Ha valaki arra a csúfságra adná a fejét , hogy valamely haszon vagy dísz, netán hobbi állat tenyésztésébe fog, nem árt ha legalább a szakma alapfogalmaival tisztában van.
Az első és legfontosabb, hogy az ember először is saját maga előtt tisztázza, hogy mit és mi célból szeretne megpróbálni tenyészteni.
Azért írtam, hogy megpróbálni, mert a tenyésztés nagy nemes gondolatok és cselekedetek összessége. Attól, hogy elkezdünk állatokat szaporítani még automatikusan nem leszünk tenyésztők.
A történetnek úgy kellene kezdődni, hogy amikor eldöntöttük, hogy mit és mi célból, feltétlenül szükségszerű némi elméleti és gyakorlati tanulás lehetőleg olyanoktól akik már tettleg bizonyították, hogy van némi affinitásuk az adott tárgyhoz. Mikor ezen túljutottunk , vagyis döntöttünk, tanultunk elméletben, gyakorlatban, kezdenénk a nagy mű alapozását. Döntenünk kell, hogy melyik utat választjuk, vásárolunk kölyök, ill. növendék állatokat, tiszta, nemes vérvonalból, és megpróbálunk velük eljutni a tenyészállat minősítésig, vagy veszünk kész felnőtt, tenyészállatokat és úgy indulunk neki a dolognak. Mindkét út elfogadható.
Az azonban ebben a témában elfogadhatatlan, ami nálunk egyre inkább mindennapi gyakorlat kezd lenni, hogy 7-8 hetes állatokat vásárolnak tenyésztésből kizárt, ennek ellenére szaporított jószágokból, és ezekből az olcsó genetikai hulladékokból megpróbálnak mindenáron tenyész egyedeket fabrikálni. Ez a megoldás annál is inkább galádság az adott fajjal szemben, mivel az ember által tenyésztett állatok a természetes szelekció híján egyébként is hajlamosak az elkorcsosodásra. El kell képzelni mi van akkor, ha erre még néhány, vagy akár nem néhány, ostoba és vagy/ és kapzsi öko kalandor belerondít. Azt, hogy ezt miképp lehetne kiküszöbölni hazánkban, azt nem tudom.
Illetve tudom, mert jó néhány európai és tengerentúli országban megoldották a számukra kedves, vagy valamilyen oknál fogva tisztelt állatfajok esetében. Volna erre példa, de hát azok más országok, más emberekkel. Ugyanazt lemásolni egy eligénytelenedett országban nagyon nehéz lenne. A minap hallottam egy teljesen ide illő idézetet.
„ Nem való a szamárnak a fácán sült, ha erőszakkal belé tömöd biztos megárt neki”
Ugye-ugye, milyen egyszerű mondat, és mégis mily beszédes,aktuális, pedig 100 éve született. Végezetül egy gondolat, ha ezek után valaki mégis a szó nemesebbik értelmezése szerint tenyésztésre adná a fejét. Amikor valamely állat tenyésztésére szánod rá magad egy kicsit istent játszol, teremtesz és elpusztítasz. Mindehhez óriási elkötelezettség és tudás kell.
„ Mert tudatlanul teremteni, legalább akkora bűn, mint ostobán pusztítani” „Mert ne fogjon a húrok pengetésébe akinek pengetője nincsen!”
Krausz Győző 2009. október
Az első és legfontosabb, hogy az ember először is saját maga előtt tisztázza, hogy mit és mi célból szeretne megpróbálni tenyészteni.
Azért írtam, hogy megpróbálni, mert a tenyésztés nagy nemes gondolatok és cselekedetek összessége. Attól, hogy elkezdünk állatokat szaporítani még automatikusan nem leszünk tenyésztők.
A történetnek úgy kellene kezdődni, hogy amikor eldöntöttük, hogy mit és mi célból, feltétlenül szükségszerű némi elméleti és gyakorlati tanulás lehetőleg olyanoktól akik már tettleg bizonyították, hogy van némi affinitásuk az adott tárgyhoz. Mikor ezen túljutottunk , vagyis döntöttünk, tanultunk elméletben, gyakorlatban, kezdenénk a nagy mű alapozását. Döntenünk kell, hogy melyik utat választjuk, vásárolunk kölyök, ill. növendék állatokat, tiszta, nemes vérvonalból, és megpróbálunk velük eljutni a tenyészállat minősítésig, vagy veszünk kész felnőtt, tenyészállatokat és úgy indulunk neki a dolognak. Mindkét út elfogadható.
Az azonban ebben a témában elfogadhatatlan, ami nálunk egyre inkább mindennapi gyakorlat kezd lenni, hogy 7-8 hetes állatokat vásárolnak tenyésztésből kizárt, ennek ellenére szaporított jószágokból, és ezekből az olcsó genetikai hulladékokból megpróbálnak mindenáron tenyész egyedeket fabrikálni. Ez a megoldás annál is inkább galádság az adott fajjal szemben, mivel az ember által tenyésztett állatok a természetes szelekció híján egyébként is hajlamosak az elkorcsosodásra. El kell képzelni mi van akkor, ha erre még néhány, vagy akár nem néhány, ostoba és vagy/ és kapzsi öko kalandor belerondít. Azt, hogy ezt miképp lehetne kiküszöbölni hazánkban, azt nem tudom.
Illetve tudom, mert jó néhány európai és tengerentúli országban megoldották a számukra kedves, vagy valamilyen oknál fogva tisztelt állatfajok esetében. Volna erre példa, de hát azok más országok, más emberekkel. Ugyanazt lemásolni egy eligénytelenedett országban nagyon nehéz lenne. A minap hallottam egy teljesen ide illő idézetet.
„ Nem való a szamárnak a fácán sült, ha erőszakkal belé tömöd biztos megárt neki”
Ugye-ugye, milyen egyszerű mondat, és mégis mily beszédes,aktuális, pedig 100 éve született. Végezetül egy gondolat, ha ezek után valaki mégis a szó nemesebbik értelmezése szerint tenyésztésre adná a fejét. Amikor valamely állat tenyésztésére szánod rá magad egy kicsit istent játszol, teremtesz és elpusztítasz. Mindehhez óriási elkötelezettség és tudás kell.
„ Mert tudatlanul teremteni, legalább akkora bűn, mint ostobán pusztítani” „Mert ne fogjon a húrok pengetésébe akinek pengetője nincsen!”
Krausz Győző 2009. október
