás, akkor egyszerűen nincs… de ennek megállapítása nyitás lehet egy újabb vitára/publikációra a genetikáról és különösen a tenyésztési technikákról, mint pl. a vonalnemesítés értéke és a tenyésztés során felmerülő veszélyek. A technikák csak az ún. matador-kutyákkal való tenyésztésre, vagy csak a kiállítási eredmények alapján történő tenyésztési szelekcióra adnak teret. De ezt egy másik alkalomra hagyom, médiumra és személyre.

Technikai probléma a mikrofonnal megnehezítette a bírók számára, hogy megmagyarázzák, hogy a későbbi döntőkre minden osztályban kiválasztott 4 kutyát választottak, de ez nem okozott problémát.

A hamis megjegyzés az első nap döntőjében érkezett, és nem hibáztatható sem a szervezeten, sem a bírókon, sem a résztvevők túlnyomó többségén, akik – bármilyen helyezést is elértek – nagyszerű sportszerűséget mutattak be!

A hamis üzenet akkor került be, amikor a bíró, a férfi IFR Ifjúsági Világgyőztesről döntött. Mindkét fiatal kutyát a saját osztályában (9-12 hónapos és 12-18 hónapos) már kiválónak (“V”) értékelték.  

A most kinevezett bíró döntse el, melyikük érdemelte ki az IFR Ifjúsági Világgyőztes címet a legfiatalabb kutyának, és az idősebb kutya fejformájára hivatkozva indokolta döntését. 

A közvélemény egy részének reakciója – függetlenül attól, hogy nacionalizmuson, vagy a kezelő/tenyésztő/tulajdonos iránti barátságon, vagy akár személyes preferenciákon alapult – nem volt szükségszerű és egyáltalán nem fogadható el!

Nem védem a bíró döntését és nem is kritizálom! tisztelem. A bírót arra kérték, hogy végezze el a munkáját: értékelje a kutyákat az FCI fajtaszabvány fényében, és így is tett. Senki sem köteles egyetérteni vele, de kikérték a szakvéleményét, amit ő adott és motivált, és ez tiszteletet követel! Semmilyen más megfontolás, különösen a nemzetiséghez, a tenyésztő, tulajdonos vagy kezelő személyazonosságához és/vagy személyes preferenciáihoz kapcsolódó megfontolások nem engedhetik meg és nem engedhetik meg azt a viselkedést, amelyet a nyilvánosság egy része tanúsított: ez a kiabálás, fütyülés és Az üvöltés nemcsak sportszerűtlen volt, hanem sértés is! Ez nem csak a bíró és a szervezet számára volt sértés, de amennyire a fajta definíciójára való hivatkozás ellen irányult, még magát a fajtát is sértette!   

Aki úgy gondolja, hogy a közvélemény egy részének viselkedése irányt adhat vagy kellene a bírónak, gondolja át! Az IFR komolyan veszi a fajta iránti felelősségét, beleértve a becsületesen megítélt kiállítás fontosságát a fajta jövője szempontjából. Gyakorlott bírókat hívunk meg, és tisztességes véleményüket kérjük: saját, független véleményüket, és nem olyan véleményt, amelyet a szervezet befolyásol, és nem olyan, amelyet a közvélemény egy részének preferenciái sugalmaznak vagy diktálnak.

Ugyanez vonatkozik néhány más megbocsáthatatlan dologra is, amelyek megtörténtek. Képzeld el, hogy egy résztvevő nyálat köp egy kutyára, mert azt a kutyája elé helyezték! Képzeljen el egy nemzeti rottweiler klub képviselőjét, aki távol volt, de még mindig merte a bírót sértő neveken szólítani a közösségi médiában!

Ez a viselkedés nem elfogadható, de káros. Káros a kiállításra, a szervezetre és a leendő szervezetekre, de mivel a kiállítás a tenyész szelekció forrása is, a fajtára is káros.

Ez akár magukra az elkövetőkre és/vagy az általuk népszerűsített kutyákra és emberekre nézve is károsnak bizonyulhat, mivel a legtöbb beszélgetés utólag felháborodást tanúsított. Jelezték, hogy a közvéleményben az az általános benyomás, hogy minden visszaélés egy adott nemzetiséghez kötődik, és még most is tele van az e-mail- és Messenger-fiókom olyan üzenetekkel, amelyek szankciókért kiáltanak az adott nemzetiségű részvétellel szemben! Ezekre lesz a figyelmünk, és megvitatjuk őket. Szabályzatunk 10. pontja az IFR-show-ról sportszerűtlen magatartás esetén.

Vissza a műsorhoz. További incidens nem történt, a második napon sem, és a műsor zökkenőmentesen, ünnepi hangulatban zajlott. 

Azok a kutyák, amelyek a második nap végén a kiállításon a legjobb kannak és nősténynek lettek kijelölve, mind részt vettek, mind sikeresen teljesítették a haszonkutya tesztet, így automatikusan megkapták a 2022-es IFR Világgyőztes címet.

A 2022-es IFR címeket a következők kapták:

IFR Ifjúsági Világgyőztes 2022  Férfi: Kamaro Rojaus Slenio Nő: Rea von der Ava-Forst.

IFR világgyőztes 2022  Férfi: Negro Saetta Negri Rott (BOB) Nő: Calamity Jane

Gratulálok nekik, de a többi résztvevőnek is!

A nyertes kutyáknak járó kupák egyediek és lenyűgözők voltak, de minden kutyának volt egy nagyon szép emléktárgy is, egy érem színes szalagon (olasz színek). Őszintén szólva, ezeket élveztem a legjobban, és főleg az érmet ténylegesen viselő kutyák láttán, a felvezetők kutyájuk iránti szeretetének és büszkeségének jele. Alapvetően erről van szó: a rottweiler tenyésztése és tartása a lehető legközelebb a fajtastandardhoz, egy egészséges munkakutya, de az emberi társadalmunkban elfoglalt helye és a családban különösen boldogság. Ezt a képet viszem haza, és mindenekelőtt dédelgetem.

Nagyszerű esemény volt, emlékezetes. Még egyszer köszönet a SIR-nek és minden tagjának és segítőjének, akik a műsort ilyen sikerre hozták, és nem csak, hanem különösen Salvatore Dell' Aquilia úrnak és Prix Ferrero úrnak. Néztem őket a munkájuk során, lenyűgöző volt, és igazán csodálatos munkát végeztek. Köszönöm minden résztvevőnek és nézőnek a jelenlétet és a nem kevésbé lenyűgöző, tartós szenvedélyt és támogatást a fajta iránt.   

Jó volt újra találkozni, nagyon élveztem. Ismét találkozunk, idén először Franciaországban az IGP és IFH világbajnokságon, jövőre pedig Franciaországban a világgyőztes kiállításon és a Cseh Köztársaságban a világbajnokságon.

Dirk Vandecasteele, IFR-elnök. forrás:IFR honlap <<<katt az eredetihez