Ives Eulenspiegel vérvonala –Alapítás és fejlesztés 2.

Írta: Olga Grin, DVM (állatorvos és rottweiler szakbíró)

A rottweiler tenyésztésének alapjai című könyv szerzője

Dingo v Schwaiger Wappen SZÁRMAZÁSA.

Ebben a példában megbecsülhetjük a család befolyásának fontosságát a fajtára.  Dingo a kor legerősebb nőstényeiből származott, akiknek befolyása ma is erős. Mr. Xaver Meixner, a Dingo tenyésztője és a Schwaiger Wappen Kennel tulajdonosa sok évvel később mindig szeretettel beszél erről a kiváló kutyáról. 

De Dingo tulajdonosa, Mr. Hans Riedel (Hirschenrangen kennel) mindent megtett annak érdekében, Dingo karrier lehetőségéért és méneses kutyaként elismert legyen, ötvözve a magas felépítést a munkaképességekkel.

Részlet a bírálat  leírásárból: Dingo kontra Schwaiger Wappen (Ives Eulenspiegel x Anja v Schwaiger Wappen) KÖRUNG 1978. október 21., Oberhausen, F. Berger, W. Hedtke bírák

Méretek:
Magasság: 67 cm, testhossz 76 cm, súly 57 kg, mellmélység 32, mellbőség 90 cm

Nagytestű, kiemelkedő típusú, száraz hím, jól fejlett izomzattal és csontozattal. Nagyon tipikus fej, barna szemek, kicsit húsos ajkak. A vállak erősebbek legyenek, a hátulsó negyed megfelelően álljon. A hát erős és rugalmas. A szexuális típus kifejezett, a karakter aktív és bátor. Általános megjelenés, tipikus rottweiler.

Ménes használatára vonatkozó javaslatok: különösen alkalmas közepes magasságú, erős nőstényekre, valamint hosszúkás fejű, sötét szemű nőstényekre. Óvatosan használja nehéz fülű nőstényeknél. 

Dingót nagyon aktívan használták a tenyésztésben, mivel teljes mértékben megfelelt a fajtatípus preferált tulajdonságainak, és a tenyésztők számára vonzó tulajdonságokkal rendelkezett: nagy magasság, robusztus, konstruktív, kifejező, terjedelmes fejjel. Valóban első osztályú kutya volt. 

Dingo címei a következők: Gekört bis EZA, SchH 3, Interchampion, ES'82, BS'80-'81 és KS'80. 

Dingo története nem lenne teljes, ha nem összpontosítunk részletesebben arra a kennelre, ahol született, mivel Schwaiger Wappen története bizonyos mértékig a rottweiler modern státuszának elő története. Tegyünk egy kis kirándulást a kennel történetébe, amely annyi csodálatos rottweilerrel ajándékozta meg a világot. A Schwaiger Wappen név mindenki számára ismerős, aki érdeklődik a rottweiler fajta iránt. 

A kennel története több mint három évtizedes sikeres rottweiler-tenyésztést foglal magában. A kennel nevét Xaver Meixner nürnbergi hentes jegyezte be az 1970-es évek elején. A Schwaiger Wappenből származó rottweilerek tenyésztése az 1972-ben született Anka v Lohauserholz nőstény megszerzésével kezdődött. A kor legerősebb termelőitől, Dack vd Meiereitől és Tilla v Kursaaltól származott. Anka olajjal készült portréja most Meixnerék házának falát díszíti. Alatta a következő felirat olvasható: „Anka v Lohauserholz, a kennel ősnője.” 

Anka show-karrierje nagyon sikeresen fejlődött. 1974-ben, két évesen elnyerte az ADRK Klubsiegerin címet Rottweilben. Érdekesség, hogy nővére, Asta v Lohauserholz 1976-ban és 1977-ben dupla ADRK Klubsiegerin lett. Anka később Dingo nagymamája lett anyai ágon.

Az első Rottweiler almot a Schwaiger Wappen Anka és Attila v.d  Vierten Donaubrucke-tól szerezték be 1974-ben.

Ebből Meixner úr egy kölyökkutyát meg tart, Anja v Schwaiger Wappen. Később Anka másik lánya is csatlakozik a kennelhez: Froni v Schwaiger Wappen (1978). 

