A MEOE, a rendszerváltást követő években úgy átalakult, hogy minden szakmai dolgot átadott és rábízott arra, akit érdekel és tenni akar érte. Sorra alakulhattak az önálló szervezetek, önálló gazdálkodással és önállóan kialakított belső szabályzatokkal. Nevében nem, de tulajdonképpen egy szövetségi rendszert alkottak a MEOE szervezetei, már a kilencvenes évek elején. A közgyűlés által is kimondott hosszú távú cél a tényleges szövetséggé válás volt, ami azért nem valósult meg akkor, mert ehhez a szervezeteknek kivétel nélkül önálló jogi személyiségű szervezetté kellett volna válnia.
Sokan akkor se tudták ezt
bevállalni. Nem volt rá anyagi fedezetük, és a személyi feltételek se voltak
adottak. A kis klubok, kis létszámú
fajták tulajdonosai nem tudtak volna szervezett keretek között fajtát gondozni,
hiszen arra nem volt lehetőségük, meg még ők is ismerkedtek a fajtával. Frissen
kezdtek bele a tenyésztésbe. Nekik a MEOE központ volt a bázis, a nagy kalap
révén minden szolgáltatáshoz, előnyhöz hozzájutottak, amit a nagy létszámú
fajták tenyésztői már megteremtettek.
Aki fajta gondozni akart, az
megtehette régen is, és ma is tehetné.
Nincs semmi akadálya, a szakmai, a fajtát előre vivő tenyésztésnek!
Elvben! A gyakorlatban, viszont egy tenyésztői klubnak pénzre van szüksége a
működéshez. Anyagi forrása a beszedett tagdíj és egyéb, saját tehetségéből
összegyűjtött pénz vagy tárgyi eszközök. Központi pénz nem áll rendelkezésére egyik szervezetnek sem, bár a MEOE meghitelez
egy sor dolgot, de azt számonkérés követi és el kell számolni vele. Mint tudjuk a pénz az nagy úr, így az álmodozáshoz
bizony sok pénz kell, amit a tagoknak kell összerakni.
Rottweilerben ez például rendre
meg is történt, nagyon komoly pénzek gyűltek össze, lévén, hogy divat fajtává
vált, sokan tartották, szaporították és egy szűk réteg tenyésztette is. A
tenyésztői gondolkozás elterjedését gátolta, hogy a MEOE elnökség engedett a
pénz nyomásának és kitalálta a tenyésztők konkurenciájának rendszerét. A
kimondott szándék a tájékoztatás volt, de a gyakorlatban a több bevétel elérése
volt a cél. Hogyan? Létrehozta a felülbélyegzett törzskönyv intézményét. Ezzel lehetőséget adott, a szigorú
szelekció kikerülésének. Igaz ezt dupla szolgáltatási díjért tette, így büntette
azt, hogy kiállításra, tenyész szemlére, felkészülésre nem költöttek a
kutyások. Később megfejelte ezt a kitalált rendszert azzal, hogy a véletlen
jobban sikerült, de felülbélyegzett törzskönyvi bejegyzéssel született utódokat,
kritika nélküli tenyésztésbe vehették. Sőt, akár a Ch. (champion) címig
eljuthatott.
Bizonytalan származással, rejtett
hibák tömegét hordozva, tízezrével szaporodott a rottweiler állomány is. Ennek
eredményeként generációk sorában rögzítve lett számtalan tenyésztésből kizáró,
súlyos hiba. Mára nyomon követhetetlen az ebből származó állomány, de a fajta
népszerűségének, munkaképességének csökkenése nyilvánvaló.
Nem csak a rottweileres szervezeteknek, de a MEOE központnak is,
hatalmas bevétele volt a fajtából. Egyszer készítettem egy statisztikát, hogy a
törzskönyvezésből, kennel név kiváltásból, átírásból, tagdíj részesedésből
mennyi pénz folyt be a MEOE központba, tizenegy év alatt! 50.000.000 forintot meghaladta!
Ami hatalmas összeg, főleg úgy, hogy
ebből egy forint nem fordítódott a fajtára, szakmai dolgokra! Tanulni, tájékozódni, minden tenyésztőnek
önállóan kellett. Hiszen muszáj volt
erre költenie, ha versenyben akart maradni. Kiállításon győzni,
championátusokat szerezni folyamatosan nem lehet véletlenszerűen. Ráadásul a
garanciális kötelezettséget, csak a tenyésztőkön kértek számon, hiszen náluk
drágább volt egy kölyök, mint a nagy átlagnál. Kevesen is vállalták a tenyésztés rögös útját. Aki mégis megtette,
bizony céltáblává vált! A kezdeti sikereket, örömöt hamar felváltotta az irigy
kritikusok furakodása! Mit tett eközben a többség? Rombolt, szerepelt,
élvezte a fajta népszerűségének előnyét, hogy neki semmit nem kellett tenni,
csak a kicsinyke pénzét kivenni, ha szaporított, vagy büszkélkedni kellett a
megszerzett címekkel!
Ma már nincs hatalmas bevétel, se
klub, se központi szinten. Oka? Rossz gazdálkodás, elmulasztott, félvállról
vett ellenőrzés, szakmaiatlanság döntések sorozata. 1993-tól minden soros
elnök, vezetőség után, csalás, hazugság, anyagi csőd maradt. Mi ebből a MEOE
elnökségének a felelősége? Az, hogy elmulasztotta, a vezető személyek számonkérését!
Miért nem kérte számon? Miért is tette volna? Főleg hogyan? Bárkinek elhitték,
hogy ő egy ártatlan áldozat. A MEOE központ bevételeit a klub anomáliái,
eltapsolt milliói nem érintették! Nekik a törzskönyvezés, a kiállítás
rendezésből befolyó pénzek pont elegek voltak, hiszen messze meghaladták a
tagokra fordítható, önálló klub bevételeit.
Mindenki azt gondolta, mindig így lesz, a tejjel mézzel folyó Kánaán
megérkezett, forrása kiapadhatatlan.
Nincs így, mint látjuk, de
térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Mivel minden szervezet önálló,
egyiknek sincs hatalma a másik felett, így a fajtagondozó szervezetek nem működhettek
országos és mindenkire érvényes szabályzatokkal. Van egy minimum, amire
ajánlásokat tehetnek a fajtagondozó klubok, de nagyon kell lobbizni azért, hogy
az meg is valósulhasson.
1. Kiket kell meggyőzni?
2. MEOE elnökség, bírói
testületek.
3. Aztán szépen sorban a
bizottságok és szervezetek elnökeit.
4. Amikor őket meggyőzték van
esély a szabályzat megváltoztatására, amit a kutyásoknak is tudomására hoznak,
mint kötelező érvényű szabályt. Ők nem is nagyon tiltakoznak, mert hiszik, hogy
ők mindent be is fognak tartani. Tiltakozni
a tenyésztők szoktak, mert ők már gyakorlatból tudják, hogy azért nem olyan
egyszerű kérdés ez. Egy szabályzat megalkotása nagyon kevés az eredményes
tenyésztői munkához. Minden döntéshozatalban, a sor legvégén a tenyésztő áll,
akit mindenki árgus szemmel figyel. Miért ez a nagy figyelem? - Azért, mert a
neve köztudatban van. Ezért neki kiemelten nehezíteni kell a dolgát, mert olyan
renitens, hogy merte a tenyészetét fogalommá tenni, eredményes kutyáival.
Nem emlékszem pontosan mikor, (1998-2000
kb.) de a MEOE elnöksége szép csendben
minden döntést a vezetők hatáskörébe utalt, megtartotta a törzskönyvezés és a
hozzá kapcsolódó összes bevételt. A szponzori pénzek fölötti döntés joga, a
reklám bevétel, a CACIB -ok, CAC-ok bevételének egy része az övé. A külföldi
kapcsolattartás az övé. Ám ez nem a Kinológiai fejlesztésére fordítódik, csak
önös üzleti érdekek vezérelte akciók látszanak. A bírói testületek, teljesen
önállóik, semmi szakmai kontroll nincs felettük, igy semminemű kritika meg nem
érinti őket, hiszen csak ők a képzett szakemberek! Mindenki más amatőr,
elfogult laikus, tartja a közbeszéd.
A MEOE elnökség, a bírói
testületek azt tesznek, amit akarnak, amihez csak kedvük és tehetségük
van. Mindezt azért tehetik, mert a
tagoknak nincs beleszólása semmibe. Szólhat, meg beszélhet, de senkit nem érdekel.
A tagok így ellenállnak, kinek-kinek ez mást jelent, passzív vagy aktív
ellenállást. Rottweilerben mára teljes érdektelenség van. Egy szűk réteg azért
mindig van, aki próbálkozik, és a tenyésztést bevállalja, de az nem közösségi,
csak egyéni szinten jellemzőbb inkább.
Most ezt az egész rendszert át
kellene adni, egy államilag elismert szervezetnek, amelyik semmi mást nem akar,
mint hatalmat, a vele járó pénzzel. Ezt
én hibás lépésnek gondolom, mert eddig még mindig úgy volt, hogy átvették a
szakma jegyében, aztán szembesültek a valósággal, hogy valójában pont a
szakmára nincs pénz. A következők, akik szembesültek ezzel a ténnyel, ugyan azt
csinálták, amit az elődiek. Csalódottságukban,
loptak, csaltak, hazudtak. Miért kell mindig ugyan azt az utat járni? Miért nem
akarja senki tudni, mire is ácsingózik? Miért
kell évtizedeket várni, hogy minden új rájöjjön, nem ezt a babaruhát akarta?
Ha gondolkozó, tisztességes
emberekre lelnénk- nekünk, tagoknak- nem kellene átszervezni az életünket, egy
újabb hülye, légből kapott ötlet miatt. Na de hogyan lehet tudást tölteni a
fafejűek, üres agyába? Hol lelhető fel a gondolkozó, okos, tisztességes, kellő
tapasztalattal rendelkező ember, aki a közösségért dolgozna, akár évtizedeket
is? (2013.)