IGP Munkakutya vizsga Harmónia, Öröm, Energia

 

IGP Munkakutya vizsga Harmónia, Öröm, Energia

35.000 éve áll a kutya az ember szolgálatban. A házasítás következtében a kutyák a szociális környezet részérvé lettek és teljesen tőlünk függenek.  Az ember felel a kutyákért. Nem elég a kutyákat csak táplálni, fedelet adni a fejük föle, a kutyáknak rendszeres szociális kapcsolatra van szükségük, szellemi és tesi aktivitásukat kielégíteni.

A történelem folyamán a kutyák sok feladatot átvettek, melyeket ma a technikai lehetőségek váltják fel. A tulajdonos felelőssége, hogy a kutyáknak lehetőséget adjanak, hogy mozogjanak, és az aktivitás több lehetőségét, melyek a természetes magatartásnak felelnek meg, és az emberekhez való kapcsolatukat gyakorolják.

A kiképzés a legjobb út, hogy a kutyák képességüknek megfelelően legyenek foglalkoztatva, ösztöneit kiéljék, a minőségét használják, és a gazda játsszon vele. Egy kiképzett kutya mind a tulajdonos, mind pedig a társadalom elvárásainak megfelel.

IGP – Nemzetközi munkakutya vizsga

Nyomkövetés

Alárendelés- engedelmes

Védő szolgálat

Ennek a sportágnak a gyökerei a 20. század elejéből származnak, 3 szakterület, világszerte alkalmazzák.

Nyomkövetés – természetes gyakorlat a kutya számára, hogy ösztöneit kiélhesse.

Engedelmesség – a kutyáknak egy sor feladatot kell a kutya vezetőjével megmutatni, melynél nemcsak a precizitás és a kutya vezetőjével való harmónia mutatkozik meg.  Az energia, melyet a gyakorlatok kivitelezésénél mutatnak, a kutya egészségét domborítja ki, valamint a vitalitást és készségét, hogy a tulajdonossal együtt dolgozzon.

Védelem – itt egy született védekezésről van szó, mint egy küzdő sport, a kutya a feladatok sorát végzi, egy rendőri kutya feladatait utánozza, a menekülésben lévő betörőt megakadályozni, hogy a tulajdonos megtámadja. Minden akció sport szinten kerül kivitelezésre. A feladatok kivitelezése az emberre agresszió nélkül. A fogásoknak merőlegesen kell történnie, mindaddig tartani, amit a parancsot „enged” nem adnak, sportosan.

Mint a harci sportágaknál, hasznosság és a védelemben a harmonikus tökéletes kivitelezés anélkül, hogy bárki is megsérülne.  A karvédővel felszerelt segéd a kutyák barátai, csodálatos játékot mutatnak, hogy a kutya energiáját kihasználják, ellenőrzését és egyensúlyát javítsa.

Ahogy a karatéban egy perfekt gyakorlaton keresztül mutatják, az IGP-nél is a kutya még véletlenül sem támadja meg a segédet, a karvédőt szilárdan és erősen tartja. Mindkét sportág a gesztusok harmóniája, a gyakorlatok tökéletességéig ismétlésekkel célozzák meg.

A kiképzés

Az első gyakorlatot az engedelmességi résznél az ugatást dicséretten keresztül, a védő résznél pedig az un. Kolbászon keresztül végzik. Hasonlóan használják a gyerekek a karaténál, ahogyan az ütést gyakorolják anélkül, hogy az ellenfelet eltalálnák, ragasztható labdák segítségével.

Az IGP lényege a kutya vezetőjével való harmóniára való törekvés, különösen a védelmi résznél, az ellenőrzés és az együttes munka, a harmóniát és a tökéletességet atlétikus gesztussal hangsúlyozni.  Sporteredmények konkrét bizonyítékok erre.

Az őrző védő gyakorlása segít a kiképzés folyamán, a kutyák kiegyensúlyozottabbak lesznek és a családi életre alkalmasabbak. Ezzel megalapoznak egy bázist, hogy 100 éve tenyésztett fajnak egy megfelelő életet biztosítsanak, mely a természetének és a genetikájának megfelel. (Hildegard Marton fordította 2022. Köszönjük Ildikó!)

Kell munkavizsga a tenyésztéshez?

Volt egy fontos kérdés régen, hogy kell munkavizsga a tenyésztéshez vagy sem? Attól lesz egy kutya tenyész kutya, ha vizsgával rendelkezik? Erre megszületett, az én válaszom, már nagyon régen.

Nem. Miért?

Számtalan kutyafajta és számtalan állat tenyésztése munkavizsga nélkül is lehet eredményes.

Ám azt tudni kell, hogy egy kutya azért tud vizsgát tenni, mert jól tenyésztették, majd elvégezték azt a munkát, ami az ilyen vizsgához, a felkészüléshez kell. Régen ez úgy történhetett meg, hogy a gazdáknak volt egészséges, alapképességeikben megfelelő kutyájuk, volt szabadidejük, volt akaratuk, volt segítségük. Önzetlen sportbaráti, szakszerű. Nem elhanyagolható feltétel, hogy erre hobbiból, munka mellett, fel is tudtak készülni. Büszkék lehettek és különböző előnyöket értek el, ha vizsgázott kutyájuk volt.

Viszont továbbra is úgy gondolom, nem attól lesz egy kutya tenyész kutya, hogy vizsgával rendelkezik. Maga a vizsga ténye, nem ad teljes képet a kutyáról. Nem derül ki, miben erős. Nyom, fegyelmező, netán őrző-védő? Sokszor még egy rutinos kutyás sem tud eligazodni a pontszámok és teljesítmények megítélésében. Ráadásul a kiképzői tudás, a rutin nagyban befolyásolja a pontszámok mennyiségét és jelentős különbség lehet egy sima vizsgán vagy kiemelt versenyen megszerzett összes pontszám mögött.

Érdekes tény, az évtizedek alatt szétvált a természetes hétköznapi és a pályán elvárt viselkedés a kutyáktól. A hétköznapokban szintén sok feladatban és helyzetben helyt kell állni a kutyának, főleg a városokban, ám ott nem elvárás a precíz végrehajtás, az egy szóra való teljesítés. (pedig jól jön ott is)  

A vizsgarend változott, könnyített feladatok lettek ágazatokban, de mégis kiemelt képességű kutyákra szabták, hiszen mindhárom ágazatban eredményesnek lenni volt a cél. Tulajdonképpen három ágazatban modellezték a munkakutyáktól elvárt feladatokat, hogy objektív mércével hasonlíthassák össze a kutyák képességeit. Mindhárom ágazatban viszonylag egyformán jól kellett teljesíteni már az alapfokon képzett kutyának is. Szakemberek szándéka szerint, ezzel segítve a tenyésztést, a tenyész állat kiválasztás egyik mércéjeként.

Ez a tenyész kiválasztást segítő teszt, alakult az évtizedek alatt verseny sporttá és lett a vizsga kötelező elem a szépség champion címhez, a kijelölt munkakutya fajtáknál. A rottweiler fajta is ebbe a körbe tartozik 100 éven át mindig munkakutya volt, a szó nemes értelmében.

A világ változik, a fajta változik az utóbbi évtizedekben a hazai rottweileresek perifériára szorultak, mert nagyon kevesen tudták a német juhászkutyával és a malival a versenyt felvenni. A rettenthetetlen harcos szerepe is törlésre került, mert súlyos baleseteket okozott a nem tetszését határozottan kinyilvánító kutya, embert harapott. Sajnos halálos balesetet is okozott.  Az emberi hibákat a kutyán torolták meg.

Na, de menjünk vissza a sport területére, ahol a rottweiler megmutathatja a képességeit.

Mára az IGP sport nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik, komoly tudást és felkészültséget igényel. Mind fizikailag, mind szellemileg fitten tart, kutyát, embert egyaránt. A profikkal, csak profi szinten lehet felvenni a versenyt, amihez profi kutya is kell. Ilyen kutyát pedig csak akkor találunk, ha bizonyítottan sok-sok munkaképes ős van a családban. Ez az, amit évtizedek óta nem látunk, mert a rottweilerek kiszorultak a pályáról.

A kezdeti jó képességeket, állomány szinten elvesztették a kutyák, és ennek okát senki nem kutatta, kényelmetlen lett volna a dolgok mélyére nézni. A magyar valóság az lett, hogy emberek két-három kiállítási győzelem után, már úgy gondolták, hogy ez az a kutya, amit feltétlen tenyészteni kell. A kötelező szűrővizsgálatok, a kötelező tenyész szemle tovább nehezítette a dolgokat, mert a nyilvánvaló hiányosságokat mindenki látta, de senki nem akarta tudomásul venni!

Sokkal egyszerűbb volt úgy alakítani a kutyás környezetet, hogy az adott „sztár” csapatnak lejtsen a pálya. Meg is született a véd és dac szövetség, hogy ki, hogyan és miként szerzi meg a tenyészthető minősítést. Minden sínen volt és mindenki elégedetten hátra dőlt. Aztán az évek múlásával egyre több kritikus hang lett ismét, mert mind a kinézet, mind a képességek megváltoztak. Igaz ez a látható, és a nagyobb létszámot kitevő láthatatlan állományra is. Azt tudjuk régen, hogy a képzettségi fok, nem öröklődik.

Akkor mi az, ami mégis kell ahhoz, hogy az utód is sikeresen kiképezhető legyen? Az ösztönös, születetten jó adottságok-vágják rá most sokan. Ki dönti el, hogy az meg van, azzal rendelkezik a kutya?

Ideális esetben a szakemberek, képzett bírók, akik magas szintű tudással rendelkeznek és a kutya képességeit gyakorlatsorokon át tesztelik, leírják, ezzel adva támpontot a tenyésztőnek, hogy a tenyésztésben mire figyeljen. Természetesen a jó adottságokat mi magunk is láthatjuk, de esélyes, hogy a sajátunkkal elfogultak vagyunk.

Kellene a külső szem, aki segít és támpontot ad. Sok kutyát kell látnunk dolgozni, hogy tudjuk értékelni a vizsgarendben látott munkát, nem árt, ha magunk is gyakorlati kiképzők vagyunk. Főleg akkor, ha hosszútávú tenyésztési szándékunk van.

Ezért gondolom azt, hogy hibás cél, más kezébe adni a kutyát, hogy a vizsgája mindenképpen meglegyen. Az így megszerzet első vagy a sokadik champion cím csak a hiúságunkat legyezgeti. A kezdeteknél nem volt ennyire jellemző, a bérbeadott kutya, a reklám kedvéért elvégzett feladat. Más tudására felépítve a saját siker szerintem a tenyésztésben eddig is zsákutca volt. Ugyan értem én, hogy ma olyan szintű kutyakiképzői ismeret kell, amit egy laikus, kezdő csak hosszú évek alatt sajátíthatna el, ezért egyszerűbbnek tűnik kifizetni. Viszont el nem fogadom, mert ettől a fajta nem fejlődik csak bele ragad a jelen állapotába. Szerintem sokkal nagyobb energiát kellene fektetni a kiképzői tudás megszerzésébe, sajnos már az alapoknál hiányosságok vannak, az emberek ellustultak és mástól várják a megoldást.  Úgy alakult, hogy hosszú évek kellenek az alapszintű vizsgák elsajátításához is. Nagyon kitartónak és makacsnak kell lennie annak, aki csak a mai vizsga követelmények  bevezető BH vizsgáját szeretné letenni. Magasabb szintű vizsga pedig rendre álom marad.

IFR Word Show 2022 Italia

 

Az Olasz Rottweiler Klubnak, SIR: örök hálám azért, hogy ilyen rövid idő alatt megszervezte a kiállítást, és hogy ilyen sikeressé tette! Túlságosan is jól tudom, hogy mennyi idő, erőfeszítés, elhivatottság és főleg idealizmus kell egy ilyen rendezvény megszervezéséhez és sikeréhez! Várakozásomat felülmúltad! Gratulálok és hálám!

Emlékezni fogunk az IFR World Winner Show 2022 megnyitó ünnepségére. Ez a történelmi és modern elemek lenyűgöző kombinációja volt, szövetségünk és tagklubjai tiszteletére.

Dobok, dudák és zászlók, modern és történelmi jelmezek, az új IFR-logó és IFR-zászló bemutatása, felvonulás gyerekekkel és felnőttekkel, trófeák és statútumok bemutatója, amely a látványt hangsúlyozta, de annak lényegét is: a rottweiler és a tény, hogy a bemutató ünnepi dicshimnusz a fajta előtt, és bizonyíték a világnak, hogy a rottweilernek minden kontinensen, minden országban, minden kultúrában és minden családban megvan a maga helye…

Ez egy olyan ceremónia volt, amely libabőrös volt, sőt érzelmi könnyeket csalt az egyik bíró és biztos vagyok benne, hogy sok más szemébe is! Ugyanez igaz a második napon a rövid ceremóniára is, amikor Ukrajna zászlóját vitték be a stadionba, majd a béke zászlóját.

Tiszteletem ezért: nem volt szó, nem volt beszéd, nem volt politika, sem szemrehányás… csak egy lenyűgöző, csendes felhívás a békéért, azért, ami minket mindenekelőtt leköt, mindenekelőtt a nemzetiségi és anyagi érdekek felett: a lét, ami emberi és élvezhetjük emberi jogainkat és szabadságunkat!    

Ahogy mondtam: boldog ember voltam. Két év után, amely alatt egy apró vírus akadályozta meg a szabad utazást, találkozást, jelentős és káros mértékben is akadályozta a szabad tenyésztési szelekciót, és nem tette lehetővé, hogy kutyánkat úgy tartsuk, neveljük és mutassuk meg, ahogyan szeretnénk, az ünnepség bebizonyította, hogy ennek a szörnyű kis sejtnek nem sikerült ártani a rottweiler iránti szenvedélyünknek.   

333 nevezés 18 országból, 46 regisztráció az IFR Utility Dog Testre és a Rottweiler Friends jelenléte számos országból (még Észak- és Dél-Amerikából is) bebizonyította, hogy a Rottweiler és barátai soha nem voltak távol!      

A stadion tökéletes bemutatóteret kínált. Négy körre volt osztva, amelyek elég nagyok voltak ahhoz, hogy megítéljék a kutyákat mozgás közben, és így is több mint elegendő helyet hagytak a sátraknak, amelyek menedéket kínáltak a nap és az eső ellen, de kereskedelmi standok és vendéglátóhelyek, asztalok és székek stb. parkolóhely és a résztvevők sátrai és kennel ketreceiért. 

Zene és színes pódium, zászlók, transzparensek, nagyon gazdag ár táblázat, meglehetősen sok közönség a ringek körül, sokféle nyelven zajló csevegés, régi és új barátok lelkes találkozása, az újak bemutatása Az IFR-zászló, a bemutató pólóját viselő show-kabala… mindez tovább növelte az ünnepi hangulatot.  

Egy szóval: nagyszerű!

Fontos volt, hogy ebben az évben az IFR World Winner Show először több lesz, mint egy újabb nagy kiállítás.  

A show – és ez minden műsorra vonatkozik – nem egy olyan esemény, amelynek célja a „szépség” jutalmazása. A "szépség" gondolata a személyes esztétikai preferenciákhoz kapcsolódik, és a közelmúltban a rendkívül nem kívánatos extrém tulajdonságok irányába mutató fejlődés bebizonyította, hogy az ilyen személyes preferenciák rendkívül károsak a fajtára, annak felépítésére, hasznosságára és egészségére nézve.

A Rottweiler esztétikai értelemben szépnek számított, és nem is az. Egy hasznos fajtát azok a tulajdonságok tesznek „szépé”, amelyekért jutalmazni kell, azok, amelyek lehetővé teszik számára, hogy elvégezze azt a munkát, amelyre létrehozták, tenyésztették és megtartották. A fajtát ezért a fajtaszabványhoz való konformációja és így az eredeti hasznossága és munkakutya-definíciója alapján kell értékelni, nem pedig az esztétikai értékelésen alapuló személyes szubjektív érvek függvényében. 

Ez nem csak a fizikai felépítésére vonatkozik, hanem a mentális tulajdonságaira is! Mindkettőt az FCI fajtaszabvány határozza meg, és a „teljes rottweiler” mindkét tulajdonságra ad választ, nem csak a fizikai tulajdonságokra.  

Az IFR nem tudja és nem is fogja elfogadni, hogy szeretett rottweiler fajtánk sok más fajtához hasonlóan a „kiállítási kutyafajták” felé haladjon. Emiatt, az összes résztvevő kutya értékének sérelme nélkül, beleértve azokat is, akik nem vesznek részt a haszonkutya teszten, az IFR kiállítási szabályzatot módosították, különös tekintettel az „IFR világgyőztes” cím odaítélésére.

Az IFR Világgyőztes címet egyelőre csak azok a kutyák kaphatják meg, akik nemcsak a fajtastandardnak megfelelő kiváló fizikai felépítésüket bizonyították, hanem olyan tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számára, hogy társkutyaként és munkakutyaként dolgozzon.  Ezt úgy fogja bizonyítani, hogy először megszerezte a BH vagy FCI-Companion kutya bizonyítványt, majd a kiállítás előestéjén a haszonfajta jellemzőinek meglétét felismerő teszten teljesített.

Ezúttal nem kevesebb, mint 46 kutyát neveztek be a tesztre! Egy siker!  Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy olasz kollégámmal, Carlo Frettával bírálhattam el a tesztet, és ez öröm volt.

A teszt abból áll, hogy először egy palák mögül támadásra válaszolunk a támadó segítő védőkar harapásával, majd megakadályozzuk a szökését, másodsorban pedig egy bátorságpróbát egy hosszabb távon történő támadás megválaszolásával.

Amint azt korábban bejelentettük, ennek a tesztnek nem az a célja, hogy jutalmazza a képzés minőségét és mértékét, és/vagy az IGP-próbákban való részvételre és sikerességre való alkalmasságot.

Amit keresünk, az a haszonkutya természetes késztetéseinek megléte, a bátorság, a dominancia és az állóképesség, amelyek a fenyegetésre való reagáláshoz és a támadások megválaszolásához szükségesek, de emellett azt a képességet is, hogy magasról alacsonyra váltsunk. Még adózási körülmények között is kellő önuralmat és fegyelmet mutatnak ahhoz, hogy társadalmilag elfogadható módon működjenek.

Nem minden kutya ment át, de a legtöbb igen. Számomra, mint bírónak, de mindenekelőtt kutyabarátnak, öröm volt bírálni a tesztet, most az egyszer nem éles és kritikus szemmel a versenysporthoz illő kritériumok tekintetében, hanem szemmel és szívvel a versenysporthoz. a kutya természete.

A teszt a „megfelelt” vagy „nem felelt meg” értékeléssel zárul, de a teljesítmény értékelése nélkül. Ezért kissé meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a SIR trófeát javasolt a „legjobbnak” minősített kutyának.  Szerencsére mindketten jegyzeteltünk minden egyes előadást, és egyhangú volt: a trófea a 134-es katalógusszámhoz (Goku) került. Nem azért, mert a legjobb tapadást, a legjobb őrt vagy a legmagasabb fokú irányítást és kiképzést mutatta, és általában a legjobb teljesítményt nyújtotta IGP-kutyaként (ez a trófea véleményem szerint a 156-os katalógus – Hugo Dei Tesori Etruschi – ill. 137. szám – Joker vom Erler Teufelsstein), de pont azért, mert egyrészt talán kevesebb edzést (kondicionálást) mutat, ugyanakkor a természetes lendületek és bátorság nagyon meggyőző ereje, miközben továbbra is kiegyensúlyozott és kontrollált.   

Élveztem az eseményt, és amikor hallgattam a közvélemény reakcióit… nem voltam ezzel egyedül! Az eseményt a „Working Dog” filmezte és közvetítette.

Később többször is felmerült bennem a kérdés a kiállítás során, hogy a zsűrinek figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a kutyák igen vagy nem mentek át az Utility Dog Testen vagy a karakterteszten. A válasz egyszerű: nem!

A teszt eredményeit nem tették közzé és nem közölték (kivéve persze felmondás vagy kizárás esetén), és csak a műsor reggelén adták át a ring stewardjainak és titkárainak. A bírók nem kapták meg ezt az információt, és teljesen függetlenül ítélték meg a kutyákat a karakterteszttől. Csak abban az esetben, ha egy osztályban a helyezett kutyák egyike sem ment volna át a vizsgán, míg mások az adott osztályból igen, akkor a versenybíró további válogatást kért volna a bírótól a sikeresen teljesítő kutyák között. Erre azonban egyik osztályban sem volt szükség. Tehát hogy nagyon világos legyen:

Ami a kutyák felépítésének megítélését illeti, a következők.

A megnyitó ceremónián felhívással fordultam a bírókhoz: az ő ítéletük a fajta jövőjét tekintve befolyásoló és iránymutató volt, ezért csak a fajta FCI fajtastandardban szereplő definícióján kell alapulnia. Nem kellett aggódnom: minden bíró nagy tapasztalattal és tudással rendelkezik, és mindenki már jóval azelőtt bírálta a fajtát, hogy bizonyos modern divatirányzatok elkezdték volna elvenni a fajtát eredeti és valódi meghatározásától: Bianka Miksic (Horvátország), Kristiina Niemelä (Finnország), Peter Friedrich (Németország) és Frank Beiboer (Hollandia).

A 4 ring több mint elegendő teret kínált az egyes kutyák helyes elbírálásához, a bemutató és a bírálat – bár „olasz idő szerint” indult – gördülékenyen és fegyelmezetten zajlott. Határozottan segített, ha a kritikákat azon a nyelven írtam, amelyen diktálták, tehát a fordítási idő elvesztése nélkül. Gratulálok a ringtitkároknak és stewardoknak! Minden bíró gratulált és megköszönte a kemény és koncentrált munkájukat.  

Május 07-én szombaton a fiatal osztályok, május 08-án vasárnap a felnőtt osztályok zsűrizésére került sor, középső osztállyal indulva. Ami az eredményeket illeti, ezt a bírókra bízom, és hagyom, hogy az adott osztályzatok és helyezések magukért beszéljenek. 

Ha megengedsz egy szigorúan személyes gondolatot, már nem először, akkor sajnáltam, hogy manapság még ilyen magas nevezési díjak mellett is sokszor nehéz 4 helyezett kutyával végezni, amelyek típusában nagy homogenitást mutatnak. Nem hibáztathatom ezért a bírókat. Ha nincs homogenitás, akkor egyszerűen nincs… de ennek megállapítása nyitás lehet egy újabb vitára/publikációra a genetikáról és különösen a tenyésztési technikákról, mint pl. a vonalnemesítés értéke és a tenyésztés során felmerülő veszélyek. A technikák csak az ún. matador-kutyákkal való tenyésztésre, vagy csak a kiállítási eredmények alapján történő tenyésztési szelekcióra adnak teret. De ezt egy másik alkalomra hagyom, médiumra és személyre.

Technikai probléma a mikrofonnal megnehezítette a bírók számára, hogy megmagyarázzák, hogy a későbbi döntőkre minden osztályban kiválasztott 4 kutyát választottak, de ez nem okozott problémát.

A hamis megjegyzés az első nap döntőjében érkezett, és nem hibáztatható sem a szervezeten, sem a bírókon, sem a résztvevők túlnyomó többségén, akik – bármilyen helyezést is elértek – nagyszerű sportszerűséget mutattak be!

A hamis üzenet akkor került be, amikor a bíró, a férfi IFR Ifjúsági Világgyőztesről döntött. Mindkét fiatal kutyát a saját osztályában (9-12 hónapos és 12-18 hónapos) már kiválónak (“V”) értékelték.  

A most kinevezett bíró döntse el, melyikük érdemelte ki az IFR Ifjúsági Világgyőztes címet a legfiatalabb kutyának, és az idősebb kutya fejformájára hivatkozva indokolta döntését. 

A közvélemény egy részének reakciója – függetlenül attól, hogy nacionalizmuson, vagy a kezelő/tenyésztő/tulajdonos iránti barátságon, vagy akár személyes preferenciákon alapult – nem volt szükségszerű és egyáltalán nem fogadható el!

Nem védem a bíró döntését és nem is kritizálom! tisztelem. A bírót arra kérték, hogy végezze el a munkáját: értékelje a kutyákat az FCI fajtaszabvány fényében, és így is tett. Senki sem köteles egyetérteni vele, de kikérték a szakvéleményét, amit ő adott és motivált, és ez tiszteletet követel! Semmilyen más megfontolás, különösen a nemzetiséghez, a tenyésztő, tulajdonos vagy kezelő személyazonosságához és/vagy személyes preferenciáihoz kapcsolódó megfontolások nem engedhetik meg és nem engedhetik meg azt a viselkedést, amelyet a nyilvánosság egy része tanúsított: ez a kiabálás, fütyülés és Az üvöltés nemcsak sportszerűtlen volt, hanem sértés is! Ez nem csak a bíró és a szervezet számára volt sértés, de amennyire a fajta definíciójára való hivatkozás ellen irányult, még magát a fajtát is sértette!   

Aki úgy gondolja, hogy a közvélemény egy részének viselkedése irányt adhat vagy kellene a bírónak, gondolja át! Az IFR komolyan veszi a fajta iránti felelősségét, beleértve a becsületesen megítélt kiállítás fontosságát a fajta jövője szempontjából. Gyakorlott bírókat hívunk meg, és tisztességes véleményüket kérjük: saját, független véleményüket, és nem olyan véleményt, amelyet a szervezet befolyásol, és nem olyan, amelyet a közvélemény egy részének preferenciái sugalmaznak vagy diktálnak.

Ugyanez vonatkozik néhány más megbocsáthatatlan dologra is, amelyek megtörténtek. Képzeld el, hogy egy résztvevő nyálat köp egy kutyára, mert azt a kutyája elé helyezték! Képzeljen el egy nemzeti rottweiler klub képviselőjét, aki távol volt, de még mindig merte a bírót sértő neveken szólítani a közösségi médiában!

Ez a viselkedés nem elfogadható, de káros. Káros a kiállításra, a szervezetre és a leendő szervezetekre, de mivel a kiállítás a tenyész szelekció forrása is, a fajtára is káros.

Ez akár magukra az elkövetőkre és/vagy az általuk népszerűsített kutyákra és emberekre nézve is károsnak bizonyulhat, mivel a legtöbb beszélgetés utólag felháborodást tanúsított. Jelezték, hogy a közvéleményben az az általános benyomás, hogy minden visszaélés egy adott nemzetiséghez kötődik, és még most is tele van az e-mail- és Messenger-fiókom olyan üzenetekkel, amelyek szankciókért kiáltanak az adott nemzetiségű részvétellel szemben! Ezekre lesz a figyelmünk, és megvitatjuk őket. Szabályzatunk 10. pontja az IFR-show-ról sportszerűtlen magatartás esetén.

Vissza a műsorhoz. További incidens nem történt, a második napon sem, és a műsor zökkenőmentesen, ünnepi hangulatban zajlott. 

Azok a kutyák, amelyek a második nap végén a kiállításon a legjobb kannak és nősténynek lettek kijelölve, mind részt vettek, mind sikeresen teljesítették a haszonkutya tesztet, így automatikusan megkapták a 2022-es IFR Világgyőztes címet.

A 2022-es IFR címeket a következők kapták:

IFR Ifjúsági Világgyőztes 2022  Férfi: Kamaro Rojaus Slenio Nő: Rea von der Ava-Forst.

IFR világgyőztes 2022  Férfi: Negro Saetta Negri Rott (BOB) Nő: Calamity Jane

Gratulálok nekik, de a többi résztvevőnek is!

A nyertes kutyáknak járó kupák egyediek és lenyűgözők voltak, de minden kutyának volt egy nagyon szép emléktárgy is, egy érem színes szalagon (olasz színek). Őszintén szólva, ezeket élveztem a legjobban, és főleg az érmet ténylegesen viselő kutyák láttán, a felvezetők kutyájuk iránti szeretetének és büszkeségének jele. Alapvetően erről van szó: a rottweiler tenyésztése és tartása a lehető legközelebb a fajtastandardhoz, egy egészséges munkakutya, de az emberi társadalmunkban elfoglalt helye és a családban különösen boldogság. Ezt a képet viszem haza, és mindenekelőtt dédelgetem.

Nagyszerű esemény volt, emlékezetes. Még egyszer köszönet a SIR-nek és minden tagjának és segítőjének, akik a műsort ilyen sikerre hozták, és nem csak, hanem különösen Salvatore Dell' Aquilia úrnak és Prix Ferrero úrnak. Néztem őket a munkájuk során, lenyűgöző volt, és igazán csodálatos munkát végeztek. Köszönöm minden résztvevőnek és nézőnek a jelenlétet és a nem kevésbé lenyűgöző, tartós szenvedélyt és támogatást a fajta iránt.   

Jó volt újra találkozni, nagyon élveztem. Ismét találkozunk, idén először Franciaországban az IGP és IFH világbajnokságon, jövőre pedig Franciaországban a világgyőztes kiállításon és a Cseh Köztársaságban a világbajnokságon.

Dirk Vandecasteele, IFR-elnök. forrás:IFR honlap <<<katt az eredetihez

Hogy lettem a legnagyobb kiállító.

Szatíra, anonimitást kérő szerzőtől. 
Legutóbb ott fejeztük be, hogy az egyik Jófiúk Klubja éppen 35. legeslegvégső győzelmét aratta a Jó Fijjuk Clubja felett, akik természetesen 36. alkalommal is beásták magukat a hosszú háború folytatásaként. Ekkor nyugdíjaztuk Rex von der Wasistdas nevű német juhászkutyánkat és más szórakozás után néztünk. Tanulva a korábbiakból, de maradva a kutyánál, most valami kisebb fogyasztású, kevésbé macerás fajtára gondoltam. Nem volt konkrét elképzelésem, ezért kilátogattunk a Piréz Ebtenyésztők Nemzetvédő Értékmegörző Szövetsége, a PENÉSZ (mely nem tévesztendő össze a Piréz Érdekvédő Nemtenyésztő Igazak Szövetségével), által rendezett 8 napos budapesti intercsampionátus osztó rendezvénysorozatára. 

Ezek a rendezvények általában csak négy naposak, de ez volt a szezon első lehetősége, hogy az átpálinkázott téli pihenő elvesztegetett idejét bepótolva kiosszanak pár championátust, de ezt akkor még nem sejtettem... Első nap reggel 9-kor érkeztem a csarnokba, a kiállítás helyszínére. Parkoltam 1000.- vettem egy belépőt 2000.-, egy katalógust 1000.-, egy kávét 800.-, gyorsan megnéztem, hogy nálam van-e az arany hitelkártyám, mert ugyan nem vagyok egy ruppótlan csöves, de ahol 15 perc alatt le tudnak húzni öt rongyra, ott nem árt figyelni. 

A katalógust lapozgatva megtaláltam a nekem szimpatikus 9-es kört, ahová a társasági és törpekutyák bírálatát osztották be. Már az első napon megtetszett egy kis szőrös fajta, a mexikói csivava, de azért megnéztem a többit is. Sorban szólították a versenyzőket, aztán kaptak mindenféle szalagokat, meg kártyákat, aztán volt akit újra szólítottak, volt aki kicsit mosolygott, volt aki halkan qrva anyádozott, minden elég zavaros volt. Látszott, hogy ez egy olajozott gépezet. 

Jegyzeteltem a katalógusba, már amit értettem. Mosolygós gazdi :), anyázós gazdi :(. Az egész napot az angol John Smith bírálta végig. Már rohadtul untam az egészet, de akkor következett a Best in Show, na, hát ott aztán már volt hangosítás, meg tapsikolás is, na meg SERLEGEK, sehherrlehheegggeeeek, megjöttünk, hát én ezt akarom! Csillog, megy a színe a 40 dekás tömör aranyláncomhoz, különben is, mindent szeretek ami csillog. Na jó, majdnem mindent... 

Másnap reggel frissen, üdén indultam a második napot megnézni. Feltöltöttem a brifkómat, mert tegnap a wc-sör-wc-ebéd-sör-wc-üdítő-szendvics kombó egy deákferibe fájt. Nem csóróknak való sport ez, itt a helyem. Második nap egy brazil bíró volt a körben. San Jose Louis Ronaldo (echte brazil volt). A kiállítók szinte csak ugyanazok voltak, ugyanazokkal a kutyákkal, mint tegnap. Ennek ellenére nem ugyanaz történt. Akik tegnap anyáztak, ma mosolyogtak és fordítva. 

Egyre kíváncsibb lettem. 

Megfigyeltem egy biztos pontot, amihez lehetett igazodni. Volt ott egy öltönyös kiscsávó, akit mindenki Dodo-nak szólított, még a bíró is. Na, amit a Dodo vezetett fel, annak mindnek mosolygott a gazdája a végén. Éreztem, hogy minket Dodo-val az isten is egymásnak teremtett. Amikor úgy láttam, hogy Dodo éppen nem készül a körbe a következő kutyával, összeszedtem az összes zenei műveltségemet és a következőt szolmizáltam: 

-Szeva Dodo, mitiszó? -Szeva, kólát, köszike- hangzott a válasz. Innetől sínen voltunk. Sokat nem tudtunk beszélgetni, de miután nagy nehezen elszakította a tekintetét a nyakamban lógó fuxról, megkaptam Dodo telefonszámát, és biztosított róla, hogy bevezet a kiállítások bonyolult világába, de csak négyszemközt. 

A következő hat napban megtudtam, hogy Dodo foglalkozása hendler, vagy handlé, hívják professzionális ebfelvezetéstechnikai szakembernek is. Főként a körből szomorúan távozók voltak közlékenyek vele kapcsolatban, de hát tudjuk, savanyú a szőlő, a sikeres embernek sok az irigye. A rosszízű pletykákkal nem foglalkoztam, serlegek lebegtek a szemem előtt. Dodo-val az első négyszemközti találkozás során hamar egy hullámhosszra kerültünk. Kiderült, hogy abszolút azonos az érdeklődési körünk: pénz, serlegek, még több pénz, nagyobb serlegek. Dodi - már csak ilyen bizalmasan, Dodi - vállalta, hogy végig fogja a kezem és együtt begyűjtjük az összes serleget, amit csak lehet. 

Első lépésben vettünk egy szukát: Hostadella Vittedella los Aloe Vera-t, hívónevén Verát. Mivel véglegesen a mexikói csivava mellet tettem le a voksom, természetesen egyenesen Mexikóból. A Mexikó nevű kocsma Belgrádban van, oda van a PENÉSZ mind a 300 magyar tenyésztője bejelentkezve. A kutyát egyébként egy alföldi tanyáról hoztuk, ahol a híres magyar küllembíró román kennelmestere átadta a kijelölt kutyát, miután a vételárat kápé kifizettem Csömörön Dodo-nak. Azt csak később tudtam meg, hogy Dodo mindkettőntől levette a százalékát. 

Ettől fogva nem volt megállás. 

Alig kapta meg Vera az összes oltást, Dodo máris kezelésbe vette. Kiderült, hogy Rex-hez vásárolt felszereléseink egyike sem megfelelő, kezdhettük előről. Póráz, nyakörv, bontófésű, ritkítófésű, fazonírozófésű, kifésülős sampon, balzsam, körömvágó, körömreszelő, kisasztal, kisketrec, kishordozó, kerekes sminkasztal, fényező spray, tüzelés szagtalanító....sajnos nem emlékszem mindenre. Közben Dodo heti kétszer 1 órában elkezdte Vera nevelését, kiállítási felkészítését óránként -nem mondom meg mennyiért. Vera 4 hónapos volt, amikor Dodi javaslatára beneveztük az első show-ra. Na nem úgy vaktában. Vidéki kis kiállításra neveztünk, ahol előre tudtuk, hogy Vera osztályában épp nincs más nevező és hát ugye Dodo vezette fel, nehogy a lengyel bíró elfáradván az által bírált 150 fajtától, hogy ne adja ki Verának a legjobb minősítést. Természetesen nyertünk. Így, okosan haladtunk végig a kiállítási szezonon. Mire az első felnőtt 4 napos championosztónkhoz értünk, már ismerték az arcunkat. Az első nap semmi különös nem történt. 

Dodi a szokásos finom eleganciával, ringatózó járásával meggyőzte a bírót, aztán Verát is bevitte a körbe és nyertünk. A BIS körben csak harmadikok lettünk, de bevallom, az első serlegecskénket megkönnyeztem, este abból ittuk a jägert, azzal is aludtam. Második nap beütött a baj, Dodi belázasodott, nem jött. A spanyol bírónál megpróbáltam Verával boldogulni, de csak egy piros szalagot kaptunk. 

A kárörvendő konkurensek elől elbújva, sírva hívtam Dodi-t mit tegyek? -Be ne irasd b+!- hangzott a tanács. 

Tanulva a hibából, Dodi mellé felvettem egy főállású orvost, hogy felügyelje az étkezéseit, az egészségi állapotát, az életmódját. Nehogy már a Verácska megint leégjen. A kiállítási szezon hátralévő része maga volt a kánaán. Mindehol, mindent megnyertünk, serleget serlegre halmoztunk. Következő évben emeltük a tétet, bejártuk Európát és arattunk. Második év végére kezdtem kiégni. A porfogóknak (szalagok, serlegek, kártyák, bokréták) külön szobát rendeztem be, de éreztem, hogy valami még hiányzik. A nagy dobás, az igazi nagy durranás. Dodi tudta, mitől döglik a légy:-Mexikói klubkiállítás, az kell neked! Aggályaimat, hogy oda nem érvényesek a nexusai, mosolyogva söpörte le. Elmondta mit kell tennem. 

Következő tavasszal meghívtuk a Mexikói Mexikói Csivava Klub elnökét Jesus de la Hoya-t és a klub tenyésztési főfelügyelőjét Aleandro Dzsokit (ők is Dallas rajongók) saját zsebből Magyarországra bírálni. Egy hétig etettük, itattuk őket. A Planetárium nagyon tetszett nekik, ahogy a Hortobágyi csikós folklór műsor is a 300 tagú cigányzenekarral , akik privátban csak nekik húzták. A vacsorák és a szobájukba rendelt társalkodónők költségét nem sajnáltam, mert már a mexikói klubkiállítás 95 cm-es (igen, igen 95) serlegeivel álmodtam. A sikeres vendégbírálat után brezsnyevi búcsúcsókkal köszöntek el, ebből éreztem, hogy sínen vagyunk. Nagy izgalommal készülődtünk Dodi-val a Mexikói útra. Ott vettük fel a zuglói haverját, úton a reptérre menet. Dodi meg a haverja, akinek a jegyét persze én fizettem, hoztak magukkal egy-egy magyar pulit is poggyászként. 10 órás repülőút után a gép leszállt Mexikóvárosban. Vera is jól utazott, a pulik is túlélték az utat. A vámost meg kellett kennem, de erre fel voltam készülve, ez ámerika, dél. Dodi puliját már a reptéren elvitte az új tulaj, cimborája is csak a szállodáig őrizgette a másikat. 

Az estét már régi barátainkkal, a klubelnökkel és a tenyésztési főfelügyelővel töltöttük, ünnepelve a várható sikert. Biztosítottak a várható sikerről, Vera gyönyörű, mi barátok vagyunk, holnap aratunk. Felvirradt a klubkiállítás napja. Reggel próbáltam felhívni elnökünket telefonon, de nem vette fel. Mindegy, elindultunk a show-ra. 

A kiállítás helyszínén elnököm Jesus gondterhelt arccal félrevont. Don Vito, nagy a baj. Ma reggel a bírói testület úgy döntött, hogy csak olyan kutya lehet klubgyőztes, akinek a körmét mexikói szüzek vizeletéből készült krémmel puhították meg. És hol lehet ilyen krémet kapni Jesus? -kérdeztem. Sehol- válaszolta letörten - Vasárnap minden bolt zárva van. -Itt is? -zokogtam fel. Elsötétült előttem minden, a kórházban ébredtem. Két napot voltam eszméletlen. Az ápolóktól megtudtam, hogy Vera 4. lett, szép siker, egy magyartól, mondták. Dodiék hazamentek a következő géppel, nem vártak meg, mondjuk jobb is... Ekkor határoztam el, hogy valamit visszaszerzek a befektetésemből, Verával tenyészteni fogok, ha beledöglik is, a bdsrstnt. K. V. 

Kérlek csak a forrás megjelölésével, használd fel az írásaimat. Ne másold sajátodként!

A fajtatiszta kutyatenyésztés

A fajtatiszta kutyatenyésztés Az elmúlt 100 év alatt a fajtatiszta kutyák száma nagymértékben megnőtt. A kedvtelésből tartott kutyák száma azonban 1986-ban érte el a csúcsát, most ez a szám 50 millió körüli, esetleg még csökkenni is fog. A macskapopuláció viszont gyorsan növekedett és jelenleg eléri az 57-58 milliót. A következő 100 év meglehetősen zordnak tűnik a fajtatiszta "kutyaipar" számára, hacsak valamilyen drámai változást be nem vezetnek. Mi okozza a fajtatiszta ebtenyésztés hanyatlását?

A beltenyésztés, mely fajtatiszta kutyát hoz létre, az egyik fő oka ennek a pusztulásnak, hacsak nem ellenőrzött módon történik. Minden fajtatiszta kutya bizonyos mértékben beltenyésztett, mert az egyetlen módja a kívánt tulajdonság rögzítésének. Néhány kivételtől eltekintve a következő jellemző tulajdonságokra vagy azok ellen szelektálnak: felépítés, testméret, szőrzet színe, típusa és hossza. A tenyésztők a fizikai tulajdonságokra történő szelekciónál általában a szélsőségek felé irányulnak és ezzel végsőképpen biológiailag gyenge vagy nem egészséges állatot hoznak létre.

Óriási fajtára irányuló szelekciónál és fajtán belül a nagytestű kutyáknál növekedési abnormalítások, mint például osteochondritis dissecan (degeneratív izületi betegség, a csont felületi elhalása következtében kis porcrészek válnak le) jelentkezhet. Az újfundlanditól megkívánják a ringó járást, mely következménye, hogy a kutyák e kiválasztása miatt csípő dysplaziával (csípőfejlődési rendellenesség) terhelt lett az állomány. És még sorolhatnánk a példákat!

A válogatás a szélsőségeken kívül még a genetikai mutációk (öröklődésért felelős gének megváltozása) felé irányul, mely mutációk valójában patológiai furcsaságok. Jó példa erre az achondropolasis törpék, mint a népszerű basset hound és tacskó, valamint a még különlegesebb szőrtelen fajták esete.

A funkciót, állóképességet és a helyes viselkedést a fajtastandardban nagyon kevéssé veszik figyelembe - ha egyáltalán figyelembe veszik. De a leglényegesebb, hogy az elvárásoknak nem megfelelő munkakutyákat sem ivartalanítják általában, sőt még szaporodhatnak is, hogy gazdájuk érzelmi és anyagi igényeit kielégítsék.

Néhány munkafajta esetétől eltekintve a kanadai Kennel Klub standardjainak leírása kizárólag a testfelépítésre alapul. A temperamentum kérdése teljesen háttérbe szorul. A bírók sem mindig képesek a felvezetett kutya vérmérsékletét megfelelően értékelni, bár esetleg felismerik a félelem, a túlzott engedelmesség és bizonyos fajta agresszivitás súlyos eseteit.

A legtöbb másfajta viselkedési probléma felismerhetetlen az alatt a rövid idő alatt, míg a kutya a kiállítási ringben tartózkodik. A jelenlegi tenyésztési gyakorlat, az egészséges, tenyésztési programok és az azokat támogató csoportok hiánya ellenére a fajták túlélése a kutya genetikai flexibilitásának köszönhető. De a legfontosabb, hogy ez a tenyésztők felelősségteljes és erkölcsös hozzáállását is tükrözi. A defektusok gyors terjedése

Az eb tenyésztés költséges dolog, mert a piac nagyszámú értékes kölyökkutya előállítását kívánja. Azok a tenyésztők viszik általában a vezető szerepet a tenyésztők szövetségében, akik anyagi helyzetüknél fogva alkalmazhatnak hozzáértő gondozót és tenyészállataikat a hazai, és nemzetközi körökben bevezethetik. Gyakran még arra is módjuk van, hogy befolyást gyakoroljanak mind a fajtastandardra, mind - egyes esetekben - még a bírókra is, hogy azok az általuk tenyésztett kutyatípust részesítsék előnybe. (Még Kanadában is? - a szerk.)

Ez azt jelenti, hogy a legjobban reklámozott, de esetleg le nem tesztelt kennelt használják majd a legszélesebb körben. Az eredmény a génkészlet csökkenése. Másfelől elvezethet a rejtett, nem kívánatos testi és viselkedési hibák széles körű elterjedéséhez is. Ezek a nemkívánatos tulajdonságok több generáción keresztül is diagnosztizálatlanok maradhatnak, amikor kiderül már nehéz vagy szinte lehetetlen a fajtán belüli genetikai defektust befolyásolni. Könnyebb egy defektus populáción belüli elterjedését megelőzni, mint utólag kijavítani.

A fajtatiszta kutyák jövője komolyan veszélyeztetett, ha a tenyésztés ellenőrzését nem vizsgáljuk felül és nem fordítunk nagyobb figyelmet a már korlátozott génkészletből származó ebek tömeges tenyésztésére. A hírközlési és szállítási lehetőségek révén ennek nem csak helyi jelentősége, de nemzetközi hatása is van.

A legtöbb gondos tenyésztő nyilvántartást vezet és a későbbiekben is, figyelemmel kíséri a kölyköket, amelyeket ő tenyésztett. Sokuk talán nincs is tudatában annak, hogy nem egészséges kutyákat tenyészt, mert sok küllemi és viselkedési probléma két éves kor előtt nem kifejezett és változó. Becslés szerint a fajtatiszta kutyák több mint 60-%-ának valamilyen örökletes testi defektusa van. A legáltalánosabb a szemrendellenességek, az epilepszia, a bőrallergia és az osteochondritis dissecan.

Sok szakkönyv és cikk foglalkozik e betegségekkel, szakemberek próbálják korrigálni a genetikai defektusokat. Ezek súlyos tények, de a legvégzetesebb kutyabetegség a nemkívánatos viselkedés. A kutyák defektusai feszültséget idéznek elő az emberekben. Örökletes küllemi és viselkedési defektusok nagy száma súlyos stresszt jelent a kutyatartóknak, tenyésztőknek, állatorvosoknak, bíróknak, kutyakozmetikusoknak és maguknak, a kutyáknak is.

A tulajdonos vásárol egy drága fajtatiszta kutyát és megszereti, mint barátját, családtagot. Majd végül a genetikai hiba felszínre kerül, mely esetleg krónikus fájdalmat vagy kényelmetlenséget okoz az állatnak. Gazdája érzelmileg szenved ettől, később esetleg tetemes gyógykezelési költséget kell fizetnie, még rosszabb esetben kedvence kiirtására is sor kerülhet.

A tenyésztők szívből szeretik kutyáikat. Legtöbbjüket őszinte vágy hajt, hogy javítsák tenyész anyagukat. Hiába a jó szándék, ha sokan nincsenek tudatában, hogy milyen sok genetikai defektus érheti kutyájukat. Lehet, hogy nem látnak mást, csak kutyájuk gyönyörű szőrét, fejét vagy felépítését. Sokszor érzelmet, időt, fáradságot és pénzt nem kímélve kell rádöbbenniük, hogy saját tenyész anyagukban genetikai hiba van. Ez valóban elszomorító! A bírók is állandóan problémákkal kerülnek szembe.

Tudatosan vagy nem tudatosan, saját személyes érzéseik vagy előítéleteik alapján manipulálhatják a fajtastandardot. A bírók döntései mélységesen befolyásolhatják azt, hogy mely kutyák iránt lesz a legnagyobb kereslet, ez, pedig akaratlanul is a génállomány beszűkítéséhez és a nemkívánatos tulajdonságokra vagy genetikai hibákra való figyelmetlen szelekcióhoz vezethet.

Az állatorvosoknak kulcsszerepük van. Gyakran képtelen dilemmával találják szembe magukat. Ha teljesen őszinték a tenyésztővel, esetleg, mint klienst elvesztik, ha pedig a tenyésztő a kívánt mértékben selejtez, a saját üzletét rontja. Az állatorvosoknak gyakran olyan tanácsot kell klienseiknek adniuk, melyben egyúttal az egy időben jelentkező problémákat rangsorolják is. Például egy német juhászkutyának kiváló a csípője, de zajra mérsékelt félelemmel reagál.  Mi a teendő?

A válasz íróasztal mellett ülve: el kell távolítani a kutyát a génállományból. De sokkal nehezebb ilyet akkor javasolni, ha az állatorvos ismeri a tenyésztő reményeit és vágyait.

Másfelől a fajtatiszta "kutyaiparban" jelentkező gondok miatt nem csak a tenyésztőket, bírókat és állatorvosokat okolhatjuk. Mindenki köthet kompromisszumot etikai standardokkal, aki a kutyatenyésztés részese, akár közvetlenül, mint tenyésztő vagy vásárló, akár közvetve, mint a társadalom tagja. Sok esetben az állatvédő egyesületek sem tesznek meg minden tőlük telhetőt a genetikai defektusokkal rendelkező állatok továbbtenyésztésének megakadályozására. A tenyésztő kluboknak aktív szerepet kell vállalniuk

Mit lehet tenni a fajtatiszta eb tenyésztés védelmére? Ki a felelős?

A tenyésztő szövetségeknek kell átvenniük a vezető szerepet, és ésszerű standardokat kell megállapítani a külső megjelenésre, valamint a testi és érzelmi épségre vonatkozóan, és eszerint kell a bírókat és tenyésztőket irányítani. Ezeket a standardokat a kutyáknak a társadalomban megkívánt szerepük alapján kell megállapítani. Nem lenne ésszerű egy kutyától elvárni azt, hogy minden lehetséges célra alkalmas legyen. Úgy kell őket tenyészteni, hogy a társadalomban jelentkező speciális igényeket elégítsék ki, pl. őrzőkutya, vadászkutya, retriever vagy öleb. Egyetlen kutya sem képes a társadalom által megkövetelt sokféle szerepet betölteni. Minden standardnak a fajta jellemző testalkati tulajdonságainak leírását is tartalmaznia kell.

A tenyész kluboknak a leendő kutyatulajdonosokat tájékoztatni kell az általuk választott fajta viselkedési jellemzőiről és ezek elhelyezési, irányíthatósági és tréning kihatásairól. Így a gazdák és kutyáik jobban összeillenek majd, és elkerülhetik a téves, elvárásokat követő csalódásokat is.

A nemzeti tenyésztő szövetségeknek célszerű lenne egy úgynevezett genetikai bizottságot létrehozniuk, melynek címére a kutyatulajdonosok, állatorvosok és tenyésztők bejelenthetik az általuk tapasztalt defektusokat. A jelenlegi örökletes sérüléseket és azok előfordulását szakmai lapokban lehetne publikálni, a kennelek megnevezése nélkül.

Valószínűleg nem minden tenyésztő jelezné a problémát, de végül is ezzel saját tenyész anyaguk lerontását idéznék elő. Amint hosszú távon e program előnye bizonyos kennelekben nyilvánvalóvá válna, úgy egyre többen kívánnak csatlakozni.

Törzskönyvezett kutyák értékelése Minden egyes nemzeti tenyésztő szövetségnek különálló bíráló bizottságot kellene létrehoznia. Tagjai szakemberek lennének, a tenyésztő szövetség képviselője, genetikus, állatorvos és viselkedéstannal foglalkozó szakértő. Ez a bizottság értékelne minden tenyésztésre szánt törzskönyvezett kutyát, és felülbírálná az örökletes sérüléseket, melyek a tenyésztők és vásárlóik közötti vitára adhatnak okot.

A bizottság többféle módon működhetne. Pl. minden potenciális tenyészállatot 18 hónapos kor után bármely időpontban testi és érzelmi épsége alapján értékelnének. A két pontozással általános értékelést kaphatnának. Nyilvánvalóan a magas pontszámú kutyák tenyésztés szempontjából nagyobb értéket jelentenének. E rendszer előnyeként tökéletesebb állatokat használnának a tenyésztési programokban és csökkenne a "népszerű", jól reklámozott, de a fajta genetikai épségét nem feltétlenül képviselő állatok alkalmazása. Az értékelés a törzskönyvezés része lehetne, természetesen a kutya utódjainak törzskönyvezésénél is megkövetelnék.

A tenyésztő szövetségek aktív együttműködésére lenne szükség annak biztosítására, hogy csak azok az állatok kerüljenek tovább tenyésztésre, melyek a fajta ideálját mind testi, mind érzelmi szempontjából testesítik meg. Azt is jelenthetné továbbá, hogy egy tenyész kutya és utódai törzskönyvezési és tenyésztési jogait megvonhatnák abban az esetben, ha bármikor genetikai jellegű problémát azonosítanak. Ha egy tenyésztésre engedélyezett állat utódainál genetikai hibát állapítanak meg, a bizottság döntése alapján a törzskönyvét bevonhatják annak a tenyészállatnak, sőt még az utódainak is. (ha nem is a törzskönyvét, a tenyésztési engedélyét. - szerk.) 

A végső értékelési eljárás- melyet remélhetőleg egyszer alkalmazni fognak-az ivadékvizsgálat. Elméletileg a módszer egy tenyészkan genetikai defektusmentességének a megállapítására a következő: leányaival párosítva a született első 20 kölyökkutyát megvizsgálják, és normálisnak találják. Ezzel a módszerrel az esély, hogy az illető kan szignifikáns genetikai defektust hordoz, kevesebb, mint 10 %! E gyakorlat széleskörű alkalmazása természetesen nem erkölcsös eljárás, de ugyanerre az eredményre juthatunk az ivadékok adatainak rögzítésével. A keresztezés erősítheti a fajtát

A hibridek életerejének előnyeit fajtatiszta vonalban gondosan ellenőrzött programmal lehet megvalósítani, a keresztezést kihasználva. Azokat a kutyákat lehet fajtatisztának tekinteni, melyek 7/8 tiszta vérűek, valamint a fajtától elvárt jellegzetes tulajdonságokat hordozzák. A tenyésztő szövetségek egy másik, későbbi feladata lehet a kiváló kutyák ondójának mélyhűtése, mellyel minőségi génkészletet lehet megőrizni. Ha a jövőben, a fajtákban súlyos gondok jelentkeznek, ez a tartalék még rendelkezésre állna.

E cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a jelenlegi fajtatiszta kutyatenyésztésben tapasztalható súlyos gondra, - egy olyan gondra, mely, ha nem kerül orvoslásra hamarosan - mindörökre tönkretehet sok gyönyörű fajtát.

E cikk a Kutya újság 1989/3. számában megjelent cikk kivonatolva, ami véleményem szerint a mai napig megőrizte érdekességét és aktualitását. Most, 2008-ban is ajánlom Mindenki figyelmébe! + Megjegyzés: 10 évvel később a probléma még szembetűnőbb! "Természetesen" itthon nem valósult meg a megelőzés. 👆

(A cikk eredeti címe: The publebred dog industry ? will the nest 100 years see its demise?Szerzők: Dr.D.B.McKeown, Dr.U.A.Machum? a Department of Population Medicine és a department of Blomedical Science Ontario veterinary College munkatársai. Fordítás az? In canada Dogs? 1988/10 p. 30-32.cikkből.) forrás: http://jackpotterrier.mlap.hu//html/18355963/render/szakirodalom >> nem él a link