A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tenyésztés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tenyésztés. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 10., péntek

ADRK KlubSiger' KlubJugendSiger' szukák 1971-1979-ig


KSG'71, BSG'73  Dolli von der Meierei  SCHIII  született: 28. február 1969



KJS'71 JBS'71 Dixi vom Hasenborn SchIII Gekort bis Eza HD +/-
https://www.working-dog.com/dogs-details/38492/Dolli-von-der-Meierei

KS’72 Edda vom Schloß Ickern, nincs fotó KJS Corri vom Simonskaufl- nincs fotó

KS''73 Afra vom Haus Schöttroy SchH 1 HD +/- -nincs fotó

KJS’73 Bonny v Haus Schöttroy -nincs fotó 

KJS'74 JUGENDBESTER'74 Andra v Fusse der Eifel   VPG 1 HD +/--

Int'l CH ES'74 BS'75 KS'74 VDH-S Anka vom Lohauserholz  SchHIII FH HD +/- Gek.b. EzA 



1975. Biene v Geiselstein fej kép

                   
KJS'75 Dixi v Hause Hägele nincs kép

 KSg'76'77, BSg'76'77 Asta vom Lohauserholz   SchHIII, Gekort bis Eza

KJS ’76 Zandra Kapenborgh nincs kép, adat: Zandra Kapenborgh, 355655, WT: 17.03.1975, Klubjugendsiegerin
Z: Jean Vandereyken, 3290 Diest / Belgien
B: Willy Nysen, Tolbareel 97, 2130 Braschaat / Belgien

KS' 77Asta v Lohauserholz ismét ks lásd fentebb

KJS'77 Ella v Karshof nincs kép és adat: Ella vom Karlshof, 50385, WT: 19.09.1975, Klubjugendsiegerin
Z: Karl Ochs, Kirchstr. 63, 5112 Baesweiler
B: Josef Vanderperre, Oude Baan 127, 3290 Diest / Belgien 

INT.CH KS'78'79 VDH-SGR   Assy v Haugenfeld VPG 1 HD-Frei



KJS'78 Burga von Rauchfang


     
KJS'79 Quinta von Rodehof nincs kép , adat : Quinta vom Rodehof, 53803, WT: 09.05.1978, Klubjugendsiegerin
Z & B: Sofie Lambertz, Rodehof, 5108 Monschau-Kalterherberg

"Képeket böngésztem, kollázst készítettem, linket gyűjtöttem majd feltettem egy - egy posztba az ADRK ismert, legendás kutyáit.  Kiemelt tenyészállatokat, Klub győzteseket, vagy szüleiket, testvéreiket ábrázolják a posztban szereplő kutyák.  Azok az ősök, akik így vagy úgy, megtalálható a hazai rottweilerek származási lapján (ezáltal a hazai rottweiler állomány törzskönyvében is) Kinek több, kinek kevesebb, esetleg más - más kombinációban, de fellelhetők sokunk kutyájában ezek az ősök.  Amit a múltba ásva be szerettem volna mutatni, hogy sok - sok ember munkája, elkötelezettsége a tenyésztésben, kell ahhoz, hogy szép, jó, sikeres, legendás kutyák születhessenek és nevelődjenek fel. "

2015. július 2., csütörtök

Bea von der Teufelsbrücke, Bea von der Hembachbrucke, Golda von Sonnerberg



BS'90 / '91 / '92, BJS'88, KJS'88, O-BS'91 ICH
Bea von der Teufelsbrücke 
SchH III, FH, AD, IPO III, Gekort bis Eza, ZTP (04.89)

Bea apja: 
Falko vom Grüntenblick
apa:Kai von Tengen SchIII FH Gek.b.EzA HD +/- anyja : ES'84 Bea von der Hembachbrucke SchH III FH AD IPO III Gekort bis Eza HD +/


anya: INT./VDH-CH BS'86 KS'87 Golda von Sonnerberg
24.02.1984 58 cm / 37 kg 063244 gek. bis 05.10.88 AD, VPG 1, FH 1 HD +/- 


Szuka nélkül nincs tenyésztés .......és emberek nélkül sem, akik tenyészteni akarnak, időt, pénzt, fáradságot nem kímélve, hogy megismerjék, majd népszerűsítsék a fajtát , jó hírét vigyék szerte a világban !  

Képeket böngésztem, kollázst készítettem, linket gyűjtöttem majd feltettem egy egy posztba az ADRK ismert, legendás kutyáit.  Kiemelt tenyészállatokat, Klub győzteseket, vagy szüleiket  ábrázolják. Azok az ősök, akik így vagy úgy, megtalálhatók a hazai rottweilerek származási lapján( ezáltal a hazai rottweiler állomány törzskönyvében is) Kinek több, kinek kevesebb, esetleg más -más kombinációban, de fellelhetők sokunk kutyájában ezek az ősök.   

Amit a múltba ásva be szerettem volna mutatni, hogy sok sok ember munkája, elkötelezettsége a tenyésztésben , kell ahhoz, hogy szép, jó, sikeres, legendás kutyák születhessenek és nevelődjenek fel. Miért 1971-től és miért a 80-as évek? Azért mert ez a lista került a szemem elé böngészés közben. 

Az évszámok egyezősége elgondolkodtatott. Az ADRK háza táján 1971-től jegyzik a Klub győzteseket, Fiatal klub győzteseket, kanban és szukában. KS' KJS' Klubsiger, Klubsigerin, Klubjugendsiger, Klubjugensigering. 1970- ben került be a fajta Magyarországra, 1971- ben nyitották meg a fajta hazai törzskönyvét, jegyezték be Met. Rott 1, Met. Rott 2 számmal az első két szukát a MEOE -nél, mint egyetlen hazai tenyésztő szervezetnél. 