Azonban a D-alom volt a kennel első nagy sikere. Ez volt az első párosítás Anja v Schwaiger Wappen és a jól ismert producer Ives Eulenspiegel, a legbefolyásosabb modern vonal alapítója között. Ez a kombináció hozta létre az Ives Eulenspiegel vonal egyik fő utódját: a legendás Dingo v Schwaiger Wappent. 

Dingo megszerezte a legmagasabb nemzetközi bajnoki címet, 1982-ben Európa-bajnokot, 1980-ban és 1981-ben német bajnokot, 1980-ban az ADRK Rottweiler Club bajnokát és a Lifetime Körungot. Dingo, akárcsak az előző alom anyja testvérei, nagyon jó hírnevet szerzett a kennelnek, amelyet Schwaiger Wappen meg tudott őrizni története során. 

A '70-es évek végén Schwaiger Wappen szorosan együttműködött a híres rottweiler kennellel, a Zimmerplatz-szal. Így 1979-ben Xavier Meixner úr befogadta kennel ivadékszukáját, Itta v Zimmerplatz-t, Cuno v Schwaiger Wappen lányát és az akkori évek csodálatos bemutató modelljét, Assy v Haugenfeld-t (ADRK Klubsiegerin 1979 és ADRK Klubjugendsieger 1978). 

Itta sorsa egyedülálló volt – ennek a kutyának a sorsa a Schwaiger Wappen kennel ikonikus alakjává lett volna. Két évesen Itta v Zimmerplatz világbajnok lett (1981). 1982-ben a Német Rottweiler Club (ADRK) és az Interchampion bajnoka lett.

Itta v Zimmerplatz nagy termetű nőstény volt (61 cm magas, 45 kg súlyú). Nagyon sikeres volt és népszerű volt a bírák és a fajta rajongói körében. Itta 1981-ben hozta létre első almát a Dingo v Schwaiger Wappentől. Ebből a kombinációból maradt a kennelben Nancy v Schwaiger Wappen, a minden szempontból sikeres tenyész szuka. 

Dingo x Itta kombinációt később még kétszer megismételték
Ez a kiemelkedő O-alom 1982 (Orpheus, Osco és Olfa v Schwaiger Wappen) és S-alom 1983 (Santo, Simmy, Sandra, Solvay, Sita és Sascha v Schwaiger Wappen).  Dingo és Itta kombinációja briliánsnak nevezhető, mivel felvette a múlt század rottweilereinek „Arany Párját”. Az ebből a kombinációból származó rottweilerek jelentős pozitív hatással voltak fajtánkra, és több mint 15 generáció után továbbra is gyakorolnak.

Dingo és Itta leszármazottai a '80-as évek elején már az igazi rottweiler tulajdonságainak egy sorával rendelkeztek, amelyeket most a modern szelekció gyümölcseiben szeretnénk látni. Nagy, csontos, testes kutyák voltak, jó szögletekkel és stabil temperamentummal. Dingo és Itta leszármazottainak többsége sikeresen elvégezte a Körungot. A legendás Rottweiler nemzetközi bajnok, az 1986-os világbajnok és az amerikai bajnok Santo v Schwaiger Wappen több címet kapott, mint a többiek. 

Az Egyesült Államokba exportált Santo-t széles körben használták a tenyésztésben. Míg Santo még Németországban maradt, 1985-ben egy első osztályú férfit, Benno vd Schwarzen Heide-t szereztek tőle és Laila v Hohenhamelntől. Ennek a kiváló Benno kutyának, akit Xaver Meixner úr nevelt fel és csinált karrierjét, pontosan ugyanaz a sors jutott, mint édesapja, Santo, aki 1990-ben világbajnok és Európa bajnoka, 1987-ben Németország bajnoka és Németország bajnoka lett.

1989-ben Ausztriába került az USA-ba is, az egyik legnagyobb kennelbe, a von Evman-be (tulajdonosok: M.&E. Johnson), ahol a 90-es évek elején sikeresen használták. Bár Benno viszonylag kis számú leszármazottat hagyott maga után Európában, mégis ő az egyik legbefolyásosabb ménes a fajta történetében. Befolyása továbbra is jelentős, köszönhetően a „Big Three” tagjainak, ahogy én nevezném őket: Benno három fiának. Ken vd Schwaiger Wappen, Doc vd Teufelsbrucke és Falko vd Teufelsbrucke a 90-es években a típus irányadói voltak, és napjainkban Doc vd Teufelsbrucke lett az Ives-Dingo vonal fő utódja.

