Kutyás világ a szervezetek tükrében

A MEOE, a rendszerváltást követő években úgy átalakult, hogy minden szakmai dolgot átadott és rábízott arra, akit érdekel és tenni akar érte. Sorra alakulhattak az önálló szervezetek, önálló gazdálkodással és önállóan kialakított belső szabályzatokkal. Nevében nem, de tulajdonképpen egy szövetségi rendszert alkottak a MEOE szervezetei, már a kilencvenes évek elején.  A közgyűlés által is kimondott hosszú távú cél a tényleges szövetséggé válás volt, ami azért nem valósult meg akkor, mert ehhez a szervezeteknek kivétel nélkül önálló jogi személyiségű szervezetté kellett volna válnia.  

Sokan akkor se tudták ezt bevállalni. Nem volt rá anyagi fedezetük, és a személyi feltételek se voltak adottak. A kis klubok, kis létszámú fajták tulajdonosai nem tudtak volna szervezett keretek között fajtát gondozni, hiszen arra nem volt lehetőségük, meg még ők is ismerkedtek a fajtával. Frissen kezdtek bele a tenyésztésbe. Nekik a MEOE központ volt a bázis, a nagy kalap révén minden szolgáltatáshoz, előnyhöz hozzájutottak, amit a nagy létszámú fajták tenyésztői már megteremtettek.

Aki fajta gondozni akart, az megtehette régen is, és ma is tehetné.  Nincs semmi akadálya, a szakmai, a fajtát előre vivő tenyésztésnek! Elvben! A gyakorlatban, viszont egy tenyésztői klubnak pénzre van szüksége a működéshez. Anyagi forrása a beszedett tagdíj és egyéb, saját tehetségéből összegyűjtött pénz vagy tárgyi eszközök.  Központi pénz nem áll rendelkezésére egyik szervezetnek sem, bár a MEOE meghitelez egy sor dolgot, de azt számonkérés követi és el kell számolni vele. Mint tudjuk a pénz az nagy úr, így az álmodozáshoz bizony sok pénz kell, amit a tagoknak kell összerakni.

Rottweilerben ez például rendre meg is történt, nagyon komoly pénzek gyűltek össze, lévén, hogy divat fajtává vált. Sokan tartották, szaporították és egy szűk réteg tenyésztette is. A tenyésztői gondolkozás elterjedését gátolta, hogy a MEOE elnökség engedett a pénz nyomásának és kitalálta a tenyésztők konkurenciájának rendszerét. A kimondott szándék a tájékoztatás volt, de a gyakorlatban a több bevétel elérése volt a cél. Hogyan? 

Létrehozta a felülbélyegzett törzskönyv intézményét. Ezzel lehetőséget adott, a szigorú szelekció kikerülésének. Igaz ezt dupla szolgáltatási díjért tette, így büntette azt, hogy kiállításra, tenyész szemlére, felkészülésre nem költöttek a kutyások. Később megfejelte ezt a kitalált rendszert azzal, hogy a véletlen jobban sikerült, de felülbélyegzett törzskönyvi bejegyzéssel született utódokat, kritika nélküli tenyésztésbe vehették. Sőt, akár a Ch. (champion) címig eljuthatott. Bizonytalan származással, rejtett hibák tömegét hordozva, tízezrével szaporodott a rottweiler állomány is. Ennek eredményeként generációk sorában rögzítve lett számtalan tenyésztésből kizáró, súlyos hiba. Mára nyomon követhetetlen az ebből származó állomány, de a fajta népszerűségének, munkaképességének csökkenése nyilvánvaló.

Nem csak a rottweileres szervezeteknek, de a MEOE központnak is, hatalmas bevétele volt a fajtából. Egyszer készítettem egy statisztikát, hogy a törzskönyvezésből, kennel név kiváltásból, átírásból, tagdíj részesedésből mennyi pénz folyt be a MEOE központba, tizenegy év alatt! 50.000.000 forintot meghaladta! Ami hatalmas összeg, főleg úgy, hogy ebből egy forint nem fordítódott a fajtára, szakmai dolgokra! Tanulni, tájékozódni, minden tenyésztőnek önállóan kellett. Hiszen muszáj volt erre költenie, ha versenyben akart maradni. Kiállításon győzni, championátusokat szerezni folyamatosan nem lehet véletlenszerűen. 

