Nagy harmonikus típusos fej, közép nagy jól tartott fülek,
kifejezett stop, jó széles fang, sötétbarna (1b) szemszín, teljes ollós
harapás, erős telt mar, széles egyenes hát, jó far, kifejezett előmell, erős
csontozat, jó elülső és hátulsó szögelés, párhuzamos lábállás, elülső lábközép
nem elég feszes hátul jó, nagyon jó széles comb, nagyon jó izomzat, erős
egyenes szőr, jól elhatárolt sötétbarna jegyek, erőteljes mozgás, elől szűk
lépések.
Koponya forma: erős típusos, Járomív: kifejezett Csontozat: erős
Ösztön -/ viselkedés akcióban (munkakészség)
Általános viselkedés: barátságos ,figyelmes, magabiztos
Tudod azt nem értem, hogy akkoriban hogyan lehetett elhívni a nagy neveket?
Vagy akkor még ők nem voltak nagy nevek? Mármint Wolfgang, Faussner, stb? Miből finanszíroztátok?
Mennyi embert érdekelt ez? Bár akkor még nem volt annyira anyagias világ mint ma, szóval gondolom, hogy a németek sem csillagászati összegekért jöttek el. Szóval ma ezt miért nem lehet megcsinálni?
Félő, hogy érdektelenségbe torkolna, igaz?
Ha elhívnák Oliver Neubrandot az sokkal több embert érdekelné, mint pl a 2007-es DM bajnokot, vagy Karl-Heinz Nieratzky.
Jól értem, hogy most van valami új tenyésztési szabályzat anyag beadva a MEOE-hez? Annak szerinted mi lesz a sorsa? Elfogadják? És el tudják fogadtatni az emberekkel?
Míg a vezetőség 5-6 kutyát elő nem hoz, amik teljesítik a diktált feltételeket, addig az emberek csak ellenállni fognak. Szeritem.
Szia, íme a szintén hosszú válasz.
Tudod azt nem értem, hogy akkoriban hogyan lehetett elhívni a nagy neveket?
Úgy, hogy tudtam, mit akarok, tudtam, hogyan akarom megvalósítani és megkerestem azokat, akik tudnak nekem ebben segíteni. Nem a saját előmenetelünk volt a fő szempont, ezt azok is elhitték, akik kapcsolatba kerültek velünk. Juhász Laci, akit a rottweiler révén ismertünk meg, nagy segítségünkre volt ebben.( ma a Kutyaszövetség újság főszerkesztője,) Neki volt anyagi és egyéb, nyomdai lehetősége, már akkor.( nekünk csak a rottweiler feltétlen szeretete, az eszünk és a kitartásunk volt ehhez)
Kigondoltam, megfogalmaztam, kértem fordítást, végig jártam a hivatalos utat, hiszen a MEOE elnökének a beleegyezése is kellett. Aztán az iskolánk közössége, akikre szintén számíthattam. Nagyon hittem benne és nagyon akartam.
Vagy akkor még ők nem voltak nagy nevek? Mármint Wolfgang, Faussner, stb?
Wolfgang Gaa, akkor az ADRK kiképzési főfelügyelője volt. 1986-ban 1988-BAN Grüntenblick kutya volt az ADRK Klub győztes, éppen toppon lévő kennel tulaja,-de ,nagy név volt. Faussner úrnak már az apja is rottweileres volt, komoly szaktekintély, körmeiester, tenyészfelelős a területi csoportnál, -igen nagy név volt mindkettő!
Miből finanszíroztátok?
A kiállításra kiadott kiadvány eladásából, tagdíjból, meg sok- sok társadalmi munkából. Minden fillért élire raktunk, hogy minél több emberhez eljuttassuk a tudást. Minden lehetséges, értelmes rottweilerestől segítséget kértem.
Mennyi embert érdekelt ez? Bár akkor még nem volt annyira anyagias világ, mint ma, szóval gondolom, hogy a németek sem csillagászati összegekért jöttek el.
Akkor sem tolongtak a szakmai dolgokért. Legalább annyira anyagias világ volt mi ma. Csak másként volt anyagias. De csillagászati összegért jöttek el! Teljesen váratlan volt számunkra, az- az összeg, ami hivatalosan járt volna nekik! Ám tudták, hogy a „vasfüggöny mögé” jönnek, ahol más az élet, az anyagi lehetőség, mint otthon. Így, amikor látták, hogy mennyire megbecsüljük a fajtájukat, értjük és szeretjük, segítettek rajtunk és lemondtak a tiszteletdíjról.
Szóval ma ezt miért nem lehet megcsinálni? Félő, hogy érdektelenségbe torkolna, igaz?