Ez a kritika és a mérések képet adnak Benno vd Schwarzen Heideről, erről a híres ménesről. Részlet Benno vd Schwarzen Heide kritikájából Született 15.05.86 (Santo v Schwaiger Wappen x Laila v Hohenhameln) ZTP 10.04.88 Nürnbergben, Bíró W. Hedtke Magasság 65, súly 48 kg, mellmélység, mellbőség 30 cm 87 cm, testhossz 75 cm, fejhossz 15,0 cm, fang 9,0 cm

Közepes magasságú, terjedelmes, nagyon jó felépítésű. Nagy fej, formás szemek 2b, rövid fang és jó stop. Az ajkak pigmentációja sötét, az íny enyhén elszíneződött. Megfelelő tartású fülek, szorosan az archoz szorítva. Laza bőr a torkon, nagyon jó erély, mély mellkas, helyes vállszög. Egyenes mellső lábak, a jobb kissé kifelé fordult. Rövid és erős nyak, nagyon jó felső vonal, erős hátsó negyed, nagyon jól fejlett szögek. Megfelelő szerkezetű, rozsdásbarna szőrzet.  A mozgás szabad, sima, kiegyensúlyozott, a bal oldali nyomás nem elég erős. Ollós harapás.

Dingo és Itta fiai, Orpheus és Osco kontra Schwaiger Wappen nem voltak kevésbé ismertek abban az időben. Hatalmas, kiváló minőségű utódokat hagytak hátra. A nőstény, Simmy v Schwaiger Wappen volt az egyik legjelentősebb nőstény, aki a rottweiler kennel Zimmerplatz számára termelt, és a világ számára figyelemre méltó Torro és Timm v Zimmerplatz ménes kutyákat adott. 

Ittát 1987-ig használták a tenyésztésben, hat kiváló minőségű almot hozott létre. A Schwaiger Wappen kennel továbbra is gondosan őrzi a trófeákat: rengeteg Itta kupát és legjobb fotóit. De ennek a kiváló szukának életében a legnagyobb emlékek a leszármazottai voltak, akikben ma is él.

Most itt az ideje, hogy részletesen foglalkozzunk a „Big Three” történetével, amely az Ives vonal három fő utódja a Dingo v Schwaiger Wappen révén. Ken vd Schwaiger Wappen, Falko vd Teufelsbrucke és Doc vd Teufelsbrucke voltak. 

Kezdjük a leírásukat Ken v Schwaiger Wappennel. Ahogy korábban említettük, a kennel az első alomtól fogva tartotta Nancyt, Dingót és Itát. Szüleihez hasonlóan meglehetősen nagy és lenyűgöző szuka volt (61,5 cm-es marmagasság és 45 kg súlyú). Nancy nem termelt kimagasló ménes hímeket. Azonban két szuka, Vicky és Vinny a Caro v Schwaiger Wappen és Nancy almából a kennelben maradt. 

1990 nagyon jelentős volt Vicky tenyésztői karrierje szempontjából. Benno vd Schwarzen Heidetől (II: II. beltenyésztésben a Dingo x Itta szülőpárban Santo és Nancy között) Vicky a K-almot termeli.

Ebben a 90-es évek csúcsmodellje: Ken v Schwaiger Wappen. Ken nagyon jóképű rottweiler volt, akinek küllemét sok szakértő a modern rottweiler standard ideális modelljének tartotta. Jó átlagos magasságú, nagyon erős a csontozat és a szalagok minden részében, rugalmas mozgású, tökéletesen pigmentált, az erőegyensúly, a jó szögelés és típus benyomását keltette, sok tenyésztő számára kívánatos, ami megkülönbözteti az egyedülálló Champion Rottweilert egy közönséges rottweilertől. 

Egy évesen, 1991-ben Ken von Schwaiger Wappen lett junior világbajnok. Három évesen, 1993-ban ADRK Klubsieger, 1993-ban pedig az Osztrák Rottweiler Klubgyőztes lett. 1994-ben még csak négy éves volt, és megkapta a világbajnok, Németország bajnoka, Európa bajnoka címet és Interchampion. Később Kent Svédországba exportálták, ahol Svédország bajnoka címet nyert, és egy svédországi klubkiállítás győztese lett. FORRÁS:>>>>>Totál rottweiler magazin . Itt megszakadt a történet fonala.

https://www.totalrottweilermagazine.com/shop/all-categories/read-the-breed/blood-lines-of-ives-eulenspiegel-foundation-development-by-olga-grin-vet-judge/

Saját írásom erről a témáról / https://tunde54.blogspot.com/2018/03/kiemelt-tenyeszallatok.html

Miért fontos ez ? >>>https://siroccorottweiler.hu/adrk-legendak/

Legyen itt az gyűjtésem Ken -ről  https://tunde54.blogspot.com/2015/07/ken-vom-schwaiger-wappen.html

IGP Munkakutya vizsga Harmónia, Öröm, Energia

 

IGP Munkakutya vizsga Harmónia, Öröm, Energia

35.000 éve áll a kutya az ember szolgálatban. A házasítás következtében a kutyák a szociális környezet részérvé lettek és teljesen tőlünk függenek.  Az ember felel a kutyákért. Nem elég a kutyákat csak táplálni, fedelet adni a fejük föle, a kutyáknak rendszeres szociális kapcsolatra van szükségük, szellemi és tesi aktivitásukat kielégíteni.

A történelem folyamán a kutyák sok feladatot átvettek, melyeket ma a technikai lehetőségek váltják fel. A tulajdonos felelőssége, hogy a kutyáknak lehetőséget adjanak, hogy mozogjanak, és az aktivitás több lehetőségét, melyek a természetes magatartásnak felelnek meg, és az emberekhez való kapcsolatukat gyakorolják.

A kiképzés a legjobb út, hogy a kutyák képességüknek megfelelően legyenek foglalkoztatva, ösztöneit kiéljék, a minőségét használják, és a gazda játsszon vele. Egy kiképzett kutya mind a tulajdonos, mind pedig a társadalom elvárásainak megfelel.

IGP – Nemzetközi munkakutya vizsga

Nyomkövetés

Alárendelés- engedelmes

Védő szolgálat

Ennek a sportágnak a gyökerei a 20. század elejéből származnak, 3 szakterület, világszerte alkalmazzák.

Nyomkövetés – természetes gyakorlat a kutya számára, hogy ösztöneit kiélhesse.

Engedelmesség – a kutyáknak egy sor feladatot kell a kutya vezetőjével megmutatni, melynél nemcsak a precizitás és a kutya vezetőjével való harmónia mutatkozik meg.  Az energia, melyet a gyakorlatok kivitelezésénél mutatnak, a kutya egészségét domborítja ki, valamint a vitalitást és készségét, hogy a tulajdonossal együtt dolgozzon.

Védelem – itt egy született védekezésről van szó, mint egy küzdő sport, a kutya a feladatok sorát végzi, egy rendőri kutya feladatait utánozza, a menekülésben lévő betörőt megakadályozni, hogy a tulajdonos megtámadja. Minden akció sport szinten kerül kivitelezésre. A feladatok kivitelezése az emberre agresszió nélkül. A fogásoknak merőlegesen kell történnie, mindaddig tartani, amit a parancsot „enged” nem adnak, sportosan.

Mint a harci sportágaknál, hasznosság és a védelemben a harmonikus tökéletes kivitelezés anélkül, hogy bárki is megsérülne.  A karvédővel felszerelt segéd a kutyák barátai, csodálatos játékot mutatnak, hogy a kutya energiáját kihasználják, ellenőrzését és egyensúlyát javítsa.

Ahogy a karatéban egy perfekt gyakorlaton keresztül mutatják, az IGP-nél is a kutya még véletlenül sem támadja meg a segédet, a karvédőt szilárdan és erősen tartja. Mindkét sportág a gesztusok harmóniája, a gyakorlatok tökéletességéig ismétlésekkel célozzák meg.

A kiképzés

Az első gyakorlatot az engedelmességi résznél az ugatást dicséretten keresztül, a védő résznél pedig az un. Kolbászon keresztül végzik. Hasonlóan használják a gyerekek a karaténál, ahogyan az ütést gyakorolják anélkül, hogy az ellenfelet eltalálnák, ragasztható labdák segítségével.

Az IGP lényege a kutya vezetőjével való harmóniára való törekvés, különösen a védelmi résznél, az ellenőrzés és az együttes munka, a harmóniát és a tökéletességet atlétikus gesztussal hangsúlyozni.  Sporteredmények konkrét bizonyítékok erre.

Az őrző védő gyakorlása segít a kiképzés folyamán, a kutyák kiegyensúlyozottabbak lesznek és a családi életre alkalmasabbak. Ezzel megalapoznak egy bázist, hogy 100 éve tenyésztett fajnak egy megfelelő életet biztosítsanak, mely a természetének és a genetikájának megfelel. (Hildegard Marton fordította 2022. Köszönjük Ildikó!)

Kell munkavizsga a tenyésztéshez?

Volt egy fontos kérdés régen, hogy kell munkavizsga a tenyésztéshez vagy sem? Attól lesz egy kutya tenyész kutya, ha vizsgával rendelkezik? Erre megszületett, az én válaszom, már nagyon régen.

Nem. Miért?

Számtalan kutyafajta és számtalan állat tenyésztése munkavizsga nélkül is lehet eredményes.

Ám azt tudni kell, hogy egy kutya azért tud vizsgát tenni, mert jól tenyésztették, majd elvégezték azt a munkát, ami az ilyen vizsgához, a felkészüléshez kell. Régen ez úgy történhetett meg, hogy a gazdáknak volt egészséges, alapképességeikben megfelelő kutyájuk, volt szabadidejük, volt akaratuk, volt segítségük. Önzetlen sportbaráti, szakszerű. Nem elhanyagolható feltétel, hogy erre hobbiból, munka mellett, fel is tudtak készülni. Büszkék lehettek és különböző előnyöket értek el, ha vizsgázott kutyájuk volt.

Viszont továbbra is úgy gondolom, nem attól lesz egy kutya tenyész kutya, hogy vizsgával rendelkezik. Maga a vizsga ténye, nem ad teljes képet a kutyáról. Nem derül ki, miben erős. Nyom, fegyelmező, netán őrző-védő? Sokszor még egy rutinos kutyás sem tud eligazodni a pontszámok és teljesítmények megítélésében. Ráadásul a kiképzői tudás, a rutin nagyban befolyásolja a pontszámok mennyiségét és jelentős különbség lehet egy sima vizsgán vagy kiemelt versenyen megszerzett összes pontszám mögött.

Érdekes tény, az évtizedek alatt szétvált a természetes hétköznapi és a pályán elvárt viselkedés a kutyáktól. A hétköznapokban szintén sok feladatban és helyzetben helyt kell állni a kutyának, főleg a városokban, ám ott nem elvárás a precíz végrehajtás, az egy szóra való teljesítés. (pedig jól jön ott is)  

A vizsgarend változott, könnyített feladatok lettek ágazatokban, de mégis kiemelt képességű kutyákra szabták, hiszen mindhárom ágazatban eredményesnek lenni volt a cél. Tulajdonképpen három ágazatban modellezték a munkakutyáktól elvárt feladatokat, hogy objektív mércével hasonlíthassák össze a kutyák képességeit. Mindhárom ágazatban viszonylag egyformán jól kellett teljesíteni már az alapfokon képzett kutyának is. Szakemberek szándéka szerint, ezzel segítve a tenyésztést, a tenyész állat kiválasztás egyik mércéjeként.

Ez a tenyész kiválasztást segítő teszt, alakult az évtizedek alatt verseny sporttá és lett a vizsga kötelező elem a szépség champion címhez, a kijelölt munkakutya fajtáknál. A rottweiler fajta is ebbe a körbe tartozik 100 éven át mindig munkakutya volt, a szó nemes értelmében.

A világ változik, a fajta változik az utóbbi évtizedekben a hazai rottweileresek perifériára szorultak, mert nagyon kevesen tudták a német juhászkutyával és a malival a versenyt felvenni. A rettenthetetlen harcos szerepe is törlésre került, mert súlyos baleseteket okozott a nem tetszését határozottan kinyilvánító kutya, embert harapott. Sajnos halálos balesetet is okozott.  Az emberi hibákat a kutyán torolták meg.