Bearól+ info 

Találtam egy videót. 22:36-tól Bea von der Teufelsbrücke a1990. Német mester bajnokságon

VIDEÓ  

Nagyon kiváncsiaknak még láthatóak az alábbi kutyák>>

Bea v. Nienburger Land Erwin Holtorf (engedelmesség és védelem). Végső pontszám 97-95-92 = 284

Gringo v Allemannenhof Anton Herb (engedelmesség és védelem). Végső pontszám 97-93-94 = 284

Bea VD Teufelsbrücke Bernd Oswald (obedienc és védelem). Végső pontszám 100-88-97 = 285

Aki v Grafenstein Leo Habitz (engedelmesség és védelem) Végső pontszám 99-95-92 = 286

Thyrus v Horster Dreieck Karl-Heinz Skov (engedelmesség és védelem) Végső pontszám 98-92-96 = 286

Baffo v Freienfels a Engelbert Gerhards (engedelmesség és védelem) végső pontszám 96-93-97 = 286

Droll v Schwarzbach Karl-Heinz Marker (engedelmesség és védelem) végeredmény 96-95-96 = 287

Caesar VD Dorenburg Marion Kremer (engedelmesség és védelem) végső pontszám 95-96-96 = 287

Jens VD Waldachquelle Markus Etz (engedelmesség és védelem) végső pontszám 95-93-99 = 287

Eik v Heltorfer Forst Robert Rogge (engedelmesség és védelem) végső pontszám 97- 95-96 = 288

2014. október 27., hétfő

Állomány szintű tenyésztés, "fajta gondozás"

A tenyésztés egy szakma, aminek a törvényszerűségeit érdemes figyelembe venni. Ezért a törzskönyvezés minden fajtában egy séma szerint zajlik. A tenyésztőkön múlik, hogy az adminisztratív adatrögzítést milyen minőségi tartalommal töltik meg. A minőségi tartalom a teljes populációt tekintve derülhet ki, egy- egy sikeres kutya nem ad képet a teljes állományról, mint ahogyan egy rosszul sikerült kutya sem! 
A tenyéssz partnerek, de egyes kutyák tenyéssz értéke az utódok minőségéből vezethető le. A tenyéssz érték akkor magas, ha kevés hibás utód születik, az almok kiegyenlítetten jónak mondhatóak. Ez igaz az első, a második, sokadik generációra is. Viszont sose jutsz el odáig, hogy valódi, mérhető tenyésztési eredményed legyen, ha az utódokat nem tudod nyomon követni. Márpedig, a törzskönyvnélküli utódok nem nyomon követhetők, mert egy idő után senki nem emlékszik a pontos születési dátumokra, alomszámra, ősökre és az alomban látható hibákra, de a csupa pozitív eredményre sem. Saját magad számára vezetsz kennel nyilvántartást, a törzsállományod és a tenyésztési eredményed nyomon követésére, de az csak annak lesz látható, akinek te láthatóvá teszed.

Az FCI rendszerű adatbázisba nem kerül be.

Így senki más számára nem elérhető tenyészállatként, mert a fajta törzskönyvében nem rögzítik az adatokat, FCI rendszerben kiállításra se mehet, tenyész minősítő bírálatokon se vehet részt. A rottweilerfajta törzskönyvének megnyitása az FCI rendszeren belül, 1971-ben történt Magyarországon. 1985-ig a szakma szabályai szerint zajlott a vezetése. Abban az időben ugrásszerűen megnőtt a tenyésztési kedv. Követhetetlenné és átláthatatlanná kezdett válni a tömeges kutyaszaporítás.

Sajnos, az akkor még egyetlen, hazai FCI tag tenyésztő szervezet, anyagi bázisa úgy tudott megteremtődni, hogy a tömegtermelést segítette elő. Ez magával hozta az osztódást is, mert az anyagi lehetőségek ígérete miatt, mindenki „Dagober bácsiként” kezdett viselkedni. Fő motivációként a pénz lépett előtérbe amiért  a kapzsik ölre  mentek rendre. A szervezetek bevétel szerző tevékenysége szép lassan „megette” a szakmát.  A szakma eltűnésével, aztán a bevétel is csökkenni kezdett, de ez csak két évtized után vált mindenki számára nyilvánvalóvá. Addig az előző évtizedek felhalmozásai még kitartottak, úgy az erkölcsi, mint anyagi téren. Mára az erkölcsi hitel teljesen elfogyott, az anyagiból még telik a látszatra, egy szűk réteg profitálni is tud belőle.

Rottweilerben, ma csak egyéni sikerek vannak, a közösségi kutyázás gyakorlatilag meghalt. Osztódott, aztán jelentéktelen pici egységekké forgácsolódott, majd egyéni sikerek kiszolgálóivá vált. Röviden úgy jellemezhetném, hogy  csendes állóháború zajlott, néha tűzszünetekkel tarkítva. A háborúnak érdektelenség miatt vége, de vannak nyertesek, a határainkon túl, akik előbb elhalászták a győztességeket, most meg az adminisztrációból befolyó pénzt is! Valahol elfelejtődött a nagy szakmaiságban, hogy a törzskönyvezésből, az ahhoz kapcsolódó kiállítások, rendezvények, vizsgák, tagdíjak bevételeiből lehetett állományszintű fajtagondozást folytatni! A tenyésztők munkájára lehetett építkezni, hiszen ők költöttek a hobbijukra és azok is akik tőlük vettek kutyát. Munka mellett tenyésztettek, amiért megdolgoztak  azt  fektették be a saját állományuk építésébe.  Fejlődtek, fejlesztettek, jó kutyáikkal népszerűsítették a fajtát!