Ráadásul a garanciális kötelezettséget, csak a tenyésztőkön kérték számon, hiszen náluk drágább volt egy kölyök, mint a nagy átlagnál. Kevesen is vállalták a tenyésztés rögös útját. Aki mégis megtette, bizony céltáblává vált! A kezdeti sikereket, örömöt hamar felváltotta az irigy kritikusok furakodása! Mit tett eközben a többség? Rombolt, szerepelt, élvezte a fajta népszerűségének előnyét, hogy neki semmit nem kellett tenni, csak a kicsinyke pénzét kivenni, ha szaporított, vagy büszkélkedni kellett a megszerzett címekkel!

Ma már nincs hatalmas bevétel, se klub se, központi szinten. Oka? 

Rossz gazdálkodás, elmulasztott, félvállról vett ellenőrzés, szakmaiatlan döntések sorozata. 1993-tól minden soroselnök, vezetőség után, hazugság, anyagi csőd maradt. 

Mi ebből a MEOE elnökségének a felelőssége? Az, hogy elmulasztotta, a vezető személyek számonkérését! 

Miért nem kérte számon? 

Miért is tette volna? 

Főleg hogyan? 

Bárkinek elhitték, hogy ő egy ártatlan áldozat. 

A MEOE központ bevételeit a klub anomáliái, eltapsolt milliói nem érintették! Nekik a törzskönyvezés, a kiállítás rendezésből befolyó pénzek pont elegek voltak, hiszen messze meghaladták a tagokra fordítható, önálló klub bevételeit. Mindenki azt gondolta, mindig így lesz, a tejjel mézzel folyó Kánaán megérkezett, forrása kiapadhatatlan.

Nincs így, mint látjuk, de térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Mivel minden szervezet önálló, egyiknek sincs hatalma a másik felett, így a fajtagondozó szervezetek nem működhettek országos és mindenkire érvényes szabályzatokkal. Van egy minimum, amire ajánlásokat tehetnek a fajtagondozó klubok, de nagyon kell lobbizni azért, hogy az meg is valósulhasson.

1. Kiket kell meggyőzni?

2. MEOE elnökség, bírói testületek.

3. Aztán szépen sorban a bizottságok és szervezetek elnökeit.

4. Amikor őket meggyőzték van esély a szabályzat megváltoztatására, amit a kutyásoknak is tudomására hoznak, mint kötelező érvényű szabályt. Ők nem is nagyon tiltakoznak, mert hiszik, hogy ők mindent be is fognak tartani. 

Tiltakozni a tenyésztők szoktak, mert ők már gyakorlatból tudják, hogy azért nem olyan egyszerű kérdés ez. Egy szabályzat megalkotása nagyon kevés az eredményes tenyésztői munkához. Minden döntéshozatalban, a sor legvégén a tenyésztő áll, akit mindenki árgus szemmel figyel. Miért ez a nagy figyelem? - Azért, mert a neve köztudatban van. Ezért neki kiemelten nehezíteni kell a dolgát, mert olyan renitens, hogy merte a tenyészetét fogalommá tenni, eredményes kutyáival.

Nem emlékszem pontosan mikor, (1998-2000 kb.)  de a MEOE elnöksége szép csendben minden döntést a vezetők hatáskörébe utalt, megtartotta a törzskönyvezés és a hozzá kapcsolódó összes bevételt. A szponzori pénzek fölötti döntés joga, a reklám bevétel, a CACIB -ok, CAC-ok bevételének egy része az övé. A külföldi kapcsolattartás az övé. Ám ez nem a Kinológiai fejlesztésére fordítódik, csak önös üzleti érdekek vezérelte akciók látszanak. A bírói testületek, teljesen önállóak, semmi szakmai kontroll nincs felettük, igy semminemű kritika meg nem érinti őket, hiszen csak ők a képzett szakemberek! Mindenki más amatőr, elfogult laikus, tartja a közbeszéd.

A MEOE elnökség, a bírói testületek azt tesznek, amit akarnak, amihez csak kedvük és tehetségük van. Mindezt azért tehetik, mert a tagoknak nincs beleszólása semmibe. Szólhat, meg beszélhet, de senkit nem érdekel. A tagok így ellenállnak, kinek-kinek ez mást jelent, passzív vagy aktív ellenállást. Rottweilerben mára teljes érdektelenség van. Egy szűk réteg mindig, próbálkozik és a tenyésztést bevállalja, de az sem közösségi, csak egyéni szinten jellemzőbb inkább. Most ezt az egész rendszert át kellene adni, egy államilag elismert szervezetnek, amelyik semmi mást nem akar, mint hatalmat, a vele járó pénzzel.  

