Kalandozzunk egy kicsit a múltban

Amikor 1989-ben Faußner úr nálunk járt, volt lehetőségem vele szakmai dolgokról beszélgetni,(profi tolmács segítségével). Akkor egy erős elhatározás született meg bennem, hogy kihasználva a pozícióm adta lehetőségeket, mindent megteszek a jobb, használhatóbb, szebb rottweiler állományért. Nem csak a saját kutyáimért, de a közösségért is tevékenykedve. 

Azt gondoltam naivan, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy azt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.

Akkor még számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat. 

Minden időben, így éli meg mindenki, hiszen a saját szemével, ízlésével, akkori tudásával vesz részt az eseményekben. 

Ezért éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között. 

Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre. 

Az adott kiállításon én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Csakhogy véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg. Nem arról beszél a jólértesült, hogy milyen a kutya, hanem azonnal a jogosulatlan előnyre hivatkozik. Évek teltek el, mire rájöttem valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt. 

A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert a fajta tenyésztői közül kevesen fordultak meg ott, de a rottweiler tartók közül sem sokan. Főleg nem heti rendszereséggel. Pluszban a német juhászkutyások kizárólagosságra törekedtek, hogy az ő fajtájuk a legjobb és mindenben a legeredményesebb! A szakma az ő kezükben volt és ők irányítottak, hiszen kutyaiskolai hálózattal, vizsgázott bírókkal rendelkeztek, a munkakutya versenyeket is ők rendezték. Hatalmas létszámmal a legerősebb fajta szakosztály voltak és a legtöbb pénzt "termelték" a MEOE-nak "egyetlen fajtaként" 

A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet,  hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe! 

Mégsem ez volt a gátja a szakmai út követésének. 

Hanem az, hogy sokan olyan fajtából váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Kapóra jött az új, ismeretlen fajta, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni, senki nem cáfolta a fajta köré szőtt legendát. Ugyanakkor az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak nem kellett saját segédet, bírót képezni, kinevelni. A német juhászkutya fajtából álló gárda-kiképzők, segédek, munkabírók, boldogan vállalták a könnyebb feladatot és keresték a pénzt az oktatással, meglévő kutyaiskolás hálózattal. Küllem bíró + munka bíró pedig dobermannos, boxeres, schnauzeresként szintén rendelkezésre állt. 

Abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez, ez a ritka létszámú fajtánál nagyobb sikerélményt adott, így dicsekedni jöttek időnként, a rottweiler tenyésztők az iskolára,  győztes kutyáikat mutogatva, a fedeztetés, kölyök eladás reményében. 

1989 ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára! 

Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert  szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni. Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést. 

Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás a tagok részéről soha nem volt, de áskálódás, a követelmény megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.  

Ráadásul  ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak. 

Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen. Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Kutyája simán teljesített és tenyészthető minősítést kapott. 

Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül amit fontosnak tartottam, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Mindennek ellenére sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.

Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült  jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam. 

Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait. Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.

Klub kiállítást 1989. 

bíró Willi Faußner NSZK -ADRK

Kiképző - segéd tanfolyam 1989. 

ADRK -Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa NSZK-ADRK

Tenyész szemle 1989.  NSZK-ADRK

bíró Willi Faußner aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat. 

Aláírt és bíróként tanult Faußner úrtól -Vidák Lajos, Oláh Béla   

1990. Klub kiállítás bíró Miklós Levente   

Tenyész szemlét 1990. 

Kiképzői és segéd tanfolyam 1990. videó

ADRK  Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

 

1991. Klub kiállítás bíró Willi Faußner ADRK

Tenyészszemle 1991. videó

Bíró: Miklós levente, Vidák Lajos, Oláh Béla

Szemle 1991 A Rottweiler Hiradó oldalain

 Voltak kiadványok :

• Ismertető a rottweilerről
• IPO vizsga szabályzat
• Rottweiler Hiradó 
• Összefoglaló beszámoló a közgyűlésre  

Húsz évvel később így írtam erről az időszakról. A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.

Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták.  Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár. Közgyűlésen a szavazás eredménye (16-14) így nem én folytattam. 

Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) Az események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan. 

Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, rendre kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.

Bár a 1990-es évektől kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai értékben erős kutyát importáltak. Ettől sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli bírálattal, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !

Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározza bárki, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne. 

MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub a haladás gátja. Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal  beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.

       

     

Nézd meg ezeket a videókat: Innen indultunk és felfele mozdultak el a dolgok, de csak egy viszonylag rövid időszak volt siker történet. (5-7 év)  Ez is csak néhány tenyésztő munkája és pénzáldozata révén volt sikeres időszak. Sok győztessel való fedeztetés bizony egy jobb állományt hozott, volt versenyhelyzet, és volt érdeklődés, kereslet a fajta iránt! A tenyésztők munkája révén sok remek kutya került szem elé, akik éltették a legendát. A tömegszaporítók meg termelték a kutyákat és egyszer csak ellepte a szemét a gondosan nyírt pázsitot. 

A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot  lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. (2012.)

Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Ezt az időszakot így foglaltam össze> Múlt időben MRK > ITT 

 

Miért ugrottam át az 1993-1998-ig tartó időszakot? Mert sok negatív dolog történt és másként voltam aktív a rottweilert érintő szervezeti életben. Amit átadtam nem folytatódott. Mások és más szemlélettel irányítottak, alakították a rottweileres életet. Hol MEOE, hol MÁRK színeiben tört előre a tenyésztői lobbi. 1994-ben nyitottunk a MÁRK felé egy újság megjelenéssel, írásokkal. 1996-MEOE Fajtaszakosztály közgyűlés botránya, óvás, vita stb. 1997. Kizártak a tagságból. 

Mi 1998-ban MÁRK területi csoportot alakítottunk. Próbaidős tagságunkat aztán az év végére megszüntették az akkori vezetők. 

1998-ban felfüggesztették a MEOE Fajtaszakosztályt. A kizárásunk hatályát vesztette, mert jogtalan volt. 

1999-ben ismét MEOE tagok lettünk. Kezdetét vette 1998 FVM 64-es rendeletet nyomán kialakult helyzet, amely ismét az állami felügyelet korszakát hozta el, komoly szankciók, átrendeződések igényét jelentette. MNJK, MKSZ szembe ment a MEOE-vel, maguknak akarták az országos kinológia irányítását és a törzskönyvezést is. A MÁRK egyértelműen hozzájuk csatlakozott, mint ahogyan a később megalakított Elismert Rottweiler Tenyésztő Egyesület is. 

Azok akik 1993-ban csatlakoztak a népszerűsége csúcsán levő fajtához, úgy gondolták mivel sikeresek kiállításokon, nekik minden jár. Azt hitték töretlen útjuk lesz a tenyésztésben is. Csakhogy a lendületes, lelkes kezdés után, mindig elcsúszott valami, sose lett közös irány és tartós előre haladás közösségi szinten, mert mindenki a saját kutyáit tolta előre, a másik tenyésztőben konkurenciát látott. Vannak erről az időszakról is írások, de azzal rétestésztává válna ez az írás. 

Még két választási időszakot kísértem végig 2009-ig. Utána már nem, hiszen minden ismétlődött elölről csak nem fejlődés, hanem zuhanás következett be. Az egyik választási ciklus

1999-2003-ig tartott  > Magazin 1999-2000 >felfüggesztés 2003-ban. A második ciklus> 2004-2005-2009 <

2011- nyár végén végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem MEOE Kuvasz klubjában fizettem tagdíjat. 

Ezt az időszakot így foglaltam össze a saját tenyésztői tevékenységünk kapcsán  ITT      ITT

MEOE szövetséggé válása után, több fajtát tömörítő Hatvani szervezet biztosította a szövetségi tagkártyát. Egyszer csak állami irányítás alá került az ebtenyésztés, 2014-kötelező érvényű lett. MEOEsz-ben az egyéni tagság megszűnt az állam által kijelölt, Elismert rottweiler tenyésztő egyesület irányított. 

MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést. 

Kutyás világ a szervezetek tükrében 

2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést. 

Rottweilerben kettő fajtagondozó klub van. MÁRK  és a HMRE (kiegészítés 2025)

Görbe tükör

Az elmúlt napokban felkerült facebookra, két videó, ami felborzolta a kedélyeket. Született cikk, írás, sok hozzászólás. Az első remek írás , ami összefoglalta sok ember véleményét.  

http://nullker.hu/2015/03/botrany-a-kutyaiskola-korul/ ( reményeink szerint hamarosan újra olvashatjuk. ) A videón látottak kimerítették az állatkínzás fogalmát, bár tényleges fizikai hatás, verés, ütés nincs ! A látvány és a szöveg sokkoló. 