Bizony a tankönyvet is elő kell venni! Az állattenyésztés egy szakma!Valódi, mindent átfogó ismeretre csak tanulással tehetsz szert.

2011. szeptember 20., kedd

Miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?

Sehogy se sikerül nyakon csípni, hogy hol romlott el, miért hangzik el annyi negatív vélekedés, amikor tenyésztés szóba kerül. A tenyésztő felé magas elvárásokat támasztanak, kötelező feladatokat sorolnak, de leginkább hatalmas az igyekezett, hogy mindenkinek megnehezítsék a dolgát, aki tenyésztésre adná a fejét. Az első érvrendszerben a fő bűnös, a "kutyakiállítás", minden bajok okozója , ahol nem mennek rendben a dolgok. Van alapja ennek a vélekedésnek is, de ez nem ilyen egyszerű.
Visszaemlékezem, a mondandóm jobb megértése érdekében, hiszen a saját kutyás utamon végigmenve könnyebb láttatni a dolgokat. Talán az írás végére meg lesz a válasz is, miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?



Én nagyon szerettem a kiállításokat, szeretem ma is, ha színvonalas, úgy látványában, mint tartalomban. A kiállítással, mint rendezvénnyel, 1971-ben ismerkedtem meg. Budapest Világkiállítás. Erre nevezte apám a boxerunkat és kitünő 4 minősítéssel zárta a napot. Divat fajta volt, 4 körben bírálták a boxereket. Mire emlékszem még? Boksz sorokban pihentek, várakoztak a kutyák. Fajták szerinti felosztásban, tájékoztató táblák segítségével ismerkedhettél meg a kutyákkal. Minden kutyának volt egy fix helye, a katalógus start száma szerint. Ott is tartózkodott, így láthattad és tudhattad ki ő. Az igazán szép kutya feltűnt, de akkor még büszkén ki  voltak akasztva a szalagok, zsinórok a box oldalán. Bátran lehetett kérdezni a tulajdonosokat, készségesen válaszoltak, beszélgettek. Ott kellett lenniük, hiszen azért mentek oda, hogy kiállítsák a kutyáikat! Nem csak a bíróknak, de a nézőknek is! Persze amikor a szakmai bírálat folyt, akkor a körben tartózkodtak, de utána mindenki visszament a helyére, és a kapott díjat közszemlére tette. MINDENKI! Nem csak a győztes! Hiszen, maga a tény, hogy fajtatiszta, kiállításon szerepel és résztvevő, az is rangot jelentet. 

Abban az időben a Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén, még nem önálló rendezvényként zajlott a kutyakiállítás, ami  MEOE rendezvény volt. Számomra csak évtizedek múlva derült ki, hogy az FCI történetében, ez volt a legelső világkiállítás! Ez a Vadászati Világ kiállítás területén zajlott, mint látható a katalógus borítóján. 


Ez után a rendezvény után, minden évben természetes volt, hogy tavasszal és ősszel, CACIB kiállítás van és oda mi mindig megyünk. Ott gyönyörű kutyákat lehet látni, barátokkal találkozni, kutyás bemutatókat nézni, melyeken az "X" kutyaiskola tagjai szerepelnek. Vagyis a fajtatiszta kutyások közösségéhez tartozni, rang és büszkeség volt.

Nem volt lehetősége mindenkinek tenyészteni (egy sor szabály, akadály volt, amit teljesíteni kellett) már akkor is. Természetes elvárás volt, hogy előbb tanulni kell a fajtát, a kutyázást, mielőtt tenyésztésbe kezdesz.

Addig is, amíg a tenyésztés megvalósulhatott, mindenki türelmesen várt. Gondolom én, hiszen ezt tettük és tették a környezetemben levő kutyások. Tenyészteni nem mindenki tudott, mert nem voltak meg hozzá a feltételek, vagy anyagilag nem tudta  mindenki finanszírozni az almot. 
Viszont egy remek, kiemelkedő kannal lehetett fedeztetni, azzal természetes módon pénzt lehetett keresni. Az alomból, az első választású kutya volt a kanosé, ez volt a fedezés díja. Azt a kutyát vagy megtartotta, vagy eladta a kan tulajdonosa. Így mindig nagyobb értéke volt az első választásúnak, mint az alom többi tagjának, hiszen gondos, szakértő válogatás zajlott. Mindenki igyekezett a legkülönbet választani. A választáshoz, sokszor rutinos,  fajtában járatos régi kutyást  hívtak a kezdők, de abban az időben még alomellenőrzés is létezett. Azt tartották, azt írta a szakirodalom, hogy a kannal szemben sokkal kritikusabbnak kell lenni, mert az egész évben fedezhet, igen nagyszámú utóda lehet, ami árthat a fajtának, ha sok rejtett hibát hordoz. A szuka, ha gyengébb nem nagy baj, egy jó kan javíthat rajta.

Kezdetben meg volt az egyensúly, mert a szukás adta el az almot, övé volt a nagyobb munka, így a nagyobb bevétel is. A tenyésztő formálta a szemléletet, adta tovább a kutyázás tudományát. Ő irányította a több embert, hiszen a kiskutyák révén ő volt kapcsolatban a vevőkkel.  Így jelentős befolyással volt a kinológia formálására. 

AZTÁN, úgy alakult (kommunikáció, sajtó, rádió, reklám, rendezvények) hogy igen-igen nagy tömegeket vonzott a kutyakiállítás. Harmincezres látogatottsága volt, évente kétszer a budapesti CACIB-oknak. Ez, csak a fizetett látogatók, érdeklődök száma. Ehhez pluszban a kiállítót és egy kísérőt vegyük hozzá, plusz 2-3000 ezer embert. Újság, rádió, TV! a hírességek, sztárok, mind, mind valamilyen kutyafajtával pózoltak. Mellé álltak a jó ügynek. Mindenki erről beszélt, mindenki törekedett, hogy kiállításra járhasson, és ott díjat nyerjen. 

Önálló, nagy rendezvénnyé vált a MEOE CACIB kiállítás. 

A Népstadion Szobor parkja méltó helyszín volt erre. A tömeg egyenlő volt a komoly bevétellel! A civil szervezet anyagilag erősödött, nagyon sok társadalmi munkás építette, erősítette országszerte a MEOE-t. Helyi szervezetek alakultak és az országos kiállítások száma is gyarapodott. Kezdetben még ügyeltek a szakmaiságra, de egy idő után, a bírói gárda, egyre kevésbé akarta a rossz fiú szerepét felvállalni. 

A szigorú bírálatok kisebb botrányokat kavartak. 

Sajnos hazai bíróink zöme nem a szakma mellett tartott ki, de inkább szolgáltattak, sok –sok kitűnő címmel. Kezdetben csak a fiatal osztályban voltak engedékenyebbek, hogy rábírják a kutyásokat járjanak kiállításokra tömött sorokban. Dőlt a pénz! Mindenki tenyészteni kezdett. 


Na, ekkortól már kezelhetetlen volt a tömeges tenyésztési kedv, mert ennyi laikussal, több tízezres nagyságrendű hobbi kutyással szakmáról beszélni, szakmai követelményt támasztani lehetetlen! Innen szép lassan az átmeneti kutyások vették át az irányítást, a kezdő lelkes azonnal mindenhez értő és jobban értő kutyások. Többnyire a kezdő kutyás az, akinek semmi nem számít, pumpáljuk a pénzt, mert a kutyáért semmi nem drága felkiáltással, beleadnak apait anyait. Szépen gurult a szekér. Teltek az évek és jött a  a világ útlevél, a nyitott határok, rácsodálkozás egy még fényesebb, még több pénzt ígérő üzletre. Kiderült, hogy  ott kint sokkal több pénzt ér egy- egy fajta kiemelkedő egyede. 

Megjelentek a kereskedők is. Az olasz kereskedőnek eladott kiskutya szintén sokkal több pénzért kelt el, mint amit itthon fizetni akart az átlag érdeklődő. Kamionszámra hordták ki a kutyákat a felvásárlók. FCI berkekben etikátlan, tilos volt, de hát virágzott az üzlet és egymást kiszorítva sorakoztak a szaporítók a leadásokon. 


Mivel tenyészteni, idő, pénz, szaktudás, szerencse is, egyszerűbb volt szaporítani. Nagyon kevesen látták meg, hogy a fejlett nyugaton, mitől különb egy fajta, mitől egészségesebb, mitől szebb. Ezzel párhuzamosan, az év kutyája, év tenyésztője cím importálásával, trükkösen behúzták a csőbe a tenyésztőket. Versenyre keltek egymással. Hiszen az egy kutya tartónak nem volt érdeke folyamatosan fenntartani az ismertséget. Nevének, kennel hírének  fényesítése csak a tenyésztő érdeke. A kutyaeladási versenyben, csak a hangzatos címek a nyerők! A valóság olyan prózai, arról nem lehet legendát keríteni senki köré. Ettől a ponttól, már a bíróké volt a főszerep, mert ők adták, vagy vették el a címeket. Mindenki őket szolgálta ki. 

Ki tud részt venni az állandó versengésben? Hát a kan tulajdonos, na, meg a szaporító! 

Hiszen neki nem kell alom tervezéssel, kölykök neveléssel, vevőkkel bíbelődni. A kanos egyébként is ugyan annyit költene a kanjára, mert ez a hobbija, így neki ez tiszta nyereség.  Ő ugye nem ebből akar megélni! Hihi. Trükkös szöveg. De erről majd máskor.
A szaporító akkor tud folyamatosan jelen lenni, ha állandóan frissít, mindig újabb kanokkal fedeztet, néha új szukákkal hoz le almokat, mert így szélesebb réteghez jut el az ajánlata. A kanosok, szaporítók aztán versenyre keltek egymással, több és több csábító ígérettel kínálták fel a kutyájukat. Sokkal nagyobb üzlet lett egy remek kannal fedeztetni, mint alommal, tenyésztéssel foglakozni. A szaporító a kan neve alatt adta el az almokat, mert a címek, az ismert kennel név, a tenyésztői státusz fontos volt.  Annak azért a nagy világban rangja van.

A szaporítót, most ne abban az értelemben értsd, hogy fúúúj és degradálni való alja nép, hanem úgy, hogy folyamatosan rendszeresen almot csinál, egy, vagy akár négy- öt fajtában. Nagy létszámú állományt tart fenn. Kezdetben jó nevű, jó kennelből vásárolt, drága kutyákat használ ehhez. Ettől ő még, csak szaporító, hiszen saját tenyésztői elképzelése nem lehet egy-egy  alom után. Főleg úgy nem, hogy mindig más fedezőkant használ, az éppen aktuális sztár, győztes kutyát. Ebből még  nem derül ki, nem tudjuk meg mi a tenyész célja, van e olyan egyáltalán! Nyitott kérdés, megmarad e a típusnál vagy csak ahogyan sikerül azt fogja sztárolni tovább. Évtizedeket el lehet tölteni egy fajtában úgy, hogy sose derül ki, hogy a menő tenyésztő avagy sztár kutyás, valójában semmit nem tud a tenyésztésről, a kutyáról. 

Ezt látjuk ma. Sok lelkes amatőr vív a páston, harcol, szél malommal vív. 

Ezért gondoltam, hogy vissza kell adni a tenyésztők, szukások kezébe az irányítást. Legyen ismét természetes, hogy nem a tenyésztéssel kezdődik a kutyás karrier, de mégis az a legfontosabb, hiszen anélkül csak kínlódás van. Jó lenne, ha visszakúszna a köztudatba, tanulni kell mi a tenyésztés. Látni és láttatni kellen a különbséget, hogy  van egy kutyánk vagy, hogy van egy fajtatiszta –rottweieler fajtájú kutyánk. KUTYA, akivel az adott területen egy sor remek dolgot csinálhatunk! Mert a fajtákhoz kapcsolódóan, sok sport, szabadidős tevékenység van, sportra, segítő munkára használhatjuk, vagy akár kiállításon felvezethetjük akár hobbiból is. A nagyon ki tartók, akiknek van erre módjuk és lehetőségük, akár tenyészthetik is!  

2010. március 22-én született az eredeti írás.  2014-ben újra olvastam. Mindig van mivel kiegészíteni, hiszen a kutyás világ változik. Most, visszatértünk a 70 -es évek állapotához. Elölről kell kezdeni a fajta tiszta kutyákért való lobbizást. Fel kell építeni egy működő rendszert, anyagilag meg kell erősödni, szakmai szintre kellene emelni a kutyatenyésztést. Az állammal el kellene hitetni, hogy ez nem úri huncutság, hogy fajtatiszta kutyákat tartunk, tenyésztünk, láncos kerti kutyák helyett. Költői kérdés a végére: Vajon miért nem jutunk előre folyamatosan, de rendre visszakanyarodunk az ősi múltba, a kezdetekhez ? 

2011. január 4., kedd

A törzskönyvezésről ismét

Illusztrációnak szánom és a jobb megértés érdekében! Miért fontos a törzskönyvezés és hogyan tudod értékelni a valós tenyésztési munkádat. A tenyésztés eredménye az utódokkal válik láthatóvá! Egyes tenyészállatok tenyész értéke a tenyészidőszak lezárta után derül ki igazán. Több generációs, tudatos tenyésztés, csak hiteles, valós adatok birtokában lehetséges. Ezért van a törzskönyv! A tenyésztési adatok rögzítésére szolgál. Nem ettől értékes, drága vagy olcsó egy fajtatiszta kutya, hogy származási lapja van, ami igazolás, hogy őt törzskönyvi bejegyzésbe vették! Az ár, a belefektetett munka, költségek függvénye, no meg szerepet kap a márka jelzés értéke is. 2009. Egy éve fogalmaztam meg ezeket a gondolatokat, a rottweileres fórumok, a különböző hirdető, állatvédő, fajtamentő oldalakon megjelent képek, írások benyomása alapján.

Azóta történt egy és más, a MEOE tenyésztési szabályzata megváltozott. 2010. augusztus 1-től megszűnt a tetoválás, minden kutyát chippel kell ellátni. Erről részletesen MEOE szabályzatok Tenyésztési szabályzat, ami idevág, de tulajdonképpen az összeset érdemes olvasni, fajtatisztasággal, tenyésztéssel foglalkozik valamennyi. Ne légy lusta végig olvasni, még ha úgy érzed, neked ez nem fontos! Ezek adminisztrációs lépések, tényszerű, arról mi a feltétele a törzskönyvi bejegyzésnek. 

Ki végzi, és kinek kell, lehet az almot bejelenteni. 

A tenyésztő szervezet MEOE, végzi a törzskönyvezést és a származási igazolás kiadását. Meghatározott díjért teszi mindezt, amit a tenyésztőnek kell kifizetni! Az alom bejelentését a tenyésztő teszi, a szükséges formanyomtatványok kitöltésével, melyhez mellékelni kell a dokumentumokat. Fontos változás a régihez (20 éves szabály volt) képest, hogy utólagos törzskönyvi bejegyzés, csak komoly szigorítással kérhető. 21. Egy alomból származó kölyköket csak egyben, egy alkalommal lehet regisztráltatni, ha a kölykökről 6 hónapos korukig nem kerül beadásra „Alombejelentő”, akkor csak DNS vizsgálat birtokában lehet a regisztrációt elvégeztetni.

Bevallom őszintén, hogy engem meglep, hogy látok olyan hirdetéseket, ahol elismert tenyésztők hirdetnek törzskönyv nélküli almokat, vagy csak egyes kutyákat az almon belül. Rutinos, régi kutyás vagyok, így nem töprengek sokat, mert sokféle indokot hallottam már. Ami számomra meglepő, hogy nyíltan sodródnak az árral. Sokan követik azt a gyakorlatot, hogy láthatóan hibás kölykökre nem váltanak ki származási igazolást, azt nem jelentik be az alombejelentőn, így törzskönyvi bejegyzésre sem kerül a kölyök. Ezeket a kutyákat is eladja a tenyésztő, fél, harmad áron, ami azért még így is magas összegnek tűnhet egy kezdő kutyásnak. Nem értéktelenek ők, csak láthatóan olyan hibájuk van, amire a tenyésztői szavatosság kiterjed. Színhiba, foghiba, here hiba, ide sorolható még néhány feltűnő küllem hiba pl. nagyon világos szem. Ezeket hívjuk tenyésztésből kizáró küllemi hibáknak.  

