Azt gondoltam naivan, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy azt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.
Akkor még számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat.
Minden időben, így éli meg mindenki, hiszen a saját szemével, ízlésével, akkori tudásával vesz részt az eseményekben.
Ezért éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között.
Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre.
Az adott kiállításon én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Csakhogy véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg. Nem arról beszél a jólértesült, hogy milyen a kutya, hanem azonnal a jogosulatlan előnyre hivatkozik. Évek teltek el, mire rájöttem valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt.
A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert a fajta tenyésztői közül kevesen fordultak meg ott, de a rottweiler tartók közül sem sokan. Főleg nem heti rendszereséggel. Pluszban a német juhászkutyások kizárólagosságra törekedtek, hogy az ő fajtájuk a legjobb és mindenben a legeredményesebb! A szakma az ő kezükben volt és ők irányítottak, hiszen kutyaiskolai hálózattal, vizsgázott bírókkal rendelkeztek, a munkakutya versenyeket is ők rendezték. Hatalmas létszámmal a legerősebb fajta szakosztály voltak és a legtöbb pénzt "termelték" a MEOE-nak "egyetlen fajtaként"
A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet, hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe!
Mégsem ez volt a gátja a szakmai út követésének.
Hanem az, hogy sokan olyan fajtából váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Kapóra jött az új, ismeretlen fajta, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni, senki nem cáfolta a fajta köré szőtt legendát. Ugyanakkor az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak nem kellett saját segédet, bírót képezni, kinevelni. A német juhászkutya fajtából álló gárda-kiképzők, segédek, munkabírók, boldogan vállalták a könnyebb feladatot és keresték a pénzt az oktatással, meglévő kutyaiskolás hálózattal. Küllem bíró + munka bíró pedig dobermannos, boxeres, schnauzeresként szintén rendelkezésre állt.
Abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez, ez a ritka létszámú fajtánál nagyobb sikerélményt adott, így dicsekedni jöttek időnként, a rottweiler tenyésztők az iskolára, győztes kutyáikat mutogatva, a fedeztetés, kölyök eladás reményében.
1989 ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára!
Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni. Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést.
Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás a tagok részéről soha nem volt, de áskálódás, a követelmény megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.
Ráadásul ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak.
Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen. Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Kutyája simán teljesített és tenyészthető minősítést kapott.
Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül amit fontosnak tartottam, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Mindennek ellenére sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.
Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam.
Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait. Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.
bíró Willi Faußner NSZK -ADRK
ADRK -Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa NSZK-ADRK
Tenyész szemle 1989. NSZK-ADRK
bíró Willi Faußner aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat.
Aláírt és bíróként tanult Faußner úrtól -Vidák Lajos, Oláh Béla
1990. Klub kiállítás bíró Miklós Levente
Tenyész szemlét 1990.
ADRK Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa
1991. Klub kiállítás bíró Willi Faußner ADRK
Tenyészszemle 1991. videó
Bíró: Miklós levente, Vidák Lajos, Oláh Béla
Húsz évvel később így írtam erről az időszakról. A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.
Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy
minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és
senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták. Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan
megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak,
dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően,
azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem.
Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár. Közgyűlésen a szavazás eredménye (16-14) így nem én folytattam.
Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) Az események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan.
Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, rendre kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.
Bár a 1990-es évektől kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai értékben erős kutyát importáltak. Ettől sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli bírálattal, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !
Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározza bárki, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne.
MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub a haladás gátja. Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.
A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. (2012.)
Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Ezt az időszakot így foglaltam össze> Múlt időben MRK > ITT
Miért ugrottam át az 1993-1998-ig tartó időszakot? Mert sok negatív dolog történt és másként voltam aktív a rottweilert érintő szervezeti életben. Amit átadtam nem folytatódott. Mások és más szemlélettel irányítottak, alakították a rottweileres életet. Hol MEOE, hol MÁRK színeiben tört előre a tenyésztői lobbi. 1994-ben nyitottunk a MÁRK felé egy újság megjelenéssel, írásokkal. 1996-MEOE Fajtaszakosztály közgyűlés botránya, óvás, vita stb. 1997. Kizártak a tagságból.
Mi 1998-ban MÁRK területi csoportot alakítottunk. Próbaidős tagságunkat aztán az év végére megszüntették az akkori vezetők.
1998-ban felfüggesztették a MEOE Fajtaszakosztályt. A kizárásunk hatályát vesztette, mert jogtalan volt.
1999-ben ismét MEOE tagok lettünk. Kezdetét vette 1998 FVM 64-es rendeletet nyomán kialakult helyzet, amely ismét az állami felügyelet korszakát hozta el, komoly szankciók, átrendeződések igényét jelentette. MNJK, MKSZ szembe ment a MEOE-vel, maguknak akarták az országos kinológia irányítását és a törzskönyvezést is. A MÁRK egyértelműen hozzájuk csatlakozott, mint ahogyan a később megalakított Elismert Rottweiler Tenyésztő Egyesület is.
Azok akik 1993-ban csatlakoztak a népszerűsége csúcsán levő fajtához, úgy gondolták mivel sikeresek kiállításokon, nekik minden jár. Azt hitték töretlen útjuk lesz a tenyésztésben is. Csakhogy a lendületes, lelkes kezdés után, mindig elcsúszott valami, sose lett közös irány és tartós előre haladás közösségi szinten, mert mindenki a saját kutyáit tolta előre, a másik tenyésztőben konkurenciát látott. Vannak erről az időszakról is írások, de azzal rétestésztává válna ez az írás.
Még két választási időszakot kísértem végig 2009-ig. Utána már nem, hiszen minden ismétlődött elölről csak nem fejlődés, hanem zuhanás következett be. Az egyik választási ciklus
1999-2003-ig tartott > Magazin 1999-2000 >felfüggesztés 2003-ban. A második ciklus> 2004-2005-2009 <
2011- nyár végén végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem MEOE Kuvasz klubjában fizettem tagdíjat.
MEOE szövetséggé válása után, több fajtát tömörítő Hatvani szervezet biztosította a szövetségi tagkártyát. Egyszer csak állami irányítás alá került az ebtenyésztés, 2014-kötelező érvényű lett. MEOEsz-ben az egyéni tagság megszűnt az állam által kijelölt, Elismert rottweiler tenyésztő egyesület irányított.
MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést.
2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést.
