A MEOE, a rendszerváltást követő években úgy átalakult, hogy minden
szakmai dolgot átadott és rábízott arra, akit érdekel és tenni akar érte. Sorra
alakulhattak az önálló szervezetek, önálló gazdálkodással és önállóan
kialakított belső szabályzatokkal. Nevében nem, de tulajdonképpen egy
szövetségi rendszert alkottak a MEOE szervezetei, már a kilencvenes évek
elején. A közgyűlés által is
kimondott hosszú távú cél a tényleges szövetséggé válás volt, ami azért nem
valósult meg akkor, mert ehhez a szervezeteknek kivétel nélkül önálló jogi
személyiségű szervezetté kellett volna válnia.
Sokan akkor se tudták ezt
bevállalni. Nem volt rá anyagi fedezetük, és a személyi feltételek se voltak
adottak. A kis klubok, kis létszámú
fajták tulajdonosai nem tudtak volna szervezett keretek között fajtát gondozni,
hiszen arra nem volt lehetőségük, meg még ők is ismerkedtek a fajtával. Frissen
kezdtek bele a tenyésztésbe. Nekik a MEOE központ volt a bázis, a nagy kalap
révén minden szolgáltatáshoz, előnyhöz hozzájutottak, amit a nagy létszámú
fajták tenyésztői már megteremtettek.
Aki fajta gondozni akart, az
megtehette régen is, és ma is tehetné.
Nincs semmi akadálya, a szakmai, a fajtát előre vivő tenyésztésnek!
Elvben! A gyakorlatban, viszont egy tenyésztői klubnak pénzre van szüksége a
működéshez. Anyagi forrása a beszedett tagdíj és egyéb, saját tehetségéből
összegyűjtött pénz vagy tárgyi eszközök.
Központi pénz nem áll rendelkezésére egyik szervezetnek sem, bár a MEOE
meghitelez egy sor dolgot, de azt számonkérés követi és el kell számolni vele. Mint tudjuk a pénz az nagy úr, így az
álmodozáshoz bizony sok pénz kell, amit a tagoknak kell összerakni.
Rottweilerben ez például rendre meg is történt, nagyon komoly pénzek
gyűltek össze, lévén, hogy divat fajtává vált. Sokan tartották, szaporították
és egy szűk réteg tenyésztette is. A tenyésztői gondolkozás elterjedését
gátolta, hogy a MEOE elnökség engedett a pénz nyomásának és kitalálta a
tenyésztők konkurenciájának rendszerét. A kimondott szándék a tájékoztatás
volt, de a gyakorlatban a több bevétel elérése volt a cél. Hogyan?
Létrehozta a felülbélyegzett törzskönyv intézményét. Ezzel lehetőséget adott, a szigorú szelekció kikerülésének. Igaz
ezt dupla szolgáltatási díjért tette, így büntette azt, hogy kiállításra,
tenyész szemlére, felkészülésre nem költöttek a kutyások. Később megfejelte ezt
a kitalált rendszert azzal, hogy a véletlen jobban sikerült, de felülbélyegzett
törzskönyvi bejegyzéssel született utódokat, kritika nélküli tenyésztésbe
vehették. Sőt, akár a Ch. (champion) címig eljuthatott. Bizonytalan származással, rejtett
hibák tömegét hordozva, tízezrével szaporodott a rottweiler állomány is. Ennek
eredményeként generációk sorában rögzítve lett számtalan tenyésztésből kizáró,
súlyos hiba. Mára nyomon követhetetlen az ebből származó állomány, de a fajta
népszerűségének, munkaképességének csökkenése nyilvánvaló.
Nem csak a rottweileres szervezeteknek, de a MEOE központnak is,
hatalmas bevétele volt a fajtából. Egyszer készítettem egy statisztikát, hogy a
törzskönyvezésből, kennel név kiváltásból, átírásból, tagdíj részesedésből
mennyi pénz folyt be a MEOE központba, tizenegy év alatt! 50.000.000 forintot
meghaladta! Ami hatalmas összeg, főleg úgy, hogy ebből egy forint nem fordítódott a
fajtára, szakmai dolgokra! Tanulni, tájékozódni, minden tenyésztőnek önállóan kellett. Hiszen muszáj volt erre költenie, ha
versenyben akart maradni. Kiállításon győzni, championátusokat szerezni
folyamatosan nem lehet véletlenszerűen.
Ráadásul a garanciális kötelezettséget,
csak a tenyésztőkön kérték számon, hiszen náluk drágább volt egy kölyök, mint a
nagy átlagnál. Kevesen is vállalták
a tenyésztés rögös útját. Aki mégis megtette, bizony céltáblává vált! A kezdeti
sikereket, örömöt hamar felváltotta az irigy kritikusok furakodása! Mit
tett eközben a többség? Rombolt, szerepelt, élvezte a fajta népszerűségének
előnyét, hogy neki semmit nem kellett tenni, csak a kicsinyke pénzét kivenni,
ha szaporított, vagy büszkélkedni kellett a megszerzett címekkel!
Ma már nincs hatalmas bevétel, se
klub se, központi szinten. Oka? Rossz gazdálkodás, elmulasztott, félvállról
vett ellenőrzés, szakmaiatlanság döntések sorozata. 1993-tól minden soros
elnök, vezetőség után, hazugság, anyagi csőd maradt. Mi ebből a MEOE
elnökségének a felelőssége? Az, hogy elmulasztotta, a vezető személyek
számonkérését! Miért nem kérte számon? Miért is tette volna? Főleg hogyan?
Bárkinek elhitték, hogy ő egy ártatlan áldozat. A MEOE központ bevételeit a
klub anomáliái, eltapsolt milliói nem érintették! Nekik a törzskönyvezés, a
kiállítás rendezésből befolyó pénzek pont elegek voltak, hiszen messze
meghaladták a tagokra fordítható, önálló klub bevételeit. Mindenki azt gondolta, mindig így lesz, a
tejjel mézzel folyó Kánaán megérkezett, forrása kiapadhatatlan.
Nincs így, mint látjuk, de
térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Mivel minden szervezet önálló,
egyiknek sincs hatalma a másik felett, így a fajtagondozó szervezetek nem
működhettek országos és mindenkire érvényes szabályzatokkal. Van egy minimum,
amire ajánlásokat tehetnek a fajtagondozó klubok, de nagyon kell lobbizni
azért, hogy az meg is valósulhasson.
1. Kiket kell meggyőzni?
2. MEOE elnökség, bírói
testületek.
3. Aztán szépen sorban a
bizottságok és szervezetek elnökeit.
4. Amikor őket meggyőzték van esély
a szabályzat megváltoztatására, amit a kutyásoknak is tudomására hoznak, mint
kötelező érvényű szabályt. Ők nem is nagyon tiltakoznak, mert hiszik, hogy ők
mindent be is fognak tartani.
Tiltakozni
a tenyésztők szoktak, mert ők már gyakorlatból tudják, hogy azért nem olyan
egyszerű kérdés ez. Egy szabályzat megalkotása nagyon kevés az eredményes
tenyésztői munkához. Minden döntéshozatalban, a sor legvégén a tenyésztő áll,
akit mindenki árgus szemmel figyel. Miért ez a nagy figyelem? - Azért, mert a
neve köztudatban van. Ezért neki kiemelten nehezíteni kell a dolgát, mert olyan
renitens, hogy merte a tenyészetét fogalommá tenni, eredményes kutyáival.
Nem emlékszem pontosan mikor,
(1998-2000 kb.) de a MEOE elnöksége szép
csendben minden döntést a vezetők hatáskörébe utalt, megtartotta a
törzskönyvezés és a hozzá kapcsolódó összes bevételt. A szponzori pénzek
fölötti döntés joga, a reklám bevétel, a CACIB -ok, CAC-ok bevételének egy
része az övé. A külföldi kapcsolattartás az övé. Ám ez nem a Kinológiai fejlesztésére
fordítódik, csak önös üzleti érdekek vezérelte akciók látszanak. A bírói
testületek, teljesen önállóak, semmi szakmai kontroll nincs felettük, igy
semminemű kritika meg nem érinti őket, hiszen csak ők a képzett szakemberek!
Mindenki más amatőr, elfogult laikus, tartja a közbeszéd.
A MEOE elnökség, a bírói
testületek azt tesznek, amit akarnak, amihez csak kedvük és tehetségük
van. Mindezt azért tehetik, mert a
tagoknak nincs beleszólása semmibe. Szólhat, meg beszélhet, de senkit nem
érdekel. A tagok így ellenállnak, kinek-kinek ez mást jelent, passzív vagy
aktív ellenállást. Rottweilerben mára teljes érdektelenség van. Egy szűk réteg mindig, próbálkozik és a tenyésztést bevállalja, de az sem
közösségi, csak egyéni szinten jellemzőbb inkább. Most ezt az egész rendszert át
kellene adni, egy államilag elismert szervezetnek, amelyik semmi mást nem akar,
mint hatalmat, a vele járó pénzzel.
Ezt
én hibás lépésnek gondolom, mert eddig még mindig úgy volt, hogy átvették a
szakma jegyében, aztán szembesültek a valósággal, hogy valójában pont a
szakmára nincs pénz. A következők, akik szembesültek ezzel a ténnyel, ugyan azt
csinálták, amit az elődiek. Csalódottságukban, herdáltak, csalafintáztak, füllentettek. Miért kell mindig ugyan
azt az utat járni? Miért nem akarja senki tudni, mire is ácsingózik? Miért kell évtizedeket várni, hogy minden új
rájöjjön, nem ezt a babaruhát akarta?
Ha gondolkozó, tisztességes
emberekre lelnénk- nekünk, tagoknak- nem kellene átszervezni az életünket, egy
újabb hülye, légből kapott ötlet miatt. Na de hogyan lehet tudást tölteni a
fafejűek, üres agyába? Hol lelhető fel a gondolkozó, okos, tisztességes, kellő
tapasztalattal rendelkező ember, aki a közösségért dolgozna, akár évtizedeket
is?
2014. Az eddig fennálló rendszert átalakították,
állami irányítás és felügyelet alá került a civil hobbi, a
kutyatenyésztés. Mindent elölről és nulláról kell kezdeni, mintha az elmúlt
évtizedek nem is léteztek volna.
Az új rendszer felépítéséhez szükséges pénz, tárgyi
eszközök, a rendszert működtetni képes humán erőforrás is hiányzik. Van állam
által kijelölt szervezet, de nem élvezi a kutyások, a maréknyi (megmaradt)
tenyésztők bizalmát. A "régiek" az elmúlt évtizedek szakmai, emberi
hozzáállását, tevékenységét ismerik, az egyenleg több rossz, mint jó. Aki nem
ismeri annak is lehetősége van utánajárni, utánakérdezni és dönthet bárki által
befolyásolás mentesen, csak értékelni kell a fellelhető dokumentumok, tények által
kirajzolódó képet. Döntött is a többség már régen. Így a hazai törzskönyvezés
rottweilerben gyakorlatilag megszűnt. Az új rendszert felépíteni sem kedvem,
sem lehetőségem, nincs újabb 30 évem, de ha lenne sem szánnám erre.
Származási igazolás-származási lap
2016. Újabb jelentős változás. Az
állam kiszállt, újra civil kézben a kutyatenyésztés. Kiderült, a kitalált
rendszer nem működő képes, nem dől a pénz. Az átalakult szervezett maradt
szövetségi formában. A szerződött és meglévő szervezeteknek pályázati lehetősége
volt a "fajtagondozó" cím megszerzésére. Jelen állás szerint ezt a
fajtagondozó, Magyarországi Általános Rottweiler Klub tudja magáénak. MÁRK.
Néhány hónappal később a második fajtagondozó klub is ki jelölésre került a
MEOE Szövetség berkein belül. Hírös
Magyar Rottweiler Egyesület - HMRE.
A két szervezet egy minimum
követelményben egyezett meg, hogy a tenyész elbírálás közelítsen a
kívánatoshoz, egyébként önállóan, önálló elképzeléssel gondozzák a fajtát. Így
a kutyásoknak van választási lehetőségük, hova szeretnének tartozni, melyik
irányt választják a tenyésztésben. Ami nem jelent mást, hogy melyik szervezet
tenyész alkalmassági vizsgáján vezetik fel a kutyát, kire bízzák a
törzskönyvezés koordinálását. Melyik kiállításokon remélnek klub és egyéb kupagyőztes
címekért versenybe szállni.
A törzskönyvezés tényét EB
SZÁRMAZÁSI IGAZOLÁS, nevű dokumentum igazolja. Zárt akkor, ha a lapon minimum
négy generációra visszamenően is igazolt és ismert ősök szerepelnek.
Fajtatisztaságot igazolja az EB
REGISZTRÁCIÓS LAP - ismertek az ősök, de a lapon csak a szülőpár szerepel.
Konfirmációs eljárással bekerülhet a fajta törzskönyvébe, de szigorú szabályok
és szakmai bírálatok birtokában.