Ilyen hibákat még egy laikus is észreveszi, de ha nem, erre hamar felhívja a figyelmet az állatorvos, az első vizsgálat alkalmával, vagy az ellenlábas tenyésztő, aki árgus szemekkel lesi a konkurencia produktumát. Az eladói, állat egészségügyi szavatosság 60 nap, az idevonatkozó törvény szerint, addig lehet reklamálni a rejtett hiba miatt. Régebben mentek is vissza, reklamálni sokan, mert a kutyás fórumok ettől voltak hangosak. Ám, adás-vételi szerződés hiányában sok jó szándékú, laikus vásárló szembesült azzal, hogy őt becsapták. Az olcsó ár nem baráti szívességet, de hibás kutyát takart. Nálunk, Magyarországon, semmi nem úgy működik, mint máshol. Azt gondolnánk, hogy a vevők körültekintőbben vásároltak ezután! De nem! Pont fordítva történt. A tenyésztők igazodtak a vevőkhöz. 

Hatalmas konkurenciában, tömegáruként, az ár csökken, még akkor is, ha a költségek meredeken emelkednek. Sok törzskönyvezett kutya volt, a 1990-es évek közepétől a századforduló elejéig. 100.000-res nagyságrendű évenkénti születéssel regisztráltak kutyákat, nagyon sok fajtában a tömeggyártás volt jellemző. Komoly túlkínálat alakult ki, ami igen alacsony vételárhoz vezetett. A tenyésztők versenyben voltak, igyekeztek egymást legyőzni. Volt minőségi kutya drágán, hatalmas ígéretekkel, meg volt olcsó hobbi kutya. Senkinek nem volt gondja az eladással, a rottweiler népszerűsége csúcsán volt, nem csak itthon, de az egész világon. Majd jött a fordulat. Kampány indult a tenyésztett kutyák ellen. Először csak a szaporítókat vették célba. Ehhez a kampányhoz lelkesen csatlakoztak a tenyésztők is. Mindenhol azt lehetett látni-hallani, hogy a rottweiler rossz, komoly gondok vannak a fajta körül. Igen-igen megcsappant a vásárlói kedv. Megint, nem az történt, hogy mindenki elgondolkozott volna és szervezetten léptek volna fel a fajtáért, hanem egymás kiszorításával próbáltak talpon maradni a tenyésztők. Hibás út volt, de nincs visszaút. 

Mára már a tenyésztők is azt a gyakorlatot folytatják, hogy magyarázkodás helyett, olcsóbban adják, a kölyköket, akkor nem lehet utólagos reklamáció sem. Nem adnak származási lapot, azaz nem váltanak ki törzskönyvet (származási lapot). Nem vállalnak felelősséget a hibás kutyáért, nem adják a nevüket ezekhez a kutyákhoz, így semmit nem kérhetnek rajtuk, számon, na meg egy picit lefaragnak a költségekből, így kevesebb lesz a veszteség. Naivok még azt is gondolják, hogy senki nem tudja meg, hogy náluk hibás kutya született. Pedig semmi nem marad titokban. Az elégedetlen vevő gondoskodik róla, hogy mindenki megtudja ő milyen rosszul járt! 

Az elégedett vevők meg csak szeretik és büszkék a kutyájukra, aki számukra a legtökéletesebb rottweiler! Mert a fajta jó! A rottweiler remek kutyafajta, csak nem mindig kerül jó kezekbe a fajta gondozása. Van, hogy csúcson van, hogy gödörben. Ez egy állandó körforgás, több mint száz éve így megy, amióta fajtatiszta kutyatenyésztés létezik. (2011.)

2009. november 14., szombat

Bírói értékelés kapcsán

A bírói értékelésekben sokszor elhangzik ez a mondat : A kutya nincs kellően kiképezve.
– ami bennem erős tiltakozást vált ki, minden alkalommal.

A kutyában születetten ott kell lenni a védőösztönnek ami jelenti, önmaga és a gazdája védelmét, képességét a kutyának a bajban segíteni. A harci ösztön , megfelelő küzdőszellemet jelent.
Ma már úgy mondjuk, hogy az elégséges agresszió kell , nem elég a tiszta zsákmányosság.
Amit a kutyák nagy része munkában bemutatott ezen a tenyészszemlén, az nem kiképzési elégtelenség!
A kutya ösztönös adottságai nem megfelelőek. Nem mutatja azt a vézen képet, amit a jó őrző-védő képességű rottweilertől elvárhatunk.
Az, hogy nem gyáva és nem mutat félelmet, még nem jelenti azt, hogy valódi őrző-védő munkát képes lenne ellátni, de akárcsak bemutatni egy teljes gyakorlatsort!

A labradorok, vadászkutyák, nem őrző-védő fajták sem félnek, akár az IPO ő-v ágazatát, teljes gyakorlatsorát  is képesek megtanulni . Felkészítés eredményeként, tisztán zsákmányszerző ösztönre alapozva.  Bár nekik a fogaik használata erős szorításra, tilos! Hiszen erre folyt a tenyész szelekció, lásd: puha szájúság. Az emberrel harcolni tilos! Megharapni egy embert tilos! 
A rottweiler szelekciója, EZZEL SZEMBEN a bátorság , magabiztosság, kiegyensúlyozottság mellett, kifejezett őrző-védő képességek megőrzéséért folyt. Tenyésztési célja, családi , sport, kísérő, munka és szolgálati kutya!Legendás keménysége, magas harci ösztöne kiemelte az őrző-védő fajták sorából.
Tenyésztési célja, családi , sport, kísérő, munka és szolgálati kutya!Legendás keménysége, magas harci ösztöne kiemelte az őrző-védő fajták sorából।" Ztp videókat nézve ez már a múlt, vezető kennelek interpretálásában. 

Talán a kutyák , sok-sok gyakorlással, felkészítéssel, be tudnak mutatni valamit, amit bármilyen kutya, aki képes a fogai használatára. Azaz kellően magas zsákmányszerző ösztönnel rendelkezik, kicsit élénkebb temperamentummal , legalább önmagáért helyt akar állni, az őt ért támadásra, fenyegetésre, legalább előre megy.

DE ettől még nem lesz jó rottweiler, akit a tenyésztés számára, mint elegendőt , sőt , mint kiemelt tenyészállatot elfogadni kéne! 
A bírálati lapon, táblázatban felsorolt kívánatos és elegendő tulajdonságok egyikét sem üti meg. Jellemzésükre, értékelésükre ez a séma nem jó. Így bármelyiket is kipipálni hiba!!!!!!!!

A mai napon ezek a kutyák nem tudták bemutatni azt, ami viselkedésében  legendás rottweiler, vagy , mint őrző-védő kutya " lenne.
Törődhetünk a gazdi lelkével, mert messziről jött, meg miért mi legyünk a rosszak!? DE!
Az igazságot nem leírni szakmai hiba!

A mai bírálati szemlélet és szabályzat szerint, Ezek a kutyák NEM MEGFELELŐ ÖMT értékeléssel zárták volna a munkát! Nem értékes a tenyésztés számára ! 
Mit is ír erről a szabályzat?
17.A mutatott viselkedés értékelése
Értékelési kritériumok:
a,Ösztönös adottságok Ö
b, Magabiztosság M
c, terhelhetőség T
A kifejezett ÖMT jellemzői:
1. A fizikai erő érzete(izomerő)
2. Pszichikai erő
a, belső magabiztosság
b, érvényesülési ösztön(dominancia)
c, keménység
Az ÖMT értékelése függ a kutya ösztönös adottságaitól, a terhelhetőségétől, valamint a vezethetőségétől is.
„a”, kifejezett k
Magabiztosság, átütő, céltudatos és magabiztos megragadás és tartás ,semmi negatív reakció a botütéseknél, szoros figyelmes őrzés az állásnál és őrzési fázisoknál. Az előbbi kritériumoktól való kisebb eltérések mellett még adható k ÖMT
„b”, Meglévő m
Korlátozott magabiztosság, céltudatosság a fogási helyzetekben és a botra való reagálásban csak úgy, mint az őrzési fázisokban. Az ágazat minősítése csak jó lehet.
c, Nem megfelelő nm
Hiányos magabiztosság, komoly hiányosságok a keménység vonatkozásában és érdektelenség a segéd iránt. Ha a kutya azelőtt hagyja el a segédet, hogy a tb engedélyezte a belépést a kutyához=megszakítás.
Ha nem megfelelő ÖMT értékelést kap a kutya, nem lehet eredményes az őrző-védő ágazata.
18.Értékelés 100-96 kitűnő , 95-90 nagyon jó, 89-80 jó, 79-70 megfelelő, 69-o hiányos
a, Általános szabályok
A C ágazat megfelelő (70-79pont ) minősítéssel eredményes .Viszont a következő magasabb vizsgaszinten való elinduláshoz a minimum jó minősítés(80 ponttól) szükséges. Egyes fajták tenyésztési szabályzata csak azt a teljesítményvizsgát veszi tenyésztési szempontból figyelembe , amelyik úgy eredményes, hogy a C ágazat minimális pontszáma 80 pont.
Az elért pontszámot a bíró azonnal közölje. Az értékelés megkezdése előtt a bíró jelzésére –valamennyi vizsgafokozatban. a kutyát a kutyavezető vegye pórázra. Az értékelés elhangzását követően a kutyavezető a pórázon vezetett kutyájával elhagyja a vizsga helyszínét. A kutya ez alatt is mutassa, hogy jól vezethető.
Az egyes gyakorlatokról osztályzatszerűen(minősítéssel) beszéljen a bíró. A pontlevonásokat nem kell ismertetni.
b:)A legfontosabb ítéletet befolyásoló tényezők
A C ágazat megítélését befolyásoló legfontosabb tényezők:
Kiegyensúlyozott ösztönös adottságok
Erős, stabil idegrendszer
Magabiztosság
Terhelhetőség
Természetes, kontrolált agresszió viselkedés
Vezethetőség
A segéd testi és lelki állapota
c:) Fogásviszonyok
Lehetséges fogásváltozatok:
Energikus(erős) teli(mély) és nyugodt fogás
Nem teljesen mély, de energikus és nyugodt fogás
Nem mély foghegyes fogás
Ideges nyugtalan fogás
Fogásváltások
Puha és kevéssé energikus fogás
ÉS ÍGY TOVÁBB
forrás: Bírálati irányelvek a MEOE Őrző-védő teljesítménybírói részére 2007-től.

Sikeres munkák is csak "meglévő"  ÖMT értékelést érnek. Nem részletezném a fogásviszonyokat, de azok is vegyes látványt nyújtanak. ADRK régi 4 katagóriája, nem illik rájuk sem.

