A magabiztos, érdeklődő kiskutyát, aki érvényesíteni akarja az akaratát, azonnal dominánsnak kiállják ki. Ezzel szemben fontos elfogadni, még ha az is lenne, a
néhány hónapos eb támaszra szorul. Egyedül nem tud megoldani komoly
helyzeteket. Sem fizikailag, sem szellemileg nem képes rá. Nem lenne önálló
természetes közegében, ős kutyaként sem. Családban, falkában élne, hiszen kora szerint, még
nem járhatna vadászni a szüleivel.
Háziasított kutyaként, az ember neveli, formálja a saját igényei szerint. A városi élet, a nagy forgalmú
utak, az emberi szabályok betartása kihívás a kutya számára, az ember segítsége nélkül nem tud eligazodni. Lehet, hogy képes lenne egyedül is megtanulni, de részben veszélyes és részben
tilos! Előljáróban fontos megjegyezni, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy „átmegy a falon”. Az inkább vakmerőség, nagy hiba lenne a kutya részéről! Bár kölyök kutyánál ritkán szokták mérlegelni, hogy vajon bátor-e, de elhangzanak ilyen megjegyzések, hogy de bátor ez a kiskutya, vagy az ellenkezője is, hogy hű, ő fél. Mindkét esetben a gazdira hárul a feladat, hogy segítsen az ebnek kihozni magából a legjobbakat. Hogyan? Úgy, hogy szocializálja a kutyát, azaz hozzászoktatja a környezethez, amiben él, megtanítja milyen viselkedést vár el tőle a közös élet során.
Ennyire egyszerű!
De tényleg ilyen egyszerű?! Bizony nem mindig egyszerű,
mert mint az élet más területein is, sokféle tanács, megoldás van egy- egy
helyzet megoldására. Van aki a legjobb szándéka ellenére sem boldogul. Picit elkanyarodva, visszaemlékszem én hogyan tettem.
Kezdő kutyásként az egyik
kutyasétáltató csapathoz csatlakoztam és az ott levő felnőtt, gyakorlott kutyások tanácsát követtem napi helyzetekben. Ebből ki is derül rögtön, hogy indulásként nem neveltem kölyök kutyát, a már felnőtt kutyával járó feladatom adta a helyzetet. Kutyaiskolába is jártam, mert apám ott pallérozta a kutyát és természetes volt, hogy én is ott tanulok. A kutyaiskolán az oktatók tanácsait követtem, aztán később
elolvastam minden létező írást erről a témáról. Kevés volt abban az időben, de
már akkor is voltak eltérő nézetek és tanácsok. Ami jól hangzott, amit, eltudtam
fogadni azt alkalmaztam, ami már hallomásra is taszított, hát még az úgy
képzett kutya látványban is borzasztó volt, na, azt azonnal elutasítottam. Szóval felnőtt
kutyával kezdtem kutyázni így amikor egy kölyök kutya nevelésére
vállalkoztam bizony újra kellett tanulni mindent.
Aztán minden újabb és újabb
kutya felnevelésével, tovább kellett tanulni. Voltak jó megoldásaim,
meg rosszak is. De egyszer csak működött a dolog. Összeszoktunk a kutyával, én megszerettem, ő is engem
és már tudtuk is, ki mit vár a másiktól. Így utólag, azt hiszem, szerencsém volt, hogy jó kutyákon tanultam és
jó oktatóim voltak. Ma már elég jól eligazodom, de minden új kutya nevelése,
nekem is kihívás, feladat, hiszen minden kutya más és más. Vannak általános
elvek, de naponta sok apró helyzetet kell jól megoldani.
Egy idő után eluntam a sok vitát, mert mindenki a saját igazát hajtotta. Eljött az idő, amikor tanulni kellett, mert önálló elképzeléssel szerettem volna kutyázni. Továbbra is cél volt, hogy egy élhető, de munkában is mérhető teljesítményt nyújtó kutyánk legyen.
Kiképzés vezetői tanfolyamra mentem. Legyen itt az idevágó szakirodalom néhány eleme a bátorságról és az ijedősségről!
36 évre visszanyúlva egy idézet: 1987-es kiképzésvezető tanfolyam anyagából egy részlet. Ezt akkor így oktatták.
A bátorság, az egy jellemtulajdonság, ami meghatározza, hogy egy lény ténylegesen vagy képzelt veszélyekkel szemben, külső kényszer nélkül kitart és amennyiben lehetséges, magától cselekszik. A feltétel nélküli bátorság, ezek szerint, alapvető jellemtulajdonság a védőszolgálatban.
A kutya a magatartásával megfélemlítően hat és így megelőz egy támadást. Másrészről kell, hogy egy váratlan támadásnál, őrá, a vezetőre, aktív, teljes védőkészséget mutasson. A nem igazi bátor kutya, már modoránál fogva sem fogja a támadót megfélemlíteni. Komoly esetben kudarcot fog vallani. A bátor kutya, a vezetője elleni támadásban látja a harci jelt. Úgy, mint a vadonban, egy támadás a falkatársra ezt a jelingert kiváltja. A bátorság a kutya önbizalmából és magabiztosságból ered. A környezet befolyása erre az örökölt hajlamra, csak szűk határok közt lehetséges. Egy alapjában bátor kutya a bántalmazások, és a rossz táplálkozás következtében sokat veszíthet a bátorságából. Egy természetéből adódóan kevésbé bátor kutya, amelynek jellemét tervszerűen fejlesztik, külső megjelenésében/ de csak külső/ hasonlíthat a bátor kutyához.
Ingerküszöb
A inger legkisebb mértéke, mely egy szervezetnél valamilyen reakciót kivált. Azok az ingerek, melyek ezen érték alatt maradnak, semmilyen felismerhető reakciót nem okoznak, küszöb alattinak hívjuk. A küszöb- érték nem fix egységek, hanem befolyásolhatók a különböző belső és külső feltételektől. Ne felejtsünk el, néhány szót az ijedősséghez mondani. Az ijedősség szorosan összefügg az idegállapottal. Egy ijedő momentum olyan reakciót okozhat a kutyának, hogy balesethez vezethet. Főleg olyan kutyánál, amelyiknek alacsony az ingerküszöbe. Ha egy hangos zörgéssel felborult vödör egy kutyát megijeszt, az menekülni igyekszik, vagy remeg és behúzza a farkát. Állandó gyakorlással meg lehet szüntetni a vödörtől való félelmet, a hiányzó keménységet, a megszokás átfedi. Ha ugyan azt a kutyát egy másik környezetben ugyanolyan vödöreseménnyel lepjük meg, újra megijed! A veleszületett puhaság és ijedősség tisztán, felismerhető. Ez megmutatja nekünk, hogy a természetesen szerzett tulajdonságok, az öröklöttet elnyomják, vagy elfedik. Az örökölt tulajdonságoknak a kutya viselkedéséhez és jelleméhez mérvadó jelentőségük van."
Talán nem mindenkinek egyértelmű, ez egy alap, ami kell, kötelező, magától értetődő természetesség, amit a felnőtt kutyától várunk el, bátor legyen.
Fotó: Xenia S' Gaius 7 hó Siroccó Era 4 hó
Crisztosz, Gabi, Arnold, Dávid, Gigi
De a kölyök rottweilernél is meghatározhatóak azok a viselkedésjegyek, ami a fajtánál alap elvárás! Persze nem minden rottweiler felel meg ennek a kívánalomnak, mert nem minden rottweiler születik automatikusan bátornak és kivállónak! Ezért az embernek kell tenni, sokat és sokszor! Nem elfedni a hibát, a nem kívánatosat, de olyan kutyát tenyészteni, amelyik a természetesen öröklőtt, kívánatos tulajdonságoknak birtokában van.
Ma, most az alap tézisek nem változtak, csak a kutya kiképzése lett korszerűbb. Ugyan ezek érvényesek, de a kép, már sokkal árnyaltabb és sokkal többet tudunk
a kutya viselkedéséről is! A fenti kérdésekkel, meghatározásokkal a kiképzés során találkozhatunk, hiszen a
felnőtt kutyát szeretnénk kiképezni és hatásosan használni a védőszolgálatban. Viszont az általános viselkedésre is igaz minden, amit az idegrendszerről, a kutya taníthatóságáról, családba illesztéséről megtanulhattunk! A kölyökkori magabiztosság, kiegyensúlyozott idegrendszer a természetes. A félős, pánikoló kutya "javítható", de nem a félelmében előre támadó kutya a cél, MA SEM!
.jpg)