A nyilvánosság, a felháborodás hatására, megszületett ez az  állásfoglalás. Nem nyugodtak meg ettől sem a kedélyek és sok ellentmondás volt a történet körül. Az első felháborodásom után, én is kerestem a miérteket a videón látottakra. Először szakmai tévedésnek, véletlenszerű eseménynek gondoltam. Majd rájöttem, nem tévedés volt és nem véletlenszerű egyszeri alkalom. Ez  egy módszer része, a tematikát oktatják és évek óta terjesztik, szerte az országban. 

Összefoglaltam röviden mire jutottam. 

Rábukkantam a két írásra, amit olvastam már régen, de most a videóval, és tenyésztőként, a kölyök kutyásaink visszajelzése alapján összeállt a kép.  

https://zoldzebra.wordpress.com/.../04/kezdodik-az-iskola/

https://zoldzebra.wordpress.com/.../elso-nap-az-iskolaban/

Öt éves írás, tessék figyelmesen végig olvasni mind kettőt! A videó felvétel is abban az időben született, maximum egy évvel később! A blog bejegyzésben le van írva mit, miért tesznek és hogyan kell kivitelezni azt az akciót, amit a videón látunk!

Persze egy olyan ember tollából, aki éppen megéli és felfedezi, hogy tudatosan kezelje a kutyát. Kapjon megoldást a mentett kutyák agressziójának kezelésére, rehabilitációjára is! Hiszen ő azért, ment az iskolába, hogy megtanulja a kutyanevelés alapjait, belekóstoljon a kiképzés rejtelmeibe, jobban és szakszerűbben tudja kezelni a keze alá kerülő mentett kutyákat. Mivel tehetséges, szorgalmas tanuló volt, hamar feljebb lépett! Segítő lett. Annyira jól ment ez a dolog, hogy beiratkozott a kiképzésvezetői tanfolyamra is, ahol felkészítették a tükör módszer szakszerű átadására. Ennek a szakszerűségnek az egyik eleme az  agresszió kezelés. 

Miért kell agressziót kezelni? Miért olyan nagyon fontos elem ez? 

Azért, mert az iskola tematikája szerint, minden kutya szabadon van, és úgy zajlik a tanulás. Kockázatos vállalkozás az innen onnan érkező, ismeretlen kutyák, emberek csoportját összeereszteni, ezért a balesetek, verekedések elkerülésére ki kellett dolgozni egy technikát. Ez a technika, a hangzatos ösztönkezelés, falkából kizárás, a kutya megtolása lett. A legszelídebb lelkű emberrel is könnyű elfogadtatni, hogy az agressziót le kell törni, hiszen a verekedő kutyák látványa, a tehetetlenség érzése, sokk hatást, félelemmel, sajnálattal vegyes érzelmeket vált ki az emberekből.

Aki megtapasztalja, tudja, hogy a verekedő kutyákat szép szóval nem lehet szétválasztani. Innen csak egy lépés, hogy elfogadd, csak úgy érsz célt, ha te erős ember vagy és csírájában elfojtod a kutyában lapuló agressziót! Tiltasz, büntetsz, annak kísérletére is!  Ez elfogadott módszer a hagyományos régi iskola híveinél is, ők is tiltanak, büntetnek, agressziót kezelnek csak másként. Ők a fegyelem, alárendelés, pórázon való közlekedést, elkerülést választják megoldásnak. 

Általánosságban nem a szögest nem az elektromost és nem egyéb kényszerítő eszközöket vetik be agresszió kezelés gyanánt! Azokat az eszközöket,  a kiképzéshez használják, a vizsgarend szerinti feladatok megtanításához és leginkább őrző-védő ágazatban, ahol értelemszerűen az agresszió egyik formáját látjuk.

A hagyományos IPO sportképzést oktató iskolákban,  sem a dominanciát, sem a rangsor beállítást, sem a természetes védőkészséget nem büntetik!  Kontroll alatt tartják a kutyát, mert a problémamentes együttéléshez, itt a városban, erre szükség van.

Döbbenetes és felháborító látvány, ami a videón van, mert nagyon sok ember látja, hogy semmi sincs rendben, elfogadhatatlan, amit a kutyával művelnek! Nem kell rutinos kutyásnak lenni, még csak felkészült szakembernek sem, hogy lásd, az a kutya ott, semmilyen agressziót nem mutat! Kiprovokálni sem sikerül! Csak egy halvány kísérletet tesz az ember támadását elhárítani. 
Értelmetlen az egész „tolás” csak az emberek durvasága, dühöngése látszik. Elhangzik ugyan egy magyarázat, hogy azért alkalmazták, ezt a módszert, mert ez a kutya, folyamatos és kezelhetetlen agressziót mutatott és ettől meg kell óvni az embereket, de ez hazugság!  A videón elhangzó szöveg butaság, szemfényvesztés, csalás. Egy felkészületlen, előítéletes ember egyéni fóbiája, amit átvisz a többi emberre is.

Ez a módszer nem megelőzi és segíti a kutyák problémamentes együttélését, de generálja azt, mert az emberekbe azt a hitet ülteti, hogy minden morgás, acsargás, de még a magabiztos viselkedés is hatalom átvétel a kutyától és azt csírájában el kell fojtani! Bármilyen eszközzel, akár csoportosan is! A nem kimondott cél, az alázatos, minden önállóságától megfosztott, az ember kívánsága szerint pánikot mutató kutya.    
Viszont egy jó érzésű ember ilyen célt biztos nem tűz maga elé ! Még akkor sem, ha némelyik embernek ez igencsak szimpatikus megoldás lenne.

Végül egy gyöngyszem a fenti írásból !  

„Szerencsére ehhez az iskolában minden a rendelkezésre áll: magasan képzett oktatók, minden oktató mellett egy  szintén tapasztalt segítő, valamint még néhány segítő és végül a rangsor legalján a zöldfülű megfigyelők – mint jómagam is.

Ez a díszes társaság hivatott jól felépített rendszer szerint, kidolgozottan együttműködve fenntartani a rendet – azaz először felállítani, mert az még egyből csak úgy nem szokott csak úgy “létezni” :)

Amíg a gazdik isszák az oktató szavait (mit és hogyan és mit ne és miért ne és egyébként is és satöbbi), addig a rakoncátlan ebek igyekeznek valamiféle rendbe szerveződni. Ezt maguktól is megteszik, ebben nem kell nekünk, embereknek beleszólnunk, de abba már igen, hogy ezt milyen módon teszik!

Ugyanis az egyik legfontosabb alapszabály az iskolában, hogy négylábú nem dirigálhat, így az agresszió minden formája szigorúan tilos. Természetesen ezzel eleinte előbbiek még nincsenek tisztában, hiszen többnyire egyáltalán nincsenek ám ilyesmihez szokva. Komolyabb esetben egy-egy kutya megpróbálhatja akár azzal indítani pályafutását, hogy “akkor most ő itt rendet tesz mindenki között”. 

"El tudjuk képzelni, hogy ez mit jelent. És ha ezt egy roti vagy hasonló nagytestű, keménykötésű kutya szeretné megtenni, akkor sejthető a végkimenetel a dolognak – sok ilyen rémtörténet kering kutyasétáltatókon, kutyás helyeken… Csakhogy itt erről szó sem lehet, mert itt az emberek tartják fenn a rendet és nem hagynak erre lehetőséget a kutyáknak. Vagyis egyetlen választásuk van: jól viselkedni. Talán néha ijesztő lehet egyes gazdiknak, hogy az általa rajongásig szeretett kutyusát egyszerre hat ember rohanja le ordítva és netalántán még meg is kergetik egy kicsit a miheztartás végett. De ha elképzeljük, hogy a másik, fele akkora kiskutya szintén a saját gazdijának a hőn szeretett kedvence, akit szeretne egyben hazavinni és még sok éven át szeretni, akkor ott nincs helye a “tyutyulimutyulizásnak”, bármennyire is szeretnénk mi, ultra hiper - szuper humánus emberek ezt hinni…” 

Én ezek után nem csodálkozom, hogy állatvédőként, a blog írója is ott volt az oktatói sorfalban! Azon sem, hogy a többiek miért voltak ott. Ezt tanulták, ez az elvárás feléjük és a tudásuk alapján ezzel egyet is értenek.

