MEOE Rottweiler fajtaszakosztály eseményei

Kalandozzunk egy kicsit a múltban. Amikor 1989-ben Faussner úr nálunk járt, volt lehetőségem vele szakmai dolgokról beszélgetni,( profi tolmács segítségével) erős elhatározás született meg bennem, hogy kihasználva a pozícióm adta lehetőségeket, mindent megteszek a jobb, használhatóbb, szebb rottweiler állományért. Nem csak a saját kutyáimért, de a közösségért is tevékenykedve. 

Éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között. 

Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre. A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet,  hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe! 

Azt gondoltam, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy ezt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.

Számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat. Minden időben, így éli meg az ember, hiszen a saját szemével, ízlésével, tudásával vesz részt az eseményekben. Én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg. 

Valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt, de ez csak egy jóval későbbi felismerés lett. A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert kevesen fordultak meg ott tenyésztők, de a rottweiler tartók közül sem sokan, heti  rendszerességgel. Többen olyan fajtákból váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Mindenki örült, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni. Viszont az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak. Kiképzők, segédek, munkabírók, küllembírók döntően német juhászkutyás, dobermannos, boxeres volt.  

Dicsekedni persze jöttek időnként, a szép, kiállítási győztes kutyáikkal rottweiler tenyésztők is, az iskolára, de abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez. 1989, ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára! 

Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert  szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni. 

Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést. Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás soha sem volt, de áskálódás, az ajánlás megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.  

Csakhogy ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak. Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen. 

Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.

Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült  jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam. Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait.

Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.

Klub kiállítást 1989. bíró Willi Faussner NSZK 

Kiképzői segéd tanfolyamot 1989. ADRK -Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

Tenyész szemlét 1989.  bíró Willi Faussner-aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat. Bírált -Vidák Lajos, Oláh Béla   

1990.  Klub kiállítást bíró Miklós Levente H  Tenyész szemlét 1990. 

Kiképzői és segéd tanfolyamot 1990. ADRK  Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

 

1991. Klub kiállítást bíró Willi Faussner NSZK  Tenyészszemle 1991. 

Voltak kiadványok :

Ismertető a rottweilerről

IPO vizsga szabályzat

Rottweiler Hiradó 

Összefoglaló beszámolót a közgyűlésre  A pénzügyi elszámolással együtt

Húsz évvel később így írtam erről az időszakról.

A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.
Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták.  Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár.

Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) A mai események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan. 

Egy jellemző beszélgetés a múltból. 

X- ÍRTA- Az én utópiám: 
1. Helyes szemlélet(a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban. 2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb  tenyésztői kört. 3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének 4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az ő-v fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán.

-  Válaszom
Ha túljutnánk az első ponton, meg is lenne a lendület, hogy a további pontjaid is teljesüljenek. 1980-óta nem sikerült ezen túljutni Azért azóta, mert akkor került be több import kutya és indult el a mennyiségi tenyésztés. Tegnap túlléptem a felvetéseden, pici iróniával fűszerezve, mert olyan sokszor és sok formában beszéltünk már erről, mégis mindig ugyan azt szajkózod. Különböző stílusú érveléssel sem sikerült rávenni arra, hogy ezeket az óhajokat, álmokat tovább gondold és a gyakorlati megvalósításban kezdj el gondolkozni. 

Lássuk pontonként:

1.Helyes szemlélet (a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban.
Ez azért nem tudott soha megvalósulni, mert mire az adott időszak kutyásai, akik komolyabban gondolták, vagyis hosszú távra terveztek rottweileresnek maradni, mire valamilyen egységre jutottak volna, mindig jött egy sokkal okosabb kezdő aki mindent jobban tudott. Meggyőződéssel állította és gondolta, hogy a rottweileres világnak őt kell kiszolgálnia, azért vannak a rendezvények, hogy ő jól érezze magát. Mindenki azt képzeli, hogy a siker neki automatikusan jár. 

Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, meg is kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.

2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb tenyésztői kört.
Kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai érték kutyát importáltak.( 1990-es évek ) 

3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének
Hiszed nem - e, de sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !

4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az őrző-védő fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán. 

Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározzátok, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne. Ti magatok se tesztek mást, csak siránkoztok. 

Válasz erre az érvelésre  
Az előző hozzászólásod közelebb van az én véleményemhez, mármint nem jutottunk túl az első ponton, így felesleges a 2-3-4 ről beszélni.
Az első pont azért nem tudott kialakulni, mert a körülmények (meoe: központosított kézi vezérlés, több fajtaklub) nem engedte, hogy öntisztuláson keresztül létrejöjjön egy fajtán belüli független közösség.
Nekem a szakmai tenyésztés nem a győztesekkel való fedeztetést jelenti, hanem alapismereteket, ami alapján a teljesítmény és küllem bíróktól függetlenül kialakul egy látásmód. De nem ugranék előre, mert ebben a rendszerben, nem ez a követendő. A siránkozás mellet én kutyázgatok, tenyészgetek, néha napján kiállítgatok, és ha követhető ügyről lenne szó, akkor létszámát tekintve is komolyabb csapatot tudnánk összerántani, mint a 20 éve épülő sikerklub.

