Éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között.
Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre. A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet, hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe!
Azt gondoltam, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy ezt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.
Számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat. Minden időben, így éli meg az ember, hiszen a saját szemével, ízlésével, tudásával vesz részt az eseményekben. Én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg.
Valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt, de ez csak egy jóval későbbi felismerés lett. A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert kevesen fordultak meg ott tenyésztők, de a rottweiler tartók közül sem sokan, heti rendszerességgel. Többen olyan fajtákból váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Mindenki örült, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni. Viszont az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak. Kiképzők, segédek, munkabírók, küllembírók döntően német juhászkutyás, dobermannos, boxeres volt.
Dicsekedni persze jöttek időnként, a szép, kiállítási győztes kutyáikkal rottweiler tenyésztők is, az iskolára, de abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez. 1989, ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára!
Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni.
Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést. Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás soha sem volt, de áskálódás, az ajánlás megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.
Csakhogy ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak. Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen.
Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.
Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam. Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait.
Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.
Klub kiállítást 1989. bíró Willi Faussner NSZK
Tenyész szemlét 1989. bíró Willi Faussner-aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat. Bírált -Vidák Lajos, Oláh Béla
1990. Klub kiállítást bíró Miklós Levente H Tenyész szemlét 1990.
Kiképzői és segéd tanfolyamot 1990. ADRK Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa
1991. Klub kiállítást bíró Willi Faussner NSZK Tenyészszemle 1991.
Voltak kiadványok :
Húsz évvel később így írtam erről az időszakról.
A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.
Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták. Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár.
Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták. Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár.
Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) A mai események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan.
Egy jellemző beszélgetés a múltból.
X- ÍRTA- Az én utópiám:
1. Helyes szemlélet(a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban. 2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb tenyésztői kört. 3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének 4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az ő-v fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán.
- Válaszom
Ha túljutnánk az első ponton, meg is lenne a lendület, hogy a további pontjaid is teljesüljenek. 1980-óta nem sikerült ezen túljutni Azért azóta, mert akkor került be több import kutya és indult el a mennyiségi tenyésztés. Tegnap túlléptem a felvetéseden, pici iróniával fűszerezve, mert olyan sokszor és sok formában beszéltünk már erről, mégis mindig ugyan azt szajkózod. Különböző stílusú érveléssel sem sikerült rávenni arra, hogy ezeket az óhajokat, álmokat tovább gondold és a gyakorlati megvalósításban kezdj el gondolkozni.
X- ÍRTA- Az én utópiám:
1. Helyes szemlélet(a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban. 2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb tenyésztői kört. 3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének 4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az ő-v fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán.
Ha túljutnánk az első ponton, meg is lenne a lendület, hogy a további pontjaid is teljesüljenek. 1980-óta nem sikerült ezen túljutni Azért azóta, mert akkor került be több import kutya és indult el a mennyiségi tenyésztés. Tegnap túlléptem a felvetéseden, pici iróniával fűszerezve, mert olyan sokszor és sok formában beszéltünk már erről, mégis mindig ugyan azt szajkózod. Különböző stílusú érveléssel sem sikerült rávenni arra, hogy ezeket az óhajokat, álmokat tovább gondold és a gyakorlati megvalósításban kezdj el gondolkozni.
Lássuk pontonként:
1.Helyes szemlélet (a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban.
Ez azért nem tudott soha megvalósulni, mert mire az adott időszak kutyásai, akik komolyabban gondolták, vagyis hosszú távra terveztek rottweileresnek maradni, mire valamilyen egységre jutottak volna, mindig jött egy sokkal okosabb kezdő aki mindent jobban tudott. Meggyőződéssel állította és gondolta, hogy a rottweileres világnak őt kell kiszolgálnia, azért vannak a rendezvények, hogy ő jól érezze magát. Mindenki azt képzeli, hogy a siker neki automatikusan jár.
Ez azért nem tudott soha megvalósulni, mert mire az adott időszak kutyásai, akik komolyabban gondolták, vagyis hosszú távra terveztek rottweileresnek maradni, mire valamilyen egységre jutottak volna, mindig jött egy sokkal okosabb kezdő aki mindent jobban tudott. Meggyőződéssel állította és gondolta, hogy a rottweileres világnak őt kell kiszolgálnia, azért vannak a rendezvények, hogy ő jól érezze magát. Mindenki azt képzeli, hogy a siker neki automatikusan jár.
Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, meg is kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.
2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb tenyésztői kört.
Kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai érték kutyát importáltak.( 1990-es évek )
Kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai érték kutyát importáltak.( 1990-es évek )
3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének
Hiszed nem - e, de sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !
Hiszed nem - e, de sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !
4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az őrző-védő fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán.
Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározzátok, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne. Ti magatok se tesztek mást, csak siránkoztok.
Válasz erre az érvelésre
Az előző hozzászólásod közelebb van az én véleményemhez, mármint nem jutottunk túl az első ponton, így felesleges a 2-3-4 ről beszélni.
Az első pont azért nem tudott kialakulni, mert a körülmények (meoe: központosított kézi vezérlés, több fajtaklub) nem engedte, hogy öntisztuláson keresztül létrejöjjön egy fajtán belüli független közösség.
Nekem a szakmai tenyésztés nem a győztesekkel való fedeztetést jelenti, hanem alapismereteket, ami alapján a teljesítmény és küllem bíróktól függetlenül kialakul egy látásmód. De nem ugranék előre, mert ebben a rendszerben, nem ez a követendő. A siránkozás mellet én kutyázgatok, tenyészgetek, néha napján kiállítgatok, és ha követhető ügyről lenne szó, akkor létszámát tekintve is komolyabb csapatot tudnánk összerántani, mint a 20 éve épülő sikerklub.
Az előző hozzászólásod közelebb van az én véleményemhez, mármint nem jutottunk túl az első ponton, így felesleges a 2-3-4 ről beszélni.
Az első pont azért nem tudott kialakulni, mert a körülmények (meoe: központosított kézi vezérlés, több fajtaklub) nem engedte, hogy öntisztuláson keresztül létrejöjjön egy fajtán belüli független közösség.
Nekem a szakmai tenyésztés nem a győztesekkel való fedeztetést jelenti, hanem alapismereteket, ami alapján a teljesítmény és küllem bíróktól függetlenül kialakul egy látásmód. De nem ugranék előre, mert ebben a rendszerben, nem ez a követendő. A siránkozás mellet én kutyázgatok, tenyészgetek, néha napján kiállítgatok, és ha követhető ügyről lenne szó, akkor létszámát tekintve is komolyabb csapatot tudnánk összerántani, mint a 20 éve épülő sikerklub.
Válaszom erre- MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub ..... Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.
A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Az idézett beszélgetés, ebben az időszakban zajlott >>> ITT Majd 2011-ben végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem. Majd ezt az időszakot így foglaltam össze a saját tenyésztői tevékenységünk kapcsán. ITT
2013-2016-ig Állami irányítás alá került az ebtenyésztés. Állam által kijelölt, Elismert rottweiler egyesület irányított. A MEOE szövetséggé alakult.
MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést. 2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést.