Miért kötelező a munkavizsga?

Kaptam egy kérdést a minap, és "szégyenszemre” nem tudtam a fajtákat felsorolni, melyek a munkavizsgára kötelezett fajták.Tudtam, hogy tizen.., de 8-nál elakadtam. Mit is jelent az hogy kötelező? 
Minden kutyának munkavizsgát kell tenni ? Nem, dehogy! 
A kiállítási szabályzat alapján, a champion, azaz HCH és az ICH cím eléréséhez kell teljesített munkavizsga! Ezeknek a fajtáknak a körét az FCI meghatározta, és minden fajtára érvényes egységes munkavizsga szabályzatban rögzítette a gyakorlatokat. Ez ma az IPO. 2019-től IGP 
A fajtákról készítettem egy összeállítást. A nevek felsorolása mellett, linkeket is gyűjtöttem, mindenkinek akiket bővebben is érdekelnek a fajták. TEHÁT.

A CHAMPION Cím eléréséhez munkavizsgára kötelezett fajták.

Berger de Brie (briard)

Bouvier des Flandres ( buvié)

Berger Picard (pikard)

Berger de Beauce ( boszeron)

Berger des Pyrénées (( pireneusi juhász)

Németjuhász

Dobermann

Boxer

Rottweiler

Hovawart

Óriás schnauzer

Belga juhász, mely négy fajtát takar

groenendael;

tervueren;

malinois;

laekenois.

Nekik egységesen IPO vizsga követelményt lehet teljesíteni, amivel a kiállításon munka osztályban indulhatnak. Az évtizedek alatt, a tenyésztésben számító értékmérő vizsgából, kialakult a munkakutya sport is. Értékmérő= munkára való alkalmasság, idegrendszer, vézen vizsgálata )

Ennek a sportnak Világbajnoksága is van, melyet IPO 3-as szinten rendeznek meg, évente. Országonként ezeket a vizsgákat másként is elnevezhetik, Magyarországon régen Mk,1, 2, 3, MKI, MKII, MKIII, Vk,1, 2, 3, most egységesen HPO 1, 2, 3, 2007. augusztus 01-től új, érvényes szabályzattal. Azóta IGP 2019-től.

A kiállítási szabályzatunk, a nemzetközi szabályozással összhangban, a munkaosztályba való nevezéshez kéri a munkavizsga igazolását, mely minimum IPO 1, szint 75%os teljesítése.

Munka osztályban győztes címet elért kutya CAC minősítést kaphat, mint bármely más osztályban.( növendék, nyilt, champion) Az így összegyűjtött CAC címek, a vizsgával közösen egy újabb cím elnyerésére adnak lehetőséget. HCH, ICH. Olvasd el a részletes szabályt, ha érdekel  Kiállítási szabályzat-MEOESZ 

Egyszóval, ezért kötelező a munkavizsga és nem másért. Nincs olyan kitétel, hogy ezeknek a fajtáknak kötelező lenne vizsgát tenni. Hiszen a természet, a vézen más módon is mérhető, mint látjuk sok másik fajta tenyésztése során. 

Ami sok embert megzavar ebben a kérdésben az az, hogy némely fajtánál, az anyaország (standard adó ország) A fajta tenyésztéséhez, meghatározza a kötelezően előírt munkavizsgák és képességvizsgák sorát pl.német juhász, dobermann, boxer, rottweiler, óriás schnauzer, de a hovawart - ismereteim szerint már nem, de régen igen. 

Belga juhász, ami valójában 4 fajtát takar, egy más rendszert vezetett be. A malinoá fajta tenyész szelekciója a ring sportban elért teljesítményt vette alapult. Így egy másfajta módon tenyésztett, munkára szelektált egyedei, egyszer csak előre törtek, megelőzték a németjuhász fajta munkavonalas, eredményes verseny kutyáit is. Megtörték a németjuhász fajta hegemóniáját, így okozva bosszúságot a németjuhász fajta elkötelezett híveinek.

Mára ezen két fajta képviselői, versenyzői uralják a nemzetközi mezőnyt, egy-egy ilyen világversenyen. Aki szeretne ebben a nemes versengésben részt venni, és lehetőleg nem a sor végén kullogni, ebből a két fajtából választ, mert hiszi így sikeres lehet. Magyarországon a bírók, segédek, kutyaiskolák vezetői, kiképzői, ezen fajták tartói, tenyésztői. (döntő többségben) Munkájuk révén a többi fajta tenyésztésére is hatással vannak.(voltak) Milyen hatással?

TESSÉK MEGNÉZNI A TÖBBI FAJTA HELYZETÉT, MUNKÁRA KÉPES POPULÁCIÓJÁT. Ami egyben kritikája, a szakmának, na meg persze a fajták tenyésztőinek is. 2008.október

Kiegészítés 2015.  2012-től egy újabb IPO VIZSGASZABÁLYZAT változat van. A szabályzat változásait érdemes nyomon követni. A gyakorlatok nem, de a kivitelezés, sok formai elem, a kiképzési metodika, bírói értékelés, bírói szemlélet változik. 
Az eredeti írás 2008-ban született. A Champion címhez munkavizsgára kötelezett fajtákat, egy régi IPO ( MK?) szabályzatból kerestem ki. A későbbi szabályzatok ezt a felsorolást már nem tartalmazzák.

Mint olvashatod, ( ha olvasod) a Berger de Beauce is ebbe a körbe tartozik ( tartozott?) mégis elvétve, találkozunk velük vizsgán és versenyen. Nem is gondol rájuk senki úgy, mint munkakutyára. Így számon se kérik, hogy miért nem vizsgáznak és versenyeznek széles körben, miért nem méretik meg magukat a hazai versenyeken. (terelő munkavizsgát is tehetnek a HCH címhez)

A rottweilerrel megteszik pedig nekik se kötelező őrző-védő kutyának lenni, miért nem találhatnának maguknak más feladatot? Miért ne lehetnének terápiás, vagy segítő kutyák, vagy miért ne terelhetnének? Csak elhatározás kérdése, hogy az elveszített őrző-védő képesség miatt, a tenyésztés a puhább, lágyabb, más képességekkel bíró kutyák felé menjen.

Miért is jutott ez eszembe? 1. 

Részben, hogy a rottweilereken, német juhászokon, még a laikus is számon kéri a munkavizsgát, a kiváló teljesítményt ezen a területen, míg más fajtáknál nem. 

2. A HCH cím kapcsán. Elkezdtem keresgélni, hogy a terelő munkavizsga vajon kiváltja –e az IPO vizsgát, ehhez a címhez. HÁT kiváltja! 

Ezt az FCI Terelő Munkavizsgát el kell ismernie az összes FCI tagnak és szerződéses partnernek. Ez az FCI Terelő Munkavizsga Bizonyítvány a kutyát kvalifikálja a Nemzetközi Szépség Champion címre. A kutyák, melyek teljesítették a HWT-t versenyezhetnek a munkaosztályban az FCI nemzetközi kiállításokon. 2010. 08. 28. 

Eltérő vonalak

Első kutyásként rossz szót senki nem mondhatott a kutyámra. A legszebb, a legokosabb, legbátrabb stb. Amikor az első rottweilerekkel megismerkedtünk elhangzott, hogy bezzeg a rottweilerek mennyivel különbek, de én persze nem hittem. Egészen addig, amíg négy év elteltével meg nem tapasztaltam. Saját rottweilerünk lett. Akkor hosszú- hosszú évekig azt hittem, hogy minden rottweiler olyan fantasztikus, mint a miénk. Majd jött a felismerés, hogy mégsem. Ha nem olyan, miért nem?

Persze más rottweiler tulajdonosok szintén azt állították, hogy övék a legkülönb és a legigazibb. Kinek volt, van igaza?

Akkor jött a tanulás időszaka, kerestem a válaszokat, ami akkoriban sokkal nehezebb volt, mint ma, mert szakirodalom gyakorlatilag nem létezett, magyar nyelven. Általános kutyás könyveket olvasva, a kiállításokat, ott is a bíró munkáját figyelve, próbáltam eligazodni a sok ellentmondás között. Ezzel párhuzamosan, mivel a kutyaiskola, munkakutyázás természetes velejárója volt a szabadidőnknek, ezen a területen is kutakodtam. Mindenkit meghallgattam és volt, amit azonnal elvetettem, volt, amiben bizonytalan voltam de logikusan hangzott ezért kétkedve, de elfogadtam. Volt, amivel, azonnal egyetértettem. Közben nagyon sok rottweilert megfigyeltem, nekünk is volt néhány. Egy idő után határozott véleményem alakult ki, a rottweilerekről, a munkakutyázásról. 

Idézem saját magam, egy régen leírt történetből. 

1971 volt amikor az első rottweilereket megismertem. 1986, amikor komolyabban érdekelni kezdett a téma, mert a fiúk mindig nálunk vitatkoztak, gyűrték egymást az eltérő nézeteikkel. A kulcs maga a tenyésztés. Hiszen, miért is lenne fontos, órákat egymás győzködésével tölteni? Sima kutyásként az ember nem töri az agyát, csak tudja, hogy az ő kutyája minden kutyánál különb. 

1.kép Arnold, Viktorral 1980. Arnold az örök minta és szerelem, hiszen mindig ilyen kutyát szerettünk volna, azért kezdtünk tenyészteni, hogy ilyen lehessen mindig. Bérházban laktunk a harmadik emeleten. 

2. kép Újpesten laktunk lakótelepen. Viki, Tünde, Crisztosz, Gabi .
Arnold fia, Crisztosz, aki másként, de szintén álom kutya volt. Nekünk ők jelentették a rottweilert, mert pont olyanok voltak, amit a standard kívánalomként leírt! Van olyan, aki nem azt olvassa ki a leírásból, ami pont az ő kutyájára illik?! Aligha! A rottweiler tulajdonosok  teljesen elfogultak a kutyáikkal. 

Ámde az évek más tapasztalást is hoztak. A szukák már mások voltak, de a szuka lehet finomabb, kevésbé domináns és kevésbé határozott, hittük akkor. Persze ez csak egy árnyalatnyi eltérés volt a kanjainkhoz képest, főleg a várható kölyöknevelés miatti kevésbé éles temperamentum jól is jött. 

Kezdetben a fedezésből járó kölykökön mértük le az eredményt, az utódok is tudták mindazt amit egy rottweilernek tudnia kell. A fedeztetés díja akkoriban az első választású kölyök volt, így azt mi adtuk el, mi kísértük figyelemmel a fejlődését, a mi felelősségünk volt az is ha valami tenyésztésből kizáró hibája volt, lett volna. Példák alább >

Malabár, Crisztosz fia      Toto Crisztosz fia      Ámor, Ali fia  Kovács Ferenc gazdájával, a csíkos pulóverben! Faussner úr bírálta a tenyészszemlén később, és a csoportba zárásnál azt mondta két lépésre a kutyától: itt álljunk meg, mert ez a kutya nem viccel. Eddig és nem tovább! Ő egy domináns rottweiler! 3. kép Ámor 1989. Később saját szukáinktól is olyan típusú és viselkedésű kölyköt hoztak, amit mi elvártunk. Azaz a tulajdonosok azt igazolták vissza, mert tartottuk a kapcsolatot, meséltek, jöttek iskolába stb.

4.kép Oszi és Mefisztó 1989. Videó>>>  Oszi, Ali fia  

 

5. kép: Ali, már Pestlőrincen 1986.

Szóval a kutyák jelleme: semmi ideges hektikusság, semmi látványos harapósság. Nyugalmi helyzetben, kezelhető, kiegyensúlyozott kutyák, fegyelmezett, kézben tartható. Amikor harc van, akkor viszont határozott, azonnal reagál, kemény és rettenthetetlen!

1988. ugye a mérföldkő, mert jött a világútlevél, tágult a világ. 

1989. Amikor ADRK szakembereket hívtam, és mindenkinek volt lehetősége a tanulásra, mert biztattunk mindenkit, hogy lásson, tanuljon, hozzon ADRK kutyát , ha megteheti. 

6. kép  Udo Fuße de Eifel

Szira Karcsi, Oszi „kutyánk” gazdája megtehette és a sok duruzsolás hatására, az ADRK kutya az igazi, az aztán a rottweiler, meg micsoda genetikai bázis , meg az import kutya sokkal különb stb.  komoly utána járással és komoly pénzért, az akkor híres, legjobbnak tartott kennelből vett egy kölyköt. Persze Udo ég és föld volt viselkedésében, Oszitól. Mivel Oszit tőlünk vette, tanácsért is hozzánk fordult amikor elakadt. Tele volt panasszal, hogy bezzeg ilyeneket Oszi, nem csinált, vele nem volt ennyi gond stb. Mi is láttuk, hogy Udo meg sem közelíti viselkedésben Oszit, de legjobb képességeink szerint segítettünk neki, hogy kihozhassa a kutyából a legjobbakat.  Fel is cseperedett, sikeres kutya lett belőle. 

Nem állt a mi ízlésünkhöz közel, mert 64 cm-es marmagasságával, finomabb csontozatával, fejtípusával eltért a mi általunk jónak tartott formától. Az 1971-es standard leírás szerint, Willi Faussner körmaister bírálata szerint sem volt ideális, így ez nem csak egyéni véleményünk volt, hanem támaszkodtunk az akkori szakirodalomra. Viselkedése, vibráló, ideges, heves, de nem tartalmas és nem rettenthetetlen. 

Az első ADRK tenyész könyvet Faussner úrtól kaptam, és kitartó szótárazással, böngészéssel, próbáltam a nyomára bukkanni miért ilyen ez a kutya? -  Az ADRK kutyának és utódainak különbnek kellene lenni, volt már akkor is a vélekedés. 

Hát nem így volt! 

A megfejtés kulcsa a tenyésztés szakirodalma, a kiképzésvezetői tanfolyamok német előadói,  viselkedés, jellem, kiképzés témában,  plusz rengeteg adat, tenyész könyvek sora, a kutya leírások, videók, kiállítások, kutyák, kutyák, kutyák, lett végül. 
Ekkor vált fontossá a származási lap , mi okozhatja a jelentős jellem és forma eltérést. Saját, más kutyáinak származási lapja előkerült , böngésztem az ősök között, majd böngésztem a tenyész könyvben, Adolf Pinkoss könyvben, meg minden fellelhető szakirodalomban. Győzővel meg is beszéltük a látottakat, olvasottakat. 

