A fajtatiszta kutyatenyésztés

A fajtatiszta kutyatenyésztés Az elmúlt 100 év alatt a fajtatiszta kutyák száma nagymértékben megnőtt. A kedvtelésből tartott kutyák száma azonban 1986-ban érte el a csúcsát, most ez a szám 50 millió körüli, esetleg még csökkenni is fog. A macskapopuláció viszont gyorsan növekedett és jelenleg eléri az 57-58 milliót. A következő 100 év meglehetősen zordnak tűnik a fajtatiszta "kutyaipar" számára, hacsak valamilyen drámai változást be nem vezetnek. Mi okozza a fajtatiszta ebtenyésztés hanyatlását?

A beltenyésztés, mely fajtatiszta kutyát hoz létre, az egyik fő oka ennek a pusztulásnak, hacsak nem ellenőrzött módon történik. Minden fajtatiszta kutya bizonyos mértékben beltenyésztett, mert az egyetlen módja a kívánt tulajdonság rögzítésének. Néhány kivételtől eltekintve a következő jellemző tulajdonságokra vagy azok ellen szelektálnak: felépítés, testméret, szőrzet színe, típusa és hossza. A tenyésztők a fizikai tulajdonságokra történő szelekciónál általában a szélsőségek felé irányulnak és ezzel végsőképpen biológiailag gyenge vagy nem egészséges állatot hoznak létre.

Óriási fajtára irányuló szelekciónál és fajtán belül a nagytestű kutyáknál növekedési abnormalítások, mint például osteochondritis dissecan (degeneratív izületi betegség, a csont felületi elhalása következtében kis porcrészek válnak le) jelentkezhet. Az újfundlanditól megkívánják a ringó járást, mely következménye, hogy a kutyák e kiválasztása miatt csípő dysplaziával (csípőfejlődési rendellenesség) terhelt lett az állomány. És még sorolhatnánk a példákat!

A válogatás a szélsőségeken kívül még a genetikai mutációk (öröklődésért felelős gének megváltozása) felé irányul, mely mutációk valójában patológiai furcsaságok. Jó példa erre az achondropolasis törpék, mint a népszerű basset hound és tacskó, valamint a még különlegesebb szőrtelen fajták esete.

A funkciót, állóképességet és a helyes viselkedést a fajtastandardban nagyon kevéssé veszik figyelembe - ha egyáltalán figyelembe veszik. De a leglényegesebb, hogy az elvárásoknak nem megfelelő munkakutyákat sem ivartalanítják általában, sőt még szaporodhatnak is, hogy gazdájuk érzelmi és anyagi igényeit kielégítsék.

Néhány munkafajta esetétől eltekintve a kanadai Kennel Klub standardjainak leírása kizárólag a testfelépítésre alapul. A temperamentum kérdése teljesen háttérbe szorul. A bírók sem mindig képesek a felvezetett kutya vérmérsékletét megfelelően értékelni, bár esetleg felismerik a félelem, a túlzott engedelmesség és bizonyos fajta agresszivitás súlyos eseteit.

A legtöbb másfajta viselkedési probléma felismerhetetlen az alatt a rövid idő alatt, míg a kutya a kiállítási ringben tartózkodik. A jelenlegi tenyésztési gyakorlat, az egészséges, tenyésztési programok és az azokat támogató csoportok hiánya ellenére a fajták túlélése a kutya genetikai flexibilitásának köszönhető. De a legfontosabb, hogy ez a tenyésztők felelősségteljes és erkölcsös hozzáállását is tükrözi. A defektusok gyors terjedése

Az eb tenyésztés költséges dolog, mert a piac nagyszámú értékes kölyökkutya előállítását kívánja. Azok a tenyésztők viszik általában a vezető szerepet a tenyésztők szövetségében, akik anyagi helyzetüknél fogva alkalmazhatnak hozzáértő gondozót és tenyészállataikat a hazai, és nemzetközi körökben bevezethetik. Gyakran még arra is módjuk van, hogy befolyást gyakoroljanak mind a fajtastandardra, mind - egyes esetekben - még a bírókra is, hogy azok az általuk tenyésztett kutyatípust részesítsék előnybe. (Még Kanadában is? - a szerk.)

Ez azt jelenti, hogy a legjobban reklámozott, de esetleg le nem tesztelt kennelt használják majd a legszélesebb körben. Az eredmény a génkészlet csökkenése. Másfelől elvezethet a rejtett, nem kívánatos testi és viselkedési hibák széles körű elterjedéséhez is. Ezek a nemkívánatos tulajdonságok több generáción keresztül is diagnosztizálatlanok maradhatnak, amikor kiderül már nehéz vagy szinte lehetetlen a fajtán belüli genetikai defektust befolyásolni. Könnyebb egy defektus populáción belüli elterjedését megelőzni, mint utólag kijavítani.

A fajtatiszta kutyák jövője komolyan veszélyeztetett, ha a tenyésztés ellenőrzését nem vizsgáljuk felül és nem fordítunk nagyobb figyelmet a már korlátozott génkészletből származó ebek tömeges tenyésztésére. A hírközlési és szállítási lehetőségek révén ennek nem csak helyi jelentősége, de nemzetközi hatása is van.

A legtöbb gondos tenyésztő nyilvántartást vezet és a későbbiekben is, figyelemmel kíséri a kölyköket, amelyeket ő tenyésztett. Sokuk talán nincs is tudatában annak, hogy nem egészséges kutyákat tenyészt, mert sok küllemi és viselkedési probléma két éves kor előtt nem kifejezett és változó. Becslés szerint a fajtatiszta kutyák több mint 60-%-ának valamilyen örökletes testi defektusa van. A legáltalánosabb a szemrendellenességek, az epilepszia, a bőrallergia és az osteochondritis dissecan.

Sok szakkönyv és cikk foglalkozik e betegségekkel, szakemberek próbálják korrigálni a genetikai defektusokat. Ezek súlyos tények, de a legvégzetesebb kutyabetegség a nemkívánatos viselkedés. A kutyák defektusai feszültséget idéznek elő az emberekben. Örökletes küllemi és viselkedési defektusok nagy száma súlyos stresszt jelent a kutyatartóknak, tenyésztőknek, állatorvosoknak, bíróknak, kutyakozmetikusoknak és maguknak, a kutyáknak is.

A tulajdonos vásárol egy drága fajtatiszta kutyát és megszereti, mint barátját, családtagot. Majd végül a genetikai hiba felszínre kerül, mely esetleg krónikus fájdalmat vagy kényelmetlenséget okoz az állatnak. Gazdája érzelmileg szenved ettől, később esetleg tetemes gyógykezelési költséget kell fizetnie, még rosszabb esetben kedvence kiirtására is sor kerülhet.

A tenyésztők szívből szeretik kutyáikat. Legtöbbjüket őszinte vágy hajt, hogy javítsák tenyész anyagukat. Hiába a jó szándék, ha sokan nincsenek tudatában, hogy milyen sok genetikai defektus érheti kutyájukat. Lehet, hogy nem látnak mást, csak kutyájuk gyönyörű szőrét, fejét vagy felépítését. Sokszor érzelmet, időt, fáradságot és pénzt nem kímélve kell rádöbbenniük, hogy saját tenyész anyagukban genetikai hiba van. Ez valóban elszomorító! A bírók is állandóan problémákkal kerülnek szembe.

Tudatosan vagy nem tudatosan, saját személyes érzéseik vagy előítéleteik alapján manipulálhatják a fajtastandardot. A bírók döntései mélységesen befolyásolhatják azt, hogy mely kutyák iránt lesz a legnagyobb kereslet, ez, pedig akaratlanul is a génállomány beszűkítéséhez és a nemkívánatos tulajdonságokra vagy genetikai hibákra való figyelmetlen szelekcióhoz vezethet.

Az állatorvosoknak kulcsszerepük van. Gyakran képtelen dilemmával találják szembe magukat. Ha teljesen őszinték a tenyésztővel, esetleg, mint klienst elvesztik, ha pedig a tenyésztő a kívánt mértékben selejtez, a saját üzletét rontja. Az állatorvosoknak gyakran olyan tanácsot kell klienseiknek adniuk, melyben egyúttal az egy időben jelentkező problémákat rangsorolják is. Például egy német juhászkutyának kiváló a csípője, de zajra mérsékelt félelemmel reagál.  Mi a teendő?

A válasz íróasztal mellett ülve: el kell távolítani a kutyát a génállományból. De sokkal nehezebb ilyet akkor javasolni, ha az állatorvos ismeri a tenyésztő reményeit és vágyait.

Másfelől a fajtatiszta "kutyaiparban" jelentkező gondok miatt nem csak a tenyésztőket, bírókat és állatorvosokat okolhatjuk. Mindenki köthet kompromisszumot etikai standardokkal, aki a kutyatenyésztés részese, akár közvetlenül, mint tenyésztő vagy vásárló, akár közvetve, mint a társadalom tagja. Sok esetben az állatvédő egyesületek sem tesznek meg minden tőlük telhetőt a genetikai defektusokkal rendelkező állatok továbbtenyésztésének megakadályozására. A tenyésztő kluboknak aktív szerepet kell vállalniuk

Mit lehet tenni a fajtatiszta eb tenyésztés védelmére? Ki a felelős?

A tenyésztő szövetségeknek kell átvenniük a vezető szerepet, és ésszerű standardokat kell megállapítani a külső megjelenésre, valamint a testi és érzelmi épségre vonatkozóan, és eszerint kell a bírókat és tenyésztőket irányítani. Ezeket a standardokat a kutyáknak a társadalomban megkívánt szerepük alapján kell megállapítani. Nem lenne ésszerű egy kutyától elvárni azt, hogy minden lehetséges célra alkalmas legyen. Úgy kell őket tenyészteni, hogy a társadalomban jelentkező speciális igényeket elégítsék ki, pl. őrzőkutya, vadászkutya, retriever vagy öleb. Egyetlen kutya sem képes a társadalom által megkövetelt sokféle szerepet betölteni. Minden standardnak a fajta jellemző testalkati tulajdonságainak leírását is tartalmaznia kell.

A tenyész kluboknak a leendő kutyatulajdonosokat tájékoztatni kell az általuk választott fajta viselkedési jellemzőiről és ezek elhelyezési, irányíthatósági és tréning kihatásairól. Így a gazdák és kutyáik jobban összeillenek majd, és elkerülhetik a téves, elvárásokat követő csalódásokat is.

A nemzeti tenyésztő szövetségeknek célszerű lenne egy úgynevezett genetikai bizottságot létrehozniuk, melynek címére a kutyatulajdonosok, állatorvosok és tenyésztők bejelenthetik az általuk tapasztalt defektusokat. A jelenlegi örökletes sérüléseket és azok előfordulását szakmai lapokban lehetne publikálni, a kennelek megnevezése nélkül.

Valószínűleg nem minden tenyésztő jelezné a problémát, de végül is ezzel saját tenyész anyaguk lerontását idéznék elő. Amint hosszú távon e program előnye bizonyos kennelekben nyilvánvalóvá válna, úgy egyre többen kívánnak csatlakozni.

Törzskönyvezett kutyák értékelése Minden egyes nemzeti tenyésztő szövetségnek különálló bíráló bizottságot kellene létrehoznia. Tagjai szakemberek lennének, a tenyésztő szövetség képviselője, genetikus, állatorvos és viselkedéstannal foglalkozó szakértő. Ez a bizottság értékelne minden tenyésztésre szánt törzskönyvezett kutyát, és felülbírálná az örökletes sérüléseket, melyek a tenyésztők és vásárlóik közötti vitára adhatnak okot.