Ha elhívnák Oliver Neubrandot az sokkal több embert érdekelné, mint pl a 2007-es DM bajnokot, vagy Karl-Heinz Nieratzky.
Egyrészről, valóban van kockázata az érdektelenségnek, másrészről, nincs tehetségük a szervezéshez, és nem is áll érdekükben mindenkit kiokosítani. Kiderülne, hogy szakmailag mennyire hadilábon állnak, saját maguk és a kutyáik. Harmadsorban, meg sikerült a magyar rottweileresek jól lejáratni, évek kitartó munkájával.
MÁRK, MEOE szinten is.
A németet csak azzal tudnád meggyőzni, hogy „szívességből, vagy kevesebb pénzért” ide jöjjön, hogy szereted és érted a fajtáját. Ez a tudatlanság és sötétség, ami ma van, nem vonzza az elismert szakembereket. Nem keltik jó hírünket kijáró, üzletelő honfitársaink sem. Ennyi évvel a rendszerváltás után, nyitott határokkal, nyitott információ, áramlással, ki hiszi el, hogy lelkes, jó szándékú amatőr vagy?
Jól értem, hogy most van valami új tenyésztési szabályzat anyag beadva a MEOE-hez? Annak szerinted mi lesz a sorsa? Elfogadják?
Nem tudom. Ez attól függ, hogyan alakul a MEOE tíz éve húzódó pere.
És el tudják fogadtatni az emberekkel?
Nem tudják elfogadtatni, mert nem hitelesek. Pont, ezért amit írsz: Míg a vezetőség 5-6 kutyát elő nem hoz, amik teljesítik a diktált feltételeket, addig az emberek csak ellenállni fognak. Szeritem. Szerintem is.
Megjegyzés 2010. junius.
Az új tenyésztési szabályzat azóta, sem került elfogadásra, bevezetésre. Nem történt elmozdulás a szakma felé, a megmaradt a valamilyen tenyésztési hajlandóságot mutató mag kiszolgálása tovább folyik. Ebben egységes a két klub, pont úgy, mint tették ezt húsz éven át, eddig is.
Szuka nélkül nincs tenyésztés .......és emberek nélkül sem, akik tenyészteni akarnak, időt, pénzt, fáradságot nem kímélve, hogy megismerjék, majd népszerűsítsék a fajtát , jó hírét vigyék szerte a világban !
Képeket böngésztem, kollázst készítettem, linket gyűjtöttem majd feltettem egy egy posztba az ADRK ismert, legendás kutyáit. Kiemelt tenyészállatokat, Klub győzteseket, vagy szüleiket ábrázolják. Azok az ősök, akik így vagy úgy, megtalálhatók a hazai rottweilerek származási lapján( ezáltal a hazai rottweiler állomány törzskönyvében is) Kinek több, kinek kevesebb, esetleg más -más kombinációban, de fellelhetők sokunk kutyájában ezek az ősök.
Amit a múltba ásva be szerettem volna mutatni, hogy sok sok ember munkája, elkötelezettsége a tenyésztésben , kell ahhoz, hogy szép, jó, sikeres, legendás kutyák születhessenek és nevelődjenek fel. Miért 1971-től és miért a 80-as évek? Azért mert ez a lista
került a szemem elé böngészés közben.
Az évszámok egyezősége elgondolkodtatott. Az
ADRK háza táján 1971-től jegyzik a Klub győzteseket, Fiatal klub győzteseket,
kanban és szukában. KS' KJS' Klubsiger, Klubsigerin, Klubjugendsiger,
Klubjugensigering. 1970- ben került be a fajta Magyarországra, 1971- ben
nyitották meg a fajta hazai törzskönyvét, jegyezték be Met. Rott 1, Met. Rott 2
számmal az első két szukát a MEOE -nél, mint egyetlen hazai tenyésztő
szervezetnél.
Bearól+ info
Találtam egy videót. 22:36-tól Bea von der Teufelsbrücke
a1990. Német mester bajnokságon
Egy
kérdés kapcsán jutott eszembe a következő történet.
1989-ben gondoltam egyet és
írtam / tolmács segítségével/ az ADRK kiképzési főfelügyelőjének egy levelet,
mint a Rottweiler klub elnöke kértem a segítségét. Röviden: szeretnénk tanulni,
a kiképzés terén fejlődni egy hétvégi tanfolyam keretében.