Nyomára bukkantam a különböző vonalak eltérő formájára és jellembeli különbségére. Megtanultam olvasni a törzskönyvet, megtanultam látni a kutyát, megtanultam a kiképzés alapjait, megtanultam sok mindent. 

Szóval Basko von Hertener Wappen volt a merőben más kutya, a mieinktől lényegesen eltérő – ami eltérő vonalat is jelentett. Eltérő ízlés, a tenyésztés irányítás eltérő haladási iránya miatt volt más, amit az utódellenőrzés igazolt, mikor tovább kutakodtam. Nem név alapján, nem hangzatos címek alapján,  hanem a kutyák tényleges ismeretében! Láttam kiállításon, láttam munkáját videón, nem csak az adott kutyát, de őseit is! Láttam itthoni leszármazottait ennek a tenyésztési elképzelésnek, más tenyésztők kutyáiban. 

Basko von Hertener Wappen gazdáját megismerhettem, 1991-ben Dahtelnben, a bullmasztiff klub kiállításon, Willi Faussnerrel összefutva néhány szót váltottunk vele. Kíváncsivá tett, jobban utánanéztem a kutyáinak, tenyésztésének. Vico von der Flugneise  kutyáját élőben láttam, majd körungon felvezetve később, amit videón néztem meg.  Ennyi ismeret után, az ADRK Klub kiállítások helyett körungra mentem, mester bajnokság videókat néztem, körung kazettákat néztem, sok-sok kutyát munkában néztem. Nem untuk el végig nézni sokadszorra sem!  Győzővel meg is beszéltük itt is, ki mit lát. 

Majd magam is sok kutyát neveltem, képezgettem, segítettem a kiképzésben, még ha hobbi szinten is. Fejből nem tudok sok adatot, de ha ránézek egy törzskönyvre sok kutyát látok a szemem előtt, sokukra emlékszem, így tudom értékelni a törzskönyvön látott adatokat a magam számára. Aztán keresem az alkalmat, hogy a nem ismert kutyát is megismerjem, többet tudjak meg róla, persze csak akkor ha felkeltette az érdeklődésemet.

Már régen tudom, hogy nekem melyik rottweiler tetszik, nekem melyik az ideális típus, mit keresek egy kutyában és mi okoz maradéktalan örömet és büszkeséget. Mára már nagyobb részüket a kutyáknak szeretem mert rottweilerek, kisebb részük érdekel.  Hű meg, jaj de világszám, meg jaj de legenda, no az nem izgat fel,  ha észre veszem a sztárolást, reklámot, ami többnyire már nem a valóság. 

Tenyésztés menete erősen leegyszerűsítve, amit én olvastam ki az ADRK rottweiler törzskönyvből. Cél a szép és jó, azaz az ideális rottweiler. Szép formával, de gyengébb "vézennel"- jellem- rendelkező kutyához igazán bombázó viselkedésűt választanak, nem igazán szép formájúra, minden esetben szépet. Olyant, aminek korrekt a viselkedése is, nem szélsőségeket tesznek össze.  Örök körforgás melyben a fajta változik, mind küllemben, mind elvárt viselkedésben.  2010. 07.23. 

Miért nincs törzskönyvezve egy fajtatisztának mondott kutya?

Megjegyzés, kiegészítés 2015, eredeti írás 2010.    

Állami irányítás alá vonták a kutyatenyésztést, minden megváltozott, így a gyors és egyszerű adminisztráció bonyolulttá vált. Szervezetek vezetői marakodnak a "fajta gondozásért”. Az állami hivatal követel, de adni nem ad semmit , így nulláról kezdve kell szervezetet építeni. Ez bizony költséges. Nincs, ki megteremtse újból a pénzt, ami gördülékennyé tenné a törzskönyvezést.  Az elszállt milliókat nincs, ki pótolja. Amit a tenyésztők az évtizedek alatt beletettek ebbe,"lenyúlták". Sokan ezért külföldön, vagy sehogy sem tudják törzskönyveztetni az almot. AZ ÉVEK ALATT nem jobb, egyszerűbb, de minden kuszább, átláthatatlanabb lett! 2016. A rendszer nem volt működő képes, az állam nem találta meg a számítását, ezért ismételten kiszállt! A törvényt módosították, ami az év végére lép hatályba. Az írás itt marad. Történelem .

Elkezdtem többször számolni a költségeket, de aztán elakadtam. (mert nem érdekel igazán a téma, evidens, logikus, sokan sokszor leírták már, unom, hogy olyan vagyok, mint a pereces.) Több területet érint, ami a tenyésztéssel, a tenyésztés fogalmával kapcsolódik össze. Tegyük fel, hogy a szülő pár törzskönyvezett. Akkor nincs akadálya az utódok törzskönyvezésének, mert a fajta törzskönyvébe bevezetni a megszületett almot, egyszerű adminisztrációval el lehet intézni. Ám ez az egyszerű adminisztráció, csak látszólag egyszerű, és több formában megejthető a fajtát gondozó, tenyésztő szervezetnél. Ez a tenyésztő szervezet itthon, a MEOE-Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete.

Egy alom bejelentése a kölykök születésekor történik, 10 napos korban ajánlott. Ám az egész folyamatot rengeteg dolog előzi meg. Minősített, tenyész szemlén részt vett és ott tenyész engedélyt kapott kutya esetében a törzskönyvezés költsége fele, annak amit, a nem minősített szülőktől származó almok esetében kell fizetni a tenyésztőnek. Tenyésztő az, akinek a szuka kutya a tulajdonában van. Neki kell, azaz van lehetősége bejelenteni az almot. A tenyész kutya minősítéshez több dolgot kell tenni, ami bizony idő, pénz. Némi szakértelmet igényel, a fajtában való jártasság alap szinten, kívánalom.

Veszünk egy szukát, fel kell nevelni, iskolába hordani, kiállításra vinni, kötelező egészségügyi szűréseket elvégeztetni az állatorvossal, melyről igazolást állítanak ki, kötelező tenyész szemlén is felvezetni. Majd amikor tenyészérett korba kerül, keresni kell hozzá egy szintén tenyésztésre alkalmas kant. Vagy saját kan esetében, azt is felnevelni, iskolába hordani, kiállításra vinni, tenyész szemlén felvezetni, kötelező szűrések birtokában! Idegen kan választásakor fedeztetni kell vinni a szukát, kifizetni a fedezési díjat. Utazni, időt tölteni (akár szabadság, munkaidő kiesés árán is)! Lehet tetemes állatorvosi költség itt is, ha a fedezés optimális időpontját progeszteron szint méréssel szeretnénk meghatároztatni. Mindenképpen számíthatunk további állatorvosi költségre, hiszen az ellés előtt, után minimum egyszer, egy vizsgálat „kötelező ", a legegészségesebb, legsimább vemhesség alatt is.  A kölykök megszületése után 14 nappal, be kell jelenteni az almot, akkor a kölykök származási lapja 7-8 hetes korban, már a tenyésztő kezében lehet. Minimum egy utazás a MEOE a-ba. Budapesten 1 nap szabadság, mert a MEOE munkaidőben van nyitva. Helyi szervezeteknél is gondolom, de mindenképpen utánajárást igényel.

