Filmforgatáson Lilu és Carlos

A színfalak mögött. A filmkészítés rejtelmei.

Hortobágyi Tibi, kedves kutyás barátunk telefonált, hogy az Ebugatta stábja, rövid fajtaismertető filmet szeretne készíteni a rottweilerről.
Segítenénk –e?
Rövid gondolkozás után igent mondtunk.

Az első időpontban, az eső keresztül húzta az Ebugatta csapat számítását, így egy héttel későbbre halasztódott a forgatás. A második időpontban gyönyörű napsütésre, kellemes őszi időre ébredtünk. Irány a forgatás! Budapesten, a pesterzsébeti Kapitány pusztán, vagyis Hlavács Jani, Pesterzsébeti kutyakiképző iskoláján találkoztunk. Bár itt van a szomszédunkban, bevallom sose voltam még ott. 

Rövid séta, majd irány az iskola területe. Lilu és Carlos testvérek, üdvözlés képen egy rövid, futkározós „játékot” produkáltak a kameraman kérésére. Majd pózolás, helyben maradás.
Aztán csere. Levente Zsolti és Gösser jött a pályára. Csoportba zárás, pózos gyakorlatok, behívás.

Majd Viktor következett Carlossal. Akadály, palánk, labda.

Utánuk Joszkin Laci a szukájával Hugi, majd ismét Lilu és én. Közben csak forgott csak forgott a kamera. Beszélgettünk a fajtáról, a fajta helyzetéről.

Majd Harcsás Márti kérésére helyszint váltottuk, kimentünk az utcára és a buszmegállóba is. Felkerült a szájkosár, hiszen az kötelező! a mai napig közterületen, tömegközlekedési eszközökön. Jól jött, hogy Liluval ezt már gyakoroltuk, hiszen rendszeresen sétálunk a városban.  Na persze, nincs mindig szájkosár rajta, de azért mindig az autóban van.
A kamera meg forgott, csak forgott.
Az operatőr ötletelt, mit is kéne csinálnunk., mi meg igyekeztünk.  Jópofa apró ötletei voltak, a kutyák meg ügyesen meg is csinálták, az irányításunkkal. Visszamentünk a pályára és felvettük az őrző-védő részt.
Pici pihenés és jött a szöveges rész.
Márti kérdezett és mi válaszoltunk . Mindhármunkat külön vettek fel, de érdekes így visszahallgatni, hogy mennyi egyező dolgot mondtunk. Néha pihentünk egy kicsit, akkor nosztalgiáztunk, beszélgettünk a kutyázás helyzetéről, felelevenítettük az elmúlt éveket.

Harcsás Márti mesélt új kedvencéről, egy kis puliról, hiszen ő is visszatért a kezdetekhez, kedvenc fajtájához, a pulihoz.Amikor a stáb úgy ítélte meg, hogy elég anyagot forgattunk, elbúcsúztunk. Hortobágyi Tibitől kaptunk Royal Canin tápot, etető tálat, szép piros pórázt. Jól esett a figyelmessége. Utána egész héten aztán izgalommal vártuk, vajon milyen is lesz a kész film. Szerintem nagyon jól sikerült. 

MÁRK Budapesti területi csoport 1998.

Volt egy év az életünkben, amikor MÁRK tagok voltunk.

Hosszú évek áskálódását elfeledve ,spongyát rá jelszóval, átléptük a kicsinyes, versengő, "majd mi megmutatjuk" éveket. Elfogadtuk a MÁRK vezetőinek közeledését , ismét nekiláttunk, hogy összefogjuk egy kicsit a rottweilereseket. Azokat akik nem tartoztak egyik "elit" körbe sem, vagy nem akartak oda tartozni, mert egy más típusú kutyázásra vágytak.

Az FVM 64-es rendelete, még csak készülőben volt, de évek óta meg volt az igény egy szakmaibb, átláthatóbb, tisztább, a rottweiler munkaképességét hangsúlyosabban figyelembe vevő  kutyázásra. Nem csak szlogenekben, 2-3 fős munkaversenyekben kihirdetve azt, hogy elkötelezett munkakutyások szíve a fajtáért dobog, ők az "igaziak", a tenyésztők meg csak rombolnak.

Ténylegesen, tenyésztői vonalon is jó lett volna szemléletet váltani, tanulni egy sor dolgot. A MEOE Rottweiler szakosztályban éppen nem kívánatos személyek voltunk, NEM SZERETTÉK A GAZDÁLKODÁST FIRTATÓ KÉRDÉSEINKET.

Jogtalan lépéssel ugyan, de kizártak a tagok sorából minket.  Így logikus lépésnek tűnt, kész, önálló , nemzetközi szinten is elismert IFR tag, rottweileres közösség tagjaivá válnunk. Magunk mögött hagytuk a múltat, bizalmat szavaztunk a megújulásnak a közös jövőnek. 

Budapesti helyi szervezet alakítása mellett döntöttünk és az elhatározást tett követte. Ismerve és megismerve a MÁRK alapszabályát, szabályzatait, már az első perctől jeleztük, miben is nem értünk egyet. Nem volt titok az addig sem, mert kitartóan, több éve ugyan azt képviseltük.

Akkor úgy látszott lesz hajlandóság a MÁRK elnöke, vezetősége részéről a szakmai változtatásra, némi módosításra. Év végére kiderült ez csak a látszat volt, de ne szaladjunk előre, még csak a megalakulásnál tartunk.

Az előkészítő munka után, ami beszélgetést, telefonálást jelent, elküldtük a meghívókat, majd a meghirdetett időpontban szabályosan megalakultunk 28 fővel. Nyitottunk bankszámlát, készíttettünk bélyegzőt, formanyomtatványokat, levélpapírt , vettünk pénztárkönyvet, bevételi , kiadási, na meg számlatömböt. A pénztárosi teendőket "profira" bíztuk, szabályosan , ahogyan kell. 

Akkor még nem volt számítógépem, írógépem is csak öreg és már rozoga, így kézzel írtam a leveleket , feljegyzéseket. A levélpapír, a géppel készült írások Hegyi -Dóra Miklós klubtársunk, keze munkája, az ő felesége volt a mi pénztárosunk. 

Akkor még rendszeresen megjelent, Hajas István szerkesztette és általa kiadott Rottweiler szaklap, így ott tettük közzé a csoport munkájával összefüggő eseményeket. Ez a MÁRK hivatalos szaklapja is volt egyben.

Kitaláltam, hogy versengés, egymás legyőzni akarása helyett, szervezzünk egy baráti találkozót. A helyszín Verseg  lett.

Miért ott? 

Azért , mert ott lakott egy lelkes ifjú kutyás, aki felajánlotta, hogy a családjával egyetemben segít a lebonyolításban. Na, meg közel volt Kálló, ahol a MÁRK elnöke Izer János  és akkori jobb keze Gera Dorottya lakott.

Felmértük a helyszínt, majd megterveztem az útvonalat, a feladatokat, szóval azt, hogy hogyan is legyen az egész. Meghirdettük az újságban. Nem jöttek és lelkesedtek a rottweileresek tömegével, de egy jó hangulatú , közösségkovácsoló rendezvény lett. Győzőnek még szponzorokat is sikerült szervezni, így ajándékokkal távozhattak a résztvevők, a nyertesek.

Támogattuk , segítettük versenyző tagunkat is, erről szól Viktor két beszámolója, amit olvashatsz a dokumentumok között. Az IFR -re való kiutazást, egyedül a mi szervezetünk támogatta anyagilag , sokat nem , de adtunk, amit tudtunk , nem méricskéltük, hogy "nekünk" akkor nem marad a költségekre sem. Mindenki önzetlenül segített és lelkesedésből , a rottweiler fajta szeretete miatt vett részt a helyi szervezet munkájában. Persze volt aki nem fajtaszeretetből ténykedett, de a többség biztosan.

Zajlott az élet, folytak a kiállítások, a szokásos hétköznapi mederben zajlott a rottweileres élet is.
"A kutya újság" egyesületi élet rovatban volt lehetőség kicsi hírt közzétenni, melynek anyagát MÁRK részéről Haás Gabi adta le. Neki írtam le , hogy mit szeretnénk megjelentetni, mint "helyi szervezet". Gratulálni szerettünk volna , tagjaink kiállítási sikereihez nyilvánosan is.
Nem jelent meg. Miért? Hmmmmm. Lustaság, érdektelenség, kutyapolitika? Is-is.

Verseg polgármesterének annyira tetszett a májusi bemutató, hogy kaptunk felkérést egy újabbra, augusztus 20-ára. Halász Árpi vezetésével működő Gödöllői kutyaiskola segítségével sikerült eleget tenni a felkérésnek.

A MÁRK tavaszi klub kiállításán , Virág Laci jól érezte magát és a szerb kiállítókkal idogálva, a végére kiütötte magát. Ez a "botrányos" méltatlan viselkedés, a MÁRK vezérkarától, tagságából  kizáró határozatot eredményezett. Nevetséges dolognak tartottuk felfújni az eseményt, de a határozat ott van, megszületett és hivatalosan meg is kaptuk, az értesítést, így lefűztem azt is.

Tetováló mesterként húsz almot tetováltam, ebből 16 volt rottweiler alom. Minden alomnál egy rövid összegzést csináltam, egy majdani alomellenőri  feladat kezdeteként.

A MÁRK elnökének, vezérkarának a HD szűrés körül kialakult nézetei kissé borzolták az idegeinket, vita, érvelés nem hatott, az egyszer már lejátszott "meccs" újra indult.

Addigra 46 fővel egy erős csapat lettünk, így félő volt, hogy rendes tagsággal veszélyeztetnénk a MÁRK vezérkarának meglévő, imádott vezetői pozícióit.
Fikció, valóság?
Ott vannak a levelek, amik dokumentálják az akkori eseményeket.  Felmondták a próbaidős tagsági viszonyunkat és a helyi szervezetet feloszlatták. 

Hozzá tettem a véleményem, írásban is , nem csak pletyka szintű csatornákon juttattam el az érintettekhez. Győző szintén. Lezártuk az évet, megköszöntük tagjainknak a segítséget, munkájukat.  A papírokat bedobozoltam, elraktam. Gondoltam egyszer valaki kíváncsi lesz a helyi szervezet munkájára, anyagi elszámolására. Senki nem volt kíváncsi rá, még a MÁRK elnöksége sem. Ma is itt van minden dokumentum, a pénztár lezárásakor megmaradt 440 Ft -tal együtt.

Vajon, hogyan is zárták le azt az évet?! Szabályosan sehogy. Viszont a próbaidős tagság intézményét pont ezért találták ki.  Aki túl sokat kérdez, túl hamar a dolgok mögé lát, nem kívánatos személy.

Kettő , akkor már állandó tagsággal rendelkező tagunk volt( Petrás-Kiszely). Nekik lett volna joguk jelenteni az ügyészségen , a szabálytalan működést, de miért is tették volna? 

Értünk minek is konfrontálódni ? Saját ügyüket eddig is úgy intézték, hogy "mindenkinek" jó legyen. Ne nehezteljen a "hatalmon" levő,  és az egyéni érdekeik is csendben elintéződjenek. IFR-re menni, FCI VB -re menni, versenyre menni, ehhez kell a MEOE-hoz, MÁRK-hoz, MNJK-hoz való "hűség " egyaránt.  Bujtatott vagy nyílt ellenállás , mindig az egyéni érdekük függvénye volt eddig is. 

Ez újabb egy tanulság volt. "Kutyából nem lesz szalonna. A remény hal meg útóljára. " találó magyar közmondások .

Feltettem fotó formájában az erről szóló dokumentumokat. Sok éven át tettem ide, tettem oda a dossziét, aztán sok időre el is felejtettem hol lapul, a sok irat között. Többször elhatároztam, hogy selejtezek, de a fontosabb dolgokat mindig megtartottam végül. Segít emlékezni, feleleveníteni a múltat, ami segítség és figyelmeztetés a jelen kutyázásához is.  ITT    (2011.) 

A közösségi kutyázás mellett "saját" kutyázás folyik. A közösségi kikerülhetetlen mellék szál. Segíteni soha nem tudott, csak hátráltatni akart mindig. 

Beszámoló az IFR VB-ről

Először a jó hír: IFR Világbajnok 2011-ben Greta Maranival az ADRK Rottweil Területi Csoportjának egy olasz tagja lett, ADRK származású kutyájával Balu Türnleberggel. 
Szívből gratulálunk.

Az ADRK csapata szemszögéből nézve az IFR VB inkább csalódással telt. A kutyák egyrészt nem tudták megismételni a válogatókon mutatott teljesítményüket másrészt egyszerűen pechük volt.

Az olasz Rw-Szövetség kiváló házigazdának bizonyult, méltó keretek közt bonyolították le a rendezvényt. A megnyitó ünnepség, a csapatok bevonulása  egy kis történelmi helyen zajlott a nemzeti himnuszok dallamára vonultak be a csapatok.

A stadion és a szállás méltó volt a Világbajnoksághoz.

Nem volt ez így a nyomterületen. Itt már jelentős minőségi különbségek voltak a gyep száraz, zöld, nedves és zöld részei között. A vakszerencse az olasz csapattal volt….

A munkabírók tevékenykedése szintén megfelelő volt egy világbajnoksághoz, kár, hogy nem fűztek magyarázatot az egyes gyakorlatok minősítéséhez, csak a pontszámok hangzottak el.

Nem volt ennyire egyenletes a segédek munkája az első részben, jelentős különbségek voltak a segédelés stílusában a résztvevő nemzeti hovatartozása ill. az őrző-védőző kutya aktuális pontszáma szerint… A kettes számú segéd minden kutyának egyenletesen korrekt terhelést adott.

Dietmar Müller Jaskoval nagyon száraz nyomterületet kapott a sorsolásnál. Ennek ellenére Jasko jól oldotta meg a feladatot. Sajnos az első tárgyat nem jelezte, 84 pontot kapott.

Melanie Bullijának az első egyenesen komoly nehézségei voltak. Mégis elküzdötte magát az első törésig, onnantól szinte nem hibázott. 82 pont…

Sascha Sieben Gismojának láthatóan valami problémája volt a TB-val. Ezt már a jelentkezésnél kimutatta és azt követően végig figyelte a nyomkövetés alatt, ez megtörte a kutya koncentrációját. 75 pont.

Markus Bongóval kiemelkedő munkát mutatott be. Sajnos a nyom vége előtt 30 m-el egy klasszikus hibát mutatott, végül is 94 pontot kapott.

Az első nap végén Martin Jackel a B+C ágazattal kezdett. Szabadonkövetésben jelentősen elől ment, a tempóváltásokat közel tökéletes pózosok követték és talán a VB leggyorsabb behívása. Az apportok és az előreküldés is szép volt. A legutóbbi rendezvényen mutatott problémáit a palánkon és az előreküldésnél tökéletesen kijavították. Megérdemelt 92 pont.

Az ő-v is sokat ígérően kezdődött. A felugatása kifejezettebb volt, mint korábban. Összességében az utolsó gyakorlatig nagyon jó ő-v-t mutatott. Közvetlenül az utolsó kisérés előtt Jack még egyszer visszafogott és utána több vezényszó után sem nyerte vissza a vezethetőségét. Disq.

A német reményeket ekkor Markus tartotta életben és úgy látszott teljesülnek is. Bongo nagyon szép és harmonikus B-t mutatott be, a problémás gyakorlata, az ültetés, egy kis segítséggel sikerült. Jelentős hibája volt az akadály érintése és a palánkon apport végén egy plusz vezényszó. Nagyon jó, 94 pont, dobogós helyezés kilátásban.

A C is sokat ígérően kezdődött. Perfekt tempó, vezethetőség, felugatás, kihívás, pozíció felvétele a szökés előtt.

A szökésnél Bongo melléugrott, a segéd mögé került, így nem volt több lehetősége megfogni a kart. Ebben volt a különbség más kutyákhoz képest, amelyeknél hasonló szituációban a segéd újabb fogási lehetőséget kínált fel…

Dietmar Müller Jaskoval egy nagyon szép B-t mutatott be, különösebb hiba nélkül. 92 pont. A C-n is jó teljesítményt mutatott. Az utolsó őrzés a nagyon jó minősítésébe került, 89 pont, össz 265. 13.hely

Melanie Bullija a B+C-ben visszafogottan teljesített, nagyobb gyengeségek és csúcspontok nélkül, 87+89- össz 258, 21.hely

Az utolsó német versenyző Sascha volt Gismoval. A kan nem tudta engedelmesben azt produkálni, mint a válogatón. Az apport felvételnél tétovázott, majd kiejtette az apportot és plusz vezényszóra volt szükség. 88 pont. Jelentősen jobbat mutatott ő-v-ben. Magas vezethetőséget mutatott, fergeteges megragadások, teli fogások és szuper átmeneti fázisok a vezényszóig. Sajnos az utolsó kisérés előtt itt is elhangzott egy plusz vezényszó. Az olasz TB-nál 92 pontot ért, 23. hely 255 pont.

A csapatversenyben a német csapat a csalódást jelentő 4. helyen végzett, szorosan a francia, messze lemaradva a finn csapattól és nagyon elverve az olasz csapattól, akik az 1-3 helyen végeztek és ezen kívül a legjobb nyom, legjobb engedelmes és a legjobb ő-v is az övék lett.

A Vb eredményei azt mutatták, hogy más nemzetek az elmúlt években nemcsak utolértek minket….

A tartalékunk Manfréd Koch nem került bevetésre, feleségével együtt mindig segítőkészen, jó csapatszellemmel gazdagították csapatunkat.

Az eredményhirdetés kissé laposabbra sikerült a megnyitónál (himnuszok nélkül), a 2012 VB kihirdetésével befejeződött a számunkra nem túl eredményes rendezvény.

Köszönet a csapatnak és a szponzoroknak: Mera Dog, My Dog 24, Sporthund és Hundesport Schweickert.

Khnieratzky, HAW

FORRÁS: ADRK honlap fordította: K.V.

http://www.ifr2011.com/images/stories/classifica.pdf

http://www.adrk.de/Downloads_Veranstaltungen/2011/IFR/HAW_Bericht_IFR_WM.pdf

OMSE 2011.11.05.

Mint mindent, az élet és az idő ezt is megoldotta. Ami sokak szemében szálka volt, sőt egyenesen bűn és üldözendő cselekmény, lám kifújt és érdektelenné vált. Nem állnak tömött sorokban a kutyások, az OMSE tenyészszemléken. Sikerült visszaszorítani a tenyésztési kedvet. Azt gondolnánk, hogy az emberek felhagytak a kutyaszaporítással, mert a kampány elérte a célját. Talán igaz is lehetne, de nem az! A kutyás és nem kutyás hirdetői oldalakat böngészve nem ilyen rózsaszín a kép. Csak a törzskönyvezett fajtatiszta, minősített kutyák száma csökkent drasztikusan.

Fotó albumban még több kép a rendezvényről

Mi lesz a jövő?

"A jövő? 

A kutyás kétszer fog belehalni amibe a többiek csak egyszer. Először a kutyázás halálába, aztán a saját nyomorába.... ...természetesen az utolsó percig gyűlölködve, háborúzva, komcsizva, nácizva, cigányozva, zsidózva, románozva, szlovákozva, magyarozva, mnjkásozva, meoésozva, köpködve és hányva... ez ellen írogatással sem lehet tenni és másképp sem ez genetika és bevésődés..."-mondta Viktor .

Tényleg így kell ennek lenni?! Költői kérdés. Mindenki válaszolja meg magának. Mi jusztis mosolygunk és kutyázunk. 

2005-2009-ig Szervezeti élet MEOE MRK

2004-2009-ig egy választási ciklus a MEOE -MRK -ROTTWEILER KLUB ÉLETÉBEN. Sokadik nekirugaszkodásom, hogy segítsek. 

Kérésre, majd közgyűlésen megszavazva vezetőségi tag lettem. Az előzetes egyeztetéskor elmondtam hogyan és milyen formában vállalom. Nem így lett és fél év múlva vissza is hívtak a vezetőségi tagságomból.  Kiderült, hogy megakadtam a torkukon.  Túl nagy falatnak bizonyultam, a szakmát képviselve.

A másik nagy közös bűnünk volt Győzővel, hogy egy fiatal kutyával ismét ringbe szálltunk, azaz növeltük a legyőzendő kutyások számát. Félő volt, hogy elhalásszuk a győztességeket. Nem hitték el, hogy nem törekszünk címekre, de nem adtak esélyt, biztos ami biztos elindult az áskálódás.

Azért ellenem, mert Győző ellen nyíltan nem mertek én meg könnyen legyőzhetőnek látszottam. A történet 2005-ben egy éles fordulatot vett! OMSE tenyész szemle, annak utóélete megváltoztattat a dolgokat.  Az MRK elnöke és hold udvara, botrányt generált a tenyész szemlén.

Lejáratták a rottweilereseket, megbántották a rendező szerv vezetőjét, a bírókat, az ott kutyázó és készülő kutyásokat. Ott a helyszínen is, de aztán széles körben terjesztették degradáló véleményüket. Net-en nyilvános fórumon egy beírás született, ami talán a legbántóbb kritika volt. 

Nem szakmai és semmi konkrétumot nem tartalmaz, csak lazán leszemetezi az ott felvezetett kutyákat. „Én azt láttam, hogy a rákospalotai hulladékégető mellet hulladékhasznosítással is foglalkoznak. Szlogenjük talán az lehetne: "egy kutya se vesszen kárba, minek ivartalanítasz, ha szaporíthatsz". Tisztelet a kivételeknek.”a-majd hasonló stílusban tárgyalták tovább a témát.

Személyesen engem is megtaláltak, hiszen rendszeresen írtam, akkor már több éve, a fórumra. Nekem más fogalmaim vannak a nyíltságról, egyenességről, a szakmáról, mint nekik, ezért rendre vita alakult ki köztünk, ott a fórumon. Az ott zajló beszélgetés hatására, vagy másért, nem emlékszem pontosan, de Forgács Mari telefonált nekünk. Azt mondta, hogy elnézést kér az eddigi háborúskodásért, belátja tévedett és helyezzük új alapokra a kapcsolatunkat. Nem fordult elő, hogy valakinek ne adtunk volna esélyt, hogy jobban megismerjen minket, így Mari is kapott egy esélyt. Úgy volt ellenséges velünk, hogy nem is ismert minket. Annyi történt, hogy a közgyűléseken a "másik" tábor támogatójaként vett részt.  Hitte, hogy az igaz oldalon áll. Soha nem utasítottunk el senkit, ha a rottweilerről, tenyésztésről akart volna beszélgetni. Most se történt másként. Innen egy picit több információval rendelkeztem, de se egyik se másik oldalra nem álltam, csak azt képviseltem, amit addig. Tudtunk beszélgetni.

A kutyákon, a tenyésztésen kívül sok minden másról is, így a klubról is, hiszen én vezetőségi tag voltam, ő meg a felügyelő bizottság elnöke. A sokadik ilyen beszélgetés után írtam meg neki, mint a felügyelő bizottság elnökének, a véleményemet, a klubról, a szabályos működés hiányáról, egy újabb szabálytalanul kiküldött közgyűlési meghívó kapcsán.  A Szervezeti és Működési szabályzat az, ami tartalmazza, hogyan is építhető fel a klub, hogyan kapcsolódik szervesen a MEOE-ez, mint önálló jogi személyiséggel nem rendelkező egység. Végig mentem a pontokon, majd összehasonlítottam a klubunk működésével.

Bizony több ponton súlyos hiányosságok voltak. Összeszedtem, leírtam.

Március 21-én volt a közgyűlés az én levelem március 18-án íródott. Gondolom nem volt szerepe a felfüggesztésben, mert azt nem hiszem, hogy végig ment volna a MEOE hivatalos fórumain és azt sem hiszem, hogy azt érdemben bárki megtárgyalta volna.

Viszont, még többször segítségemre volt, mert nem kellett mindig újra fogalmazni, amikor szerettem volna elmagyarázni, mit gondolok másként, mivel nem értek egyet. 

A felfüggesztés alatt is zajlott a klubélet, az éves tervben szereplő tenyész szemléket megtartották. A klub honlapjára felkerültek a tenyész szemle eredmények, ezzel párhuzamosan, a bizottságos HD szűrés eredmények. Majd 2009-ben az elnök váltásnál, eltűnt minden régi adat. Így erről csak keveset találtam meg a mentett anyagok között. 

Ezen kívül nagy segítség volt a tájékozódásban, hogy Mari ment és mindenhol dokumentált. Készültek videó felvételek, képek, beszámolók. Nyilvánosságra is hozta, mert segítségemmel egyre többet és többet sajátított el, a számítógép és az internet használatáról. Én is, ő is folyamatosan tanultuk a honlap szerkesztést, videó szerkesztést, majd azt, hogy ezt miként lehet megosztani. Így a nevek felsorolásán kívül, picit több rálátásunk lett a kutyákra, tenyésztők, kiképzők szakmai munkájára. Marit nem a kutyák megismerése vezette, de terhelő anyagokat gyűjtött. 

Na, ez nem váltott ki osztatlan sikert, mert a negatív szemléletmód, nagyon mélyen gyökeredzik rottweileres körökben. Előttünk is voltak, akik felvételeket készítettek, de megosztani kevesen akarták és tudták. A rottweilervilág oldalain, fórumán lehetett a legtöbb anyagot találni a Klub életéről. Nekem döbbenetes volt látni, olvasni, hogy mennyire gyenge képességű kutyákról terjesztették, hogy kiváló rottweilerek! A sok magabiztos „szakember”, vagy annak látszó kutyás, további fejtörést okozott.

Ez majd egy másik írás témája lehet, most picit nézzünk bele a tenyész szemlék világába, és persze a kiállítások világa se maradhat ki.

Ezek az események, az ott kapott eredmények, annak tálalása bizony meghatározzák a rottweileres világ hangulatát, emberek egymáshoz való viszonyát. Meghatározó személyiség volt  ebben Mari, aki  szeret irányítani és első lenni mindenben.  Ezt ki is használták sokan.

Ebből áll a klubélet = Tenyésztők, kutyások egymáshoz való viszonya. Meghatározó, hogy ők együtt vagy csak egymás ellen tudnak dolgozni! Minden klub rendezvény után, jelentősen átalakulnak a viszonyok, egy-egy nem tetsző győzelem, vagy bírálat után forrongás támad.

Az eredménytelen, vagy gyengén szereplő kutyák a  tenyész szemlén, meg harci helyzetet alakítanak ki. Ahelyett, hogy a kutyákról, a megoldásról folyna a beszélgetés, vádaskodás, egymásra mutogatás kezdődik el. Az egésznek az a végső kicsengése, hogy XY szar ember, mert csaló, a kutyája érdemtelenül nyer, na meg alkalmatlan arra is, hogy egyáltalán rottweilernek nevezzék. Persze ezt olyan tálalásban, hogy az éppen kritizáló becsületessége, kutyáinak kiválósága, kiképzői zsenialitása domborodjon ki. Ezt tudják tenni hétről –hétre, hónapról hónapra, évről évre!

Hülye, tudatlan a bíró, nem ért semmihez, korrupt! A fricska ebben az, hogy amikor ugyan ez a bíró, az ő kutyáját látja legremekebb rottweilernek, neki adja a címeket, okos és szakértő! Azért a legremekebb, mert szép és X bizottságos HD röntgene van, mert ő aztán a legfontosabbnak a dysplázia mentességet tartja!

Vezető, kiállításon szereplő, így a köztudatban folyamatosan benne levő tenyésztőkről hangzik el a legtöbb pletyka, negatív kritika. Könnyű rájuk irányítani a figyelmet, mert mindig ott vannak, és bizony felváltva nyernek, vagy veszítenek. Mindig ők láthatók a bírói körökben, mert sok kutyát nevelnek és vezetnek fel. Sok esetben nem is a sajátjukat vezetik fel, csak azt, amit ők tenyésztettek és segítenek az új tulajdonosnak megszerezni a győztességeket. Egymástól tanulják ezeket a technikákat, így hamar ellenségei lesznek egymásnak. Amikor barátok, egymást erősítik, de bizony sűrűn összeszólalkoznak (az üzleti érdekeltségük más irányt vesz)

Ilyen más irány alakult ki az MRK életében is, ami a felfüggesztéshez vezetett. 

Lehetett volna nyugalom és béke, de ilyenkor mindig jön a reváns. Nehéz átlátni a viszonyokat, eligazodni az eseményekben, mindenki a saját igazát fújja!  Azt gondolnánk, hogy a kutyák érdekében, de nem! Egyszer csak az látszik, hogy a kutya, a fajta maga, lényegtelen mellékszereplővé vált! Kb. három mondat az, ami picit a kutyáról szól, a többi pletykálkodás, fröcsögés, a másik számonkérése! Rövid volt a felfüggesztés, nem volt idő, hogy elhaljon, lényegtelenné váljon az emberek hiúságán esett csorba, így maradt minden a régiben, csak barátságok, érdekviszonyok bomlottak fel, vagy lazultak valamelyest.

Közzé tettem a Fórumon a jegyzőkönyveket, azt az írásom, amiben a szervezeti élet hiányosságait foglalom össze. Hónapok teltek el már, hogy elküldtem a vezetőknek, de, mint a viaszról a víz lepergett róluk minden kérdés, minden felvetés.  Csak a hazugságok, a degradáló vélemények kaptak lábra és kerültek terjesztésre. Azért volt pirossal kiemelve, hogy megértsék mire is kell koncentrálni, ne vesszenek el a sok betű között. (ez a link is oka fogyottá vált)

Ismét meghívót kaptam egy vezetőségi ülésre. 

Az előző vezetőségi megalázó helyzete és hangulata is közrejátszott abban, hogy nem szerveztem át az életemet, nem autóztam le Dunakeszire. Azért részt vettem a Klub életében, kihasználva az internet adta lehetőséget, írásban szóltam hozzá a témákhoz.

Erre Jánvári Tibor válasza ez volt, mire már elunta a fórumon folyó beszélgetést erről. Nem tűnt fel neki, és gondolom a tanácsadóinak sem, hogy a kérdések megválaszolása nem nekem fontos, nekik lenne fontos, nekik lenne segítség, ha valóban klubéletet, közösséget akarnának szervezni! Nem azt akartak, csak annyira belemerevedtek a saját szerepükbe, maguk is elhitték a színjátékot, hogy ők a közösségért dolgoznak. Többször értésemre adták, hogy nem kíváncsiak rám és a véleményemre, de azért én a felmerülő témákhoz hozzászóltam, leírtam én hogyan gondolom Volt még Marinak egy próbálkozása, hogy a szervezet működését szabályosabbá tegye, de bizony nem kívánatos személlyé vált, ő is. Olvasd, ne legyél lusta! (nincs mit) 

Ment a levél és jött a válasz Jánvári Tibitől. Micsoda stílus váltás! Már nem az a példaértékű személy Mari, akit nekem követnem és támogatnom kellene! Viszont Tibor, már neki is utasításokat ad, kioktatja, hogy hogyan is kellene viselkednie! Igaza is van! Ő már 3-4 éve kutyázik, ő a vezető, ezért mindent tud is! A legszorgalmasabb, a legelhivatottabb, a leglelkiismeretesebb kutyás kerek e világon, akinek a szíve a rottweiler fajtáért dobog rendületlenül. Rá aztán számíthat a Klub elnök, mert ő ott van és hibátlanul teszi a dolgát.

Ez nem ebből a rövidke levélből derül ki, de nekem olvasva még ma is a szemem elé kerül, ahogyan ez lejátszódik a gyakorlatban. Minden ilyen típusú ember és kutyás ugyan ezen az úton menetel. Nekem ma már könnyű felismerni, hiszen sok ilyen lelkes kutyással találkoztam, akik aztán egy rövidke fellángolás után el is tűntek a süllyesztőben.

Ez alól az út alól mentes volt a munkakutyázáshoz közel álló tábor, mert nem igazán akart senki dolgozni a kutyával, így ott kezdetben még nem volt könyöklés. Persze annak is eljött az ideje és ugyan azok, ugyan olyan eszközökkel operáltak. Ugyan olyan kegyes kis csalásokkal és hazugságokkal sztárolták magukat, mint a kiállítók. Ők is a kezdőkre, laikusokra támaszkodtak, hiszen ők azok, akik bármit elhisznek.

Nagyon unalmas, nagyon hervasztó és nagyon bosszantó dolgok ezek. ÚÚÚÚtálom, de ki nem kerülhetem, mert ilyenkor minden lehetséges eszközzel a hatalmon maradtak igyekeznek bosszút állni, a piti kis eszközeikkel, megnehezíteni a tenyésztést másnak! Nem maguknak! Na, azt nem, mert arra mindig van jó indokuk, hogy ők miért nem tartják be az általuk felállított szabályokat. Vezetőként nekik nem kunszt bármit megcsalni, kicsi hátszéllel megszerezni a minősítéseket.

Ilyen kis piti bosszú volt 2006-ban, hogy Budapesten nem rendeztek tenyész szemlét és nem engedték, hogy az OMSE-n legyen. Volt egy levélváltása Győzőnek Kórozs András elnök úrral ez ügyben, de ő nem kívánt beleavatkozni a klub belső ügyeibe.

Így OMSE-ra nem mehettünk. Mi mást tehettem? Lehetett volna botrány, anyázás is, de én a békés megoldást választottam. Felajánlottam, hogy szervezek egy tenyész szemlét, a Kőbányai Happy Dog Kutyaiskolán. Készült a tenyész szemléről DVD, hiszen az iskolának volt videó kamerája és Benke András kérésére, Erika, iskolánk tagja, szorgalmasan filmezett.

Eltelt néhány év, amíg konvertálni, tömöríteni, darabolni sikerült a filmet, majd közzé tenni. Jól sikerült rendezvény volt. Nézd a sok nézőt,érdeklődőt! Nézd a kutyákat!  Öt Siroccó kutya volt felvezetve.  Amit később nagyon megbántam, az az volt, hogy Horváth Zoli kérésére, Fritz volt a bemutató kutya. Nagyvonalú voltam, ő meg a végén egy neveletlen, jaj, de értek mindenhez „nagy kutyás”. Sose bocsájtom meg magamnak, hogy nem Úzót választottam bemutató kutyának! Teljesen mindegy, hogy valakivel korrekt vagy, és figyelembe veszed a kérését, hagy örüljön, a végén úgyis bunkó lesz. Addig vagy jó, amíg úgy ugrálsz, ahogyan "ő" fütyül. Egy dolog, ami normálisnak számít rottweileres körökben, hogy kötelességed az "ő "kutyáját, az ő érdekeit képviselve kutyáznod, mert a tied csak kripli lehet, hidd el, hiszen ő mondja! A honlapra készítettem egy összefoglalót erről az időszakról, mert az eredeti linkek nem élnek a sok technikai változás miatt.  

Ez engem felbosszant mindig, mert rendre olyanok akarnak nekem vezényelni, akik még azért jócskán híján vannak a tudásnak.  Így jártam a 2006-os Klub kiállítással is, ahol ring titkár voltam, mert végül nagy kegyesen megengedték, hogy dolgozhassak a rendezvényükön. Nem volt Mari, aki előző évben segített a szervezésben, lebonyolításban, ezért nem ment zökkenőmentesen a dolog. Nem volt összesítő, a segítő jegyzők se voltak rutinosak, ezért néhány hiba becsúszott. Teljesen normálisan és egyszerűen meglehet ezt oldani, de valamiért ebből is hiúsági kérdést csinált a Jánvári család. Személyes támadásnak élték meg, hogy nincs igazuk. Levélváltás ismét, a nyilvánosság bevonásával.

Viszont ez egy jól sikerült, jó hangulatú rendezvény volt. Verseny az Eldorádó kutyakiképző iskolán. Erről is készült felvétel, de ezt nem konvertáltam és szerkesztettem. Kulcsár Gábor, Budai Erika ott kutyázott és felvállalták a szervezést, az iskolával közösen.

Ilyen jó és kevésbé jó események zajlottak kutyás körökben. A Klub életében jelentős változás állt be, Mari felmondta a tagsági viszonyát és sokan vele mentek. 2007-től MÁRK tag lett.  Attól az évtől, aztán szét is esett a Klub vezetése, követhetetlen volt, ki hol tart, ki kivel barátkozik, mit és kit képvisel. Nem volt vezetőségi ülés, nem volt közgyűlés, de voltak tenyész szemlék, vizsgák, Klubkiállítás. Erről az időszakról, rendezvényekről a blogomban írtam, videókat is készítettem. A klubról is sokat írtam, sok témában a honlapomra. A vége felé kiderült az is, hogy a gazdálkodás sem volt megfelelő.  A ciklus végére, már minden barátság, kezdeti egyetértés véget ért. Ezt a ciklust lezáró tisztújító közgyűléssel, számomra is véget ért a feladat. 2009. Befejeztem, a rottweiler Klub tagságomat végleg töröltem magamban, és a MEOE Kuvasz klubjába fizettem be a tagdíjamat.

A klubozást fejeztem, be, de a kutyázást nem. Soha nem fogom hagyni, hogy a tehetségtelen, rosszindulatú kutyások elrontsák az örömömet. Mostantól önző módon csak a saját kutyáimmal foglalkozom csak. Büszke vagyok rájuk. Be is mutatom őket, a magam eszközeivel, hogy mindenki láthassa, aki látni akarja. 

A sok év alatt rengeteg anyagot tettem közzé, több honlapot készítettem, sok mindent írtam a tenyésztésről, a rottweilerről, Győzővel közösen. Folyamatosan népszerűsítettük a fajtát, segítettünk a negatív vélemények, megítélések felszámolásában, próbáltunk a tenyésztésben is mankót adni, egy másfajta szemléletmódra ráirányítani a figyelmet, mint ami megszokott kutyás körökben. Köszönet helyett a sanda gyanúsítgatásokra, irigységre bizton számíthatunk, ez bizony nem változott az évtizedek alatt. A klub megszüntetése is gusztustalanra sikeredett, az már csak később derült ki milyen játszmák zajlottak. Amíg írok, visszaemlékezem, és így leírva egy érdekes egyezőség ötlik a szemembe.

Talán így lehetne megfogalmazni egy mondatban. "Háborúk a tenyész szemlék miatt törnek ki." Nyílt vagy aljas, alattomos játszmák, hogy megakadályozzák a tenyésztést a szakmaiság köntösébe rejtve.