Válaszom erre- MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub ..... Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal  beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.

       

     

Nézd meg ezeket a videókat: Innen indultunk és felfele mozdultak el a dolgok, de csak egy viszonylag rövid időszak volt siker történet. (5-7 év)  Ez is csak néhány tenyésztő munkája és pénzáldozata révén volt sikeres időszak. Sok győztessel való fedeztetés bizony egy jobb állományt hozott, volt versenyhelyzet, és volt érdeklődés, kereslet a fajta iránt! A tenyésztők munkája révén sok remek kutya került szem elé, akik éltették a legendát. A tömegszaporítók meg termelték a kutyákat és egyszer csak ellepte a szemét a gondosan nyírt pázsitot. 

A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot  lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Az idézett beszélgetés, ebben az időszakban zajlott >>> ITT  Majd 2011-ben végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem. Majd ezt az időszakot így foglaltam össze a saját tenyésztői tevékenységünk kapcsán.  ITT

2013-2016-ig Állami irányítás alá került az ebtenyésztés. Állam által kijelölt, Elismert rottweiler egyesület irányított. A MEOE szövetséggé alakult. 

MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést. 2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést. 

Rottweilerben kettő fajtagondozó klub van. MÁRK  és a HMRE

Filmforgatáson Lilu és Carlos

A színfalak mögött. A filmkészítés rejtelmei.

Hortobágyi Tibi, kedves kutyás barátunk telefonált, hogy az Ebugatta stábja, rövid fajtaismertető filmet szeretne készíteni a rottweilerről.
Segítenénk –e?
Rövid gondolkozás után igent mondtunk.

Az első időpontban, az eső keresztül húzta az Ebugatta csapat számítását, így egy héttel későbbre halasztódott a forgatás. A második időpontban gyönyörű napsütésre, kellemes őszi időre ébredtünk. Irány a forgatás! Budapesten, a pesterzsébeti Kapitány pusztán, vagyis Hlavács Jani, Pesterzsébeti kutyakiképző iskoláján találkoztunk. Bár itt van a szomszédunkban, bevallom sose voltam még ott. 

Rövid séta, majd irány az iskola területe. Lilu és Carlos testvérek, üdvözlés képen egy rövid, futkározós „játékot” produkáltak a kameraman kérésére. Majd pózolás, helyben maradás.
Aztán csere. Levente Zsolti és Gösser jött a pályára. Csoportba zárás, pózos gyakorlatok, behívás.

Majd Viktor következett Carlossal. Akadály, palánk, labda.

Utánuk Joszkin Laci a szukájával Hugi, majd ismét Lilu és én. Közben csak forgott csak forgott a kamera. Beszélgettünk a fajtáról, a fajta helyzetéről.

Majd Harcsás Márti kérésére helyszint váltottuk, kimentünk az utcára és a buszmegállóba is. Felkerült a szájkosár, hiszen az kötelező! a mai napig közterületen, tömegközlekedési eszközökön. Jól jött, hogy Liluval ezt már gyakoroltuk, hiszen rendszeresen sétálunk a városban.  Na persze, nincs mindig szájkosár rajta, de azért mindig az autóban van.
A kamera meg forgott, csak forgott.
Az operatőr ötletelt, mit is kéne csinálnunk., mi meg igyekeztünk.  Jópofa apró ötletei voltak, a kutyák meg ügyesen meg is csinálták, az irányításunkkal. Visszamentünk a pályára és felvettük az őrző-védő részt.
Pici pihenés és jött a szöveges rész.
Márti kérdezett és mi válaszoltunk . Mindhármunkat külön vettek fel, de érdekes így visszahallgatni, hogy mennyi egyező dolgot mondtunk. Néha pihentünk egy kicsit, akkor nosztalgiáztunk, beszélgettünk a kutyázás helyzetéről, felelevenítettük az elmúlt éveket.

Harcsás Márti mesélt új kedvencéről, egy kis puliról, hiszen ő is visszatért a kezdetekhez, kedvenc fajtájához, a pulihoz.Amikor a stáb úgy ítélte meg, hogy elég anyagot forgattunk, elbúcsúztunk. Hortobágyi Tibitől kaptunk Royal Canin tápot, etető tálat, szép piros pórázt. Jól esett a figyelmessége. Utána egész héten aztán izgalommal vártuk, vajon milyen is lesz a kész film. Szerintem nagyon jól sikerült. 