MEOE tagdíj (ha az alom bejelentéssel együtt történik) 6000.- Kennel név kiváltás 10.000.-

Alombejelentő lap 2000-Ft, fedeztetési jegy 2000 Ft, 5x5500-(nagyszámú alom esetén akár 10x 5500) ez a törzskönyvezés ára.  Tehát, egy kölyökre a származási lap költsége 5500.- Ft Felülbélyegzett származási lap esetén 11.000.-Ft

Néhány szó a felülbélyegzésről. Nem minősített, tenyész engedélyt nem kapott, azaz szakember által el nem bírált szülőktől származó almot is be lehet jelenteni, azt a fajta törzskönyvébe bevezetik, csak dupla díjat számítanak fel. Több felirat létezik. Ezek a kutyák jó eséllyel tenyésztésből kizáró hibával rendelkeznek a fajtában, mert a kutyával kereskedőket, csak a törzskönyv ténye érdekelte sokáig. Ez volt a hivatkozási alap, hogy a fajta kritériumainak megfelel, azaz fajtatiszta rottweiler, a kölyök.

Mára már több generációs, ilyen ellenőrizetlen almokból, szülőktől származó kutyákról mondják, hogy rottweilerek. Időnként azok is, de valójában a többségről ezt nem mondhatjuk el. Soha senki nem látta, nem bizonyította, hogy ezek a kutyák, valóban teljesíteni tudják azt a minimum szintet, amit a fajtától elvárhatunk, úgy formában, mint viselkedésben. A származási lapot csak tetoválás, vagy chipezés után kapja kézhez a tenyésztő. így azt a kölyökkel együtt, csak akkor tudja átadni, ha előtte minden szükséges adminisztrációs lépést időben végig csinált, kifizetett. Tetoválás esetén a tetoválás költsége már benne van ebben az 5500 Ft-ban, de ki kell fizetni az utazást a tetoválóhoz, vagy kifizetni a kiszállást. (cca.: 3000.-) Chip esetén: állatorvos költsége, ami kutyánként 3000 Ft -az, vagy duplájára rúghat. 20.000.- azt hiszem ez a minimum összeg, amit állatorvosra kell költeni egy alom esetén (akkor semmi extra kiadás nem volt) Plusz, az oltások, a féregtelenítés költsége, ami nem megúszható, hiszen az állatorvos is tud az alomról.

Szóval, kis létszámú alomnál 60-70.ooo Ft a minimum amit, egy alom törzskönyvezésébe előre bele kell fektetni. Felülbélyegzett alom esetében 120.-140.000.-! Előre, a kölykök két hetes korában. Aztán ki tudja, hogy viszont látod -e, a befektetésed a kölyök árában. Ennél egyszerűbb, a költségeket rátestálni a vevőre, ha már olyan igényes, hogy törzskönyvezett kutyát szeretne! Gondolják, terjesztik azok a szaporítók, akik jó üzletet látnak a kutyatenyésztésben, és más emberek évtizedes munkájára ráülve a kutya eladási bizniszbe bekapcsolódnak. Ők azok, akik felmérik a piac kínálatát és keresletét, aztán fél áron, harmad áron próbálják értékesíteni kutya szaporulataikat. Elmesélik a laikus vevőnek, hogy ők nem tenyésztők, ők nem akarnak pénzt keresni, ezért a nyolcvan, százezer, kétszázezer forintértékű, fajtatiszta kutyát 50.000.-, 25.000.- 15.000 forintért adják! Mindenki jól jár! Ugyan azt kapja csak jóval olcsóbban! (sicc!)  Persze azt is hozzáteszik, hogy az ő kutyáiknak is lehet kiváltani törzskönyvet, de akkor az övék is 30-40.000 Ft-tal drágább lenne kölykönként. Minek is az a papír, hiszen úgy sem kell egy hobbi kutyának. Nem megy kiállításra, nem tenyésztik, „ők” a vevők, úgyis csak egy házőrzőt akarnak. Tényleg minek is? Hangzik az én költői kérdésem sokadszorra, mert mára sikerült kifejleszteni ennek a kutyaszaporításnak a legigénytelenebb változatát, a törzskönyvezés nélküli állomány utódainak, tovább szaporítását, ami már a fajtatisztaságra sem ad garanciát.

Siroccó Leó, Noris

 

Siroccó Leó-Norys eredményei: tulajdonos : Seres István

Bp. CACIB 2001.05.13.  kitűnő 2

Keszthely CAC 2001.06.03.  HPJ

Bp. OMSE CAC 2001.06.23. HPJ

Gödöllő CAC 2001.06.24. kitűnő 2.

Esztergom CAC 2001.08.05. HPJ

Debrecen CACIB 2001.08.19. HPJ

HJCH Hungária Jugend Champion

Zalaegerszeg CAC 2001.09.22. kitűnő 2

Bp. CACIB 2001.10.27. CAC- CACIB

Bp. CACIB 2001.10.28. R.CAC

Bp. Derby 2001.11.17. R.CAC

Bp. champion 2001.12.08. Év Championja

Székesfehérvár 2002.04.27. Növendéko. nagyon jó 2 Birál Helmuth Freiburg. ADRK vezetőbíró

BH vizsga 2002

Sződliget kupa 2003. verseny C összetett 3. hely IPO 1 szinten

Rottweiler bajnokság 2003. verseny C 2. hely IPO 1 szinten

2003. MRK Székesfehérvár tenyészthető

Bende kupa 2004. verseny C 6. hely IPO 1 szinten

Ő, Rita kutyám unokája. Még az én kritikus szememnek is nagyon tetsző kutya volt.

ADRK Klub kiállítás 1990.

„Hazaindultunk, másnap haza is értünk. Én akkor azt mondtam, hogy soha többé, ennyit autóba nem ülök többé”. Ez volt 1988-ban.

1989-ben még tartottam a szavam. Igaz mozgalmas év volt, a Fajtaszakosztály működtetése, rendezvények szervezése, anyagi bázis teremtése stb. "Csak" Klagenfurtig mentünk, az ADRK Klub kiállításra nem.

1990-ben az elnöki pozíciómmal összefüggő megkeresés révén, lehetőségem nyílt egy hosszú útra. Ismét Klub kiállításra mentem.

Klubtársam segítséget kért, mert a von Grüntenblick kennelből szeretett volna kölyköt venni. Akkor még úgy tudtuk, hogy a „német” nem ad Magyarországra rottweilert, pláne nem lehet a kölyköket megnézni és választani sem. Azt mesélték tudó kutyások, hogy kihoznak egyet az alomból, azt megnézheted, kifizetheted és hazahozhatod, ha egyáltalán a német szóba áll veled.

Wolfganggal való kapcsolatunk , az itthoni tanfolyamok, a kempteni látogatás után, barátinak volt mondható, így a kérés rottweileres társunktól logikus és kézenfekvő volt. Segítsünk neki a kölyök „megszerzésében” és választásában. Megtettük. Önző szempontok nem vezéreltek. Nem latolgattuk, hogy ő akkor előnyhöz jut velünk szemben, mint kutyás, mint tenyésztő az ADRK import szukájával. Csak arra gondoltunk, hogy neki van lehetősége ( pénz) ő hajlandó, ez mindenképpen csak a fajta hasznára lehet. Ismertük az addigi állományát, nehézségeit .

Szerencsésen alakult, mert a kölyök el hozatalát az az évi ADRK Klubkiállítással össze lehetett kapcsolni. 1990.

Nyelvtudás nélkül, helyi ismeret nélkül nagy bátorság belevágni egy ilyen nagy útba. Amikor felajánlották a lehetőséget, némi gondolkozás után csatlakoztam, így hárman vágtunk neki az útnak. Én, mint Ábel a rengetegben nézelődtem ismét, a hosszú autó úton és később Wolfgangéknál, majd a Klub kiállításon.

Nem tudtuk pontosan a kiállítás helyszínét és Jani kérdésére Wolfgang egyszerűen válaszolt. Gyertek hozzánk,majd tőlünk, együtt elmegyünk a Klubkiállításra. OK.

Arra kanyarodtunk Petersthal felé. 760 km és ott is voltunk. 

Gyönyörű falu, szívélyes fogadtatás, kézzel-lábbal mutogatás. Számomra egy biztos pont volt a rottweiler. Abban jól eligazodtam. Nagy várakozással kerestem Norist, mert róla hallottam Győzőtől és Wolfgantól is a nyári tanfolyamon. A nappaliban várakoztunk és egymás után beengedték a kutyákat. Néhány szó hangzott el, hogy hogyan viselkedjünk, de biztosítottak bennünket, hogy nincs miért aggódnunk a kutyák nem harapnak, ha jól viselkedünk. Norist holnap felvezetik a Klubkiállításon, így nagy volt az izgalom. Pietro is megérkezett, ő volt akkor Noris társtulajdonosa. ( vagy? csak tippeltünk az eseményeket látva)

Megnéztük az almot, a mama kutyát. 

Kiderült nincs választási lehetőség, egy szuka van eladó, az Janiéké lehet. Persze ami nekem tetszett, arra azt mondta a Coni, hogy az a övé, megtartja. Na mi legyen? Vegyék, ne vegyék? A döntés nem az én kezemben volt, de azt tanácsoltam, fontolják meg. Az alom „hibátlan” Látható súlyos hiba nincs, egészséges, jól fejlett, jó viselkedésű kölykök. Ha minden klappol, lehet egy remek tenyész kutyájuk, ha nem is ő lesz a legmenőbb kiállítási sztár. 8 hetesen biztos tenyész kutya, biztos győztes kutya nincs, mondtam én már akkor is. Viszont a kennel, az ősök adnak némi garanciát, hogy olyan nagyon nem tudnak mellényúlni. Kifizették, megvették. ( húzós ára volt) 

Na, akkor éjjel indulunk a Klub kiállításra ! Addig pihenjünk egy kicsit.

Hol is a Klub kiállítás helyszíne? 

Térkép elő, és teljes döbbenet, Jani azt hitte rosszul látja. A helyszín Wolgangéktól még 800 km-re északon van!!! Jaj! Nem lesz elég a benzin és a pénz, na meg az autónk se Audi 100–as, mikor érünk oda?

Coni gyors döntése, szervező készsége, megmentette a helyzetet. Boksz a csomagtartóba, akkor hátul elférünk, megyünk vele. Noris ,Wolfgang, Bettina majd Pietróval megy. Pihenés, csomagolás , indulás. Vittük az egyik kölyköt is. Ő a Herrenholz kennel -be kerül, nekik visszük a Klubra ki- hangzott a magyarázat.

Coni remekül vezet, száguldoztunk az autó pályákon, reggelre oda is értünk.

Megkerestük a lefoglalt szállásunkat ( vagy nem volt foglalva és abban is segítséget kaptunk?) Nem emlékszem, de gyönyörű panzióban szálltunk meg,vasárnap reggel készítettem is néhány fotót.

A klub kiállításon aztán zajlottak az események. 

Noris mezőnyét látva, a bíró munkáját figyelve szurkoltam Norisnak, aki egyre jobban belelopta magát a szívembe. Megnyerte az osztályát!!! Hatalmas boldogság, büszkeség , ünneplés. 

A szombati nap esti bulival zárult, ami hagyomány ezeken a rendezvényeken. Nagy sátor, vagy nagy terem, vacsora, műsor, tánc, zene stb. Sok rottweilert szerető ember, a világ minden tájáról, a tenyésztők, a helyi szervezetek képviselői, bírók , mosolygósan egy asztalnál. Mi magyarok már akkor sem ünnepeltünk együtt, de legalább néhányan szóba álltunk egymással.

Másnap a felnőtt mezőny bírálatánál azt a „taktikát” követtem, hogy katalógussal a kezemben, jegyzeteltem, a nekem tetsző kutyákat kicsi csillaggal jelöltem. Tudtam, hogy nem láthatom minden kör „bírói munkáját” végig, mert négy nagy körben folyt a bírálat, egymástól távol. Németül változatlanul nem értettem, így hiába is néztem volna feszülten a bírót, többet akkor se tudtam volna meg. A szűkítéseket, a különböző csoportok választását már értettem, hiszen 1988-ban láttam, na meg ADRK újságból, német nyelvű könyv fordításokból sok mindenre fény derült. 

A kutyát, jól láttam, azt rutinosan feltudtam mérni. Anatómia, fajtajegyek, viselkedés, standard szerinti kívánalom, ezek mind tudott területek , mert megtanultam, megtapasztaltam. Ez maga a rottweiler. 

Miért is ne azt gondoltam volna, hogy az a rottweiler amit én annak tartok, annak látok? Határozott kép élt a fejemben a jó rottweilerről és határozott viselkedés, jellem, így nem volt nehéz választani. Később büszke voltam magamra, mert minden általam jelölt kutya kitűnő minősítésű lett, némelyik helyezett, avagy nyert! Persze sok minden gondolkozásra is késztetett, mert az akkor bíráló bírók némileg eltértek értékelésben , „izlésben” Faussner úr és Freiburg úr két évvel korábbi bírálatától.

Nagyon színvonalas, nagyon látványos környezetben, nagyon jól szervezet kiállítás. Az osztrák katonai kutyák bemutatója fantasztikus élmény volt. A bemutatón szereplő kutyákból sok a kiállításon is felvezetésre került. Tenyész csoport győzelemmel zárták a napot.

20. Klubsiger-Zuchtshau 1990. augusztus 25-26. Südlohn-Oeding ausgerichtet von der Bezirksgruppe Borken-Burlo im ADRK

Áll a katalógus borítóján. Jubileum a javából!

A katalógus, ami az adatok kincsesbányája. Nevek, tenyészetek, ősök, hirdetések stb. Az eredmény leírásával, meg „utód” ellenőrzés is egyben. Nagy plakátokon a végső minősítések, helyezések feltüntetve a sörsátor falán, ahol mindig akadt jegyzetelő.

NORIS VON GRÜNTENBLICK FIATAL KUBGYŐZTES 1990. Hurrá, hurrá!

Az ünnepélyes eredményhirdetés egy színház teremben volt. Bevonulás egy zenekar indulójára, dob, trombita egyéb hangszerek hangos kísérete mellett, át a termen a sok néző sorfala között, fel a színpadra. Kutyák meg se rezzentek, teljesen nyugodtan, magabiztosan és természetes módon rottweilerül viselkedtek.

Nagyon szuper nap volt. Irány vissza Petersthal. Majd Magyarország, egy csöpp rottweilerrel. Szerencsésen haza is érkeztünk.

Álljon itt az akkori bírói gárda neve, később jártak Magyarországon, bíráltak is, kiállításon, Ztp-n.

A katalógusból ollózva:

Richter:

Klaus Altpeter, Birschimsheim

Willi Hedke, Dortmund

Hans Krings, Jüchem

Erich Walbrot, Essen

Rottweil 1988.

1988-ban vált lehetővé, hogy szabadon, korlátozás nélkül külföldre mehessünk. Az akkori trendi- a bevásárló turizmus- helyett mi Rottweilt választottuk. Régi vágyunk volt, hogy „igazi” rottweilert lássunk. Juhász Laci, Anikó a felesége, Győző és jómagam keltünk útra. Mindent Juhász Laci és Anikó szervezett meg, nekik volt autójuk is. Laci vezetett és fényképezett. Az ADRK Klubkiállítás 1988-ban Rottweilben volt így kettős a kapcsolódás, a város melyről a fajta a nevét kapta, a kiállítás, amelyen megnézhettük milyennek, kell lenni a rottweilernek valójában. A hazai bírálatok már akkor sem adtak igazi támpontot, hogy a tenyésztésben merre haladjunk.

Szűkös valutakeret, csillagászati árak, hosszú autóút, de bevállaltuk és elindultunk. Soha véget nem érő autóút után / 15-óra/ megérkeztünk Schönberg-be, ez a kiállítás helyszínétől 3o km-volt, itt sikerült szállást találni. Egyik ámulatból a másikba estünk, sok-sok dologra rácsodálkoztunk, nagy várakozással néztünk a másnapi kiállítás elé.

A szállás ablakából készült fotó

Rottweil gyönyörű kisváros, az ottani sportcentrumban rendezték a kiállítást. A szebbnél szebb autó csodák után, szebbnél szebb kutyákat láttunk. Tiszták, csillognak-villognak, erőtől duzzadó nagy kutyák. 200-nál több rottweiler! Fantasztikus! Az egész lékkör, az emberek, ahogy a kutyáikkal bántak, felvezették, más az itthon megszokottnál. A kiállításra nem kellett belépőt fizetni, négy körben folyt a bírálat. Talán nem lesz unalmas, ha leírom a bírálat menetét. Ez ma is így folyik, és igencsak eltér a hazai gyakorlattól.

A körbe behívják az összes kutyát és elkezdődik a bírálat. A bíró kezében egy mappa van, ahova mindig ír. Sorban megnézi a kutyák fogát, a kutyát, jegyzetel. Majd startszám szerint egyenként lebírálja a kutyát állásban és egy rövid mozgásban. Folyamatosan jegyzetel, de minősítést még nem ad ki. A körben a bírón kívül még két ember segédkezik. Ring titkárok, segédbírók. Semmi kapkodás, hangoskodás. Nagyon kulturált és figyelmes, segítő szándékú udvarias bírók. A kutyák néha összehördülnek, de egy erőteljes vezényszó után fegyelem van. A bíró nem turkál a kutya szájában, de elvárja hogy a gazdi kézben tartsa a kutyát. Már akkor is tilos a kutyának a bíróra támadni. Amikor az összes kutya sorra került, a bíró különböző csoportokat állít fel. Akkor még nem tudtuk miért, de hamarosan világossá vált.

A jó minősítésű kutyák még futhatnak egy kicsit jobb helyezésért, a nagyon jó minősítésű kutyák, azért hogy a végső szűkítésbe beleférjenek, futhassanak a kitűnő címért,„futhassanak a győzelemért”

Elkezdődött a futás; futottak, futottak, volt olyan kutya, akit több ember váltva futtatott. Megálltak, pózolás, a körön kívüli segítők” síppal-dobbal” labdával stb. igyekeztek segíteni( ma már ez a hangzavar tilos, sokkal csendesebb, visszafogottabb a külső segítség) A bíró nézi a kutyákat, némelyiket előre, némelyiket hátrább helyezi. Két, három csoport alakul ki, a sorrend a csoporton belül is fontos. Végül, bent marad egy csoport. Ők ismét futásba kezdenek. Látható a felfokozott izgalom, itt már tétre megy! Szinte kifogástalan küllemű kutyák. Most dől el ki lesz az adott osztály első négy helyezettje. Futás, pózolás, futás, pózolás. Kialakul a sorrend. Szinte egyforma kutyák az első tíz helyen. Mi dönt? Fogazat, forma, felépítés „ szépség”, a mozgás és a kifogástalan idegrendszer. Utána olyan „apróságok” mint a pigment, szemszín, a jegyek színei. 

Fiatal osztályban és növendék osztályban nincs kitűnő minősítés, nyílt osztályban is csak az első négynek. Munka osztályban és győztes osztályban már több kutyának van kitűnő minősítése. A klubkiállítás mindig két napos, szombaton a fiatal, vasárnap a felnőtt mezőny kerül bemutatásra. A fiatal és a felnőtt Klub győztes cím kiadása vasárnap történik a díszkörben, majd itt kerül sor a fajta győztes cím kiadására is. Majd a Tenyész csoportok díjazása és vége a kiállításnak, du 5-6 ó körül.

Meghatározó élmény volt a bírók munkáját figyelni, mennyire szeretik és értik a rottweilert, nyelvtudás nélkül is egyértelmű volt számunkra, hogy mi miért történik. Majdnem minden osztályban az a kutya nyert, ami nekünk is tetszett.

Az már csak itthon derült ki, a fotók , a videó és az ADRK újság böngészése után ki miért lett első illetve második harmadik, negyedik. Minden eredmény és az első négy kutya bírálatának leírása megjelent az újságban.

Hazaindultunk, másnap haza is értünk. Én akkor azt mondtam, hogy soha többé, ennyit autóba nem ülök többé. Na meg az anyagi fedezett, sem állt korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre. Akkor még a hazaihoz képest csillagászatiak voltak az árak!

(2006) Feldolgozás: 2009. 2010. 

Fajtamentés és a tenyésztői klub ellentmondásai.

Az összes klub VEZETŐJE, tenyésztésirányítója részére

Tisztelt címzett!

Kérem, világosítson fel, mert én ezt végképp nem értem!

Tessék mondani a vihartól, emberektől félős rottweiler az, miért lesz jó házőrző? Megbízható családtag?

Miért lehet biztonsággal beilleszteni bárhova és bármilyen családba?