Én csak azt mondom rottweiler tulajdonosként, rottweiler tenyésztőként, hogy mielőtt iskolát választ bárki, alaposan nézzen körül, kérdezősködjön, győződjön meg az oktatók felkészültségéről, mert hamar kirekesztettnek fogja magát érezni és számíthat egy jó alapos „megtolásra”. Nem árt felkészülni!  Nem csak tükör, de hagyományos rendben működő iskolában is gyorsan belefuthat mindenki az előítéletbe és a tudatlanságba!

Nincs bajom a tükör iskolákkal. Az emberi butasággal van bajom.  Nekem egyáltalán nem tolerálható magatartás a csoportos garázdaság, bármilyen indokot is találunk ki hozzá! 1 kutya ellen egy tucat ember fellépése, indokolatlan! Valós ok nélkül meg pláne!!

Gyorsan kerestem ajánlható, megszívlelendő írásokat : 

Viselkedéstesztek az agresszió mérésére

A dominancia etológiai alapjai és szerepe a kutyakiképzésben

A tanulás és viselkedésmódosítás etológiai alapjai

A hétköznapi helyzetekben, vegyes kutyás csoportokban ritkán akad össze sok-sok domináns, vezetésre termett rottweiler, vagy kutya. A tüzelés, az etetés se kavar be, hogy ezért naponta rettegni kéne! A falkarend, a falkateória csak egy szép "mese", nem kell, hogy az határozza meg a mindennapjainkat! 

Megtörni, leverni, terror alatt tartani felesleges, annál okosabb intelligensebb a valóban domináns kutya, a gyenge meg súlyos károkat szenved a durvaság miatt. Alázatos kutya sose volt cél, remélem soha nem is jutunk el odáig!

DOMINANCIÁT MUTAT - nem biztos, hogy domináns jellem!

- nem akar ölni!

- nem törekszik falkavezérségre!

- nem veszi át az irányítást ! pláne nem a kölyök kutya!

Nevelni kell, irányítani, kiképezni, biztosítani neki a mozgást, feladatokat, ami leginkább a munkakutya lételeme "a szellem és a test edzése " napi feladatokban. Aztán felnő és egy csodálatos eb, családi, kísérő, sport és akár "munka" kutya is lehet  belőle. AZ EGÉSZSÉGES, jó ROTTWEILER CSAK FIZIKAILAG NEHÉZ  eset. Nem könnyű odébb tenni, felrúgni se lehet, földre teperni meg végképp nem egyszerű! Az agresszióra bátran agresszióval felel. Ésszel, türelemmel párosult határozottsággal, időben adott kontrollal, hamar tanul és a gazdájának könnyen kezelhető kutyájává válik! Ha neveled, tanítod, foglalkozol vele, nem hanyagolod el a kölyök és fiatalkori szocializációt sem, a kezdeti nehézségeken túljutva nagyon élhető kutyád lehet !  TELJES ÍRÁS A LINKEN    >>>

Több, mint egy éve írtam, de harminc éve mondom ugyan azt folyamatosan! 

2015.03.29.

Biztos kitűnő, biztos tenyészkutya

Rendszeresen visszatérő téma, mikor lehet tudni, hogy a kutya kiállítási karriert fog befutni és bizonyosan győzelemre esélyes lesz. Az ezredik ilyen témájú beszélgetésnél írtam le, amit már megfogalmaztam, elmondtam sokszor az évek alatt. 8 hetesen semmiképp, bár nyilván az ígéretes forma már akkor is látszik. Főleg a kedves, szép fej. Bár a többi test táj harmóniája legalább olyan fontos! 

A kölyök 6-8 hetesen ugyan azokat a formákat mutatja, amivé lesz felnőtten, de mivel a növekedés fázisa még hátra van, így csak saccolni tudod a végleges  arányokat. Hiszen nem tudhatod, hogy minden csont jó ütemben és megfelelő hosszúságra fejlődik-e és a majdani kívánatos  szöget zárja e be! Akkor még csak ígéretes formát mutat a kiskutya, amit a gyakorlott szem láthat, mert a testtájak harmóniája már akkor is jelen van. Az is látszik, ha nincs harmónia, de az esetlenül csetlő -botló kiskutya kedves látványt nyújt akkor is, és ez érzelmi hatással van mindenkire. Igények is felmerülnek már ekkor. Szeretnék, ha biztos kitűnő, biztos tenyészkutya lenne a megvásárolt kölyökből.  

A kiállításra szeretném vásárolni, tenyészteni szeretném majd-mondja a vevő. Én kiállításra tenyésztem nem munkára - mondja az eladó. Ezzel párhuzamosan ígér fényes jövőt, kiállítási karriert a nyolc hetes kutyához. 

Pedig az intenzív növekedés fázisa 3 hónapos kor után kezdődik és  6-7 hónapos korig tart. Aztán a növekedés üteme lelassul. Fél éves korára leváltotta a fogát, kiderül az is hogy minden rendben van e. Komplett, korrekt fogazat a kívánalom. Ollós harapás , 42 maradandó foggal. Semmilyen engedmény nincs a fogak számát illetően! A "szoros ollóst", a "tétre harapást " tolerálják, de ehhez is szigorú szabályozást rögzített az ADRK, azaz a fajta adó ország szakember gárdája. Három éves kor után újból be kell mutatni a kutyát, ha tenyésztési szándék van vele. 

Mi látszik még fél évesen? Fél éves korában már ugyan olyan a csontozata, mint 1-2 évesen. Azaz a csontarányok, a szögelés, a mellkas íveltség, bordázottság, hátvonal hossza, feszessége, láb állások, amik már akkor is egyenesek, mancsok zártak.  Ezek nem a felnőtté válással lesznek "hibátlanok". Az alap értékek öröklöttek. Figyelem! A csontos vázról beszélünk! Az izomzat, testtömeg egy külön történet, ami szorosan összefügg és befolyásolja a kutya végső kinézetét. Azért az alapértékek már láthatóak ott is. A izomzat, tömeg, szőrminőség, a szín, szemszín, a fejarányok , szintén. Szóval fél évesen már a majdnem a kész kutyát látjuk! Ekkor dönthetünk arról, hogy belevágunk, elindulunk a kiállítások világában és cím gyűjtök leszünk. A tenyész kutya karrier ehhez az időponthoz köthető, de érdemes előszűrést megejteni HD, ED -re. Megcsináltatni a JLPP szűrést + a DNA profilt is elkészíttetni. Már ebben a korban érdemes az iskolát kiválasztani, ahol képzett segédek is rendelkezésre állnak. Felkészült segéd, segítő kell, akivel a tenyész szemle őrző-védő munka teszt részét is gyakorolni tudjuk. Ám mielőtt ide eljutnánk, az általános nevelés, kiképzés mellett, a ringdresszúra  gyakorlása sem maradhat el. 

Témához kapcsolódó írások, amik szintén sok éve elolvashatók magyarul, szakkönyvből fordítva :  

• Forma és használati hibák    
• A fej
• Természete, viselkedése 

Ez csak három kiemelt téma, ehhez még sok elmélet és szabályzat fontos, ami a tenyészthetőség feltétele. A kiállítási címek a bónusz jutalom, kiemelt reklám, büszkeség, mert a szép kutya látványa vonzza a tekinteteket! Ki ne szeretné, hogy a kutyája elismerő tekintetek birtokosa legyen?! Képekben a szöveghez, hogy lásd egy kutyán bemutatva.  

1.  fél éves korban

Ez a standard póz oldalról, mert a fajtaleírásban így utalnak rá, a bíró így értékeli a testet első ránézésre. Figyelmes, gazdához erősen kötődő kutya a neve elhangzására ilyen pózba vágja magát. Hiszen a pórázt kezelő ember erre készteti. Persze csak akkor, ha nem fojtogatással, feszítéssel akarja bemutatni a kutyát így remélve, hogy kitűnő bírálatot ad a bíró. 

2.  1 éves korban

 3. képen  is egy éves 

Látod, hogy mennyit számít a beállítás, a távolság, a kutya figyelme, a póz, ahogyan a fotó segítségével bemutatjuk a kutyát? A kisebb termetű szukáknál és kanoknál, hamarabb befejeződik az intenzív növekedés szakasza, így ők hamarabb egybe vannak. Ettől a látvány egy kompaktabb kutya, már egész fiatalon. Minél nagyobb, magasabb lesz a kutya, annál tovább tart az intenzív növekedés szakasza. Ezért a nagy kanok, szukák szétesőbbek.  Ám ez a szétesőbb nem jelenti a lábak görbeségét, a mancsok nyitottságát, a laza nyerges hátat, vagy a nyitott , meredek szögeléseket. Arányos, harmonikus test felépítést jelent, kamaszos nyurgasággal és súllyal. 