Ezt én hibás lépésnek gondolom, mert eddig még mindig úgy volt, hogy átvették a szakma jegyében, aztán szembesültek a valósággal, hogy valójában pont a szakmára nincs pénz. A következők, akik szembesültek ezzel a ténnyel, ugyan azt csinálták, amit az elődiek. Csalódottságukban, herdáltak, csalafintáztak, füllentettek. Miért kell mindig ugyan azt az utat járni? Miért nem akarja senki tudni, mire is ácsingózik?  Miért kell évtizedeket várni, hogy minden új rájöjjön, nem ezt a babaruhát akarta?

Ha gondolkozó emberekre lelnénk- nekünk, tagoknak- nem kellene átszervezni az életünket, egy újabb hülye, légből kapott ötlet miatt. Na de hogyan lehet tudást tölteni a fafejűek, üres agyába? Hol lelhető fel a gondolkozó, okos, tisztességes, kellő tapasztalattal rendelkező ember, aki a közösségért dolgozna, akár évtizedeket is?

2014. Az eddig fennálló rendszert átalakították, állami irányítás és felügyelet alá került a civil hobbi, a kutyatenyésztés. Mindent elölről és nulláról kell kezdeni, mintha az elmúlt évtizedek nem is léteztek volna. 

Az új rendszer felépítéséhez szükséges pénz, tárgyi eszközök, a rendszert működtetni képes humán erőforrás is hiányzik. Van állam által kijelölt szervezet, de nem élvezi a kutyások, a maréknyi (megmaradt) tenyésztők bizalmát. A régiek az elmúlt évtizedek szakmai, emberi hozzáállását, tevékenységét ismerik, az egyenleg több rossz, mint jó. Aki nem ismeri annak is lehetősége van utánajárni, utánakérdezni és dönthet bárki által befolyásolás mentesen, csak értékelni kell a fellelhető dokumentumok, tények által kirajzolódó képet. Döntött is a többség már régen. Így a hazai törzskönyvezés rottweilerben gyakorlatilag megszűnt. 

Az új rendszert felépíteni sem kedvem, sem lehetőségem, nincs újabb 30 évem, de ha lenne sem szánnám erre. (eredeti írás 2014. Kné) Kiegészítés 2022. mert a törzskönyvezés ténye ami fontos lépés a tenyésztésben és a fajta sorsában. 

Származási igazolás-származási lap

2016.Újabb jelentős változás. Az állam kiszállt, újra civil kézben a kutyatenyésztés. Kiderült, a kitalált rendszer nem működő képes, nem dől a pénz. Az átalakult szervezett maradt szövetségi formában. A szerződött és meglévő szervezeteknek pályázati lehetősége volt a "fajtagondozó" cím megszerzésére. Jelen állás szerint ezt a fajtagondozó, Magyarországi Általános Rottweiler Klub tudja magáénak. MÁRK. Néhány hónappal később a második fajtagondozó klub is ki jelölésre került a MEOE Szövetség berkein belül.  Hírös Magyar Rottweiler Egyesület - HMRE.

A két szervezet egy minimum követelményben egyezett meg, hogy a tenyész elbírálás közelítsen a kívánatoshoz, egyébként önállóan, önálló elképzeléssel gondozzák a fajtát. Így a kutyásoknak van választási lehetőségük, hova szeretnének tartozni, melyik irányt választják a tenyésztésben. Ami nem jelent mást, hogy melyik szervezet tenyész alkalmassági vizsgáján vezetik fel a kutyát, kire bízzák a törzskönyvezés koordinálását. Melyik kiállításokon remélnek klub és egyéb kupagyőztes címekért versenybe szállni.

A törzskönyvezés tényét EB SZÁRMAZÁSI IGAZOLÁS, nevű dokumentum igazolja. Zárt akkor, ha a lapon minimum négy generációra visszamenően is igazolt és ismert ősök szerepelnek.

Fajtatisztaságot igazolja az EB REGISZTRÁCIÓS LAP - ismertek az ősök, de a lapon csak a szülőpár szerepel. Konfirmációs eljárással bekerülhet a fajta törzskönyvébe, de szigorú szabályok és szakmai bírálatok birtokában.

Mathias Dögel: Munkakutyák története

A munkakutyák története: A fejlődés évszázada. 

Ez az előadás a munkakutyák lenyűgöző fejlődését mutatja be az elmúlt száz év során. Vissza a kezdetekhez 1902-ben, amikor a kutyák történetében új fejezet kezdődött a rendőrkutyák tenyésztését és használatát elősegítő egyesület megalapításával. Ettől kezdve a munkakutyák folyamatosan fejlődtek. Ma a kutyák sok területen nélkülözhetetlen partnerek – legyen szó vakvezető kutyákról, mentőkutyákról, drogkereső kutyákról, robbanóanyag-kutyákról vagy sok más fontos szerepkörről. Az előadást Mathias Dögel úr tartotta az „Állatok, mint kulturális örökség” szimpóziumon.