A bizottság többféle módon működhetne. Pl. minden potenciális tenyészállatot 18 hónapos kor után bármely időpontban testi és érzelmi épsége alapján értékelnének. A két pontozással általános értékelést kaphatnának. Nyilvánvalóan a magas pontszámú kutyák tenyésztés szempontjából nagyobb értéket jelentenének. E rendszer előnyeként tökéletesebb állatokat használnának a tenyésztési programokban és csökkenne a "népszerű", jól reklámozott, de a fajta genetikai épségét nem feltétlenül képviselő állatok alkalmazása. Az értékelés a törzskönyvezés része lehetne, természetesen a kutya utódjainak törzskönyvezésénél is megkövetelnék.

A tenyésztő szövetségek aktív együttműködésére lenne szükség annak biztosítására, hogy csak azok az állatok kerüljenek tovább tenyésztésre, melyek a fajta ideálját mind testi, mind érzelmi szempontjából testesítik meg. Azt is jelenthetné továbbá, hogy egy tenyész kutya és utódai törzskönyvezési és tenyésztési jogait megvonhatnák abban az esetben, ha bármikor genetikai jellegű problémát azonosítanak. Ha egy tenyésztésre engedélyezett állat utódainál genetikai hibát állapítanak meg, a bizottság döntése alapján a törzskönyvét bevonhatják annak a tenyészállatnak, sőt még az utódainak is. (ha nem is a törzskönyvét, a tenyésztési engedélyét. - szerk.) 

A végső értékelési eljárás- melyet remélhetőleg egyszer alkalmazni fognak-az ivadékvizsgálat. Elméletileg a módszer egy tenyészkan genetikai defektusmentességének a megállapítására a következő: leányaival párosítva a született első 20 kölyökkutyát megvizsgálják, és normálisnak találják. Ezzel a módszerrel az esély, hogy az illető kan szignifikáns genetikai defektust hordoz, kevesebb, mint 10 %! E gyakorlat széleskörű alkalmazása természetesen nem erkölcsös eljárás, de ugyanerre az eredményre juthatunk az ivadékok adatainak rögzítésével. A keresztezés erősítheti a fajtát

A hibridek életerejének előnyeit fajtatiszta vonalban gondosan ellenőrzött programmal lehet megvalósítani, a keresztezést kihasználva. Azokat a kutyákat lehet fajtatisztának tekinteni, melyek 7/8 tiszta vérűek, valamint a fajtától elvárt jellegzetes tulajdonságokat hordozzák. A tenyésztő szövetségek egy másik, későbbi feladata lehet a kiváló kutyák ondójának mélyhűtése, mellyel minőségi génkészletet lehet megőrizni. Ha a jövőben, a fajtákban súlyos gondok jelentkeznek, ez a tartalék még rendelkezésre állna.

E cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a jelenlegi fajtatiszta kutyatenyésztésben tapasztalható súlyos gondra, - egy olyan gondra, mely, ha nem kerül orvoslásra hamarosan - mindörökre tönkretehet sok gyönyörű fajtát.

E cikk a Kutya újság 1989/3. számában megjelent cikk kivonatolva, ami véleményem szerint a mai napig megőrizte érdekességét és aktualitását. Most, 2008-ban is ajánlom Mindenki figyelmébe! + Megjegyzés: 10 évvel később a probléma még szembetűnőbb! "Természetesen" itthon nem valósult meg a megelőzés. 👆

(A cikk eredeti címe: The publebred dog industry ? will the nest 100 years see its demise?Szerzők: Dr.D.B.McKeown, Dr.U.A.Machum? a Department of Population Medicine és a department of Blomedical Science Ontario veterinary College munkatársai. Fordítás az? In canada Dogs? 1988/10 p. 30-32.cikkből.) forrás: http://jackpotterrier.mlap.hu//html/18355963/render/szakirodalom >> nem él a link