4. képen 2 éves 

 

5. képen 3 éves 

Két évesen lesz kész, felnőtt a kutya, három évesen lesz érett, ereje teljében! Nem véletlen, hogy az ADRK, ezen 2-3 év időszakában határozza meg a kutyák tenyész bírálatát, ahol a kiállítási győztességeket nem veszik számba, de a kutya részletes küllembírálaton esik át. Kap egy leíró bírálatot, ami a törzskönyvi bejegyzésbe kerül.  Itthon más a redszer, a tenyésztők zöme vakon tapogatózik, mert nincs adatbázis, ami a tenyésztést segítené. 

6. képen 7 éves 

7. képen 8 éves 

8. képen 9  éves 

A nagytestű kutya átlagéletkora 8 év. Magasabb életkor a bónusz, ritka kincs. Úzó betöltötte a 9. életévét, de egy hónapra rá váratlanul, hirtelen elhunyt. 

2020. Kiegészítésként, átdolgozásként a témához ajánlott link, mely átfogó információ a rottweiler fajtáról. Siroccó rottweiler kennel oldal egyik kategóriája. Rottweiler 

Miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?

Sehogy se sikerül nyakon csípni, hogy hol romlott el, miért hangzik el annyi negatív vélekedés, amikor tenyésztés szóba kerül. A tenyésztő felé magas elvárásokat támasztanak, kötelező feladatokat sorolnak, de leginkább hatalmas az igyekezett, hogy mindenkinek megnehezítsék a dolgát, aki tenyésztésre adná a fejét. Az első érvrendszerben a fő bűnös, a "kutyakiállítás", minden bajok okozója , ahol nem mennek rendben a dolgok. Van alapja ennek a vélekedésnek is, de ez nem ilyen egyszerű.
Visszaemlékezem, a mondandóm jobb megértése érdekében, hiszen a saját kutyás utamon végigmenve könnyebb láttatni a dolgokat. Talán az írás végére meg lesz a válasz is, miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?

Én nagyon szerettem a kiállításokat, szeretem ma is, ha színvonalas, úgy látványában, mint tartalomban. A kiállítással, mint rendezvénnyel, 1971-ben ismerkedtem meg. Budapest Világkiállítás. Erre nevezte apám a boxerunkat és kitünő 4 minősítéssel zárta a napot. Divat fajta volt, 4 körben bírálták a boxereket. Mire emlékszem még? Boksz sorokban pihentek, várakoztak a kutyák. Fajták szerinti felosztásban, tájékoztató táblák segítségével ismerkedhettél meg a kutyákkal. Minden kutyának volt egy fix helye, a katalógus start száma szerint. Ott is tartózkodott, így láthattad és tudhattad ki ő. Az igazán szép kutya feltűnt, de akkor még büszkén ki  voltak akasztva a szalagok, zsinórok a box oldalán. Bátran lehetett kérdezni a tulajdonosokat, készségesen válaszoltak, beszélgettek. Ott kellett lenniük, hiszen azért mentek oda, hogy kiállítsák a kutyáikat! Nem csak a bíróknak, de a nézőknek is! Persze amikor a szakmai bírálat folyt, akkor a körben tartózkodtak, de utána mindenki visszament a helyére, és a kapott díjat közszemlére tette. MINDENKI! Nem csak a győztes! Hiszen, maga a tény, hogy fajtatiszta, kiállításon szerepel és résztvevő, az is rangot jelentet. 

Abban az időben a Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén, még nem önálló rendezvényként zajlott a kutyakiállítás, ami  MEOE rendezvény volt. Számomra csak évtizedek múlva derült ki, hogy az FCI történetében, ez volt a legelső világkiállítás! Ez a Vadászati Világ kiállítás területén zajlott, mint látható a katalógus borítóján. 

Ez után a rendezvény után, minden évben természetes volt, hogy tavasszal és ősszel, CACIB kiállítás van és oda mi mindig megyünk. Ott gyönyörű kutyákat lehet látni, barátokkal találkozni, kutyás bemutatókat nézni, melyeken az "X" kutyaiskola tagjai szerepelnek. Vagyis a fajtatiszta kutyások közösségéhez tartozni, rang és büszkeség volt.

Nem volt lehetősége mindenkinek tenyészteni (egy sor szabály, akadály volt, amit teljesíteni kellett) már akkor is. Természetes elvárás volt, hogy előbb tanulni kell a fajtát, a kutyázást, mielőtt tenyésztésbe kezdesz.

Addig is, amíg a tenyésztés megvalósulhatott, mindenki türelmesen várt. Gondolom én, hiszen ezt tettük és tették a környezetemben levő kutyások. Tenyészteni nem mindenki tudott, mert nem voltak meg hozzá a feltételek, vagy anyagilag nem tudta  mindenki finanszírozni az almot. 

Viszont egy remek, kiemelkedő kannal lehetett fedeztetni, azzal természetes módon pénzt lehetett keresni. Az alomból, az első választású kutya volt a kanosé, ez volt a fedezés díja. Azt a kutyát vagy megtartotta, vagy eladta a kan tulajdonosa. Így mindig nagyobb értéke volt az első választásúnak, mint az alom többi tagjának, hiszen gondos, szakértő válogatás zajlott. Mindenki igyekezett a legkülönbet választani. A választáshoz, sokszor rutinos,  fajtában járatos régi kutyást  hívtak a kezdők, de abban az időben még alomellenőrzés is létezett. Azt tartották, azt írta a szakirodalom, hogy a kannal szemben sokkal kritikusabbnak kell lenni, mert az egész évben fedezhet, igen nagyszámú utóda lehet, ami árthat a fajtának, ha sok rejtett hibát hordoz. A szuka, ha gyengébb nem nagy baj, egy jó kan javíthat rajta.

Kezdetben meg volt az egyensúly, mert a szukás adta el az almot, övé volt a nagyobb munka, így a nagyobb bevétel is. A tenyésztő formálta a szemléletet, adta tovább a kutyázás tudományát. Ő irányította a több embert, hiszen a kiskutyák révén ő volt kapcsolatban a vevőkkel.  Így jelentős befolyással volt a kinológia formálására. 

AZTÁN, úgy alakult (kommunikáció, sajtó, rádió, reklám, rendezvények) hogy igen-igen nagy tömegeket vonzott a kutyakiállítás. Harmincezres látogatottsága volt, évente kétszer a budapesti CACIB-oknak. Ez, csak a fizetett látogatók, érdeklődök száma. Ehhez pluszban a kiállítót és egy kísérőt vegyük hozzá, plusz 2-3000 ezer embert. Újság, rádió, TV! a hírességek, sztárok, mind, mind valamilyen kutyafajtával pózoltak. Mellé álltak a jó ügynek. Mindenki erről beszélt, mindenki törekedett, hogy kiállításra járhasson, és ott díjat nyerjen. 

Önálló, nagy rendezvénnyé vált a MEOE CACIB kiállítás. 

A Népstadion Szobor parkja méltó helyszín volt erre. A tömeg egyenlő volt a komoly bevétellel! A civil szervezet anyagilag erősödött, nagyon sok társadalmi munkás építette, erősítette országszerte a MEOE-t. Helyi szervezetek alakultak és az országos kiállítások száma is gyarapodott. Kezdetben még ügyeltek a szakmaiságra, de egy idő után, a bírói gárda, egyre kevésbé akarta a rossz fiú szerepét felvállalni. 

A szigorú bírálatok kisebb botrányokat kavartak. 

Sajnos hazai bíróink zöme nem a szakma mellett tartott ki, de inkább szolgáltattak, sok –sok kitűnő címmel. Kezdetben csak a fiatal osztályban voltak engedékenyebbek, hogy rábírják a kutyásokat járjanak kiállításokra tömött sorokban. Dőlt a pénz! Mindenki tenyészteni kezdett. 

Na, ekkortól már kezelhetetlen volt a tömeges tenyésztési kedv, mert ennyi laikussal, több tízezres nagyságrendű hobbi kutyással szakmáról beszélni, szakmai követelményt támasztani lehetetlen! Innen szép lassan az átmeneti kutyások vették át az irányítást, a kezdő lelkes azonnal mindenhez értő és jobban értő kutyások. Többnyire a kezdő kutyás az, akinek semmi nem számít, pumpáljuk a pénzt, mert a kutyáért semmi nem drága felkiáltással, beleadnak apait anyait. Szépen gurult a szekér. Teltek az évek és jött a  a világ útlevél, a nyitott határok, rácsodálkozás egy még fényesebb, még több pénzt ígérő üzletre. Kiderült, hogy  ott kint sokkal több pénzt ér egy- egy fajta kiemelkedő egyede. 

Megjelentek a kereskedők is. Az olasz kereskedőnek eladott kiskutya szintén sokkal több pénzért kelt el, mint amit itthon fizetni akart az átlag érdeklődő. Kamionszámra hordták ki a kutyákat a felvásárlók. FCI berkekben etikátlan, tilos volt, de hát virágzott az üzlet és egymást kiszorítva sorakoztak a szaporítók a leadásokon. 

Mivel tenyészteni, idő, pénz, szaktudás, szerencse is, egyszerűbb volt szaporítani. Nagyon kevesen látták meg, hogy a fejlett nyugaton, mitől különb egy fajta, mitől egészségesebb, mitől szebb. Ezzel párhuzamosan, az év kutyája, év tenyésztője cím importálásával, trükkösen behúzták a csőbe a tenyésztőket. Versenyre keltek egymással. Hiszen az egy kutya tartónak nem volt érdeke folyamatosan fenntartani az ismertséget. Nevének, kennel hírének  fényesítése csak a tenyésztő érdeke. A kutyaeladási versenyben, csak a hangzatos címek a nyerők! A valóság olyan prózai, arról nem lehet legendát keríteni senki köré. Ettől a ponttól, már a bíróké volt a főszerep, mert ők adták, vagy vették el a címeket. Mindenki őket szolgálta ki. 

Ki tud részt venni az állandó versengésben? Hát a kan tulajdonos, na, meg a szaporító! 

Hiszen neki nem kell alom tervezéssel, kölykök neveléssel, vevőkkel bíbelődni. A kanos egyébként is ugyan annyit költene a kanjára, mert ez a hobbija, így neki ez tiszta nyereség.  Ő ugye nem ebből akar megélni! Hihi. Trükkös szöveg. De erről majd máskor.

A szaporító akkor tud folyamatosan jelen lenni, ha állandóan frissít, mindig újabb kanokkal fedeztet, néha új szukákkal hoz le almokat, mert így szélesebb réteghez jut el az ajánlata. A kanosok, szaporítók aztán versenyre keltek egymással, több és több csábító ígérettel kínálták fel a kutyájukat. Sokkal nagyobb üzlet lett egy remek kannal fedeztetni, mint alommal, tenyésztéssel foglakozni. A szaporító a kan neve alatt adta el az almokat, mert a címek, az ismert kennel név, a tenyésztői státusz fontos volt.  Annak azért a nagy világban rangja van.

A szaporítót, most ne abban az értelemben értsd, hogy fúúúj és degradálni való alja nép, hanem úgy, hogy folyamatosan rendszeresen almot csinál, egy, vagy akár négy- öt fajtában. Nagy létszámú állományt tart fenn. Kezdetben jó nevű, jó kennelből vásárolt, drága kutyákat használ ehhez. Ettől ő még, csak szaporító, hiszen saját tenyésztői elképzelése nem lehet egy-egy  alom után. Főleg úgy nem, hogy mindig más fedezőkant használ, az éppen aktuális sztár, győztes kutyát. Ebből még  nem derül ki, nem tudjuk meg mi a tenyész célja, van e olyan egyáltalán! Nyitott kérdés, megmarad e a típusnál vagy csak ahogyan sikerül azt fogja sztárolni tovább. Évtizedeket el lehet tölteni egy fajtában úgy, hogy sose derül ki, hogy a menő tenyésztő avagy sztár kutyás, valójában semmit nem tud a tenyésztésről, a kutyáról. 

Ezt látjuk ma. Sok lelkes amatőr vív a páston, harcol, szél malommal vív. 

Ezért gondoltam, hogy vissza kell adni a tenyésztők, szukások kezébe az irányítást. Legyen ismét természetes, hogy nem a tenyésztéssel kezdődik a kutyás karrier, de mégis az a legfontosabb, hiszen anélkül csak kínlódás van. Jó lenne, ha visszakúszna a köztudatba, tanulni kell mi a tenyésztés. Látni és láttatni kellen a különbséget, hogy  van egy kutyánk vagy, hogy van egy fajtatiszta –rottweieler fajtájú kutyánk. KUTYA, akivel az adott területen egy sor remek dolgot csinálhatunk! Mert a fajtákhoz kapcsolódóan, sok sport, szabadidős tevékenység van, sportra, segítő munkára használhatjuk, vagy akár kiállításon felvezethetjük akár hobbiból is. A nagyon ki tartók, akiknek van erre módjuk és lehetőségük, akár tenyészthetik is!  

2010. március 22-én született az eredeti írás.  2014-ben újra olvastam. Mindig van mivel kiegészíteni, hiszen a kutyás világ változik. Most, visszatértünk a 70 -es évek állapotához. Elölről kell kezdeni a fajta tiszta kutyákért való lobbizást. Fel kell építeni egy működő rendszert, anyagilag meg kell erősödni, szakmai szintre kellene emelni a kutyatenyésztést. Az állammal el kellene hitetni, hogy ez nem úri huncutság, hogy fajtatiszta kutyákat tartunk, tenyésztünk, láncos kerti kutyák helyett. Költői kérdés a végére: Vajon miért nem jutunk előre folyamatosan, de rendre visszakanyarodunk az ősi múltba, a kezdetekhez ? 

Verseny-Szolgálati kutyáknak

A  Sopronkőhidai Fegyház és Börtön 2011. június 3-án rendezte meg a „KŐHIDA KUPA 2011” elnevezésű nemzetközi szolgálati kutyavezetői versenyt. A megmérettetésen a büntetés-végrehajtási intézetek-, a társ rendvédelmi szervek-, valamint osztrák és szlovák büntetés-végrehajtási intézetek kutyavezetői vettek részt.

A versenyfeladatok között szerepelt: pórázon vezetés, menetütem váltásokkal, szabadon követés, menet közbeni ültetés és fektetésből behívás. Na, meg az őrző-védő munka nehezített feladatokkal.

31 szolgálati kutyát neveztek be,többségében német juhászkutyát,de 7 rottweiler is volt .

Csapat versenyben:

Első helyezett Budapest BVI

Második helyezett Szombathely BVI

Harmadik helyezett Sopronkőhida BVI,
 csapata lett.

Rottweilerek közül a legeredményesebb

BUDAPEST BVI.

-Siroccó Zek 1. helyezést ért el.

Csákvári Rott Zikó 6. helyezést ért el.

Segéd Kolerics Péter törzszászlós, a Sopronkőhidai Intézet kutyatelep vezetője volt.

" Zek 1 helyezett, Zicó pedig 6. helyezett lett. Mindkét kutya a BFB. csapatának tagja, akik megnyerték a csapat 1 helyezést is. Ehhez hozzájárult Bagira nevű nj. aki 5. helyezett lett."

Töreki Tíbor
forrás: http://rottweilerclub.network.hu/

Bírói értékelés kapcsán

A bírói értékelésekben sokszor elhangzik ez a mondat : A kutya nincs kellően kiképezve.
– ami bennem erős tiltakozást vált ki, minden alkalommal.

A kutyában születetten ott kell lenni a védőösztönnek ami jelenti, önmaga és a gazdája védelmét, képességét a kutyának a bajban segíteni. A harci ösztön , megfelelő küzdőszellemet jelent.
Ma már úgy mondjuk, hogy az elégséges agresszió kell , nem elég a tiszta zsákmányosság.
Amit a kutyák nagy része munkában bemutatott ezen a tenyészszemlén, az nem kiképzési elégtelenség!
A kutya ösztönös adottságai nem megfelelőek. Nem mutatja azt a vézen képet, amit a jó őrző-védő képességű rottweilertől elvárhatunk.
Az, hogy nem gyáva és nem mutat félelmet, még nem jelenti azt, hogy valódi őrző-védő munkát képes lenne ellátni, de akárcsak bemutatni egy teljes gyakorlatsort!

A labradorok, vadászkutyák, nem őrző-védő fajták sem félnek, akár az IPO ő-v ágazatát, teljes gyakorlatsorát  is képesek megtanulni . Felkészítés eredményeként, tisztán zsákmányszerző ösztönre alapozva.  Bár nekik a fogaik használata erős szorításra, tilos! Hiszen erre folyt a tenyész szelekció, lásd: puha szájúság. Az emberrel harcolni tilos! Megharapni egy embert tilos! 

A rottweiler szelekciója, EZZEL SZEMBEN a bátorság , magabiztosság, kiegyensúlyozottság mellett, kifejezett őrző-védő képességek megőrzéséért folyt. Tenyésztési célja, családi , sport, kísérő, munka és szolgálati kutya!Legendás keménysége, magas harci ösztöne kiemelte az őrző-védő fajták sorából.

Tenyésztési célja, családi , sport, kísérő, munka és szolgálati kutya!Legendás keménysége, magas harci ösztöne kiemelte az őrző-védő fajták sorából।" Ztp videókat nézve ez már a múlt, vezető kennelek interpretálásában. 

Talán a kutyák , sok-sok gyakorlással, felkészítéssel, be tudnak mutatni valamit, amit bármilyen kutya, aki képes a fogai használatára. Azaz kellően magas zsákmányszerző ösztönnel rendelkezik, kicsit élénkebb temperamentummal , legalább önmagáért helyt akar állni, az őt ért támadásra, fenyegetésre, legalább előre megy.

DE ettől még nem lesz jó rottweiler, akit a tenyésztés számára, mint elegendőt , sőt , mint kiemelt tenyészállatot elfogadni kéne! 
A bírálati lapon, táblázatban felsorolt kívánatos és elegendő tulajdonságok egyikét sem üti meg. Jellemzésükre, értékelésükre ez a séma nem jó. Így bármelyiket is kipipálni hiba!!!!!!!!

http://videa.hu/videok/allatok/mark-ztp-2009.-DXMFnAbGToqkkSUe
http://videa.hu/videok/allatok/mark-ztp-2009.-LG5TMesS91FSERNG
http://videa.hu/videok/allatok/mark-ztp-2009.-TcciGPyyaIig4NjQ

A mai napon ezek a kutyák nem tudták bemutatni azt, ami viselkedésében  legendás rottweiler, vagy , mint őrző-védő kutya " lenne.

Törődhetünk a gazdi lelkével, mert messziről jött, meg miért mi legyünk a rosszak!? DE!

Az igazságot nem leírni szakmai hiba!

A mai bírálati szemlélet és szabályzat szerint, Ezek a kutyák NEM MEGFELELŐ ÖMT értékeléssel zárták volna a munkát! Nem értékes a tenyésztés számára ! 

Mit is ír erről a szabályzat?

17.A mutatott viselkedés értékelése

Értékelési kritériumok:

a,Ösztönös adottságok Ö

b, Magabiztosság M
c, terhelhetőség T
A kifejezett ÖMT jellemzői:
1. A fizikai erő érzete(izomerő)
2. Pszichikai erő
a, belső magabiztosság
b, érvényesülési ösztön(dominancia)
c, keménység
Az ÖMT értékelése függ a kutya ösztönös adottságaitól, a terhelhetőségétől, valamint a vezethetőségétől is.
„a”, kifejezett k
Magabiztosság, átütő, céltudatos és magabiztos megragadás és tartás ,semmi negatív reakció a botütéseknél, szoros figyelmes őrzés az állásnál és őrzési fázisoknál. Az előbbi kritériumoktól való kisebb eltérések mellett még adható k ÖMT
„b”, Meglévő m
Korlátozott magabiztosság, céltudatosság a fogási helyzetekben és a botra való reagálásban csak úgy, mint az őrzési fázisokban. Az ágazat minősítése csak jó lehet.
c, Nem megfelelő nm
Hiányos magabiztosság, komoly hiányosságok a keménység vonatkozásában és érdektelenség a segéd iránt. Ha a kutya azelőtt hagyja el a segédet, hogy a tb engedélyezte a belépést a kutyához=megszakítás.
Ha nem megfelelő ÖMT értékelést kap a kutya, nem lehet eredményes az őrző-védő ágazata.
18.Értékelés 100-96 kitűnő , 95-90 nagyon jó, 89-80 jó, 79-70 megfelelő, 69-o hiányos
a, Általános szabályok
A C ágazat megfelelő (70-79pont ) minősítéssel eredményes .Viszont a következő magasabb vizsgaszinten való elinduláshoz a minimum jó minősítés(80 ponttól) szükséges. Egyes fajták tenyésztési szabályzata csak azt a teljesítményvizsgát veszi tenyésztési szempontból figyelembe , amelyik úgy eredményes, hogy a C ágazat minimális pontszáma 80 pont.
Az elért pontszámot a bíró azonnal közölje. Az értékelés megkezdése előtt a bíró jelzésére –valamennyi vizsgafokozatban. a kutyát a kutyavezető vegye pórázra. Az értékelés elhangzását követően a kutyavezető a pórázon vezetett kutyájával elhagyja a vizsga helyszínét. A kutya ez alatt is mutassa, hogy jól vezethető.
Az egyes gyakorlatokról osztályzatszerűen(minősítéssel) beszéljen a bíró. A pontlevonásokat nem kell ismertetni.
b:)A legfontosabb ítéletet befolyásoló tényezők
A C ágazat megítélését befolyásoló legfontosabb tényezők:
Kiegyensúlyozott ösztönös adottságok
Erős, stabil idegrendszer
Magabiztosság
Terhelhetőség
Természetes, kontrolált agresszió viselkedés
Vezethetőség
A segéd testi és lelki állapota
c:) Fogásviszonyok
Lehetséges fogásváltozatok:
Energikus(erős) teli(mély) és nyugodt fogás
Nem teljesen mély, de energikus és nyugodt fogás
Nem mély foghegyes fogás
Ideges nyugtalan fogás
Fogásváltások
Puha és kevéssé energikus fogás
ÉS ÍGY TOVÁBB
forrás: Bírálati irányelvek a MEOE Őrző-védő teljesítménybírói részére 2007-től.

Sikeres munkák is csak "meglévő"  ÖMT értékelést érnek. Nem részletezném a fogásviszonyokat, de azok is vegyes látványt nyújtanak. ADRK régi 4 katagóriája, nem illik rájuk sem.

Így nagyon magas, meg nagy harci ösztönről, terhelhetőségről beszélni is hiba. Azt a képzetet kelti a laikus tulajdonosban és tenyésztőben, hogy neki egy nagyon bombázó rottweilere van. Pedig, csak az aznap, vagy a szem előtt lévő állomány egészéhez képest, mutat jobb teljesítményt. Egy rész gyakorlatban!
Az ADRK formanyomtatványa egy teljes munkát értékel, pórázon vezetés, szabadon követés, palánk mögül támadás elhárítás, eresztés, őrzés, bátorságpróba, terheléssel, bot ütéssel, eresztéssel, őrzéssel.
Ma már ők is a fent idézett bírói irányelvek szerint,értékelnek, a teljes IPO 1őrző-védő anyagát
mutatják be. Gyakorlatonként: megfelelő, jó, nagyon jó, kitűnő minősítésekkel.

Ha már nem sikerült őket utolérni, ne ragaszkodjunk a húsz évvel ez előtti követelmény értékelési sémájához.

Miért fontos ez?

A tovább lépés, a jobb munkaképességű állományért lenne fontos. A sopánkodás helyett, tenni kellene ez ellen! Tanulni, mitől lesz jobb egy őrző-védő munka, nem csak a „túlélésre „ játszani egy-egy tenyész szemlén!
A „visszarendelve” értékelés, az ADRK –nál, nem egy olyan menekülő útvonal, mint azt itthon használják!

A csepeli tenyész szemlén felvezettek több olyan kutyát, amelyik kitartó munkával és 1-2 éves tréninggel tudta ezt a munkát bemutatni! Ennyi idő alatt , „jobb helyeken” Hármas szintű vizsgára fel lehet készíteni a kutyát.

Persze így is nagyon cuki, meg aranyos, meg édes, meg nagyon szép is a rottweiler, csak kedves tenyésztők ne ígérjék azt, hogy kiváló őrző-védő képességű kutyákká cseperednek, az utódaik.
Számtalan területen helyt tudnak állni, segítő, terápiás, nyomkövető, csak éppen az őrző-védő szolgálatban és sportban nem.

Rottweiler fajtaismertető

Egyszer régen valaki aki kacérkodott egy Rottweiler kölyök hazavitelének gondolatával megkérdezte, hogy melyikhez lehetne hasonlítani az egyéb fajták közül a rottweilert? 

Akkor azt találtam neki mondani, anélkül, hogy hosszasan törtem volna a fejem, hogy egy jó rottweilert csak egy másik jó rottweilerhez lehet hasonlítani. Ez az emberke a kétkedők tipikus arckifejezésével adta tudomásomra, hogy egészen picinykét túlzásnak véli, amit mondtam. 

Ma már ő is tudja, hogy ez így van! 

Persze nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy amiről én beszélek rottweiler címszó alatt az a régi klasszikus alkatú és idegrendszerű, szilárd egészségű és jellemű eb. Tehát, mint mondtam, ez az eset régen esett, azóta volt bőven időm elgondolkodni, hogy ha valakinek tényleg szeretném kifejteni az én kedvenc fajtám és más kategóriába sorolt ebek közötti különbséget, mit is kéne mondanom. 

Rájöttem, hogy ahelyett, hogy olyan dolgokat kezdenék el magyarázni amiről embereknek fogalma sincs, megpróbálom emberi léptékűvé silányítani a mondanivalómat, mert ugye ha valaki azt sem érti meg, hogy két ember között mi a különbség akkor annak magyarázhatok az állatvilágról. 

Kezdjük talán azzal, hogy a rottweiler munkakutya, de nem bányász, nem földműves és nem szalagmunkás. Nem az a típus aki naponta ezerszer meghúz négy csavart egy komplikált szerkezetben anélkül, hogy megakarná érteni, hogy miért jó ha meghúzza azt a négy csavart, isten bocsá’ talán még azt is kipróbálná, hogy mi van akkor, ha nem húzza meg eléggé, vagy semennyire sem. 

Amennyiben repülős hasonlattal akarnék élni akkor, azt kell mondanom, hogy egy repülőn előbb lenne másodpilóta, mint robotpilóta. Vagy például, ha kártyázna akkor ultit játszana nem Black-jack-ot. 

Hát ennyit röviden arról, ha a rottweilert emberi léptékkel szeretnénk megismertetni. Mondjuk ki, a rottweiler nem egyszerűen egy kutya, ő egy igazi jó barát, okos bátor, és gazdáért bármire képes. Szeret engedelmeskedni, de nem bárkinek, szeret dolgozni, ha látja értelmét, imádja a harci játékokat, de még jobban az igazi, vagy legalábbis számára igazinak tűnő harcot. Hát valami ilyesmi az a rottweiler, amit mi szeretünk.(Krausz Győző) 

Megismerkedésünk a fajtával, nagyon régi történet.

Ma már úgy mondják kutyás berkekben, hogy a fajta honosítói voltunk, akik az első példányokat Magyarországra hozták, Süli Attila és Krausz Győző. Munkakutyás és tenyésztő ajánlásával, segítségével érkezett az első két szuka rottweiler, még 1970-ben.

Hosszú, sok örömet adó út vette kezdetét, ami nem mindig volt sikertörténet. Hiszen a tenyésztésben nem csak sikerek, de buktatók is vannak. Bizony meg kell tanulni a mesterséget, hosszú évek munkájával tenyész állományt kell felnevelni. Az első lépések, hogy veszünk egy kant és egy szukát, még nem tenyésztés. Tenyésztéssé akkor válik, ha a fajtát jól ismerve, meghatározott céllal, de akár egyéni elképzeléssel vágunk bele és kitartóan folytatjuk több éven, és több kutyás generáción át.

Az elképzelés helyességét, munkánkat, tenyészetünk nevével fémjelzett kutyáink igazolják vissza.

Jelenthet ez nagyon sok elégedett gazdit, de jelenthet konkrét címeket minősítéseket, amit kutyáink elértek kiállításon, munkavizsgákon. Nem egy két kiemelkedő példány, hangzatos reklámfogásként, oldalas listákon felsorolva a győztességeket. Sokkal inkább jelenti, hogy számon tartjuk, megmutathatjuk, a mindenkori alom összes kutyáját, akik egészségesek, jól neveltek, hordozzák a fajtajegyeket, szépek.

Szeretnénk egy rottweilert!

Első lépés ismerkedés a fajtával, a fajtát tartó, majd a fajtát tenyésztő rottweiler barátokkal. Komoly megfontolt döntés után, a kutyavásárlás mellett döntünk. Na de ezen belül milyen nemű? Mekkora? Milyen temperamentumú? Van-e esetleg távoli cél vele? Területőrzés, személyőrzés, vagy mindkettő, esetleg kiállítás, sportkutyázás, (őrző-védő), agility, ring sport stb, netán továbbtenyésztés? 

Minden kérdésre több százszor válaszoltunk már, de most ismét megpróbáljuk.

Megfigyeléseink szerint a családok férfi tagjai hajlamosak körömszakadtáig ragaszkodni a kan kutyához, kivéve, ha már eleve a tenyésztési szándék vezeti őket. Mindig mindenkinek el szoktuk mondani a kan kutya előnyeit. Például: nagy, erős, impozáns, általában az életének már korai szakaszában kezdi őrizni a javakat, hamarabb, mint a szuka. Mihelyt a serdülőkorba ér - amit a lábemeléses vizeléssel való területjelölés árul el -, már készen áll a terület őrzésére: ugat, jelez az idegen közeledtére. Viszont éppen a jelölések tönkre is tehetik a díszkertet. A kan hajlamos a dominancia fitogtatására, sok és határozott foglalkozást igényel. kezdő kutyásnak, kisgyerek, vagy korlátozott fizikai lehetőségekkel rendelkező idős emberek mellé nem javasoljuk. Bár felnőttkori ivartalanítással sokat javíthatunk ezen hátrányokon.

A szuka kisebb, finomabb felépítésű, hajlékonyabb, kedvesebb, és sokkal inkább kertbarát. Nem tör dominanciára, toleránsabb a gyerekekkel és öregekkel. Bár őrzőhajlama legalább olyan intenzív, mint a kanoké, az jóval később, úgy másfél éves korában kezd komolyabban kialakulni (ez általában a harmadik tüzelés utáni időszak).

Fontos, hogy leszögezzük: sem aluljáróból, sem piacról, sem a kiállítások parkolójából nem szabad kutyát venni. Mindig az lebegjen a szemünk előtt, hogy jó esetben a rottweilerünk 10-12 évig velünk él majd. Nem mindegy, hogy ezen időszak nagy része örömben, vidámságban, vagy bánatban, bosszúságban telik el!

Kiskutyát csak megbízható tenyésztőtől vegyünk. 

Ne sajnáljuk az időt, és látogassunk meg legalább ötöt-tízet. Figyeljük meg, milyen körülmények között tartják a kutyáikat: kertben vagy lakásban, a családban, vagy a családtól elszigetelten? Milyen kapcsolatban van velük, mit tud mesélni róluk, jellemükről, viselkedésükről, temperamentumukról? A beszélgetésből az is kiderül, hogy hány éve tenyészt, hány saját tenyésztésű kutyája van, netán több generációnyi saját tenyésztésű kutya él az udvarában. Bizonyára elmondja azt is, hogy milyen fő célok vezérlik: kiállítás, sport, családi kutya, esetleg szolgálatra alkalmas kutyák tenyésztése az, amire törekszik.

Amennyiben a tenyésztő számunkra kedvező dolgokat mesél, érdemes tovább kutakodnunk. 

Következzék itt néhány figyelemre méltó dolog a tenyészet megítéléséhez! 

Fontos, hogy hány tenyésztésbe vont kutyát látunk a kertben. A kutyagyárakat kerüljük! Az sem baj, ha nincs 10-15 eladatlan növendék kutya, hacsak nem áll komoly személyzet a tenyésztő rendelkezésére. Lehetőleg ne legyen minden eladó! Ne legyenek rendelésre levágott farkú kutyák. Ilyenkor inkább piacra termelésre kell gyanakodnunk, mintsem a rottweiler fajtanemesítő tenyésztésére. 

Kérjük meg a tenyésztőt, hogy egyenként vegye ki a kennelekből a tenyészállatokat, hogy lássuk a gazdi és a kutyaviszonyát, megállapíthassuk, hogy a kutyaminden helyzetben kiegyensúlyozottan viselkedik-e. Ha azt látjuk, hogy jól tartott, jól szocializált, láthatóan kiegyensúlyozott, egészséges kutyák, nem árt munkában is megszemlélni őket. Ez fontos akkor is, ha csak házőrzőnek szánjuk a kutyát, de még inkább, ha speciális feladatra, határozott célra szeretnénk rottweilert.

Kiválasztottuk a tenyésztőt, kis kutyák megszülettek, a hátralévő néhány hét éppen elég arra, hogy megtervezzük a nemsokára hozzánk érkező kis jövevény helyét. Átgondoljuk, hogyan oldjuk meg a napi többszöri etetést, a foglakozást stb. Ez az időszak arra is alkalmas, hogy újra elolvassuk az ebben a témában fellelhető könyveket, melyek akár általánosan, akár fajta specifikusan a kölyökkutyákról is szólnak. A helyzetet megkönnyíti, hogy ma már igen komoly írásos anyag lelhető fel magyar nyelven is: csak a rottweiler fajtáról három-négy kötet! Összevetve a könyvek tudományát meg a család elképzelését, lehetőségeit, körvonalazzuk a főbb szabályokat. 

