Miért nincs törzskönyvezve egy fajtatisztának mondott kutya?

Megjegyzés, kiegészítés 2015, eredeti írás 2010.    

Állami irányítás alá vonták a kutyatenyésztést, minden megváltozott, így a gyors és egyszerű adminisztráció bonyolulttá vált. Szervezetek vezetői marakodnak a "fajta gondozásért”. Az állami hivatal követel, de adni nem ad semmit , így nulláról kezdve kell szervezetet építeni. Ez bizony költséges. Nincs, ki megteremtse újból a pénzt, ami gördülékennyé tenné a törzskönyvezést.  Az elszállt milliókat nincs, ki pótolja. Amit a tenyésztők az évtizedek alatt beletettek ebbe,"lenyúlták". Sokan ezért külföldön, vagy sehogy sem tudják törzskönyveztetni az almot. AZ ÉVEK ALATT nem jobb, egyszerűbb, de minden kuszább, átláthatatlanabb lett! 2016. A rendszer nem volt működő képes, az állam nem találta meg a számítását, ezért ismételten kiszállt! A törvényt módosították, ami az év végére lép hatályba. Az írás itt marad. Történelem .

Elkezdtem többször számolni a költségeket, de aztán elakadtam. (mert nem érdekel igazán a téma, evidens, logikus, sokan sokszor leírták már, unom, hogy olyan vagyok, mint a pereces.) Több területet érint, ami a tenyésztéssel, a tenyésztés fogalmával kapcsolódik össze. Tegyük fel, hogy a szülő pár törzskönyvezett. Akkor nincs akadálya az utódok törzskönyvezésének, mert a fajta törzskönyvébe bevezetni a megszületett almot, egyszerű adminisztrációval el lehet intézni. Ám ez az egyszerű adminisztráció, csak látszólag egyszerű, és több formában megejthető a fajtát gondozó, tenyésztő szervezetnél. Ez a tenyésztő szervezet itthon, a MEOE-Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete.

Egy alom bejelentése a kölykök születésekor történik, 10 napos korban ajánlott. Ám az egész folyamatot rengeteg dolog előzi meg. Minősített, tenyész szemlén részt vett és ott tenyész engedélyt kapott kutya esetében a törzskönyvezés költsége fele, annak amit, a nem minősített szülőktől származó almok esetében kell fizetni a tenyésztőnek. Tenyésztő az, akinek a szuka kutya a tulajdonában van. Neki kell, azaz van lehetősége bejelenteni az almot. A tenyész kutya minősítéshez több dolgot kell tenni, ami bizony idő, pénz. Némi szakértelmet igényel, a fajtában való jártasság alap szinten, kívánalom.

Veszünk egy szukát, fel kell nevelni, iskolába hordani, kiállításra vinni, kötelező egészségügyi szűréseket elvégeztetni az állatorvossal, melyről igazolást állítanak ki, kötelező tenyész szemlén is felvezetni. Majd amikor tenyészérett korba kerül, keresni kell hozzá egy szintén tenyésztésre alkalmas kant. Vagy saját kan esetében, azt is felnevelni, iskolába hordani, kiállításra vinni, tenyész szemlén felvezetni, kötelező szűrések birtokában! Idegen kan választásakor fedeztetni kell vinni a szukát, kifizetni a fedezési díjat. Utazni, időt tölteni (akár szabadság, munkaidő kiesés árán is)! Lehet tetemes állatorvosi költség itt is, ha a fedezés optimális időpontját progeszteron szint méréssel szeretnénk meghatároztatni. Mindenképpen számíthatunk további állatorvosi költségre, hiszen az ellés előtt, után minimum egyszer, egy vizsgálat „kötelező ", a legegészségesebb, legsimább vemhesség alatt is.  A kölykök megszületése után 14 nappal, be kell jelenteni az almot, akkor a kölykök származási lapja 7-8 hetes korban, már a tenyésztő kezében lehet. Minimum egy utazás a MEOE a-ba. Budapesten 1 nap szabadság, mert a MEOE munkaidőben van nyitva. Helyi szervezeteknél is gondolom, de mindenképpen utánajárást igényel.

MEOE tagdíj (ha az alom bejelentéssel együtt történik) 6000.- Kennel név kiváltás 10.000.-

Alombejelentő lap 2000-Ft, fedeztetési jegy 2000 Ft, 5x5500-(nagyszámú alom esetén akár 10x 5500) ez a törzskönyvezés ára.  Tehát, egy kölyökre a származási lap költsége 5500.- Ft Felülbélyegzett származási lap esetén 11.000.-Ft

Néhány szó a felülbélyegzésről. Nem minősített, tenyész engedélyt nem kapott, azaz szakember által el nem bírált szülőktől származó almot is be lehet jelenteni, azt a fajta törzskönyvébe bevezetik, csak dupla díjat számítanak fel. Több felirat létezik. Ezek a kutyák jó eséllyel tenyésztésből kizáró hibával rendelkeznek a fajtában, mert a kutyával kereskedőket, csak a törzskönyv ténye érdekelte sokáig. Ez volt a hivatkozási alap, hogy a fajta kritériumainak megfelel, azaz fajtatiszta rottweiler, a kölyök.

Mára már több generációs, ilyen ellenőrizetlen almokból, szülőktől származó kutyákról mondják, hogy rottweilerek. Időnként azok is, de valójában a többségről ezt nem mondhatjuk el. Soha senki nem látta, nem bizonyította, hogy ezek a kutyák, valóban teljesíteni tudják azt a minimum szintet, amit a fajtától elvárhatunk, úgy formában, mint viselkedésben. A származási lapot csak tetoválás, vagy chipezés után kapja kézhez a tenyésztő. így azt a kölyökkel együtt, csak akkor tudja átadni, ha előtte minden szükséges adminisztrációs lépést időben végig csinált, kifizetett. Tetoválás esetén a tetoválás költsége már benne van ebben az 5500 Ft-ban, de ki kell fizetni az utazást a tetoválóhoz, vagy kifizetni a kiszállást. (cca.: 3000.-) Chip esetén: állatorvos költsége, ami kutyánként 3000 Ft -az, vagy duplájára rúghat. 20.000.- azt hiszem ez a minimum összeg, amit állatorvosra kell költeni egy alom esetén (akkor semmi extra kiadás nem volt) Plusz, az oltások, a féregtelenítés költsége, ami nem megúszható, hiszen az állatorvos is tud az alomról.

Szóval, kis létszámú alomnál 60-70.ooo Ft a minimum amit, egy alom törzskönyvezésébe előre bele kell fektetni. Felülbélyegzett alom esetében 120.-140.000.-! Előre, a kölykök két hetes korában. Aztán ki tudja, hogy viszont látod -e, a befektetésed a kölyök árában. Ennél egyszerűbb, a költségeket rátestálni a vevőre, ha már olyan igényes, hogy törzskönyvezett kutyát szeretne! Gondolják, terjesztik azok a szaporítók, akik jó üzletet látnak a kutyatenyésztésben, és más emberek évtizedes munkájára ráülve a kutya eladási bizniszbe bekapcsolódnak. Ők azok, akik felmérik a piac kínálatát és keresletét, aztán fél áron, harmad áron próbálják értékesíteni kutya szaporulataikat. Elmesélik a laikus vevőnek, hogy ők nem tenyésztők, ők nem akarnak pénzt keresni, ezért a nyolcvan, százezer, kétszázezer forintértékű, fajtatiszta kutyát 50.000.-, 25.000.- 15.000 forintért adják! Mindenki jól jár! Ugyan azt kapja csak jóval olcsóbban! (sicc!)  Persze azt is hozzáteszik, hogy az ő kutyáiknak is lehet kiváltani törzskönyvet, de akkor az övék is 30-40.000 Ft-tal drágább lenne kölykönként. Minek is az a papír, hiszen úgy sem kell egy hobbi kutyának. Nem megy kiállításra, nem tenyésztik, „ők” a vevők, úgyis csak egy házőrzőt akarnak. Tényleg minek is? Hangzik az én költői kérdésem sokadszorra, mert mára sikerült kifejleszteni ennek a kutyaszaporításnak a legigénytelenebb változatát, a törzskönyvezés nélküli állomány utódainak, tovább szaporítását, ami már a fajtatisztaságra sem ad garanciát.

Siroccó Leó, Noris

 

Siroccó Leó-Norys eredményei: tulajdonos : Seres István

Bp.CACIB 2001.05.13. kitűnő2

Keszthely CAC 2001.06.03.  HPJ

Bp. OMSE CAC 2001.06.23. HPJ

GödöllőCAC 2001.06.24. kitűnő 2.

