Sütöttem ma csirke combot. Gondoltam megkínálom vele a Tökmagot.
Nyalogatta, nyalogatta, de nem tudta mit kezdjen vele. Na, ja a táp etetés hátránya, nem ismeri fel a húst. Bár az első alkalommal az anyjuktól és egymástól lesik el a technikát. Itt meg se a mama, se tesó nincs. Ezért eltéptem és kézből nyújtottam az első falatot. Onnan már tudta mit kell tennie.
Ízlett neki.
Egy nagyobb darabot elvettem és a háta mögött tettem le.
Előbb végzett a könnyen megszerezhetővel, majd az egész darabot is megkereste.
Teljesen nyugodt volt, nem őrizte a húst, amig el nem kezdtem macerálni, simogatni. Mivel az első jelzésre nem vonultam vissza, egyre erősebben morgott, fenyegetett. Védte az ennivalóját A HÚST ! SOHA ILYENT TÁPPAL MÉG NEM CSINÁLT! Ösztönös és tanult viselkedés az ennivaló féltése. Nagyon régen tudjuk ezt, mert számtalan alomnál kipróbáltuk! Csak a hús, a csont vált ki ilyen hatást-meg a zsákmány birtoklása, amit szintén az anyjától tanul!
Ezt a történetet szoktuk elmesélni, amikor valaki panaszkodik, hogy a pici kutya harap, morog, őrzi az ételt, a csontját és a kedvenc zsákmány játékát. Természetesen idővel megtanítjuk mi is, hogy adja át, engedjen az ennivaló közelébe. DE! Nem haragszunk érte, nem akarjuk leverni, terrorizálni, csak tudomásul vesszük, hogy a kutya kutyaként viselkedik, ezért a mi szabályainkat meg kell tanítani neki. Pont úgy, ahogyan az apja, vagy az anyja tenné!
A második ami érdekes ebben a filmsorozatban, a kicsi kutya orr használata. Hangosan szimatol, keres, nem adja fel addig míg rá nem lel. 2010. 12.17.