Megszerveztem a
tanfolyamot, a Pestlőrinci kutyakiképző iskola, Oláh Béla bácsi segítségével
úgy, hogy volt egy általános minden fajtás tanfolyam, és ehhez csatlakozott a
speciálisan rottweilerekről szóló képzés német előadóval, az egyhetes tanfolyam
végén. Izgalommal készültünk a találkozásra, Szolnoki Béla volt a tolmács így a
társalgás is könnyen ment. Az előadónk Wolfgang Gaa volt. Az első, bemutatkozó
találkozásnál Wolfgang nagyon ismerős volt. Rá is kérdeztem, hogy Őt láttam-e,
tavaly az ADRK Klubkiállításon több kutyát felvezetni? Igen, ő és a felesége
Coni, a Grüntenblick kennel tulajdonosai! - válaszolta. Hűha! Szemből jobbról a második Wolfgang Gaa Bea von der Teufelsbrücke-vel.
Alábbi képen 1988-ban
ADRK Klub győztes kan Gary vom Grüntenblick!
Nekünk, nagyon-nagyon tetsző
kutya volt.
Picit
későbbi történet, hogy Gary von Grüntenblick Német Mesterbajnokságon elért 13.
helyezését egy ADRK Klub újságban felfedeztem. Akkor érlelődött meg bennem a
gondolat, hogy én ilyen rottweilert szeretnék tenyészteni. Aki szép is, de
legalább olyan jó is, hogy versenyen is helyt áll.
Egy évvel később videón is
megnézhettem az őrző-védő munkáját. 20
évvel később, konvertálni, szerkeszteni, interneten közzé tenni is megtanultam
a róla készült videó felvételeket.
Vissza a történethez.
Wolfgang elmondta, hogy náluk inkább a felesége a küllemes ő maga inkább munkakutyázik, ehhez ért jobban és ezt is szereti. Kemptenben kutyaiskolát
vezet, több kutyával versenyzett, teljesítménybíró, most az ADRK kiképzési
főfelügyelője. Magyarországon
még nem járt, de örömmel jött. Nemrég Kanadában is tartott tanfolyamot.
Szerencsés, hogy éppen a Balatonnál nyaral a barátja, és a tőlük származó kutya
is vele van. Hívta, jöjjön Budapestre, így segítsége lesz a tanfolyam alatt. A
barát Martin Winkler, a kutya Muck von Grüntenblick és 17 hónapos! Továbbá vele
jött Karl, az Ő mestere, Neki otthon Óriás-schnauzere van, de együtt kutyáznak
ma is.
Nagyon örültünk.
Láttunk
számtalan apró trükköt, amit azóta is alkalmazunk, használunk. Nagyon hasznos
hétvége volt. Barátként váltunk el. Wolfgangtól
búcsúzóul meghívást kaptunk, látogassuk meg, szeptemberben Kempten-ben
munkaverseny lesz. A rottweilerek ezen a versenyen az ADRK Mesterbajnokságán való
indulás jogáért küzdenek. Ő Kemptentől 4o km-re lakik, vendégül is lát minket.
Az ADRK mesterbajnokságán 40 kutya indulhat, így tartományonként selejtező
versenyeket tartanak és az első öt kutya nyeri el a részvétel jogát.
Nem
szerettem volna követni az addigi gyakorlatot, hogy minden lehetőséget az
elnök nyúl le, nem lett volna etikus, ezért ezzel a lehetőséggel Metzker
Gábor és felesége Zsuzsa élt, de unszolásra Győző is velük ment. Volt bennük
egy kis félsz, hogy Wolfgang vajon komolyan gondolta e a meghívást, és mit szól
a család, ha csak úgy beállítanak, de munkaverseny rottweilereknek? Ezt nem
lehet kihagyni!
800 km autóút után hihetetlenül
barátságos fogadtatás. Szinte azonnal a kutyaiskolára mentek. Ámulás-bámulás a
kutyaiskolán, a környezet, a verseny, szóval minden. Wolfgangéknak akkor 5-6
kutyájuk volt, az első számú kedvenc Noris, aki tíz hónapos. Győző mondta is
Wolfgangnak, hogy azt az egyet haza is hozná! Na azt már nem, mondta a család.
Jó akkor majd egyszer fedeztetünk vele, egyezett bele. Ám, ha lesz szukánk
hozzá és Noris teljesíti a tenyésztéshez szükséges feltételeket, a fedeztetés
nem marad el! Milyen feltételeket kellettek ehhez? Dysplázia szűrés, munkavizsga,
kiállítási eredmények, Ztp- azaz tenyész engedély.-mondta Wolfgang.
Na, persze ezek nem az itthon
szokásos feltételek voltak, hanem az ottani szabályok, amit mindenkinek
kötelező betartani! Teltek múltak az évek, történt egy és más 1992-ben
fedeztettünk Noris von Grüntenblick-el. Csakhogy ez egy következő történet.(2009. 10. 12. )
Van néhány cikk ami nyomot hagy bennem. Vagy azért, mert megerősítést ad egy vitás kérdésre, vagy azért, mert jól megfogalmaz valamit helyettem, avagy a gyakorlati tapasztalataimat támasztja alá. Ilyenkor mindig szembesülök vele, hogy nincs új a nap alatt, sok dolgot már előttem felfedeztek.
Sokat tárgyalt és vitatott kérdés a kutyák őrző-védő képessége, teljesítménye, felkészítése. Kedvenc cikkeim voltak 2007-ben, amik már nem elérhetők, de támpontot adtak saját kutyáimhoz és az általunk tenyésztett, de máshoz került kutyáinkhoz.E mellett még sok- sok könyv és film nézése adja a tudást, ami az állatok, kutyák tanításáról szól.
A tenyésztés szakirodalma, hogy a tulajdonságok hogyan öröklődnek, mi ösztönös és mi tanult, fontos elmélet, ami szintén a megismerést eredményezi. Szakemberek készítette filmek, videók voltak a maguk idejében. Ehhez jön az a lényeges tétel, hogy hogyan lehet ezt hobby szinten megvalósítani, hogyan tudunk ezáltal jó kutyákat tenyészteni, felnevelni, kiképezni, majd bemutatni pl: tenyészszemlén. A hobby szint itt annyit jelent, hogy nincs tudományos háttér, komoly team, se komoly anyagi fedezet ennek a munkának az elvégzésére. Van az idő, és a kísérletezés.
Feladat olyan rottweilereket tenyészteni, aki maximálisan egészséges, formailag megfelel egy kívánatos képnek olyan tulajdonságokkal, ami sokrétű munkát tesz lehetővé. Család, gyerekbarát, házőrző, kísérő és sport kutya, esetenként szolgálati kutya.Ehhez a kívánalomhoz képest kell tudni értékelni egy kutyát, annak általános viselkedése és munkája nyomán, ahol egy őrző-védő képességet kell bemutatni. Ennél az őrző-védő munkánál, nem maga a harapás ténye a mérvadó, ennél sokkal többről van szó. Itt is a teljes munkát kell értékelni. A felkészítést, az ösztönös adottságokat.Bátorság Keménység Harci ösztön >>ezek kulcs szavak az őrző-védő munka kapcsán
Fontos elmondani, hogy mi nem szolgálati célra tenyésztünk kutyát!Így a szelekciós szempontjaink sem erre irányulnak. Írásokban, cikkekben megtalálod, milyen kritériumoknak kell megfelelni egy szolgálati kutyának, ösztöneiben, képességeiben. Azt is tudni kell, hogy az egyéb területen, milyen a kívánatos.
Ide írom azt is, hogy miért, nem tenyésztünk a szolgálat számára:
1.Azért, mert a felvevőpiac itthon az olcsó, könnyen lecserélhető tömegcikket keresi, akinek a tartási költsége kicsi.
2. A számunkra jó rottweiler, klasszikusan egy gazdás kutya, aki nem adható kézről kézre. Tehát tudatos elhatározás, hogy oda nem! Mert mindenki neki parancsol, mindenki őt húzgálja kutya, ne legyen a mi kutyáinkból. Nem azért nem, mert úgy sem lenne képességei szerint alkalmas rá! Alkalmas lenne, csak másként képzeljük el a kutya tartását és kiképzését.
3.Lélektelen kennel tartásra a rottweiler nem alkalmas.Mi olyan rottweilert tenyésztünk, aki családi, kísérő, házőrző és sport kutya.
Tehát a kutyáinknak a következőt kell tudni.
Legyen egészséges, legyen okos, könnyen irányítható, legyen magabiztos, legyen bátor, legyen határozott és tettre kész amikor védeni kell. A temperamentum és az egyéb képességek, ami a sport kutyák kritériuma, az is ott van, de nem minden kutyánál egyformán és egyenlő szinten.Tehát ösztöneiben ez van a kutyáinkban.
Hiszen ilyen kutyák az ősök.
Aztán még ösztöneiben ott van a kutya maga! Minden kódolt viselkedésrepertoárral.Na és itt jön az a rész, ami nagyon fontos, a tanulás, a környezeti hatások, az ember elvárásai a kutyával szemben. Amikor az ember a saját tudatlanságát, felkészületlenségét, a kutyára tolja, rajta kéri számon, mert elvárásai vannak a kutyával szemben, egy téves elképzelés alapján.
Amikor a kiképzés hangsúlyos szerepet kap, mert a kutyát az adott feladatra fel kell készítened, nagyon sok téveszme és sok iskola hatása érvényesül, sokszor rutinból, egy sémára dolgozva, a módszerekhez formálnák a kutyát. Majd a másik értékelési szempont, amikor a kutyát a tenyésztés számára értékeled, mint olyan egyedet, aki a jövő generációját meghatározza.
Na itt hibás és fals, a mi(MEOE, és egyéb szervezetek) tenyészszemle rendszere és egyáltalán a tenyésztés rendje. Azt a képzetet sugalja, hogy amelyik kutya a megmérettetésen megfelel, az biztos tenyész kutya és ettől hibátlan és jó kölykei lesznek, aki maguk is majd tenyészállatokká válnak.Valójában itt is utódellenőrzés folyik, egy adott generáció ( populáció) tenyésztési eredményének a lenyomata.
Az ADRK tenyésztési rendjével azért jó megismerkedni, hogy megértsd, a tenyésztés lényegét. Ám az ADRK tenyésztési rendje, nem a ZTP-nél és nem a körungoknál kezdődik! Alapjaiban nem is az önreklámról szól. Fajtagondozásról, tenyésztő szervezet felépítéséről, melyet 100 éve elkezdtek, majd alakították, fejlesztették, mint ahogyan a fajtát is, a kor igényeihez, felhasználva az adott kor lehetőségeit, a tudományos és kiképzői hátteret is.
Kanyarodjunk vissza az eredeti témára
Miért nem fog a kutya első szándékból?Ösztöneiben kevés?
Kerüli az emberrel való találkozást, küzdelmet? Miért?
Fél a bottol, fenyegetéstől? Miért?
Esetleg azért, mert az ember rosszul közvetítette az elvárásait felé?Rosszul készítették fel egy feladatra? Nem vették figyelembe korát és képességeit?Képességeit, ami áll egy testi és lelki karakterből is?
Vagy születetten-ösztöneiben gyáva, bot, és lövésfélő, csak elkerülő magatartást mutató kutya?
Számtalan kérdés, ami megválaszolásra vár
Ahhoz képest, hogy a téma mennyire szerteágazó, a teraszról” igen sok okos és lényegbe vágó kritika hangzik el, egy- egy kutyáról. Teszik ezt laikusok, kiképzők, segédek, sőt bírók is.
(teraszról= külső szemlélő, aki talán öt percig látja a kutyát, vagy addig sem, mert valójában nem lát semmit, csak okoskodik, szerepel, mert azt gondolja ő ért hozzá és tutira tudja!)
Történik mindez évtizedek óta kishazánkban, ami ritmusosan ismétlődik, minden új kutyás generációval! Egykritika hangzott el a tenyészetünkből származó kutyáról, akinek csak annyi hibája volt, hogy elsőre nem fogott rá a karra, de nem hátrált és bátran ment előre a fenyegetésre is. Tenyészthető minősítést kapott, de a gazdája az egész kutyával elégedetlen volt.
Itt látható a videó erről a rendezvényről.Meg kell nézni a testvéreit, akik hasonló ösztönkészletből gazdálkodva, de más felkészítéssel szerepeltek ott. Aztán a többi kutyát, akik más tenyésztő munkája nyomán születtek és lettek felvezetve.
Kb. ennyi kicsit részletesebben, mi a véleményetek Sirocco Zelda munkájáról, témában, ami az írás apropóját adta. 2007. március 10. MRK tenyész szemle, ahol a kutya felvezetésre került. Tulajdonosa vetette fel a témát a fórumon, mintegy lehetőséget adva arra, hogy ezt szakmailag értékeljék mások. Felvezetésében, ez úgy hangzott számomra, hogy ő bezzeg tudja, hogy ez az én tenyésztési hibám, mert nem olyan kutyát tenyésztettem, ami a szolgálat számára és az ő igényeinek, mint verseny, vagy tenyész kutya megfelelne. Neki ez is kevés, mert az ő tenyésztési elképzelése más. Ami nem baj, csak ilyenkor én is gondolkozom és vitatkozom. Próbálom eldönteni, vajon neki van igaza, vagy nekem van igazam. Én gondolkozom és érvelek. Segítségül hívom a szakirodalmat. Ő eladta a kutyát és ADRK munka tenyészetből vásárolt egy másik szukát. Sajna foghiány miatt tenyészkutya nem lehet, így megint nem tudja bizonyítani, hogy ő sokkal különb tenyésztő lenne, mint én. Versenyző még lehet, így remélem hamarosan láthatjuk, ahol kiképzői tudását bemutatja nekünk.
Eltelt két év és egy rendezvényen látottak ugyan ezt a kérdéskört hoza elő. Akkor ezt a kérdést tettem fel magamnak: Ehhez képest, mit is gondoljunk egy kutyáról, ami egy-két-három évesen zajtól, tömegtől stresszes, bizonytalan lesz? Amikor támadás éri vagy bambán néz, vagy menekül. Avagy felkészítés eredményeként, kegyeskedik megfogni a védőkart?! Utána tettem fel ezt a régi írást és őriztem meg.
Miért most kerül az írás a blogomba? Azért, mert tényleg úgy van, hogy szinte húsz éve, mint az imamalom járok körbe és mondom szinte mindig ugyan azt.
Milyen a rottweiler,
milyent kell tenyészteni,
miért kell olyant tenyészteni,
hogyan lehet olyant tenyészteni,
én hogyan képzelem,
én hogyan csináltam,
én mit tettem ezért,
nekem milyen eredményeim vannak.
Aztán nekünk Siroccó kennelben, milyen eredményeink vannak, mert természetesen mindezt nem egyedül csináltam. Ketten- majd négyen, hárman amikor a gyerekek is besegítettek, mert időközben felnőtté váltak. Még mindig nem bukkantunk a nyomára a megoldásnak, de egyre erősebb meggyőződésem, hogy a rossz irányú tenyész szelekció mellett, súlyos hibák vannak a kutyák nevelésében, szocializációjában is. Aztán a kiképzésben és a felkészítésben is.
Hihetetlen számomra, hogy ennyi tudatlan és ártatlan rottweiler tenyésztő van.A többi fajtában meg csak szakemberek, és első osztályú kiképzők, tenyésztők sora, akik dolgoznak eredményesen és sikeresen. Azt csak a régi, rutinos kutyás tudja látja, hogy a többi fajtában is csak látszat eredmények vannak, mert a nagy számok törvénye alapján és az állandóan cserélődő, import állomány miatt mutat jobb képet.
Ingo, Iwán, Ilko - vom Fusse der Eifel. Egy alomból három testvér is KS', azaz Klubsiger! Tiszta apja ez a "gyerek", mondhatnánk, mert az apa is KS' volt. Klubsiger -Zuchtschau des ADRK ,évente egyszer megrendezett esemény az Általános Német Rottweiler Klub kiemelt tenyész rendezvénye.
Csak érdekesség képen ide teszem egy lány testvérüket, akinek utóda is volt. Munkavizsga, AD van jelölve, mint eredmény nála. Mindhárom kan sikeres, szép, eredményes. Bármelyiket választani fedező kanként, jó döntés. Ki mit választ és miért? Ez mindig egyéni döntés. A szuka tulajdonos, tenyésztő döntése. Egyéni ízlés, egyéni elképzelés, de gyakorlati oka is lehet.
Képeket böngésztem, kollázst készítettem, linket gyűjtöttem majd feltettem egy egy posztba az ADRK ismert, legendás kutyáit.
Kiemelt tenyészállatokat, Klub győzteseket, vagy szülőket ábrázolják. Azok az ősök, akik így vagy úgy, megtalálhatók a hazai rottweilerek származási lapján( ezáltal a hazai rottweiler állomány törzskönyvében is. Kinek több, kinek kevesebb, esetleg más -más kombinációban, de fellelhetők sokunk kutyájában ezek az ősök.
Amit a múltba ásva be szerettem volna mutatni, hogy sok sok ember munkája, elkötelezettsége a tenyésztésben , kell ahhoz, hogy szép, jó, sikeres, legendás kutyák születhessenek és nevelődjenek fel.
Írta: Olga Grin, DVM (állatorvos és rottweiler szakbíró)
A rottweiler tenyésztésének alapjai című könyv szerzője
A fajta legszilárdabb genealógiai
platformjáról kezdődően érdemes megemlíteni, hogy minden időnek megvan a maga
prioritása; vonalak élnek és eltűnnek, fejlődnek, vagy mások felszívják őket.
De a vérvonal, amelyet ebben a cikkben tárgyalok, már 40 éve meghatározó a
rottweiler fajta genealógiai szerkezetében. A rottweiler populációra a
tenyésztés kultúrtörténetének kellős közepén gyakorolta a legerőteljesebb
hatást, és máig is fontos, mivel tenyész vonalak egész konstellációját hozta
létre. Természetesen Ives Eulenspiegel vonalára gondolok. Ez a modern világ
legerősebb, legelágazóbb és legtermékenyebb rottweiler-családja, amely gazdag
bajnokokban. Ez a vonal a kezdetektől a különálló struktúrákra való felosztásig
(80-as évek eleje) mindig is nagyon konszolidált volt. A munka korlátozott
számú kutyával történt beltenyésztés segítségével. A férfi vonal ezen ágának
ősei közvetlenül a rottweiler populáció alapítójához, Arko v. Torfwerkhez
emelkedtek. Az 50 éven át fejlődött vérvonal stabil volt, de nem volt gazdag igazán
nagy ménesekben. Elmondhatjuk, hogy „beérett”, több mint 20 nemzedéken át
meglehetősen feltűnő pozícióban maradt, a haladóbb vonalak, családok
vérbefecskendezésével támogatva. Ennek az ősi vonalnak a leszármazottja az
1971-ben született Astor v. Landgraben, aki ironikus módon három generáción át
dán tenyésztési hím volt, ami nem akadályozta meg abban, hogy az alapító
legfontosabb kortárs német vonalának atyja legyen.
Tehát Ives Eulenspiegel 1973. szeptember
13-án született az Eulenspiegel kennelben, egy tapasztalt tenyésztő,
szakértőés ADRK Körmeister, Marianne Bruns tulajdonában.Az alom átvétele
előtt Ms. Bruns már 40 éves
tenyésztési tapasztalattal rendelkezett.Korábban kiváló
minőségű
rottweilereket tenyésztett, amelyek
nemcsak Németországban, hanem számos európai országban, Skandináviában és
az Egyesült Királyságban is befolyásolták a fajta fejlődését.Az I-alom törzskönyve
ezekre a kutyákra épült, akiknek genetikai képességeit
Ms. Bruns nagyon jól ismerte.
Ives az Astor v. Landgrabentől
(egy nagyon szép nőstény és egy kiváló
Bärbel vom Grevingsberg unokája anyai ágon (egykor Mrs. Bruns tulajdona) és Dina v. Kaiserbergtől
származott, egy erős,
tökéletes szerkezetű nősténytől, aki szintén az Eulenspiegelhez vásárolt a kennel, mint három éves
kifejlett tenyész szukát. Dina több
sikeres almot hozott, a legsikeresebbek közülük a Baerbel leszármazottaival
való kombinációk voltak. Ives törzskönyvében egy nagyon távoli beltenyésztés V:
IV-től BS 1954 Igor v Kohlwald, (14. séma), amely közvetlenül a viszonylag „fiatal”
Ives-vonalak és a legrégebbi genealógiai szerkezet közötti kapcsolatra mutat
rá.
Ezt követően Ives világhírre tett szert, mind show-győzelmeinek
köszönhetően (1977-ben nemzetközi bajnok és Európa-bajnok
lett, és egy életre szóló
Körungot kapott), mind pedig hírnevének
köszönhetően a legmagasabb osztályú
ménes.Ives nagydarab, sportos kutya volt, erős
csontozattal;kimagasló nemes fejét még
sok nemzedék után is csodáljuk utódaiban.Ives egész életét Németországban töltötte, és Reinhard Zielbauer úrhoz tartozott. Ives 1975. május 3-án kapott
tenyésztési (Ztp) felvételt szülővárosában, Möllnben
Paul Schäfer bírótól.Ives Eulenspiegel hivatalos leírása és
mérései 1978. október 22-én, a németországi oberhauseni Körungban készült:
Friedrich Berger és Willi Hedtke Körmeisterek:
Méretek: marmagasság: 68 cm, súly: 58
kg, mellmélység: 33 cm, mellbőség:
92 cm, testhossz: 78 cm.Közepes termetű,
erős csontozatú kutya, húsosság
jelei nélkül.Jó
elülsőés hátsó
negyedek.Egészséges vastag szőrzet.Nagyon intenzív rozsdabarna foltok. Jó
pigmentáció. Nagy fej. Sötét barna szemek. Helyesen beállított
fülek. Jó térfogatú fang. Ollós harapás. Egészséges
fogak. Megfelelőügetés, jó normál
könyökhelyzet, jó egyensúly.A hátsó negyed kissé merev.
Javaslatok a szukák kiválasztásához: Kifejezetten alkalmas kis és
közepes magasságú, problémás, erősen beállított és
könnyű fülű
szukák számára.A nőstényt
megfelelően kell felépíteni.Nem alkalmas magas, nehéz fülű szukáknak.
