Az őrző-védő munkáról ismét.

Bevezetőnek két friss videó. 2010. 10.
Nem tanítjuk még őrizni és védeni, "csak" a benne levő ösztönöket kihasználva, engedjük , hogy megszerezze a zsákmányt, engedjük, hogy használja a fogát.Az" akarás" a lendület, élénkség ( temparamentum) a munkában lelt öröm, mind mind tájékoztatásul szolgálnak, hogy majd felnőve merre haladhat a kutya kiképzése.

2006-2007-ben Rottweilert szeretnénk címmel cikk sorozat jelent meg a Kutyaszövetség újságban. Férjem fogalmazta meg a tudnivalókat, 19 részben. Ehhez az alábbi linken elolvasható cikkhez, fűzött megjegyzést a szerkesztő.

http://www.kutya.hu/Cikk.aspx?id=4225

Így szólt :

Szerkesztői megjegyzés

A kutyanevelés nem olyan egzakt tudomány, amelynek általános érvényű és felülbírálhatatlan szabályai vannak. Hogyan is lehetne az, amikor még az emberek iskoláiban is igencsak eltérő oktatási módszerekkel találkozhatunk, a poroszos drilltől a szabadelvű tehetséggondozásig? Lapunk teret enged a különféle véleményeknek és az egyes irányzatok képviselőinek, ám kötelességünknek érezzük felhívni az Olvasó figyelmét arra, hogy több út létezik.
Az őrző-védő kutyakiképzésben korábban általánosan elterjedt volt a kutyazsákmányszerző ösztönére való alapozás, ám ennek a módszernek megvannak a maga elkerülhetetlen következményei. Az eleve erős védőösztönnel rendelkező kutya agresszivitását a zsákmányszerzés élményével erősíteni azt a kockázatot rejti magában, hogy az állat a későbbiekben valóban "töltött fegyverként" fog működni, ami nehezíti beilleszkedését az emberek és kutyák társadalmába. Addig, amíg az őrző-védő kiképzés elsősorban a szolgálati kutyák munkára való felkészítését szolgálta, ez nem okozott problémát, sőt megfelelt a célnak: ezek a kutyák nem jártak "civil" társaságba, és munkájuk során nem "színjátékot" adtak elő, hanem valódi bűnözőkkel kellett könyörtelenül megküzdeniük.
A családi kutya azonban nem ilyen közegben éli az életét, ezért még ha fajtájánál fogva az őrző-védő sportban kívánunk is tevékenykedni vele, nem lehet cél az, hogy a kutya olyan kemény legyen, mint "maga az ördög". Jó védőösztönnel, magas önbizalommal rendelkező kutyák esetében ezért előnyösebb a fogással egy időben azonnal az eleresztést is tanítani és megkövetelni, hogy a kutya számára ne mosódjék össze a "csibész" megfogása a kötélhúzással, és az első pillanattól világos legyen, hogy az ember nem lehet az ő zsákmánya. A védőkar birtokba vétele, zsákmánynak tekintése azoknál a kutyáknál jelenthet hasznos kiképzési módot, amelyeknek veleszületett támadási készsége, önbizalma kevés, és ennek erősítéséhez szükségük van a sikerélményre.

Nem értettem egyet a megjegyzéssel, ezért szokásomhoz híven "tollat", klaviatúrát ragadtam. Leírtam, elküldtem és meg is őriztem az írást.

Azért írom ismét le, mert újból és újból visszatérő téma.

Kedves Szerkesztő úr!

Teszem-veszem, forgatom az ön hozzászólását, szerkesztői megjegyzését. Vívódom, hagyjam figyelmen kívül, reagáljak rá, avagy mégsem? Kellene, de röviden, tömören és érthetően, hiszen annyi tévedés, rosszul rögzült „tudás” kapcsolódik ehhez a témához. Az öné is ilyen.

A megjegyzés olvasásakor, végig az járt a fejemben, hogy mi az amit rosszul kommunikálunk az őrző-védő munka kapcsán az iskolákon.

Hiszen réges- régen volt az- az idő, amikor az őrző-védő kiképzés, elsősorban a szolgálati kutyák munkára való felkészítését szolgálta.(30-40 év) Ez így ebben a formában, egyébként is csak a BM Dunakeszi kiképző bázisára volt igaz. Az ott képzett és tartott kutyák valóban nem igen jártak „civil” társaságba.

A szolgálati munkára alkalmas kutyák tenyésztése, már akkor is döntően a civil szférára hárult. Ez a tenyésztői munka, akkor az egyetlen ilyen szervezet keretein belül folyt. MEOE. A MEOE kutyaiskolái is ilyen céllal alakultak, annó. Hely, ahol a kutyákat képzik, tréningezik, tesztelik, kiválogatják a tenyésztés számára. (1960-as évek)

Aztán az iskolák szerepe, szép lassan megváltozott, átalakult.(1980-1990) Az eredeti feladatát sem adta fel (német juhász) csak befogadta a többi fajtát, egyfajta szolgáltatást nyújtva. alapképzés, vizsgára felkészítés, tenyészszemlére felkészítés, fajtakorlátozás nélkül.

(Viszont egyfajtás tudással és szemlélettel) Ebből mi jött ki, az látszik a „klasszikus” őrző-védő fajták helyzetén, és a fejekben levő zűr-zavaron, ahogyan erről vélekednek, az emberek) Ám kanyarodjunk vissza az eredeti témához.

Az őrző-védő fajták tenyésztése, továbbra is civil szférában, családban folyik. A jó őrző-védő képesség bemutatása, ma is követelmény, bár az őrző-védő fajták szerepe megváltozott.

Ennek a jó képességnek a bemutatására, olyan teszteket, vizsgafeladatokat találtak ki, ami a civil életben is megállja a helyét. A kutyák munkájának értékelésekor a hangsúly a kézben tarthatóságon, irányíthatóságon, terhelhetőségen és magabiztosságon van.(15 éve itthon is)

Ebből a tenyésztéshez” kötelezően” előírt munkavizsga rendszerből nőtt ki a munkakutya versenysport, ami mára kicsit „önálló életet él”! Itt ebben a sportban eredményes kutyák, a követelmények és a pontozás szemlélete miatt, valóban nem tűnnek „családi” kutyának, abban az értelemben, ahogyan egy „átlag” család kutyázik. Ám bizton állíthatom, hogy a legtöbbjük, megbízható, jó védőösztönű, magas önbizalommal rendelkező kutya, akik soha nem tekintik zsákmánynak az embert, mert a képzésük során, a zsákmányszerző ösztönükre építve tanítják nekik az őrző-védő fázis, formagyakorlatait.

A munka, a tanítás során a kutyákkal azt értetik meg, hogy a csibészkar a jutalom, az a megszerzett zsákmány!!!!! A kart ezért adják oda neki, nem azért, hogy növeljék az önbizalmát!

Amikor a kölyökkutyát tesztelik a hangsúly a „bőr”, a „hurkán” van. Az önbizalmat (ha nincs neki, vagy kevés) úgy erősítik, hogy engedik győzni, megszerezni a zsákmányt! Viheted, tied, Te nyertél, te vagy az erősebb! Ez a módszer beválik, a növendék, felnőtt kor küszöbén levő, kutyánál is.

Ám felnőtt, kész kutyánál, a kar zsákmányoltatása, más szerepet tölt be. Csak látszólag azonos gyakorlat, nem önbizalom erősítő.

Ahogyan kezd felnőni, felnőttebb lenni, az őrző-védő munka kicsit átalakul, komolyabb lesz. A segéd igyekszik „erősebb” lenni, harcolni a zsákmányért. Aztán egy kicsit a kutyával is. Ellen áll, fenyeget, elszalad, visszatámad, egy koreográfia szerint. A különböző vizsga fokozatok szerint növelve a követelményeket. A jól begyakorolt és megtanult feladatok végrehajtását pontozzák. Magas pontszámot az a kutya kaphat, aki nemcsak a tanult dolgokat tudja jól bemutatni, hanem az ösztönös, jó, őrző-védő képességek birtokában is van. Magabiztos, terhelhető, irányítható, kézben tartható.(Munkára, tettre kész. Bátor, a fenyegetésnek ellenáll, kész önmagát, a gazdáját megvédeni, ha fenyegetést érez, hagyja magát az ember által irányítani, nem önállóan cselekszik, minden cselekvése kiszámítható, szóval egy okos kutya, akivel öröm együtt élni) Ezek az ösztönösen, születetten jó képességek öröklődnek. Ezért van szükség ilyen kutyára a tenyésztés során, hogy a fajták teljesíteni tudják eredeti feladatukat, hogy valóban védők legyenek. Az ilyen kutyát felismerni, csak az tudja, akinek már volt ilyen. (ideális esetben a munkakutyások többségének már volt ilyen kutyája, mármint, azoknak, akik ezt a sportot magasabb szinten művelik, vagy kicsit jobban elmélyültek a témában) Ezért nem magyarázzák el mindenkinek részletesen, hogy mi miért is történik. (nagy hiba)