Ha arról gondolkodunk, hogy mi is tulajdonképpen egy munkakutya, egy olyan kutyára gondolunk, amelyik az utóbbi évtizedekben került kitenyésztésre. Ez a  kutya egy bizonyos aktivitásnak feleljen meg, segítsen az embereknek. A munkakutya tenyésztésnek ez az alapgondolata.

Most a jelenbe ugrok, hogy mihez kellenek most a munkakutyák.

Munkakutyákat használnak, hogy robbanó anyagokat kiszimatoljanak, aknákat azonosítsanak, repülőtereken robbanó anyagokat szimatoljanak, rendezvényeken híres személyeket védjenek. A mai napig nincs olyan kiforrott technológia, ami pontos és megbízható, mint a kutya, hogy kábítószereket megtalálja repülőtereken, a vámnál, határoknál.

Természetesen a médiában látja az ember, hogy védőkutyákat szolgálati kutyavezetők használhatják bemutatókon, tüntetéseknél, focimeccseknél hátulról dominanciát mutatva, továbbá ami kevésbé ismert, de annál fontosabb, hogy tüzeseteknél a gyújtóanyagot megtalálják.

Nagyon fontos a kutyák szerepe, elveszett személyek felkutatásánál, amikor a gyerek este nem érkezik haza, és az utóbbi időben egyre nagyobb mértékben szükség van erre.

Elektronika, ami azt jelenti pl. börtönökben mobil telefont kerestetnek, de akár egy kis forgácsot is. Adathordozók, memória chipek adatokkal,  és persze ez az a kép, amit már nagyon szeretünk.

Vannak vak vezető kutyák, akik megbízható kísérők, mind mentő kutyák, lavinánál kereső kutyák, és a vizeknél mentő kutyák. Vagyis bajban levő emberek segítése.

Biztosan feltűnt, hogy azokon a képeken, amiket mutattam, bizonyos kutyafajták szerepeltek. Természetesen a német áll az első helyen, a német juhászkutya, de itt van a belga juhászkutya is. Az első helyen a német juhászkutya áll, a maga változatosságával, a második a belga juhászkutya >> malinoa. Munkakutya fajtáim vannak itt a rottweiler is látható, további munkakutya a dobermann, óriási schnauzer, és a boxer.

Ez a jelen

Ha viszont 100 évet visszamegyünk a múltba és munkakutyákról gondolkodunk, láthatjuk, hogy az első szerkezetet 1902-ben határozták meg, és ugyan akkor rakták le a kutyás sport alapjait.

A rendőrkutyák tenyésztését és hasznosítását támogató egyesület alapító gyűlésén Stefannitz és Göschel urak voltak jelen, ők a német juhászkutya klub alapítói. Azután a következő években megalkottak egy vizsgaszabályzatot, a kutyák képzésének és vizsgálatának a céljával, engedelmesség és védelmi gyakorlatok szerepeltek benne. Ez volt az alapja annak a résznek, ami mi Németországban a kutya kiképzésben alkalmazunk. 

Az utolsó 100 évben Németországban különösen sokat fejlődött ebben. Az I. világháború idején az egyesületi élet megszűnt, a kutyákat a háborúban használták, a fronton gyógyításnál, négylábú front segítők lettek: leveleket és töltényeket szállítottak, katonákat kisértek és géppuskakutyák voltak. Kocsikutyákként, a kocsikat kisérték.

1925-ben a különböző egyesületek konszolidációja jött létre, a német rendőrség és őrző - védő kutya egylet egyesülete volt 25.000 taggal. Majd ezek a különböző egyesületek tömörültek. Hölgyeim és uraim gondolják el, hogy az akkori időben mit jelentett ez! Kevés kommunikációs lehetőség volt, mégis milyen erős volt már akkor Németországban az egyesületi élet.

A nemzetiszocialista diktatúra is megtalálta az utat a német kutyatermészet felé. A nácik megalapították a német kutyák birodalmi egyesületét. A kutyákat is a saját propagandájukba vonták be. 1936-ban csúcsosodott ki a berlini olimpiai játékoknál, ahol a kutyákat is minősítették, és a legjobbak a berlini olimpián részt vettek. 1937-ben megkezdődött a sorozás, 16.000 kutyát sikeresen soroztak, ennek megfelelő sorozási határozottal, ami ahhoz vezetett, hogy a német kutyás élet elhalt. 1945-ben a háború végén, a náci diktatúra végén az egyesületi élet újra szerveződött, a munkakutya élet új lehetőséget kapott.