Ives fenomenális produceri sikerét
kétségtelenül két tényező okozta: a pozitív prepotencia jelenléte és a számára
megfelelő szelekciós és
kiválasztott szukák.A levéltári dokumentumokból kiderül, hogy különböző eredetűés típusú
szukákkal kombinálva az anyák szintjénél
magasabb osztályt adott az utódoknak.
Ives több mint 40 fiúgyermeket szült, akiket felvettek a
tenyésztésre, és ezt a rekordot a jövőben csak saját le származottai döntötték meg, akiket olyan széles körben használtak, mint kiváló
apjukat.
Ives le származottainak
fő jellemzője a fontos, következetesen
átadott tulajdonságok
voltak. Magasak voltak, és kifejezett szexuális dimorfizmusuk volt; a
hímek nagyok, masszívak, erős csontozatúak
voltak;a nőstények
helyes felépítésűek és meglehetősen nagyok voltak.A legtöbb
ismert leszármazottnak
szép feje volt, helyes
jellegzetes kifejezéssel.
Ivesnek csak egy testvére volt, az Ilo szerény
életet élt, nem messze pompás vértestvérétől, középszerű volt a külleme és semmiképpen sem bizonyult fedező kannak.
Ivest nagyon gyakran
használták. Számos kiemelkedő bajnokot produkált. Fiait és lányait mindenkor
nagyra becsülték, és nemcsak Németországban, hanem világszerte is pozitív
nyomot hagytak. Végül pedig az Ives, mint a legszélesebb, igen nagyfokú
konszolidációval rendelkező, Németországban és Európában domináló
vonal „alapító atyja”, számos új, kiemelkedő
vonalalapítót hozott létre.
Németországban és
Európában
Ives két fontos vérvonalat alapított, amelyek befolyást gyakorolnak a modern világra, és követőik
fiaikon, Dingo kontra Schwaiger Wappenés Amigo
kontra Kressbachon keresztül (ezt az ágat Amigo fia, Hassan v. Königsgarten révén ismerik jobban).
Az Egyesült Államokban Ives unokái a Timm
v. Mummler, a Mirko v. Steinkopf,
az Amboss v. Königssiek és a Cyras vom
Leinetal ügyeken keresztül széles körű hatást gyakoroltak. Így történelmileg
az Ives a stabil javítók egy csoportjának tulajdonítható. Egy fajta
történetében kevés ilyen szintű ménes
létezik, ilyen stabil örökletes tulajdonságokkal.
Ives Eulenspiegel egy exkluzív ménes,
a fajta jelenlegi elit magjának
„apák atyja”. Sokszor még vissza kell térnünk magának
Ivesnek és közvetlen leszármazottainak kérdésére. Egy érdekes tény, amit kétségtelenül érdemes
megjegyezni ennek a vonalnak a jellemzőjénél, hogy a kortárs rottweilerek képviselőinek abszolút többségének törzskönyvében
visszakerült az Ives-vér, sőt, sok esetben saját vagy utódai beltenyésztésével kombinálva.
Ives Eulenspiegel vérvonalának
fenntartása Dingo kontra Schwaiger Wappen, Santo v. Schwaiger Wappen, Benno vd
Schwarzen Heide révén. Ivesből nagyszámú minőségi utód született.
Közülük
ketten – Dingo v Schwaiger
Wappen és Amigo v Kressbach (Fia
Hassan v Konigsgarten) – megalapították saját
vonalukat;jelenleg használatban vannak és
fejlesztik.
A Dingo v Schwaiger Wappen és Amigo v
Kressbach utódai a legmagasabb minőséget képviselik.A fajtatörténet
tele van olyan pillanatokkal, amikor egy vonal két jelentős stratégiai ágának
képviselői kiélezett ringharcokban küzdöttek egymással a bajnoki jogért és
a jólétért.Köztudott,
hogy minden vitában az idő
a bíró – ebben az esetben is ez történt –, de
ebben az ügyben nem volt nyertes. Ennek eredményeként e vonalak
találkozásából származtak a fajta legjobb példányai, és mindkét vonal virágzik.
Tekintsük át Dingo fedező kanként való használatának eredményeit és a modern populációra
gyakorolt hatását.
Dingo v Schwaiger Wappen 1976. október 17-én született
Ives Eulenspiegel és Anja v Schwaiger
Wappen párosításából.A törzskönyvében a IV:IV távoli beltenyésztés
szerepel az Alex v Kloster Didibodenberg x Baerbel v Grevinsberg szülőpárral Dack és Dolli vd Meierai révén.Véleményem
szerint ez a törzskönyv egy jól kiszámított beltenyésztés klasszikusan sikeres alkalmazását képviseli
a vérvonalak bevált kombinációján keresztül. >>folytatás a következő bejegyzésben