MÁRK Budapesti területi csoport 1998.

Volt egy év az életünkben, amikor MÁRK tagok voltunk.

Hosszú évek áskálódását elfeledve ,spongyát rá jelszóval, átléptük a kicsinyes, versengő, "majd mi megmutatjuk" éveket. Elfogadtuk a MÁRK vezetőinek közeledését , ismét nekiláttunk, hogy összefogjuk egy kicsit a rottweilereseket. Azokat akik nem tartoztak egyik "elit" körbe sem, vagy nem akartak oda tartozni, mert egy más típusú kutyázásra vágytak.

Az FVM 64-es rendelete, még csak készülőben volt, de évek óta meg volt az igény egy szakmaibb, átláthatóbb, tisztább, a rottweiler munkaképességét hangsúlyosabban figyelembe vevő  kutyázásra. Nem csak szlogenekben, 2-3 fős munkaversenyekben kihirdetve azt, hogy elkötelezett munkakutyások szíve a fajtáért dobog, ők az "igaziak", a tenyésztők meg csak rombolnak.

Ténylegesen, tenyésztői vonalon is jó lett volna szemléletet váltani, tanulni egy sor dolgot. A MEOE Rottweiler szakosztályban éppen nem kívánatos személyek voltunk, NEM SZERETTÉK A GAZDÁLKODÁST FIRTATÓ KÉRDÉSEINKET.

Jogtalan lépéssel ugyan, de kizártak a tagok sorából minket.  Így logikus lépésnek tűnt, kész, önálló , nemzetközi szinten is elismert IFR tag, rottweileres közösség tagjaivá válnunk. Magunk mögött hagytuk a múltat, bizalmat szavaztunk a megújulásnak a közös jövőnek. 

Budapesti helyi szervezet alakítása mellett döntöttünk és az elhatározást tett követte. Ismerve és megismerve a MÁRK alapszabályát, szabályzatait, már az első perctől jeleztük, miben is nem értünk egyet. Nem volt titok az addig sem, mert kitartóan, több éve ugyan azt képviseltük.

Akkor úgy látszott lesz hajlandóság a MÁRK elnöke, vezetősége részéről a szakmai változtatásra, némi módosításra. Év végére kiderült ez csak a látszat volt, de ne szaladjunk előre, még csak a megalakulásnál tartunk.

Az előkészítő munka után, ami beszélgetést, telefonálást jelent, elküldtük a meghívókat, majd a meghirdetett időpontban szabályosan megalakultunk 28 fővel. Nyitottunk bankszámlát, készíttettünk bélyegzőt, formanyomtatványokat, levélpapírt , vettünk pénztárkönyvet, bevételi , kiadási, na meg számlatömböt. A pénztárosi teendőket "profira" bíztuk, szabályosan , ahogyan kell. 

Akkor még nem volt számítógépem, írógépem is csak öreg és már rozoga, így kézzel írtam a leveleket , feljegyzéseket. A levélpapír, a géppel készült írások Hegyi -Dóra Miklós klubtársunk, keze munkája, az ő felesége volt a mi pénztárosunk. 

Akkor még rendszeresen megjelent, Hajas István szerkesztette és általa kiadott Rottweiler szaklap, így ott tettük közzé a csoport munkájával összefüggő eseményeket. Ez a MÁRK hivatalos szaklapja is volt egyben.

Kitaláltam, hogy versengés, egymás legyőzni akarása helyett, szervezzünk egy baráti találkozót. A helyszín Verseg  lett.

Miért ott? 

Azért , mert ott lakott egy lelkes ifjú kutyás, aki felajánlotta, hogy a családjával egyetemben segít a lebonyolításban. Na, meg közel volt Kálló, ahol a MÁRK elnöke Izer János  és akkori jobb keze Gera Dorottya lakott.

Felmértük a helyszínt, majd megterveztem az útvonalat, a feladatokat, szóval azt, hogy hogyan is legyen az egész. Meghirdettük az újságban. Nem jöttek és lelkesedtek a rottweileresek tömegével, de egy jó hangulatú , közösségkovácsoló rendezvény lett. Győzőnek még szponzorokat is sikerült szervezni, így ajándékokkal távozhattak a résztvevők, a nyertesek.

Támogattuk , segítettük versenyző tagunkat is, erről szól Viktor két beszámolója, amit olvashatsz a dokumentumok között. Az IFR -re való kiutazást, egyedül a mi szervezetünk támogatta anyagilag , sokat nem , de adtunk, amit tudtunk , nem méricskéltük, hogy "nekünk" akkor nem marad a költségekre sem. Mindenki önzetlenül segített és lelkesedésből , a rottweiler fajta szeretete miatt vett részt a helyi szervezet munkájában. Persze volt aki nem fajtaszeretetből ténykedett, de a többség biztosan.

Zajlott az élet, folytak a kiállítások, a szokásos hétköznapi mederben zajlott a rottweileres élet is.
"A kutya újság" egyesületi élet rovatban volt lehetőség kicsi hírt közzétenni, melynek anyagát MÁRK részéről Haás Gabi adta le. Neki írtam le , hogy mit szeretnénk megjelentetni, mint "helyi szervezet". Gratulálni szerettünk volna , tagjaink kiállítási sikereihez nyilvánosan is.
Nem jelent meg. Miért? Hmmmmm. Lustaság, érdektelenség, kutyapolitika? Is-is.

Verseg polgármesterének annyira tetszett a májusi bemutató, hogy kaptunk felkérést egy újabbra, augusztus 20-ára. Halász Árpi vezetésével működő Gödöllői kutyaiskola segítségével sikerült eleget tenni a felkérésnek.

A MÁRK tavaszi klub kiállításán , Virág Laci jól érezte magát és a szerb kiállítókkal idogálva, a végére kiütötte magát. Ez a "botrányos" méltatlan viselkedés, a MÁRK vezérkarától, tagságából  kizáró határozatot eredményezett. Nevetséges dolognak tartottuk felfújni az eseményt, de a határozat ott van, megszületett és hivatalosan meg is kaptuk, az értesítést, így lefűztem azt is.

Tetováló mesterként húsz almot tetováltam, ebből 16 volt rottweiler alom. Minden alomnál egy rövid összegzést csináltam, egy majdani alomellenőri  feladat kezdeteként.

A MÁRK elnökének, vezérkarának a HD szűrés körül kialakult nézetei kissé borzolták az idegeinket, vita, érvelés nem hatott, az egyszer már lejátszott "meccs" újra indult.

Addigra 46 fővel egy erős csapat lettünk, így félő volt, hogy rendes tagsággal veszélyeztetnénk a MÁRK vezérkarának meglévő, imádott vezetői pozícióit.
Fikció, valóság?
Ott vannak a levelek, amik dokumentálják az akkori eseményeket.  Felmondták a próbaidős tagsági viszonyunkat és a helyi szervezetet feloszlatták. 

Hozzá tettem a véleményem, írásban is , nem csak pletyka szintű csatornákon juttattam el az érintettekhez. Győző szintén. Lezártuk az évet, megköszöntük tagjainknak a segítséget, munkájukat.  A papírokat bedobozoltam, elraktam. Gondoltam egyszer valaki kíváncsi lesz a helyi szervezet munkájára, anyagi elszámolására. Senki nem volt kíváncsi rá, még a MÁRK elnöksége sem. Ma is itt van minden dokumentum, a pénztár lezárásakor megmaradt 440 Ft -tal együtt.

Vajon, hogyan is zárták le azt az évet?! Szabályosan sehogy. Viszont a próbaidős tagság intézményét pont ezért találták ki.  Aki túl sokat kérdez, túl hamar a dolgok mögé lát, nem kívánatos személy.

Kettő , akkor már állandó tagsággal rendelkező tagunk volt( Petrás-Kiszely). Nekik lett volna joguk jelenteni az ügyészségen , a szabálytalan működést, de miért is tették volna? 

Értünk minek is konfrontálódni ? Saját ügyüket eddig is úgy intézték, hogy "mindenkinek" jó legyen.Ne nehezteljen a "hatalmon" levő,  és az egyéni érdekeik is csendben elintéződjenek. IFR-re menni, FCI VB -re menni, versenyre menni, ehhez kell a MEOE-hoz, MÁRK-hoz, MNJK-hoz való "hűség " egyaránt.  Bujtatott vagy nyílt ellenállás , mindig az egyéni érdekük függvénye volt eddig is. 

Ez újabb egy tanulság volt. "Kutyából nem lesz szalonna. A remény hal meg útóljára. " találó magyar közmondások .

Feltettem fotó formájában az erről szóló dokumentumokat. Sok éven át tettem ide, tettem oda a dossziét, aztán sok időre el is felejtettem hol lapul, a sok irat között. Többször elhatároztam, hogy selejtezek, de a fontosabb dolgokat mindig megtartottam végül. Segít emlékezni, feleleveníteni a múltat, ami segítség és figyelmeztetés a jelen kutyázásához is.  ITT    (2011.) 

A közösségi kutyázás mellett "saját" kutyázás folyik. A közösségi kikerülhetetlen mellék szál. Segíteni soha nem tudott, csak hátráltatni akart mindig.