Ez egy nagyon döntő pillanathoz érkezett, 1947-ben meg alapították a német munkakutya szövetség egyesületét a 1902-ben megállapított egyesület jogutódját. Ez az egyesület a mai napig aktív, 50.000 taggal. Közvetlenül utána 1949-ben Németország alaptörvényének a kihirdetése után létrejött a német kutyák szövetsége, ez a szervezett és ellenőrzött fajtatiszta kutya tenyésztésének a legfontosabb mérföldköve Németországban.  

A Kinológia 40 éven keresztül ketté volt választva Németországban. Az ember 2 különböző irányzatot látott. Az NDK-ban teljesítmény orientált volt, a teljesítmény alapján sorolták be a kutyákat, a legjobb kutyát a legjobb kutyával pároztatták, hogy a kutyák teljesítményét generációról generációra fokozzák. A másik oldalon, az NSZK-ban egy felé haladó trend különböző fenotipusok kialakítására törekedtek. A külső megjelenés is fontos volt, mint a német juhászkutyánál.

1970 – 1980 között egy új gondolkodásmód jött, a kutyákkal való hangnem megváltozott, hogy céltudatosan a kutyákat motiválják, a negatív hatásokat kiszűrjék, a mai napig ezt aktualizálják.
1990 jött az egyesülés, az NDK Kinológiai egyesülete az NSZK a német kutya szövetséggel egyesült.
És ha most az aktualitásról beszélünk, a modern munkakutya tenyésztés táptalaja lett, ez garantálja a magas vitalitást, és a munkakutya utánpótlását adja. Azok a személyek, akik gyerekkorukban aktívan foglalkoztak a kutyával, később is érzik annak a szükségét, hogy a katonáshoz, a rendőrséghez menjenek, hogy munkakutya vezetők lehessenek.

Döntő, hogy manapság a munkakutya nemzetközileg is képviselve van, FCI mint fölérendelt szervezetben, mely megszervezi a munkakutya kiképzést.

Lassan a végéhez érve, amit Önöknek meg akarok mutatni, hogy a történelemből, ahonnan a munkakutya élete kezdődött, egy olyan körforgás, mint a kiképzés, a kutya vizsgája, a szelekció, és a tenyésztés egy teljes körforgás. Ez oda vezet, hogy a fajta tenyésztés, egy zárt populáció, azt tényt kell mutatnia, hogy a kutyák vitalitása évtizedekig fenntartható.

Hölgyeim és uraim, ennyit a munkakutyáról, a 100 év alatti fejlődéséről. 

Kérésemre fordította : Hildegard Marton 2023. október. Köszönöm ismét Ildikó! Így sokkal jobb volt megnézni a videót.

 

 

Rottweiler rövid története

 ADRK rövid fajta ismertetője a honlapján

Eredet

A farkast minden megnyilvánulásával együtt minden házi kutya elődjének kell tekinteni. Nehéz elképzelni, hogy a kis Chihuahuának és a hatalmas masztiffnak ugyanaz az őse. Ha azonban csak az elmúlt 100 évben a kutyák közötti sokféleségre gondolunk a törzskönyvezett kutyatenyésztésben, könnyebb elképzelni a nagy és kis kutyákat, amelyekről azt mondják, hogy mind a farkastól származnak, mint eredeti apa.

Ma feltételezzük, hogy az emberek és a kutyák körülbelül 15000 éve élnek együtt. A rottweiler eredetéről sokféle vélemény van. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a rottweiler különleges alkalmassága a szarvasmarha-hajtásban állt, és nyilvánvalóan ezt a tevékenységet főként a múltban végezték, rottweilereink ősei az akkori római légiókban találhatók. A rómaiak állományként kutyákat használtak terelő kutyaként. Ezek a kutyák védték az embereket és az állatokat. Még ma is nyomon követhető a régi római katonai utak nyomvonala, amelyek közül az egyik az Alpokon át a Bodeni-tó irányába vezetett, mivel a Római Birodalom úthálózatát részletesen kutatták. Nos, megérkeztünk a mai Rottweil városának területére, a városba, amely a kutyánk nevét adta.

19. század

A 19. század előrehaladtával a római kutyákat különböző helyi pásztorkutyával párosították. Több évtizede ezeket a kutyákat a vitalitás, intelligencia, kitartás és vezetési tulajdonságok miatt tenyésztették. Így váltak a marhakereskedők és mészárosok nélkülözhetetlen segítőivé. Mint már említettük, ez a kutya volt a leggyakoribb az akkori császári városban, Rottweilben és környékén, ezért a középkorban a rottweiler nevet kapta.

Ha a kutyákat ilyen nagyra becsülték Rottweilben, ez valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy gyakran bizonyították rátermettségüket terelő és hajtó kutyaként.

A 19. században Rottweil nagyon állatkereskedő központ volt, ahonnan a szarvasmarhákat és juhokat főleg Breisgau, Elzász és Neckar völgyébe hajtották. Az ilyen állományokban, amikor rablók vagy farkasok voltak, és nagy földterületek ritkán lakottak voltak, erős, kitartó, nyugodt és okos kutyákra volt szükség. Egy igazi rottweili és környékbeli hentesnek általában több rottweiler is volt egyszerre, mert a marhakereskedelem főleg a hentesek kezében volt.

Nos, az idő múlásával, a vasút és más járművek megjelenésével a szarvasmarhákat más módon szállították, és a rottweilert megfosztották az akkori hasznos feladatától.

20. század

Csak a 20. század elején emlékeztek a rottweiler kiváló jellegzetességeire. A fajta magas hasznossági értékét a rendőrségben tesztelték, és 1910-ben a rottweilert rendőrségi kutyafajtaként ismerték el.

Ma

Akkor, mint most, az embereket lenyűgözi ez a kutyafajta. Hűsége, szorgalma, mozgékonysága és higgadtsága bizonyítja ennek a kutyafajtának a gyakorlati értékét.

A rottweiler még családi kutyaként is megbízható és hűséges barát a professzionális tenyésztésben és nevelésben, valamint a családon belüli szocializációban. Az emberekhez hasonlóan a kutyák oktatása és szocializációja a gyermekkel vagy a kiskutyával kezdődik. A puppyhood minden rottweiler készen áll arra, hogy megtanuljon illeszkedni és alárendelni, azaz alkalmazkodni a csomagjához. Ezért gyakran a környezete alakítja. A megfelelő oktatás barátsághoz vezet. A rossz, szeretet nélküli képzés örökre elrontja a kutyát, és így az ember és a kutya együttélését. Tehát elsősorban az emberek felelősek azért, hogy mi lesz a rottweilerünkkel!

Ez vonatkozik a tenyésztésre, a képzésre, az egészségre és az együttélésre!

Az Allgemeiner Deutscher Rottweiler-Klub e.V. számára, mint a rottweiler számára elismert egyetlen tenyésztő egyesület számára a Német Kutya Társaság Szövetségében, több mint 90 éves tenyésztési felügyelet, kompetencia és kötelezettség e német kutyafajta és kulturális érték, a rottweiler megőrzésére és fejlesztésére. A legszigorúbb nemesítési szelekcióval, amelyet folyamatosan alkalmazkodunk az új kihívásokhoz és környezeti hatásokhoz, az ADRK e.V. megpróbálja tovább javítani rottweilerünk minőségét. Tenyésztésünk elsődleges célja kutyánk egészsége kell, hogy legyen. Az egészséget kutyáink mentális és fizikai rugalmassága fejezi ki.

A tenyésztési cél minden eddiginél inkább az, hogy "egészséges, magabiztos és barátságos munka- és családi kutya legyen, a legjobb formával és teljesítménnyel kombinálva".

A rottweiler mindig lenyűgözte az embereket, remélem, hogy a rottweiler több barátot nyer, és a fajtánk meglévő szerelmesei újra inspirálódnak. Kutyánk, valamint a rottweiler család javára szerte a világon.

az ADRK elnöke   Közzétéve: 2014. augusztus 13. ADRK honlap

Ives Eulenspiegel vérvonala –Alapítás és fejlesztés 1.

Írta: Olga Grin, DVM (állatorvos és rottweiler szakbíró)

A rottweiler tenyésztésének alapjai című könyv szerzője

A fajta legszilárdabb genealógiai platformjáról kezdődően érdemes megemlíteni, hogy minden időnek megvan a maga prioritása; vonalak élnek és eltűnnek, fejlődnek, vagy mások felszívják őket. De a vérvonal, amelyet ebben a cikkben tárgyalok, már 40 éve meghatározó a rottweiler fajta genealógiai szerkezetében. A rottweiler populációra a tenyésztés kultúrtörténetének kellős közepén gyakorolta a legerőteljesebb hatást, és máig is fontos, mivel tenyész vonalak egész konstellációját hozta létre. Természetesen Ives Eulenspiegel vonalára gondolok. Ez a modern világ legerősebb, legelágazóbb és legtermékenyebb rottweiler-családja, amely gazdag bajnokokban. Ez a vonal a kezdetektől a különálló struktúrákra való felosztásig (80-as évek eleje) mindig is nagyon konszolidált volt. A munka korlátozott számú kutyával történt beltenyésztés segítségével. A férfi vonal ezen ágának ősei közvetlenül a rottweiler populáció alapítójához, Arko v. Torfwerkhez emelkedtek. Az 50 éven át fejlődött vérvonal stabil volt, de nem volt gazdag igazán nagy ménesekben. Elmondhatjuk, hogy „beérett”, több mint 20 nemzedéken át meglehetősen feltűnő pozícióban maradt, a haladóbb vonalak, családok vérbefecskendezésével támogatva. Ennek az ősi vonalnak a leszármazottja az 1971-ben született Astor v. Landgraben, aki ironikus módon három generáción át dán tenyésztési hím volt, ami nem akadályozta meg abban, hogy az alapító legfontosabb kortárs német vonalának atyja legyen.

Tehát Ives Eulenspiegel 1973. szeptember 13-án született az Eulenspiegel kennelben, egy tapasztalt tenyésztő, szakértő és ADRK Körmeister, Marianne Bruns tulajdonában. Az alom átvétele előtt Ms. Bruns már 40 éves tenyésztési tapasztalattal rendelkezett. Korábban kiváló minőségű rottweilereket tenyésztett, amelyek nemcsak Németországban, hanem számos európai országban, Skandináviában és az Egyesült Királyságban is befolyásolták a fajta fejlődését. Az I-alom törzskönyve ezekre a kutyákra épült, akiknek genetikai képességeit Ms. Bruns nagyon jól ismerte. 

Ives az Astor v. Landgrabentől (egy nagyon szép nőstény és egy kiváló Bärbel vom Grevingsberg unokája anyai ágon (egykor Mrs. Bruns tulajdona) és Dina v. Kaiserbergtől származott, egy erős, tökéletes szerkezetű nősténytől, aki szintén az Eulenspiegelhez vásárolt a kennel, mint három éves kifejlett tenyész szukát. Dina több sikeres almot hozott, a legsikeresebbek közülük a Baerbel leszármazottaival való kombinációk voltak. Ives törzskönyvében egy nagyon távoli beltenyésztés V: IV-től BS 1954 Igor v Kohlwald, (14. séma), amely közvetlenül a viszonylag „fiatal” Ives-vonalak és a legrégebbi genealógiai szerkezet közötti kapcsolatra mutat rá.

Ezt követően Ives világhírre tett szert, mind show-győzelmeinek köszönhetően (1977-ben nemzetközi bajnok és Európa-bajnok lett, és egy életre szóló Körungot kapott), mind pedig hírnevének köszönhetően a legmagasabb osztályú ménes. Ives nagydarab, sportos kutya volt, erős csontozattal; kimagasló nemes fejét még sok nemzedék után is csodáljuk utódaiban. Ives egész életét Németországban töltötte, és Reinhard Zielbauer úrhoz tartozott. Ives 1975. május 3-án kapott tenyésztési (Ztp) felvételt szülővárosában, Möllnben Paul Schäfer bírótól. Ives Eulenspiegel hivatalos leírása és mérései 1978. október 22-én, a németországi oberhauseni Körungban készült: Friedrich Berger és Willi Hedtke Körmeisterek:

Méretek: marmagasság: 68 cm, súly: 58 kg, mellmélység: 33 cm, mellbőség: 92 cm, testhossz: 78 cm. Közepes termetű, erős csontozatú kutya, húsosság jelei nélkül. Jó elülső és hátsó negyedek. Egészséges vastag szőrzet. Nagyon intenzív rozsdabarna foltok. Jó pigmentáció. Nagy fej. Sötét barna szemek. Helyesen beállított fülek. Jó térfogatú fang. Ollós harapás. Egészséges fogak. Megfelelő ügetés, jó normál könyökhelyzet, jó egyensúly. A hátsó negyed kissé merev. 

Javaslatok a szukák kiválasztásához: Kifejezetten alkalmas kis és közepes magasságú, problémás, erősen beállított és könnyű fülű szukák számára. A nőstényt megfelelően kell felépíteni. Nem alkalmas magas, nehéz fülű szukáknak.

Ives fenomenális produceri sikerét kétségtelenül két tényező okozta: a pozitív prepotencia jelenléte és a számára megfelelő szelekciós és kiválasztott szukák. A levéltári dokumentumokból kiderül, hogy különböző eredetű és típusú szukákkal kombinálva az anyák szintjénél magasabb osztályt adott az utódoknak. 

