A MEOE, a rendszerváltást követő években úgy átalakult, hogy
minden szakmai dolgot átadott és rábízott arra, akit érdekel és tenni akar
érte. Sorra alakulhattak az önálló szervezetek, önálló gazdálkodással és
önállóan kialakított belső szabályzatokkal.
Rossz gazdálkodás, elmulasztott, félvállról vett ellenőrzés,
szakmaiatlan döntések sorozata.
Nevében nem, de tulajdonképpen egy
szövetségi rendszert alkottak a MEOE szervezetei, már a kilencvenes évek
elején.
A közgyűlés által is kimondott
hosszú távú cél a tényleges szövetséggé válás volt, ami azért nem valósult meg
akkor, mert ehhez minden szervezetnek „ önálló
jogi személyiségű szervezetté kellett volna válnia.” Sokan akkor se tudták ezt bevállalni. Nem volt
rá anyagi fedezetük, és a személyi feltételek se voltak adottak. A kis klubok, kis létszámú fajták tulajdonosai nem tudtak
volna szervezett keretek között fajtát gondozni, hiszen arra nem volt
lehetőségük, meg még ők is ismerkedtek a fajtával. Frissen kezdtek bele a
tenyésztésbe. Nekik a MEOE központ volt a bázis, a „nagy kalap” révén minden
szolgáltatáshoz, előnyhöz hozzájutottak, amit a nagy létszámú fajták tenyésztői
már megteremtettek.
Aki fajta gondozni akart, az megtehette régen
is , és ma is tehetné. Nincs semmi akadálya,
a szakmai, a fajtát előre vivő tenyésztésnek! Elvben!
A gyakorlatban, viszont egy
tenyésztői klubnak pénzre van szüksége a működéshez. Anyagi forrása a beszedett
tagdíj és egyéb, saját tehetségéből összegyűjtött pénz vagy tárgyi
eszközök. Központi pénz nem áll
rendelkezésére egyik szervezetnek sem, bár a MEOE „meghitelez” egy sor dolgot,
de azt számon kéri és el is kell számolni vele.
Mint tudjuk a pénz az nagy úr,
így az „álmodozáshoz” bizony sok pénz kell, amit a tagoknak kell összerakni. Rottweilerben ez például rendre meg is
történt, nagyon komoly pénzek gyűltek össze, lévén, hogy divat fajtává vált, sokan
tartották, szaporították és egy szűk réteg tenyésztette is. A tenyésztői gondolkozás elterjedését gátolta, hogy a MEOE elnökség engedett a pénz nyomásának és kitalálta a tenyésztők konkurenciájának rendszerét. A kimondott szándék a tájékoztatás volt, de a gyakorlatban a több bevétel elérése volt a cél. Hogyan? Létrehozta a "felülbélyegzett törzskönyv" intézményét. Ezzel lehetőséget adott, a szigorú szelekció kikerülésének. Igaz ezt dupla szolgáltatási díjért tette, így "büntette" azt, hogy kiállításra, tenyészszemlére, felkészülésre nem költöttek a kutyások. Később megfejelte ezt a kitalált rendszert azzal, hogy a felülbélyegzett törzskönyvi bejegyzéssel született utódokat kritika nélküli tenyésztésbe vehették.Sőt akár a Champion címig eljuthatott , a véletlen jobban sikerült egyed. Bizonytalan származással, rejtett hibák tömegét hordozva , tízezrével szaporodott a rottweiler állomány is. Ennek eredményeként generációk sorában rögzítve lett számtalan tenyésztésből kizáró , súlyos hiba. Mára nyomon követhetetlen az ebből származó állomány, de a fajta népszerűségének, munkaképességének csökkenése nyilvánvaló.
Nem csak a rottweileres szervezeteknek, de a MEOE KÖZPONTNAK IS , HATALMAS BEVÉTELE volt a fajtából. Egyszer készítettem egy statisztikát, hogy"csak" törzskönyvezésből, kennel név kiváltásból, átírásból, tagdíj részesedésből mennyi pénz folyt be a MEOE központba, tízenegy év alatt ! 50 milló forintot is meghaladta, ami hatalmas összeg , főleg úgy, hogy ebből egy forint nem fordítódott a fajtára, szakmai dolgokra ! Tanulni, tájékozódni, minden tenyésztőnek önállóan kellett. Hiszen muszáj volt erre költenie, ha veresenyben akart maradni. Kiállításon győzni, championátusokat szerezni folyamatosan nem lehet véletlenszerűen. Ráadásul a garanciális kötelezettséget, csak a tenyésztőkön kértek számon, hiszen náluk drágább volt egy kölyök, mint a nagy átlagnál. Kevesen is vállalták a tenyésztés rögös útját. Aki mégis megtette, bizony céltáblává vált! A kezdeti sikereket, örömöt hamar felváltotta az irigy kritikusok furkálódása! Mit tett eközben a többség? Rombolt, szerepelt, élvezte a fajta népszerűségének előnyét, hogy neki semmit nem kellett tenni, csak a kicsinyke pénzét kivenni , ha szaporított, vagy büszkélkedni kellett a megszerzett címekkel!
Nem csak a rottweileres szervezeteknek, de a MEOE KÖZPONTNAK IS , HATALMAS BEVÉTELE volt a fajtából. Egyszer készítettem egy statisztikát, hogy"csak" törzskönyvezésből, kennel név kiváltásból, átírásból, tagdíj részesedésből mennyi pénz folyt be a MEOE központba, tízenegy év alatt ! 50 milló forintot is meghaladta, ami hatalmas összeg , főleg úgy, hogy ebből egy forint nem fordítódott a fajtára, szakmai dolgokra ! Tanulni, tájékozódni, minden tenyésztőnek önállóan kellett. Hiszen muszáj volt erre költenie, ha veresenyben akart maradni. Kiállításon győzni, championátusokat szerezni folyamatosan nem lehet véletlenszerűen. Ráadásul a garanciális kötelezettséget, csak a tenyésztőkön kértek számon, hiszen náluk drágább volt egy kölyök, mint a nagy átlagnál. Kevesen is vállalták a tenyésztés rögös útját. Aki mégis megtette, bizony céltáblává vált! A kezdeti sikereket, örömöt hamar felváltotta az irigy kritikusok furkálódása! Mit tett eközben a többség? Rombolt, szerepelt, élvezte a fajta népszerűségének előnyét, hogy neki semmit nem kellett tenni, csak a kicsinyke pénzét kivenni , ha szaporított, vagy büszkélkedni kellett a megszerzett címekkel!
Ma már nincs hatalmas bevétel , se klub, se központi szinten.
Oka?
Rossz gazdálkodás, elmulasztott, félvállról vett ellenőrzés,
szakmaiatlan döntések sorozata.
1993-tól minden soros
elnök, vezetőség után, csalás, hazugság, anyagi csőd maradt.
Mi ebből a MEOE elnökségének a felelősége? Az, hogy
elmulasztotta ,a vezető személyek
számonkérését ! Miért nem kérte számon? Miért is tette volna? Főleg hogyan? Bárkinek elhitték, hogy ő egy ártatlan áldozat.
A MEOE központ
bevételeit a „klub” anomáliái, eltapsolt milliói nem érintették! Nekik a
törzskönyvezés, a kiállítás rendezésből befolyó pénzek pont elegek voltak,
hiszen messze meghaladták a tagokra fordítható, önálló klub bevételeit. Mindenki azt gondolta, mindig így lesz, a
tejjel mézzel folyó kánaán megérkezett, forrása kiapadhatatlan.
Nincs így,mint látjuk, de
térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Mivel minden szervezet önálló, egyiknek sincs „hatalma” a
másik felett, így a fajtagondozó szervezetek nem működhettek országos és mindenkire érvényes
szabályzatokkal. Van egy minimum , amire ajánlásokat tehetnek a fajtagondozó klubok, de nagyon kell lobbizni azért, hogy az meg is
valósulhasson.