Szerintem a legjobb megoldás a lakás és kert együttes, megfelelő arányú használata. 

A kertben és a lakásban is ki kell jelölnünk a kutya helyét. A kertben legyen kutyaház, illetve kennel, ahová szükség esetén bezárható. Felnőtt rottweilerünk nem fogad kitörő örömmel minden látogatót, ezért az elvonulás, az elzárás lehetőségét biztosítani kell. A lakásban a kutyahelye egy matrac, párna, kutyakosár, boksz: olyan hely, ahová a kutya nyugodtan elvonulhat, ha pihenésre vágyik. Fő szabály, hogy ez a hely azért mindig a gazdi, a család közelében legyen!

Most hogy ezt jól átgondoltuk, még be kell szereznünk itató- és etetőedényeket, játékokat, rágókákat. Az etető- és itatóedény legyen könnyen tisztítható, szerintem a rozsdamentes edények a legpraktikusabbak. Játékok közül a kötélből vagy kötélből és gumiból készült, jól rágható, strapabíró darabok szoktak beválni leginkább. Ezenfelül a legnagyobb elővigyázatosságunk ellenére is fog találni a kiskutyánk a mi használati tárgyaink közül egy-két számára igen vonzó játékot, rágcsálni valót. Erről azonban majd később, jelenleg még egy igen fontos dolgunk van. Meg kell keresnünk azt az állatorvost, aki majd kutyánk egészségét felügyeli: kezdetben házhoz jön a védőoltást beadni, s bármi gond adódik, akármikor a rendelkezésünkre áll.

Azt az egy-két látogatást, amit a kölyök elviteléig megejtünk, használjuk ki arra is, hogy a tenyésztőtől a lehető legtöbbet tanuljunk. Nem feltétlenül a tudományának magas fokát, inkább csak a praktikumot, ami a kölyök és felnőtt kutyaneveléséről is szól. 

Miközben természetesen gyönyörködünk a csipetcsapatban, feltehetünk olyan kérdéseket, hogy például miben különböznek a picik egymástól. 

• Lát e közöttük olyat, amelyik szerinte megfelelne a mi elképzelésünknek? 
• Milyen általában az alom viselkedése? 
• Milyen karakterek, mennyire kezdeményezőek, határozottak? 
• Ezt miből látja? 
• A tenyésztő véleményét a majdani választáshoz érdemes megszívlelni, hiszen ki ismerné nála jobban a csemetéket? 
• Szerencsénk van, ha az alomban 2-3 kölyök is megfelelni látszik az igényeinknek, ennél több már gyanús, de igen ritkán ez is megesik.

Sok- sok olyan küllemi dolog van egy 6-8 hetes kiskutyán, ami elvileg nem változik meg. 

Elmondhatjuk tehát, ha jól megnézzük a kölyköt, és persze tudjuk, mit kell nézni, túl sok meglepetés nem érhet. Például ilyen korban már látszanak a szögelések, a csonterősség, a test arányok, a szem szín, a pigment, szőr szín, szőrminőség, a farok tartás, a fültűzés, a bőr feszessége.Természetesen mivel élőlényekről beszélünk, szabályerősítő kivételek itt is előfordulhatnak. Nem beszélve azokról a fejlődést befolyásoló tényezőről, mint a betegségek és azok kezelésére adott gyógyszerek, balesetek, egyéb károsító körülmények.

Ám gondolkodjunk optimistán és kutyánk egészséges fejlődésére figyeljünk. 

Megfelelő, kiegyenlített minőségi étrend, fokozatosan több mozgás, napfény, szabad levegő. Ebbe bele tartozik a korai és későbbi szocializáció, hatalmas séták, kirándulások, a test és a szellem edzése.

A rottweiler komoly munkaképességgel rendelkező kutya. Ez azonban támaszt némi követelményt a tulajdonossal szemben. Mint munkakutya, a rottweiler elsorvad, ha nem nyújtunk neki kihívásokat. Töri magát a munkáért, szüksége van elegendő elfoglaltságra. Munkakedvét ki akarja elégíteni. Ha a rottweilert nem szolgálati célra tartjuk, lehetőség van arra, hogy kutyasportot űzzünk vele.

A rottweiler tulajdonságai, melyek annyira, szeretetre méltóvá teszik a következők: nyugodt, kiegyensúlyozott, erős idegzetű, erős egyéniség, ezért megfelelő vezetőre van szüksége, aki képes a kutya jó tulajdonságait azoknak megfelelően kihasználni. Aki a szükséges következetes kiképzést biztosítja számára, hogy az állat szívesen és készségesen beilleszkedjen az emberi falkába.

Mindig gondoljunk arra, hogy ezeket az állatokat VÉDELEMRE tenyésztették.

A rottweiler feltétel nélkül, teljes önfeladással véd és őriz minden családtagot, legyen az, gyerek vagy kis állat. Különleges felelőségünk, abban áll, hogy ne éljünk vele vissza, és ne provokáljuk könnyelműen ezt a remek tulajdonságot. E fajtának egy további kellemes tulajdonsága, hogy a lakásban tartott egyedek is nyugodtan és feltűnés nélkül viselkednek. Semmi felesleges csaholás, semmi zavaró hektikus rohangálás. Nyugodtan és higgadtan élvezi az emberek jelenlétét.

Ami a kiképzését illeti, a rottweilernek 

Nem fog ellenállás nélkül végrehajtani számára értelmetlennek látszó parancsokat, sőt néha azt a benyomást kelti mintha nehéz lenne a felfogása. Kiképzést, nem pedig dresszurát kíván. Néhány más fajtával ellentétben, amit egyszer megtanult, az egész életében megmarad abban a szeretetreméltó, konok fejében. Kitűnő emlékezőtehetsége azonban szolgáljon figyelmeztetésül mindazok számára, akik valaha is bántották! Aki egyszer kivívta haragját, soha többé nem szerezheti vissza a bizalmát!

Gyakran találkozunk az érveléssel:"Nekem nem kell törzskönyv , nem akarom tenyészteni"   Mindig fontolja meg, hogy a törzskönyv egyfajta egészségbizonyítvány.Csak tenyésztésre alkalmas, válogatott állatoktól származnak törzskönyves kölykök. Hogy milyen átfogó vizsgálatokat végez egy lelkiismeretes fajtatenyésztő egyesület a tenyésztésre alkalmas egyedek kiválasztása során, arról is érdemes tájékozódni.

A kölyök árában a törzskönyvezés, a származási bizonyítvány kiváltása csak 5000 Ft tétel. Ennek a fejezetnek a végére hagytam - talán a tudatalattim hatására, mert nagyon nem szeretem témát -, hogy mennyibe kerül a kiskutya. 

Ma Magyarországon tenyésztőtől 70 és 140.000 Ft között lehet rottweilerkölyköt vásárolni. Az ár tartalmazza a belefektetett pénzt, energiát, munkát, a kennel eredményességét (úgy is mondhatjuk, hogy egy bizonyos márkanevet) stb. Egy kiskutya mindig annyit ér, amennyit a vevő hajlandó fizetni érte, ezért szoktuk mondani, hogy telefonon nem szabad kutyát venni, és természetesen eladni sem.

Nos hát vett egy kutyát…

A kutya által okozott és a vele együtt kapott legnagyobb öröm abban áll, hogy most bohócot csinál önmagából , és önből is anélkül, hogy szitokszó esne.

És most nagyszerű kilátások

Mit vár el a kutyájától?

Barátságot .Szeretetet .Hűséget. Engedelmességet. Jó magaviseletet .

Mit vár el a kutyája Öntől?

Barátságot. Szeretetet.Védelmet. Nevelést és Ellenőrzést. Gyakorlást. Ennivalót, vizet. Állatorvosi ellátást. Gondozást.

Mit vár el a társadalom Öntől és a kutyájától?

A kutyatartás szabályainak betartását

Az állatvédelmi törvény által előírt felelősségvállalást.

Krausz Győző írásai alapján 2009. 07. 10-én készült az összefoglalás egy magazin kérésére. Minden témáról részletesen olvashat a honlapunkon. Siroccó Rottweiler kennel.

A kölyök ár és a törzskönyvezés költsége, ma már lényegesen magasabb, de nem akartam átírni.