Ives több mint 40 fiúgyermeket szült, akiket felvettek a tenyésztésre, és ezt a rekordot a jövőben csak saját le származottai döntötték meg, akiket olyan széles körben használtak, mint kiváló apjukat. 

Ives le származottainak fő jellemzője a fontos, következetesen átadott tulajdonságok voltak. Magasak voltak, és kifejezett szexuális dimorfizmusuk volt; a hímek nagyok, masszívak, erős csontozatúak voltak; a nőstények helyes felépítésűek és meglehetősen nagyok voltak. A legtöbb ismert leszármazottnak szép feje volt, helyes jellegzetes kifejezéssel. 

Ivesnek csak egy testvére volt, az Ilo szerény életet élt, nem messze pompás vértestvérétől, középszerű volt a külleme és semmiképpen sem bizonyult fedező kannak.

Ivest nagyon gyakran használták. Számos kiemelkedő bajnokot produkált. Fiait és lányait mindenkor nagyra becsülték, és nemcsak Németországban, hanem világszerte is pozitív nyomot hagytak. Végül pedig az Ives, mint a legszélesebb, igen nagyfokú konszolidációval rendelkező, Németországban és Európában domináló vonal „alapító atyja”, számos új, kiemelkedő vonalalapítót hozott létre. 

Németországban és Európában Ives két fontos vérvonalat alapított, amelyek befolyást gyakorolnak a modern világra, és követőik fiaikon, Dingo kontra Schwaiger Wappen és Amigo kontra Kressbachon keresztül (ezt az ágat Amigo fia, Hassan v. Königsgarten révén ismerik jobban). 

Az Egyesült Államokban Ives unokái a Timm v. Mummler, a Mirko v. Steinkopf, az Amboss v. Königssiek és a Cyras vom Leinetal ügyeken keresztül széles körű hatást gyakoroltak. Így történelmileg az Ives a stabil javítók egy csoportjának tulajdonítható. Egy fajta történetében kevés ilyen szintű ménes létezik, ilyen stabil örökletes tulajdonságokkal. 

Ives Eulenspiegel egy exkluzív ménes, a fajta jelenlegi elit magjának „apák atyja”. Sokszor még vissza kell térnünk magának Ivesnek és közvetlen leszármazottainak kérdésére. Egy érdekes tény, amit kétségtelenül érdemes megjegyezni ennek a vonalnak a jellemzőjénél, hogy a kortárs rottweilerek képviselőinek abszolút többségének törzskönyvében visszakerült az Ives-vér, sőt, sok esetben saját vagy utódai beltenyésztésével kombinálva.

Ives Eulenspiegel vérvonalának fenntartása Dingo kontra Schwaiger Wappen, Santo v. Schwaiger Wappen, Benno vd Schwarzen Heide révén. Ivesből nagyszámú minőségi utód született. 

Közülük ketten – Dingo v Schwaiger Wappen és Amigo v Kressbach (Fia Hassan v Konigsgarten) – megalapították saját vonalukat; jelenleg használatban vannak és
fejlesztik.

A Dingo v Schwaiger Wappen és Amigo v Kressbach utódai a legmagasabb minőséget képviselik. A fajtatörténet tele van olyan pillanatokkal, amikor egy vonal két jelentős stratégiai ágának képviselői kiélezett ringharcokban küzdöttek egymással a bajnoki jogért és a jólétért. Köztudott, hogy minden vitában az idő a bíró – ebben az esetben is ez történt –, de ebben az ügyben nem volt nyertes. Ennek eredményeként e vonalak találkozásából származtak a fajta legjobb példányai, és mindkét vonal virágzik.

Tekintsük át Dingo fedező kanként való használatának eredményeit és a modern populációra gyakorolt ​​hatását. 

Dingo v Schwaiger Wappen 1976. október 17-én született Ives Eulenspiegel és Anja v Schwaiger Wappen párosításából. A törzskönyvében a IV:IV távoli beltenyésztés szerepel az Alex v Kloster Didibodenberg x Baerbel v Grevinsberg szülőpárral Dack és Dolli vd Meierai révén. Véleményem szerint ez a törzskönyv egy jól kiszámított beltenyésztés klasszikusan sikeres alkalmazását képviseli a vérvonalak bevált kombinációján keresztül. >>folytatás a következő bejegyzésben

https://www.totalrottweilermagazine.com/shop/all-categories/read-the-breed/blood-lines-of-ives-eulenspiegel-foundation-development-by-olga-grin-vet-judge/

Saját írásom erről a témáról / https://tunde54.blogspot.com/2018/03/kiemelt-tenyeszallatok.html

Miért fontos ez ? >>>https://siroccorottweiler.hu/adrk-legendak/