1. Kiket kell meggyőzni?
2. MEOE elnökség, bírói
testületek.
3. Aztán szépen sorban a bizottságok és szervezetek elnökeit.
4. Amikor őket
meggyőzték van esély a szabályzat megváltoztatására, amit a kutyásoknak is
tudomására hoznak, mint kötelező érvényű szabályt. Ők nem is nagyon
tiltakoznak, mert hiszik, hogy ők mindent be is fognak tartani.
Tiltakozni a
tenyésztők szoktak, mert ők már gyakorlatból tudják, hogy azért nem olyan
egyszerű kérdés ez. Egy szabályzat megalkotása nagyon kevés az eredményes
tenyésztői munkához.
Minden döntéshozatalban, a sor legvégén a tenyésztő áll,
akit mindenki árgus szemmel figyel.
Miért ez a nagy figyelem? - Azért, mert a neve köztudatban
van.
Ezért neki kiemelten nehezíteni kell a dolgát, mert olyan
renitens, hogy merte a tenyészetét„fogalommá” tenni, eredményes kutyáival .
Nem emlékszem pontosan mikor,( 1998-2000 kb.) de a MEOE elnöksége „szép csendben” minden
döntést a vezetők hatáskörébe utalt, megtartotta a törzskönyvezés és a hozzá
kapcsolódó összes bevételt. A szponzori pénzek fölötti döntés joga, a reklám
bevétel, a CACIB -ok, CAC-ok bevételének X százaléka az övé. A külföldi kapcsolattartás
az övé. Ám ez nem a kinológia fejlesztésére fordítódik, csak önös üzleti érdekek vezérelte akciók látszanak. A bírói testületek, teljesen önállóak, semmi szakmai kontról
nincs felettük,így semminemű kritika meg nem érinti őket, hiszen csak ők a képzett szakemberek ! Mindenki más amatőr, elfogult laikus , tartja a közbeszéd.
A MEOE elnökség, a bírói testületek azt tesznek, amit
akarnak, amihez csak kedvük és tehetségük van.
Mindezt azért tehetik, mert a tagoknak nincs beleszólása semmibe. Szólhat,
meg beszélhet, de senkit nem érdekel . A tagok így
„ellenállnak”, kinek-kinek ez mást jelent, passzív vagy aktív ellenállást. Rottweilerben
mára teljes érdektelenség van .
Egy szűk réteg azért mindig van, aki próbálkozik, és a
tenyésztést bevállalja , de az sem közösségi, csak egyéni szinten jellemzőbb
inkább.
Most ezt az egész rendszert át kellene adni, egy államilag
elismert szervezetnek, amelyik semmi mást nem akar, mint hatalmat, a vele járó
pénzzel.
Ezt én hibás lépésnek gondolom, mert eddig még mindig úgy
volt, hogy átvették a szakma jegyében, aztán szembesültek a valósággal, hogy
valójában pont a szakmára nincs pénz. A következők, akik szembesültek ezzel a
ténnyel, ugyan azt csinálták, amit az elődeik. Csalódottságukban , loptak, csaltak, hazudtak.
Miért kell mindig ugyan azt az utat járni?
Miért nem akarja senki tudni, mire is ácsingózik? Miért kell évtizedeket várni, hogy minden „új
„ rájöjjön, nem ezt a babaruhát akarta?
Ha gondolkozó, tisztességes emberekre lelnénk- nekünk,
tagoknak- nem kellene átszervezni az életünket, egy újabb hülye, légből kapott
ötlet miatt.
Na de hogyan lehet tudást tölteni a fafejűek, üres agyába?
Hol lelhető fel a gondolkozó , okos, tisztességes , kellő tapasztalattal rendelkező ember, aki a közösségért dolgozna, akár évtizedeket is?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése