Állomány szintű tenyésztés, "fajta gondozás"


A tenyésztés egy szakma, aminek a törvényszerűségeit, érdemes figyelembe venni. Ezért a törzskönyvezés minden fajtában egy séma szerint zajlik. A tenyésztőkön múlik, hogy az adminisztratív adatrögzítést milyen minőségi tartalommal töltik meg. 
A minőségi tartalom a teljes populációt tekintve derülhet ki, egy- egy sikeres kutya nem ad képet a teljes állományról, mint ahogyan egy rosszul sikerült kutya sem! 

A tenyéssz partnerek, de egyes kutyák tenyéssz értéke az utódok minőségéből vezethető le. A tenyéssz érték akkor magas, ha kevés hibás utód születik, az almok kiegyenlítetten jónak mondhatóak. Ez igaz az első, a második, sokadik generációra is.

Viszont sose jutsz el odáig, hogy valódi, mérhető tenyésztési eredményed legyen, ha az utódokat nem tudod nyomon követni. Márpedig, a törzskönyvnélküli utódok nem nyomon követhetők, mert egy idő után senki nem emlékszik a pontos születési dátumokra, alomszámra, ősökre és az alomban látható hibákra, de a csupa pozitív eredményre sem.
Saját magad számára vezetsz kennel nyilvántartást, a törzsállományod és a tenyésztési eredményed nyomon követésére, de az csak annak lesz látható, akinek te láthatóvá teszed.

Az FCI rendszerű adatbázisba nem kerül be.

Így senki más számára nem elérhető tenyészállatként, mert a fajta törzskönyvében nem rögzítik az adatokat, FCI rendszerben kiállításra se mehet, tenyész minősítő bírálatokon se vehet részt. 

A rottweilerfajta törzskönyvének megnyitása az FCI rendszeren belül, 1971-ben történt Magyarországon.

1985-ig a szakma szabályai szerint zajlott a vezetése. Abban az időben ugrásszerűen megnőtt a „tenyésztési kedv „.Követhetetlenné és átláthatatlanná kezdett válni a tömeges kutyaszaporítás.

Sajnos, az akkor még egyetlen, hazai FCI tag tenyésztő szervezet, anyagi bázisa úgy tudott megteremtődni, hogy a tömegtermelést segítette elő. Ez magával hozta az osztódást is, mert az anyagi lehetőségek ígérete miatt, mindenki „Dagober bácsiként” kezdett viselkedni.

Fő motivációként a pénz lépett előtérbe amiért  a kapzsik ölre  mentek rendre. A szervezetek bevétel szerző tevékenysége szép lassan „megette” a szakmát.  A szakma eltűnésével, aztán a bevétel is csökkenni kezdett, de ez csak két évtized után vált mindenki számára nyilvánvalóvá. 

Addig az előző évtizedek felhalmozásai még kitartottak, úgy az erkölcsi, mint anyagi téren. Mára az erkölcsi hitel teljesen elfogyott, az anyagiból még telik a látszatra, egy szűk réteg profitálni is tud belőle.

Rottweilerben, ma csak egyéni sikerek vannak, a közösségi kutyázás gyakorlatilag meghalt. Osztódott, aztán jelentéktelen pici egységekké forgácsolódott, majd egyéni sikerek kiszolgálóivá vált. Röviden úgy jellemezhetném, hogy  csendes állóháború zajlott, néha tűzszünetekkel tarkítva.

A háborúnak érdektelenség miatt vége, de vannak nyertesek, a határainkon túl, akik előbb elhalászták a győztességeket, most meg az adminisztrációból befolyó pénzt is!

Valahol elfelejtődött a nagy szakmaiságban, hogy a törzskönyvezésből, az ahhoz kapcsolódó kiállítások, rendezvények , vizsgák, tagdíjak bevételeiből lehetett állományszintű fajtagondozást folytatni !
A tenyésztők munkájára lehetett építkezni, hiszen ők költöttek a hobbijukra és azok is akik tőlük vettek kutyát. Munka mellett tenyésztettek , amiért megdolgoztak  azt  fektették be a saját állományuk építésébe.  Fejlődtek, fejlesztettek , jó kutyáikkal népszerűsítették a fajtát !








Bizony a tankönyvet is elő kell venni! Az állattenyésztés egy szakma ! Valódi, mindent árfogó ismeretre csak tanulással tehetsz szert. 
Ne csak lapozgasd, merülj el, hasznos akkor is , ha "csak" a kutyatenyésztésről tanulnál!