Esztergom CAC 2001.08.05. HPJ

Debrecen CACIB 2001.08.19. HPJ

HJCH Hungária Jugend Champion

Zalaegerszeg CAC 2001.09.22. kitűnő 2

Bp. CACIB 2001.10.27. CAC- CACIB

Bp. CACIB 2001.10.28. R.CAC

Bp. Derby 2001.11.17. R.CAC

Bp. champion 2001.12.08. Év Championja

Székesfehérvár 2002.04.27. Növendéko. nagyon jó 2 Birál Helmuth Freiburg. ADRK vezetőbíró

BH vizsga 2002

Sződliget kupa 2003. verseny C összetett 3. hely IPO 1 szinten

Rottweiler bajnokság 2003. verseny C 2. hely IPO 1 szinten

2003. MRK Székesfehérvár tenyészthető

Bende kupa 2004. verseny C 6. hely IPO 1 szinten

Ő, Rita kutyám unokája. Még az én kritikus szememnek is nagyon tetsző kutya volt.

Örökléstani alapismeretek

Az átöröklés biológiai háttere

Az átöröklés definíciójában az is értendő, hogy az átöröklés “azoknak a módoknak az elnevezése, amelyekkel az élő szervezetek saját fajukat reprodukálják” (Bonner) Az összefüggést a szülők és utódaik között tehát az ivarsejtekben kell keresni. Az emlősökben a gén az örökléstani kutatók szerint jellegzetes kémiai összetételű és szerkezetű, amely a normális sejt anyagcsere és sejtosztódások során pontosan megismétlődik a csírasejtek mindegyik generációjában. 

A szabályos megismétlődéstől való eltérések meglehetősen ritkák és a mutáció speciális nevet viselik. Az összes sejtben kromoszómapárok vannak. A kutya testi sejtjeiben a kromoszómák száma 2n=78 az ivar sejtekben=39. Aszerint, hogy két azonos, XX v. két eltérő XY kromoszóma kerül-e össze a megtermékenyítéskor a többi kromoszóma mellett, nőstény v. hímnem irányba indul a fejlődés. Az átöröklést irányító gének a sejtmagban, a kromoszómákban helyezkednek el. Egy-egy jelleg átörökítésére mind az apai, mind az anyai eredetű ivarsejtben van legalább egy-egy gén. Tehát az utód, a zigóta bármely tulajdonságának kifejlődésére egyszerű esetekben egy génpár-alél lesz befolyással. 

Az olyan zigotát, amelyben a génpárok tagjai azonos hatásúak, homozigótának nevezzük. A fajtiszta beltenyésztett törzsek örökletes alapja (genom) sokkal több homozigota gént tartalmaz, mint a tisztázatlan származású keverékek utódai. Ez magyarázhatja az ún. fajtaspecifikus rendellenességek, betegségek előfordulását is. 

Az egyes tulajdonságok öröklési szabályaik, eltérő jellegeket mutató egyedek keresztezéseiből lehetett jól megállapítani. Egyszerű példa a fekete és barna bundaszín öröklésmenete. Ha egy olyan fekete színű kutyát, amelynek mindkét nembeli ősei feketék voltak, keresztezünk barna szín tekintetében hasonló homozigóta kutyával, függetlenül a nemüktől, az első generációbeli utódok mind feketék lesznek. A fekete szín tehát domináns a barnával szemben. Amennyiben ezeket az első generációbeli (F1) egyedeket egymás között tenyésztjük tovább, a következő generációban (F2) a fekete és barna színmegoszlás 75:25% lesz. Az utódok (F1) tehát heterozigóták, amelyekben az alélpárok tagjai domináns-recesszív viszony lévén, a barna színárnyalat érvényesül. Nem érdektelen tenyésztési szempontból arra, hogy a tulajdonságok kombinációs öröklődése az alapja annak, hogy az F2 generációban “neokombinációk” jelennek meg. A tulajdonságok új elrendeződésben jönnek össze az utódokon. 

Kísérletek szerint például: a fekete-barna tacskó és foxterrier keresztezésekor, az F2 generációban nemcsak a szülői alakok hanem két új kombináció is megjelent.

Küllemi jellegzetességek öröklődése

A küllemi különbségek, elsősorban a csont szerkezet módosulásait tükrözik vissza. Ehhez járul az izomzat, a nagyság és a bőrredőzetek megjelenése. A koponya alkat öröklődését rövid és normális arcorrú fajták keresztezései alapján vizsgálták. Azt találták, hogy bár az eredmények fajták szerint változnak, általában a rövid arcorr volt erős befolyással az F1 generációra, bár nem volt teljesen domináns öröklésnek nevezhető. 