Így alakulhatott ki, az a vélekedés, hogy az őrző-védő csúnya, veszélyes és szükségtelen, egy átlag kutyás számára.(Van más oka is, mert valójában ez is egy folyamat része)

Mindenki, aki nagytestű, őrző-védő fajtát tart, jó lenne, ha szakszerű irányítással mérhetné fel a kutyája képességét. Érezné, tudná, milyen erő van a kutyában, ha harcol, ha védekezik. Ezt az erőt meg kell tudni tartani, irányítani. Hiszen ma is megvan az igény és elvárás arra, hogy a kutya őrizzen-védjen! Ezért nem lebeszélni kell az embereket és ijesztgetni, a harapás rémével, arra biztatni, hogy igyekezzenek minden ösztönös képességet kinevelni, elnyomni a kutyában, hanem kipróbálni és megtanulni, ezt a remek sportot, melynek legnépszerűbb fázisa az őrző-védő!Talán ezért nem is értem, hogy miért most írt megjegyzést, hiszen egy olyan fajtáról szól ez a sorozat, amelyiknek komoly előírása a mai napig, az őrző-védő képesség birtokában lenni!

Természetesen mindig az ember, a gazdi irányításával és kontrolja alatt!

Családi kutyaként is!

Krausz Győzőné

Budapest 2007. 02.01.

Ez egy ajánlott cikk . Bár régi, de aktuális, igaz ma is

Merre tartasz rottweiler?

Persze, mint minden érdekes témát, ezt is felvetettem rottweileres fórumon. Érdekes volt a reagálás, ki mit olvasott ki belőle. A cikk 2004- született. Mi, 2006- beszélgettünk róla. Meg is tartottam az írást, feltettem a honlapunkra, majd blog formájában is feldolgoztam. Aztán a megszűnő blog oldalról lementettem. Most 2010- újra olvasom. <<<linken a teljes írás 

Ismét közzéteszem, ezen a blogon, de csak a hangsúlyos részt, ami vitára késztetett több olvasót. Én nem vitatkozom a kommentárral, én egyetértek döntően. Ezt írtam le, ilyen formában még 2006-. A vastagbetű az eredeti kommentár, a normál betű az én véleményem. Ma se gondolom másként.

Kommentár

Az ADRK általában véve a tenyésztés irányultságának jó eszköztárát mutatta be a BH, ZTP és Körung vizsgák során. Mint majdnem mindegyik munkakutya egyesületnél, náluk is probléma a merev tartalom, valamint az emberi faktor.”

Igen, mert sokakat elriaszt a tenyésztéstől a magas követelmény, sokan választanak ezért más fajtát. Az emberek szeretnek a könnyebb ellenállás irányába haladni.

„Minden kutyavezető pontosan tudja, hogy a kutyája a ZTP-n és a Körungon műanyag flakonnal konfrontálódik. Tehát már a kölyköket ellátják hasonló játékokkal.”

Az igazán zaj érzékeny kutyát, csak egy bizonyos határig lehet szoktatni, ilyen trükkökkel. Idegen helyen, váratlan erős zajra, tárgyra mindenképpen láthatóan reagálni fog. Mint ahogyan láttunk ilyent, körungon felvezetett kutyánál is! A vizsgák során igyekeztek a „hibákat” elfedni, mégsem sikerült, mert a mélyről jövő, „kódolt” viselkedés, temperamentum, idegrendszer, wesen, értő szemnek láthatóvá válik.

Az ADRK-ZTP és Körung túl merev, előrelátható – ezért tréningezhető. Nem stresszeli a kutyát (kivéve, ha teljesen hiányoznak belőle a munkakutya tulajdonságok), nem hozzák konfliktushelyzetbe, ezért aztán csak igen életlen képet mutat a Wesenről.

Valóban, a gyakorlatokra lehet tréningezni, és egy bizonyos határig a kutya jobb formába hozható. Ám a legnagyobb kihívás ilyenkor a megváltozott körülmények. Idegen pálya, idegen segéd, tömeg, zaj, - bizony ez konfliktushelyzetbe hozza a kutyát!

Aki komolyan foglalkozik a tenyésztéssel,(mert sport célra, munkára is használja a kutyát) az feltehetően nem hagyatkozik az életlen képre. Tovább vizsgálódik.(vagy nem?)

„Merev és ez által tréningezhető tartalmak kihívást jelentenek az értékelő számára. A kutya reakciója olyan fajta ingerlések során, melyekkel már legalább egyszer találkozott, gyengébb lesz, ezért pontosabb megfigyelést követel.”

Igazán tapintatos megfogalmazása annak, hogy nem mindenki profi és jól látó, a kutya viselkedését helyesen értékelő bíró, tenyésztő, kutyás. Egy kutya munkáját nem egyformán ítéljük meg, egészen szélsőséges eltérések is, lehetnek a bírók véleménye között is!

Ez az emberi faktor, amire utal a cikk író!

„Az „általános megjelenés” területén az ADRK már meggyőzőbbnek bizonyul: Itt a szemszínt és a fejformát megfelelő sablonokkal vizsgálják. Összehasonlítva a többi fajtatenyésztő egyesülettel, mint pl. az SV – mely a világ legnagyobb fajtatenyésztő egyesülete – valódi újítás! Az SV- ban a Körmester megsaccolja a kutya szemszínét (és összehasonlítja… na igen, mivel is?). Nem történik összeegyeztetés egy definiált normasablonnal. Kinológiai kőkorszak!”

Ez nagyon tetszett! Megelőztük az SV-t!!

„Vissza az ADRK.hoz és a ZTP, valamint Körung Wesenvizsgálataihoz. Mindkét rendezvényen végrehajtanak őrző-védő gyakorlatot is. Hol a SchH1-re hajazóan, máskor SchH3-hoz hasonlóan (változtatás 2005. jan. 1.: Őrző-védő gyakorlat az új IPO szerint hátulról kiséréssel). Igen eltérőek a vélemények azzal kapcsolatosan, hogy az őrző-védő munka során nyújtott jó teljesítmény a kutya jó munkakutya-tulajdonságaitól vagy egy jó kiképzőcsapattól függ.

Bizony sokszor hivatkozunk arra, hogy a kutya jó, de hiányos a felkészítése.(lám, ott is)

Mindkét feltétel, szükséges. Legyen jó munkakutya-tulajdonság és legyen jó csapat is. A jó csapat ne elfedni akarja a hibákat, hanem a kutya valós képességeihez igazítva, a legjobb munkát végezni.

„Egy biztos. Minden tenyésztő egyesület igyekszik a Körung keretein belül kiszűrni a genotipust a fenotipusból (ld. „A Körung célja”)”

A megjelenésből következtetni a gének, hordozta tulajdonságokra, aminek a variációs száma 39’-négyzeten 49 génpáron!!!!!! Nem kis feladat! Látjuk is az utódvizsgálatok során, mennyire eltérő formájú és, viselkedésű kutyák is lehetnek.

„Ahogy már megfogalmaztuk: kétséges, hogy egy variációk nélküli sport őrző-védő munka a legmegfelelőbb megoldás. „

Tényleg nem biztos. –ám a semminél, még mindig jobb!(bár én el tudnék képzelni életszerűbb helyzeteket is, ahol vizsgálják a kutyát! De azt hiszem, ezt megtehetjük mi magunk is.)

„Amikor azután egy ADRK Körmester ragaszkodik e részgyakorlat többszöri megismétléséhez csak azért, mert a kutya idegen pályán palánk helyett egy amellett álló villanyoszlopot kerül meg, ugye megengedhető, hogy kétségek merülnek fel a Körmester kvalifikációját illetően (ADRK Körung, Borken-Burlo 2004. 05. 23.)”

„Gondolom a gazdi is ezt gondolta amikor, itt megszakították a gyakorlatát!

„A kutya stresszes állapotára visszavezethető viselkedést (a kutya a Körmester mellé ül a fürkészpalánkból történő kihíváskor) mindenképp messzemenően vizsgálni kellene, és nem félvállról elintézni azzal, hogy kiképzési hiba.”

Hmmm, tényleg zavar látszik a kutya viselkedésén ilyenkor. Tessék nézni a kazettán, ott is látszik. Élőben még jobban.

Az alap Wesen és anatómia értékelése során is észrevettünk zavarokat/tisztázatlanságokat.