Na, de menjünk vissza a sport területére, ahol a rottweiler megmutathatja a képességeit.

Mára az IGP sport nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik, komoly tudást és felkészültséget igényel. Mind fizikailag, mind szellemileg fitten tart, kutyát, embert egyaránt. A profikkal, csak profi szinten lehet felvenni a versenyt, amihez profi kutya is kell. Ilyen kutyát pedig csak akkor találunk, ha bizonyítottan sok-sok munkaképes ős van a családban. Ez az, amit évtizedek óta nem látunk, mert a rottweilerek kiszorultak a pályáról.

A kezdeti jó képességeket, állomány szinten elvesztették a kutyák, és ennek okát senki nem kutatta, kényelmetlen lett volna a dolgok mélyére nézni. A magyar valóság az lett, hogy emberek két-három kiállítási győzelem után, már úgy gondolták, hogy ez az a kutya, amit feltétlen tenyészteni kell. A kötelező szűrővizsgálatok, a kötelező tenyész szemle tovább nehezítette a dolgokat, mert a nyilvánvaló hiányosságokat mindenki látta, de senki nem akarta tudomásul venni!

Sokkal egyszerűbb volt úgy alakítani a kutyás környezetet, hogy az adott „sztár” csapatnak lejtsen a pálya. Meg is született a véd és dac szövetség, hogy ki, hogyan és miként szerzi meg a tenyészthető minősítést. Minden sínen volt és mindenki elégedetten hátra dőlt. Aztán az évek múlásával egyre több kritikus hang lett ismét, mert mind a kinézet, mind a képességek megváltoztak. Igaz ez a látható, és a nagyobb létszámot kitevő láthatatlan állományra is. Azt tudjuk régen, hogy a képzettségi fok, nem öröklődik.

Akkor mi az, ami mégis kell ahhoz, hogy az utód is sikeresen kiképezhető legyen? Az ösztönös, születetten jó adottságok-vágják rá most sokan. Ki dönti el, hogy az meg van, azzal rendelkezik a kutya?

Ideális esetben a szakemberek, képzett bírók, akik magas szintű tudással rendelkeznek és a kutya képességeit gyakorlatsorokon át tesztelik, leírják, ezzel adva támpontot a tenyésztőnek, hogy a tenyésztésben mire figyeljen. Természetesen a jó adottságokat mi magunk is láthatjuk, de esélyes, hogy a sajátunkkal elfogultak vagyunk.

Kellene a külső szem, aki segít és támpontot ad. Sok kutyát kell látnunk dolgozni, hogy tudjuk értékelni a vizsgarendben látott munkát, nem árt, ha magunk is gyakorlati kiképzők vagyunk. Főleg akkor, ha hosszútávú tenyésztési szándékunk van.

Ezért gondolom azt, hogy hibás cél, más kezébe adni a kutyát, hogy a vizsgája mindenképpen meglegyen. Az így megszerzet első vagy a sokadik champion cím csak a hiúságunkat legyezgeti. A kezdeteknél nem volt ennyire jellemző, a bérbeadott kutya, a reklám kedvéért elvégzett feladat. Más tudására felépítve a saját siker szerintem a tenyésztésben eddig is zsákutca volt. Ugyan értem én, hogy ma olyan szintű kutyakiképzői ismeret kell, amit egy laikus, kezdő csak hosszú évek alatt sajátíthatna el, ezért egyszerűbbnek tűnik kifizetni. Viszont el nem fogadom, mert ettől a fajta nem fejlődik csak bele ragad a jelen állapotába. Szerintem sokkal nagyobb energiát kellene fektetni a kiképzői tudás megszerzésébe, sajnos már az alapoknál hiányosságok vannak, az emberek ellustultak és mástól várják a megoldást.  Úgy alakult, hogy hosszú évek kellenek az alapszintű vizsgák elsajátításához is. Nagyon kitartónak és makacsnak kell lennie annak, aki csak a mai vizsga követelmények  bevezető BH vizsgáját szeretné letenni. Magasabb szintű vizsga pedig rendre álom marad.