Hasonló, tenyésztőtől származó társaikat, meg miért üldözik önök tűzzel -vassal? Itt csak azt a képzettársítást, tessék figyelembe venni, hogy egy tenyésztőnek mindenért felelni kell, bármilyen hiba a kutyán súlyos megítélés alá esik. Szinte bűnözőként tekintenek a tenyésztőre, mert ilyen kutyát, mert eladni. A fajtaleírásban kizáró ok a tenyésztésből, így gyakorlatilag elő se fordulhatna ez a hiba, miért van ilyen mégis?

A tenyésztőtől származó ilyen kutyák nem érdemelnek szeretetet, gondos, pátyolgatós gazdit? Rájuk kiközösítés vár, mert nem váltották be a kedves vevők azon elvárását, hogy biztos tenyészkutyák legyenek, és pénzt lehessen keresni velük? Vagy mi a szösz.

Hiszen ha ajándékba, jelképes összegért kap valaki egy ilyen kutyát, hős lesz, ha menti, és súlyos tízezreket fizet a kezelésére.

Egyrészről legyen kötelező hibátlan, minden porcikájában egészséges kutyákat tenyészteni, másrészről meg bármilyen kutyát haza lehet vinni minden kritika nélkül?

Őszintén nem értem.

Kérem, ne hivatkozzon a kiképzésre és a munkavizsgára, mert mint tudjuk a képzettség nem örökölhető, meg egyébként is senki nem várja el a beteg kutyuskáktól, hogy ilyen megmérettetésen részt vegyenek, így megint egy diszkrimináció állna fel a tenyésztett kutyákkal szemben! A beteg kutyuskáknak csak az a feladatuk, hogy majd hálásak legyenek.

Szóval, most vigyek haza egy megmentett lelket, vagy próbáljak egészséges, jó képességű kölyökkutyát hazavinni?

Sajnos a hobbimra, a kutyára szánt pénzem a családi kasszából behatárolt, ezért most kell döntenem.

Ingyen kutya és sok pénz az állatorvosnak, vagy tenyésztett kutya és esély a problémamentes éveknek? Az elsőnél nincs sok választási lehetőségem, kapok egy zsákbamacskát a látható hibákon kívül is. Hiszen a látható hibát látom, felvállalom, és majd szeretettel megoldom. Az állatorvosnak adott pénz jó helyre megy, hiszen egy korszerű, jól felszerelt rendelőbe járhatok majd a következő kutyámmal is.

A másodiknál egy kicsit több esélyem van, olvasom itt a net-en is és az összes kutyás könyvben.

Azt írják, ha gondosan választok, tisztességes tenyésztőnél minden segítséget megkapok és még garanciát is, ami a lelkiismeretes tenyésztő számára, már a jó híre érdekében is kötelező.

Hiszen nevét adja, elérhető, számon kérhető.

Szóval? Nézzek körül a menhelyen, vagy nézzek szét a tenyésztőknél?

Vagy ne is vegyek rottweilert, az nagyon rossz és problémás fajta, beteg, túltenyésztett, harapós vadállat?

Ön milyen kutyát ajánlana?

Milyen szempontok szerint válasszak?

A legelesettebb, legsanyarúbb sorsú sokkal hálásabb lesz, jobb házőrző, hiszen sokkal több gondoskodást adok majd neki, sokkal mélyebbről kell kutyát csinálni belőle?

Vagy rosszul gondolom. Étel ital, meleghely elég és utána magától profi lesz?

Ugye soha nem fog megharapni, és a gyereket sem?

A nagymama is szabadon járhat,- kelhet, a szomszédok, barátok is?

A betörőt tuti megfogja ugye?

Esetleg majd sportolhatok is vele?

Talán versenyezhetek is?

Jaj, nagyon előreszaladtam, álmodozok, tervezek, és még kutyám sincs.

Várom, szíves válaszát és ne haragudjon, hogy ismeretlenül zavartam.

Üdvözlettel: egy jövendő kutyás

Ez a levél, az én fikcióm. Megpróbálom elképzelni milyen, kérdéseket tesz fel egy érdeklődő kutyás, ma Magyarországon.

Persze megfogalmazom benne, kissé cinikusan az én tenyésztői ellenérzéseimet is, arról az ellentmondásról, hogy a tenyésztőtől hibátlan, kifogástalan kutyát várnak el, de ha mentenek egy lelket, bármit kritika nélkül hazavisznek. Azaz, dehogy viszik kritika nélkül. A kutya kiajánlóját ugyan olyan kérdésekkel bombázzák, mint mondjuk a tenyésztőt. Ám a válaszok itt is két esélyesek.

Vagy őszinte, vagy némileg kozmetikázott, a nehézségeket eltakaró a válasz. Mindkét esetben ugyan az a motiváció. A tenyésztő szeretné viszontlátni a költségeit, szeretné újabb kutyákba fektetni a pénzét, a fajtamentő meg szeretne kevesebb pénzt költeni az adott kutyára, hogy egy újabb lelket menthessen meg.

Ugye, hogy sehol nem az állatszeretet az egyedüli motiváció?

Hogyan lehet eldönteni, hogy lelkiismeretlen pénzkeresés, vagy nemes cél áll a háttérben?

Amennyiben a vezetőknek nincs válasza a kérdésekre, bárki válaszát meghallgatnám.

Olyan érveket, ami nem köpködő, gyűlölködő, ami gondolkozásra vall és a probléma felismerésére. Feloldja azt az ellentmondást, hogy egyrészről lelkiismeretes tenyésztést írunk elő, másrészről azt hangoztatjuk, hogy az igazi állatszeretet, kritika nélküli.

Sőt, a „valódi” a mentálisan és fizikailag, beteg kutyák gondozásából áll!

ui: a szöveg megvágásához, részletek kiemeléséhez nem járulok hozzá! A másoláshoz sem! Ez úgy kerek és összefüggő ahogyan le van írva. Dolgozat, cikk, blog ? A gondolataim ami a témához kapcsolódnak. 2007. okt.

2010. Mára már teljesen egyértelmű, hogy összehengolt akció indult el, a tenyésztett kutyák ellen. Álságos módon, az ő "megmentésüket" tűzték ki célul. Ezzel a fajtaszerető, segítő szándékú kutyásokat igyekeztek befolyásolni, rábírni őket, hogy pénzzel segítsék a munkájukat. A gátlástalan, tudatlan, pénzkeresés reményében szaporítók és bármit összepárosítva, kedvtelésből létrehozott almokból származó kutyák aztán biztosítják is a kutyákat ehhez az üzlethez. Folyamatos utánpótlást ad, a törzsköny nélküli, régen legalább felülbélyegzett törzskönyvvel gyártott kutyaállomány. Olyan magas a tenyésztés költsége, hogy kevesen mernek belevágni.

Az agresszióról.

Az agresszív kutya

A kutyákban az agresszió a fajra jellemző, valamilyen ingerhatás következtében kiváltódó, fenyegető és támadó, de természetes viselkedésforma. A kifejezést - agresszív - emberi oldalról nézve nehéz egyértelműen meghatározni. Nagyon sok ember az agresszív jelzővel fejezi ki az állat viselkedésformáját már akkor is, ha a kutya morog, vicsorít vagy ugat. Ezzel szemben a tapasztalt kutyatartók és kinológiai szakemberek csak akkor nevezik agresszívnak a kutyát, ha az valakit szándékosan támadott, űzött és megsebesített.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy arra a kérdésre: Miért agresszív egy kutya?, szintén nem adható egyetlen és minden helyzetre, minden állatra vonatkozó felelet. Némelyik kutya azért támad, mert ragadozó, és vadászösztönéből fakadóan szándékosan meg akarja ölni potenciális áldozatát (a zsákmányszerzés ugyan etológiai értelemben nem agresszió, az emberrel szemben azonban mégis akként nyilvánul meg, ezért itt tárgyalnunk indokolt). Más kutyák azért, mert helytelen vagy elégtelen szocializáció következtében nem tanulták meg a megfelelő kontaktus felvételi módokat, viselkedésformákat. Megint mások azért, mert félnek, és megpróbálják a legjobb védekezés a támadás stratégiáját alkalmazni.

Kubinyi Enikő dr. 

Etológus  szakember írása >>BŐVEBBEN  >>>https://siroccorottweiler.hu/ismet-a-kutyak-agressziojarol/

Van egy házőrzőnk.

Két idézet. Az egyik egy szakmai anyagból, a másik egy általános laikus vélekedés.

1.Hogy egy kutyát haszonkutyának képezünk ki, feltétele a jellem képe, csak ez teszi lehetővé, hogy elkezdjük a kiképzést. Itt feltétlen kell az egyes kutyákat jellemük szerint differenciálni, mert csak a képessége után válik a kutya, különböző területen használhatóvá. Ez azt jelenti, hogy nem mindegyik kutya tud védőfeladatot ellátni és ezekhez nem biztos, hogy kiképezhető.

2.Engem ez nem érdekel, nem érint, hiszen a kutyámat nem akarom kiképezni. Nekem a nélkül is őrzi a házat, hiszen így született, mert ő egy rottweiler. Biztos vagyok benne, ha kellene az élete árán is megvédene, mert úgy szeret, olyan hálás kutya. Vélekednek sokan, akik csak hobbiból, kerti kutyaként, házőrzőként tartanak rottweilert.

Az élet számtalanszor bebizonyítja, hogy nincs ez így, de az emberek hajlamosak átnézni a probléma felett, mert azt gondolják ez őket nem érinti. Az ő kutyájuk, különb házőrző, mindenkinél. Lám hogy ugatja az idegeneket. Egyébként meg egy barátságos nagy maci, akit kenyérre lehet kenni, sose néz még csúnyán se az idegenre.

Valóban, a mindennapokban nincs is szükség többre, mint a bősz ugatásra, mert a harapós, veszélyes kutya legendája kellően elriasztja a rosszban sántikálókat. Valódi vészhelyzet ritkán adódik, ezért mindenki nyugodt.Időnként riasztó hírek kapcsán kerül szóba a fajta, és ezért ma a rottweiler szeretetreméltóságát hangoztatja mindenki. Ami így is van, de a fajta eredeti felhasználása szerint, kiváló őrző-védő kutya, ami a vérében van, erre tanítani sem kell. Ez az állítás is igaz, de ez csak rész igazság, mert ez lenne az ideális állapot. 

A kitűzött tenyésztési célt sokáig sikerült megvalósítani. Mára a rottweilerek jelentős százaléka, nem rendelkezik ezzel a legendás képességgel. Mennyire nem, azt a tenyészszemléken és a kiállításokon felvezetett kutyák munkaképessége, jellemképe elárulja. ( a bezzeg jobb és szuperebb kertbe bezárt állomány, pedig még a próbáig sem jut el, az ő teljesítményük „hidd el, hogy úgy van, mert én mondom”) 

Lásd, mint fent, ebben a szerepben csak akkor tud helytállni, ha ösztönös tulajdonságai, megvannak a feladathoz. Ösztönös képességei: magabiztosság, bátorság, védő ösztön, harci ösztön, terhelhetőség, irányíthatóság. Minek ide született képesség? majd én olyanra nevelem! –gondolják sokan. 

Ha ez ilyen egyszerű lenne, nem kellene azon fáradozni, hogy a fajta jó tulajdonságait megőrizzük, megtartsuk. Fajtákra sem lenne szükség, mert akkor mindenki neveléssel meg tudná oldani ezeket a dolgokat és univerzális csoda kutyák lennének ( mint a filmekben) Szóval, erről is szól amikor azt mondjuk, hogy a rottweilert tenyészteni kell. 

Amikor bizonyos tulajdonságokra tervszerűen nem szelektálunk, az a tulajdonság bizony elveszik! Csak nagyon véletlenszerűen bukkan elő, hiszen az öröklődés törvényszerűségei közé az is hozzátartozik, hogy a szülőpárok tulajdonságainak öröklődése harminckilenc a négyzeten. Azaz a variációs lehetőség, több tízezres nagyságrendű! Naiv dolog azt gondolni, hogy csak a kiváló tulajdonságok öröklődnek. Igaz ez a külső és belső tulajdonságokra egyaránt. 

Milyen lehetőségünk van kipróbálni kutyánk őrző-védő képességét? Tippelhetünk, találgathatunk, de, van konkrét próba lehetőség. Bizony erre találták ki az őrző-védő feladatokat kutya iskolai, azaz kontrolált, szakember által irányított körülmények között. ( csak ott próbálkozzunk ahol valódi szakemberek vannak)

A kutyát nem harapni tanítják, de bizony tanítják arra, hogy hogyan használja a képességeit, értünk és nem ellenünk! Aki nem próbálta, nem is tudja milyen nehéz mesterség ez. Milyen sok dolog van aminek a helyén kell lenni, hogy egy szép látványos, őrző-védő gyakorlatot láthassunk! Mennyi gyakorlás kell ahhoz, hogy a gazdi egy vezényszóra „leparancsolja” a kutyát a segédről. 

Hiszen a legfontosabb amit ilyenkor meg kell tanulni, hogy a harci helyzetekben is mi irányítsuk a kutyát. A mindennapi életben ez egy nagyon fontos feladat lenne! 

Dőreség azt gondolni, hogy a mi kutyánk sose kerül ilyen helyzetbe, mert mi vigyázunk! Lehet évek telnek el baj nélkül, de bármikor ilyen helyzetbe kerülhetünk. Akkor is mi vagyunk felelősek a kutyánkért, az esetleges súlyos sérülésekért. A kertünkbe belátogató „rossz” embert se haraphatja meg ok nélkül, azért is komoly büntetésre számíthatunk. 

Fontos megjegyezni, hogy a szakszerűen felépített őrző-védő munkától, nem lesz vadabb, harapósabb a kutya. Sőt! Segít megtapasztalni, milyen erős kutyánk van, milyen nehéz a kutyát harc közben irányítani, milyen más a mi kedves kutyuskánt ilyen helyzetekben. 

A másik véglet, hogy sokan szembesülhetnek azzal, hogy az ő kedves kutyuskájuk nem is egy bátor oroszlán, csak egy ijedt kis nyuszi, aki a fenyegetésre világgá fut. Ja, nem mert pórázon van és csak a gazdi háta mögé hátrálna. Tényleg van egy házőrzőnk?