A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szervezeti élet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szervezeti élet. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 27., hétfő

Állomány szintű tenyésztés, "fajta gondozás"

A tenyésztés egy szakma, aminek a törvényszerűségeit érdemes figyelembe venni. Ezért a törzskönyvezés minden fajtában egy séma szerint zajlik. A tenyésztőkön múlik, hogy az adminisztratív adatrögzítést milyen minőségi tartalommal töltik meg. A minőségi tartalom a teljes populációt tekintve derülhet ki, egy- egy sikeres kutya nem ad képet a teljes állományról, mint ahogyan egy rosszul sikerült kutya sem! 
A tenyéssz partnerek, de egyes kutyák tenyéssz értéke az utódok minőségéből vezethető le. A tenyéssz érték akkor magas, ha kevés hibás utód születik, az almok kiegyenlítetten jónak mondhatóak. Ez igaz az első, a második, sokadik generációra is. Viszont sose jutsz el odáig, hogy valódi, mérhető tenyésztési eredményed legyen, ha az utódokat nem tudod nyomon követni. Márpedig, a törzskönyvnélküli utódok nem nyomon követhetők, mert egy idő után senki nem emlékszik a pontos születési dátumokra, alomszámra, ősökre és az alomban látható hibákra, de a csupa pozitív eredményre sem. Saját magad számára vezetsz kennel nyilvántartást, a törzsállományod és a tenyésztési eredményed nyomon követésére, de az csak annak lesz látható, akinek te láthatóvá teszed.

Az FCI rendszerű adatbázisba nem kerül be.

Így senki más számára nem elérhető tenyészállatként, mert a fajta törzskönyvében nem rögzítik az adatokat, FCI rendszerben kiállításra se mehet, tenyész minősítő bírálatokon se vehet részt. A rottweilerfajta törzskönyvének megnyitása az FCI - MEOE rendszeren belül, 1971-ben történt Magyarországon.  1985-ig a szakma szabályai szerint zajlott a vezetése. Abban az időben ugrásszerűen megnőtt a tenyésztési kedv. Követhetetlenné és átláthatatlanná kezdett válni a tömeges kutyaszaporítás.

Sajnos, az akkor még egyetlen, hazai FCI tag tenyésztő szervezet-MEOE, anyagi bázisa úgy tudott megteremtődni, hogy a tömegtermelést segítette elő. Ez magával hozta az osztódást is, mert az anyagi lehetőségek ígérete miatt, mindenki „Dagober bácsiként” kezdett viselkedni. Fő motivációként a pénz lépett előtérbe amiért  a kapzsik ölre  mentek rendre. A szervezetek bevétel szerző tevékenysége szép lassan „megette” a szakmát.  A szakma eltűnésével, aztán a bevétel is csökkenni kezdett, de ez csak két évtized után vált mindenki számára nyilvánvalóvá. Addig az előző évtizedek felhalmozásai még kitartottak, úgy az erkölcsi, mint anyagi téren. Mára az erkölcsi hitel teljesen elfogyott, az anyagiból még telik a látszatra, egy szűk réteg profitálni is tud belőle.

Rottweilerben, ma csak egyéni sikerek vannak, a közösségi kutyázás gyakorlatilag meghalt. Osztódott, aztán jelentéktelen pici egységekké forgácsolódott, majd egyéni sikerek kiszolgálóivá vált. Röviden úgy jellemezhetném, hogy  csendes állóháború zajlott, néha tűzszünetekkel tarkítva. A háborúnak érdektelenség miatt vége, de vannak nyertesek, a határainkon túl, akik előbb elhalászták a győztességeket, most meg az adminisztrációból befolyó pénzt is! Valahol elfelejtődött a nagy szakmaiságban, hogy a törzskönyvezésből, az ahhoz kapcsolódó kiállítások, rendezvények, vizsgák, tagdíjak bevételeiből lehetett állományszintű fajtagondozást folytatni! A tenyésztők munkájára lehetett építkezni, hiszen ők költöttek a hobbijukra és azok is akik tőlük vettek kutyát. Munka mellett tenyésztettek, amiért megdolgoztak  azt  fektették be a saját állományuk építésébe.  Fejlődtek, fejlesztettek, jó kutyáikkal népszerűsítették a fajtát!



Bizony a tankönyvet is elő kell venni! Az állattenyésztés egy szakma! Valódi, mindent átfogó ismeretre csak tanulással tehetsz szert.

2012. február 15., szerda

MEOE Rottweiler fajtaszakosztály eseményei


Kalandozzunk egy kicsit a múltban. Amikor 1989-ben Faussner úr nálunk járt, volt lehetőségem vele szakmai dolgokról beszélgetni,( profi tolmács segítségével) erős elhatározás született meg bennem, hogy kihasználva a pozícióm adta lehetőségeket, mindent megteszek a jobb, használhatóbb, szebb rottweiler állományért. Nem csak a saját kutyáimért, de a közösségért is tevékenykedve. 

Éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között. 

Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre. A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet,  hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe! 

Azt gondoltam, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy ezt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.

Számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat. Minden időben, így éli meg az ember, hiszen a saját szemével, ízlésével, tudásával vesz részt az eseményekben. Én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg. 



Valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt, de ez csak egy jóval későbbi felismerés lett. A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert kevesen fordultak meg ott tenyésztők, de a rottweiler tartók közül sem sokan, heti  rendszerességgel. Többen olyan fajtákból váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Mindenki örült, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni. Viszont az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak. Kiképzők, segédek, munkabírók, küllembírók döntően német juhászkutyás, dobermannos, boxeres volt.  

Dicsekedni persze jöttek időnként, a szép, kiállítási győztes kutyáikkal rottweiler tenyésztők is, az iskolára, de abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez. 1989, ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára! 

Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert  szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni. 


Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést. Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás soha sem volt, de áskálódás, az ajánlás megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.  

Csakhogy ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak. Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen. 

Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.

Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült  jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam. Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait.

Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.

Klub kiállítást 1989. bíró Willi Faussner NSZK 

Kiképzői segéd tanfolyamot 1989. ADRK -Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

Tenyész szemlét 1989.  bíró Willi Faussner-aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat. Bírált -Vidák Lajos, Oláh Béla   

1990.  Klub kiállítást bíró Miklós Levente H  Tenyész szemlét 1990. 

Kiképzői és segéd tanfolyamot 1990. ADRK  Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa
 
1991. Klub kiállítást bíró Willi Faussner NSZK  Tenyészszemle 1991. 

Voltak kiadványok :



Húsz évvel később így írtam erről az időszakról.

A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.
Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták.  Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár.


Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) A mai események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan. 

Egy jellemző beszélgetés a múltból. 

X- ÍRTA- Az én utópiám: 
1. Helyes szemlélet(a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban. 2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb  tenyésztői kört. 3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének 4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az ő-v fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán.
-  Válaszom
Ha túljutnánk az első ponton, meg is lenne a lendület, hogy a további pontjaid is teljesüljenek. 1980-óta nem sikerült ezen túljutni Azért azóta, mert akkor került be több import kutya és indult el a mennyiségi tenyésztés. Tegnap túlléptem a felvetéseden, pici iróniával fűszerezve, mert olyan sokszor és sok formában beszéltünk már erről, mégis mindig ugyan azt szajkózod. Különböző stílusú érveléssel sem sikerült rávenni arra, hogy ezeket az óhajokat, álmokat tovább gondold és a gyakorlati megvalósításban kezdj el gondolkozni. 

Lássuk pontonként:

1.Helyes szemlélet (a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban.
Ez azért nem tudott soha megvalósulni, mert mire az adott időszak kutyásai, akik komolyabban gondolták, vagyis hosszú távra terveztek rottweileresnek maradni, mire valamilyen egységre jutottak volna, mindig jött egy sokkal okosabb kezdő aki mindent jobban tudott. Meggyőződéssel állította és gondolta, hogy a rottweileres világnak őt kell kiszolgálnia, azért vannak a rendezvények, hogy ő jól érezze magát. Mindenki azt képzeli, hogy a siker neki automatikusan jár. 

Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, meg is kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.

2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb tenyésztői kört.
Kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai érték kutyát importáltak.( 1990-es évek ) 

3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének
Hiszed nem - e, de sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !

4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az őrző-védő fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán. 
Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározzátok, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne. Ti magatok se tesztek mást, csak siránkoztok. 

Válasz erre az érvelésre  
Az előző hozzászólásod közelebb van az én véleményemhez, mármint nem jutottunk túl az első ponton, így felesleges a 2-3-4 ről beszélni.
Az első pont azért nem tudott kialakulni, mert a körülmények (meoe: központosított kézi vezérlés, több fajtaklub) nem engedte, hogy öntisztuláson keresztül létrejöjjön egy fajtán belüli független közösség.
Nekem a szakmai tenyésztés nem a győztesekkel való fedeztetést jelenti, hanem alapismereteket, ami alapján a teljesítmény és küllem bíróktól függetlenül kialakul egy látásmód. De nem ugranék előre, mert ebben a rendszerben, nem ez a követendő. A siránkozás mellet én kutyázgatok, tenyészgetek, néha napján kiállítgatok, és ha követhető ügyről lenne szó, akkor létszámát tekintve is komolyabb csapatot tudnánk összerántani, mint a 20 éve épülő sikerklub.

Válaszom erre- MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub ..... Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal  beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.

       
     

Nézd meg ezeket a videókat: Innen indultunk és felfele mozdultak el a dolgok, de csak egy viszonylag rövid időszak volt siker történet. (5-7 év)  Ez is csak néhány tenyésztő munkája és pénzáldozata révén volt sikeres időszak. Sok győztessel való fedeztetés bizony egy jobb állományt hozott, volt versenyhelyzet, és volt érdeklődés, kereslet a fajta iránt! A tenyésztők munkája révén sok remek kutya került szem elé, akik éltették a legendát. A tömegszaporítók meg termelték a kutyákat és egyszer csak ellepte a szemét a gondosan nyírt pázsitot. 

A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot  lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Az idézett beszélgetés, ebben az időszakban zajlott >>> ITT  Majd 2011-ben végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem. Majd ezt az időszakot így foglaltam össze a saját tenyésztői tevékenységünk kapcsán.  ITT

2013-2016-ig Állami irányítás alá került az ebtenyésztés. Állam által kijelölt, Elismert rottweiler egyesület irányított. A MEOE szövetséggé alakult. 

MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést. 2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést. 

Rottweilerben kettő fajtagondozó klub van. MÁRK  és a HMRE



2011. október 16., vasárnap

2005-2009-ig Szervezeti élet MEOE MRK

2004-2009-ig egy választási ciklus a MEOE -MRK -ROTTWEILER KLUB ÉLETÉBEN. Sokadik nekirugaszkodásom, hogy segítsek. 

Kérésre, majd közgyűlésen megszavazva vezetőségi tag lettem. Az előzetes egyeztetéskor elmondtam hogyan és milyen formában vállalom. Nem így lett és fél év múlva vissza is hívtak a vezetőségi tagságomból.  Kiderült, hogy megakadtam a torkukon.  Túl nagy falatnak bizonyultam, a szakmát képviselve.

A másik nagy közös bűnünk volt Győzővel, hogy egy fiatal kutyával ismét ringbe szálltunk, azaz növeltük a legyőzendő kutyások számát. Félő volt, hogy elhalásszuk a győztességeket. Nem hitték el, hogy nem törekszünk címekre, de nem adtak esélyt, biztos ami biztos elindult az áskálódás.

Azért ellenem, mert Győző ellen nyíltan nem mertek én meg könnyen legyőzhetőnek látszottam. 2004. erről ezt írtam. A történet 2005-ben egy éles fordulatot vett! OMSE tenyész szemle, annak utóélete megváltoztattat a dolgokat.  Az MRK elnöke és hold udvara, botrányt generált a tenyészszemlén.

Lejáratták a rottweilereseket, megbántották a rendező szerv vezetőjét, a bírókat, az ott kutyázó és készülő kutyásokat. Ott a helyszínen is, de aztán széles körben terjesztették degradáló véleményüket. Net-en nyilvános fórumon egy beírás született, ami talán a legbántóbb kritika volt. 

Nem szakmai és semmi konkrétumot nem tartalmaz, csak lazán leszemetezi az ott felvezetett kutyákat. „Én azt láttam, hogy a rákospalotai hulladékégető mellet hulladékhasznosítással is foglalkoznak. Szlogenjük talán az lehetne: "egy kutya se vesszen kárba, minek ivartalanítasz, ha szaporíthatsz". Tisztelet a kivételeknek.”a-majd hasonló stílusban tárgyalták tovább a témát.

Személyesen engem is megtaláltak, hiszen rendszeresen írtam, akkor már több éve, a fórumra. Nekem más fogalmaim vannak a nyíltságról, egyenességről, a szakmáról, mint nekik, ezért rendre vita alakult ki köztünk, ott a fórumon. Az ott zajló beszélgetés hatására, vagy másért, nem emlékszem pontosan, de Forgács Mari telefonált nekünk. Azt mondta, hogy elnézést kér az eddigi háborúskodásért, belátja tévedett és helyezzük új alapokra a kapcsolatunkat. Nem fordult elő, hogy valakinek ne adtunk volna esélyt, hogy jobban megismerjen minket, így Mari is kapott egy esélyt. Úgy volt ellenséges velünk, hogy nem is ismert minket. Annyi történt, hogy a közgyűléseken a "másik" tábor támogatójaként vett részt.  Hitte, hogy az igaz oldalon áll. Soha nem utasítottunk el senkit, ha a rottweilerről, tenyésztésről akart volna beszélgetni. Most se történt másként. Innen egy picit több információval rendelkeztem, de se egyik se másik oldalra nem álltam, csak azt képviseltem, amit addig. Tudtunk beszélgetni.

A kutyákon, a tenyésztésen kívül sok minden másról is, így a klubról is, hiszen én vezetőségi tag voltam, ő meg a felügyelő bizottság elnöke. A sokadik ilyen beszélgetés után írtam meg neki, mint a felügyelő bizottság elnökének, a véleményemet, a klubról, a szabályos működés hiányáról, egy újabb szabálytalanul kiküldött közgyűlési meghívó kapcsán.  A Szervezeti és Működési szabályzat az, ami tartalmazza, hogyan is építhető fel a klub, hogyan kapcsolódik szervesen a MEOE-ez, mint önálló jogi személyiséggel nem rendelkező egység. Végig mentem a pontokon, majd összehasonlítottam a klubunk működésével.

Bizony több ponton súlyos hiányosságok voltak. Ezt leírtam. Ebbe az albumba kerültek fel az írások

Március 21-én volt a közgyűlés ez a levél március 18-án íródott. Gondolom nem volt szerepe a felfüggesztésben, mert azt nem hiszem, hogy végig ment volna a MEOE hivatalos fórumain és azt sem hiszem, hogy azt érdemben bárki megtárgyalta volna.

Viszont, még többször segítségemre volt, mert nem kellett mindig újrafogalmazni, amikor szerettem volna elmagyarázni, mit gondolok másként, mivel nem értek egyet. Közgyűlést megóvni, egyébként többnyire formai, alaki hiba miatt lehet.

A felfüggesztés alatt is zajlott a klubélet, az éves tervben szereplő tenyész szemléket megtartották. A klub honlapjára felkerültek a tenyész szemle eredmények, ezzel párhuzamosan, a bizottságos HD szűrés eredmények. Majd 2009-ben az elnök váltásnál, eltűnt minden régi adat.

Így erről csak keveset találtam meg a mentett anyagaim között. Ezen kívül nagy segítség volt a tájékozódásban, hogy Mari ment és mindenhol dokumentált. Készültek videó felvételek, képek, beszámolók. Nyilvánosságra is hozta, mert segítségemmel egyre többet és többet sajátított el, a számítógép és az internet használatáról. Én is, ő is folyamatosan tanultuk a honlap szerkesztést, videó szerkesztést, majd azt, hogy ezt miként lehet megosztani. Így a nevek felsorolásán kívül, picit több rálátásunk lett a kutyákra, tenyésztők, kiképzők szakmai munkájára. 

Na, ez nem váltott ki osztatlan sikert, mert a negatív szemléletmód, nagyon mélyen gyökeredzik rottweileres körökben.  Előttünk is voltak, akik felvételeket készítettek, de megosztani kevesen akarták és tudták. A rottweilervilág oldalain, fórumán lehetett a legtöbb anyagot találni a Klub életéről. Nekem döbbenetes volt látni, olvasni, hogy mennyire gyenge képességű kutyákról terjesztették, hogy kiváló rottweilerek!  A sok magabiztos „szakember”, vagy annak látszó kutyás, további fejtörést okozott.

Ez majd egy másik írás témája lehet, most picit nézzünk bele a tenyész szemlék albumaiba, és persze a kiállítások világa se maradhat ki.

Ezek az események, az ott kapott eredmények, annak „tálalása” bizony meghatározzák a rottweileres világ hangulatát, emberek egymáshoz való viszonyát. Meghatározó személyiség volt  ebben Mari, aki  szeret irányítani és első lenni mindenben.  Ezt ki is használták sokan.

Ebből áll a klubélet. Tenyésztők, kutyások egymáshoz való viszonya. Meghatározó, hogy ők együtt vagy csak egymás ellen tudnak dolgozni! 

Minden klub rendezvény után, jelentősen átalakulnak a viszonyok, egy-egy nem tetsző győzelem, vagy bírálat után forrongás támad.

Az eredménytelen, vagy gyengén szereplő kutyák a  tenyész szemlén, meg harci helyzetet alakítanak ki. Ahelyett, hogy a kutyákról, a megoldásról folyna a beszélgetés, vádaskodás, egymásra mutogatás kezdődik el. Az egésznek az a végső kicsengése, hogy XY szar ember, mert csaló, a kutyája érdemtelenül nyer, na meg alkalmatlan arra is, hogy egyáltalán rottweilernek nevezzék. Persze ezt olyan tálalásban, hogy az éppen kritizáló becsületessége, kutyáinak kiválósága, kiképzői zsenialitása domborodjon ki. Ezt tudják tenni hétről –hétre, hónapról hónapra, évről évre!

Hülye, tudatlan a bíró, nem ért semmihez, korrupt! A fricska ebben az, hogy amikor ugyan ez a bíró, az ő kutyáját látja legremekebb rottweilernek, neki adja a címeket, okos és szakértő! Azért a legremekebb, mert szép és X bizottságos HD röntgene van, mert ő aztán a legfontosabbnak a dysplázia mentességet tartja!

Vezető, kiállításon szereplő, így a köztudatban folyamatosan benne levő tenyésztőkről hangzik el a legtöbb pletyka, negatív kritika. Könnyű rájuk irányítani a figyelmet, mert mindig ott vannak, és bizony felváltva nyernek, vagy „veszítenek”. Mindig ők láthatóak a bírói körökben, mert sok kutyát nevelnek és vezetnek fel. Sok esetben nem is a sajátjukat vezetik fel, „csak” azt, amit ők tenyésztettek és „segítenek” az új tulajdonosnak megszerezni a győztességeket. Egymástól tanulják ezeket a technikákat, így hamar „ellenségei” lesznek egymásnak. Amikor „barátok”, egymást erősítik, de bizony sűrűn összeszólalkoznak (az üzleti érdekeltségük más irányt vesz,)

Ilyen más irány alakult ki az MRK életében is, ami a felfüggesztéshez vezetett. Lehetett volna nyugalom és béke, de ilyenkor mindig jön a reváns. Nehéz átlátni a viszonyokat, eligazodni az eseményekben, mindenki a saját igazát fújja!  Azt gondolnánk, hogy a kutyák érdekében, de nem! Egyszer csak az látszik, hogy a kutya, a fajta maga, lényegtelen mellékszereplővé vált! Kb. három mondat az, ami picit a kutyáról szól, a többi pletykálkodás, fröcsögés, a másik számonkérése! Rövid volt a felfüggesztés, nem volt idő, hogy elhaljon, lényegtelenné váljon az emberek hiúságán esett csorba, így maradt minden a régiben, csak barátságok, érdekviszonyok bomlottak fel, vagy lazultak valamelyest.

Közzé tettem a Fórumon a jegyzőkönyveket, azt az írásom, amiben a szervezeti élet hiányosságait foglalom össze.

Hónapok teltek el már, hogy elküldtem a vezetőknek, de, mint a viaszról a víz lepergett róluk minden kérdés, minden felvetés.  Csak a hazugságok, a degradáló vélemények kaptak lábra és kerültek terjesztésre. Azért van pirossal kiemelve, hogy megértsék mire is kell koncentrálni, ne vesszenek el a sok betű között.

Ismét meghívót kaptam egy vezetőségi ülésre. Az előző vezetőségi megalázó helyzete és hangulata is közrejátszott abban, hogy nem szerveztem át az életemet, nem autóztam le Dunakeszire.

Azért részt vettem a Klub életében, kihasználva az internet adta lehetőséget, írásban szóltam hozzá a témákhoz.

Erre Jánvári Tibor válasza ez volt, mire már elunta a fórumon folyó beszélgetést erről. Nem tűnt fel neki, és gondolom a tanácsadóinak sem, hogy a kérdések megválaszolása nem nekem fontos, nekik lenne fontos, nekik lenne segítség, ha valóban klubéletet, közösséget akarnának szervezni! Nem azt akartak, csak annyira belemerevedtek a saját szerepükbe, maguk is elhitték a színjátékot, hogy ők a közösségért dolgoznak. Többször értésemre adták, hogy nem kíváncsiak rám és a véleményemre, de azért én a felmerülő témákhoz hozzászóltam, leírtam én hogyan gondolom Volt még Marinak egy próbálkozása, hogy a szervezet működését szabályosabbá tegye, de bizony nem kívánatos személlyé vált, ő is. Olvasd, ne legyél lusta!  

Ment a levél és jött a válasz Jánvári Tibitől. Micsoda stílus váltás! Már nem az a példaértékű személy Mari, akit nekem követnem és támogatnom kellene! Viszont Tibor, már neki is utasításokat ad, kioktatja, hogy hogyan is kellene viselkednie! Igaza is van! Ő már 3-4 éve kutyázik, ő a vezető, ezért mindent tud is! A legszorgalmasabb, a legelhivatottabb, a leglelkiismeretesebb kutyás kerek e világon, akinek a szíve a rottweiler fajtáért dobog rendületlenül. Rá aztán számíthat a Klub elnök, mert ő ott van és hibátlanul teszi a dolgát.

Ez nem ebből a rövidke levélből derül ki, de nekem olvasva még ma is a szemem elé kerül, ahogyan ez lejátszódik a gyakorlatban. Minden ilyen típusú ember és kutyás ugyan ezen az úton menetel. Nekem ma már könnyű felismerni, hiszen sok ilyen lelkes kutyással találkoztam, akik aztán egy rövidke fellángolás után el is tűntek a süllyesztőben.

Ez alól az út alól mentes volt a munkakutyázáshoz közel álló tábor, mert nem igazán akart senki dolgozni a kutyával, így ott kezdetben még nem volt könyöklés. Persze annak is eljött az ideje és ugyan azok, ugyan olyan eszközökkel operáltak. Ugyan olyan kegyes kis csalásokkal és hazugságokkal sztárolták magukat, mint a kiállítók. Ők is a kezdőkre, laikusokra támaszkodtak, hiszen ők azok, akik bármit elhisznek.

Nagyon unalmas, nagyon hervasztó és nagyon bosszantó dolgok ezek. ÚÚÚÚtálom, de ki nem kerülhetem, mert ilyenkor minden lehetséges eszközzel a „hatalmon” maradtak igyekeznek bosszút állni, a piti kis eszközeikkel, megnehezíteni a tenyésztést másnak! Nem maguknak! Na, azt nem, mert arra mindig van jó indokuk, hogy ők miért nem tartják be az általuk felállított szabályokat. Vezetőként nekik nem kunszt bármit megcsalni, kicsi hátszéllel megszerezni a minősítéseket.

Ilyen kis piti bosszú volt 2006-ban, hogy Budapesten nem rendeztek tenyészszemlét és nem engedték, hogy az OMSE-n legyen. Volt egy levélváltása Győzőnek Kórozs András elnök úrral ez ügyben, de ő nem kívánt beleavatkozni a klub belső ügyeibe.

Így OMSE-ra nem mehettünk. Mi mást tehettem? Lehetett volna botrány, anyázás is, de én a békés megoldást választottam. Felajánlottam, hogy szervezek egy tenyészszemlét, a Kőbányai Happy Dog Kutyaiskolán. Készült a tenyész szemléről DVD, hiszen az iskolának volt videó kamerája és Benke András kérésére, Erika, iskolánk tagja, szorgalmasan filmezett.

Eltelt néhány év, amíg konvertálni, tömöríteni, darabolni sikerült a filmet, majd közzé tenni. Jól sikerült rendezvény volt. Nézd a sok nézőt, érdeklődőt! Nézd a kutyákat!  Öt Siroccó kutya volt felvezetve.  Amit később nagyon megbántam, az az volt, hogy Horváth Zoli kérésére, Fritz volt a bemutató kutya. Nagyvonalú voltam, ő meg a végén egy neveletlen, jaj, de értek mindenhez „nagykutyás”. Sose bocsájtom meg magamnak, hogy nem Úzót választottam bemutató kutyának! Teljesen mindegy, hogy valakivel korrekt vagy, és figyelembe veszed a kérését, hagy örüljön, a végén úgyis bunkó lesz. Addig vagy jó, amíg úgy ugrálsz, ahogyan "ő" fütyül. Egy dolog, ami normálisnak számít rottweileres körökben, hogy kötelességed az "ő "kutyáját, az ő érdekeit képviselve kutyáznod, mert a tied csak kripli lehet, hidd el, hiszen ő mondja!

Ez engem felbosszant mindig, mert rendre olyanok akarnak nekem vezényelni, akik még azért jócskán híján vannak a tudásnak.  Így jártam a 2006-os Klub kiállítással is, ahol ring titkár voltam, mert végül nagy kegyesen megengedték, hogy dolgozhassak a rendezvényükön. Nem volt Mari, aki előző évben segített a szervezésben, lebonyolításban, ezért nem ment zökkenőmentesen a dolog. Nem volt összesítő, a segítő jegyzők se voltak rutinosak, ezért néhány hiba becsúszott. Teljesen normálisan és egyszerűen meglehet ezt oldani, de valamiért ebből is hiúsági kérdést csinált a Jánvári család. Személyes támadásnak élték meg, hogy nincs igazuk. Levélváltás ismét, a nyilvánosság bevonásával.

Viszont ez egy jól sikerült, jó hangulatú rendezvény volt. Verseny az Eldorádó kutyakiképző iskolán. Erről is készült felvétel, de ezt nem konvertáltam és szerkesztettem. Kulcsár Gábor, Budai Erika ott kutyázott és felvállalták a szervezést, az iskolával közösen.

Ilyen jó és kevésbé jó események zajlottak kutyás körökben. A Klub életében jelentős változás állt be, Mari felmondta a tagsági viszonyát és sokan vele mentek. 2007-től MÁRK tag lett.  Attól az évtől, aztán szét is esett a Klub vezetése, követhetetlen volt, ki hol tart, ki kivel barátkozik, mit és kit képvisel. Nem volt vezetőségi ülés, nem volt közgyűlés, de voltak tenyész szemlék, vizsgák, Klubkiállítás. Erről az időszakról, rendezvényekről a blogomban írtam, videókat is készítettem. A klubról is sokat írtam, sok témában a honlapomra. A vége felé kiderült az is, hogy a gazdálkodás sem volt megfelelő.  A ciklus végére, már minden barátság, kezdeti egyetértés véget ért. Ezt a ciklust lezáró tisztújító közgyűléssel, számomra is véget ért a feladat. 2009. Befejeztem a rottweiler Klubozást, és a MEOE Kuvasz klubjába fizettem be a tagdíjamat.

A klubozást fejeztem, be, de a kutyázást nem. Soha nem fogom hagyni, hogy a tehetségtelen, rosszindulatú kutyások elrontsák az örömömet. Mostantól önző módon csak a saját kutyáimmal törődöm. Büszke vagyok rájuk. Be is mutatom őket, a magam eszközeivel, hogy mindenki láthassa, aki látni akarja. 2011-ig kitartottam.

A sok év alatt rengeteg anyagot tettem közzé, több honlapot készítettem, sok mindent írtam a tenyésztésről, a rottweilerről, Győzővel közösen. Folyamatosan népszerűsítettük a fajtát, segítettünk a negatív vélemények, megítélések felszámolásában, próbáltunk a tenyésztésben is mankót adni, egy másfajta szemléletmódra ráirányítani a figyelmet, mint ami megszokott kutyás körökben. Köszönet helyett a sanda gyanúsítgatásokra, irigységre bizton számíthatunk, ez bizony nem változott az évtizedek alatt. A klub megszüntetése is gusztustalanra sikeredett, az már csak később derült ki milyen játszmák zajlottak. Amíg írok, visszaemlékezem, és így leírva egy érdekes egyezőség ötlik a szemembe.

Talán így lehetne megfogalmazni egy mondatban. "Háborúk a tenyész szemlék miatt törnek ki." Nyílt vagy aljas, alattomos játszmák, hogy megakadályozzák a tenyésztést a szakmaiság köntösébe rejtve.