A felső és alsó állkapocs hosszúsága egymástól függetlenül öröklődhet. Keresztezési kísérletekben, különösen a második (F2) nemzedékben, extrém kiálló vagy beljebb álló alsó állkapocs fordul elő. A fogak nagysága és az állkapocs nagysága is függetlenül öröklődik. 

A lábhosszúság öröklődése azonban annyiban bonyolult, amennyiben a rövid lábúság jobban befolyásolja a nehéz csontozatot, mint a finomat. Ezért sokkal nehezebb súlyos csontozatú kutyát kapni egyenes lábakkal. A lábhosszúság öröklődésébe még belejátszik az is, hogy a csont minőségét nagymértékben befolyásolni lehet táplálással és tréninggel. Korlátozott mozgás és erős táplálás kedvez a durva csontozat kifejlődésének. Túlgyakorlatoztatás esetén a lábak, nem kívánatos módon meghosszabbodhatnak. 

A mellkas -és váll lapok jó kifejlődése elsősorban az egészségi állapot és tréning kérdése, vagyis nem szorosan véve örökletes. Inkább helyes táplálással és megfelelő tréninggel lehet a kívánatos formát elérni. 

A testtömeg öröklődése is több gén együttes hatására érvényesül, ugyanakkor a környezet realizáló hatása is döntően megnyilvánul. Ha megvan az örökletes tényezők együttese, a jobban táplált kutyák realizálni is tudják a bennük rejlő képességeket.

A viselkedés és intelligencia örökölhetősége

A magatartási és intelligencia megnyilvánulások örökölhetőségének megállapítása meglehetősen nehézkes. Nehéz objektíven lemérni egy kutya intelligenciáját, kezdve onnan, hogy a mérő feladat sem lehet egyértelműen alkalmas, mert míg egyes fajták bizonyos feladatok “megoldásában” jeleskednek, addig más feladatokkal nem boldogulnak. Ettől még nem buták. 

A tapasztalat azt mutatja, hogy a viselkedésbeli sajátosságok örökölhetők, hiszen a speciális célokra igénybe vehető fajták állandó, és generációról generációra tovább vitt jellegzetességei arra mutatnak, hogy a környezeti feltételek mélyen megalapozott átörökíthető lehetőségeket bontakoztatnak ki. Egy-egy magatartási jellegzetességet egységenként kezelve, bizonyosak lehetünk benne, hogy szelekcióval pozitív vagy negatív irányban befolyásolni lehet

Tenyész kiválasztás (szelekció)

Az egyedek közötti változatosság a szelektálómunka alapját jelenti. Az egyedeket, és az egymás utáni generációkat a köztük fellelhető változatosság széttagolja, mozaik-részekre bontja. Az örökletesség összekötő kapocs, az az azonosság, amely a rokon egyedek között fellelhető, amely az utódok és az ősök hasonlóságát eredményezi. 

A kiválasztómunkában a kívánt formát fellelve, az örökletességre támaszkodva igyekszünk ezt rögzíteni. A kiválasztás egy vagy több tulajdonság alapján történhet. A tenyésztő úgy dolgozik, hogy a széles tömegből, a populációból kiválogatja az elképzelésének megfelelő egyedeket. A fajtára, illetve annak egyes tulajdonság megnyilvánulásaira az a jellemző, hogy sok a középszerű, kevés a jó, még kevesebb a túl jó egyed. Ugyan így kevés a rossz és még kevesebb a nagyon rossz egyed. 

Tömegszelekciókor a szélsőségesen jó egyedeket válogatjuk ki. A szélsőséges egyedek egymás között párosítva magukhoz hasonló utódokat kevésbé adnak, hanem az utódok visszaütnek (regresszió) a fajtaátlag felé, s majdnem olyan eloszlást mutatnak, mint az eredeti szelektálatlan tömeg. 

Minél nagyobb a különbség, a fajta átlagtulajdonsága és a kiválasztott egyedek között (minél nagyobb a szelekciós különbség), annál inkább remélhetjük azt, hogy a kiszelektált egyedek utódai, a kívánt irányban eltérnek az átlagtól. Támogatja szelekciós munkánk sikerét, ha a szóban forgó tulajdonságnak igen nagy az örökölhetősége, ha biztonságosan öröklődik. Ilyenkor rövid idő alatt nagy eredményt lehet elérni.

Az átlag felé való visszaütés magyarázatot ad egy a tenyésztés során gyakran előforduló esetre: rossz tulajdonságú szülőknek is akad jó utóda, éspedig több közülük a jobb, mint amilyenek a szülők voltak. Esetükben a regresszió a negatív oldalról irányul az átlag felé. 