Egy kutya egyértelműen láthatóan behúzta a farkát állításkor és a herevizsgálatkor. A Wesen vizsgálat során a csoporton áthaladáskor jókedvűen és ösztönileg jól kondícionáltan haladt lábnál. Jó Wesen megítélést kapott.

Tényleg, volt egy ilyen kutya (nem kicsit volt maga alatt a farka!!) Hiába ismerik a bírók a kutyát és látták már többször jól teljesíteni, azért azt ne feledjük, hogy nagyon sokan csak az elolvasott bírálati lap alapján választanak kutyát, tenyész partnert., Ha csak a bírálati lapot nézzük, ahol csak a kiváló teljesítményt rögzítik, pontszámokat, sokszor és sok meglepetés érhet minket. Azt a cikk írója nyilván nem tudja, hogy a német tenyésztők, nem így tesznek!( vagy mégis?)

A tenyész könyv, azért tartalmaz plusz információkat, és ez mindenki számára hozzáférhető!!

És mit tartsunk arról, amikor egy kutya a ZTP alatt egyértelműen láthatóan sántít, s a bírót, ez cseppet sem érdekli? (ZTP, Goldenstedt-Heide 2004. 06. 12.)

Tényleg miért nem érdekelte a bírót?- Talán megkérdezte, miért sántít és elhitte a választ!

Ez nem olyan nagy hiba, gondolom.(vagy valami más is van a kérdés mögött?!)

Német Bajnokság 2004.„Egy fajta tenyész egyesület sportbajnokságai (SchH-) szintén tenyésztést befolyásoló tényezők – feltéve, ha komolyan és a tenyésztés irányítását figyelembe véve folytatják le. Kétlem, hogy ez egy futballpálya oldalvonaláról lehetséges volna. Martin Hillgemann fegyelmező gyakorlatot bíráló bíró, pedig annak tartja. Ennek megfelelően zajlottak a megbeszélések is. A fegyelmező és őrző-védő munka értékelése az ADRK Német Bajnokságon Eschweilerben összehasonlítva nemzeti és nemzetközi normamértékekkel messze alulmúlja azokat, ezért azután nem vállalhat iránymutató funkciót.”

Ez egy igen erős kritika, de valós felvetés. Tényleg nem voltak olyan jó munkák, mint amennyire magas pontszámok születtek.És igen, nem minden verseny tenyésztésirányítási céllal rendeződik meg.

Ezáltal ámítják a bírók a kutyavezetőket olyan teljesítményekkel, melyeket sem ők, sem a kutyáik nem hajtottak végre. A keserű ébredés a fajták közötti rendezvényeken – mint pl. VDM, DM, IPO - következik be, és a sportoló rosszkedvéhez vezet, aki azután – ha előtte kizárólag ADRK körökben mozgott – hátrányos helyzetben érzi magát. Így kárt okoz a fajtának, mivel csak a konkurencia (különösen fajták közötti) élteti az üzletet.

Így igaz! Látjuk, hogy milyen esélytelenül indulnak a rottik a malik és a nj-között.

2006. október 02.

Ne dumálj, mert nem is értesz hozzá.

Minden új, feltörekvő kutyás generációval megéltem a hasonló hozzá állást. Hamar elhangzik, hogy bezzeg, nem versenyez, bezzeg nem csinál munkavizsgát, bezzeg nincs ott a kiállításon, miért szól bele a dolgokba! Úgy átlag négy évenként, ritmikusan ismétlődik ez. Jön valaki, aki másként gondolja a tenyésztést, kutyanevelést, kutyakiképzést, iskolai munkát. 

Saját gondolatait igaznak hiszi, meggyőződésből harcol érte, hiszen neki a jelen kutyás események sora a mérce, az a mérvadó.  Eddig rendben is van, ha valaki kiáll az igazáért és bátran szól. Lehet megvitatni, lehet nézetet egyeztetni, aztán lehet egyetérteni, elvetni és mindenki halad a maga útján. 

Ami nem jó megoldás, az a sunnyogó áskálódás, a másik fél lejáratása a háta mögött. Mégis ez a megoldás vált szokássá és lett elfogadott rottweileres körökben. Tegyük hiteltelenné, akkor nekünk fognak hinni, hiszen rólunk még nem tudnak semmit, mert mi mindenkinek azt mondjuk, amit hallani szeretne. Mindenkit biztosíthatunk arról, hogy mi nagyon lelkes, nagyon szorgalmas és önzetlen kutyások vagyunk. Manipuláció, áskálódás, hízelgés, önzés, duzzogás, vita gerjesztés, régi fegyvertár ez! Nagyon jó közösségeket züllesztett szét, néhány ilyen ember bekerülése a csapatba, egy fajtában. (Sok fajtában, kutyás közösségben)

Nem értesz hozzá, mert nem tudod megmutatni! Így rendre megkérdőjelezik a tudásom, a hozzáértésem, mert ez jó érvnek látszik. Megerősítik, hogy felesleges a múltat emlegetni, mert senki nem kíváncsi a harminc évvel ezelőtti dolgokra. Minden régi tenyésztő csak mesél, de csinálni nem csinál semmit. Bezzeg nem versenyez, bezzeg nem csinál munkavizsgát, bezzeg nincs egy kutyája sem rendezvényen. A kutyája nem is látható.

Bezzeg az a kezdő, aki a pályára lép, sokkal többet tesz, az az elhivatott kutyás, tanítani kell, mellé kell állni, versenyezni vele, megmutatni, hogy tényleg tudod is azt, amiről beszélsz. Naponta bizonyítani, mert amit a kezdő kutyás nem lát az nincs is. Ha meg nincs, akkor az ő botladozása vagy sikere a mérvadó, az a szakma és az ő igényei szerint kell mindenkinek működni. Talán így foglalhatnám össze a vélekedéseket, amire ez az írásom született, még 2007-ban. 

Aktuális mindig, mint ahogyan aktuális volt a kutyázásban eltöltött idő alatt bármelyik időszakban. Így nekiláttam és összeszámoltam, milyen gyakorlati kutyás tapasztalatom van. Majd leírtam, közzétettem a honlapon, majd itt a blogban. 

A régi időből nagyon kevesen maradtunk, de sokan vannak, akik 1992-1993-ban kezdtek el rottweilerezni. Addigra mi már túl voltunk 20 éven, de ugye a rendszerváltással egy új korszak, új világ, új lehetőségek jöttek el. Tömegek kapcsolódtak be a kutyázásba, a rottweiler népszerűsége csúcson volt. 

Szóval mit is csináltunk 1992-2007-ig terjedő időszakban, mint tenyésztők 15 év alatt. Mostani  kutyáink ezeknek az éveknek a munkájából születtek, ötödik generációs saját tenyésztésű kutyák. Minden ősük ott van a formájukban, a viselkedésükben, hiszen a sokszor szlogenként, reklámfogásként emlegetett genetikai bázis ezt jelenti. Látható, ellenőrizhető, annak, aki látni akarja. 

Végeztem egy kis számolást is, mert többször elhangzik, hogy a kutyáink nem láthatók.

Az elmúlt tíz évben: én két saját tenyésztésű, második generációs, saját kutyát neveltem fel. Felvezettem kiállításon mindkettőt (egyiket 4-másikat 1 alkalommal, kitűnő, CAC minősítéseket kaptak) mindkettőt tenyész szemlére felkészítettem, ami természetesen a dysplázia röntgen szűréssel is együtt járt. (még nem volt kötelező) Összegezve: tenyészthető minősítés, természetesen csont nélkül, elsőre és vitán felül, megfeleltek a nyilvános tenyész szemlén.

BH vizsgát tettem, Fázisos versenyen felvezettem, a kant. Nálunk töltötték öreg napjaikat is, akkor is az én kutyáim maradtak, amikor újabb utódokat neveltem fel. Magamnak és a család többi tagjának.

A tenyészetemből további 10, amit neveltem, ők részt vettek kiállításon (8 alkalommal, kitűnő, kitűnő helyezett minősítésekkel) Tenyész szemlén 5 kutya szerepelt, elsőre megfelelt.

BH vizsgán 1, versenyen 1 szerepelt, amit meg is nyert.

-a férjem, fiam, vagy a lányom vezette fel tenyész szemlén, kiállításon, versenyen, Ők, természetesen displázia szűrésen is át estek, mentes, átmenetes értékekkel rendelkeztek. És valóban, ezeket a kutyákat nem vezettük fel a fél világ kiállításain, CAC-ok CACIB-ok során, önmagunkat és a tenyészetünket reklámozva. Nem hirdettük csúcs, kiváló fedező kannak, genetikai és hasban import különlegességeknek, így sok szemnek valóban rejtve maradt. Ám ez nem jelenti azt, hogy kevesebb érték rejlik bennük, mint sztárolt társaikban!

Ezen felül még további 17 kutya eredményesen szerepelt a tenyészetemből kiállításon, tenyész szemlén, munkavizsgákon és fázisos versenyeken.

Ezen évek alatt ICH, HCH, HJCH, CACIB, R.CACIB, CAC, R.CAC, kitűnő, nagyon jó minősítéseket szereztek tenyészetünkből származó kutyák. Laikus kézben, gazdájuk felvezetésében.

5-en BH vizsgát tettek, ketten az én segítségemmel készültek fel.

6-an IPO1 vizsgát,

2-en IPO 2 vizsgát,

1 kutya IPO 3, Nyomkövető 1, vizsgát tett.

Ők egy kivétellel, győztes kutyák kiállításon. HD, röntgennel, tenyészthető minősítéssel rendelkeztek.

IPO 1 szintű őrző-védő versenyen kétszer is szerepelt eredményesen, általam tenyésztett kutya, aki küllemben többszörös győztes, HJCH, CACIB, CH-Év Campionja minősítésű kutya.

A többi nálunk született kutya szerepe, csak családi, házőrző funkció volt. Amiben jól helyt is álltak. Küllemükben, viselkedésükben standard kutyák, akiket gazdáik sem kiállításon, sem máshol nem akartak menedzselni, sem tenyészteni. Róluk is találhatsz fotókat, az oldalunkon.

Fontos megjegyzés: Mind ezt ketten alapoztuk meg Győző és én. Saját kutyáinkat nem bíztuk kiképzőre, felvezetőre, nem kértünk és nem kaptunk anyagi támogatást ehhez senkitől. A gyerekeink segítettek még, amikor annyi idősek lettek, hogy saját kutyára is vágytak. Az írás dátuma: május 31, 2008.

Kiegészítés 2010.

Ma, saját vonalunkat, csak a kanunkon keresztül tudjuk megtartani, tovább vinni. Szukáink fedeztetése rendre kudarcba fulladt. Bizony a dominancia, a határozottság, a temperamentum hiánya, gátja a szaporodásnak is. A választott kanok, akik a minimum paramétereknek megfeleltek volna, bizony nem voltak birtokában a fedezés mesterségének. Egyik választott kan ráadásul meg is fertőzte a szukánkat, az utolsó csepp a pohárban, (HOGY FELADJUK, de nem tettük. Kettő szukát nevelünk. 7 hónapos, négyhónapos.

Kiegészítés 2015. 

2008. Két felnőtt szukát vettünk.  Mindkettőnek minden eredménye meg volt, tenyész szukák voltak, röntgen, kiállítás, tenyész szemle eredménnyel. 

2009. Egy felnőtt szukát vettünk. A harmadik, hároméves kutyának, nem volt sem HD szűrése, sem tenyész szemléje. Őt megnevelni, felkészíteni kellett a tenyész szemlére, ami természetesen a HD szűréssel is együtt jár.  Sikerült. Részletesen a honlapon megtalálható.

Úzóval fedeztettük mindhármat. C, D alomból tartottunk meg kutyákat. Felneveltük, felkészítettük a tenyész szemlére őket, majd a kötelező HD szűrés birtokában felvezettük mindkettőt. Viktor fiam a sajátját Carlost, régi barátunk is a sajátját Bruge-t, B alomból származó Siroccó kutyát. Sikeresen teljesítettek valamennyien. Nem kellett saját pálya, saját segéd, sőt minden gáncsoskodás ellenére elvégeztük a feladatot. 

2011.   Ez az év a fordulópont, hogy a közösségi, szívességi kutyázást befejeztem. Egyénileg és a net-segítségével adom át a megszerzett tudást, mindamellett, hogy öröm kutyázom, gondozom, nevelem a saját kutyáinkat, az almokat.

40 év alatt 42 kutya nevelése, gondozása, adja a gyakorlati tapasztalatot (rottweileren kívül, boxer, orosz agár, csivava) + kiképzésben 6 valóban saját rottweiler - ők azok, akikkel, csak én foglalkoztam.Önállóan, önálló elképzeléssel, párhuzamosan az összes itthoni kutyával.

A sok száz kutyaiskolán megforduló kutya és gazdi nevelése, okítása csak hab a tortán. Kiképzés vezetőként tevékenykedtem, óvodát vezettem sok éven át.