Így nagyon magas, meg nagy harci ösztönről, terhelhetőségről beszélni is hiba. Azt a képzetet kelti a laikus tulajdonosban és tenyésztőben, hogy neki egy nagyon bombázó rottweilere van. Pedig, csak az aznap, vagy a szem előtt lévő állomány egészéhez képest, mutat jobb teljesítményt. Egy rész gyakorlatban!

Az ADRK formanyomtatványa egy teljes munkát értékel, pórázon vezetés, szabadon követés, palánk mögül támadás elhárítás, eresztés, őrzés, bátorságpróba, terheléssel, bot ütéssel, eresztéssel, őrzéssel.
Ma már ők is a fent idézett bírói irányelvek szerint,értékelnek, a teljes IPO 1őrző-védő anyagát
mutatják be. Gyakorlatonként: megfelelő, jó, nagyon jó, kitűnő minősítésekkel.

Ha már nem sikerült őket utolérni, ne ragaszkodjunk a húsz évvel ez előtti követelmény értékelési sémájához.


Miért fontos ez?

A tovább lépés, a jobb munkaképességű állományért lenne fontos. A sopánkodás helyett, tenni kellene ez ellen! Tanulni, mitől lesz jobb egy őrző-védő munka, nem csak a „túlélésre „ játszani egy-egy tenyész szemlén!
A „visszarendelve” értékelés, az ADRK –nál, nem egy olyan menekülő útvonal, mint azt itthon használják!

A csepeli tenyész szemlén felvezettek több olyan kutyát, amelyik kitartó munkával és 1-2 éves tréninggel tudta ezt a munkát bemutatni! Ennyi idő alatt , „jobb helyeken” Hármas szintű vizsgára fel lehet készíteni a kutyát.

Persze így is nagyon cuki, meg aranyos, meg édes, meg nagyon szép is a rottweiler, csak kedves tenyésztők ne ígérjék azt, hogy kiváló őrző-védő képességű kutyákká cseperednek, az utódaik.
Számtalan területen helyt tudnak állni, segítő, terápiás, nyomkövető, csak éppen az őrző-védő szolgálatban és sportban nem.

2009. október 24., szombat

Tenyésztők egymás között

Ha valaki arra a csúfságra adná a fejét , hogy valamely haszon vagy dísz, netán hobbi állat tenyésztésébe fog, nem árt ha legalább a szakma alapfogalmaival tisztában van.
Az első és legfontosabb, hogy az ember először is saját maga előtt tisztázza, hogy mit és mi célból szeretne megpróbálni tenyészteni.

Azért írtam, hogy megpróbálni, mert a tenyésztés nagy nemes gondolatok és cselekedetek összessége. Attól, hogy elkezdünk állatokat szaporítani még automatikusan nem leszünk tenyésztők.

A történetnek úgy kellene kezdődni, hogy amikor eldöntöttük, hogy mit és mi célból, feltétlenül szükségszerű némi elméleti és gyakorlati tanulás lehetőleg olyanoktól akik már tettleg bizonyították, hogy van némi affinitásuk az adott tárgyhoz. Mikor ezen túljutottunk , vagyis döntöttünk, tanultunk elméletben, gyakorlatban, kezdenénk a nagy mű alapozását. Döntenünk kell, hogy melyik utat választjuk, vásárolunk kölyök, ill. növendék állatokat, tiszta, nemes vérvonalból, és megpróbálunk velük eljutni a tenyészállat minősítésig, vagy veszünk kész felnőtt, tenyészállatokat és úgy indulunk neki a dolognak. Mindkét út elfogadható.

Az azonban ebben a témában elfogadhatatlan, ami nálunk egyre inkább mindennapi gyakorlat kezd lenni, hogy 7-8 hetes állatokat vásárolnak tenyésztésből kizárt, ennek ellenére szaporított jószágokból, és ezekből az olcsó genetikai hulladékokból megpróbálnak mindenáron tenyész egyedeket fabrikálni. Ez a megoldás annál is inkább galádság az adott fajjal szemben, mivel az ember által tenyésztett állatok a természetes szelekció híján egyébként is hajlamosak az elkorcsosodásra. El kell képzelni mi van akkor, ha erre még néhány, vagy akár nem néhány, ostoba és vagy/ és kapzsi öko kalandor belerondít. Azt, hogy ezt miképp lehetne kiküszöbölni hazánkban, azt nem tudom.

Illetve tudom, mert jó néhány európai és tengerentúli országban megoldották a számukra kedves, vagy valamilyen oknál fogva tisztelt állatfajok esetében. Volna erre példa, de hát azok más országok, más emberekkel. Ugyanazt lemásolni egy eligénytelenedett országban nagyon nehéz lenne. A minap hallottam egy teljesen ide illő idézetet.

„ Nem való a szamárnak a fácán sült, ha erőszakkal belé tömöd biztos megárt neki”

Ugye-ugye, milyen egyszerű mondat, és mégis mily beszédes,aktuális, pedig 100 éve született. Végezetül egy gondolat, ha ezek után valaki mégis a szó nemesebbik értelmezése szerint tenyésztésre adná a fejét. Amikor valamely állat tenyésztésére szánod rá magad egy kicsit istent játszol, teremtesz és elpusztítasz. Mindehhez óriási elkötelezettség és tudás kell.

„ Mert tudatlanul teremteni, legalább akkora bűn, mint ostobán pusztítani” „Mert ne fogjon a húrok pengetésébe akinek pengetője nincsen!”

Krausz Győző 2009. október