A rossz tulajdonságú szülők utódai azonban összességükben, öröklési anyagukban a fajta átlag alatt maradnak, s rontják a fajtát. 

A módszeres tenyész kiválasztást az egyedek tulajdonsága (fenotípusa), származása és utódainak minősége alapján végezhetjük.

Tenyész kiválasztás az egyedek tulajdonsága (fenotipusa) alapján

Mindig az volt a legkézenfekvőbb, hogy magán az egyeden tapasztalható tulajdonságok alapján juttatták a tenyésztésben előnyhöz a kiválasztottakat. A formájában, külső és belső tulajdonságaiban (fenotipusában) kitűnt s az elképzelt alakításnak, formázásnak megfelelő egyedeket igyekeztek hasonlóbb egyeddel összehozni, hogy utánuk azonos tulajdonságú utódokat kapjanak. 

Ezen módszer eredményes alkalmazásához tudni kell, hogy a siker a tulajdonságok örökölhetősége (h2) szerint változhat. A biztosan öröklődő tulajdonság esetében (rövid lábúság, fejlődési esély stb.) a szelekció biztosabb eredményt ad. 

A kevésbé öröklékeny tulajdonság esetében (rövid orr, képezhetőség stb.) az egyedek tulajdonsága alapján végzett szelekcióval nem sokra megyünk, a származás és az utódok minősége alapján végzett szelekció pontosabb, biztonságosabb eredményt ad, mint az egyedeken észlelhető tulajdonságok figyelembevételével. Még sem szabad elhanyagolni azt a lehetőséget, amit az egyed fenotípusa nyújt, mert egyszerű szelektálási alap, s ha figyelmen kívül hagyjuk, súlyosat véthetünk az életerő és egyéb, a szervezet egészét érintő értékmérők optimális megnyilvánulása ellen.

Tenyész kiválasztás a származásalapján

Az újabb kori örökléskutatás genetikai alapon okoskodva azt állítja, hogy két ismert szülő utódainak genotipusát az öröklődő faktorok kombinációja alapján fele részben határozza meg. Egy közvetlen ős szerepe tehát 1/4, és ez generációnként ismétlődik. Az utód tulajdonságának alakításában döntő módon a szülők szólnak bele. A nagyszülők szerepe már csökkent, és a III. ősi sornál tovább visszamenni semmi mást nem jelent, mint a fajtisztaság biztosítását.

forrás: HNJK honlap - nincs már meg a honlap és az eredeti forrás sem. Úgy tippelem, az írás 20 éves legalább.  2019-ben . 2010. 07. 02. a blogbejegyzés dátuma , de a régi honlapra is feltettem már. 

ADRK Klub kiállítás 1990.

„Hazaindultunk, másnap haza is értünk. Én akkor azt mondtam, hogy soha többé, ennyit autóba nem ülök többé”. Ez volt 1988-ban.

1989-ben még tartottam a szavam. Igaz mozgalmas év volt, a Fajtaszakosztály működtetése, rendezvények szervezése, anyagi bázis teremtése stb. "Csak" Klagenfurtig mentünk, az ADRK Klub kiállításra nem.

1990-ben az elnöki pozíciómmal összefüggő megkeresés révén, lehetőségem nyílt egy hosszú útra. Ismét Klub kiállításra mentem.

Klubtársam segítséget kért, mert a von Grüntenblick kennelből szeretett volna kölyköt venni. Akkor még úgy tudtuk, hogy a „német” nem ad Magyarországra rottweilert, pláne nem lehet a kölyköket megnézni és választani sem. Azt mesélték tudó kutyások, hogy kihoznak egyet az alomból, azt megnézheted, kifizetheted és hazahozhatod, ha egyáltalán a német szóba áll veled.

Wolfganggal való kapcsolatunk , az itthoni tanfolyamok, a kempteni látogatás után, barátinak volt mondható, így a kérés rottweileres társunktól logikus és kézenfekvő volt. Segítsünk neki a kölyök „megszerzésében” és választásában. Megtettük. Önző szempontok nem vezéreltek. Nem latolgattuk, hogy ő akkor előnyhöz jut velünk szemben, mint kutyás, mint tenyésztő az ADRK import szukájával. Csak arra gondoltunk, hogy neki van lehetősége ( pénz) ő hajlandó, ez mindenképpen csak a fajta hasznára lehet. Ismertük az addigi állományát, nehézségeit .

Szerencsésen alakult, mert a kölyök el hozatalát az az évi ADRK Klubkiállítással össze lehetett kapcsolni. 1990.

Nyelvtudás nélkül, helyi ismeret nélkül nagy bátorság belevágni egy ilyen nagy útba. Amikor felajánlották a lehetőséget, némi gondolkozás után csatlakoztam, így hárman vágtunk neki az útnak. Én, mint Ábel a rengetegben nézelődtem ismét, a hosszú autó úton és később Wolfgangéknál, majd a Klub kiállításon.

Nem tudtuk pontosan a kiállítás helyszínét és Jani kérdésére Wolfgang egyszerűen válaszolt. Gyertek hozzánk,majd tőlünk, együtt elmegyünk a Klubkiállításra. OK.

Arra kanyarodtunk Petersthal felé. 760 km és ott is voltunk. 

Gyönyörű falu, szívélyes fogadtatás, kézzel-lábbal mutogatás. Számomra egy biztos pont volt a rottweiler. Abban jól eligazodtam. Nagy várakozással kerestem Norist, mert róla hallottam Győzőtől és Wolfgantól is a nyári tanfolyamon. A nappaliban várakoztunk és egymás után beengedték a kutyákat. Néhány szó hangzott el, hogy hogyan viselkedjünk, de biztosítottak bennünket, hogy nincs miért aggódnunk a kutyák nem harapnak, ha jól viselkedünk. Norist holnap felvezetik a Klubkiállításon, így nagy volt az izgalom. Pietro is megérkezett, ő volt akkor Noris társtulajdonosa. ( vagy? csak tippeltünk az eseményeket látva)

Megnéztük az almot, a mama kutyát. 

Kiderült nincs választási lehetőség, egy szuka van eladó, az Janiéké lehet. Persze ami nekem tetszett, arra azt mondta a Coni, hogy az a övé, megtartja. Na mi legyen? Vegyék, ne vegyék? A döntés nem az én kezemben volt, de azt tanácsoltam, fontolják meg. Az alom „hibátlan” Látható súlyos hiba nincs, egészséges, jól fejlett, jó viselkedésű kölykök. Ha minden klappol, lehet egy remek tenyész kutyájuk, ha nem is ő lesz a legmenőbb kiállítási sztár. 8 hetesen biztos tenyész kutya, biztos győztes kutya nincs, mondtam én már akkor is. Viszont a kennel, az ősök adnak némi garanciát, hogy olyan nagyon nem tudnak mellényúlni. Kifizették, megvették. ( húzós ára volt) 

Na, akkor éjjel indulunk a Klub kiállításra ! Addig pihenjünk egy kicsit.

Hol is a Klub kiállítás helyszíne? 

Térkép elő, és teljes döbbenet, Jani azt hitte rosszul látja. A helyszín Wolgangéktól még 800 km-re északon van!!! Jaj! Nem lesz elég a benzin és a pénz, na meg az autónk se Audi 100–as, mikor érünk oda?

Coni gyors döntése, szervező készsége, megmentette a helyzetet. Boksz a csomagtartóba, akkor hátul elférünk, megyünk vele. Noris ,Wolfgang, Bettina majd Pietróval megy. Pihenés, csomagolás , indulás. Vittük az egyik kölyköt is. Ő a Herrenholz kennel -be kerül, nekik visszük a Klubra ki- hangzott a magyarázat.

Coni remekül vezet, száguldoztunk az autó pályákon, reggelre oda is értünk.

Megkerestük a lefoglalt szállásunkat ( vagy nem volt foglalva és abban is segítséget kaptunk?) Nem emlékszem, de gyönyörű panzióban szálltunk meg,vasárnap reggel készítettem is néhány fotót.

A klub kiállításon aztán zajlottak az események. 

Noris mezőnyét látva, a bíró munkáját figyelve szurkoltam Norisnak, aki egyre jobban belelopta magát a szívembe. Megnyerte az osztályát!!! Hatalmas boldogság, büszkeség , ünneplés. 

A szombati nap esti bulival zárult, ami hagyomány ezeken a rendezvényeken. Nagy sátor, vagy nagy terem, vacsora, műsor, tánc, zene stb. Sok rottweilert szerető ember, a világ minden tájáról, a tenyésztők, a helyi szervezetek képviselői, bírók , mosolygósan egy asztalnál. Mi magyarok már akkor sem ünnepeltünk együtt, de legalább néhányan szóba álltunk egymással.

Másnap a felnőtt mezőny bírálatánál azt a „taktikát” követtem, hogy katalógussal a kezemben, jegyzeteltem, a nekem tetsző kutyákat kicsi csillaggal jelöltem. Tudtam, hogy nem láthatom minden kör „bírói munkáját” végig, mert négy nagy körben folyt a bírálat, egymástól távol. Németül változatlanul nem értettem, így hiába is néztem volna feszülten a bírót, többet akkor se tudtam volna meg. A szűkítéseket, a különböző csoportok választását már értettem, hiszen 1988-ban láttam, na meg ADRK újságból, német nyelvű könyv fordításokból sok mindenre fény derült. 

A kutyát, jól láttam, azt rutinosan feltudtam mérni. Anatómia, fajtajegyek, viselkedés, standard szerinti kívánalom, ezek mind tudott területek , mert megtanultam, megtapasztaltam. Ez maga a rottweiler. 

Miért is ne azt gondoltam volna, hogy az a rottweiler amit én annak tartok, annak látok? Határozott kép élt a fejemben a jó rottweilerről és határozott viselkedés, jellem, így nem volt nehéz választani. Később büszke voltam magamra, mert minden általam jelölt kutya kitűnő minősítésű lett, némelyik helyezett, avagy nyert! Persze sok minden gondolkozásra is késztetett, mert az akkor bíráló bírók némileg eltértek értékelésben , „izlésben” Faussner úr és Freiburg úr két évvel korábbi bírálatától.

Nagyon színvonalas, nagyon látványos környezetben, nagyon jól szervezet kiállítás. Az osztrák katonai kutyák bemutatója fantasztikus élmény volt. A bemutatón szereplő kutyákból sok a kiállításon is felvezetésre került. Tenyész csoport győzelemmel zárták a napot.

20. Klubsiger-Zuchtshau 1990. augusztus 25-26. Südlohn-Oeding ausgerichtet von der Bezirksgruppe Borken-Burlo im ADRK

Áll a katalógus borítóján. Jubileum a javából!

A katalógus, ami az adatok kincsesbányája. Nevek, tenyészetek, ősök, hirdetések stb. Az eredmény leírásával, meg „utód” ellenőrzés is egyben. Nagy plakátokon a végső minősítések, helyezések feltüntetve a sörsátor falán, ahol mindig akadt jegyzetelő.

NORIS VON GRÜNTENBLICK FIATAL KUBGYŐZTES 1990. Hurrá, hurrá!

Az ünnepélyes eredményhirdetés egy színház teremben volt. Bevonulás egy zenekar indulójára, dob, trombita egyéb hangszerek hangos kísérete mellett, át a termen a sok néző sorfala között, fel a színpadra. Kutyák meg se rezzentek, teljesen nyugodtan, magabiztosan és természetes módon rottweilerül viselkedtek.

Nagyon szuper nap volt. Irány vissza Petersthal. Majd Magyarország, egy csöpp rottweilerrel. Szerencsésen haza is érkeztünk.

Álljon itt az akkori bírói gárda neve, később jártak Magyarországon, bíráltak is, kiállításon, Ztp-n.

A katalógusból ollózva:

Richter:

Klaus Altpeter, Birschimsheim

Willi Hedke, Dortmund

Hans Krings, Jüchem

Erich Walbrot, Essen

Rottweil 1988.

1988-ban vált lehetővé, hogy szabadon, korlátozás nélkül külföldre mehessünk. Az akkori trendi- a bevásárló turizmus- helyett mi Rottweilt választottuk. Régi vágyunk volt, hogy „igazi” rottweilert lássunk. Juhász Laci, Anikó a felesége, Győző és jómagam keltünk útra. Mindent Juhász Laci és Anikó szervezett meg, nekik volt autójuk is. Laci vezetett és fényképezett. Az ADRK Klubkiállítás 1988-ban Rottweilben volt így kettős a kapcsolódás, a város melyről a fajta a nevét kapta, a kiállítás, amelyen megnézhettük milyennek, kell lenni a rottweilernek valójában. A hazai bírálatok már akkor sem adtak igazi támpontot, hogy a tenyésztésben merre haladjunk.

Szűkös valutakeret, csillagászati árak, hosszú autóút, de bevállaltuk és elindultunk. Soha véget nem érő autóút után / 15-óra/ megérkeztünk Schönberg-be, ez a kiállítás helyszínétől 3o km-volt, itt sikerült szállást találni. Egyik ámulatból a másikba estünk, sok-sok dologra rácsodálkoztunk, nagy várakozással néztünk a másnapi kiállítás elé.

A szállás ablakából készült fotó

Rottweil gyönyörű kisváros, az ottani sportcentrumban rendezték a kiállítást. A szebbnél szebb autó csodák után, szebbnél szebb kutyákat láttunk. Tiszták, csillognak-villognak, erőtől duzzadó nagy kutyák. 200-nál több rottweiler! Fantasztikus! Az egész lékkör, az emberek, ahogy a kutyáikkal bántak, felvezették, más az itthon megszokottnál. A kiállításra nem kellett belépőt fizetni, négy körben folyt a bírálat. Talán nem lesz unalmas, ha leírom a bírálat menetét. Ez ma is így folyik, és igencsak eltér a hazai gyakorlattól.

A körbe behívják az összes kutyát és elkezdődik a bírálat. A bíró kezében egy mappa van, ahova mindig ír. Sorban megnézi a kutyák fogát, a kutyát, jegyzetel. Majd startszám szerint egyenként lebírálja a kutyát állásban és egy rövid mozgásban. Folyamatosan jegyzetel, de minősítést még nem ad ki. A körben a bírón kívül még két ember segédkezik. Ring titkárok, segédbírók. Semmi kapkodás, hangoskodás. Nagyon kulturált és figyelmes, segítő szándékú udvarias bírók. A kutyák néha összehördülnek, de egy erőteljes vezényszó után fegyelem van. A bíró nem turkál a kutya szájában, de elvárja hogy a gazdi kézben tartsa a kutyát. Már akkor is tilos a kutyának a bíróra támadni. Amikor az összes kutya sorra került, a bíró különböző csoportokat állít fel. Akkor még nem tudtuk miért, de hamarosan világossá vált.

A jó minősítésű kutyák még futhatnak egy kicsit jobb helyezésért, a nagyon jó minősítésű kutyák, azért hogy a végső szűkítésbe beleférjenek, futhassanak a kitűnő címért,„futhassanak a győzelemért”

Elkezdődött a futás; futottak, futottak, volt olyan kutya, akit több ember váltva futtatott. Megálltak, pózolás, a körön kívüli segítők” síppal-dobbal” labdával stb. igyekeztek segíteni( ma már ez a hangzavar tilos, sokkal csendesebb, visszafogottabb a külső segítség) A bíró nézi a kutyákat, némelyiket előre, némelyiket hátrább helyezi. Két, három csoport alakul ki, a sorrend a csoporton belül is fontos. Végül, bent marad egy csoport. Ők ismét futásba kezdenek. Látható a felfokozott izgalom, itt már tétre megy! Szinte kifogástalan küllemű kutyák. Most dől el ki lesz az adott osztály első négy helyezettje. Futás, pózolás, futás, pózolás. Kialakul a sorrend. Szinte egyforma kutyák az első tíz helyen. Mi dönt? Fogazat, forma, felépítés „ szépség”, a mozgás és a kifogástalan idegrendszer. Utána olyan „apróságok” mint a pigment, szemszín, a jegyek színei. 

Fiatal osztályban és növendék osztályban nincs kitűnő minősítés, nyílt osztályban is csak az első négynek. Munka osztályban és győztes osztályban már több kutyának van kitűnő minősítése. A klubkiállítás mindig két napos, szombaton a fiatal, vasárnap a felnőtt mezőny kerül bemutatásra. A fiatal és a felnőtt Klub győztes cím kiadása vasárnap történik a díszkörben, majd itt kerül sor a fajta győztes cím kiadására is. Majd a Tenyész csoportok díjazása és vége a kiállításnak, du 5-6 ó körül.

Meghatározó élmény volt a bírók munkáját figyelni, mennyire szeretik és értik a rottweilert, nyelvtudás nélkül is egyértelmű volt számunkra, hogy mi miért történik. Majdnem minden osztályban az a kutya nyert, ami nekünk is tetszett.

Az már csak itthon derült ki, a fotók , a videó és az ADRK újság böngészése után ki miért lett első illetve második harmadik, negyedik. Minden eredmény és az első négy kutya bírálatának leírása megjelent az újságban.

Hazaindultunk, másnap haza is értünk. Én akkor azt mondtam, hogy soha többé, ennyit autóba nem ülök többé. Na meg az anyagi fedezett, sem állt korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre. Akkor még a hazaihoz képest csillagászatiak voltak az árak!

(2006) Feldolgozás: 2009. 2010.